Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

Hegedűs Géza: 9 természetről Városi ember vagyok, igazi városi ember: szeretem az utca forgatagát, a kávéház füstjét, az emeletes házak képét szobám ablakából. Élvezettel ízlelem a különböző kerületek másféle hangulatait. És ha idegenben járok, akkor is általá­ban inkább a városokat és városi látnivalókat keresem fel, mintsem a szabad természetet. Sohase voltam amolyan iga­zi kirándulós vagy épp^n túrázó természetű ember, hanem amióta a háború éveiben felettébb kényelmetlen esztendőket voltam kénytelen átélni erdőben, mezőben, hegyekben, hát azóta még kevésbé indulok csak úgy jószántamból azokra a tájakra, amelyeket a hajdani biedermeier ízlés a természet lágy ölének mondott. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez az öl egyáltalán nem lágy. Feleségem olykor zsörtölődik is, ba­rátaim olykor gúnyolódnak is megrögzött urbánusságomért. De hát nem minden ember egyforma: vannak, akik idegen­kednek a városi életformától, vagy legalább is így mondják. Én szeretem ezt az életformát. Es mégis: sokféle rejtett szál fűz a természethez, szomo­rú volna az életem, ha városi létemre nem lehetne szaka­datlan kapcsolatom vizekhez, erdőkhöz, mezőkhöz, s mind­ahhoz, ami életkedvet pezsdítve él. Személyes közöm van a növényekhez és az állatokhoz. Életemnek csupán egyik felét élem szeretett városom­ban. Májustól szeptemberig falun lakom, közelemben a Du­na, szemem körül szelíd lankájú hegyek, a tájon erdők és mezők, házam kis kertjében virágok. Annak a levegőnek ott természetszaga van. Közel élek ott városomhoz, 40—45 perc alatt megteszem az utat pesti és visegrádi otthonom között. Ha dolgom van, vagy benső szükségét érzem a városi kavar­gásnak, néhány órára bármikor beszaladhatok, hogy azután siessek is vissza a hegyoldalak számlálhatatlan színárnyalatai közé. Ügy élvezem nyaranta a fák és virágok látványát, mint képzőművészeti alkotást. Élem a szépségüket, a legősibb és legmaradandóbb szépséget, amelyet a természet ad. Ott szebb a nappali fényekkel ragyogó égbolt és az éjszaka csil­lagaival szikrázó égbolt is, mint városomban. Ott élvezem a lélegzetvételt is, és ott, az üdítően jó levegőben azt is észre- veszem, hogy szeretett városomban milyen rossz a levegő. És a madarak csicsergése! Kora hajnalban kezdődik. Jó alvó vagyok, de erre mégis felébredek. Nem, nem felriadok, hanem a madarak megszólalására az álomból alig-ébrenlétbe fordulok, tudomásul veszem a természet hangjainak derűs nyugalmát és újra elalszom. Madárszó azonban napközben is felhangzik itt-ott, s nem egyszer diófám oldalán kopog­tatni kezd a harkály. Ezek a természet szelíd hangjai, akár­csak a távoli kutyaugatás, a szomszéd kakas felkukorékolása, vagy a mellém kuporodó macska dorombolása. Az élő termé­szet hangja mindig szelíd, még akkor is, ha kutyám mérge­sen összevicsorog az utcabeli nagyhangú kuvasszal. A ter­mészet haragos hangjait az élettelen erők dörgetik, zúgatj'ák fülünkbe, amikor odafent viharra zendül az ég, vagy szélvi­har fut át utcákon, kerteken, megnyikorgatva a háztető eresztékeit, ősidők óta félelmetes a természet személytelen haragja, de falun, a magas ég alatt, a lankás hegyoldalak között ezt is szépségként éli át a lélek. Néha arra gondolok, hogy talán azért tudok olyan hívő, lelkes urbánus lenni, mert nem vagyok bezárva a városba, nem kell mindig itt élnem, hónapokat töltök falun, és bár­mikor más hónapokban is csak oda kell ülnöm kocsim volán­ja mellé, és háromnegyed óra múlva már falusi otthonomban vagyok. És az is igaz, hogy ott, kertem lugasában tudok leg­jobban dolgozni, képzeletem és fogalmazókészségem is ele­venebb a futórózsa, a vadszölő, a hajnalka árnyékában. Hosszú évek alatt, tervszerű munkával és kitartással rendeztük be feleségemmel ezt a kétlakl életformát: úgy lenni városi embernek, hogy ugyanúgy otthon lehessünk fa­lun, közel a természethez. Ott nem is kell az embernek ki­rándulnia, hiszen a kirándulás bejön a kertbe, a lugasba, a tornácra, a tárt ablakokon át beárad a szobákba. Azt a falusi otthont ugyanúgy ízlésem szerint rendeztem be, mint főváro­si lakásomat. Jól érzem magamat benne, olykor napokon át legföljebb alkonyat idején lépek ki kapuján, amikor felesé­gemmel kutyasétáltató útra indulunk. A kutya igénye jog­cím és indok, hogy magunk is rendszeresen sétálgassunk a Duna-parton, vagy a lankás hegyoldalak között, elmenvén a békés falusi temető mellett, ahol még az egyszer eljövő el­múlást sem érzi oly’ komornak az ember, mint amikor tá­volabb van a természettől. És itt vannak a virágok, meg a zöld növények. Visegrá- don a kertünk tele van virággal. Én legjobban a tulipánt kedvelem, ezt a formát a természet iparművészi kedvében találta ki. De ha elmúlt a tulipán évadja, jön a liliom. A li­liomot ugyan feleségem kevésbé kedveli, de az én kedvem­ért gondoskodik róla, hogy hosszú sorban magasodjanak a tornác alatt. És a nagyon kis kertet eltöltik a többiek: a ró­zsa. a dália, a százszorszép, a szarkaláb, a tornácra felfutó derűs hajnalka, és a sarokban gőgösen néz le a többiekre a sárgalángú napraforgó. De városi lakásunk sarkában is egész télen át zöldellnek a cserépben gyökeredző zöld növények. A? egyik sarkunk télikert. A természet velünk idebent van az urbánus otthonban is. Nem tagadom, nem szeretem a vágott virágot: nem szok­tam csokrokat vásárolni: ha vendég virágot hoz és azt vá­zába tesszük, idegennek érzem az élő növények között. Ezek már nem élnek, csak az élet képét utánozzák. A virágnak ott a helye a tövön, az ágon, ahol élőlény része és életet szív gyökerével a földből. A növény legyen legalábbis cserépben. De akkor adja igazán derűjét, ha ott virít a kertben, vagy a réten, vagy meghúzódik az erdők fái alatt. A maga helyén azonban a növény úgy él, hogy élet­kedvet ad. A kerti virágok derűt árasztanak, a nagy időt meg­élt diófák vagy tölgyek tiszteletet ébresztenek, a gyümölcs­fák virágzása örömet ad a léleknek, és a termőföld gabona­tábláinak láttán az ember hálát érez a tápláló természet iránt. Városi ember vagyok, de mégsem szakadtam el a termé­szettől, tudom, hogy magam is a természet szülötte vagyok, rokona az állatoknak, a növényeknek és ha szervezetem vegyi összetételét tudomásul veszem, akkor azt is tudom, hogy még a kőzeteknek és a személytelen erőknek is rokona va­gyok. Bennem él, tevékenykedik a természet, és városi lakó létemre magam felé lépek vissza, ha kutyámmal játszom, vagy virágokban gyönyörködöm, vagy amikor a tavaszi és nyári hónapokban falusi otthonomban oly’ közel élek a ter­mészet egészéhez. 4 NÓGRAD - 1977. október 21., péntek _ [ Készülődés Ülésezett csütörtökön az operatív bizottság — Herczeg István, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára elnök­letével —, amelynek feladata a szovjet könyv ünnepe ren­dezvénysorozata november 3-i salgótarjáni megnyitásának előkészítése, a sokszínű prog­ramok megszervezése. Szó volt a nagyszabású könyvki­állítás —, mintegy 700 orosz, 60 magyar nyelvű könyvet láthatunk — megnyitásáról, a neves művészek közreműkö­désével lezajló szovjet Irodal­mi estről, a szovjet könyvek árusításáról és egyéb ren­dezvényekről (rendhagyó iro­dalomóra. ankét). A meg­beszélésen részt vett A. V. Pozdnyakova, a Mezsduna- ródnaja Knyiga magyarorszá­gi képviseletének vezetője is. Megnyitó Pásztón Csütörtökön délután meg­nyitották a IX. ismeretter­jesztő és kereskedelmi napok programjai sorát a pásztói Lovász József Művelődési Központban. A megnyitó elő­adást a NOSZF eszméiről dr. Bandúr Károly, az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igaz­gatóság igazgatója, a TIT Nógrád megyei szervezetének elnöke tartotta. Szintén délu­tán került sor 1917—1977. címmel egy fotódokumentum- kiállítás, valamint Kondor Béla, grafikusművész emlék­kiállításának megnyitására. A járási-nagyközségi könyvtár­ban mesedélutánt és rajzver­senyt rendeztek. Alsótoldon a klubkönyvtárban a Szovjetunió 60 éve címmel Bencze Lajos, a járási hivatal munkatársa, Szi- rákon a Szovjetunió külpoliti­kájáról Bozó Gyula, az okta­tási igazgatóság tanára tar­tott előadást. Bujákon Cso- hány Kálmán, grafikus tár­latát, Szirákon festmények ér szobrok kiállítását nyitották meg a programsorozat első napján. Ma újabb rendezvé­nyekkel folytatódik a prog­ram. Pásztón Szőllősi Mária textilművész és Antal András keramikusművész tárlatát nyitják meg a Helytörténeti Múzeumban. A postán egész­ségügyi előadást, a könyvtár­ban író-olvasó találkozót ren­deznek. Cigányfórum lesz Ecsegen és Taron, az életmód­ról, művelődésről hallhatnak Kallón és Kisbágyonban. Új tanév - régi gondokkal A KÖZVÉLEMÉNYBEN jó visszhangra talált a pedagó­gusok nemrégiben végrehaj­tott bérrendezése: nem volt senki tán, aki megkérdője­lezte volna szükségességét, jo­gosságát. Bármilyen furcsán hangzik is. de ennek a pozi­tív ítélkezésnek is vannak ne­gatív ..felhangjai”. Hogyan is van7 ez? Hallani itt-ott olyan vélekedéseket: a pedagógus- berkekben most már minden rendben van, mit akarnak még... Pedig bármennyire átfogó és jó hatású is ez a rjhdelke- zés, sok régi gyökerű bonyo­lult problémát nem old meg, főként nem egycsapás*-a Ezek közé tartozik a pedagógusok élet- és munkakörülményei­nek alakulása (hiszen ennek csak egy részeleme a fizetés), a fluktuáció, az iskola és a községi tanácsok, községi párt­szervek együttműködésének hiányosságai. Azaz a komp­lexen értelmezett káderhely­zet. ami szoros összefüggés­ben áll azzal, hogyan, milyen színvonalon tudják iskoláink megvalósítani a közoktatás- politikai párthatározat fontos célkitűzéseit. Kulturális szempontból me­gyénknek sok hátrányos „öröksége” volt, és érezteti hatását részben ma is: sok a kisiskola, aprófalvas területe­ken nem igazán vonzó a le­telepedés, sok helyen kényte­lenek képesítés nélkülieket alkalmazni, sok túlórával tud­ják csak ellátni az oktatást. E téren a balassagyarmati és a pásztói járásban a iegrosz- szabbak a számokban kifejez­hető mutatók. De az itt ta­pasztalható gondok — és szóljunk most csupán a pász­tói járásról — a megye más részeiben sem ismeretlenek. Egy 1976-os összesítés sze­rint 371 pedagógus volt a járásban. Az előző öt évben összesen 134 képesített neve­lő távozott el, közülük 26 nyugdíjba vonult, így 108 fő, évente átlagosan 21—22 dip­lomás pedagógus ment el. Igaz, érkezett is 111 képesített nevelő, és a képesítés nélkül indulók közül oklevelet szer­zett 77 fiatal, okWélszerző tanulmányokat folytat (a he­lyettesítésre szerződfetetteket is beleértve) 68 fő. így is ma­gas — a megyei 12 százalék­nál csaknem négy és fél szá­zalékkal magasabb — a képe­sítés nélküliek aránya Idézet egy szeptemoer végi jelentésből: „összességében javult a pedagógus ellátottsá­gunk, a szakosan leadott órák aránya is tovább emelkedik, de az alapvető gondol- to­vábbra is megmaradtak járá­sunkban. MELYEK EZEK? Az állás­helyek betöltését (főként a gyesen levők pótlására, első­sorban újabb képesítés nélkü­liek alkalmazásává, tudták megoldani. (Igaz a 26 új al­kalmazásból 14 csak helyette­sítő) Vannak még idén is olyan esetek, amikor az el­múlt évben fnár dolgozó, si­kertelenül felvételiző képesí­tés nélküliek alkalmazásának engedélyezését kérték a mun­káltatók. Ennek fő oka, hogy a helyből indulókkal jobban együtt tudnak működni a ne­velői s szülői közösségekben és lakásigény sem merül fel... De ez veszélyeztetheti a mi­nőségi fejlődést, az oktatás- politikai célok megvalósulá­sát. Leginkább így van ez egyes óvodákban (a 26 képe­sítés nélküli közül 16 óvónői munkakörben helyezkedett el az ecsegi, a tari, csécsei, va- nyarci és palotási óvodában), az óvónők egyharmada képe­sítés nélküli, még a vezető óvónők között is van... A káderhelyzet két „fájó pontja’’, a fluktuáció és a ké­pesítés nélküliek alkalmazá­sa — összefüggnek egymás­sal, így a helyzet javítását is csak ennek figyelembevételé­vel tudják megoídani. „Nem az az igazi gond, hogy so­kan elmennek, hanem az, hogy kevesen jönnek...” — fogalmazott így kis iróniával az egyik művelődésügyi ve­zető. Igen, mert hiába áll csaknem vízszintesen a mun­kaerőmérleg, az újonnan ér­kezett diplomások között töb­ben vannak olyanok, akik, ha jobb állást, jobb munkakö­rülményeket ajánlanak má­sutt, nem melegszenek meg a járásban. Az egri főiskolán, a kecskeméti óvónőképzőben tett látogatások, az oda kül­dött állásajánlatok nem hoz­ták meg a várt eredményt. Sajnos, csak kevés helyen tudnak új lakást biztosítani. A lakásépítéshez általában szűkek a tanácsi keretek, a vásárlás viszont a komfortos­ság rovására megy (a tanácsi bérlakások és szolgálati laká­sok fele komfort nélküli). A terület 11 községi tanácsa át* lagosan költségvetésének 59.6 százalékát a kulturális ága­zatra fordítja (A bérek nagy részét elviszik ennek...) Szó esik arról, hogy több helyen szűkösen állapították meg a keretet, az összevon <s után nem elég. De vannak még kihasználatlan lehetőségek: ahogy az egészségházaknál, orvosi lakásoknál, parkosítás­hál vállalkoznak a lakosok társadalmi munkára, úgy le­hetne szervezni a pedagógus- lakás építésénél is. (Van is erre egy-két példa már.) Van­nak ezenkívül olyan lakások, amelyben más szerv dolgozói laknak átmenetileg — ha álláshelyet hirdetnek, ezek helyett is ■ kérhetnek cserela­kást a tanácsok. És termé­szetesen továbbra is az egyik út a képesítés nélküliek to­vábbtanulásának. szakmai fej­lődésének támogatása. Mert jelentkezik egy sajátos gond: a tanuló pedagógusok is csak átmenetinek tartják sok he­lyen a munkavállalásukat, és ha végeznek, gyakran elmen­nek. Ez már átvezet a szubjek­tív feltételekhez: a tantestü­leti demokratizmushoz, a községi tanácsi és pártszervek és iskolák együttműködéséhez is. Mert ma még találkozunk olyan esetekkel, hogy nem az oktató-nevelő munka minő­sége a döntő a jutalmazáskor, hanem az iskolán kívüli tevé­kenység. Emögött általában az húzódik meg, hogy nem is­merik eléggé a pedagógus munkaköri feladatait, talán a hivatás értékét sem... CSAK NÉHÁNY PROBLÉ­MÁT említettünk, és csak egy járásból, a pásztóiból. A fő következtetés az lehet: az új tanév nem szüntette meg a régi gondokat, a közoktatás­politikai határozat céljainak megvalósításáért a feladatok a régiek. Kommunista éspár- tonkívüli pedagógusnak, taná­csi és pártvezetőnek közös a felelőssége a minél magasabb színvonalú oktatás feltételei­nek megteremtésében. G. Kiss Magdolna Mai Ív-ajánlatunk «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiuiiiiiiiiiimiiuui, mim mmui 20.25: Halak a parton. Negyven év a katedrán A szórospaíakiak Nagybátomyban Kenyeres Pál tanácselnök, nyugdíjba vo­nulása alkalmából bensőséges ünnepség keretén belül bú­csúztatta Kovács József szo­rospataki igazgatót- Kétszer kapott Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, s most a tanácselnök 40 évi szolgá­lat után átnyújtotta részé­re a Szolgálati Emlékérmet. A kedves ünnepség után be­szélgettünk Kovács József nyugdíjas igazgatóval. aki negyven évig tanított Szoros­patakon, s több mint 20 évig igazgatója is volt az Iskolá­nak. Kovács Józsefnek nehe­zére esett a délutánba nyúló beszélgetés. Nerp a szavak em­bere. Meg ís mondta kertelés nélkül, hogy igazán csak a tanítványairól beszél szívesen. Sok szó esett a volt tanítvá­nyokról, a gazdag életútról, a negyvenévi munkáról. Édesapja bányász volt, Pécsről kerültek ötven évvel ezelőtt Szorospatakra. Szülei­től a megértést, az egymásra­utaltságot, egymás és a mun­ka szeretetét kapta örökül- Nagy dolog volt az a harmin­cas években, ha egy bányász gyermeke eljuthatott a tanító­képzőbe. A jászberényi tanító­képző nagy ösztönzést adott a fiatal bányászfiúnak. Az ott tanító tanároktól megtanulta, hogy embert nevelni nehéz, de szép feladat. Ilyen körülmé­nyek között naponta erősödött benne a nevelői hivatás, s már akkor elhatározta, hogy Szorospatokon fog tanítani. A fiatal tanitónövendék nyá­ron a bányában dolgozott, mert kellett a pénz, nagy volt a szegénység. A harmincas években Szorospatakon, már sok haladó gondolkodású bá­nyász élt. Többször sztrájkol­tak béremelésért, a szociális körülmények javításáért- Egy­szer a villanybevezetés volt a sztrájk oka. A bányászkolónia lakásaiban csak gyertyával, vagy petróleumlámpával le­hetett világítani. A bányába bevezették a villanyt, de a la­kásokba nem. Akkor is siker­rel járt a munkabeszüntetés. A fiatal pedagógusjelölt is buzdította a bányászokat. Kovács József nyugdíjas igazgató meleg szeretettel be­szél édesapjáról. Ösztönzésére hamar megismerkedett a bá­nyászok törekvéseivel. Nyáron együtt dolgozott azokkal az emberekkel, kiknek gyermeke­it négy évtizeden keresztül ta­nította a jóra, a szépre. Sok száz tanítvány őrzi szí­vében a kiváló pedagógust Sokan keresik fel, írnak neki, még családi dolgokban is kérnek tőle tanácsot. Jól is­meri minden,ik tanítványát. Azokat is, akik már nagyapák lettek, bár a felszabadulás előtt 60—70 gyermek járt hoz­tanítója zá az összevont tanulócsoport­ba. Felszabadulás után tagja lett a pártnak. Sokáig volt a település párttitkára, most is sok pártmunkát végez. Az örökösen felnőttek és gyerme­kek között pezsgő élete, derű­je átragadt a tantestületre is. A szorospataki iskolából több­ször nyertek a tanulók tanul­mányi versenyt. A kis létszá­mú iskolák között — az ered­mények alapján — mindig a jók között emlegették. Kovács József, az a fajta pedagógus, aki nemcsak az iskolában dol­gozott, hanem tevékeny része­se volt mindannak negyven éven keresztül, ami a telepü­lés életében történt. Kenyeres Pál, nagyközségi tanácselnök — egykori tanítványa — mondta ezeket az elismerő szavakat a katedrától búcsúzó igazgatónak­A szorospataki iskolában szeptemberben elnémult a csengő, nem hívja már taní­tásra a gyermekeket. A nagy­községi tanács határozata alapján a bányavárosi iskolá­ban tanulnak az itt élő csalá­dok gyermekei. Kovács József nyugodt szívvel vette tudo­másul, hogy a gyermekek im­már olyan jól felszerelt isko­lába járnak, mint a nagybá- tony-bányavárosl. A családban két pedagógus is van, mondta Kovács Jó­zsef nagy örömmel. Leánya és veje is ezt a szép hivatást választotta. Ök is állandóan keresik, kutatják, a jobb a célravezetőbb módszereket. Folytatják az apa és após szép hivatását, a jövő nemzedéké­nek nevelését. gy- I. Vámos Miklós novelláiból készült ez az összeállítás. Már a cím is a fiatal író kesernyés, ironikus világlátá­sára utal. Karinthy Márton rendező a helyszínek megte­remtésével is igyekezett hang­súlyozni ezt a sajátos gro- teszkséget azzal, hogy akvá­riumban játszatja el a négy történetet. Az egymással nem összefüggő,' de az író meg­személyesítője, Kern András személyében mégis egységes értelmet, gondolati sort hor­dozó — novellát. Kis és nagy „halak” — emberhalak — él­nek, dolgoznak, félnek az élet- akváriumban. A „Felesleges mondataim”, az egyes szám első személy­ben történő bemutatkozása után a „Négyen jogászok”, az őszinteség elmaradt pilla­natait hiányolja a négy barát életéből. „A zöld vadászka- lap”-ban a háború réme je­lenik meg egy vészjósló nagy­néni személyében. A „Halak a parton”, a csarnok éjszakára árván ma­radt akváriumában játszódik, ahol a halak „kiemelése” a tét. Hisz oly közel J volt a szerencse Az egyik amerikai városka ^rádióállomása sorsjátékot szer­vezett. „A kaszás öreg szeren­csejátéka” címmel. Közölték, hogy minden hallgató felke­rülhet az „öreg” listájára- Majd kihúzzák a szerencsés számokat. A szerencsés nyer­teseket a rádióállomás szám­lájára temetik el. ha közle­kedési baleset következtében május 30-án, a Háborús Ál­dozatok Emélkrapján hunynak el. A rádióállomás tulajdono­sainak nagy csodálkozására egyetlen rádióhallgató sem élt a kitűnő lehetőséggel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents