Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
ífílaghatalom m Szoifffetiiniö A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján a szovjet nép a gazdaságban is történelmi jelentőségű és egyedülálló teljesítményekről, eredményekről adhat számot önmagának és a világnak. Kizárólag önerejére támaszkodva olyan gazdaságot épített fel, amely egyrészt a folyamatos és dinamikus előrehaladás minden biztosítékával, erőforrásával rendelkezik, másrészt a fejlett szocializmus orlettségi színvonalának eltérései egyes területeken, mindenekelőtt a hatékonyságban és a ■ munka termelékenységében még jelentősek, termelésük különbsége évtizedről évtizedre csökken. A Szovjetunió nemzeti jövedelme negyedszázaddal korábban mindössze 31 százaléka volt az USA-énak, ebben az esztendőben várhatóan eléri az amerikai nemzeti jö1- vedelem 67—68 százalékát. Az iparban és a mezőgazdaságban a teljesítményarányok még szorosabbak: az elmúlt esztendőben a szovjet ipar termelése valamivel meghaladta az amerikai ipar teljesítményének 80 százalékát, a mezőgazdaságban pedig — mind 1971—1975 átlagában, mind 1976-ban — a 85 százalékot. TARTÓ® TOŰYASÜTAS» CIKKEK ÄU.OMANYA W» VÉGÉN szagát a világgazdaságban is az elsők sorába emelte. Pedig a hat évtizednyi időt a gazdaságfejlesztés szemszögéből sok minden megrövidítette: az intervenció esztendői, a honvédő háború négy éve s mindkettőt követően a szükségessé váló újjáépítés-helyreállítás időszaka. A tulajdonképpeni gazdaságfejlesztésre alig több mint négy évtized állt rendelkezésre. Amiben világelső Négyjegyűi mufatószám helyeit Ha a szovjet gazdaság fejlődésének útját, teljesítőképességének növekedését a szokásos módon, a 100-as bázisból kiindulva próbálnánk érzékeltetni, akár 1913-at, 1917-et, vagy 1928-at — az első ötéves terv induló esztendejét — választjuk alapul, a megtett utat és a fejlődés mértékét kifejező mutatószám mindenképpen négyjegyű lenne. Egyszerűbb, célszerűbb a korabeli helyzetet, állapotot 1-gyel azonosítani. Nos, a szovjet állam gazdaságának összteljesítményét, társadalmi termelésének menynyiségét 1913-hoz, 1917-hez, avagy 1928-hoz viszonyítva egyaránt megsokszorozta. Vegyük alapul az első ötéves terv első esztendejét: 1928—1977 között a Szovjetunió társadalmi terméke 55-szöröséte, nemzeti jövedelme 65-szörösére, iparának termelése 122-szere- sére, a mezőgazdaság termelése 3,3-szorosára nőtt, a szovjet gazdaság anyagi jellegű termelőerői — a termelésben közreműködő állóeszközök — ugyancsak megsokszorozódtak, értékük több mint 31-szeresére gyarapodott. Kétségkívül nagy jelentőségű, hogy a Szovjetunió mind több alapvető termék — szén, kőolaj, vasérc, nyersvas, acél, koksz, cement, műtrágya, Diesel- és villamosmozdony, nagy teljesítményű traktor, fa-, fűrészáru, gyapjúszövet, cipő, cukor, vaj stb. — termelésében világelső. Mindez közvetett bizonyítéka — s inkább következménye, eredménye — gazdasági fejlődésének. A szovjet gazdaság potenciáljának — mondhatjuk: életJellemzö tények Kinőtte a mércét Mindennek eredménye,' a szovjet gazdaság mai teljesítő- képessége a jelenre és a világra kivetítve tehető — mintegy — kézzelfoghatóvá s érzékeltethető, mi minden változott a világban annak következtében, hogy megszületett a Szovjetunió, s hogy a világ első szocialista állama a gazdaságban is újat és hatalmasat alkotott. Néhány évtizede a Szovjetunió gazdasági teljesítőképességét általában az amerikai gazdaságéhoz szokásos viszonyítani. Ennek az a ténybeli oka, hogy a nemzetközi összehasonlítás egyéb mércéit a szovjet gazdaság időközben kinőtte. Nevezetesen: a forradalom előtt a nemzeti jövedelem termelésében' és az ipar teljesítményében az USA-n kívül Nagy-Britannia, Németország, sőt Franciaország is megelőzte Oroszországot. Az utóbbi országokkal szembeni hátrányát a Szovjetunió már rég és olyannyira ledolgozta, hogy azok együttes produktumát is jócskán felülmúlja. Noha a két gazdaság — az amerikai és a szovjet — fejA szovjet gazdaság építő- és alkotóerejét - szemléltetik azok az új nemzetközi viszonylatban is jelentős termelőkapacitások, amelyeket egy-egy tervidőszak beruházásai hoznak létre. 1971—1975 folyamán a villamosenergia-iparban 57 600 megawatt, a széntermelésben évi 114 millió tonna, a vasérctermelésben 131 millió tonna, a vaskohászati iparban 12,9 millió tonna nyersvas, 10,9 millió tonna acél, 12,2 millió tonna hengerelt acél, 2,4 millió tonna acélcső, a vegyiparban évi 38 millió tonna műtrágya. 350 000 tonna műszál, 981 000 tonna műanyaggyártó kapacitást helyeztek üzembe. A gépiparban a beruházások és rekonstrukciók a termelést évi 25 400 szerszámgép, 7900 kovács- és présgép, 974 000 személygépkocsi, 79 600 traktor, 22 500 kombájn gyártására alkalmas kapacitásokkal gyarapították A gazdasági teljesítőképesség fejlődésének és erejének szemléltetésekor nem feledkezé IIU UK* FŐIM MIMIM j KM* A' Ő*MH tmUt IMSONI. it A«* a W' /( ruMut IV aj! nt" föl«« műi aromán .,14./1 «iow fi/UM erejének — legfőbb forrása a folyamatos és dinamikus fejlődés készségében rejlik. Az elmúlt negyedszázadban a világ ipari termelése évente átlag 6,6 százalékkal nőtt — a fejlett ipari országoké 4,7, az USA-é 4.2 százalékkal; a Szovjetunió ipari termelése évente átlag 9,4 százalékkal Hasonló ütemfölény tapasztalható a nemzeti jövedelem termelésében és a beruházások növekedésében. hetünk meg annak térbeli, területi vetületeiről sem. A Szovjetunióban a gazdaságfejlesztés kezdettől kelet felé haladt, s az idők folyamán — ám jórészt az utóbbi évtizedekben — az Urálon túli területeken és köztársaságokban olyan termelőerőket fejlesztettek ki — s épít ott napjainkban is világviszonylatban egyedülálló ipari óriásokat —, amelyeknek produktuma a szovjet gazdaság összteljesítményében is növekvő arányú. S ha egykor — még a közelmúltban is — a Szovjetunió európai területeiről kelet felé áramlottak mindazok a javak, amefyek szükségesek voltak a nagy építkezésekhez, a gazdasági térhódításhoz, ma már fordított a helyzet: az energiahordozók, az ipari nyersanyagok százmillió tonnás mennyiségekben (érkeznek az Urálon túlról, ahol tovább halad, sőt fokozódik a gazdasági térhódítás, biztosítva a termelőerők, a gazdasági potenciál jövőbeni fejlődését. Felzárkózik a mezőgazdaság A mezőgazdaság a közelmúltig bezáróan problematikus — kevésbé fejlett — ágazata volt a szovjet gazdaságnak. S ez korántsem írható kizárólag a természeti-időjárási tényezők rovására. A népgazdasági tervek a hatvanas évek elejéig a szükségesnél lényegesen kevesebb befektetést juttattak a mezőgazdaságnak, amelynek termelőerői, műszaki-technikai ellátottsága ily módón hiányosak maradtak. A korábbi hiányok pótlása a hatvanas évek közepén kezdődött meg. Alig egy évtized alatt a mezőgazdaság termelő állóalapjainak értéke megduplázódott, jelentősen javult műszaki-technikai ellátottságának színvonala. 1965 óta a mezőgazdaság bruttó termelése minegy 50 százalékkal emelkedett, s a fejlődésnek ez a mértéke ebben az ágazatban már kielégítőnek, megfelelőnek minősíthető. Mindemellett a mezőgazdaság fejlesztésében még jócskán vannak elvégzendő teendők annak érdekében, hogy a hozamokban és a munka termelékenységében is mielőbb felzárkózzék a nemzetközi színvonalhoz. A szovjet gazdaság teljesítményei nemcsak a fejlesztésben, hanem a népjólét emelésében is jélentősek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1940-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Az utóbbi két évtizedben 45 millió új lakást építettek, a lakosság majd kétharmada költözött új lakásba. A tágabb értelemben vett népjólét további fontos összetevője az ingyenes és fejlett egészségügyi ellátás — a világ orvosainak majd egy- harmada a Szovjetunióban dolgozik —, a nem kevésbé fejlett oktatási, szakképzési rendszer, amely egyidejűleg szolgálja a népesség műveltségi színvonalának emelését és a népgazdaság szak amberellá- tását. Ebben az összefüggésben érdemel említést: a szovjet gazdaság jelenleg 119 millió embert foglalkoztat, közülük 9.5 millió a diplomás és a 13,3 millió a középfokú végzettséggel rendelkező szakember. Az is ide kívánkozik, hogy a világ tudósainak, Kutatóinak egynegyede — 1 254 000 tudományos dolgozó — a Szovjetunióban él, műveli tudományágát, fejleszti a tudományt és a technikát. A fejlődés óriási tartalékai SÍI j HM A Szovjetunió a gazdaságban is világhatalom, történelmi és világpolitikai jelentőségének, szerepének a gazdasági erő és teljesítőképesség a bázisa. S ennek a potenciálnak ma már nemcsak a termelőerők jelenlegi fejlettsége, hanem az is része, hogy kivételesen kedvezőek lehetőségei és adottságai a további dinamikus fejlődésre. Amíg a fejlett tőkésországok fejlődésük eddigi folyamatában jórészt kiaknázták és felhasználták természeti erőforrásaik, ásványi kincseik zömét, a Szovjetunióban minden energiahordozó, nyers- és alapanyag, természeti kincs hatalmas készletei állnak rendelkezésre. Nem kevésbé jelentős erőforrása, ta daléira a gazdasági növekedésnek — s ennek kiaknázása a jelen és a közeljövő feladata — a hatékonyság javítása, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak gyorsabb és szélesebb körű alkalmazása, amelyben jelentős szerepet játszik a gazdaságirányítási rendszer szüntelen tökéletesítése is. Ezek azok a tényezők, erőforrások, amelyek a szovjet gazdaság potenciáljához, történelmileg bizonyított életerejéhez, alkotókészségéhez társulva a jövőben magasabb szintre emelhetik teljesítőképességét, produktumának minőségét, működésének hatékonyságát. Garamvölgyi István NÓGRÁD — J977. november 2., szerda
