Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Barnáék négy kislánya Az édesapa reggeliztet lómód és teljesítmény A tárearfalnm boldogulása lelkesít, Idlddtldiuill a szomszéd boldogulása legalábbis elgondolkodtat. „A tsz több tagjának van rrülliós betétje a helyi takarékszövetkezetben. Bezzeg a bejáró munkás — egy keresetbe! hat gyereket nevel — a hónap végén kölcsönből él, mert hitelt nem ád az ÁFÉSZ..” „A főváros körül emeletes családi házak gyűrűje. A legtöbb portán, a garázsban ott a személygépkocsi. Ennyi embernek ennyi pénze? Miből? Még a tőkés állam is/elszámoltatja polgárait.” Két vélekedés a sok közük Mindkettő jelzi, hogy a. falusi élethez sokféle illúzió, a háztáji gazdaságokhoz megannyi előítélet tapad. Jelzi a szocialista egyenlőség ellentmondásait és a tudat korlástait. Logikailag elfogadjak a szinte már közhelyszerű szemináriumi tételt: A szpcializ- mus viszonyai között a javakat r- a termelőerők és a tudat fejlettségi szintjének megfelelően — a végzett munka szerint osztják szét. Más szavakkal: érdekeltté tesszük a dolgozókat a termelés eredményeiben, hogy legyen elég kenyér, hús, ruha, építőanyag, lakás, szerszám, gép stb. És ahogyan gyarapszik az ország, úgy vállalhat egyre nagyobb részt az állam a gyermeknevelés, a tanulás, az egészségvédelem költségeiből. Társadalmunkban az anyagi és szellemi javakat létrehozó munka lett a forrása az emberek megélhetésének és boldogulásának. Megszűntek a kizsákmányoló osztályok. Egyre inkább sikerül a spekulációs jellegű jövedelem- és vagyonszerzés mellékútjait is eltorlaszolni. Így hazánk állampolgárai ahogyan dolgoznak lényegében úgy élnek, boldogulnak. Ez persze csak némi egyszerűsítéssel igaz, mivel az eltartottak, főleg a nem keresőképes gyermekek száma, a házastárs jövedelme esetenként meghatározóbb az élet- körülmények alakulásában, mint maga a munka. Az átlagos teljesítmény többnyire az átlagos életszínvonal fedezetét teremti meg. Az átlag egyébként tömeges, nagyobb arányú, mint azt a statisztikai valószínűség indokolná. Mert a változatlanul tapaszalható bérezési egyenlősdi óhatatlanul a teljesítmények nivellálódásának irányába hat. A bérezési gyakorlat még nem díjazza kellően a végzett munka mennyiségét, minőségét, bonyolultságát. A munka fizikai nehézsége az egyetlen teljesítménymérő, amely a munkaerőhiány kényszerítő hatására anyagilag többé-kevésbé elismert. Noha társadalmi és egyéni érdek is a kiugró teljesítmény, mégis inkább csak a főtevékenység, a szervezett nagyüzem keretein kívül érhető el rendszeresen és viszonylag széles körben. Így az átlagtól érzékelhetően eltérő anyagi helyzet alapja is rendszerint valami magánkontóra végzett többletmunka. Köztük méreteiben és társadalmi-gazdasági hatásában egyaránt — iparban csakúgy, mint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak körében — döntő a háztáji kertészkedés és állattenyésztés. A kisgazdaságok produktumairól a népgazdaság, a fogyasztó még hosszú időn át nem mondhat le. A világos egyértelmű elvek érvényesülése a mindennapi gyakorlatban nem ellentmondásmentes. Szemet szúr például, hogy némelyek a társadalmi fejlődés egész korszakát átugorva a maguk számára megteremtik a javak viszonylagos bőségét. Az viszont már kevéssé szembeötlő, hogy ki milyen teljesítményt nyújt ezért a jómódért. Ügy, hogy a heti negyvenkét órán túl még további ötvenhatvan órát, nyugdíjas családagjaikkal, gyermekeikkel együtt pedig nem ritkán több száz órát is dolgoznak. Vannak akik megkérdőjelezik az ilyen, néha már-már önemésztő igyekezetét. Azt mondják, hogy nem a mi emberideálunk az, aki ébrenlét állapotában nem ismer más foglalatosságot csak a munkát. Mit lehet erre válaszolni? A meditációt kategorikusan kiiktathatnánk azzal, hogy a magánéletnek ez a szférája már nehezen szabályozható. Ez igaz. De az is, hogy gazdasági haszna, fontossága miatt még hosszú ideig nélkülözhetetlen lesz ez a tevékenység. És miután úgyis sok objektív és szubjektív tényező hat ellene, egyértelmű ösztönzést, határozott bátorítást igényel. Vannak akik örömüket lelik a kemény munkában, az anyagi gyarapodásban. Az idősebb korosztály hosszú időn át fennmaradásáért vívott kérlelhetetlen harcot a természet, a társadalom erőivel szemben, és megedző'dött e küzdelemben. Egy életen át tartó szorgalom és lemondás ritka szerencsés esetben, legfeljebb néhány hold földdel gyarapította az utódok létalapját. Azzal, hogy a munka hatásfoka nagyobb, a kitűzött életcél pedig elérhető és emberi lett, a munkakedv, az ambíció csak fokozódott. A fiatalabb korosztályoknak, mivel nem járták ki ezt a kérlelhetetlen, szigorú iskolát, már más a szemléletük és más az életeszményük. Éppen a legutóbbi két-három esztendő tapasztalatai bizonyítják félreérthetetlenül, hogy igen-igen nehéz a paraszti munkakedv és a kisgazdaságok elért termelési szintjének töretlen fenntartása. Bizonyítják továbbá, hogy az anyagi ösztönzés legkisebb bzonytalansága, a kemény munka értelmében és a kitűzött célok realitásába vetett hit átmeneti megingása pótolhatatlan gazdasági és politikai károkat okozhat. A legfontosabb erkölcsi ösztönző a jó közszellem. Senki ne a háztáji igyekezettől és a saját munkán alapuló személyes gyarapodástól féltse a közös gazdaság, vagy a sok- gyermekes munkáscsalád boldogulását. „Aki hajlandó szabadsága idején pritanimpaprikát szedni, az keressen a háztáji földön százezer forintot. És azt is meg kell fizetni, ha a gazda és családja vasárnap nem futballmeccsre és fagylaltozni megy, hanem a dinnyeföldre dolgozni. így majd nem tizenöt forint lesz a pritaminpaprika és tizenhét forint a dinnye kilója a kecskeméti piacon. Aki öt tehenet tart otthon, s napi egy hektó tejet ad le öt forintjával, attól senki ne sajnálja a havi tizenötezret. A tizenhárom éves lány dqlga például a fejés. Aki ezt irigyli, csinálja utána.” A tizenötezer holdas termelőszövetkezet vezetősége — és szerencsére nem egyedül — mindent megtesz a háztáji termelés fejlesztéséért, az imént az elnök szavait idéztük. Sokfelé nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetkezeti kollektíva és az egész társadalom érdeke a háztáji lehetőségek — a munkaerő, az istálló, az öntevékenység stb. — maximális kihasználása. A IU)l'!)C7tcán munka-, élet- és szo- uűiOStldtiy ciális viszonyai gyökeresen átalakultak az utóbbi húsz esztendőben. Jól tudjuk, hogy ezt a változást a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta. De a szocialista mezőgazdaság része, szerves tartozéka, a háztáji termelés, hozzájárul az export révén a magyar népgazdaság fejlődéséhez, a jobb áruellátás révén pedig az életszínvonal megalapozásához. Vagyis a mezőgazdaság — és ezen belül a háztáji — fejlődése a városi embereknek, a munkásságnak is közvetlen érdeke. A megépült sok százezer új családi ház, a lényegében ugyancsak jórészt saját erőből megvalósult faluközműv’esítés és urbanizáció pedig sok milliárdos kiadástól mentesítette az államkasszát, sőt ugyanennyivel gyarapította a nemzeti vagyont. Kovács József Közvetlen kedései n k Felszabdulás út 72. Salgótarján. Az udvaron kopogtatunk a legutolsó lakás ajtaján. — Jöjjenek be! — hallatszik bentről. — Etetem a gyerekeket, nem tudok mozdulni... Benyitunk. Az édesapa, Barna Nándor a rácsos kiságy mellett áll. Kezében cumisüveg. Benne tejbegríz. Melinda nevű lánya egy pillanatra sem hagyja abba a reggelit, cumizik szorgalmasan. Az anyuka tesz-vesz a szobában, konyhában. Bőven akad dolga a négy gyerek körül. Barna Nándorék családját úgy szokták hivatalosan „számon v tartani” — átiagcsalád. Az édesapa az ingatlankezelő vállalatnál épületüvegező. A fiatalasszony a tűzhelygyár szereldéjéből ment gyermek- gondozásira. Barnáék mégis többet jelentenek az átlagcsaládnál. Négy gyermeket vállaltak, nevelnek. Sok-sok örömmel, néha gondokkal, de tisztességgel, becsülettel. ★ A legkisebbek jóllaktak, a nagyok körülöttünk jönnek- mennek, amíg a szépen berendezett szobában beszélgetünk. Hol ez, hol az kell nekik, az anyjuknak nem sok nyugalma van. A fiatalasszony sorolja. — Edina hatéves, Annamária a négyet töltötte be. Az ikrek, Melinda és Laura még a kiságy „lakói”. Másfél évesek. Az apjuk közbeszól: — Azt el ne felejtse, hogy ^.csodagyerekek”. Mind a négy huszonkilencedikén született. Különböző hónapokban, de huszonkilencedikén. Még a szülészeten is azt mondták, ilyen nem volt... — Ami igaz, az igaz — szól közbe csendesen a nagyon fiatal anyuka. — Három gyereket terveztünk. A két nagy- láifjP" írtán egy fiút szerettünk volna. Mit tesz a sors, ikrek „következtek”. Két lány ismét. .. Abban megegyeznek, el nem cserélnék semmiért ezt a négy élénk, ficánkoló, sokszor bőgő kislányt. * A Barna házaspár megismerkedése ugyanúgy a véletlennek köszönhető, mint any- nyi sok házaspáré. — A feleségem nagyon szép lány volt. Egy bálban találkoztunk. ö az Idegérben, én a vásártéren laktam. A feleségem cigány származású, ezt mindig büszkén mondom. Nyolcán voltak testvérek, a családi érzés olyan erős benne, hogy neki köszönhető az összetartás, a boldogság, az anyagi rendezettség. Pedig ért mind a kettőnket sok baj, bánat. Nyolcéves koromban kézigránát robbant a kezemben. .. A nyomait ma is viselem. A feleségemet a legnagyobb gyerekkel, amikor kocsiban tolta, elütötte egy autó. Mondjak-e többet? Semmi nélkül kezdték, a saját erejükre utalva. Meg a családi segítségre. A fizetésből minden fillért félretettek, OTP-kölcsönt vettek fel, szülői hozzájárulással vették meg a két szoba-konyhás lakást a Felszabadulás úton. Ma is ott laknak. Most már szűkösen. Az is baj, hogy a lakás vizes. Nemrégiben festettek, de a foltok jó félméternyire már látszanak a falon. „El nem cserélném semmiért.., A fiatalember nem állja meg, hozzáteszi: — Tudja mi a legérdekesebb? öt lány volt a feleségem családjában. Olyan egyformák, hogy csoda. Sose felejtem el, összetévesztettem a húgával. Szentül meg voltam róla győződve, hogy Annának teszem a szépet... ★ Hogyan élnek Barnáék? Most is forintról forintra beosztva a keresetet. Az apa jelenleg táppénzen van. Az üveg belefúródott az ujjába. Hatezer forint a jövedelmük havonta. A fiatalasszony számolgat. — Körülbelül háromezer kell kosztpénzre. Aztán az olaj, a villanyszámla. Mindennap főzök, sokat mosok, a villanyszámla elég tetemes. Igyekszem beosztani az időmet és a pénzünket is. Vasárnap úgy csinálom az ebédet, hogy hétfőre is maradjon. Leves mindennap kell, mert a családom szefeti. Gyakran, csinálok palacsintát, főzeléket. Csak, tudja négy gyerek mellett bevásárolni sem könnyű. — A nagyobbak? — Igaz, hogy óvodába járnak, a Május 1. útra. De csak fél napra vették fel őket. Ebéd után jönnek haza. Azzal az indokkal, hogy én gyesen vagyok, meg hogy nincs elég fektető... Igaz, hogy itthon vagyok de két másfél éves gyerekkel. A „nagyok" is felügyeletet igényelnek. A délutánom jóformán csak rájuk megy el. Felvetődik a kérdés: vajon, a népesedéspolitikai határozat szellemében vették csak fel fél napra a Barna lányokat? Gondoljuk, nem! — Nagyon nagy segítséget jelentene, ha fél öt-ötig óvodában maradhatna Edina és Annamária. Annál is inkább, mert Edina iskolába - megy jövőre. Még így is bőven elég itthon a két kicsi. ★ Egy család Salgótarjánban. Lakáscserére készülnek, ehhez a tanács segítséget ad. Szeretik egymást, és a gyerekeket, örülnek, bánkódnak, tervezgetnek. — Így képzelték az életüket? ■— Igen. Mind a ketten családot akartunk. Gyerekek nélkül mit érne az egész? Csatai Erzsébet Hátba csap barátságosnak nem éppen nevezhető módon valaki és azt lihegi borbűzös hangon az arcomba: „De jó cikket írtál a múltkor...’’ Elhárítom ölelgetés- nek induló mozdulatát, s kérdem tőle, nem téveszt-e össze valakivel? Dadogja: nem, mert hát — idézem — „ilyen dolgokat csak te tudsz odamondogatni*' A cikk tartalmára nem emlékszik már, csak azt hajtogatja csuklás utáni nyugodt másodperceiben: „Úgy volt az ott, abban a kultúrházban, megérdemelték, az anyjukat, a leszúrást. A kultúráért... a kultúráért mindent meg kell tenni". Ráhagyom a további mondókát, mert hosszú sor áll előttem a vasúti jegypénztárnál és különben is.- Nem, nem támadt irigység másik kollégám népszerűsége iránt, de eszembe jutott, s elgondolkodtam rajta: a trágárság jelenti esetenként a közvetlenséget? Szép arcú lány ült velem szemben a minap a vonat ülésén. Két állomást elhagyva került mellé — vélem — ismerőse, s hosszú beszélgetésbe kezdtek. Könyvbe me- rülten nem is figyeltem szavaikat, csak akkor kaptam fel fejem, amikor szakállas férfitársam a következő mondatokkal invitálta leszállásra szép arcú szomszéd- nőmet: „Miért nem jössz, a k.... anyád? Mert jó .... vagy, azt hiszed, neked mindent lehet?" Más. Kék köpenybe bújt cliákok tízperces eszmefuttatását figyeltem. Egy darabig számoltam csak az elhangzott isten ...» az anyád ..., meg a többi, roppant közvetlenkedésre, ám nyomdafestéket nem türőre sikerült szó- kapcsolatokat, amikor — gondolom, nálamnál tíz-tizenöt évvel fiatalabb úriember hajolt hozzám: „Ne haragudj .... meg, de nem adnál egy kis tüzet ...?!’’ ' Adtam, köszönte, s búcsúzott: „Szia, édesapáin!” , Nem sértődtem meg, fel sem háborodtam akkor. Azóta viszont egyfolytában gondolkodom, nem okoznék-e egyeseknek lelki törést, ha így közelednék hozzájuk: Szervusz! Légy szíves...! Bár azon is töprengtem: nem lennék túl maradinak titulált e réges-régi szavak kiejtése után...? — k — Új növényvédő szer Űj, nagy hatású növényvédő szert állítottak élő a fűzfői Nitrokémiánál Nito- sorg márka néven. Ez a készítmény eredményesen írtja azokat a gyomokat is, amelyek a hagyományos szerekkel szemben ellenállóak. Így mentesíti a nagyüzemi táblákat a sok kárt okozó fe- nyérciroktól, a tarackbúzától és a csillagpázsittól is. Az idei első sikeres vizsgák után sor kerül a nagyüzemi kipróbálásra. ezt követően pedig a gyártásra is. Edina és Annamária a kedvenc babával (Fodor Tamás felvételei) NÓGRÁD — 1977. október 9., vasárnap & r
