Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
/ Hasznos é a lakásszövetkezeti gondnokság? Új szervezeti intézkedés, nagyobb önállóság Hét évvel ezelőtt a MÉSZÖV által Salgótarjánban rendezett. lakásszövetkezeti választmányi ülésen merült fel először egy közös gondnokság létrehozásának terve, amelyhez a SZÖVOSZ kezdő tőkeként 50 ezer forintot adott. Ezt követően a városközpont az Üttörő- és az Otthon Lakásszövetkezet úgy határozott, hogy egyszerű társaság formájában megalakítják a gondnokságot. A társasági szerződés megkötése után 1971. január elsejével, kísérleti jelleggel, a gondnokság megkezdte munkáját Müller Lajos vezetésével, aki előzőleg a Városközpont Lakásszövetkezet elnöke volt. Ez az intézkedés azért vált szükségessé, mert a korábbi évek tapasztalatai azt igazolták, hogy a választott vezetőségek nem rendelkeznek kellő jártassággal a lakásszövetkezetek gazdasági ügyeinek intézésében. A választott elnököknek — akik lényegében társadalmi munkában végzik feladatukat — egyre több rendeletet, szabályzatot kell megismerniök, s azok alkalmazása napi munkájuk mellett egyre nehezebbé válik. A helyes gazdálkodás, a szigorú számviteli fegyelem fontosságának tudata késztette a három lakásszövetkezetet a gondnokság kialakítására és fenntartására. A megalakulás óta eltelt évek munkájáról, a jövőben várható változásokról Müller Lajos így beszélt: — Első lépésként csak a társult szövetkezetek üzemeltetésével összefüggő ügyintézést végeztük. Akkor még ketten voltunk: én és egy adminisztrátor. Fél év eltelte után a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjából igényeltünk egy összeget a karbantartó részleg megszervezésére, azzal az elgondolással, hogy a gondnokság így képes lesz a lakásszövetkezetek kisebb javítási munkálatait is ellátni. Erre a célra a tanácstól 400 ezer forint vissza nem térítendő dotációt kaptunk, olyan kikötéssel, hogy a második ötéves tervidőszak befejezéséig az 1 millió 100 ezer forint bruttó termelési értéket elérjük. Ezt a feltételt az 1975. év végére 2 millió 600 ezer forintra teljesítettük. — Jelenleg tehát két részleg dolgozik a 705 lakást magába foglaló, öt szövetkezét társulásává bővült gondnokság keretében. Az adminisztratív szolgáltató részleg 11 dolgozója az öt lakásszövetkezet teljes számviteli munkáját elvégzi, levelezéseit lebonyolítja és az esetleges peres ügyek előkészítését is vállalja, A karbantartó részlegünk 28 szakmunkása pedig elvégzi a társult szövetkezetnél a kisebb felújítási munkákat; a fűtési hálózatok, vízvezetékek karbantartását, javítását — a gázfűtés-rendszerek kivételével. Munkájuk eredményeként az 1976. évben a termelési érték már 3 millió 200 ezer forint volt. Az ez évi tervünk három és fél millió, amit a jelek szerint teljesíteni is fogunk. Mindez nagyon szépen hangzik; mi az oka mégis, hogy Salgótarján többi lakásszövetkezete nem lép be a társulásba? — Természetesen a társuláson kívüli szövetkezeteknek is dolgozunk a megrendelések alapján. Ez azonban még mindig nem köti le a karbantartó részleg teljes kapacitását. Az elmúlt évben például termelési értésünknek csak 30 százalékát tette ki a szövetkezeteknél végzett munka; a többi fogyasztási jellegű közületi szolgáltatás volt. Ilyenek: a gyermekintézmények számára végzett építőipari javító szolgáltatások ,de dolgoztunk a Centrum Aruháznak és a bányaigazgatóságnak is. Az adminisztrációs részleg munkájára nem tartanak igény a be nem lépő szövetkezetek. Ügy gondolják: a választott vezetőségek a továbbiakban is meg tudnak birkózni az ügyintézési feladatokkal. Persze, ha már az évekkel ezelőtt előirányzott lakásszövetkezeti egyesülések bekövetkeznek, ez az álláspont tarthatatlanná válik. | , — 1976. évi termelési arány- eltolódás miatt volt a MÉSZÖV részéről olyan felvetés is, hogy a gondnokság ez irányú munkáját célszerű lenne megszüntetni. Mivel azonban Salgótarjánban rajtunk kívül nincs más építőipari javító-szolgáltató kapacitás, vétek volna a gondnokság karbantartó részlegét leépíteni. Ez már azért is lehetetlen, mert az öt szövetkezetnek szüksége van az adminisztrációs részlegre és az önmagában — a rezsi emelkedése miatt — gazdaságtalanná válna. — Mégis elgondolkoztunk a bírálat felett és az arány megváltoztatása érdekében az elmúlt év végén szakembereinket elküldtük a lakásszövetkezetekhez hibafelméréseket végezni. Ennek eredményeként az 1977. első félévi termelési arány 60—40 százalékra alakult a szövetkezetek javára. A jövő év viszont nagy változást hoz majd a gondnokság jogállásában: megszűnik ..egyszerű társaság” lenni, helyette — az összevonások következtében várhatóan megnagyobbodó város- központ lakásszövetkezetbe olvadva, annak saját önelszámoló részlegévé alakul. Munkánk azonban nem változik: gyakorlatilag ugyanazt végezzük, mint az előző években, remélhetőleg az eddigieknél is jobb eredményekkel. — kemény — Színes tévé Lengyelországban Az első lengyel gyártmányú fekete-fehér tévékészülékek az ötvenes évek derekán jelentek meg a piacon. Tíz év alatt e készülékek száma megközelítette az egymilliót. Néhány éve a fekete-fehér készülékeket mind gyakrabban váltja fel a színes televízió, s a hazai igények kielégítésére Lengyelországban hamarosan megkezdik a színes televízió gyártását. Több helységben megkezdődött az üzemek építése és a leendő dolgozók kiképzése. Ez év augusztusában a Varsói Televíziókészülékek Gyárában, ahol az összeszerelést végzik, megkezdték a kísérleti gyártást, s a szaküzletekben már megjelentek az első lengyel gyártmányú színes televíziókészülékek. A készülékek sorozatgyártásának megkezdését 1979-re tervezik és egy év alatt 300 ezer darabot gyártanak. A készülékben a lengyel konstruktőrök több világhírű cég megoldásait egyesítették, s terméküket a legkorszerűbbnek tartott PIL típusu képernyővel látják el. Nagy lendülettel folynak a munkák a Varsó melletti Piasecznóban, ahol a képernyőszerelő üzem mellett képernyő-üveghuta is épül, Bia- lystokban, ahol a televízióalegységek üzeme már épülőfélben van, valamint Varsóban, ahol most készül az új szerelőcsarnok. Pályázat külföldi egyetemi ösztöndíjra Az Oktatási Minisztérium pályázatot hirdet külföldi ösztöndíjra az európai szocialista országokba, teljes egyetemi képzésre. Az ösztöndíjra pályázhat az a nőtlen, illetve hajadon magyar állampolgár, aki elvégezte vagy az 1977/78-as tanévben végzi a középiskola IV. osztályát és 1977. december 31-ig nem tölti be a 25. életévét. A választható szakokat, a pályázat módját, a felvételi vizsgák időpontját és témaköreit, a külföldi ösztöndíj elnyerésének feltételeit tartalmazó „Pályázati felhívás külföldi ösztöndíjra az 1978/79-es és az 1979/80-as tanévre” című füzet és a szükséges „Jelentkezési lap” beszerezhető valamennyi középiskolában; Budapesten a kerületi, vidéken a megyei tanácsok művelődésügyi osztályain és a Nemzetközi Előkészítő Intézet külföldi diákok osztályánál (Budapest, XI., Zsombolyai u. 3.) Boldogság pirosban Édesanya szívesen mesél a fiának — kulcsár felvétele — Az öröm, a boldogság minden kis zugból sugárzik. Valahogy piros- a lakás. Nemcsak azért, mert piros a szőnyegpadló. Meg piros az előszoba, a konyha, a fürdőszoba kövének borítása. Az öröm, a boldogság sugárzik. Ebben a kétszobás lakótelepi otthonban, Balassagyarmaton, a Rákóczi úti hosszú házban. Itt majdnem szemben a kórházzal, a 98— 126-os házszámot viselő épületben, az első emelet hetes Számú lakásában. ★ A fiatalasszony vizes rongy- gyal törli dz előszobát és a konyhát. Kell, mert a piros szín nagyon kényes. Egykettőre meglátszanak a nyomok, a legkisebb porszem, a lecsöppent víz. Es akkor már nem olyan szép, csillogó, mint ahogy a háziasszony elvárja. Oroszkiné kiönti a vizet, megtörli a kezét. Kedves szóval invitál befelé. Közben kikukkant a hosszú folyosóra. A másfél éves Ottó kiszökött valahogy, és most teljes gőzzel „száguld” előre. Azzal a biztonsággal és öntudattal, amely az ilyen korú srácok jellemzője. — Jaj, pedig a múltkor is leesett a lépcsőn — sóhajt kesernyés-mosolygósán az anyja — megütötte a homlokát, nagyon vérzett. Úgy szaladtam vele az orvoshoz. Még most is ott a nyoma... Ottót ez cseppet sem zavarja, vidáman nyargalászik fel- alá. Végül megunja és besétál a lakásba. Hozza az autóját, meg a legújabb képeskönyvét. ■* Ebben a lakóházban — három lépcsőház — a lakók kilencven százaléka munkás. Oroszki Ernő, a felesége és Ottó fiúk egy család a több mint százból A férj a balassagyarmati Fémipari Vállalatnál általános lakatos. Az asz- szony a Lenin-telepi élelmiszerbolt eladójaként ment gyesre. A lakásvásárláshoz ' a fémipari vállalattól kilencvenezer forintos kölcsönt kaptak. A munkáslakás-építési akció keretében. A törlesztést öt esztendő után kezdik. — Nagyon nagy segítség. Éneikül csak sokára, hosszas gürcöléssel jutottunk volna saját otthonhoz. Kérdeztem a szomszédokat, ismerősöket. Ok is hasonló módon kaptak lakást. * Azt Dr. Petrik János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára fűzi hozzá, hogy a lakáselosztásnál előnyben részesülnek a fizikai munkások, a sokgyermekes családok, a fiatal házasok, az egyedülállók. Ahogy azt a tanács a munkások élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében hozott határozata megszabja. Az átadott lakások hetven százalékában munkáscsaládok költöznek Balassagyarmaton. — A lakás az elsődleges, de fontos az óvoda, az iskola is. S hogy közel legyenek a boltok, megfelelő nyitvatartással. Egykiló húsért vagy kenyérért ne menjenek a háziasszonyok a város központjába. Mindezek együttesen adják a jó lakóhelyi közérzetet. A Nógrádi Sándor lakótelepen már épül az új óvoda. Ebben az évben átadják. A közeli általános iskolát bővítik, átalakítják, hogy megfelelő módon fogadja a lakótelepi gyerekeket. Arra pedig főként odafigyel a tanács, hogy legyenek üzletek, zöldségboltok, jó buszközlekedés. Mindez a határozat jegyében. .. * A szép kis konyhában a szőttessel letakart asztalra egykettőre tepertős pogácsa, kávé kerül. Beszélgetünk Oroszki Ernő- nével. Szó esik a megismerkedésükről. „Vonaton láttuk meg egymást, és azon nyomban megvolt a nagy szerelem. öt évig jártunk együtt, amíg összeházasodtunk...” A fiatalasszony gyarmati, a férje berceli. „Egy ideig a szüleim fogadtak be minket, csak zsúfoltan éltünk. Ottó ott született...” Aztán jött az értesítés, lakást kaptak. „Mindennek külön-külön örültünk, leginkább a fürdőszobának.. ” Igyekeztek minden fillért megfogni, amíg a lakást berendezték. „Részletre vettük a bútörök'at, a hűtőt, mosógépet, televíziót. A férjem nagyon szeret barkácsolni, amit itt lát az ő keze munkája. Én is szívesen teszek-veszek, nagyon szeretnénk szép, barátságos otthont...” Oroszkíné mint gyesen levő. nagy-nagy örömmel neveli a fiát. „Szeretem a szakmámat. De most jobb. ha itthon vagvok. Mindig haragszom, ha unatkozó, panaszkodó fiatalasszonyokról, bezártságról hailok. Miért unatkoznak? Talán nem ta-' Iáinak megfelelő elfoglaltságot, az baj.. ★ A piros lakásban szépen, életét értelmesen alakítva él *gy munkáscsalád. Egyelőre hárman... Oroszkiné elneveti magát: — Hárman, de nem soká-' ig. Ottó mellé szeretnénk egy kislányt. Mégpedig hamarosan. .. Csatai Erzsébet rnnk emlék aki a kapuban vár A 8ZÉCSÉNTI postahivatal Gagarin SzociaMsta Brigádjának tagjai kézbesítők. Levelet, pénzt, és ami legalább ilyen fontos, újságot visznek a helybelieknek. A brigád vezetője Ocsovai József, aki nyolcadik éve végzi ezt a munkát— Hogyan lett kézbesítő? — Annak idején a vasútnál dolgoztam, amikor a Tóni bácsi „beszervezett”. Ö beszélt rá, hogy jöjjek át a postára. Nem bántam meg... Mintha a mesében lennénk, alighogy, kiejtik a nevét, megjelenik a brigád „veteránja” Szota Antal, aki 1951- től hordja a küldeményeket a szécsénjűeknek. — De más volt még akkor postásnak lenni — mondja a pergő szavú, fürge kis ember, akin ha meg is látszanak az évek, szeme fiatalosan csillog- — Nagy bőrtáskával jártunk, a ruhánk meg a százgalléros- nak nevezett köpeny-.. Egy gallérja volt csak, de az kö- nyékig ért... Nehéz volt, cipelni kellett, de nem fújt át rajta a szél! Ketten voltunk A *xáxj*alléroi már Van, akkoriban kézbesítők. 220 Szabad Népet, 180 Nógrádit vittem szét minden nap. •. Hátulról valaki pillanatokon belül mondja a jelenlegi adatokat: 613 előfizetett NÖG- RÁD, 57 áruspéldány, 620 előfizetett Népszabadság. — A külterületessel most már heten vagyunk — veszi át a szót a brigádvezető. — így is 20—30 kilós csomagokkal indulunk útnak, s mire bevégezzük, legyalogolunk 15 — néha 20 kilométert is. Szerencsére van kerékpár. Nem a postai szabványos, az a kis- kerekű. Nem vált be. Be- niczky Sándorné kapott olyant, de csak három évig tartott, azután egyszer csak összetört. ' Íl ' I H — Pedig szerettem a kis biciklit — kapcsolódott a beszédbe Beniczkyné — most rendes nőj kerékpárom van, faládával a tehernek. Ilyesfélét csináltattunk mindnyájan- .. Néha besegít neki a kislánya, aki középiskolába jár. Átvállalja egy-két utcában az újság kihordását. — Másnap már mondják, hogy nem én vittem az újságot... Honnan tudják? Nem a szokott helyen volt. Minden házban helye van a lapoknak. Hol a verenda asztalára teszem, hol a virágtartó alá, más helyen az ablak redőnyébe tűzöm, vagy az eresz mellé- .. Van aki a kapuban várja már, hozom-e kedvenc újságját. — Olyan is van, aki elbújik — veszi át a szót munkatársától egy másik kézbesítőnő Péter Jánosné, akinek emeletes házak is vannak a körzetében. — Előfordult, hogy négyszer-ötször kellett megmásznom a lépcsőket az előfizetési díjért, nem nyitott az illető ajtót. Pedig — a szomszédtól tiAlom — minden alkalommal otthon volt! Szerencsére kevés az ilyen ember! A szécsényiek szeretik az újságot. Nem kevés a „telefonos” előfizetők száma, ami a postahivatalnál azt jelenti, he — aki korábban megy munkába, mint, ahogy a kézbesítők elindulnak, előzetes megbeszélés értelmében kövecskét dob az ablakra, és kiadják neki az olvasnivalót. Akik a község távolabbi részein laknak, ugyancsak elég gyakran bejönnek az újságért „hadd legyen azzal is kevesebb”... Szerémj Zsigmandné egészségügyi okok miatt választotta ezt a pályát, ő végzi legrövidebb ideje a kézbesítést. A NÖGRÁD-ban hirdettek felvételt. E'eniczkyné falum- beli, nála érdeklődtem, azután ez év elején beléptem. Február 16-tól március l'ig tanultam. Az volt a legnehezebb, legfárasztóbb. Azt sem tudtam szinte, merre induljak. Amióta megismertem a körzetet, kpnnyebb- Sok emberrel megismerkedtem, főként ezért szerettem meg ezt a munkát. Anyagilag sem járok rosszabbul, mintha más helyen dolgoznék. A tizenöt új előfizetőre a legbüszkébb, akiket már ő szervezett. Ahol beszélgetünk, az a szécsényi posta három helyiségéből a legzsúfoltabb. Telefonközponti bontó-osztályozó helyiség, vezetői iroda egyszerre. — Á körülményeink nem a legrózsásabbak — mutat körül a hivatal egy esztendeje kinevezett vezetője, Kot- roczó Józsefné. — Ez bizonyos mértékig rányomja bélyegét az itt dolgozók hangulatára. A kézbesítőkre nem nagyon lehet panaszom. Megbízható gárda, mindig számítani lehet rájuk- egymást is segítik. Ha netán késik a NÓGRÁD, vagy kevesebb jön, az olvasókat képviselik. „Mit mondok az előfizetőnek?” kérdezik tőlem. .. Szota bácsi és Szerémi- né a leglelkesebbek, de a töb- biekről is sok jót lehet mondani. Medve Imréné például négyórás volt. Vállalt még egy körzetet, a község másik végén. Nyolcórás lett, de ezzel megoldódott a hiányzó munkaerő kérdése a hivatalnál. SZOTA Antal jelenti, hogy indul. Mai egyenruhája fölé, ráképzelem az egykori postás- mesterség címerét, a százgallérost. Illik rá, akárcsak a többi szécsényi kézbesítőre. g- i. NÖGRAD — 1977. október 21., péntek 5
