Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-08 / 211. szám

Várkonyi István mozgalma r *Az 1890-es évben síkraszállottam a ma­gyar Ázsiában a munkálkodó milliók érde­kéért, küzdöttem fáradságot nem ismerve, áldoztam egy vagyont, eszméim és elveim, különösen a földmívelő nép százezreivel va­ló megismertetésére... Eldobtam magamtól minden anyagi hasznot hajtó vállalatokat, ke­reskedést. . Aki ezt a vallomást tette, gazdag vállal­kozó, többszörös bérháztulajdonos, egyszóval tőkés volt. Azonban nagyon sajátos jelensége a magyarországi kapitalizmus dinamikus kor­szakának. Kissé az Owenek idealista—utó­pista fajtájából való self-made-man, aki azon­ban alacsony származása ellenére — föld­munkás családból jött —, maga erejéből érett­ségit tett, jogot tanult és vagyonát rövid tá­von aligha nyereséges vállalkozásba fektette: a munkás, helyesebben a földmunkás moz­galomba. Akiről szó van, Várkonyi István, 1889-ben lépett be a Magyarországi Általános Munkás­pártba. Tevékenységét 1890 után a Szociál­demokrata Pártban is folytatta. Hamarosan, már a 90-es évek derekára gyakorlatilag az ő kezében futottak össze a meginduló na­gyobb arányú agrárszervezkedések szálai. Ez az időszak a nagy földmunkák — vasút, fo­lyamszabályozás — befejeződésének, a kubi­kosok — földmunkások, münka nélkül ma­radásának, az agrárszocialista mozgalmak megindulásának, a hazai földkérdés társadal­mi kiéleződésének a kora. Várkonyi valami nagyon fontosat ismert fel: azt, hogy az itt­honi haladás alapkérdése a földkérdés és ennek a problémának a megoldására a Szo­ciáldemokrata Párt korabeli, orthodox veze­tőségének nincs programja. Gyakorlatilag földosztónak is nevezhető radikalizmusával hamarosan ellentétbe is került a pártveze­tésül. Az ellentétek akkor éleződtek ki. ami­kor a parasztválasztmány ellenére Földmí­velő címmel lapot adott ki, amely a föld­munkások helyzetének javítását, a földkérdés­polgári demokratikus megoldását, a napi kö­vetelések képviseletét tartotta feladatának. A szociáldemokrácia által nagybirtok-kis- birtok vitára leegyszerűsített agrárkérdésben Várkonyi tehát külön nézetet vallott. Állás­pontját kövekezetesen, az elszakadásig kép­viselte, bár arra nem törekedett, hiszen a szociáldemokrata mozgalmon belüli erős ag­rármozgalmat kívánt. Azonban 1897-re odáig fejlődtek az események, hogy két, egy hiva­talos és egy „Várkonyista” földkongresszust hívtak össze Magyarországon, Budapesten és Cegléden. A Várkonyi által hirdetett elvek közelebb álltak a földmunkásokhoz, mint a merevebb szociáldemokrata tanítás, így ért­hető, hogy a valódi földmunkáskongresszus a ceglédi lett; amely határozatot hozott önálló, független szociáldemokrata tervezetek lérehozására. Az elkövetkező időszakban Várkonyi moz­galma gyorsan terjedt az Alföldön. Az MSZDP Várkonyit kizárta tagjai sorából és ez logikusan vezetett mozgalmának, az ipari munkások mozgalmától való eltávolodásához. Mi volt Várkonyi alapvető elképzelése a földkérdésben? Bár a szocialista végcéllal — a magántu­lajdon eltörlésével — teljesen tisztában volt, közelebb állván a parasztsághoz, világosan látta az ideiglenes, áthidaló megoldások szükségességét. Alapvetően a kisajátított nagybirtokok átmeneti bérbeadását tekintet­te közvetlen kiútnak. A papi, és a kincstári birtokokat és a nagybirtok 100 katasztrális holdon felüli részét 5 holdas parcellákban kívánta bérbe adni, egyben fenntartva azt a lehetőséget is, hogy „felvilágosodott nép” döntse el: parcellát akar vagy közös mun­kálkodást. Mindenestre Várkonyié volt a földosztás első politikai programja Magyarországon. Éppen ezért a független szocialista párt be­folyásának terjedésével párhuzamosan a ha­tóságok egyre szigorúbban léptek fel ellene. Várkonyit zaklatások érték, állandó rendőri felügyelet alatt tartották, sajtópereket akasz­tottak a nyakába, úgyhogy gyakorlatilag ille­galitásba kellett vonulnia. 1898-ban mégis sikerült letartóztatniuk. Védelmét a tiszaesz- lári perből is ismert Eötvös Károly vállal­ta, azonban ő sem tudta megakadályozni a nyalchónapos börtönbüntetést. A vezérétől megfosztott, levert szocialista mozgalom ezek után szinte elvesztette jelentőségét, össze­zsugorodott. A következő húsz év felőrölte Várkonyi vagyonát és energiáját. Üjra és újra a füg­getlen szocialista mozgalom élére állt, me­gint kiadta a „Földmívelőt”, részt vett a vá­lasztójogi küzdelemben, megpróbálta kiszéle­síteni bázisát, szövetséget kötött Achim A.nd- rás pártjával, majd az elvi ellentétek miatt szétváltak. Mozgalma azonban eredeti, szá­zadforduló előtti jelentőségét a meg nem al­kuvó újrakezdések ellenére sem nyerte visz- sza. M. P. Becsülik a szorgalmát Dobisz Jánosnét úgy ismerik Rétságon, a Szivattyú és Anyagmozgató gép Gyártó Szövetkezetben, mint az egyik legszorgalmasabb munkásnőt. A hatalmas fúrógéppel szi­vattyúalkatrészeket készít. Nemcsak a gép alatt melegszik az anyag, hanem — ahogyan Bánkon mondják — a keze alatt is ég a munka. — kj. — Együttműködési szerződés Magyarnándorban A magyarnándori Galga- menti ÁFÉSZ és a községi közös tanács együttműködési szerződést kötött, amely a korábbinál több, új formát is tartalmaz. A szövetkezet többek között az általános ■ iskola . gyakorló­kertjében fóliasátrat állít fel, s szerszámokat biztosít, a megtermelt zöldségféléket pe­dig az ÁFÉSZ boltjában érté­kesítik. A szövetkezetiek bíz­nak abban, hogy az iskolások­kal sikerül megkedveltetni a kertészkedést és a fólia alatti zöldségtermelést. Aulomatiha ax irányításban Nincs titok! Hát akkor mi van? Óva intettek attól, hogy akár csak egy kicsit is több­re értékeljem a folyamatos fejlődés érdekében végzett munkát, mint amennyit meg­érdemel. Nem álszerénység­ből, vagy rosszul értelmezett puritanizmusból, hanem azért, mert ahogyan itt mondják: ebben az évben kijött nekik minden lépés. Ezért vannak most a legjobbak között. — Titokról szó sincs, csu­pán jól összehangolt, követ­kezetes munkáról — vallja mély meggyőződéssel hangjá­ban Verpeléti Elemér, a szo­rospataki aknaüzem főmérnö­ke. No, meg egy kis bátorság­ról. Erről azonban hallgat. Később viszont kiderül. Főnök, hátunk mögött omlik Alapvetően három terüle­ten következett be lényeges változás. . — A mezőben haladó front­fejtésekkel területet nyertünk — veszi vissza a szót a fő­mérnök, majd így folytatja: — olyan szénvagyonból ter­meltük ki a szenet, ami nem szerepéi az országos ásvány­vagyon . nyilvántartásában. Nagy gondot fordítottunk én­nek előkészítésére, vető nél­küli frontfejtéseket hoztunk létre. Mindezt megelőzte a kísér­leti frontfejtés egy 30 méte­res mezőben, aminek tapasz­talatait elemezték és jól hasz­nosították. A koncentrált ter­melés megvalósításánál je­lentkező kőzetnyomás, hőség és vízmennyiség azonban jó­val eltért a kísérleti számok­tól, mivel mások voltak a geológiái körülmények. A kérdés úgy vetődött fel: vagy tovább mennek az or­szágos nyilvántartásban nem szereplő szénvagyon feltárá­sában és leművelésében, vagy más megoldást keresnek. A vezetők az előbbit választot­ták. Ehhez már jó adag bá­torság is kellett. Mondták is a bányászok a főmérnöknek: — Főnök, hátunk mögött om­lik, bent maradunk... — Csak jól biztosítsatok, akkor nem lesz baj. Ezzel szinte önmagát is biztatta, reménykedve abban, hogy számításaik beválnak. És beváltak! Jelenleg Mátramid- szent határában, a tengerszint magasságában két frontfejtés­ről, egy 120 méteres és egy 60 méteres, két méter vastag széntelepből küldik felszínre a háromezer-egyszáz kalóriás szenet, amit erőművekben használnak fel. — Januártól folyik a kon­centrált munkahelyeken a fo­lyamatos termelés •— mond­ja a főmérnök. — Szeptem­ber végéig lefogy a két front, így hét tovább kell menni. Az újabbak közül az egyik ki­lenc, a másik pedig három­százhatvan méter kifutású. A szénfal vastagsága egyik he­lyen 2, a másiknál másfél méter. Ide csoportosítjuk át a gépeket és a bányászokat. Az átszereléshez ezer műszakra van szükség. Megéri, mert 1978-ban ismét koncentrált szénmezőből biztosíthatjuk majd a számunkra előírt mennyiséget. Igaz, itt alacso­nyabb a kalória, csak 2600— 2700. A jól sikerült termelési koncentráció szinte kínálja a munkák gépesítésének foko­zását. Dunántúlon nem — itt igen — Igen — erősít meg a főmérnök abban, hogy a ter­melési koncentráció szinte ma­ga után vonzza a gépesítést. Ezt a következőkkel bizonyít­ja. — Tatabányáról egy angol gyártmányú Gullich-féle lé­pegető biztosító berendezést vettünk meg egymilliárd fo­rintért. Ezt szereltük be, pe­dig tíz éve elfekvő készlet­ként tartották számon. Be­vallom, ez a munka nem sze­repelt a tervben. Hogy jó úton járunk, azt a termelési eredmények mutatják: duplá­jára nőtt a műszakteljesít­mény. Június 6-án kezdett el a berendezés termelni. Első időkben nem hozta azt, amit vártunk tőle. de rrföst már egyenesben vagyunk. Ami Dunántúlon nem sike­rült, azt itt megoldották. Jól összeházasították a szovjet és lengyel alkatrészeket az előbb említett angol berendezésben. A gép beállítása azt jelenti, hogy az eredeti éves terven felül még tízezer tonna sze­net adnak. Ha egyszer elindul hódító útjára a technika, nehéz meg- áliítani, mert az egyik meg­oldás szinte követeli az újab­bakat. Kiterjesztik, ipari tévét állítanak be A nógrádi aknaüzemek kö­zül elsőnek itt vonult be az irányításba az automatika. A vezérlőpultba sűrített' auto­matika segítségével a mellet­te álló diszpécser állandó kap­csolatban van a munkahelyek­kel. A berendezés hétféle ész­lelő jelzése megbízhatóan ki­mutatja, hogy a szállítóbe­rendezések egymásra dolgoz­nak-e, a gumiszalag félre jár-e, bemelegedett-e a go­lyóscsapágy stb. De félreért­hetetlenül jelzi, hogy a ki­adott technológia szerint fo­lyik-e a széntermelés. A szo­kásos napi jelentést pedig a beépített magnó rögzíti. Az automatika továbbá jelzi, mi­kor ment a front, mikor, mennyit állt, hányszor kap­csolták ki és be a gépeket. Így mód van arra, hogy ösz- szehasonlítsák a különböző műszakok tevékenységét, in­tenzívebben ellenőrizzenek. Mint minden újnak, kezdet­ben itt is voltak ellenzői. Ké­sőbb azonban belátták, hogy a technika, az automatika csak segít a munkában. — Ezt a diszpécserberen­dezést júliusban állítottuk be és egymillió forintba került. Nagyon jól bevált. Működési körét kiterjesztjük majd a meddőhányóra, a műhelyekre és a szénfeladó helyekre. A legfontosabb termelő területe­ken — köztük a föld alatti szénbunkernél — felszereljük az ipari tévét — közli Ver­peléti Elemér. Az elmondottak képezik az alapját az 1977. óvd terv si­keres teljesítésének, az 1978- as zökkenőmentes indulásnak és jó befejezésnek. A gépesí­tés. az automatizálás nyomán nőtt a bányabiztonság, gaz­daságosabbá vált a termelés, javult az üzem- és munka- szervezés. Szorospatakon ez a siker titka, ha egyáltalán titok az, amit cselekedtek. De most már biztos, hogy nem az. Venesz Károly Aktivisták táborozása A KISZ Balassagyarmati vá­rosi Bizottsága a nyírjesi ve­zetőképző táborban rendezi meg az alapszervezetek akti­vistáinak felkészítéséi. A háromnapos táborozáson, amely pénteken kezdődik az üzemi, intézményi KISZ-bi- zottságok vezetői, az önálló álapszervezetek vezetőségi tagjai vesznek részt. A fiata­lok többek között előadást hallgatnak a VIT. hazai előké­születeiről. a szervezeti élet időszerű kérdéseiről, s mód­szertani segítséget kapnak a mozgalmi év akcióprogramjá­nak eredményes végrehajtásá­hoz. Szán tc> vasgyártók Nem számolja kitüntetéseit A fehéren izzó vasdarab szinte süti az embert, amint mégáll-a szünet nélkül zaka­toló szántóvashenger mellett. Kokinda János, a szántóvas­gyártó brigád vezetője az izzó vasat formáló gép mellől di­rigálja a munka ütemét. — Hányadúk szántóvasnál tartanak ? — Nem számolom — veti oda a brigádvezető —, de mi­után dél felé jár az idő, gon­dolom az ezrediken túl va­gyunk. Iparkodni kell... — Miért? — Csak! — De mégis? — Tudja, nem szívesen be­szél ilyesmiről az ember. Ki­szúrt velünk a kemence. El­romlott és felszedtünk vagy 70 tonna lemaradást. De az én brigádom nem szokta adóság­gal zárni az évet. Úgy csinál­juk, hogy ebben az évben is jó legyen a brigád mérlege. A brigádvezető mondja így, vagy mondjuk, hogy a szántó­vaskészítés mestere? S ha ő így nyilatkozik, akkor bizo­nyosan így is lesz­Kokinda János 20 évvel ez­előtt, 1957 márciusában keröü a szántóvasgyártókhoz. . A gyártás fortélyait annak ide­jén Molnár László és Bálna Imre ismertette meg vele. Ok ketten elkerültek innen, Ko­kinda János pedig maradt. Két év sem múlt el, máris felismerte, hogy új fajta eljá­rással 20 milliméterrel keske­nyebb anyagból is elő lehet állítani az 5 kiló 60 dekás szántóvasat. Akkoriban ez megnövelte a szántóvasgyártó brigád újdonsült vezetőjének a tekintélyét, mert darabon­ként közel másfél kilogramm anyagot takarítottak meg az újításával. S, ha csaknem 20 év múltán összeadnánk az újí­tása nyomán keletkezett meg­takarított anyag mennyiségét, ugyancsak nagy summa kere­kedne belőle. Mert naponta 1200 szántóvasat gyárt a bri­gád. Egy évben meghaladja a 300 ezret is. — Fárasztó ebben a nagy melegben? — Most még csak hagyján, hiszen a külső hőmérséklet alig van 20 fok felett. De ami­kor nagy meleg van kint is, meg a gép mellett is! Egy-egy műszakon bizony 7—8 liter szó­davíz is . kell, hogy. hűteni kis dolgokról Ezen a nyáron megszépül n &algHar)uni Naosuggr-laku- telep. Mar a negyedik épület kap tetszetős külső köntöst. Mi tagadás, rá is fér a fel­újítás a telepre. Dicséret il­leti a lakásszövetkezet veze­tőségét, amiért okos előrelá­tással fokozatosan megterem­tette — a szövetkezeti tagság anyagi hozzájárulásával — a tudjuk magunkat és kibírjuk felújitás pénzügyi feltételeit. a forró vas közelében. Kokinda János, a brigádta­gok is elmondhatják, hogy nagymértékben hozzájárul­nak a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi módszereinek ki­alakításához. Az országban mindenütt a Kokinda János brigádja által gyártott szántó­vasakkal szántják, szelik és forgatják a földet. S az már valamit elárul munkájuk mi­nőségéből. hogy a brigád hat­szoros aranykoszorús brigád- Kokinda János szakértel­mét. szorgalmát és igyekeze­tét pedig kilencszeres „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel ismer­ték el, bár szerénységből hoz­zátette, hogy inkább mond­junk nyolcat, mert csak úgy mint az általa készített ekék számszerűségét, a kitüntetése­it sem számolja kellő hiteles­séggel. Mi azonban még hoz- zátasszíik: munkájának meg­becsülését jelzi a kétszeres „Kiváló kohász”, a kétszeres „Kiváló újító” kitüntetés, és a „Munka Érdemrend” ezüst fokozata is. Orosz Béla Úgy tűnik, az úgynevezett kis dolgokban már nehezebb az előrelépés. Hogy csak ne­hány példát említsünk: ese­tenként bizony kívánnivalót hogy maga után a lépcsőha­zak tisztasága. Nagyobb ön­fegyelemre volna szükség a lakók részéről némely közös használatú helyiség „felhasz­nálását” illetően. Ezen túl, például a Báthori út 10. szá­mú ház földszinti lépcsőháza. közvetlenül a lakásbejárai mellett hosszabb idő óta ..gaz­dátlan” terület. Azaz, motor­kerékpár-garázs és lomtár „funkcióját” tölti be. Ismét­lem, közvetlenül a lakásbe já­rat mellett. Bár a szövetkezet vezetésének figyelmét felhív­ták erre, intézkedés mégis lassan születik. A házak kö­rüli parkosított terület vé­delmében is nagyobb szere-, pet vállahatnának a lakók. Ügy véljük, a valóban jó lakóhelyi közérzethez e en apró dolgok rendezése is hoz­zájárulhatna. (te) j NŰGRÁD — 1977, szeptember 8., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents