Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

„Akariuk mind a négyet...” A Mátia alján, kis házb Jó tíz esztendővel ezelőtt egy fiú és egy lány összeis­merkedett Gödöllőn. Mindket­ten az egyetem hallgatói vol­tak. Egyikük, Sárándi Veroni­ka az ország nyugati részéből, Győr megyéből érkezett. A másik, Szinyei András, a dim- bes-dombos Nógrádból ment tanulni Gödöllőre. Megszerették egymást és. a diplomaosztás után házasságot kötöttek. Agrármérnökként végzett mind a kettő. Megfe^- lelő állást, hozzávaló lakást a Komárom megyei Somodor­pusztán találtak. Állami gaz­daságban dolgoztak. Szinyei András a növénytermesztés­ben, a feleség először a ba­romfitelep. utána a sertés­telep vezetőjeként. Szép mun­ka. sok-sok tennivaló. Aztán jöttek a gyerekek és a házas­pár úgy döntött, jobb lesz valamelyik szülő közelében... ’ Kapóra jött, hogy a mátra- mindszenti termelőszövetke­zetben mezőgazdasági szak­embereket kerestek. Örömmel jöttek, hisz a férj hazaérke­zett. Mátramindszenten a falu szélén áll a sárgafalú ház, amelyben a. Szinyei család lakik. A közös gazdaság bo­csátotta rendelkezésükre. A fiatalasszony körbemu­tat: — Nem rossz. Csak a négy gyerek mellett nekünk már több gyereket akarnak, kicsi. Másfél szoba. A kiseb- _ ]yiind a ketten sokgyere- bik a gyerekeké. Emeletes kes> boldog családból valók ágyat, vettünk. Azon kettő el- vagyunk. A férjemnek fér. Vera a legnagyobb, saját testvére, nekem három Édesapa segítségére is szükség van a családban. Ezút­tal az öltöztetésnél serénykedik... zaáságkötés előtt határozták el jem főállattenyésztő, jár Gö- a férjével, hogy nagy családot, döllőre szakmérnökire. Abból is ragad rám valami. Sajnos, csalt valami. Mert az lenne a jó, ha én is elvégezhetném a négy szakmérnökit. Falun nehezebb _______, ______ ______ van. nincs bölcsőde, napközi, köz­h everőt kapott, Viktória a jvii a gyerekeinket tudatosan, étkeztetés. Minden nap főzök, legkisebb még a kiságy lakó- és örömmel vállaltuk. A négy vásárolni rendszerint Salgótar. ja. A nagy szobába tettük 'a televíziót, a könyveket, le­mezjátszót. Ebben a fiókban vannak a gyerekeknek a tár­sasjátékok. Ha előveszik, ra­kosgatják. Egy kis csönd, nyu­galom van addig a házban. közül egyik sem született letlenül... ★ Szinyedmét faggatom, nagy jánban szoktam, egy hétre elő­re megveszem a húst, szalá­mit. Mirelit, konzerv, a tej, kenyér az itteni boltban is kiesés-e munkáiábóil a evere megVan' E®renlőre nem is Kiesés e munKajaooii a gyér©- merek arra gondolni, mi lesz, kék mellett toltott idő. A leg- ha viktória is óvodás k^ba kerül. A többi három hol ebé­, ... -- _ ... , j. del? Megannyi gond. Sokszor isszuk volt otthon. Megszületett a olyan kell egy hat_ kisebb kislány most egyéves. Az óvodás Tamással két évig ' Amíg a konyhában a kávét, beszélgetünk. Nyu- legkisebb. Mátramindszenten godt, csöndes, nagyon-nagyon, bölcsőde nincs, majd csak az türelmes fiatalasszony Szinyei* óvodába mehet. Szinyedné ag* né. Ez a csöndes hang jobban rármémök. Nemcsak anyagi­fegyelmezi a gyerekeket, mint akban jelent hátrányt a gyer- a kiabálás. mekgondozási szabadság. Há­szervezés kell egy tagú családnak, hogy csoda... ★ Falun élő értelmiségi csa­lád. Járatnak szaklapokat, új­ságokat, gyakran vásárolnak Ritka a hangoskodás — romezer forintos fizetéssel könyvet, hanglemezt. A gyere­mondja Veronika. — Négy ment szülési szabadságra, gyerek mellett az nem is le- Most ezer forintot kap. A gye* het. A gyerekek is összeszok- rekekre ezerötszáz forint csa- nak, igyekeznek tekintettel ládi pótlékot. A férje négy* lenni a testvérükre... ezer forinton felül keres. Csöpp hallgatás után hozzá- — Jó kétezer forint a ki­fűzi: esés. A nagyobb gyerekeket — Gyakran megkérdezik tő- még Komárom megyében bol­tom, nem fárasztó-e a sok csődébe hordtam, dogoztam gyerek, hogyan élünk, mit mellettük, csinálnak az iskolások? Vagy tenném. Hiányzik a közösség, Tomi. aiz óvodás egészséges-e a munka. Néha az is jólesik. Veronika, a legkisebb? A leg- ha csak beszélgetek valakivel, több kérdps őszinte, nem ki- vagy fölsétálunk a faluba, váncsiskodást. hanem együtt* Abban talán szerencsénk van, érzést mutat. Érzem, hogy ho'”'- a férjemmel közös a keknek külön meselemezeket. A férj és a feleség egyformán felelős beosztásban dolgozik". Szerencséjük, hogy a ház kö­rül megterem a zöldség, tar­tanak tyúkokart, van tojás, és ha minden kötél szakad, vág­nak egy csirkét. Ami nehezebb hogy kicsi a lakás, színház, Most is szívesen mozi kiesik... — Négy gyerek mellett a városban sem futkároznánk egyik szórakozóhelyről a má­sikra. Meg aztán ki hallott olyat, hogy agrármérnök asz­falton. ..? A fiatalasszonynak, azt hi­szeretnek bennünket a falu- szakmánk. Nem szakadok el ban. Elsősorban a gyerekeken a termelőszövetkezet dolgai- szem, igaza van. A maga nyu- keresztül szeretnek. * tói. ö gyakran hazahozza S°°t, higgadt módján az ígaz­Aztán elmondja, hogy még munkáját, beszélgetünk ered- egyetemista korukban, a há- ményekről, gondokról. A fér­.......................................................................................................................................................................................................................MiniiiiiiimiiiiiiimiimiiiiiiiiimiiimiiNtiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiimii..... s ágot fogalmazta meg. Csatai Erzsébet A párt összetétele a párt minősége Beszélgetés Nagy Tiborral, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesével A tagfelvételi munka, a párt összetételének céltudatos alakítása a pártszervezetek fontos feladata. Mi a jelentősége, melyek a meghatározó elvei és fő céljai ennek a tevékeny­ségnek? — erről beszélgettünk Nagy Tiborral, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettesével. — A Központi Bizottság­nak a tagkönyvcsere tanul­ságait összegező határozata ismételten leszögezi, hogy „a tagfelvételi munkára nagy gondot kell fordítani”. Miért tulajdonítunk ilyen nagy fontosságot ennek a mun­kának, mi a jelentősége to­vábbi előrehaladásunk szem­pontjából? — Úgy gondolom, e kérdés megítélésekor is a párt prog­ramnyilatkozatában megfo­galmazott távlati célnak, a fejlett szocialista társadalom felépítésének követelményeiből kell kiindulnunk. A fejlett szocialista társadalom úgy teremthető meg, vább erősítjük, fejlesztjük a törekszünk a továbbiakban is. Ehhez a lehetőség is kedvező, hiszen a termelési és osztály­viszonyok megváltozásával lé­nyegében elhárultak azok a korlátok, amelyek a fejlődés korábbi időszakában egyes ré­tegek tagjai számára eleve le­hetetlenné tették, mások szá­mára erősen megnehezítették a párthoz való eljutást. A szo­cialista fejlődés jelentősen ki­szélesítette azt a társadalmi bázist, ahonnan a párt a maga utánpótlását merítheti. Ezek­ből kiindulva szögezi le a Köz­ponti Bizottság 1977. júniusi határozata, hogy mindenféle csak mechanikus kategorizálást ha lo- mellőzve, a munkások, mező- gazdasági dolgozók, termelő­párt vezető szerepét. Márpe- szövetkezeti parasztok, értei­dig a vezető szerép gyakorlati érvényesülése — más ténye­zők mellett — nagymértékben függ a párt összetételétől, at­tól, hogy a párttagság a ma­ga egészében mennyire képes eleget tenni a társadalmi fo­lyamatok irányításában reá háruló követelményeknek. A tennivalók megoldásában természetesen fontos szerepük van a párt vezető testületéi­nek, irányító munkájuk szín­vonalának, de tévedés lenne a párt vezető szerepének érvé­nyesülését pusztán erre korlá­tozni. Végső fokon a párttag­ság a maga. egészében gyako­rolja ezt a szerepet. Ezért te­kintjük) alapvető politikai kér­désnek, hogy a párt soraiba újonnan bekerülők is minden szempontból megfeleljenek a vezető szerep érvényesítésével járó elvárásoknak, alkalma­miségiek és alkalmazottak leg­jobbjait kell párttaggá nevel­ni. — Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala. A másik az, hogy pártunk változatlanul megőrizte osztályjellegét, az MSZMP — mint neve is ki­fejezi — ma is a munkásosz­tály pártja. A párt a szocia­lizmus felépítésén munkál­kodva a munkásság osztálycél­jainak megvalósítását szol­gálja, politikája megtestesíti társadalmunk vezető osztályá­nak alapvető érdekeit. "Ez a párt összetételének alakítása során sem hagyható figyelmen kívül. Váltőzatlanul irányadó a XI. kongresszus határozata, mely szerint a tagfelvétel fő bázisai a nagyüzemek, s az utánpótlás nevelése során kü­lönleges figyelmet kell fordíta­ni a munkásokra, általában a .sak legyenek az ebből adódó fizikai dolgozókra. Politikánk teendők ellátására. Ugyanak- következetes megvalósítása és kor a helyes tagfelvételek a társadalmi problémák pontos :elése szempontjából •ám szükséges, hogy or­egészükbe véve kedvezően hat­nak a párt összetételére, belső szociális struktúrájára, s ilyen értelemben is biztosíthatják az összhangot, a tagfelvételi mun­ka és a fejlett szocializmus építésének társadalmi-politikai szükségletei között. A fejlődés jelenlegi sza­kaszában milyen elvek sze­rint kívánjuk alakítani a párt összetételét, milyen arányokat tekintünk optimá­lisnak? — Elmondhatjuk, hogy a társadalom életében végbe­ment változások, az utóbbi há­rom évtizedben társadalmi fej­lődése, a párt összetételében az utánpótlás bázisának alaku­lásában is tükröződnek. A párt és -tagok között a társadalom minden osztályának, rétegé­nek legjobbjai megtalálhatók. Ez természetes és pozitív je­lenség; ennek megőrzésére érzékelj egyará szágosan a fizikai dolgozók, a munkások és a termelőszövet­kezeti parasztok, vagyis társa­dalmunk két alapvető osztá­lyának tagjai többségben le­gyenek a pártba felvettek kö­zött. Az említettekkel együtt továbbra is érvényes, hogy a felvételi kérelem elbírá­lásában mindig az egyén alkalmasságának körülte­kintő, szigorú mérlegelése a legfontosabb. Ilyen te­kintetben mely követelmé­nyek érdemelnek különleges figyelmet a jelenlegi idő­szakban? — Itt is az elmúlt években végbement fejlődésből kell kiindulnunk. Társadalmunk gei gondolkodásmódjukban? világszemléletükben, minden­napi magatartásukban köze­lebb kerültek a kommunista felfogáshoz. Ilyen értelemben is javultak a tagfelvételi mun­ka feltételei. De politikai-ide­ológiai értelemben még nem tűnt el minden különbség az élcsapat és a dolgozó tömegek között,/saját tagjaitól a párt változatlanul az átlagosnál többet vár el, többet igényel. Ezért a szocializmust meggyő­ződéssel építő, a párttal ro­konszenvező dolgozók közül, csak azokat vehetjük fel a pártba, akik egyrészt készek, másrészt pedig képesek, al­kalmasak ezeknek a többlet­feladatoknak a vállalására és teljesítésére. — A gondos egyéni elbírá­lás során különleges figyelmet érdemel a politikai meggyőző­dés és aktivitás, a készség és képesség a párt politikájának képviseletére, terjesztésére, megvédésére, gyakorlati meg­valósítására. Igen fontosak az ideológiai-világnézeti követel­ményeit, vagyis a szervezeti szabályzat azon előírásainak érvényesítése, hogy a pártnak az lehet tagja, aki magáévá teszi a marxista—leninista esz­méket. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt új tagja felvéte­lekor már rendelkezzen bi­zonyos közéleti tapasztalat­tal, jártassággal, vagyis elő­zőén végezzen mozgalmi tevé­kenységet valamely tömegszer­vezetben, a társadalmi életben,' Nagyon fontos, hogy a párt­ba bekerülő munkája és ma­gatartása — a közösségben és a magánéletben egyaránt — feleljen meg a párt felfogásá­nak; ilyen értelemben legyen példamutató. Helyes, ha a pártszervezetek ezeknek a té­nyezőknek nagy figyelmet szentelnek a felvétel során, s az azt megelőző nevelő mun­kában. Ez utóbbi megállapításból is értelemszerűen követke­zik, hogy a pártépnés, a párt utánpótlásáról való gondoskodás nem korlátozó­dik pusztán a tagfelvétel eseményére, hanem több an­nál. Melyek e folyamat leg­fontosabb jellemzői? — E folyamat, melyet a kommunistává nevelés, kom­munistává válás folyamatának nevezhetünk, valóban széle­sebb, sokrétűbb, mint maga a felvétel. Javarészt a tömeg­szervezetekben, társadalmi mozgalmakban, szocialista bri­gádokban kezdődik: itt szer­zik meg az első közéleti ta­pasztalatokat, itt figyel fel rájuk a pártszervezet, az itt politikai-ideológiai arculata folytatott politikai tevékenység sokat változott, nagyot fejlő­dött; a pártonkívüliek töme­Ballagunk lent á vágatban; gumicsizmás lábaink hol víz­ben toccsanpak, hol meg szén-pala töredékeken egyen­súlyozunk, s a derékszíjunk­ra akasztott akkumulátoros lámpa fényében fákkal meg­rakott, s üresen álló csilléket kerülgetünk. Mellettünk őrült sugárban, s beszédet sem hall­ható dübörgéssel áramlik a hatszáz milliméter átmérőjű csövekben az éltető levegő, s önmagámban azon is gondolko­dom, mi a fenének verdesi oldalamat a meneküléskészü­lék. Hiszen olyan itt a leve­gő, mint fent... — Nono — mondja a feá- nyamester —; sosem lehet tudni, mikor lehet rá szük­ség! — Hiszen látja, az itt dolgozók mellett is elérhető közelségben van.' Veszélyes bánya a ménkesi! És sorolja — nem miat­tam, mert nem először va­gyok már lent — csak úgy, megszokásból. Hogy: van itt szénsavbetörés, gáz és minden olyan rossz, ami a bányász­kodás nehézségével, sőt, ve­szélyességével együtt jár. Megriadni persze nem kell ■— mondja Bódi István bánya- mester, aki vastagon beöltö­4 mester az mester Föld alatti gondolatok zött: munkásruháján még ott a pufajka is. Kell ez nekem — magyarázza. Képzelje; nem szilikózis-ártalom, ha­nem tüdőbántalom miatt töl­töttem — mert muszáj volt — jónéhány hetet szanatórium­ban. És saját kérésemre en­gedtek el Mátraházáról, de azzal a feltétellel, hogy igen­igen vigyázok magamra. Itt meg, érzi, az aknában akko­ra a behúzó légáram, hogy ha csak egy kicsit is kiizzad­va jön le az ember, már kész a megfázás, meghűlés. Ami, ugye, nekem, nemigen hiány­zik. Én is érzem vastag vászon­ból varrt bányászruhámon át a metsző hideget, de hát a gyaloglás ad annyi plusz­meleget, hogy még az ember a homlokán-orrán alácsorgó verítéket is alig győzi töröl- getni. A bányaszájat rég elhagy­tuk már, s csak abból érez­zük, jól bent járhatunk már, hogy fentről csorog-csepeg a víz, s mellettünk, hajló vágat elején, tyát repesztő zajjal préseli be a hatalmas átmérőjű — előbb még vas, majd a közelmúlt­ban felszerelt praktikus, im­a balra képző iskolában kezdte a ta- dobhár- nulást, mert feltett szándéka segítkeztünk a bauxitosoknak a feltárásban. — Sokáig tartott? — Nem mondhatnám.' Mi a munka teljesítésével mérjük az időt. — És aztán? — .. .Vigyázzon, csille jön! ...Aztán Szarosra ke­volt, s nemi a nagy kereseti rQkem £s végül itt kötöttem lehetőség miatt, bar tálán ez kj Kobakom alatt — érzem — gyűl már az izzadtság. Lámpá* is közrejátszott, hogy a föld alá kerüljön dolgozni. Rövid pregnált szövetcsövekbe az felsorolás szerint a későbbiek- Ataman megigazítva a éltető levegőt a kompresszor, ben emígyen alakult az élete. meneküléskészüléket, félig az — Régebben, a mi korunk- — Az iskola elvégzése után arcára irányítom. Érzi- mire ban, legalább is amikor én Tiribesen vettek állományba, gondolok. de rögvest át is helyeztek — — Életemben egyszer izzad­akkor volt ott még egy „fél- tam> de akkor becsületesen, üzemünk” — Tatabányára, Új típusú, gázálarchoz ha- aknászképző iskolára. Ter­melni a tanulás mellett per­sze ott is kellett. Sokan vol­tunk ott nógrádiak... ötven­nyolcban végeztem. kezdtem, dehogy voltak még ilyenek — mondja Bódi Ist­ván. — Fele ekkora átmérőjű csöveken, lényegesen kisebb nyomással érkezett a munka­helyekre a „bányászéi”. So­kat változott itt nálunk, meg a többi nógrádi bányában: Kányáson, Szorospatakon, Ti­ribesen is az élet. Üj gépek jöttek... és ki tudná felsorol­ni a változásokat. Régen meg... Emlékeket ébreszt, ott a lámpák alig-alig ka sínkígyók között a negy­venkét éves mester. Aki 1950- ben — az akkor még volt, s talán újjra lesz (?) — vájár­sonló bányászmentő-készülé- ket próbáltunk ki. Higgye el. literszám öntöttük ki belőle, levétele után. testünk verejté­két. Persze, be sem vált. A fronthoz közelítünk már. Mint szentjánosbogarak vil­lannak fel itt is, ott is a sisa- mert a mester. az kokra szerelt lámpák fénysu- Utasításókat ad, pa- garai. Szinte csend van. És Abbamarad néhány percre a szavak — s a lábak — me­nete is, mester.- *\afzokat hallgat es intézkedik, egyszer csak keménytank-zú- fényében is csak Kihúzom ^ agyagba süppet Iá- gással feldübörög a fúró-rako- megcsillanó vékony- ham es indulunk tovább. dógép. — Hatvanháromban lettem Karácsony György bányamester Tiribesen, 1972- ig az ás voltaim. Aztán me- j gint újabb terület.., Tapolcán ] NÖGRAD — 1977. november 20., vasárnap érleli meg többnyire az elha-. tározást a pártba való belépés­re. Ezért tekintjük az e terü­leten dolgozó párttagok fontos politikai kötelezettségének, pártfeladatának, hogy tudato­san vizsgálják környezetüket, foglalkozzanak a pártonkívüli aktivistákkal. A tagfelvételt meg kell hogy előzze a felké­szítés a párttagsággal járó kö­telezettségek teljesítésére, meg kell ismertetni a jelentkezővel, hogy milyen politikai közösség­be kerül és mi vár itt rá. Te­hát az utánpótlás nevelése megelőzi a felvételről való szavazást, de nem is ér ezzel véget. összefoglalóan azt mondha­tom, hogy a párttaggá nevelő munkában a hangsúly most nem a mennyiségen van, hanem a minőségen. Az a pártszervezet végez eredmé­nyes, jó munkát, amelyik olyan émbereket vesz fel so­raiba, akik minden szempont­ból alkalmasak a párttagsággal járó kötelezettségek teljesí­tésére, s amelyik képes ilyen embereket kinevelni a párttal rokonszervezők, a velünk együtthaladók soraiból — fe­jezte be nyilatkozatát Nagy Tibor. Gyenes László t

Next

/
Thumbnails
Contents