Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

Múzeumi kapcsolatok

Kitekintés

Színpadra lép egy szaxaíonss...

a megye ha tárai síi

Ügy véljük, a megyei közművelődét; — szűkebb értelemben, a megyei muzeológia

— szempontjából hasznos szolgálatot teljesít a Nógrád megyei Múzeumok Igzagató- sága akkor, amikor más megyék múzeumi szervezeteivel, illetve országos múzeumi intézményekkel szorosabbra fűzi kapcsolatait. Dr. Horváth István, a Nógrád megyei múzeumok igazgatója szerint: „Ha megnézzük a szomszédot — még ha távolinak tűnik is ez a szomszéd

— lnogy csinálja, mit csinál jól, attól mi is felüdülhetünk, újabb töltettel gazdagodhatunk. Másrészt úgy véljük, hogy ha a konkrét társadal* mi-gázdasági szituációt sem hagyjtifc figyelmen kívül, sok konkrét rokonvonást is találhatunk.'”

E laipcsolatok tehát egyrészt a' szakmai, módszertani tapasztalatcserét szolgálják. Másrészjt, a közönség számára lehel övé teszik a megyehatáron' túli kitekintést, más múzeumli gyűjtemények megismerését. Az országos múzeumi intézményekkel való kapcsolni során láthattuk Nógrád jmegyében a Magyar Nemzeti Galéria „Magyar tájképfesltészet a XIX—XX. században” című gondosan válogatott kollekciót idén áprilistól augusztusig ÍSzécsény- ben, Balassagyarmaton, illetve Salgótarjánban. A Magyar Iparművészeti Múzeum kiállításait, a herendi porcelán kiállítást Szécsényben, most pedig a Zsolnay porcelán tarlatot Balassagyarmaton, a 'Palc- Múzeumban.

Az idei múzeumi és műemléki hónap programjaként a Nógrád megyei múzeumi szervezet október 26-án bemutatkozik Debrecenben. Dr. Horváth István ismerteti a nógrádi múzeumokat, azok tevékenységi körét. Dr. Zólyomi József a parasztság kultúrájáról, Praznovszky Mihály a nógrádi céhekről és kézműves műhelyekről, Szvircsek Ferenc a kapitalista ipar történeti emlékeiről, Vonsik Ilona pedig nevezetes munkás- mozgalmi politikusainkról tart előadást- Továbbá nógrádi pásztorművészeti kiállítást nyitnak ez alkalomból Polgáron, s Feledy Gyula Ka- rancsíejtős 1944. című grafikai sorozatát mutatják be Hajdúnánáson.

A Hajdú-Bihar megyei múzeumi szervezet viszont október 17-én mutatkozik be Nógrádban, Balassagyarmaton. Dr. Dankó Imre Debrecen 75 éves múzeumát ismerteti. A Hajdúsági Múzeumban levő munkásmozgalmi emlékeket dr. Nyakas Miklós ismerteti. Masitst László, Képzőművészetünk klasszikusai a Déri Múzeum XVII— XIX- századi gyűjteményében címmel tart előadást. P. Szalai Emőke a Déri Frigyes gyűjteményt ismerteti. Sz. Kürti Katalin pedig a Déri Múzeum új magyar művészeti

anyagát mutatja be. A balassagyarmati Palóc Múzeumban október 18-án nyílik meg a debreceni népművészeti kiállítás.

A kapcsolatokhoz tartozik a Bács-Kiskun megyei múzeumokkal való együttműködés is. Bács-Kiskun megye múzeumai idén kiállítássorozattal jelentkeztek Nógrádban, ízelítőt adva a megye egykori és mai kultúrájának néhány jellemző színfoltjáról- A bajai Türr István Múzeum, a kalocsai Viski Károly Múzeum, a kecskeméti Katona József Múzeum táralatainak Balassagyarmat, Szécsény múzeumai, valamint Salgótarján kiállító- helye adott, illetve ad otthon. E kiállításokon Nógrádban megismerkedhettünk Kalocsa népi díszítőművészetének gazdagságával, Valamint a dunai halászat emlékeivel. A szécsényi helytörténeti múzeumban pedig jelenleg látható a kecskeméteti zománcművészeti alkotótelep anyagából egy jó válogatás. (Erről a kiállításról a későbbiekben külön is szólunk a múzeumi hónap idején.)

A megyei múzeumi szerve- zét a jövőben tovább folytatja e törekvését, melynek eredményeként tovább bővül Nógrádban az a gazdag múzeumi kiállítási program, amely a megye közönségének kitekintést nyújt az ország más tájaira, a szakembereknek pedig a tapasztalatok folyamatos cseréjére. T. E.

Mai tévéajánlatunk

Bölcsességek

I>A nőktől egyenességet várni éppen olyast, mintha a sakkban előírnák a lónak, hogy futóként viselkedjék.” Albertó Sordi

,.Egy olyan ostobaságon, mely éppen divatban van, semmiféle okosság nem tud kifogni.”

Theodor Fontane

„Az opportunistákat a felfelé tartott nedves mutatóujjukról lehet felismerni, amely- lyel a politikai szélirányt vizsgálják-”

Henri Tisot

„A nők manapság olyan helyeken is lebarnulnak, amelyeket azelőtt csak a bábaasz' szony látott.”

Mel Ferrer

,20.00: Kisfilmek a nagyvilágból.

Ezen az estén is változatos szórakozást nyújt az összeállítás, amely Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki kalandjaival kezdődik.

Három természettudományos szovjet kisfilm, A fehér daru, A mimika mestere és a Majmok a havon — kerül képernyőre, majd egy magyar kisfilm az anyag, a kerámia művészetéről, felvillantva a legősibb mesterség fázisait.

A jugoszláviai Lipicáról származnak azok a szürke lovak, amelyek a schönbrunni kastély világhíres Spanyol Iskolájának tagjai. Az iskölalo- vaglást náluk jobban aligha tudják a világon. E bemutatónak most a nézők is tanúi lehetnek abból az alkalomból, hogy a Spanyol Lovasiskola 400 éves.

A kisfilmek után közérdekű téma következik, jogi műsor a Polgári Törvénykönyv módosításáról, amelynek leglényegesebb változásait magas rangú jogászok ismertetik dr. Petrik Ferenc vezetésével.

A varsói Szala Kongesszo- vában, a debreceni színházteremben, diákklubokban, Prágában, Belgrádban, Budapesten, az Erkelben. .. ‘ Megigazítja a mikrofont — mozdu' laíaiban hűvös nyugodtság — szájához emeli a szaxofon nádját, szőke haj és szakáll keresztezte arca eggyé válik az aranyosan csillogó hangszerrel; mély árkokban ülő szemének csukódásái és hu- nyorításai, szlővos járomcsont- jai, a bőr megfeszülése maguk is billentyűk, akár a hajlított rézcső oldalán sorakozó ka- rocskák.

Zbigniew Namyslowski szaxofonja egyéni, saját hangon tör fel, sípol, nem hangzik másképp, mint Namys- lowskiul. (Annyi kiváló európai dzsesszmuzsikus játszik hibátlanul, amerikai példaképeket utánozva). Minden hangját nosztalgikus-borongós

hangulat hatja át: s ez a hangütés még vidámabb darabjaiban is érződik. Tartózkodó eleganciáján belül a legmélyebb érzések szakadnak fel egy-egy rögtönzésben, témái halvány iróniával átszőtt emelkedettséggel hozzák felszínre bensőnk egzotikus tájait.

Namyslowski 1939-ben született, 1958-ban kezdett játszani egy dixieland együttesben, trombitásként. Neve szimbólumává vált annak a hatalmas fejlődésnek, amely az ötveneshatvanas évek lengyel dzsessz- muzsikájában végbement, és jelenleg világviszonylatban is vezető szerepét eredményezte. A legendás, korán elhunyt Krystof Komeda együttesében játszott már fiatalon (Tomas Stanko, a másik azóta Európa-hírű kiváló trombitással együtt), az 1965-ben kiadott Gonda János: Jazz-törté- net, -elmélet, -gyakorlat című könyve már a legkiválóbb európai alt-szaxofonosok között említi. Komeda együttese után saját, változó összetételű együttesével játszik, a kiváló lengyel dzsesszmuzsikusokkal : Sukalskival, Karolákkal, Bartkowskival. Lengyel- országban négy önálló lemezt készített, közülük nálunk is ismert a két legutóbbi, a Wi- nobramie és a Kujaviak goes funky. Az utóbbi a Lengyel Kultúra boltjában kapható, valamint az 1975-ös Varsói Jazz Jamboree live lemezén a ma már legendás Schmaltz tangója egy egész lemezoldalon. Készített lemezeket Angliában, Svédországban, Svájc- b.an, és számtalan albumon működött közre, például a

.........................................................Ili............................................................................................................................................................................................................................................................................................... iiiihiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Z

elei Miklós:

I Megszólalnak kövek I és emberek

(szovjet útinapló)

riitiiiiiMiiiiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiniiiiiiiimiiimnrtiiiiiiiiimiitiimiiii

III. EGYETEMI HÁZASPÁR

Első éjszakám hajnalán felriaszt megzavart időérzékem. Próbálok elaludni, de tíz perc múlva feladom, az ablakhoz megyek, elhúzom a függönyt- Csak fél négy. Kint épp olyan sötét van, mint amilyen majd nyolc órakor is lesz. Az utca feltöretlen ürességén egy öregasszony okozza az első repedést- Bokáig érő bő télikabátjában nem látom, hogy mozogna a lába, csak azt, hogy fokozatosan közeledik s épp így, mozdulatlanul távolodva tűnik el a túlsó sarkon. Még nem tudom hogy délután ezt a sejtelmes vonulást Zagorszk ikonjain fogom viszontlátni.

Előtte még a Kozmonauták utcájába látogatok- Ott egy kollégium van, amelyikben szegedi egyetemisták, orosz nyelv és irodalom szakos bölcsészek is laknak. Féléves gyakorlatukat töltik Moszkvában- Nemcsak magyarok élnek itt. Jelenleg százharminchét ország fiataljai tanulnak a Szovjetunióban- Tavaly több mint 82 ezer külföldi diák szerzett diplomát a szovjet

felsőoktatási intézményekben.

Külvárosi hangulatú utcán rohan velem az autó- Ebben nem is volna semmi rendkívüli- csakhogy az utca közepe táján csöndesen lángol egy fa.ház. Mellette egy öregember álldogál, a járókelők érdektelenül jámak-kelnek, csalién ugranék oltani, ha az autó nem vinne hatvan-hetven kilométeres sebességgel. Csodálkozva, s talán kicsit ijedten is nézek a sofőrre- ö még jobban csodálkozva néz visz- sza. Végre eszébe juthat valami- mert megszólal:

— Bontják — mondja. — Tán szálanként szedegessék szét?

TénylegA gépkocsivezető megint a csúszós, jeges utat figyeli. Már látszik a Kozmoszmeghódítása emlékmű, csúcsán a rakétát ábrázoló szobor. A csillogó titánobeliszk gránit- domiborítású talapzatát a világűr meghódításának eseményeiről készült domborművek díszítik- Előtte Konsztantyin Ciolkovszkijnak, a rakétaszerkesztés és rakétarepülés úttörőjének szobra. Az emlékmű talapzatának belsejében az űrhajózás múzeumát lehet

| megnézni. A nagyteremben az

1 első szovjet rakéták, űrhajók = és űrállomások makettjeit | mutatják be, a másik terem | pedig egy százszemélyes űr. | kabin utánzata- Kényelmes I repülőfotelekből, ovál alakú | mozivásznon láthatjuk mind- | azt, amit útjaik során láttak S a szovjet űrhajósok.

A kollégiumban elvámol- hatatlan mennyiségű sálat, pulóvert, meleg holmit adok át a szegedieknek. Közeledik az orosz tél, kapóra jött moszikvai utam- Felmegyünk teát főzni a konyhába. Pontosabban, az egyik konyhába, mert minden emelethez több tartozik. Falait a diákok festették ki- Körben egy falusi lakodalom jelenetei, a jól ismert orosz figurákkal. Kerek képű Matrjosa mosolyog cinege vőlegényére, a szemközti falon harmonikás legény körül táncoló vendégsereg, mellette pedig a nászéjszakának legszemérmetesebb képző- művészeti megjelenítése, amit valaha is láttam: a feljövő hold alatt az ősz hajú örömszülők ülnek apró ' székeken és mosolyognak egymásra.

A konyhában közben nagy a forgalom, ebéd készül, tea fői- Egy sörte hajú fiú karjába két-három éves kislány csimpaszkodik.

— Itt lakhat a kollégiumban? — kérdezem.

— Hát Dersze — mondja Vaszilij Krivosej, pedagógiai főiskolai hallgató- — Nagyon sok családos egyetemista van nálunk.

— S a gyerek napközben hová lesz? — kérdem.

— Hétfőtől péntekig óvodába visszük- Ez diákoknak mindössze havi négy rubelbe kerül.

Eszembe kell, hogy jussanak

4 NOGRAD — 1977. október 6., csütörtök

saját diákéveim albérletről

albérletre kódorgó „egyetemi házaspárjai”, akik az órarendben levő lukak szerint vagy épp a kevésbé fontosnak vélt órák mellőzésével szervezték meg, hogy a feleség vagy a férj vigyázzon-e a gyerekre.

— Mennyi az ösztöndíj?

— Ez az egyetemtől is, az

évfolyamtól is függ, no meg a tanulmányi eredménytőlNegyven • és száz rubel között mozog az ösztöndíj összege. Családosaknál a tanulmányi eredményt nem veszik annyira szigorúim figyelembe. Én hatvan rubelt kapok, a feleségem negyvenötöt.

— Mire elég ez a pénz?

— Nem sokra. A megélhetésre. Számtalan dolgot nem engedhetünk meg magunknak, amit majd megtehetünk, ha dolgozni fogunk. De arra elég, hogy tanulhassunk, s hogy súlyos, a tanulmányi munkát gátló gondjaink ne legyenek. Nem új dolog nálunk, hogy családos emberek nappali tagozatra járnak. Tudhattuk, hogy mit vállalatunk- azt is, hogy mit kapunk: eleget ahhoz, hogy nyugodtan tanulhassunk.

A kislány már unhatja a beszélgetést, mert odasomfor- dál és megrángatja apja zakójának az ujját. Szegedi barátom cukrot tesz a szájába, ettől megnyugszik. Apját teával kínáljuk — ilyenkor csend van. A derengő világosságban az ablakokon túl az osztanki- nói tv-torony lámpái látszanak, illetve vesznek ködbe: a torony 537 méter magas. 1965- ben kezdték építeni, s két év múlva, az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóján sugározta először a tv-műsort.

(Folytatjuk)

most boltjainkban kapható Chalturmik címűn. Állandó tagja a Jan „Psztyn” Wro- beewski vezette lengyel Rádió Jazz Stúdiójának, s ez az „All stars” big-band gyakran játsz- sza kompozícióit. De kirándult már a rock világába is Czees- law Niemen két lemezén is játszik ífuvdán is), köztük ) a híres „Niemen Enigmatic” címűn (Michal Urbániak és Barkowski társaságában). A 76-os Varsói Jazz Jamboree egyik legelőremutatóbb vállalkozásában Michael Smith avantearde nemzetközi együttesében csellón nyújtott kiváló teljesítményt. A legrangosabb dzsessz-folvóirat a „Jazz Fórum” 1977-es Top-listáján az európai mezőnyben a legjobb alt-szaxofonos, a második legjobb komponista, combója pedig az ötödik helyezést érte el.

Darabjaiban a népi motívumok. a vallásos hevület és Chopin romantikusan lobogó lendülete, ihletettsége kap új formát a dzsessz modern formanyelvén.

Számunkra ez az indíttatása az, ami rendkívül aktuálissá teszi ma az ő és az általa képviselt lengyel dzsessz élvonalának zenéjét. Ez az aktualitás, a történelmi múlt közös jellegében és a kollektív tudatban élő emlékekben gyökerezik. Felismerték ezt a rokonságot a Lengyelországot

először felfedező mágvar „Jazz-korszak” írói is: Módos Péter, Bereményi Géza írásai (az utóbbinak "dalszövegei is) tudósítanak a háború utáni első nemzedék új orientációjáról.

A tangó, vagy a lengyel népi tánc a Kujaviak egyszerű .dallamait, fordulatait (vessük egybe egy pillanatra bármely Namyslowski-darab basz- szus kíséretét Waida Menyegző című filmzenéjének alapritmusaival). felszaggató, tördelő. kiforgató szaxofon-futamaiból ' maga az élő, továbbosztódó történelem csap fel viharzó lobogással. Mindazok élete és sorsa, akik ezeket a táncokat hallgatták vagy járták — a darabok középrészétől gyorsulósa a tánc pokol- raszálló tragikusságát húzzák alá a népballadák módszerével — lesz hallhatatlanná a hangszer káprázatos szélességű érzelemskáláján. A tapsot megelőző döbbent csendbe fúló-halkuló, abbahagyhatat- lanul vívódó utolsó improvizációk (mondatok?) szólnak a legszívbemarkolóbban hozzánk, a mozgásában sokrétűen ábrázolt és absztrahált történelmi folyamat továbbfolyta- tóihoz.

Ezekre a rézből emberhangokká emelkedett szavakra kell odafigyelnünk.

Kőbányai János

FILMJEGYZET

Veri az ördög a feleségét

András Ferenc jó névjegyet tett le az asztalra: első alkotásával, a Veri az ördög a feleségét című filmmel máris érett művésznek bizonyult.

A magyar film fellendülésében nagy szerepük volt a debütálóknak (a hatvanas évek közepétől). Gaál István a Sod- rásban-nal mutatkozott be. Kosa először a Tízezer nap felvételeit irányította, Szabó István nevét az Álmodozások kora elkészítése után tanulta meg a közönség. Sokáig folytathatnánk a példák fel-, sorolását. András Ferenc indulása — a felsorolt és azóta élvonalba került rendezőkéhez hasonlóan — ugyancsak ígéretes. Három okból is. Időszerű problémákat feszeget, hamisítatlanul mai embereket ábrázol, „anyanyelvi szinten” beszéli a filmet.

Nézzük sorban a Veri az ördög a feleségét erényeit.

A film laza szövésű meséje egyetlen nap eseményeit állítja elénk. Valahol a Dunántúlon vendégek érkeznek egy, a munkába és a vagyonszerzésbe már-már belerokkanó, ám kitűnő anyagi körülmények között élő családhoz. Az ünnep nem akármilyen: augusztus 20-a az alkotmány napja is, egyházi parádé is (Szent István), ráadásul névnapi szertartás lehetőségét is kínálja. Mivel a családban minden generáció képviselteti magát, meglehetősen összetett és ellentmondásos az ünneplés. András Ferenc arra hívja fel a figyelmet a Veri az ördög...-ben, hogy nem tudunk tartalmasán ünnepelni. A sok étel-ital megfekszi a gyomrunkat, túlságosan sokat adunk a rossz hagyományokra és a talmi külsőségekre. Kajtárék meg sem állnak egy pillanatra sem. Folyton sürögnek-forognak, minden energiájukat leköti a lázas tevékenység. Megéri? Nem éri meg! Ez az életritmus pusztító erejű. A rendező nem tör pálcát hősei felett — jó szándékú emberekről van szó —, inkább figyelmeztető jelzéseket küld feléjük. Hangsúlyozza, hogy új normák vannak elterjedőben a látástól vaku- lásig folytatott robotolás önként vállalt, mégis kényszerű kötelessége helyett. Ezt a jnegváltozott szemléletet a fiatalok képviselik, akik már nem állnak be a sorba. Számukra nem a vastag betétkönyv, a státusz-szimbólumok sora és a zsíros állás jelenti a boldogság netovábbját. „Ellenerőt” jelképez a filmbeli vendég is, aki a maga puri;

tán felfogásával, száraz tartózkodásával akkor is jelzi „különállását”, ha félrehúzó- dását betegsége, meg fáradtsága indokolja.

A karakterek hamisítatlanul maiak. Ismerőseink: találkozunk velük nap mint nap — munkahelyen, üzletben, utcán, meccsen, vendéglőben, otthon. Ki ne ismerné a „nagypapát”, akinek tudatában néha összekeveredik múlt és jelen, lelkesítő történelmi példa és elhallgatnivaló esemény? Vagy a kétlaki embert, aki mindig rohan és sohasem pihen, megszállottan űzve-hajszolva magát hivatalos kitüntetésért és minél több dugipénzért? Az anyát, a családot összetartó, sorsokat elrendező, emberi utakat kormányozó mindenható személyiséget, aki, ha meg is áll egy-egy pillanatra a munka közben, csupán azért teszi, hogy szerettei sorsán könnyesen elmeditáljon. A faluról elszármazott titkárnőt, aki még őrzi magában a múltat, de védekezik ellene — kellő rutinnal, sok tapasztalattal és hallatlan leleménnyel „igazgatva” főnökét és beosztottat, rokont és ismerőst.

Végül, ami a stílust illeti: szinte minden kritikus megállapította, hogy András Ferenc a cseh és a grúz szatírák nyomdokain halad. Az ihletüket kár lenne letagadni, de az is nyilvánvaló, hogy sajátságosán magyar a vászon miliője. A rendező sok nevetséges pillanatot örökít meg, ám maguk a figurák nem nevetségesek. Az ábrázolás többnyire visszafogott. Ahol pedig szabadszájúan nyers (ilyen a rétesnyújtás mulatságos epizódja): a helyzet jellegéből adódik. Talán a ritmus lehetne itt-ott pergőbb, egykét friss képi ötlet is elkelne, egészében véve azonban egységes, erőteljes, tartalmas a film építménye. A sikerben — a rendező mellett, akitől a jövőben nagyon sokat várunk' — osztozik Koltai Lajos operatőr (felvételei életszernek, hitelesek, lendületesek) és a színészi gárda is. A dicséret annál inkább indokolt, mert a szerepjátszók sokfelől jöttek, sokféle előiskolából érkeztek, vannak köztük külföldiek és „civilek” egyaránt. De játékukban megteremtődött a közös nevező és eggyé váltak a megszemélyesített jellemmel. Főképpen Pásztor Erzsi, Sar- lai Imre, Szabó Lajos és Anatol Constantin teljesítménye említésre méltó.

ís- M

4,