Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
Feleannyiért segédkőnyvtárosnak? Engem megihatnak a konok felvételizők. Aikik évről évre nekirugaszkodnak ugyanannak a maigassájgnaik. Orvostudományi egyetemeken, szín- művészeti főiskoláin jól ismerik ezeket a rutinos megszállottakat, aikik akárcsak Dosztojevszkij hősei, vissza-visz- szazarándokolnak, elbukásuk színhelyére. Nem így a profi iskolások, szinte egész életüket iskolapadban töltik. Se szeri, se száma félkézzel szerzett diplomáiknak, a pótstúdium kiegészítőin is túl vannak, jóformán az ő kedvükért iktatnak a felsőoktatásba újabb és újabb rafinált szakokat. Semmi az egyik oldalon, minden a másikon? Alakilag kétségtelenül, ám a „kisemmizettek”, úgy tűnik, rossz lóra tesznek, s azért is, mert olykor még ösztönzik is őket erre a hendikepre. Pedig ha valaki alkalmatlan a színi pályára, még tehet belőle elkötelezett pedagógus. Csakhogy az iskolában (amelyikbe még mindannyiunkat felvesznek) a tanító bácsi bebeszélte hősünknek, hogy kiköpött Uray Tivadar, s a felvételin, fájdalom, csak az derül ki róla, hogy mihez nem ért. Jóllehet valamihez mindenki ért. A társadalom szempontjából az lenne a legjobb, ha ki-ki olyasfélébe kezdene, amihez legjobban konyít. A képesség — lehetőség, afféle szunnyadó energia, amit valamilyen úton-módon mozgósítani kell. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a már unalomig emlegetett mérnökből lett autófényező, vagy benzinkutas korábban megtévedt, s csak másodszorra talált iá igazi hivatására, de azt megkockáztatom, hogy náluk rátermettebb fiatalemberek nem jutottak be annak idején a műszaki egyetemre. Többi között felvételi rendszerünk túlságosan is objektív jellege miatt. Objektiven azt értem, hogy a mindenkori számonkérés rendre arra kíváncsi, hogy mit nem tud a delikvens, s jóformán alig arra, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Aztán kevés az esély a korrekcióra (ezen természetesen nem a zöldségessé lett tanárember példáját értem), s főleg a szakmán kívüli értelmes tanulásra. Mert mi van akkor, ha egy vasasszakmunkás például, akinek szenvedélye az irodalom, fejébe veszi, hogy levelezőn elvégzi a bölcsészetet. Már most megmondhatom neki, hogy a vállalata nem fogja támogatni. A munkaadónak ugyanis csak a szakmai képzés érdeke, a termelés sziempontjából. És ha az illető ragaszkodik elhatározásához? Nem tudom.... legfeljebb elszegődik feleannyiért segédkőnyvtárosnak, hogy idővel, ha ott javasolják, világirodalmat tanulhasson. Mert a kettő együtt, a régi munka és az irodalom nem megy... Ami azért szomorú, mert végső soron minden gyarapodás társadalmilag hasznosul, mégha a szükséges kedvezményt a Fülbevaló Ktsz invesztálta, akkor is. Másrészt tudomásul kell venni, hogy az önművelés — csak bizonyos alapokról valósítható meg. Nem múlik el év, hogy nekeressem fel U. Budai Jánost, Tahitótfaluban. Legutóbb a Széchenyi István hajóútjót megismétlő Hableány startjánál futottunk össze a Tudományos Akadémia előtti Du- na-parton. Kamaszos tűz égett az erősen ötvenes parasztember szemében. Szakszövetkezeti tag a Kék Duná-ban. S mellesleg évekkel ezelőtt ag- ronómus diplomát szerzett a fárasztó nappali munka mellett. Beosztása mit sem változott, legfeljebb értelmesebben dolgozik, s nagyobb hasznára van szomszédainak, választott közösségének. Előfizet számos szakmai folyóiratra, s mikor nála jártam, éppen Thomas Mannt olvasott. Kertész Péter Remete László Magyar írók a Nagy Októberről M uhui un*» li i iram li fílfr. HUM II* m íilPGEDI NAPLÓ POt 'TI KAI, KÖZbAZDAT A31 tS IRODAI MI N A Pl LA it mm taigr m tiadSB^Q 8 fa# »«Wl* A balti flatla » crnüBhoxvU * fnrtaióbmhi'i.. A munkások művelődését segíti a Szakszervezetek Megyei Tanácsának központi könyvtára Salgótarjánban. A központi könyvtárnak nyolcvankilenc fiókkönyvtára van a megyében. Ezek legtöbbje üzemekben, vállalatoknál működik. Gazdag a választék szépirodalmi könyvekből, de bőven lehet válogatni a szakirodalomból is. Képünk a központi könyvtárban készült, ahol Szalai Éva ésBibók Lászlóné könyvtáros a művek elosztását végzi. — bábéi felv. — r l-li' iimnwnmitiiiiii. Mmími i|( #. fafafaMfai ninről, amely Pásztor Árpád, a kiváló publicista alkalmi Szinte vallásos-misztikus költeménye az akkori idők hangulatot fejezett ki az első legelterjedtebb bulvárlapjá- magyar irodalmi alkotás Le- ban, Az Estben: LENIN Űj Krisztus jött. De oly közel ma még, Hogy fel sem éri ez a nemzedék S nem súgja szent érzések percein: Lenin! Lenin! Ember ő is, megcsúfolt, szenvedő, Kivert, száműzött magvető, Felnőtt milliók omló könnyein... Lenin! Lenin! Torka itta nyomor italát, Ajka dalolta a szolgák dalát, Szíve vérzett gyötrő reményein — Lenin! Lenin! S mikor az átok már égig ért S bitangjában szüretelték a vért, Szólt: ne legyen több vér s fekete szín... Lenin! Lenin! A vizekből, a légből, föld alól, Ahol csak gyilkos fegyver szava szól, Jérték megkínzott, bús testvéreim... Lenin! Lenin! A császároknak dörgőn állj-t kiált, Elparancsolja a bitor halált, Tárt karral várt viharok vészein Lenin! Lenin! S meglátta egymást piinden szenvedő, Szülő, gyermek, testvér és szerető, Végigsuhant a népek szívein: Lenin! Lenin! Termő lombbá lettek a fegyverek, Testvérekké az emberek, Karácsony volt éppen a föld téréin... Lenin! Lenin! Az írók, költők, újságírók állásfoglalásaiból persze hiba lenne a megnyilatkozásaikat közreadó lapok szellemére következtetni. A Lenin-verset megjelentető Az Est például korának legtipikusabb tőkés sajtóvállalkozása. Milliomos tulajdonosa, Miklós Andor kétségtelenül jobban félt a forradalomtól, mint ördög a szenteltvíztől. Mint okos üzletember viszont mindig igyekezet vevői, vagyis a lapját vásárló kisemberek százezrei kedvében járni. Ha Leninért rajonganak, szállít ilyen verset is, mert az üzlet — az üzlet. S újságja népszerűségének titkai közé tartozott az is, hogy riválisait mindig megelőzte. Ami pedig a sajtómágnás esetleges politikai kétségeit illette, hogy vajon nem vágja-e maga alatt is a fát Lenin népszerűsítésével — okunk van hinni, hogy azzal csitítgatta aggodalmait, amivel ez idő tájt az egyik polgári író (az Idősebb Ignotus) nyugtatta polgári olvasóit a Világ című újság 1918. január 1-i számában: „Nem hiszem, hogy a forradalmak ragadósak lennének”. A kép teljessége érdekében kell utalni arra, hogy az adott történelmi helyzetben az Osztrák—Magyar Monarchia és Németország uralkodó köreinek elsőrangú érdeke volt, hogy akár egy bolsevik kor- mánn3'al tárgyalva, de békét kössön Oroszországgal és a keleti frontról átirányított seregekkel nyugaton és délen próbálja az egyre kilátástalanabb katonai helyzetét javítani. A szélső konzervatív és klerikális sajtó emberei között mégis akadtak, akik már a Nagy Október másnapjától meghúzták a vészharangot: a haza és Krisztus nevében emeltek kifogásokat a béketárgyalások ellen, mit sem törődve, hogy ez további százezrek, milliók lemészárlását vonná maga után. Az ókonzervatív, nyíltan imperialista Budapesti Hírlap, a klerikális Alkotmány, a Magyar Kultúra és laptársaik hangja azonban ekkor, 1917 végén még elveszett a békeforradalmat üdvözlő sajtó orkánjában. Persze, a kispolgárság körében is voltak, akik a hátország akkor biztonságos fedezékében a háborús konjunktúrából némi hasznot húzva régi életformájukat fenntarthatták és édes mindegy maradt számukra mások élete, nyomorúsága, oktalan pusztulása, a háború vagy béke dilemmája. Őket figyelte a magyar próza egyik nagymestere, Krúdy Gyula, aki a megváltás ígéretét hallotta ki a pétervá- ri .békeüzenetből és azt remélte, mások is hozzá hasonlóan éreznek. Az egyik pesti kávéház asztalán vetette papírra az itt következő sorokat, amelyek a Magyarország 1917. november 10-i számában jelentek meg: „Közömbösen, hidegen, apró mulatságaikba merülve, mindennapi számításaikba burkolózva, a helybeli napnak és estvének élve, arcmozdulat, megrendülés, felkiáltás, pillanatnyi megállás nélkül, szinte ásítva olvassa az újság táviratait... Pétervárott forradalom... Közeleg a béke Lenin útján... Jó, nézzük meg előbb, mi újság a tőzsdén és mit játszanak este a színházakban”. (Folyt, kör.) Egy fiatal amatőr képzőmű-' vészeknek kiírt ösztöndíj három nyertesét kerestük meg, hogy megkérkezzük: hogyan sáfárkodik ezzel a lehetőséggel, mit jelent számára? Már az első találkozásnál kiderült: az az ösztöndíj nem igazi ösztöndíj. .. Más, kevesebb — nem egy évig tartó havonkénti támogatást, hanem egyszeri kétezer forintot ad a megyei KISZ-bizottság. Tehát egy pályázatról van csupán szó, ami ugyan szintén támogatást jelent és alapjában, ^Iveiben pozitív kezdeményezés, de... EGSZÄLLQTTNAK KELL LENNI Portrévázlatok három amatőrről Drága a kő Bobály Attila; a Ludányhalágzi Általános Iskola rajz-biológia szakos tanára a pedagógus képzőművészek tárlatán hívta fel magára a figyelmet tehetségről tanúskodó szobraival. Akkor négyezer forintos díjat kapott. — Egy csiszológép háromezer forintba kerül. Én főleg követ faragok — vörösmárványt, fekete bazaltot. Drága a kő — illetve nem is maga az anyag igazán drága, hanem a beszerzés nehézsége, a szállítás drágítja meg. Nem könnyű „mesterség” ez —keménynek, erősnek kell lenni fizikailag, akaratban egyaránt. Vagy feladja az ember... Az ötödikesek rajzóráján vagyunk. Kénytelenek voltunk megszegni a tanóra védelmét biztosító rendtartási pontot, hiszen egész délelőttje betáblázott. De nem súlyos ez a „törvényszegés”, mivel a gyerekek önálló munkát kaptak éppen: asszimetrikus kompozíciót kell készíteniük. Fantáziájuk, színérzékük vizsgázik. — Érdemes a gyerekekkel foglalkozni, szívesen tanítok. Van négy-öt igazán tehetséges fiatal a faluban. A szakköri munkát ezért vállaltam szívesen. Felmerült bennem már a gondolat: Mi lenne, ha reggeltől estig csak a szobrászattal foglalkozhatnék (természetesen úgy, hogy a családom létfenntartása valahogy biztosított lenne, hiszen várjuk a második gyereket, a szécsényi lakásunk részleteit törleszteni kell...) — úgy érzem, élményanyagom van annyi, hogy évekre futná, sok téma feszít. De a gyerekek hiányoznának. Persze, ez csak játszadozás — a valóság egészen más. Nagyon nem szeretném, ha panaszkodásnak tűnne, amit mondok, de nem vagyok könnyű helyzetben. Vettem ugyan egy kocsit pedaeógus- kölcsönnel a kövek szállítása érdekében, ezért sokan azt hiszik, hogy pénzes hapsi vagyok. Van ugyan egy műheNÓGRAD - 8977. novembei 18., péntek lyem Is a faluban. Mégis, minden erőmet össze kell szedni, hogy a kétlakiság, az utazgatás, az anyagi gondok, a vállalt munkák mellett a kövekre is elég időm, energiám maradjon. Az biztos, hogy ha ez a pályázat valóban ösztöndíjat adott volna — akár csak havi négy-ötszáz forintot — nagyobb segítséget jelentene. — Fémszobrászatra nem gondolt? — Nagyon szeretnék bronzot, ólmot is önteni —, de a feltételek, a körülmények nem adottak ehhez. Ha beengednének valamely vasasüzembe, hogy kísérletezhetnék. . Nem tartom magamat művésznek, a kísérletezés stádiumában vagyok. Egy kicsit megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy sikerüljön többnek lenni. Harmincéves vagyok — tulajdonképpen időm sok van még... A „profik” segítenek Bobály Attila egy vörösmárvány fejet ajánlott fel a pályázatra. Pénzes Géza örha- lomban egy József Attila illusztrációsorozattal készül. — Könnyebb a helyzetem, mint Attilának, több szempontból is. Én grafikával és festészettel foglalkozom, műteremnek az otthoni verenda megteszi, az iskolában magas- nyomású prés van, a szakkörben a linóleummetszést meg tudjuk oldani, kévés ibb órában tanítok. Ha rézkarcot akarok készíteni, bemehetek Balassagyarmatra Réti Zoltánhoz, de technikai problémáim megoldásában a salgótarjáni Lóránt János is segít — Milyen témák érdeklik? — Természet és ember kapcsolata, portrék, illusztrációk. Különösen a versek vonzanak: József Attila, Nagy László a legkedvesebb. — Tartozik-e valamilyen alkotóközösséghez ? — A balassagyarmati járásban nincs az amatőröknek stúdiója, köre. Többször szerettek volna már szervezni ilyet, de a beutazás, az idők egyeztetése megnehezíti. Hasznos lenne — talán segíteni tudna néhány problémánkon. Az egyik a lemezek beszerzése. Rézlemezekhez csak az alaptagok juthatnak hivatalos úton, előkészítetlen porfestéket is csak nekik adnak. A művészboltban kapható festékek pedig méregdrágák... —v És a bemutatkozási lehetőségek? — Kétévenként a pedagógus képzőművészek tárlata. Lehet azt az utat is választani, hogy lcét-három amatőrrel „összekötni a szekerünket” és így nyilvánosság elé lépni. Én úgy érzem, ma még nem tartok itt. A pályázathoz készíteni kellett egy „alkotói tervet” — akkor végiggondoltam, hol is állok, mit tudok. Sokat kell még tanulnom... „Kiegészítő sportágat” is űzök: fotózással foglalkozom. Ez segít a látásmód csiszolásában, a komponálásban. Ez a legnehezebb! Viszonyítási alap ' Antal Józsefet, a harmadik díjnyertest a megyei tanács művelődési osztályán kerestük meg, ahol közművelődési előadó. ö is rajzszakos tanár eredetileg, és szintén grafikával, festéssel foglalkozik. — Hányán lehetnek a megyében hasonló korú amatőrök? — Pontos számot nem tudnék mondani, de egy biztos: több annál a szamuk, mint ahányan a pályázatra jelentkeztek. Sok a tehetséges, jó képességű rajztanár. Persze, sokan nem bontakozna« ki, abbahagyják úgymond az ígéretes kezdetnél. Ezért Is kellenek olyan fórumok, pályázatok, melyek segítenek megmérni magunkat, viszonyítási alapot adnak. A KlSZ-bizott- ság pályázatának ez az értéke. — ön hogyan egyezteti munkájával az amatőr művészeti tevékenységet? — Esténként, tévénézés helyett, szabadnapjaimon dolgozom. Szinte minden érdekel — a plasztikától a festésig. Legnehezebben a színekkel boldogulok. Talán ennek az egyik oka éppen az, hogy esténként dolgozom legtöbbet..'. Lóránt János és Czinke Ferenc segít az anyagbeszerzésben és a sokszorításban is, ha elkészül egv metszet, hozzájuk mehetek. Azt nagyon sajnálom, hogy olyan ritkán van alkalmam modell után rajzolni, festeni. A figurák érdekelnek legjobban — az ember és a munka, az ember és a táj. A pályázathoz ifjúsággal, KlSZ-szel összefüggő témát kellett megtervezni — én az építőtáborok életéről csinálok egy tízlapos sorozatot. — Mi lesz a pályázat lezá-' rása? — A napokban kötnek velünk szerződést, a felajánlott témák megvalósításához anyagi segítséget kapunk. Ez különösen az anyagigényesebb, költségesebb szobor esetében fontos. Egy év múlva, 1978. őszén pedig közös kamarakiállításon vehetünk részt hárman. örülök ennek a bemutatkozási lehetőségneK — a többiek is főként ezért vállalták a pályázatot. Ügy hallottam, üzemi galériákba is elviszik. A kezdeményezés mindenképpen jó és hasznos — csak a feltételein még finomítani kell, hogy még jobban segítse megtalálni a kibontakozást. G. Kiss Magdolna
