Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

Mibe kerül egy rossz tévéműsor?

Hogy mibe kerül egy átlagos terjedelmű mondjuk egy negyvenöt perces tévéműsor? — megvallom őszintén: fogalmam sincs. Egy korábbi tájékoztató alapján mindössze annyi rémlik bennem, hogy minden adásidő perc — akár pereg valami a képernyőn, akár a „Rövid szünet” feliratot látjuk, csaknem négyezer forintot kóstál. Negyvenötszór négyezer az 180 ezer, s ehhez az alapbázishoz számítandó aztán az írói-zeneszerzői-színészi honorárium, a szerkesztői, műszaki vezetői, vezető operatőri, technikai rendezői, gyártásvezetői, rendezői díj — nem beszélve a névtelen közkatonákról, akik egy-egy ilyen produkció előkészítésében, felvételében sürögnek, a díszlet, bútor, kellék bekerülési összegéről, a nyersanyagéról stb., stb.

Egyezzünk hát meg abban, hogy az immár második alkalommal szemünk elé merészkedő Vidám padlás sem lehetett olcsó mulatság, melyről ismételten azt összegezhettük szombaton este: bizony a humor legszemetével kínálta a képernyő előtt, ülők milliós számát. Ez a forintértékben bizonyára milliós nagyságrendű műsortákolmány egyetlen pillanatában sem bizonykodott arról, hogy a szórakoztatás igényes formáját volna szándékában szolgálni. Mintha minden elhangzott mondatot sebtiben, az utcáról betévedve rögtönöztek volna a szereplők — önmaguk, s bizonyára a nézőtéren népes számban helyet foglaló családtagjaik, szoros ismerőseik és a szabadjegyért hálás tapssal, hahotával, mindenféle önként vállalt komé- diázással fizető színházi habi- tüék számára. Azt, hogy itt

Budai Balogh Sándor, Galambos Szilveszter, Geszty Péter, Kaposi Miklós, Kellér Dezső, Kiss Gy. Mihály, Peterdi Pál, Somogyi Pál, Soós András személyében kabaréíró gárda tevékenykedett, csupán a müsonsmertetőből észleltük. A Vidám padlásban Kabos, Kazal, Kibédi mintha kizárólagosan arra a hordalékra specializálta volna magát, ami szerkesztőségek szemétkosaraiból szedhető össze a sorolt humoristáktól. Tudtuk és en- gedelmük nélkül. Különben meg nem értem, hogyan adhatták nevüket olyan ügyhöz, mely semmiképp nem a legjobb hírverés népszerűségüknek. De a játszó személyeknek, a képességeik révén sokkal rangosabbra köteles Kazal Lászlónak, Kibédi Ervinnek, Kabos Lászlónak sem.

Ha már humorról van szó, még e játékhéten belül is szolgált önmaga számára az előzőnél jóval különb mércékkel a televízió. S, alighanem lényegesen kisebb energiával és anyagi ráfordítással — lévén külföldi filmekről, tévéprodukciókról szó.

Kedden például a Don Juan című spanyol—francia film révén, melynek főszerepében a feledhetetlen nagy francia komikust, Fernandeit, láthattuk, élvezhettük. Vagy szerdán a Hogyan vadásznak nyálra? című osztrák tévéfilmmel, mely ugyan műfajában csupán a leszólott bohózatokhoz sorolható, ám kétségkívül remek mulattatónak bizonyult üdén frappáns ötleteivel, fordulatosságával, a történés és a színészi játék mindvégig lendületes tempójával. Ha az' osztrák tévének sok ilyen, s hasonló produkciója van, csak örülhetünk a megállapodásnak, melyet a

Pályaválasztási kiállítás

Nagy bátony ban

Kibővítve látható szerdától a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban az a nagy sikerű pályaválasztási kiállítás, amelyet a salgótarjáni és környéki gyerekek már megtekinthettek az SZMT székházában. A szakmaismertető, pályaválasztási tanácsokat

adó tárlatot Szabó Ferenc, a Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója nyitja meg. A kiegészítő anyagot a helyi szakmunkásképző intézet és a nagybátonyi üzemek állították össze.

minap kötöttünk a szorosabb együttműködésre és élénkebb műsorcserére.

S amit Vámos Miklós néhány novellájának tévéjátékváltozata nyújtott pénteken este Halak a parton címmel, már a magas rendű irodalmi humort jelentette. Mondhatni: Nagy Lajos és Karinthy Frigyes szintjén, mert a rokonszenvesen szűkszavú fiatal író kétségkívül e nagyságokkal lelki rokon. Kesernyés, tragikomikumba hajló az a humor, melyet Vámos képvisel. Különösen a címadó novella-tévéjáték hangütése ilyen, de ez a kesernyés, fanyar íz vonul végig Felesleges mondataim című monológján, Négyen jogászok, vagy A zöld vadászkalap című írásán is. A szereplő együttesből mindenek előtt Kern András rezonál együtt Vámos ikiklós hangütésével, de jó szolgálatot tett az író közönség-fogadtatásának Benedek Miklós, Benkő Gyula, Harkányi Endre, Gálvölgyi János, Márton András, Bulla Elma, Jani Ildikó, nemkülönben az írói alkatelemzésre vállalkozó idősebb pályatárs, Mándy Iván is.

S még egy adu, hogy lehetséges különb szinten is derűt szolgáltatni a „padlásbélieknél”; a vasárnap estét betöltő Bunbury. Oscar Wilde komédiája, mely ugyan túl van századik évén, s magyar fordítása is kereken százesztendős —, az eltelt időben szinte mit sem öregedett. Szellemes szatíra, amit az író a figurái jellemrajzában nyújt, sőt ezen túl a korabeli polgári színmű dramaturgiai eszköztáráról is. Fintor és fricska a Bunbury a kor angol társadalmának és színpadirodalmának egyaránt. Ez a Wilde-i magatartás teszi ma is élvezetessé a művet, s a belőle készült, most látott angol tévéfilmet.

A Főszerepben: Latabár

Kálmán című reprízvállalko- zás második eseményeként vasárnap délután a népszerű nevettető Egy szoknya, egy nadrág című 1943-as filmjét láthattuk. A híg limonádé történetben nem annyira az illusztris főszereplő —, sokkal inkább az olyan kiváló epizódisták játékát élveztem, mint a Mály Gerőé, Mihályi Ernőé. Vessely Pálé volt.

(b. t.)

Oroszország mindent kimondott (I.)

„...Lemondok a trónról...”

Ma már senki sem vitatja, hogy 1917-ben valami gyökeresen új született Oroszország — és az emberiség történetében. Februárban a Minden Oroszok Cárjának félelmetes elnyomógépezetét elsöpörte az egyetlen erő, amely elsöpörhette — a Minden Oroszok Népe. A földkerekség egyha- todán hihetetlenül rövid idő alatt összeomlott a világ leg- reakciósabb birodalma. Mi épüljön e birodalom romjain? Milyen hatalom lépjen a régi helyébe? A legjobb elmék világszerte már akkor felismerték, hogy az erre a kérdésre adandó válasz nemcsak a közvetlenül érintett népek, hanem hosszabb távon az egész emberiség számára sorsdöntő.

A TÖRTÉNELEM ÚTKERESZTEZŐDÉSE

„Néhány hónap leforgása alatt — írja Konsztantyin Pausztovszkij — Oroszország mindent kimondott, amiről évszázadok óta hallgatott. Ezerkilencszáztizenhét februárjától őszéig az egész országban éjjel-nappal gyűlésez- tek, szüntelenül és a legnagyobb összevisszaságban.

A városok terein, emlékművek tövében, klórszagú pályaudvarokon, gyárban, falun, piactéren, minden vaiameny- nyire lakott ház udvarán, lépcsőházában embertömegek zúgtak.

Esküvések, felhívások, leleplezések, szónoki hév — mindez tomboló „Le vele!” kiáltásokba, vagy lelkes, rekedt éljenzésbe fúlt. Mintha kocsi dübörögne végig macskaköves úton, úgy hangzott fel ez a kiabálás minden útkereszteződésnél.”

Oroszország akkor a történelem útkereszteződése volt. Nemcsak az emberek hangulatát jellemezte valami különös lebegés, hanem a hatalom jellegét is. Március másodikén megalakult egy kabinet, amely igen stílszerűen nevezte magát Ideiglenes Kormánynak; az „ideiglenes” volt az egyetlen jelző, amelynek jogosságában e kormánnyal kapcsolatban senki sem kételkedett...

A burzsoá kadetpár* képviselője, MUjukov a kabinet megalakulásakor kijelentette: „A nép által létrehozott első társadalmi hatalmat már nem lesz olyan könnyű megdönte- ni”. Csakhogy ezt a hatalmat nem a nép hozta létre, a nép „csak” elsöpörte a gyűlölt régit- A népuralom csíráját nem ez a testület képviselte, hanem az a másik, amely már egy héttel korábban megalakult a cári Duma székhelyéül szolgáló Tauriai-palotában: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amelynek eredetileg kétszázötven, nem sokkal később már kétezer tagja volt.

A szovjet új típusú, néphatalmi szerv volt, tévedései is tükrözték a benne képviselt tömegek tévedéseit.

„SÍRI CSEND TAMADT.

Március 2‘án, az Ideiglenes Kormány megalakulásának napján még egy esemény híre járta be a világot: II. Miklós cár Pszkovban délután 15 órakor lemondott. Egyik főtisztje, Danyilov tábornok, aki jelen volt a történelmi pillanatban, így emlékezik:

• .Síri csend támadt. A

cár felállt és látszólag nem is

NŰGRAD - 1977, októbei 25. kedd

Csontváry az irodalomban

Csontváry leghíresebb képe A magányos cédrus. Így ír élményéről naplójában: „Ha

felmegyünk a Libanonba. a hatezer éves cédrusok otthonába, ott látjuk a háromezer éves hajado- nokat, türelmesen pártában hajlon- gani s csa-c a negyedik évezredben gyümölcsöt termő koronával bontakozni A hatezer éves cédrusokat senki

A Délibáb üzenete című versében: ......a Délibáb délibábn

ak maradni / Nem akár már.” Adyval mindenesetre közelebbi a rokonság, hiszen Ady is meg akarta változtatni a világot. Az összekötő kapocs mégis inkább a magány kifejezése, melyre önszimbólumként Ady is alkalmazta a fát. Magyar fa sorsa című versének szinte folytatása Ga- rai Gábor: Magányos fa (Csontváry cédrusára) című verse. Két párhuzamos idézet: „Mások gyümölcsösödtek, / Én mindig virágoztam” (Ady) „vedlett törzse csak mihaszna / erényét ragyogja” (Garai): „Erdők helyéről jöttem” (Ady)- „nem tó hagytad el az erdőt. / az hagyott el téged” (Garai). Az első idé- zetpárbar. azonban a fa meddőségének, terméketlenségének motívuma, a másodikban ellentét van a tudatos és

sem látta volna?

Soha festőművész Csontváry: Zarándoklás a cédrusokhoz nem fordult meg Libanonban

ott, soha’ Nem

úgy tűnik-e fel ez #

a földi élet, mint egy iskola, ciósorozatból, a poszterekből, kényszerű magány között, ahol a sok diák közü' egyet melyeken különben nemcsak Ugyanarról a képről különválaszt ki a tanár, s annak az ’Csontváry szerepelt, legharwa- böző felfogású versek szület- egynek keli folyton felein' s az rabb A magányos cédrus fo- nek, így például Bényei Jóegész iskola helyett tanulni?” gyott el. zsef: Önarckép és Garai GáFüst Milán ismerte a képet Tádé Sándor: Zarándoklás bor: Csontváry önarcképe cí- és a naplót, ez utóbbit szinte a cédrushoz című oratóriuma mű versében közös a festő szó szerint közli A magyarok- a jelen nagy kérdéseire kere- őrületének, az óriási pzemek- hoz című költeményért! k má- si a választ. Az atomnáborút nek a hangsúlyozása, ugyan- sodik versszakában: „De légy túlélő maradék emberiség el- akkor Bényei a dacot, meg- türelmes — szólok hozzád —, zarándokol a cédrushoz: újra szállottságot, Garai a? önvedd a Libanon / ös cédru- kezdődik a civilizáció. „A sát, e háromezeí- éves szüzet cédrus az apánk. / ö a válto- — rá hivatkozom, mert on- zó világ telje. / Ágyéka ere- nan vándoroltam egykor er- je. Indái rendje. / A ‘minőre. / Tekintsed őt — türelmes ség műhelyében méretlen

emésztő vergődést emeli ki: a „Tulajdon testébe maró rab állat” sor már a későbbi Csontváry, egyértelműen A magányos cédrus festőjére

pártájával hajladoz a szélben, mély lehetőség, / fölismerjék utal. Kerényi Jenő szobrásznem jajong, / De bölcsen és megtiszteljék /, tud zán, mi művésznek a Kerepesi temehallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben / Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.”

a gyönyörben gyönyörűség, / tőben felállított Csontváry- az erjedt nedvű vadhajtás be- síremléke, mely szintén az önlássa boldogságos ősét.” arckép alapján készült. BéBényei József nemcsak a nyej József verséhez hasonlít, képek hangulatát adja visz- a szemeket és a megszállott- Csontváry nem volt költő, sza, utal Csontváry helyére a ságot hangsúlyozza Nagy vagy író, hanem mindenek- századeleji magyar művé- László: Csontváry című ver- előtt festő volt, írásai csak szetben. Villanyvilágított fák se js mely időrendben is kő- művészetének fényében ér- Jajcéban című versében emlí- veti a festő pályáját az ön- demelnek figyelmet. S ha ti Nakoxipánt, Csontvárj' fes- arcképtől A magányos céd- ilyen visszhangjuk van, hogy- tő kortársának, Gulácsy La- rusjg;

ne gyakorolnának hatást az jósnak mesevilágát. A viha- t>5: a bábeli magasba emelt

irodalomra képei! ros Hortobágy című versének fej gigászi

Csontváry képeiről nagyobb zárósorai pedig Adyt juttatják vörös szemgolyó a kételyek versciklust ketten írtak: Bé- eszünkbe. Bényeinél: „a Hor- fölött...” nyei József és én. De vissza- tobágy Hortobágynak maradtérő témája Csontváry Nagy ni / többé nem akar!” Ady; Rudnai Gábor

Lászlónak, Garai Gábornak,

Gyurkovics Tibornak is. Weöres Sándor egy versciklusnak adta a Csontváry-vásznak címet, ez azonban nem tartalmában, hanem a vállalkozás méreteiben emlékeztet Csont- váryra. Csontváry ugyanis külön szövette hatalmas vásznait. Weöres versei is általában nagyobb terjedelműek.

Nem véletlen, hogy a Csont- váryról szóló művek a cédrusképeket idézik, olykor már címükkel is: A cédrus (Hidas Frigyes—Seregi László balettje), Cédrusok árverésen (Hubay Miklós filmforgatókönyve). A legtöbb verset ezekről frták, s a nagyközönség körében is A magányos cédrus a legnépszerűbb. A tavaly ősszel kibocsátót» újszerű, plakátméretű reprodukHUMOR

A család előző este vendég- Az őrmester magyarázza a ségben volt és a reggelinél gyalogosoknak, mi az a nemegtárgyalja mindazokat, hézségi erő:

akiket ott láttak- A kis Gréti a sarokban játszik, s egyszerre csak megkérdi:

— Anyuka, mondd csaló rajtunk kívül egyáltalán nincsenek rendes emberek?

— Ha feldobtok egy követ a levegőbe, az visszaesik a földre, ez a nehézségi erő.

— És ha a kő a tengerbe esik? — kérdi az egyik katona.

— Ez már nem a gyalogos dolga, hanem a tengerészéi

— Barátom, az életemet neked adnám!

— És 500 dinárt?

Is

tudva! mit tesz az elfüggönyö- vánvalőan elment az esze. Mi- zött ablakra meredt. Szája kor mondott le egy uralkodó, lebiggyedt, amit még sosem azért, mert a fővárosban ke- láttam és ettől egyébként oly nyérhiány miatt zavargások nyugodt arca eltorzult. Lát- voltak? A tartalékcsapatok szott, hogy hihetetlen harc dúl árulása Petrográdon? De hi- a lelkében. Miklós cár hirte- szén tizenötmilliós hadsereg len felénk fordult és szilárd felett rendelkezett!...” hangon így szólt:

— Döntöttem. Döntöttem, „A KORMÁNY, AMELYNEK

hogy lemondok a trónról, TAGJA VAGYOK...”

Alekszej fiam javára. . •”

A lemondás és a kormány A cár végül is — féltve a

megalakulásának időbeli egy- fiát — testvére, Mihail nagybeesése véletlen- De a törté- herceg javára mondott ie. nelemben néha a véletleneknek Mihail viszont magát féltette- is megvan a maguk jelképes „Eltökéltem — jelentette ki jelentősége. Az Ideiglenes Kor- március 3-án —, hogy -sak mány ugyanis nem a cáríz- abban az esetben fogadom el must akarta megdönteni, ha- a legfelső hatalmat, ha ez lesz nem — éppen a monarchia nagy népünk akarata...” Ez megmentése érdekében — ezt volt a Romanovok történeté- a cárt lemondatni. Azok az ben az első eset, amikor a cá- emberek, akiket a vihar első ri família tagjait, hirtelen szélvésze a bársonyszékekbe szenvedélyesen érdekelni kezd- repített, tehetetlenül, semmit te az orosz nép akarata... sem értve álltak. Az esemé* Az Ideiglenes Kormányt

nyék sodorták őket, nem ők azonban most sem érdekelte, irányították az eseményeket. Március negyedikén Miljukov. Nem volt egy tettük, sőt sza- külügyminiszter táviratot in- vuk, amely el ne késett vol- tézett a szövetséges hatalmakba. nál akkreditált orosz nagyköÉs mit értettek meg az vethez, amelyben kijelentette: eseményekből a régi világ „A kormány amelynek tagja képviselői? „Szárnysegédem — vagyok, minden erejével igvek- emlékezik Alekszandr nagy- szik majd kivívni a győzel- herceg — hajnali szürkületkor, me‘. . •” Az orosz nép azon- elkékült szájjal ébresztett fel. ban nem katonai sikereket A lemondó okirat volt... Fel- akart, hanem azonnali békét, ültem az ágyban, mégegyszer Harmat Endre

elolvastam- Nikinek (ez volt

Miklós, azaz Nyikolag cár be- (Következik: „Kezén-lábán ceneve a cári családban) nyíl- gúzsba köti...”)

Az apa kelletlenül készülődik a vendégségbe, ahová erőnek erejével el akarja vinni a felesége: szemrehányóan mondja a két fiának:

— Más családokban a gyerekek annyira agyongyötrik az anyjukat, hogy annak eszébe sem jut este társaságba menni!

fVlai fv-ajánlainnk

18.35; JÓ UTAT. KAMAZ!

1971-ben még sztyeppe volt itt: ma Káma. Kazany után, a Tatár SZSZK legnagyobb városa. Hogyan hozhatták létre, mi volt az új ennek a városnak a létrehozásában? Legfőképp az, hogy egyszerre épült út és vasút, iskola, lakóház cs szolgáltató- üzem, vízi erőmű és gyár.

Káma nevét leginkább teherautógyára tette ismertté, az a teherautógyár, amely ma a világ legnagyobbjának mondható. Világszenzáció

volt a gyorsaság is: 1976-ban már legördült az első KAMAZ teherautó a futószalagról. Korunk legfiatalabb városának építése, a vízi erőmű, a gyár munkába állítása öt esztendő alatt — kiemelt Komszomol-feladat volt.

A múltat és a jelent egyszerre mutatja be a Horizont szerkesztőség műsora.-K