Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
I „Novemberig várunk... Versntondás — középszeren Ha már vetélkedőről van *zó. a televíziónéző menten felüti tejét, s elfoglalja szokott helyét a képernyő előtt. Örvendetes, hogy ez alól az olyan események sem kivételek ma már, mint a most szombaton kezdődött, országos Ady Endre vers- és prózamondó verseny elődöntősorozata. A Nógrád megyeieknek kettőzötten érdekkeltőt jelentett a műsorelőzetes, hiszen nem- csupán művészeti versengés nézői, hallgatói lehettek, hanem egyszersmind házigazdái is: az 1. elődöntőnek ugyanis a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház adott otthont. Négy szomszédos megye: Heves» Pest, Komárom és a vendéglátó Nógrád korábbi selejtezőkön legjobbnak ítélt versmondói adtak egymásnak találkozót ezúttal a televízió nyilvánossága mellett, hogy egybemérjék képességeiket a költészet amatőrművészi tolmácsolásában. Rapcsányi László volt a vetélkedő műsorvezetője, zsűrijében pedig olyan neves személyiségek kaptak helyet, mint Király István akadémikus, irodalomtörténész professzor, Bécsi Tamás, a színjátszómozgalom országos vezetője. Csernus Marian előadóművésznő, Bán- ffy György és Mécs Károly színművészek. Ehhez mért magas teljesítményszinteket vártunk a versenyzőktől, sajnos, mindjárt a programmyító. Nógrád megyei Kovács Márta lehűtötte vára-_ kozákunkat. Az elérhető 50" ből mindössze 17 pontot kapott a zsűritől, Ady* Szeretném. ha szeretnének című, érzelmileg és gondolatiságában is meglehetősen hiányosan tolmácsolt verse után. Egyet kellett értenünk Bécsi Tamás észrevételével és a zsűri pontosztó fukarságával. Nem sokkal több siker kísérte Juhász Ákos László, Heves megyei versmondó vállalkozását sem. ö kétszer is nekiveselkedett Illyés Gyula1. A költő felel című versének, mindkétszer memóriazárlat akasztotta meg, míg harmadik nekifutásban, a zsűri megértő részvéte is csak 25 pontot eredményezett számára. • A verseny egyik legkiemelkedőbb, legszuggesztívabb egyéniségének a tatabányai Tóth Erzsébetet éreztem» aki Ady Elűzött a földem című versében az átélés magas hőfokára jutott el, de azt is bizonyította szép, tiszta ■ artikulációjával, hogy korábban méltán nyerte el az országos Kazinczi-díjat. Versmondását 34 ponttal honorálta a zsűri. Hasonló erőteljes és rokonszenves versmondónak éreztem a Peßt megyét képviselő Papp Ibolyát, ki ugyan Váczi Mihály .• Ezt, itt, most című versével mindössze 27 pontot szerzett, de véleményem, szerint ennél jóval többre képes — Mécs Károly értékelése átgondolatlannak és elsietettnek is tűnt. Petrán Katalin Heves megyei versenyző Ady- Sírni, sírni, sírni című versével 34 pontot kapott» s rászolgált Király István elismerő szavaira. Ugyanennyi pontszámot gyűjtött az 1. elődöntő négyes holtversenyében a hatvani katonáskodásból érkezett Szabó László, Juhász Ferenc ■ Lati- novits Zoltán koporsója, valamint Hódosi Ildikó, a tatabányai bányászszínpad tagja Kassák- Szerény hitvallás című költeményével. Mint ahogyan a nyitás. — a műsorzárás hálátlan feladata is nógrádi versenyzőnek jutott. Sándor Zoltán Ady-* Hun, új legenda című versével sajnos nem jutott el az élményt nyújtás fokára, így 26 ponttal kellett megelégednie. Az elődöntők további szakaszai még sok kellemes meglepetést tartogathatnak az országos nyilvánosságnak, s remélhetjük. hogy a mostaninál méltóbb színvonalon összegződik az a tisztelgés, amellyel születése 100. évében századunk legnagyobb költőjének a vers- és prózamondó versenynyel is adózunk. Ugyancsak költőhöz és költészethez kötődött az az irodalmi összeállítás, melyet kedden a 2. műsorban, a Radnóti Miklós Színpad előadásában. „Arcomról minden csillagot” címmel láthattunk-hall- hattunk. A műsor Nagy László műveiből adott embert és költőt egyaránt érzékletesen elénk rajzoló válogatást. Szívesen néztük szerdán a Nyitott könyv sorozatban Szabó Magda, a kitűnő írónő új családregényének tévéváltozatát, a Régimódi történetet. Kellemesen szórakoztunk a pénteki második műsorban a Jó kis hecc című osztrák tévéfilmen. Háborúellenes tendenciájával, költői fogalmazásában is döbbenetes hatású volt a szombat este látott. Az „Overlord-hadművelet” című angol film. valamint vasárnap az 1800-as évek gyarmatosításainak valós hátterét bevilágító, Queimada című, igen kitűnő olasz produkció. (b. t.) Mai tévéajánlatunk 17.55: A szovjet televízió estje. Évente rendez válogatást televíziónk a szovjet tv terméséből. A műsor gerincét most Alekszej Tolsztoj Golgota című regényének tévéváltozata — illetve a négyrészes tévéfilm első része képviseli. Alekszej \ Tolsztoj érdekes alakja a szovjet irodalomnak. Gróf volt, aki a forradalom után emigrált. 1923-ban tért haza, végleg leszámolt múltjával, a szovjet hatalom, mellé állt. A Golgota értelmiségi hősei az övéhez hasonló utat járnak be. Ezúttal a regénytrilógia első részét filmesítet- ték meg, négy részben. Már a délutáni filmösszeállítás változatos képet mutat a Szovjetunióról. A tűz lábánál című kisfilm segítségével az 1975. évi kamcsatkai vulkán- kitörés drámai pillanatainak lehetnek részesei. Egy másik kisfilm a X. ötéves terv teljesítésének feladatairól szól, végül a harmadik a következő olimpia városát, Moszkvát mutatja be. Varsányi beszélgetések Az idő már ködös-nyúlós, az Ízületek érzik a hideget. A varsányi határban krumpliért hajladoznak az asszonyok —, ilyentájt ez a legfontosabb munka errefelé. Mindennapos tehát a látvány. De az erre járónak egy valami mégis feltűnik: olyan sok még a bőszoknya, a népviselet (természetesen tréningruhával, azaz „mackóval” kombinálva viselik, ha hidegre fordul az idő.) Megyünk be a faluba. Az utcákon már többségben vannak az új típusú családi házak. Az árulkodó nevű Dan- kó utcában is... Szép, modern presszó várja a vendégeket. A régi, a hagyományos, lépten-nyomon keveredik az újjal. Vajon a művelődésben is? Őrzik a uépi kultúrát A község tiszteletdíjas népművelője történelem szakos tanár, Gazdag Béla. — 1975-től vállaltam el a munkát, korábban más községben már csináltam hasonlót. Az az igazság, hogy kevés értelmiségi lakik a faluban — a tantestületnek is csak a kisebbik fele idevalósi, a többiek „bejárók”. De jellemzőbb a „kijárás”, legtöbben a községtől távol kerestek munkát. — Varsány színes népi műsorral szerepelt a Palóc Szőttesen. Ez a csoport a helyben dolgozókból alakult? — Főleg ők tudnak részt • venni a próbákon, szerepelni. A vezetőjük Andó Pista bácsi nyugdíjas tanár. , (Erről a folklóregyüttesről korábban, még augusztusban beszélgettünk Andó Istvánnal. Elmondta, hogy bár csak 1970-ben alakították újjá a népdalkórust, volt „jogelődje” a faluban. A két világháború, között az énekelni szerető falusiak vegyes kórusba tömörültek — akkoriban a népdalok mellett egyházi énekek is szerepeltek a repertoárban. Az utóbbi hét év sok szereplést hozott a kórusnak: kilencszer léptek fel a rádióban, szerepeltek Szlovákiában is, bejárták a megye nagy részét. Általában 35 tagja van. A környező községek kulturális bemutatójára egy helyi népszokást, a kendőlakást mutatták be, azaz a leánykérést, mellette népballadákat is előadtak. Őrzik a népi kultúrát.) Meglepő „cigánysor” | Művelődési szokásokról, életmódról beszélgetünk Gazdag Bélával — mi is jellemzi a falut? Szavaiból kitűnt, e téren is sok még a keveredés régi és új között. A legtöbb kulturális rendezvénynek van közönsége, de a rendszeres olvasás még nem jellemző túl sok emberre. Eljárnak a TIT-előadásokra, de sok még a községben a hiányos általános iskolai végzettségű ember — és sorolhatnánk még néhány ellentmondást. — Érdemes megnézni, milyen nálunk a „cigánysor”! A Dankó utcát, amelynek az elején lakom, többségében cigányok lakják. Nem akárhogy! Kisétálunk az utca vége felé. Csinos, kétszobás családi házak sorakoznak, több helyütt szép kerítés, gondozott kert van a ház körül. — Bemehetnénk jópár helyre megnézni, hogy a berendezés milyen! Nagyon sokat változott az elmúlt években a cigány lakosság. Rendesen, rendszeresen dolgoznak, főként távolabbi hlyekre, legtöbben Budapestre járnak. A viselkedésük is rendes/ egyre ritkábban vannak rendbontások. A nyáron sikeres cigánybált rendeztünk. Azt szeretnénk, hogy minél többen jelentkeznének a dolgozók iskolájába. De most bajos indítani, úgy néz ki, novemberig várunk vele. Sokan v három műszakba járnak a konzervgyárba —, majd, ha lemegy a szezon... Mini TI I'-csoport — Hány embert érint ez? — Nagyon sokan vannak még. Akit be is lehetne kapcsolni, az körülbelül harminc fő. Az a probléma még, hogy többféle osztály kellene, egészen az alapismeretétől kezdve. Amelyikre megfelelő létszámban jelentkeznek, azt tudjuk indítani. Ez az iskolával közös vállalkozása a művelődési háznak. Közös az is, hogy rendszeressé váltak a színházlátogatások — gyermek- és ifjúsági előadásokra bejárunk Szécsénybe, elmegyünk időnként Budapestre is. — Szóba került a TIT. Kik vállalnak előadásokat a községben? — A járási szervezethez tartozunk, hárman, illetve négyen szoktunk előadni. Schuk- kert András, az iskola igazgatója sportról, nevelésről (minden télen Szülők iskoláját szervezünk), Nógrádsipeken is. Nemrég végzett, fiatal orvosunk van, Molnár Károly — szeretik, elégedettek vele a faluban — ő bejár az iskolába felvilágosító előadásokat tartani, a felnőtteknek különböző egészségügyi témákról beszél. Jómagam közművelődési, pályaválasztási témákkal foglalkozom. A negyedik emberünk Andó Pista bácsi ve- je, aki Szécsényben a növény- védelemben dolgozik, neki van vetítője is. Főként a kiskerttémát szereti. Visszatérve arra, mi jellemzi a falut: látványos, nagy dolgok nincsenek. Lehetne talán több rendezvény, de amit csak fogadni tud a ház, megpróbálom megszervezni. Legsikeresebbek a könnyűzenei rendezvények, a színház sem ráfizetéses. Most még inkább a szórakoztató jelleg dominál, de lassan változnak már az igények. Remélem, sikerül a dolgozók iskolája, most ez a fő tervünk. Ez is hozhat változásokat! ’ G. K. M. Zeleí Miklós: c r I Megszólalnak kövek és emberek = £ £ s (szovjet űtinapló) 1 I ............................................................................... V II. AHOL A VIZ AZ ÉLET Nem készültem fel arra, hogy Taskentben a háborús Budapestbe botlom. Egyetlen étterembe sem sikerült bejutni. Mindenütt teltház, a portások a Hotel Üzbe- gisztánba küldenek. Ott lakom. Oda nem megyek. Lehetne Pesten vagy Budán. Pedig másutt mást akar látni az ember. Rezignált bolyongásomat egy csajhánában fejezem be, egy mellékutca partján. A csajhána azt jelenti: teaház. Zöld teát isznak benne. Ilyen csajhánákban járhatott Naszreddin Hodzsa is, mondom magamban, amikor körülnézek a kopott teremben. Meg Vámbéry Ármin, Körösi Csorna Sándor is. A bejárat mellett és szemben két nagy, szőnyegekkel letakart dobogó. Néhány szék — ezek valószínűleg épp olyan jövevények itt mint én — senki nem ül rajtuk, a dobogókra heverve, ülve sakkoznak, teáznak és csodálkozva mérnek végig, amikor becsukom magam mögött az ajtót, s rögtön folytatják a sakkjátékot, a teaivást. Leülök az egyik székre. Érzem, még nem fogadtak be, s ha ez nem történik meg, öt percen belül el kell mennem. A sarokban televízió, a másikban vízforraló, a falon két plakát, egy kitüntetés, egy Frunze-kép. Mihail Frunze 1920-ban a turkesztáni front főparancsnoka volt. Innen nem messziről, a Sark szállóból irányított. Csöndesen koppannak a sakkfigurák, gőzölögnek a teásedények. Szándékosan nem csészéket írtam. Itt a teát pici tálakból isszák. Néhány perc múlva egy törzsvendég felém nyújtja a teásedényét. — Csáj — mondja. Iszom, azután visszaadom és ő is iszik. Befogadtak. Bejön a tulaj — afféle ge- bín lehet ez a csajhána — és hozza a zöld teát. Megmutatja, hogyan kell elkészíteni. Ezt már tudom ugyan, de nem akarok okoskodni, sem elrontani az örömét, hogy bevezethet valamibe. A teát néhányszor vissza kell önteni a kannába, hogy jól elkeveredjék, erős legyen. Jó diákként elis- métlem, azután kérek egy NÓGRÁD - 1977. október 11., kedd sakkot is. (Naszreddin Hodzsa is kért volna.) A gazda elénk teszi a sakkot. Nem kell sokat beszélni, felállítjuk a figurákat és játszunk. Én rosszul. Közben körülöttünk toporog a gazda. Végre úgy dönt, mégis megkérdezi, honnan sodort ide a jószél. — Budapestről — mondom, és máris magyaráznám, hol van ez a város. — Voltam ott — ragyog fel a gazda. — A város, amelyiknek egy hídja sincs. — Most van — mondom neki, de hiába, mert már el is tűnt. Magának is hoz teát és beszélgetni kezdünk. — Nagy csónakokkal járkáltunk át a Dunán, a jeges vízben. — Aztán épült egy ponton híd — mondom. — Meglehet, azt már nem vártam meg — mondja és kortyol a teából. — A végén még hazaérni is sikerült — lekoppantja a teáscsészét és rámnéz. Jól láthatóan lezárta a második világháborúról szóló, igazából el sem kezdett beszélgetést. A fiáról viszont hosszan és szívesen mesél. A „fiú” agrármérnök a Taskent- hez közeli Éhség-sztyeppe egyik szovhozában. Az Éhségsztyeppén még tizenöt-húsz éve is csak egy válfaja létezett a mezőgazdaságnak: a félnomád állattenyésztés. Csa- lós a vidék elnevezése is: sohasem volt sztyeppe, hanem kietlen, terméketlen sivatag, az éhség sivataga. Óriási beruházásokkal az ötvenes-hatvanas években .építették ki a Szir- Dariából táplálkozó öntöző- rendszert. A magyarországi meg az üzbegisztáni öntözés abban különbözik egymástól, hogy nálunk az öntözés a termés javulását, hozamnövekedését szolgálja. Üzbegisztán legtöbb körzetében elképzelhetetlen a földművelés öntözés nélkül. Ahol vége a víznek, ott véget ért a föld mondják az üz- bégek. De ahová a víz eljutott, ott az élet születik meg. Az egykori éhségről elnevezett puszta ma Üzbegisztán egyik legjobb gyapottermesztő területe. Szovhozainak telepein átlagosan öt-hat ezer ember él, köztük a Budapestet járt teás fia is a fehér aranyat termeli. Életünk újabb találkozása: Magyarország is nagy mennyiségben importálja az üzbegisztáni gyapotot. Amikor ott jártam, ha a vége felé közeledett is már, még tartott a gyapotszüret. Valamikor szeptember elején- közepén kezdődik, s elhúzódik november végéig is, mert a gyapot nem egyszerre érik be. Egy-egy táblán többször is végig kell menni, hogy leszedhessék a termést. Kézzel — többnyire. A gyapotszedés gépesítése rendkívül nehéz. A bokrok közt hajlongva, apró finom tokokból kell kiszedni a termést, emiatt egyes fajták gépesítésével még csak kísérleteznek, amiben élen járnak az Éhség-sztyeppe szovhozai. Sőt a megelőző munkák egy részét is géppel végzik. A homokos földúton gyakran huppan a kerék a vékony erecskék árkaiban, szinte másfél kilométerenként megyünk át a nagyobb csatornák hídja in. Egy évtized munkájával félmillió hektár sivatagot változtattak termőfölddé ebben a köztársaságban. (Folytatjuk) Hogyan állapítják meg a filmeknél a A moziműsorokban a cím utáni csillagok jelzik, hogy a szóban forgó alkotást csak 16 vagy 18 éven felüliek nézhetik meg. illetőleg, hogy 14 éven aluliaknak megtekintését nem ajánlják. Milyen szempontok szerint állapítják meg a korhatárt? —• érdeklődtünk a filmfőigazgatóság műsorpolitikai osztályán. — Az „iránytű” az a miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy a bemutatásra kerülő filmeket a filmátvevő bizottság a nevelési szempontok figyelembevételével... minősíti. Az A, B és C minősítés a 18 éves, a 16 éves, illetőleg a 14 éves korhatárt jelenti. Míg a 18, illetőleg 16 év kötelező erejű — tehát ennek az előírásnak a megszegőit kivezethetik a moziból és a jegyet kiadó mozit vagy illetékes személyt megbüntethetik — addig a 14 éves korhatár csak ajánlott, tehát nem kötelező. A filmek korhatár szerinti kategorizálását illetően — ennek jegyében — a fő szempont az, hogy a serdülőkorú- akra káros a brutalitás, a # -durvaság és az erőszakosság ábrázolása; ez nagyon sok esetben hátrányosan hat a fiatalok gondolkodására. Komoly gondot okozhat az is. ha a serdülőkorú olyan problémával találkozik, amelyet nem ért meg; félelmet kelthet benne és pszichológiailag árthat a fejlődésben levő fiatalembernek. „Korhatárvitákat” idézhet elő a modern filmek naturalizmusa. Sok esetben — éppen az előzőekben említett szempontok alapján — mérlegelni kell, hogy értékes filmek, amelyekben sok a naturális elem, a közönség elé kerüljenek-e? Ilyenkor azzal is számot kell vetnünk, hogy kiknek az érdeklődési körébe tartozik a szóban fprgó alkotás, s ennek megfelelően esetleg stúdióprogramokba iktatjuk, vagy a klubmozik, illetőleg a Filmmúzeum műsorára kerülnek. Hazánkban egyébként az elmúlt esztendőben 198 játékfilmet mutattak be. Közülük négy volt 18, tizenhét 16 éven felüli korhatárhoz kötve: a 14 éven alul nem ajánlott filmek száma 47 volt. Jácintokkal a vízszennyeződés ellen A Dél-Amerikában tenyésző vizijácintról, az eddig csak lakásdíszként alkalmazott szép. zöld virágról kiderült, hogy olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyekkel méltán vonja magára a víztisztítás problémáival foglalkozó szakemberek figyelmét- Észrevették ugyanis, hogy a melegégövi vizijócint a szennyvizekben fejlődik a legszebben. A növény magába szívja a vízben előforduló szennyeződéseket és azokat gyökereiben halmozza fel, vagy rostjai fejlesztésére használja. Ezek az észrevételek arra ösztönözték a kutatókat, hogy kísérletképpen vízi- jácintot telepítsenek olyan vízterületekre, amelyeket a lakóházak és a gyárak lefolyói erősen szennyeznek. Az első ilven kísérletet Mis- sisipi államban végezték a St. Louis öbölben, ahová több mint 6000 háztartás szennyvize kerül. Már az első hónapok jó eredményekkel jártak. Az öbölbe telepített vizijácintok szinte teljesen megtisztították az egész öböl vizét. A további vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a növények nem tartalmaznak vegyi hulladékot, ásványi sókban és fehérjékben viszont igen gazdagok, ezért kiváló takarmányanyagnak bizonyulnak, annál is inkább, mivel jól száríthatok és őrölhetők. A vizijácint-terrriesztésnek azonban sok megoldatlan kérdése van: az északi területeken való elterjesztésük legnagyobb akadálya az, hogy ezek a növények nem tűrik a hideget, ha megérkezik a tél. elfonnyadnak. Gondot okoz az is. hogy igen gyorsan szaporodnak. Egy acre területen napolta 16 tonna virág terWL I
