Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Tillán nem Itéso rákapcsolni Ifjúsági brigádok — fiatalos lendület nélkül ? ~' '.rz egész gyár területén a brigádvállalások egy része időarányosan nem teljesült, mintha a verseny lendülete stagnálna, csökkenne... a havi brigádértekezletek sok helyen nincsenek megtartva, vagy csak formálisak...” ,,a brigádnaplókban az értékelés tapasztalatait, az észlelt hiányosságokat nem rögzítik..-” E néhány kiragadott mondat a salgótarjáni öblösüveggyárban folyó szocialista munka- verseny első félévi értékelő összegzéséből származik. Tíz sűrűn gépelt oldalon szól a kritika a gyár területén ténykedő mintegy másfél száz brigádnak, egészen pontosan: azoknak, akik nem teljesítették évi vállalásuk időarányos részét. Közöttük van a tizennyolc ifjúsági brigád nagy része is. önként adódik a kérdés: hova lett a fiatalos lendület? Munka és munkaverseny Az őszinte hangú, keményen bíráló beszámolót Molnár János, a gyár munka verseny-felelőse készítette, „belső használatra”. Így hát elcsodálkozik, mikor jövetelem miértjét mondom, de készségesen segít az okok felderítésében. Kezdjük akkor az elején. — A kritika egyben önkritika is? — Természetesen — feleli — bár az évközbeni értékeléseket csak üzemi szinten tartják meg, ez nem mentesíti a vezetőket az állandó, folyamatos ellenőrzésektől, a brigádok munkájának figyelemmel kísérésétől. — Hogyan tudják mérni az Időarányos teljesítéseket? — Fokozatosan igyekszünk konkrétabbá tenni a vállalásokat, névre szólóan kérjük, ki, mit szándékszik tenni. Így to* köpnyen megállapítható, hol, miben történt lemaradás, mennyit kell behozni. — Egyszerűnek tűnik, mégsem sikerült megvalósítani... — Ha nem veszik komolyan, és nem értékelnek lelkiismeretesen, akkor nem is sikerülhet És főleg, ha nincs mit értékeim. De igazságtalanok lennénk, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a jelenlegi elbírálás szempontjai szigorúbbak, és ha sok helyen voltak is hiányosságok, szép sikerekről, eredményekről is kaptunk hírt — Tehát a vészharang meghúzásának volt némi pedagógiai célzata is? — Ahhoz, hogy decemberben a tavalyinál eredményesebb évet zárjunk, feltétlenül szükség volt a „felrázásra”. Alig egy hónap választ el bennünket a csepeli felhíváshoz csatlakozó vállalások számonkérésétől, és még bőven van tennivaló. Az eredmények már mögöttünk vannak, de a feladatok még megoldásra várnak. Rájuk kell összpontosítani. Brigádja címet, a másikon munkálkodók egy közös filmnézést sem tudnak megszervezni. Aztán fordul a kocka, felbomlik a kiváló brigád, a gyengélkedők pedig aranykoszorút szereznek. Változik időnként és egyénenként. Az alábbiakban bemutatott két brigád a jelenlegi, javulásra váró állapotot tükrözi, a harmadik pedig a kívántat példázza. Aki sokat markol kétéves múltra tekint visz- sza a Szamuely Tibor Szocialista Brigád. A hat főből álló kollektíva átlagéletkara 23 év. Ebben a korban’ telve van az ember erővel — ahogy mondani szokás. Év elején nem is volt baj a lendülettel.... — Sok mindent vállaltunk — mondja némi nosztalgiával Banga Gyula, brigádveze- tő — a politikai, szakmai továbbképzésektől kezdve a nyugdíjasok patronálásáig, a termelési teljesítmény növelésétől a selejt csökkentéséig. De nagyon gyengén zártuk a fél évet. — És azóta sikerült „helyrerázódni”? Szomorúan nyugtázza a néhány hónappal ezelőtti változatlan állapotot. Keressük az okokat. Személycsere? Volt, de ez szinte bármelyik brigádban elkerülhetetlen. Szervezés? öten legényemberek, hát ahol mindenkinek családja van?! Hozzáállás? A brigádvezető mondta, a kitűzött célokhoz képest a lelkesedés egyenlő volt a nullával. Legalább őszinte volt. S innen talán kár is tovább evezni, holtágba jutnánk. Erőszakolni senkit nem lehet társadalmi munkára. Mégis megkérdem, mi lesz az év hátralevő részében. Frappáns ígéret a válasz. — Brigádgyűlésen megbeszéljük, mi az, amit még behozhatunk. És rákapcsolunk. Több mint másfél évtizede alakult a dr. Münnich Ferenc Szocialista Brigád, s a legmagasabb fokozat, amit ez idő alatt elnyertek, a bronzplakett volt. Az idén aranyat szeretnének. Nem kell hozzá jós, ők maguk is érzik, nem fog sikerülni. — Megelégednénk az ezüsttel is — jegyzi meg a brigádvezető, Pünkösdi Lajos. — Év elején úgy gondoltuk, megpróbálunk ennyi év után előbbre lépni. De időközben ketten bevonultak katonának, egyet pedig ki kellett zárnunk. Így csupán hárman maradtunk az eredeti csapatból. — Emiatt nem sikerült? — Részben. Ezenkívül öten bejárók, őket elég nehéz társadalmi munkára szervezni. — összesen hatvan órát vállaltak... — Ebből húszat teljesítettünk az első fél évben. Tizenhetet én, magam. Aztán kiderül a legmeghatározóbb ok. Alig tartanak brigádértekezleteket, ahol meg lehetne beszélni, vitatni az időszakonkénti munkát, hiányosságokat, a legközelebbi feladatokat, az egyénenkénti beszámoltatást is. Talán ezért sikerült sablonosra az évi vállalás összeállítása is, nehéz kihámozni belőlük a konkrétumot. Nem ártott volna belenézni egy aranykoszorús brigád naplójába, mennyit is kell dolgozni azért. Jelenleg nyolc tagja van a Dobó István nevét viselő ifjúsági brigádnak. Az utóbbi három évben aranykoszorúsok voltak. Nagyon érik már a magasabb kitüntetés... — Kitartóak vagyunk — mondja Balogh Gyula, a brigádvezető —, s úgy érzem, megvan bennünk a képesség a szakma kiválója cím elnyerésére is. Majd tényeket sorol. Az év első felében 300 óra társadalmi munkát végeztek; mindegyikük részt vesz valamilyen politikai képzésen; négyen munkásőrök; termelési teljesítésük 108 százalékosra sikerült, selejtjük 6,5 százalékra, mindkettő jobb a vállaltnál; patronálják a Csizmadia úti Általános Iskolát és az óvodát. S mindez gazdag dekorációval benne foglaltatik a brigádnaplóban is. Rendszeresek a brigádgyűlések, az önértékelések, a megbeszélések... egyszóval úgy csinálják, ahogyan kell. Nemcsak sokat markoltak, sokat is fogtak. Termelési felelősök a KISZ-ben Az ifjúsági brigád cím viseléséhez alapvető feltétel, hogy legalább a kollektíva fele KISZ-tag legyen. A kötődés kötelezettséget is jelent. A KISZ-vezetőknek is. — Mennyire figyel oda a KISZ az ifjúsági brigádok ténykedésére és milyen a kapcsolatuk? — kérdezem Gor- dos Istvánt, a gyár KISZ-bi- zottságának titkárát. — Az útkeresés időszaké' ban vagyunk — válaszolja — kezdeti lépéseket tettünk, de az eredményét még nem mértük. Minden alapszervezetben termelési felelőst választottunk, akinek feladata az ifjúsági brigádokkal való törődés, a kapcsolat fenntartása. A napokban beszéljük meg az ed' digi tapasztalatokat, illetve a további teendőket Hátravan csaknem száz nap az évből. Addig még sok minden történhet. Mindenesetre a fiatalos lendület várat magára. De, reméljük, nem sokáig. Tanka László Életmód - tevékenység - szabad idő Beszélgetés Szántó Miklós kandidátussal Szántó Miklós kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, egyik fő szervezője és egyik szekcióvezetője volt a Salgótarjánban augusztus végén rendezett Életmód és művelődés nemzetközi konferenciának. Tudományos hírnevét — s ezt jelzik megjelent könyvei, a különböző szakmai lapokban, folyóiratokban publikált tanulmányai is — a szabadidő-kutatással teremtette és alapozta meg. Tulajdonképpen erről faggatnám elöljáróban, de Szántó Miklós, aki egyébként a Magyar Hírek főszerkesztője, még élénken foglalkoztat* ják a közelmúlt salgótarjáni eseményei, s ezért először az életmódról, a tanácskozáson elhangzottakról beszélgettünk. — Az utóbbi időszakban nálunk a társadalomtudományban és a művelődés-, művészetpolitikában egyaránt előtérbe került, rendkívül fontossá vált az életmódkutatás, az életmód elméleti és gyakorlati problémáival való foglalkozás. Mivel magyarázhatjuk ezt a jelenséget, ezt a tudatos törekvést, munkát? — Az életmóddal való foglalkozás nemcsak nálunk került előtérbe, ez világjelenség. Ugyanazok a kérdések vetődnek fel, csak másért, és másként a szocialista és kapitalista országokban. Nézzük először a fejlett szocialista országokat. Mindegyikben lerakták a szocializmus alapjait, s a gazdaság extenzív fejlődésének szakasza véget ért. Az intenzív gazdasági fejlesztés, a fejlett szocialista társadalom építése pedig rendkívüli mértékben megemelte az emberi tényezők szerepét. A „miből élünk?” kérdése tisztázódott, a „hogyan élünk?” került előtérbe. Ez a kérdésre adandó válasz legfontosabb oldala; a másik: a békés egymás mellett élés, a világszintű érintkezés. A békés egymás mellett élés — köztudott — versenyt jelent, például gazdaságit, politikait, olyan versenyt, hogy melyik társadalmi rendszer tud állampolgárainak magasabb életszínvonalat, kultúrát stb. biztosítani. — A fejlett tőkés országokban az életmóddal való foglalkozást a válság, a válságérzés vetette fel. Amíg ugyanis megvalósult a teljes foglalkoztatottság és válságnélküliség volt, addig fel sem merült az a kérdés, hogy a kapitalista, polgári társadalom csődöt és zsákutcát jelent. Először a környezetvédők és városépítők vetették fel, hogy vannak nagyvárosok — s az urbanizációval egyre több lesz — csak éppen nem lehet „élni” bennük. Mindazt az értéket, amit az a társadalom kitermelt, megkérdőjelezték. A marxizáló szociológiai baloldal úgy fogalmazott, hogy a polgári társadalom az életszínvonal-növekedés meny- nyiségi tényezőit biztosítja, de képtelen megoldani az élet minőségének problémáját. Ott tehát ez és így vetette fel az értelmes élet kérdését. Tizenhat ifjúsági brigád az egyes számú üzemben dolgozik. Többségük üvegfúvókból áll. Munkájukat és annak körülményeit látva, csak elismerés illeti őket. A pódiumon körbeállják a forgó kemencét, s abból rántják ki ügyesen a képlékeny anyagot, majd fúj- ják-formázzák, hűtik, s rakják a kész „művet” szállító gépre. Szinte percnyi pihenő nélkül, hiszen a teljesítménytől függ, milyen vastag lesz a boríték. A zajszint, a hőség kívülálló számára nehezen elviselhető. Mikor lejönnek a kemencéről, legtöbben kikapcsolódásra . vágynak. A jó kereset sokféle lehetőséget kínál. Ki- nek-kinek kedve és vérmérséklete szerint. Tanulni, ilyen munka után? A gyárból több mint nyolcszázan nem fejezték be az általános iskolá* évenként alig tudnak hatvar embert beültetni a padokba Brigádélet? Váltakozó. Az egyik kemencén dolgozó csapat ehverte a Szakma Kiváló Jánossá Ferenc: Múló világ, (akvarell) — Visszatérve hozzánk, szociológiai szempontból korábban is rengeteg adatunk, feljegyzésünk volt az emberek életére vonatkozóan, de hiányzott ezek összefogó tengelye, értelmező kategóriája, amelynek végül is az életmód bizonyult. — Az életmód sokak számára mintha misztifikált, megfoghatatlan, agyonkomplikált kategória volna. Mi erről a véleménye? — Az életmód komplex kategória, amely az embert mint termelő, közéleti, fogyasztó, művelődő lényt vizsgálja a tevékenységével együtt. Köpeczi Béla akadémikus mondta, hogy minden tevékenység az ember ismétlődő és lényeges szükségletkielégítő tevékenysége de hozzátette: az ember mindig alternatívák közé kerül, s közöttük mindig egy norma, egy értékrend alapján választ. Hiszen egy társadalmi térben különböző feltételek, erők működnek a személyiség vonzásai, taszításai szerint ösztönzik az embert a hasznos, vagy haszontalan célok megvalósítására. Az életmód tehát komplex dolog, s kutatásának is a problémák komplexitását kell tükröznie. Ezéft terjednek a team-vizsgálatok, a különböző szakmák együtt- munkálkodása, amely véleményem szerint a kutatás helyes iránya. — Arról, hogy az ember miképpen választ a tevékenységek között, meggyőzően szólt, s kitűnt az is, hogy az egyes tevékenységek minősége — így minősítése is — nem egyforma. Mindezekből kiindulva kínálkozik a kérdés: az állam referálhat-e, előnyben részesíthet-e bizonyos tevékenységeket? — Bizonyos értékeket mindenképpen preferálhat, de nagyon szorosan vett tevékenységeket, eszközöket nem. Azt nem mondhatja az állam az embereknek, hogy színházba menjetek, ne moziba, csak azt például: jobb kulturálódni, mint alkoholt fogyasztani. De, hogy a kulturálódáson belül. hogyan kulturálódjunk, azt nem tudja megmondani, A tevékenységeket ugyanis nem lehet elvonatkoztatni az egyén általános helyzetétől. Ha a háziasszony a munka után lepihen egy fél órára az jó, másnál lehet, hogy nem. A problémát úgy lehet megoldani, ha gazdag, a sajátos élet- feltételekhez igazodó tevékenységi kínálatot biztosítunk, s képessé tesszük az embereket az okos választásra. — Az okos választás természetesen a szabad idős tevékenységekre vonatkozik- Már csak azért is fontósnak érzem ezt, mert az utóbbi időben jelentősen megnőtt az emberek szabad ideje... — A tevékenység mindig térben és időben történik. Legfontosabb jellemzői:menynyi időt vesz igénybe, milyen gyakorisággal történik. Az elmúlt 15 évben ebből a szemszögből nézve három dolog változott: a jövedelmi alap, csökkent a kötelező kiadási, úgynevezett diszkrecionális összeg, és nőtt a rendelkezési összeg. Ezek együttesen hozták, hogy nőtt az életszínvonal; nőtt — a szabad szombatokkal — az időalap és nőtt az eszközmennyiség és választék. A 60-as években átalakult a család időbeosztása, mert jött a tévé, amihez idejében igazodott minden- A 70-es években jött a gépkocsi, ami a hétvégeket alakította át. Mindez azt jelenti, hogy az életmód változásra nagymértékben megvan a lehetőség. A szabad idő ennek csak egyik eszköze, a többivel együtt hat az életmódra- ön* magában nem értelmezhető, csak funkciójával, mint, aho* gyan ugyanazon tevékenység is lehet funkciója szerint más, hiszen a tevékenységek többfunkcionálisak. Például: vasalás közben rádiót hallgat valaki, vagy sem — ugyanazt a tevékenységet funkciója szerint másképpen minősíthetem. A lényeg: az emberek célszerűen használják fel szabad idejüket, mert a társadalomnak művelt, korszerűen gondolkodó, a képességeket sokoldalúan kibontó, képzett tagokra van szüksége. Ezt az igényt a társadalom sokféle eszközzel, intézménynyel, kínálattal elégíti ki. S az ember akkor választ célszerűen, ha az előbb jelzett embereszmény önmagában való megvalósítására törekszik— Ebben a társadalmi, gazdasági feltételek, menynyire segítik az embert? — Általában kedvezően, de a fő hatások mellett adódnak mellékhatások is, melypk adott időben különböző tényezők közrejátszására felerősödhetnek, ezért nagyon oda kell rájuk figyelni. A megítélésben azonban mindig a konkrét helyzet konkrét analízise segít eligazodni; annak felmérése, hogy egyes rétegeknek mikor mire van szükségük, mi az érdekük, mi a legjobb a személyiség fejlődésének. — Milyen nem kívánatos mellékhatásokról tudna most szólni? — Aggasztó jelnek tartam például, hogy bizonyos rétegekhez tartozó emberek sokat isznak. Itt egyensúlyzavarokról lehet szó, vagy arról, hogy nincs kultúrájuk, amire költhetnének. Ennek másik pólusa, a sznob, társasági divat, mely — nyugati mintára — főleg egyes értelmiségi körökre jellemző, mondván, hogy az adott viszonyok között nem tudnak magukkal mit kezdeni- Aztán ott vannak az ingázók; életszínvonaluk nagyon megnövekedett a korábbiakhoz képest, de — mivel pénzét nem tudja befektetni földbe — megmaradt kistulajdonosi szemlélete miatt költséges kerítések építésében versenyez, vagy mértéktelenül fogyaszt. — Hogyan küzdhetünk ezek ellen a „vadhajtások” ellen? — A szocialista életmód tíz- parancsolatát nem lehet kőtáblára vésni, nem lehet határozatot hozni arra, hogy az emberek miképpen éljenek. A feltételeket kell olyanokká alakítanunk, hogy az emberek saját tapasztalataik alapján ismerjék fel, tudják, hogy jól és szépen dolgozni becsület és dicsőség dolga. A párt felismerte az életmód és változtatásának szükségességét, ezt határozatai bizonyítják és azok a központi bizottsági megbízatások, amelyeket a társadalomtudományok művelői, csoportjai kapnak. Ezek a team-ek azokat a feltételeket kutatják, amelyek elősegíthetik a társadalmi cél, a szocialista életmód megvalósítását. — Köszönöm a beszélgetést Sulyok László NÓGRÁD - 1977. október 9., vasárnap it
