Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
A Pravda írja Közös nyilatkozat Sikeres volt a lengyel— NSZK tárgyalás Varsóban Szadat semmit A% embargótól a közös vállalatig A szovjet—NSZK gazdasági kapcsolatok Barabás János, az MTI tudósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár pénteken lengyelországi hivatalos látogatásának utolsó napián folytatódtak a plenáris tárgyalások a lengyel minisztertanács épületében. A megbeszéléseket a déli órákban befejezték és ünnepélyesen aláírták a közös nyilatkozatot, egy emlékeztetőt a kis- és közepes vállalatok gazdasági együttműködésének kiszélesítéséről, majd kicserélték a két ország kulturális együttműködéséről készült megállapodást, amely ezen aktussal életbe lépett. A kancellár látogatásáról kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a felek elégedettek az értékes tanácskozások őszinte, és kölcsönös megértést tükröző légkörével. A nyugatnémet szövetségi kancellár lengyelországi látogatása újabb jelentős haladás a két, ország rendezett és jó kapcsolatainak kialakításában. A gyümölcsöző, pozitív tárgyalások megnyitották a két állam és nép kapcsolatai fejlesztésének és elmélyítésének új távlatait. Mindkét fél meggyőződése, hogy együttműködésük a béke biztosítását szolgálja és fontos eleme az Le Duan hazautazott Kínából Pénteken véget ért Le Duan- nak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának a Kínai Népköz- társaságban tett hivatalos baráti látogatása. Le Duan és kíséretének tagjai Kantonból visszaindultak Vietnamba. A delegációt a kantoni repülőtéren a tartomány párt- és állami vezetői búcsúztatták, élükön Vej Kuo-Csinggel, a KKP KB Politikai Bizottságának tagjával, Kuantung tartomány pártbizottságának első titkárával. Szovjet párt- és kormányhatározat a falusi lakosság kulturális életéről Hatékony intézkedésekkel lendítik fel a Szovjetunióban a falusi lakosság kulturális életét, a kultúra terjesztésének lehetőségeit — meg a legkisebb lakott településeken is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és az ország minisztertanácsa külön határozatban foglalkozott ezzel. A határozat megállapítja: az SZKP XXV. kongresszusa feladatul szabta meg, hogy növeljék tovább a szocialista kultúra és a művészet szerepét a szovjet emberek eszmei-politikai, erkölcsi és esztétikai nevelésében, közelítsék még jobban a falusi életformát a városi lakosságéhoz, bővítsék ki a kulturális intézmények anyagi bázisát, különösen a falvakban. Bár e téren nagyon sokat tettek már eddig is, a falvakban folyó kulturális munkában hiányosságok is tapasztalhatók. Az SZKP KB és a minisztertanács számos konkrét intézkedést fogadott el a hibák kiküszöbölésére és hasonló gyakorlati lépésekre kötelezte a köztársasági és helyi pártszerveket, tánácsokat is. Az intézkedések fő célja: megjavítani a falvakban a kulturális szolgáltatásokat, biztosítani azt, hogy ezekből az ország egyetlen része, legkisebb faluja se maradjon ki, megerősíteni a kulturális intézmények anyagi és műszaki helyzetét. A rendelkezés hangsúlyozza, hogy a falusi lakosság szélesebb rétegeit s mindenekelőtt a fiatalokat kell bevonni a kulturális központok munkájába s intézkedéseket tartalmaz annak biztosítására, hogy a programot — megfelelő eszközökkel — vonzóbbá, sokoldalúbbá tehessék mindenütt. (MTI) Smith újabb manővere Ian Smith, a rhodesiai fehértelepes kormány vezetője kinyilvánította hozzájárulását az „általános választójog” bevezetéséhez. Smith csütörtökön Bulawayóban tartott sajtóértekezleten közölte: tárgyalásokra hívja meg az általa „mérsékeltnek” tekintett néger politikusokat. Bejelentette, hogy a következő hetekben sor kerül azokra az előkészítő ülésekre, amelyeken a későbbi alkotmányozó konferencia egybehívásáról tanácskoznak. Smith az Abel Muzorewa és Ndabaningi Si- thole vezetése alatt álló Egyesült Afrikai Nemzeti Tanácsot (UANC) és a Jeremiah Chirau vezette Zimbabwe Egyesült Népi Szervezetet (ZUPO) tekinti tárgyalópartnerének, hangoztatva, hogy ők képviselik az ország néger lakosságának döntő többségét. Az ADN-nek a sajtóértekezletről szóló salisburyi jelentése szerint Smith már folytatott titkos tárgyalásokat az említett három néger vezetővel, hogy a fehér lakosság érdekeit tekintetbe vevő garanciák révén létrehozzák az úgynevezett „belső megoldást”. A tényleges többségi uralomért harcoló hazafias front, amely a néger lakosság nemzetközileg elismert képviselője elutasította Smith csütörtökön elhangzott javaslatát. Joshua Nkomo szóvivője Lusakában nyilatkozva, az ajánlatot ostobaságnak nevezte, és közölte, hogy a gerillaháború folytatódik. Hangsúlyozta, hogy a hazafias fronttal való megegyezés nélkül nincs megoldás. (MTI) CMasss Í€emmunisScak Etiópiában Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke csütörtökön Addisz Abebában fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét. A találkozón elmondta: kormányának az a törekvése, hogy békés megoldást találjon az erit- reai kérdésre. Emlékeztetett az 1976. májusában ezzel kapcsolatban közzétett kilencpontos nyilatkozatra és arra a később ismertetett tervre, amely azt irányozza elő, hogy a térség nemzeti kérdését „a regionális autonómia útján a nemzeti demokratikus forradalom célkitűzéseivel összhangban” oldják meg. Az Addisz Abeba-i forradalmi kormányt az az óhaj vezérli, hogy Eritrea népét megkímélje a további szenvedésektől; a külföldi támogatást élvező szeparatisták által szított gerillaháború nem felel meg az eritreai lakosság érdekeinek. (MTI) NÖGRÁQ - 1977. november 26., szombat európai enyhülés és együttműködés folyamatának. Helmut Schmidt szövetségi kancellár tárgyalásai és az aláírt dokumentumok kifejezik a felek eltökéltségét, hogy folytatják az 1970-ben aláírt szerződés által kijelölt utat. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja hivatalos látogatásra hívta meg Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, aki a meghívást örömmel elfogadta. 1 Magyar felszólalás Belgrádiban A 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada nagyköveti szintű küldöttségeinek az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről tárgyaló belgrádi találkozója pénteken délelőtt plenáris ülést tartott, délután pedig három munkabizottsága tanácskozott. A humanitárius és egyéb területeken való együttműködéssel foglalkozó 3. számú bizottságban felszólalt Berényi Pál, a magyar küldöttség tagja. Aláhúzta a sajtó dolgozóinak felelősségét az enyhülés és az együttműködés elmélyítésében. Hangsúlyozta, a résztvevő államoknak —, amelyek a helsinki záróokmányban elfogadták az enyhülés, a népek közötti közeledés és megértés eszméit —, most ösztönözniük kellene, hogy ezek a nemes célok tükröződjenek a más országokról szóló információkat terjesztő tömegtájékoztatási szervek munkájában. A találkozó legközelebbi ülésére — tekintettel a jugoszláv nemzeti ünnepre — november 30-án, szerdán kerül sor. (MTI) nem ért el Anvar Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatásának külföldi visszhangját foglalja össze Jurij Gluhov, a Pravda pénteki kommentárjában. — A hivatalos közleményt elemezve a világsajtó annak rendkívüli szegényességét emeli ki. A nyugati sajtó véleménye szerint Szadat sokat adott és rendkívül keveset kapott. A közlemény hallgat a közel-keleti rendezés fő problémáiról, a hangsúlyt az Izrael és Egyiptom közötti kapcsolatok folytatására helyezi. — Szadat utazása el nem csendesülő éles elítélést váltott ki az arab világban. Az egyiptomi elnök jeruzsálemi zarándoklatát a megalkuvó politika logikus folytatásának tekintik. A Szíriái Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata kiemeli, hogy e döntést a sínai megállapodás megkötése, a zabolátlan szovjetellenes kampány, a „nyitott kapuk” politikája és Egyiptom haladó hazafias vívmányainak felszámolása előzte meg. Kairó álláspontját szakadárnak minősítik az arab országokban és rámutatnak arra, hogy milyen hatalmas kárt okoz az arab egység, az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért folyó harc ügyének. — A nyugati sajtó megállapítja, hogy a jeruzsálemi látogatás nem eredményezett változást a közel-keleti helyzetben. A realitások változatlanok. — Az igazságos és tartós közel-keleti békéhez vezető reális út jól ismert. Átfogó rendezést kell elérni, amely magában foglalja az izraeli csapatok kivonását minden 1967-ben megszállt arab területről a térség minden államának és népének a független és biztonságos léthez való jogának tiszteletben tartását, beleértve a palesztin nép önrendelkezési és önálló államalapítási jogát is. — mutat rá a Pravda kommentátora. BT'határoznt Beninről Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtöki ülésén egyhangúlag elfogadta azt a határozatot, amely élesen elítélte a Benin Népi Köztársaság ellen ez év január 16-án végrehajtott zsoldostámadást. A határozat felszólítja az összes államokat, hogy működjenek együtt minden olyan információ összegyűjtésében, amely birtokában lehetőség nyílik a zsoldosok megfelelő jogi felelősségre vonására. A dokumentum a támadás által okozott károkat mintegy 28 millió dollára becsüli, s felhívja az államokat, a világ- szervezetet és szakosított intézményeit, hogy nyújtsanak segítséget Beninnek a károk helyreállításában. Ä BT elé terjesztett jelentés, melyet a Beninbe küldőt! háromtagú bizottság készített, dokumentumokra hivatkozva kimutatja, hogy a támadás vezetője egy francia katonatiszt volt, akit egy benini ellenforradalmi szervezet bérelt fel. A határozat elfogadása előtt a 15 tagú testület ülésén felszólalt Mozambik ENSZ-nagy- követe. Kifejtette, hogy a Benin elleni támadás része voll annak a kísérletnek, amely megpróbálja feltartóztatni az afrikai haladó országok fejlődését. Elmondta, hogy a rhodesiai Smith-rezsim zsoldosok támogatásával az elmúlt 24 órában súlyos támadást intézett Mozambik ellen. (MTI A nyugatnémet kereskedő, ha üzletre van kilátás szívós — sőt rámenős, a szállításkor pedig megbízható. Ezt tartják, így tudják mindenütt a világon. Mégis, másfél évtizeddel ezelőtt — minden kereskedelmi szokásnak ellentmondóan — NSZK cégek felrúgtak egy már aláírt megállapodást, megtagadták az olaj- és gázvezeték építéséhez nagyméretű acélcsövek szállítását a Szovjetunióba. Természetesen nem a derék német kereskedők tehettek a kínos ügyről. Az akkori bonni kormány tiltotta meg, mégpedig amerikai nyomásra a csövek exportját, mondván: ilyen stratégiai fontosságú árut nem adhat egy NATO-ország a Szovjetuniónak. 20 milliárdos ügylet Az acélcsövek stratégiai jelentősége napjainkban sem csökkent, ám a nyugatnémet acélipari vállalatoknak ma már nem kell félniük, hogy kormányuk ismét „csőembargót” rendel el. Sőt, a hetvenes évek elején a két ország hosszú lejáratú több mint húsz évre szóló megállapodást kötött, amelynek keretében az NSZK hitelbe csöveket és a földgázvezetékek építéséhez szükséges berendezéseket szállít a Szovjetuniónak és ennek fejében 2000-ig mintegy 200 milliárd köbméter földgázt kap. Az ügylet értéke nyugati becslések szerint meghaladja a 20 milliárd dollárt. Az utóbbi időben több hasonló, úgynevezett kompenzációs üzlet jött létre a Szovjetunió és NSZK cégek között. Ezek lényege, hogy a nyugatnémet vállalatok — többnyire az állam által szavatolt hitelek igénybevételével — különféle komplett berendezéseket, gépeket szállítanak, amelyek értékét a Szovjetunió a berendezéseken gyártott termékekkel fizeti ki. Ezeknek, a hagyományos kereskedelem keretein túlmenő, nagy volumenű üzleteknek éppen az a jelentőségük, hogy a kölcsönös érdekek hosszú távú összefonódásához — sőt bizonyos mértékben kölcsönös függőséghez is vezetnek. Létrejöttüket az enyhülési folyamat kibontakozásának, a kölcsönös bizalom légkörének köszönhetik, ám maguk is pozitív hatást gyakorolnak a szovjet—NSZK államközi kapcsolatokra. A szovjet közgazdászok nem titkolják, hogy a modern NSZK berendezéseknek, gépeknek és technológiáknak viszonylag jelentős szerepet szánnak a szovjet gazdaság előtt álló néhány fontos fela- adat megoldásában. Nyugatnémet vállalatok részt vesznek a kurszki vasércre telepített hatalmas kohászati kombinát építésében. A Szovjetunió kilencezer robusztus, a nehéz terepviszonyoknak megfelelő Deutz óriás tehergépkocsit vásárolt a Bajkál—Amúr vasútvonal építéséhez és a kámai teherautógyár részére is több berendezést szállítanak a nyugatnémet gépipari vállalatok. Fanyalgás nélkül A gazdasági együttműködés előnyei az NSZK számára is annyira nyilvánvalók, hogy ma már konzervatív körökben sem nagyon illik fanyalogni, amikor a szovjet— NSZK kereskedelemről esik szó. A jelenlegi energia- és nyersanyaghelyzetben a szovjet olaj-, gáz- és nyersanyagszállítások „aranyat érnek”. A Szovjetunió hatalmas felvevőpiaca pedig egyre fontosabbá válik az exportra termelő nyugatnémet feldolgozóipar álmára. Ezt érzékletesen mutatták a tőkésvilágot sújtó legutóbbi válság fejleményei: 1975-ben a nyugatnémet cégek a nyugati piacokon 7 milliárd márkával kevesebb árut adtak el, mint a megelőző évben, ám a Szovjetunióba irányuló szállításaik két milliárd márkával nőttek. A szovjet megrendelések ma óvatos becslések szerint is mintegy negyedmillió nyugatnémet dolgozónak adnak munkát, s ez olyankor, amikor több mint egymillió munkanélkülit tartanak számon nem elhanyagolható szempont. Szárnyashajók a Rajnán A feldolgozóipari termékek kereskedelme azonban nem „egyirányú utca”. Téves az a nézet, hogy a Szovjetunió csak nyersanyagokat szállíthat a nyugatnémet piacra. Tavaly, az öldöklő konkurrenciaharc ellenére tízezer szovjet gépkocsi kelt el az NSZK-ban. A bonni Bundestag épülete előtt, a Rajnán ugyanazok a szovjet szárnyashajók hasítják a vizet, mint a Moszkva folyón, vagy nálunk a Dunán. A szovjet feldolgozóipar exportjának további fokozása, a forgalom kiegyensúlyozottabb fejlődése érdekében az utóbbi években az NSZK-ban több szovjet—nyugatnémet vegyesvállalatot alapítottak. Feladatuk, hogy elősegítsék a szovjet nyomdagépek, faáruk, vegyicikkek, ipari gyémántok és egyéb termékek behatolását a nyugatnémet piacra. •ér A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok, a kölcsönös áruszállítások a kelet- nyugati kereskedelem egyik legfontosabb tényezőjévé váltak. Jelenleg ez a legnagyobb külkeresekedelmi forgalom, amelyet két eltérő társadalmi berendezkedésű ország egymással folytat, (értéke 1976- ban meghaladta a 3 milliárd rubelt.) A potenciális lehetőségeket még egyik országban sem használták ki teljes mértékben. A Szovjetunió ma csupán két százalékkal részesedik a nyugatnémet exportból. Ki tudja, az ezredfordulón talán épp olyan nevetségesnek tűnik ez az alacsony részarány, mint most a másfél évtizeddel ezelőtti csőembargó. Nemes Gábor Hozamkift ma Alig több mint két évvel ezelőtt lett független állammá a délkelet-afrikai Mozambik. Az ország vezető ereje a FRELIMO fő céljának tartja, hogy az egykori gyarmat lakosainak emberibb életkörülményeket, magasabb életszínvonalat biztosítson Képünkön: újonnan épült, egészséges lakóházak Queli- mancban, a hajdani nádkunyhók helyén.
