Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

Újra régi fényben

rPedig« emberek

Gyönyörű napsütés, reme- kebbnél remekebb vers, zene, ének és tánc köszöntötte a múlt hét végén Nagybátany- ban megyénk bányászait. Gyermekkorom színpompás emlékeit, melyeket az elmúlt évtizedben oly sokszor idézgettünk szelíd nosztalgiával baráti összejöveteleken, juttatta eszembe. A bányásznap, az egyik legnehezebb munkát végzők ünnepe újra a régi, hozzá illő, hozzá méltó fényében tündökölt. S örömmel és megelégedéssel nyugtázták ezt a tényt maguk az ünnepeltek is.

ilyen komplex, jól szervezett és szerkesztett kulturális műsort aligha láttunk az utóbbi évek bányásznapjain. A résztvevők, a salgótarjáni és nagvbátonyi Bányász Művelődési Ház öntevékeny művészeti csoportjai, a prievid- zai fúvószenekar, a szénmedence néhány községének meghívott pávakörei két színpadon is ízelítőt adtak tudásukból, felkészültségükből az érdeklődőknek. Délelőtt a Zsinkó Vilipos Ipari Szak- munkásképzp Intézet udvarán felállított szabadtéri színpadon zengett a vers, csendült a muzsika, délután az estébe érve folytatódott a bányász sportklub salakos labdarúgó- pályájának pódiumán. A salgótarjániakat a több mint fél évszázada alakult Bányász férfikar, a fúvószenekar és a kamara fúvósok, a nagybáto- nyi vendéglátókat a fúyósze- nekar és az irodalmi színpad képviselte. A prievidzai meghívottak mellett mutatkoztak be az etesi eiterás gyerekek, táncosok és felnőtt énekesek,

, a vizslási asszonykórus, valamint Cered és Egyházasgerge pávaegyüttesei.

— Hogyan került sor a vendégegyüttesek meghívására — kérdeztük az ünnepi műsor egyik fő szervezőjét, Balogh Emilt, a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház igazgatóját a mintegy háromórás kulturális műsor lélegzetvételnyi szünetében.

— A csehszlovák bányászfúvósokkal és a prievidzaj művelődési központtal hosszú évek óta élő, tartalmas kapcsolatot építettünk ki. Az ő fellépésük, hasonlóan a mi otthoni szerepléseinkhez tehát hagyományosnak tekinthető. A községi együttesek először léptek fel a bányásznapon, de a velük való kapcsolat is régebbi keletű. Művelődési házunk amatőr együttesei rendszeresen ellátogatnak a községekbe, ahol nagyon sok bejáró dolgozónk lakik. Tulajdonképpen a kapcsolat is ebből a meggondolásból született: szeretnénk bányászdolgozóink lakóhelyi művelődését a rendelkezésre álló eszközeinkkel a lehető legjobban, legeredményesebben szolgálni.

Az előbb még az etesi pávakor saját gyűjtést is feldolgozó, szép műsorát hallhattuk,1 megcsodálhattuk az általános iskolás gyerekek ügyes, értő citerajátékát, az asszonyok szép csengésű hangját, díszes, cifra ruháját, Most a Pirk Józsefné óvónő vezette együttes tagjaival elegyedünk beszélgetésbe.

— Én még nem szerepeltem bányásznapon — próbálja elhárítani a közeledést

A könyvesboltban

Egyre nagyobb az olvasás iránti igény Hátságon. A helyi

ÁFÉSZ-könyvesboItban emelkedik a forgalom, s hogy beköszöntött az új tanév, a diákok is viszik az olvasnivalót. Az érdeklődök 350—400 ezer forint értékű készletből válogathatnak. A legfrissebb kiadványok is a polcokon kínálják magukat, s a bolt forgalma eléri a hónaponkénti 70 ezer forintot, az üzemekben, intézményekben árusító bizományosok által eladott könyvek értekével pedig a 160 ezer forintot.

4 NOGRAP - 1977. szeptember 10., szombat j

Herczeg Istvánná háztartásbeli. — Egyébként sem régóta vagyok az együttesben. Talán a többiek. . .

És a mellettünk álló Men- czel Adolfné óvodai alkalmazott már szól is a többiek nevében: — Salgótarjánban, a bányász kultúrházban már szerepelt csoportunk, a bányásznapon azonban először vagyunk.

— Szívesen?

— Azt hiszem, ezt nem kell bizonygatnom. Elég, ha valaki csak ránk néz. Kitűnő a hangulat.

S ez a kitűnő hangulat nemcsak a szereplőket villa- nyozta fel, hanem a nagyszámú közönséget is Az idei bányásznap művelődési rendezvénye remek közönségszórakoztatás volt. Ugyanakkor jó alkalom a különböző amatőr művészeti együttesek törekvéseinek megmutatására hírverésére az öntevékeny művészeti mozgalomnak, s egyben méltó erkölcsi elismerése. A bányász művelődési házak utóbbi időben fellendült amatőr mozgalma jelesre vizsgázott, s a munkásegyüttesek és a községi csoportok egyidejű fellépése, egymás munkájának megismerésével, hasznos tapasztalatokkal gazdagította az öntevékeny művészeti mozgalmat.

S ez a szélesebb mederben folyó, tágabb kitekintést nyújtó együttes munka, amely a 27. bányásznapon örvendetesen újrakezdődött, a jövőben még számos szép sikert hozhat, mindannyiunk — a nézők és a szereplők — közös gyönyörűségére.

(ok.)

Mai ív-ajánlatunk

18.30: LÁNGOLÁS.

A száz esztendeje született Félix Dzerzsinszkij életét egyetlen szóval lehet jellemezni: lángolás volt ez az élet. Az orosz, lengyel, litván családból származó Dzer- zsinszkij 17 éves korában került kapcsolatba a forradalom eszméivel, A cári rendszer alatt tizenkét évet töltött ezért börtönben- A Nagy Októberi Szocialista Forradalom azonnal a legmagasabb posztok egyikére állította: ő lett a Cseka vezetője, s ezáltal a polgári sajtó támadásának célpontja. Dzerzsinszkij vezeti az ellenforradalmáról« és szabotőrök elleni harcot, elhagyott gyerekeket karol fel, s szervez számukra otthont, belügyi, maid közlekedési népbiztos, végül a I.egfelsőbb Nép- gazdasági Tanács elnöke. A film nagyrészt régi filmfelvételekből készült, izgalmas élmény híradófilmen látni az októberi és a forradalmat követő eseményeket.

A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel Vlagyimir Kanyivec Az Uljanov-család című életrajzi regénye. Az ukrán író évtizedek óta kutatja Lenin családjának életét, s a dokumentumok, levelek. emlékezések lassan regénnyé álltak össze, melyből megismerhetjük a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek orosz valóságát, egész 'légkörét, szellemét is Friedrich Lessner a szerzője az Én vittem nyomdába a Kommunista Kiáltványt

címmel most megjelent rendkívül érdekes memoárkötetnek, amely egy öreg kommunista visszaemlékezéseit tartalmazza Marxra, Engelsre. s ismerteti a velük folytatott levelezését. A tirrén-tengeri szigetek foglya a címe Cesira Fiori memoárkötetének. A bátor kommunista tanítónő hosszú raboskodása kezdetén a fasizmus éveiben egy esztendőt töltött a csodálatosan szép fekvésű Peruggiában levő félelmetes fegyházban. Itteni élményeiről szól a kitűnő Írói eszközökkel megírt visz- szaemlékezés, amely szinte az egész olasz társadalom keresztmetszetét adja. A műszaki fejlődés és az ipari munkások kapcsolatát, egymásra hatását vizsgálja érdekes tanulmánykötetében — Technika, munka szakképzettség — dr. Rudas János. A kiadó megjelentette füzet alakban is Wirth Adámnak, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján elhangzott előadását A szocialista tudatosság szerepe a fejlett szocializmus építésében címmel. Két miniatűr kiadvány is napvilágot látott a Kossuth Kiadó gondozásában: az egyik a Magyar jakobinus dala — Ady forradalmi verseivel, cikkeivel; a másik Szabó Ervin születésének 100. évfordulója alkalmából látott napvilágot, Madasar József tanulmányával és Szabó Ervinnek a Marx és Engels válogatott művei első magyar nyelvű kötetéhez írt előszavával.

A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Pap Károly A nyolcadik stáció című regényét, amely először a Nyugatban jelent meg 1928-ban- A Szépirodalmi Kiskönyvtár új kötetében közreadott regény az író nemzedékének eltérő útjait fogalmazta meg: a közösséget elhagyó, a csak a természeti szépségek felé forduló, illetve a közösségért felelősséget vállaló művész sorsát, Szabó Magda életműsorozatában látott napvilágot a Régimódi történet.

Fülöp János:

FÜLEMÜLE

(Kimregény)

r>

►..».

Indítunk. Mögöttünk feldübörögnek a tehergépkocsik. Ha órám volna, kiszámíthatnám mennyit jöttünk. Későre járhat.

Útkereszteződéshez érünk; várom, hogy a katona, aki középen áll, utat enged — de nem. Keresztben mindenféle jármű, oda is. vissza is- ormótlanul- megpakolva. Sokáig kell várni. Már a nyelvem hegyén, hogy mondjak egykét szót a forgalamirányító címére, de inkább hallgatok- nem vagyok ep még itt olyan stabil hogy cukkoljam az öreget. Azon gondolkodom, kapunk-e valami vacsorát.

No, végre! Indulunk!

S ahogy lassan elhaladunk, meglátok egy szekeret. Két olyan ló áll a rúd , mellett, csoda, hogy bírja a lába: mindegyiknek kinn vannak a bordái, lóg a feje, a csülke sáros. A bakon egy rongyos lópokrócban didergő kislány- a lyukak a gépkocsik reflektorfényében. mint egy-egy fekete tusfolt. A szekérderék- .ban pedig, párnak között,

egy kopaßz öregasszony. Néhány szál haja van, hordja a szél, A feje félrebiUenve- a szeme lehunyva.

Él még, * halálán van ? Vagy már mindegy neki, hova viszi a rozoga szekér? Hol van a családja, s mit hagyott el, ami nem fért föl melléje? A kérdések úgy buknak föl az agyamban, mini háborús filmekben a rohamozó katonák a lövészár:.okból.

De már minden elmarad mögöttünk, idegefi homlokd, lezárt szemű házak közt kanyargónk. a forgalom eltűnik, kiérünk egy térre- oldalt valami parknak a röntgenképe, csak a fák gerince, az ágak IxM’dái feketéllenek a reflektorok fényében, a padok betonlábai közt botladozik a pillantás — ha nincs az a szekér, ha a fiúk közt vagyok, jól tudom, már arról regélek, miféle mókák folynak a diáklányokkal ezeken a padokon. Miért szemét az ember hét napból hatszor, s miért tud rendes lenni a hetediken?

Ha nem lenne hülyeség még a gondolata is- most oda-;

A romantikus történetek kedvelt alakja a férfi (vagy a no), aki kettős életet él Nappal elegáns, hitelképes arisztokrata, éjszaka rablóve zér vagy kalandornő. Szóval valami egészen más.

Nos. talán valamelyik romantikus regényalakot irigyelte meg az a/, ismerősöm, aki nappal a nyilvánosság előtt a morál színeiben forgolódó közéleti férfiú, a szocialista erkölcs szószólója, délután viszont elsősorban elvált férj, aki bírósági tárgyalások sokaságán próbálja megóvni forintjait a gyerekeitől, nehogy a gyerektartós átkos intézménye 100—200 forinttal többet gyűrjön belőlük maga alá.

De a romantika szélsőségei iránti nosztalgiát fejezi ki másik ismerősöm életformája is. <3 az, aki munkahelye dolgozóit rávette, hogy szabad idejükben játszóterei építsenek a gyerekeknek, ö az, aki nők- és anyáknapján könnyes hangon köszönti a magyar asszonyokat és személyesen nyújtja ét nekik a hóvirágcsokrot. És ő az, aki előző feleségénél hagyott gyermekeit már az utcán sem ismerné fel, hiszen évek óta nem látta őket. Beszélik ugyan, hogy a fia csavarog, a lánya kimaradt a gimnáziumból, de hát mindezért csakis az anyjuk a felelős, miért nem neveli őket keményebben. Persze, mindig ilyen volt, ilyen gyönge szívű, elomló, tehetetlen, ezért nem bírta összetartani a családot sem. Most aztán egye meg, amit főzött.

Harmadik ismerősöm nő! Minden lehető fórumon sík- raszáll az egyenjogúságért, ostorozza a zsarnok férfiönkényt, gyűléseken és ankétokon hallatja szavát. A fia miatt vannak ugyan apróbb kellemetlenségei. Állítólag lopott a gyerek a vidéki kollégiumban, ahová erkölcsnemesítés céljából bejuttatta. Meg ivott is a gyerek, arra kellett neki a pénz. De hát végtére azért van a KISZ, a pedagógus, meg a Társadalom, hogy az eltévedt bárányt visszavezesse az akolba.

Egyébként mindhárom ismerősöm közmegbecsülésnek örvend, ök a pedig-emberek.

Cigánykodik a gyermektartási pörben? Pedig mi-, lyen tisztességes, komoly ember. Istenem, kell neki a pénz, érthető, új családot szeretne alapítani.

Elfeledkezett korábban nemzett gyerekeiről? Botrányaikat egy vállrándítással

veszi tudomásul? Pedig a cégnél ő az anyák gyámola, a gyermekek nemtője. Istenem, kicsit szórakozott ember. Meg aztán nem akar elvált felesége. belügyeibe avatkozni. Ez nem is tenne méltányos. Persze, ha ő nevelné azt a két haszontalant, nem csavarognának és nem maradnának ki a gimnáziumból. De hát így alakult. Mit tehetünk az objektív körülmények ellen?

Lopott, ivott a vidéki kollégiumba menekített fiú? Pedig miiyen dolgos, szorgalmas asszony az édesanyja. Persze, nagyon elfoglalt, mindenkin segít, de azt az egyet. a. saját gyerekét igazán átvállalhatná valaki más.

És egyáltalán: van közélet, meg van magánélet. Az utóbbihoz semmi közünk.

Bizony semmi, amíg magánéletben az elromlott szerelmet. a kudarcba jutott házasságot értjük. Két felnőtt ember a maga ízlése szerint ronthatja el a saját életét, és amit ketten belül elrontottak. azt kívülről beavatkozó legföljebb tovább ronthatja. .

De a csavargó, kiábrándult, magával tehetetlen gyerek, akit válóper után, vagy már előtt a semmi szögére akasztottak. nem az anya és az apa magánügye.

Sőt, én még azt is megkockáztatnám. hogy aki a magánéletében tisztességtelen, aki a megunt, vagy sose szeretett társtól nemcsak szabadulni igyekszik, hanem egyúttal tönkre is akarja tenni, akinek nem elég a válás, a fele pénz, a fele királyság, hanem a másikat kilöki a lakásából megingatja az egzisztenciájában, állandó molesztálással, — hisz senki a másiknak annyit nem árthat, mint férj a feleségnek, feleség a férjnek — ideggyógyintézetbe juttatja; szóval az ilyen lehet „pedig” komoly, dolgos, közösségi lény, a morál jó stílusú bajnoka, az anyák védelmezője, az egyenjogúság xélharcosa, mégis jobban tesszük, ha minden mozdulatát gyanakodva figyeljük. Azért, mert a vállalt szerepből, a pedig- életből bármikor kibújhat a valódi karakter.

Csak ez az egy életünk van. És ha meghalunk, egyszerre tűnünk el a magán- és a közéletből. Senki se vési a sírkövünkre: a gyerekeiről nem gondoskodott ugyan, nélkülözni, csavarogni hagyta őket, de amúgy, a közéletben igazán szépen megállta a helyét.

Fenákel Judit

állnék a kocsikról leugráló bajtársak elé és prédikálnék, mint aranyszájú szent János, Szétfeszítenek a hirtelen támadt gondolatok. Beülök a kocsi sarkába, onnan figyelem, mi lesz. Nem kaptam parancsot, s most örülök neki.

A nagy tér megtelik a gépkocsikkal. emberekkel. Idegenül nézem, hogyan rendeződnek el. Azt hiszem, senkinek sem ízlik most a sarkos- kodás, fegyelmezősdi, de azért csinálják.

Elég volt a linkeskedésből. öcsikéin. Eleget játszottad a bazárt majmot. Mindenkitől vársz valamit magadnak, de semmit nem adsz. Meg vagy sértve, ha oda tesznek, ahol a helyed van, Csináltál valamit életedben? De azt elvárod, hogy mindenki a te utad egyengesse!

— Na. most megmérhetjük.

— Micsoda? — riadok föl.

A pilóta. Kezében a mérleges doboza, s biztatóan integet.

Úgy följön bennem a düh. hogy sfrhatnékom támad. S odavágok egvet a kezére. Nem jól találom el. alighanem nekem fáj. jobban, de a célomat elérem: begurul. Félredobja a dobozát és áthflin], üt, meg csíp. Némán, gyűlölettel verekszünk. Káromkodik, de rajtam nem teez túl, felsorolok mindent, amit tudok. nem kevés.

Hirtelen visszahúzódik. Nem nehéz kitalálni: jön valaki.

A lisztek, a főhadnagy elvtárssal az élükön. Ott állnak meg a kocsi mellett nyilván eligazításra. Mi ketten meg sziszegjük egymásnak az igéket.

Én azt hiszem, kapiskálom

már, mi történik itt

Szél van. hideg van. folytonosan siettetnek bennünket idegeskednek, rengeteg a kényelmetlenség. Mindig van valami zűr, soha semmi nem klappol, valaki mindig elkésik. valakit mindig keresni kell. Én azonban nem veszem át ezt a hangulatot. Gondolkodom. .

Nem sápítozom asszonymódra: „istenem, honnan jön ez a rengeteg víz!” Sok eső volt, nagy hó. gyors olvadás: fizika ez, nem istenverése. De ami a vizet illeti — no, ez nagyon érdekes.

Előfordul, hogy van egy kis nyugságont. nem ugraszt az öreg jobbra-balra — olyankor vizet merítek a tenyerembe, elnézegetem. Ide-oda görög a csepp, osztódik vagy egyesül, ha kicsit ferdítek a markomon, akkor lassan, szinte tapogatózva kúszni kezd lefelé, fényes nyomot hagyva maga után, mint a csiga; aztán lehull, szétzúzódik a kövön, s azonnal fel is támad részecskéiben, amelyek úgy üldögélnek körben, mint az anyjukra váró madárfiókák: megfigyelem azt is, amint az egyik csepp mohón, hevesen összeolvad a másikkal, a harmadikkal, kövérre híznak, testvéreikkel tovább • táplálkoznak, s lám. egygzercsak szét reped a nagy pocak — volt nekem egy nevelőm, az mindig régi meséket mesélt a gyerekeknek, emlékszem a kis gömböc történetére, a víz is ilyen, kárörömmel figyelem a sorsát. Ha valaki látna ilyenkor, holtbiztosán tökéletes hülyének nézne, ahogy ülök az asztalnál, vizespohárral a kezeimben, s egy színházra való grimasz vonul át a pofámon.

(Folytatjuk)