Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Schmidt beszéde ax SPD kongresszusán Továbbra is Heves arab reagálás Szadat tervezett izraeli látogatása miatt az enyhülés mellett Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: Szerdán délelőtt Helmut Schmidt kancellár beszédével folytatódott a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) hamburgi kongresszusa. A kormányfő beszámolójá­nak külpolitikai részében a kelet—nyugati enyhülési po­litika folytatása és elmélyítése mellett foglalt állást. Kitért I.eonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának, a Legfel­sőbb Tanács Elnöksége elnö­kének közelgő NSZK-beli lá­togatására. Hangsúlyozta: „Leonyid Brezsnyev személyében olyan tárgyalópartrerrel van , dol­gunk, akinek — hozzánk ha­sonlóan — kétségtelen meg­győződése, hogy a világbéke megőrzése minden más poli­tikai feladatnál előbbre való. A béke iránt mindkét oldal­ról megnyilvánuló akarat meg­bízható alapot jelent a két ország tartós együttműködé­séhez. Az együttműködés foly­tatása a nyugatnémet külpo­litikának ezen az évszázadon túlmutató feladata marad” — mondotta. Schmidt elismerően szólt a szocialista országokkal ki­alakult kapcsolatokról és ki­tért a két német állam viszo­nyára is. „Állhatatosan foly­tatni kívánjuk erőfeszítése­inket az enyhüléái politikának ezen a talán legnehezebb te­rületén” — mondotta. — „Vi­tathatatlan, hogy az alapszer­ződés megkötése óta jelentős szakaszt tettünk meg a nor­malizálás útján. Sokat elér­tünk és még többet kell ten­nünk. Ez a politika egyben fontos hozzájárulást jelent Európa stabilitásához és biz­tonságához”. A kormányfő reményét fe­jezte ki, hogy a szovjet— amerikai SALT-tárgyalások mielőbbi sikerrel zárulnak. A két nagyhatalom közti meg­állapodás szükséges és logikus következményének nevezte, hogy előbbre lépjenek a kö­zép-európai haderők létszám- csökkentéséről folyó tárgya­lásokon is. Schmidt állást foglalt az NSZK és Nyugat- Berlin különleges kapcsolatai mellett, és a város sorsának alakulását „az enyhülés pró­bakövének” minősítette. A beszámoló részletesen foglalkozott a bonni kormány jelenlegi helyzetével és jövő­jével. Schmidt leszögezte: az SPD és az FDP szövetsége ki­állta a próbát. A két párt kormánykoalíciójának a jövő­ben is a béke biztosításán, belpolitikai téren pedig a munkanélküliség felszámolá­sán, a fiatalok helyzetének ja­vításán. a társadalmi rendszer megreformálásán és a terroriz­mus elleni harc sikerén kell munkálkodnia. Rendkívül veszélyesnek minősítette a nyugatnémet jobboldal, elsősorban a bajor CSU próbálkozását egy „ne­gyedik párt” létrehozására. Strauss CSU-elnök magatar­tását élesen bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy a belső zűrzavarral küzdő keresz­ténypárti ellenzékben „senki sem képes megfegyelmezni” Strauss szélsőséges kirohaná­sait. j Beszédének gazdaságpoliti­kai részében Schmidt elismer­te: a nyugati világ tartós gaz­daságszerkezeti válsággal küzd, amelyből egy-egy ország csupán önerejéből képtelen ki­lábalni. A terrorizmus jelentette ki­hívás okait elemezve a kan­cellár elismerte: a nyugatné­met társadalom belső ellent­mondásai, az oktatási rend­szer válsága, a fiatalok nem­zedékeinek korábbinál kilá-f tástalanabb helyzete mind­mind hozzájárult a radikális csoportok tevékenysége erő­södéséhez. Visszautasította azonban azt a „keresztes had­járatot”, amelyet a jobboldal a haladó értelmiség kiemelke­dő személyiségei ellen foly­tat e témában. A szociálde­mokraták támogatásáról biz­tosította a társadalmat bíráló írókat, művészeket. A jelen­legi rendőri és törvénykezési eszköztár „teljes kimerítése” a terrorizmus elleni harc sike­rének alapfeltétele — szö­gezte le. Ez azonban nem ve­zethet olyan újabb törvények elfogadásához, amelyek „szük­ségtelen mértékben korlátoz­zák a polgári szabadságjogo­kat”. A kormány és a kormány­párt viszonyára kitérve a kancellár az SPD és a szo- ciálliberális koalíció „kölcsö­nös szolidaritása" mellett fog­lalt állást ugyanakkor jelezte: kormányfőként a jövőben is kénytelen lesz olyan döntése­ket hozni, amelyek nem talál­nak egységes támogatásra pártja körében. Az Irakban és Szíriában kormányon levő Arab Újjá­születés Szocialista Pártjának airabköei vezetősége kedd es­ti nyilatkozatában „komoly elhajlásnak” minősítette Sza­dat egyiptomi államfő elhatá­rozását, hogy Izraelbe látogat, hangsúlyozva, hogy azt nem helyeselhetik az arab népek. Óva intette az egyiptomi ál­lamfőt attól, hogy „részleges, vagy kétoldalú megállapodást kössön a cionista ellenséggel” s felhívta a figyelmet arra, hogy „a közös ellenséggel szemben szükség van az arab szolidaritásra”. A baath-párti vezetőség köz­leménye nyomatékosan rá­mutatott arra, hogy „a cio­nista ellenséggel fennálló konfliktus csak altkor ér vé­get, ha az izraeliek kivonul­nak a megszállt arab terüle­tekről és ha helyreállítják ? Palesztinái nép elidegeníthetet­len jogait” A közlemény ugyanakkor utalt arra, hogy Szíria haj­landó részt venni a genfi konferencián, e fórumot a béke helyreállítása egyik esz­közének tekinti, s mindaddig helyeselni fogja a konferencia munkájának felújítását, amíg megítélése szerint az értekez­let az arab ügyet szolgálhatja és elősegítheti az arab nem­zetnek az igazságos béke meg­teremtésére irányuló törekvé­seit. Zuhair Muhszin, a Szíria- barát Szaika Palesztinái szervezet vezetője, a Die Presse című bécsi lapnak adott nyilatkozatában „áruló­nak” nevezte Anvar Szadat egyiptomi államfőt. A legha­tározottabban elítélte az egyiptomi elnököt, amiért haj­landó Jeruzsálembe ellátogat­ni! „akkor, amikor a cionista állam változatlanul megszál­lása alatt tart egyiptomi, Pa­lesztinái és szíriai területe­ket”. Magyar—ecuadori közös nyilatkozat Losonczi Pál, á Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, a Legfelső Kor­mányzótanács meghívására, 1977. november 14-e és 17-e között látogatást tett Ecua­dorban. A látogatás alkalmával közös nyilatkozatot írtak alá, amelyet kivonatosan ismerte­tünk. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Alfredo Po- veda Burbano altengernagy Guillermo Duran Arcentales vezérezredes és Luis Leoro Franco vezérőrnagy, az Ecua­dori Legfelsőbb Kormányzóta­nács elnöke és tagjai, szívé­lyes légkörben és a kölcsö­nös megértés szellemében be­ható eszmecserét folytattak országaik kétoldalú kapcso­latainak legfontosabb kérdé­seiről és a jelenlegi nemzet­közi helyzetről. A felek ismételten kinyil­vánítják, hogy tiszteletben tartják az egyesült nemzetek alapokmányában rögzített és általánosan elfogadott elveket, mindenekelőtt az államok jog- egyenlőségére, szuverenitásá­ra, a népek önrendelkezési jogára, a belügyekbe való be nem avatkozásra, az államok területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására, a nem­zetközi együttműködésre, az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek az eltiltására, valamint a vi­tás kérdések békés úton tör­ténő rendezésére vonatkozó elveket. Elítélik a faji megkülönböz­tetés és az elnyomás bármely formáját, amely a népek füg­getlensége, nemzeti léte ér fejlődése ellen irányul. Egyetértőén veszik tudomá­sul a magyar—ecuadori ve­gyes bizottság harmadik ülé­sén elért eredményt. Meggyő­ződésük, hogy az ez alkalom­mal aláírt gazdasági megálla­podások hozzájárulnak a ke­reskedelmi forgalom növelé­séhez, és a két ország gazda­sági együttműködésének fo­kozásához. Ezzel kapcsolat­ban biztatónak ítélik meg mind az export-, mind az im­porttermékek forgalmának di­verzifikálását célzó erőfeszíté­seket. Elhatározzák, hogy elő­segítik az információcserét, s növelik az egymás országába küldendő delegációk számát, hogy felmérjék és kihasznál­ják a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok bővítésének lehe­tőségeit. Kifejezik szándékukat és készségüket, Hogy tanulmá­nyozni fogják a kulturális, ok­tatási, tudományos és műsza­ki, mezőgazdasági együttmű­ködés fejlesztésének lehetősé­geit, elhatározták konzuli egyezmény kötését és meg­gyorsítják az erre irányuló tárgyalásokat. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, köszönetét fe­jezte ki a szívélyes, baráti fogadtatásért, amely a látoga­tás alatt mindvégig megnyil­vánult. (MTI) A Szaiika nevű Palesztinái szervezet kedden Bejrútban nyilvánosságra hozott köz­leményében „általában az egész arab nemzet, különösen pedig az egyiptomi és a Pa­lesztinái nép provoikálásának” nevezte Szadat egyiptomi ál­lamfő Izraellel való tárgyalási készségét Bírálták Szadatot a liba­noni baloldali pántok is: Rá­mutattak arra, hogy az egyiptomi államfő lépésével „kiszélesítette a teljes kapi­tuláció politikáját, amelyet az egyiptomi rezsim az arab— izraeli konfliktus amerikai— izraeli sugalmazású megol­dása irányában mán eddig is folytatott”. A libanoni bal­oldali pártok szövetségének politikai tanácsa a legnatáro­Budapesten szerdán aláírták a magyar—szovjet szerzői Jog:gyezinényt. Képünk: Pozsgay Imre kulturális miniszter és Borisz Pankin, a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatalának elnöke aláírja az okmányokat. zottabban elítélte Szadat el­nök irányvételét. Manszur Kikhia, Líbia ál­landó ENSZ-képviselője, a Biztonsági Tanács november havi elnöke kedden New Yorkban élesen bírálta An­var Szadat egyiptomi állam­fő tervezett izraeli látogatá­sát. „Komoly fejleményről van szó — mondotta. — Ha sor kerül a látogatásra, az a tér­ségben visszhangot, talán he­ves reagálásokat fog kivál­tani Szadat ellen, magában Egyiptomban is.” Kifejtette, hogy az egyipto­mi vezető izraeli látogatása és felszólalása az izraeli par­lamentben két okból is „rossz dolog” lenne. Nemcsak a cio­nista állammal való kap­csolatfelvételt, hanem Jeru­zsálemnek a cionista állam részeként való elismerését is jelentené. Zehdi Terazi, a PFSZ ENSZ-megfigyelője Szadat izraeli látogatásának tervé­ről azt nyilatkozta, nem az a lényeg, hogy ki hová megy, „hanem az, hogy Izrael vo­nuljon ki a megszállt arab területekről”. Kifejtette, a PFSZ véleménye szerint a közel-keleti problémát egé­szében kell megtárgyalni, nem felaprózva, s a „problé­ma lényege a palesztinai kér­dés”. Terazi végül felhívta a fiigyeimet arra, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ vb-elnöke, akivel naponként konzultál, nem közölte vele, hogy Sza­dat tervezett izraeli látogatá­sát illetően előzőleg kikérte volna a véleményét. (MTI) Harmincnyolc esztendeje már, hogy diákokat végeztek ki Prágában és Brnóban a fasisztáit: november 17. az ö emlékükre azóta nemzetközi diáknap. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus — érvényes még a mi korunkban ez a régi-régi diákdal? örvendezzünk hát, amíg fiatalok vagyunk? Év­századunkban az ifjúság csak­ugyan vidám kor, csakugyan alkalom az örvendezésre? Kí­nálkoznék most a panaszko­dás túlterhelésről, gyorsuló időről, a tudnivalók robbanás- szerű szerteágazásáról, szapo­ra sokasodásáról. Iskolák ne­hézségeiről. túl korai pálya- választásról, a szülői ház ha­tásának és szerepének válto­zásáról, a családi időbeosztás lehetetlenségeiről, diákok köz­lekedéséről hazulról iskolába, iskolából haza, kollégiumok gondjairól, fölösleges időrab­ló feladatokról, koravénségre kényszerítő komoly témákról. Lehetne minderről szólni a diákok napján, kellene is, mert meggondolkoztató, megoldan. dó probléma valamennyi. De ezúttal mégis inkább a diá­kok felnőtt-felelősségéről, fel- r.őtteknek-példaadó felelős­ségéről kell szólni, hiszen a nemzetközi diáknap erre em­lékeztet. A mártír-diákok helytállása azt mutatja, hogy az ifjúság sosem volt csupán vidámság és öröm, hanem oly­kor történelmi tett párosult hozzá. Negyvennyolc nem a fiatalok, a diákok forradalma volt-e? Azért-e, mert ők messzibb láttak, vagy csupán azért, mert könnyebben hevült a szívük? Mert friss tudás vezetette a gondolataikat, s mert érzelmeik még őszinték? A diákéletnek különben sok szép hagyománya volt, mint Pataké például, s ez bizonyá­ra azoknak a tudós tanárok­nak is érdemük, akik ott ta­nítottak. Mert a fiatalok arca az idősekére üt: akár azért, mert példát látnak bennük,' akár pedig, mert visszariad­tak tőlük. S miért, hogy ezek­nek a neves történelmi diák­városoknak megkopott a fé­nyük? Miért, hogy a tis-.tes diákhagyományokból ink i’ob csak a karikatúrájuk maradt meg, ha megmaradt valami, az ugratások. a diákhie­rarchia, a csínytevések, sőt gonoszkodások, a felsőbb osz­tályúak hatalmaskodása a fi- atalabbakon, s a mondhatni, farsangi maszkabálok furcsa divatja? Azt a régi-régi di­ákdalt éneklik-e még a balla­gáson, ami manapság rend­szerint bohókás jelmezes fel­vonulás. olykor bizony nem is egészen jó ízléssel párosultan? Diáknak lenni bizony fele-’ lősség is, a diák — hiszen ez a név legkorábban a kamasz­kor küszöbén illeti meg az ifjút — már próbálgatja fel­nőtt-erejét, próbálgathatja felnőtt-gondolkodását is. Diák­nak lenni azt jelenti, hogy napról napra többet kell tud­ni a világról. Diáknak lenni annyit tesz, mint bírálóan nézni a felnőttek világát, de nem ajkbiggyesztve és gúnyo­lódva, hanem vívódva és ér­velve. Nem hősiességre kell biz­tatni ezen a napon a világ fiatalságát, mert harmincnyolc évvel ezelőtt azok a diákok önkéntelenül, kényszerültek hőssé, mi több nagy részük mártírrá lett. De nemcsak meghalni — élni is csak ma­gasabb erkölcsi szempontból érdemes. A diákélet akkor örömteli igazán, ha az ember­ség magasabb szempontjai vonzzák, ha emberségben gya­rapodik az ember, amíg diák. S akkor diák marad egész életére. Gaudeamus igitur: ha életének igaz értelme van, mindig ifjú marad, s örvend­het. Mint a mesében: boldo­gan él, amíg meg nem hal. / Z. L. Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat PÁLYÁZATOT hirdet salgótarjáni üzemegységébe (Rákóczi út 233. sz.) üzemvezetői és gazdasági vezetői munkakörök betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTEL: üzemvezető: közlekedési mérnök, üzemmérnök: 3 év gya- korlati idő, gazdasági vezető: középfokú + mérlegképes tanfolyam. 3 év gyakorlati idő. A pályázatok a vállalat személyzeti és oktatási osztályve­zetőhöz nyújthatók be személyesen, vagy írásban. Cím: AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat 3527 Zsolcai-kapu 9—11. sz. Telefon: 15-221. Miskolc, N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents