Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
és milliárdok Éberen vigyáznak az üzemben készülő termékek minőségére a Pest-Nógrád megyei Hús* ipari Vállalat balassagyarmati gyárában a szocialista brigádok tagjai. Köztük Németh Ferenc brigádvezető irányítása mellett a 14 fős szakmunkáscsoport is. Köves János nevét választották névadóul, aki azállami húsipar megszervezője volt Magyarországon. A sertés- és marhahús darabolását végzik, gondosan különválogatva a csontot a húsos és zsíros részektől, melyek a feldolgozás különböző folyamataiba kerülnek. Képünkön: Németh Ferenc brigádvezető, aki már 37 esztendeje dolgozik a szakmájában. Munkatársai is több évtizedes szakmunkások. így Fülöp József 20 éve. Mester Henrik 16 esztendeje dolgoznak elismert szakemberként a balassagyarmati gyárban. — kulcsár — Megérhetett a befonsxiiatíj ű Formálódó „oszloperdő" Órák SZAPORODNAK a vizsgálatok, amelyek végrehajtói megpróbálnak a munkaidő nyomába eredni, megpróbálnak arra a kérdésre választ adni, hogy mennyi is a népgazdaság rendelkezésére álló összes munkaidőalap. s ezt az időmeny- nyiséget hogyan, mi módon használjuk fel. E vizsgálatok részleteiből kirajzolható kép, enyhén szólva is, megdöbbentő. Néhány évvel ezelőtt a Gazdaságkutató Intézet reprezentatív vizsgálatok eredményeként kimutatta. hogy az évente rendelkezésre álló munkaidő egynegyede (körülbelül 2,5 milliárd munkaóra) megy veszendőbe, valamint azt, hogy az ilyen-olyan ok miatti egész napos hiányzások évente átlagosan egymilliárd munkaóra-veszteséget okoznak. Nos ezek az adatok úgyszólváp senkit sem leptek meg. Márcsak azért sem, mert magáról a vizsgálatról az emberek jószerével tudomást sem szerezhettek, s ha netán nem így lenne, az átlagember akkor sem lepődnék meg azon a statisztikailag is bizonyított tényen, hogy az időnket intézményesen és nagyvonalúan pocsékolják. Pocsékolják a szolgáltató intézmények és a hivatalok, pocsékolják mindazok, akik a legkülönbözőbb munkafolyamatok kétbalkezes megszervezéséért felelősek (vagy legalábbis lennének felelősek, ha az efféle felelősség egyáltalán kideríthető lenne...) pocsékolják a megrögzött bürokraták, akik józan ésszel követhetetlen, felfoghatatlan és időtrab- ló eljárásokba, ügyintézésekbe kényszerítenek bennünket, és —/ha már ezt az időt mindenki pocsékolja —, hát pocsékolunk sajátmagunk is. Mert ha a munkaidő ebben az országban senkinek nem drága, miért lenne éppen azoknak drága, akiknek a munkaidőt munkával kellene tölteniük? Könnyűszerrel mulasztunk. lazsálunk, lógunk, különösen akkor, ha jobb szándékunk ellenére sem tehetünk mást. Aligha hihető — példának okáért —, hogy hazai beruházásaink megvalósulási idejét azért kell a nemzetközi átlag kétszeresével, sőt háromszorosával mérni, mert e beruházásokon dolgozók egy emberként úgy döntöttek, hogy nem hajlandók serényebben dolgozni. Márpedig a beruházások kivitelezési idejét csak 20 százalékkal lehetne csökkenteni, akkor az évi nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 18—20 milliárd forinttal emelkedhetne. S mert a beruházások előkészítése olyan, amilyen, s mert alkalmanként úgyszólván ’ lehetetlen kifogástalan minőségű terméket gyártani, hát minderre és mind e miatt fogynak, folynak a munkaórák milliói. Hadd ismételjem meg: ha ezek a munkaórák senkinek, se a beruházásokat előkészítőknek, se a gyártásminőség felelőseinek, se az adminisztrációs eljárások szervezőinek, tehát végső soron senkinek sem fontosak, akkor miért lennének fontosak éppen azoknak, akiknek különböző munkarendekben különböző munkaidőket kell, vagy kellene végigdolgozniuk? LEHETSÉGES, hogy ez az eléggé el nem ítélhető, de végsősoron mégiscsak érthető gondolkodásmód is hozzájárul ahhoz, hogy a munkaidőveszteségek okai között egyre nagyobb szerepe van a különböző módon megokolt, vagy éppen igazolatlan hiányzásoknak? A legfrissebb adatok szerint tavaly az állami ipar, építőipar és szállítás-hírközlés vállalatainál, naponta átlag 6900 munkás nem jelent meg a munkahelyén és távollétét nem tudta elfogadható indokkal igazolni. Miért hiányzunk a munkahelyről? Mert — például — ügyes-bajos dolgainkat kell — Hány szakmája van? — Három: esztergályos, kazánfűtő, és darus. — És központifűtés-szerelő? — Arról nincs papírom. — A darus szakma mellett megmarad? — Lehet, hogy mást is megpróbálok. Sőt: több, mint valószínű. — De, gondolom, továbbra is az építőiparban. — Húúú! — vakarja meg a feje búbját. — Miért? — Nézze, ha innét is ki tudok jutni külföldre dolgozni, akkor maradok. De, ha nem, másutt próbálok szerencsét. — Mivégre akar mindenáron külföldre jutni? — Mert ott jól lehet keresni. — Itt mennyit keres? — .. .keveset. — Miből gondolja, hogy ott többet? — Mondták. A barátaim, akik kint dolgoztak az NDK- ban. Legtöbbje megbánta, hogy visszajött. — Miért? A fizetés miatt? — Persze. Meg hát ott modernebbek a gépek. Amit itt újonnan bevezetnek, azt ők már mind ismerik. — Tud valamilyen nyelven? — Egy kicsit/ németül meg angolul. — Járt már külföldön? — Csak szocialista országokban. rinttal segítik a lakásgondjaikat megoldani akaró dolgozókat. Érdekességként említjük, hogy a gyár által lakástámogatásra szánt összeg megközelíti a Nehézipari Minisztérium vállalatainak erre irányuló átlagösszegét, vagyis ‘Salgótarjánban eléri az egy főre eső 500 forintot. intéznünk, valamilyen hivatalba, vagy éppen a szenet kell várni a lakásajtó előtt; hiányzunk. mert orvoshoz kell menni, vagy mert jön a tévémű- szerész, s hiányzunk, mert a gyerek beteg és nincs kire hagyni. Az efféle hiányzások tartoznak az „engedélyezett de nem fizetett” kategóriába. S miért hiányzunk igazolatlanul? Nos. nem csak azért, mert másnaposak vagyunk, vagy mert egyszerűen nincs kedvünk munkába állni.. Hiányzunk azért is, mert esetleg az otthoni kisgazdaság megköveteli a munkánkat, vagy mert épül a ház és bizonyos tennivalókat el kell végezni, vagy mert — uram bocsa’ — befutott egy jól fizető és azonnal elvégzendő maszek munka. Mindez csak kalkuláció kérdése... Igaz ugyan, hogy az :gazolatlan hiányzással bizonyos retorziók járnak (prémiumelvonás, nyereségrészesedéscsökkenés, esetleg egy fegyelmi büntetés is stb.), de adott esetben mindez bekalkulálható, végtére is a büntetések nem olyan súlyosak. Talán azért sem. mert a rosszul szervezett munkahely is jól tudja: előfordul és nem is ritkán, hogy valaki ott van a munkahelyén és mégsem végez — nem végezhet! — érdemleges munkát. S mert így van, hát a hiányzásokat is csak tessék-lássék módon büntetjük. MINDEBBŐL nagy valószínűséggel vonható le a következtetés, hogy az idő — jelesül: a munkaidő — nálunk senki számára nem jelent különösebb értéket. E tény további és nagyon veszélyes következményeire egyelőre csak a szakemberek figyeltek föl, de, hogy a helyzet változzék, érdemes lenne megpróbálkozni a nem is olyan bonyolult szá- mítgatásokkal, amelyek végeredményeként kiderülne: egyáltalán nem vagyunk olyan bővében az időnek mint ahogy hisszük. Vértes Csaba Elmondja még, hogy szeret magasban dolgozni: „Fönt a levegőben szabadabb az ember”. Korábban, mint szerelő is magasban dolgozott: Ez, a mostani épület nem tetszik neki. — Nem célszerű tervezés, mert rengeteg fölösleges dolog van rajta. Kiáltás harsan odaföntről: — Józsi! Józsi! Mi lesz mán!? Búcsút veszünk, s elindul a vaslétrán a magasba. Folytatja a munkáját. — Láthatja, milyen fontos egy darukezelő — vonja le a tanulságot Serfőző Tibor, aki végig mellettünk állt. — Egy pár percre abbahagyja es már kiabálnak. — És megismétli, amit korábban is mondott róla: Józsi gyors, pontos gyerek, áttekinti az építkezés egészét. Takarosán összepakolta a házat. A burgaszi olajfeldolgozó kombinátban, Bulgária legnagyobb olajvegyipari üzemében nemrég fejezték be egy új szintetikus kaucsukot gyártó technológiai sor üzembe állítását. A kaucsukgyártó üzemrész a termelés kiszélesítését szolgáló rekonstrukciós program része. Burgaszon kívül számos más vegyipari üzem fejlesztése-is napirenden van: az iparág a bolgár népgazdaság legdinamikusabban fejlődő ága. A területileg szétszórt, az ország területén található vegyipari üzemeket — például Jambolban, Sztara Zagorá- ban és Vidinben — folyamatosan korszerűsítik. A városba érkezőket felkiáltójelként hatalmas vasoszlopok fogadják Zagyvapálfal- ván. A salgótarjáni síküveggyár majdani feldolgoz^ üzemének minium színű acél- szerkezetei emelkednek a magasba. Vakító fénnyel villognak a hegesztőpisztolyok, zuhognak a kalapácsok, a daru gémje köríveket rajzol a levegőbe és szállítja az anyagot. A kapun belépve már kész épületformájú csarnokot is láthat a szemlélődő és a kívülről csak „oszloperdőnek” tűnő vasszerkezet is kezd alakulni, formálódni. Hogyan halad az építkezés? — kerestük a választ Pintér Sándor művezetőnél. — Az előzetes terveknek megfelelően, melyet a szilikátipari kutatóintézet készített, a vágó-, mattírozócsar- nokot műszakilag átadtuk augusztus végén. Értéke tizenötmillió fórint. Hátravannak még a külső / járulékos teendők, csatornázás, közművesítés, távhőellátás. A korszerű könnyűfém-szerkezetes, egyszintes épület a legmodernebbek közé tartozik. A hiányzó, legfontosabb járulékos munkát a beruházók még ez évre szeretnék, ha elkészíteA VII. ötéves terv végére elkészül egy új, hatalmas mű- selyemgyártó komplexum, amely jelentős mértékben növeli a könnyűipar nyersanyagbázisát. Devnyában a Szovjetunióval közösen most helyeznek üzembe egy klórt és PVC-t gyártó üzemet. Növekszik az ásványi nyersanyagokat és kalcinált szódát gyártó üzemek kapacitása és ettől az export fellendülését várják. A vegyipar fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű a Szovjetunióból kiinduló csaknem 270 kilométer hosszú gázvezeték megépítése. nénk. A generálkivitelező Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat úgy döntött, hogy ez valóban soronkívüliséget élvez. Ezért a napokban a távfűtésszerelők elkezdik munkájukat. A beruházás építési összértéke 354 millió forint. Ebből a NÁÉV ez évre '71 millió forint , beépítését tervezte, melyet előreláthatólag 80— 90 millió . forintra teljesítenek. Tehát időarányosan jól halad az építkezés. — A feldolgozócsamok hatszintes lesz — vette át a szót Vérségi Béla megbízott építésvezető-helyettes. — Jelenleg a szerelési munkát (végezzük. Az „A” épület tetőlezárása, vasbeton födémezé- se folyamatosan készül, a zsaluzást követi a betonozás. A liftblokk, valamint a vasbeton lépcsőfal' munkái szintén elkezdődtek. — A részhatáridők betartása azért is fontos, mert jövő év júniusában már a technológiai szerelések kezdődnek. A területet és a feltételeket a feladatokhoz biztosítanunk kell. A mi lemaradásunk a teljes átadási határidő eltolódását jelenthetné. — Milyen gondok nehezítették a kivitelezést? — A „B” épület hármas acélszerkezet üteménél hiányoztak az oszlopok. A Fémmunkás Vállalat, amely az acélszerkezeteket készíti és szállítja, két hetet késett. Félő volt, hogy ez nehézségeket jelent a későbbiekben. Szerencsére a napokban megérkeztek az anyagok és két műszakos munkaszervezéssel igyekszünk pótolni a „csúszást”. — Sokáig kétséges volt, megérkezik-e az a Schwing típusú betonszivattyú, melynek segítségével az épület felsőbb szintjének betonozását végezzük. Olyan nagy teljesítményű gép, mely óránként tizenhat köbméter anyagot képes szállítani. Alkalmazásával a betonozási idő lényegesen csökken és a munka üteme így meggyorsul. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy ^zint alapterülete több mint 2300 négyzet- méter. A gép megérkezett, és a napokban szakemberek előtt bizonyítja „tudását”. Ilyen típusú szivattyúval még nem dolgozott a vállalat. * — Nem tisztázódott az sem, hogy a tetőfödém zárásához szükséges horganyzott acél trapézlemezeket mikor és honnan kapjuk. Ezeket eddig Dunaújváros szállította, de a kért határidőnek nem tudtak eleget tenni. Ezért az Üvegipari Művek és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium segítségét kértük. A feltételek részünkről biztosítottak a beépítéshez. A födém elkészítése azért jelentene előnyt, mert így télen fedett területen végezhetnénk a különböző belső munkálatokat — mondta Pintér Sándor művezető. — Az év végéig milyen feladatok vannak még hátra? :— Az „A” épületnél három vasbeton födém befejezése, az 1-es és 2-es számú liftblokk, valamint az ehhez tartozó két gépház felépítése, valamint a tetővilágító berendezések, — melyeket szintén a Fémmunkás Vállalat készít, és szállít — beszerelése. Az alsó szint kavicsfeltöltése és tömörítése is az idei év feladataihoz tartozik. — A „B” épületnél a teljes acélszerkezet szerelését, tetőgerendázás nélkül és az oszlopok betonozását kell elkészíteni. — Mennyien dolgoznak az építkezésen ? — Átlagosan száztíz ipari munkás. Lakatosok, hegesztők, ácsok, gépkezelők, vasszerelők, kőművesek, kubikosok, és karbantartók. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére valamennyi brigád csatlakozott a csepeli felhíváshoz, és kollektív vállalást tettek arra, hogy a határidőket megtartják — példa erre a két- műszak — és minőségileg jó munkát végeznek — válaszolt Vérségi Béla, megbízott építésvezető-helyettes. ion> Bérelt ember a magasban — Józsi! Hé, Józsi! — kiabál föl a magasba Serfőző Tibor, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatának művezetője. Húsz-harminc közötti, szakállas fiatalember hajol ki az égbe ágaskodó toronydaru ablakán: — Mi van? — Gyere már le! Amíg mászik a pirosra mázolt vasvázak között, a művezetővel beszélgetünk róla. — A toronydaru a vezérgépe egy építkezésnek. Nem mindegy, hogy ki kezeli. Ha csak egy órára leáll, már megsínyli a munka lendülete. Józsi gyors, pontos gyerek. Takarosán összepakolta ezt a házat — mutat fel a tízemeletes épületre, amely kimagaslik a salgótarjáni Sebaj - telep új házai közül. Józsi, azaz Bóta József rágyújt egy Fecskére. — Két esztendőt húztam le az építőiparban. Van egy kis tapasztalatom. Megtudjuk, hogy az Építőipari Gépesítő Vállalat dolgozója, tehát Salgótarjánban: bérelt ember. „A daruval együtt béreltük a kezelőt is” — mondja a művezető. — Alig egy éve vagyok darus. Korábban mint központifűtés-szerelő dolgoztam több építkezésen. Megfordultam Gyöngyösön, a Mérges utcai lakótelep építésénél, és Egerben a Csebokszári-telepen. \ Egri vagyok különben, így most a vállalat munkásszállóján lakom, a Rákóczi utcában. Segít a gyár A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára az anyagi lehetőségekhez képest egyre öbb dolgozónak tud segítséget nyújtani lakásgondjai megoldásához, lakásépítéshez é-> lakás- vásárláshoz. Szeptember végéig 149 ezer forintot kaptak ilyen címen az erre érdemes dolgozók. Az év végéig előreláthatólag újabb 150 ezer fo—b. zs.— NÓGRÁD - 1977. október 14., péntek 3 Molnár Pál A vegyipar fej *e§&(csc
