Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-08 / 211. szám
A salgótarjáni nemzetközi képzőmű vésztelep munkájáról Amint arról már beszámoltunk, negyedik alkalommal rendezték meg idén nyáron Salgótarjánban a nemzetközi művésztelepet. A telepen nyolc képzőművész dolgozott, Bácskái Béla (Csehszlovákia, Perse), Alexander Bobkin (Szovjetunió, Novokuznyeck), Fik- ret Iszlamov (Bulgária, Russe), valamint Iványi Ödön (Salgótarján), Kudász Emese (Budapest), Mazsaroff Miklós (Miskolc), Szemethy Imre (Budapest). A Salgótarjánban született művekből — hagyomány szerint — kiállítást rendeztek a Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyuláról elnevezett iskolagalériájában, amely szeptember 20-ig tekinthető meg. A kiállítást szemlélve, úgy tűnik, a művésztelepen folyó munka termékenynek bizonyult. A korábbiaknál egyenletesebb színvonalú a tárlat. Általában jegyezzük meg, hogy a kiállítás egységesebb hangvételű. Az értékelést mellőzve jegyezzük meg azt is, hogy Alexander Bobkin és Szemethy Imre művei külön is figyelmet érdemelnek, hangvételük sajátos jegyeinél fogva. A megyei múzeumi szervezet tehát kvalitásos képzőművészeti anyaggal tovább gazdagodik. Köztudott ugyanis, hogy minden művész egy olajképpel, s három egyedi rajzzal járul hozzá a szervezet képzőművészeti anyagának gazdagításához. , Négy év alatt harminc művész dolgozott a salgótarjáni nemzetközi képzőművészeti telepen. A magyarokon túl, a Szovjetunióból, Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából és Csehszlovákiából érkeztek vendégek. Ez azt jelenti, hogy a múzeum képzőművészeti gyűjteménye a négy év alatt mintegy harminc olaj képpel és kilencven egyedi rajzzal gazdagodott. Mint ismertes, a múzeumi szervezet az egyedi rajzban országos gyűjtőkörrel bír. Évente összesen mintegy ötvenezer forintot fordít egyedi rajz vásárlására. A nemzetközi művésztelepen túl, a miskolci Rajzok című tárlatokon vásárol, s természetesen nógrádi művészektől. A salgótarjáni nemzetközi művésztelep jövőre lesz ötéves. Tervezik, hogy ebből az alkalomból reprezentatív tárlaton mutatják be az eddig gyűjtött anyagot, feltehetően 1979-ben. Néhány szót arról, milyen tapasztalatokkal zárult idén a művésztelep? Ügy tűnik, s e megállapítást az idei tapasztalatok is igazolják, a telep még nem kiforrott. Szükségesnek látszik például az, hogy a jövőben technikai felszereltsége gazdagodjon. Mindenekelőtt a működéshez szükséges grafikai sokszorosító gépek beszerzését, munkába állítását kellene megoldani. A Salgótarjánban élő művészek idén is rendelkezésre bocsátották technikai eszközeiket, ez azonban nem lehet végleges megoldás. Továbbá, a résztvevők általában elégedettek voltak az elszállásolással. De többen felvetették, a Karancs Szálló túlságosan reprezentatív körülményeket nyújt számukra, s talán eredményesebb munkát végezhetnének, s folyamatosabb lehetne az alkotói folyamat, ha kevésbé reprezentatív szálláson lakhatnának. A telep programja idén is gazdag volt, a további gazdagítás nem is szükséges. A résztvevők megismerkedhettek Nógrád megye múltjával és jelenével, jártak múzeumokban, üzemekben, továbbá Budapesten, Egerben. Az érdeklődés a közönség részéről is erőteljesebb volt a korábbiaknál. Rendkívül sikeresek voltak az úgynevezett nyílt napok, amelyek során egy francia delegációval, szovjet képzőművészeti delegációval, valamint a megye és a város párt-, és állami testületéinek képviselőivel találkozhattak a művészek. E találkozások hasznosnak bizonyultak. A művészek érdeklődésének megfelelően, lehetőség nyílt arra is', hogy többen a város ipari üzemeiben dolgozhassanak, s e lehetőséget kitűnően tudták hasznosítani. , Az idei nemzetközi művésztelep tehát hozzájárult ahhoz, hogy képzőművészeti életünk, s a rólunk szerzett tudás is tovább gazdagodjan. T. E. Színházi előadások Rétságon Rétság és környékének színházszerető felnőttéi és gyermekei két'két színházi előadást tekinthetnek meg az ősszel az Asztalos János Művelődési Központban. A gyermekek számára az első előadást szeptember 30-án tartják az Állami Bábszínház vendégszereplésével. A Rosszcsont Peti című bábjáték után a következő előadáson, október 22-én budapesti művészeik szerepelnek a járási székhelyen. A felnőtt közönség az Állami Déryné Színház október 11-i és december 17-i előadásait láthatja. Először a Jókai Mór regényéből készült Telihold, majd a Csingiz Ajt" matov kisregényből dramatizált A versenyló halála című színmű kerül bemutatásra. Mai tévéajánlatunk Z0.00: űz idősebb fiú 1—11. A film forgatókönyve Alek- szander Vampilov drámája nyomán készült. Két fiatalember heves udvarlásba merülve érkezik meg egy Moszkva melletti végállomásra. Annyira belemerültek a széptevésbe, hogy az utolsó vonat is elment, a lányok meg faképnél hagyták őket. Fázva figyelik a városrész éjszakai életét, s elhatározzák, hogy szerencsét próbálnak' Be is csengetnek az egyik bérház kivilágított ablakú lakásába. Egy fiatal kamaszfiú nyit ajtót. Az élelmes Buszigin, azt hazudja a fiúnak, hogy ő az édesapjának a fia. Hazaérkezik az apa is, s örömmel fogadja ifjúkori ballépésének „gyümölcsét”. De vajon nem szólal-e meg a lelkiismeretük, hisz a fiúk nem csalók — csak éppen meg akartak melegedni?! Művészet - kötőgéppel Bemutatjuk Droppa Judit iparművészt Droppa Judit az Iparművészeti Főiskolán végzett, a textiltanszéken, a köt-szövő szakon. S miután ma már az „iparművészet” fogalma egyre inkább egyenlő lesz az ipari formatervezéssel, hiszen nem csupán kézműves módszereket tanulnak, hanem ipari gépek használatát, az azokra való tervezést, ő is gyárba került, tervezőnek. o A főiskolai tanulóévek alatt Hódmezővásárhelyre, Békéscsabára járt gyári gyakorlatra. Ám, éppen akkor, amikor végzett, 1973-ban a Kőbányai Textilgyár kötőgépet vásárolt, tervezőre volt szüksége. Droppa azóta itt dolgozik. A fiatal iparművésznek szerencséje van. És nemcsak azért, mert a kezdő kótő* iparművész „kezdő” kötőgéppé! került össze. Kipróbálhatták egymást, ízlelgethették egymás munkáját, stílusát, tudását. Mert embernek és gépnek ugyanúgy meg kell ismernie egymást az eredményes munkához, mint — például — embernek és embernek a jó házassághoz. Droppa Kockás papíron kezdett játszani. (Ö maga is így mondja: „játszom”. Milyen jó is a;, ha egy ember számára a munka jókedvvel végzett kedves időtöltés!). A gép követelte a kockás papírt, hiszen lyukkártya betáplálásával hajlandó a kívánt motívumot megkötni. Négy kocka lett a pötty, V-alakú vékony vonal a „kisvonal”, ugyanez vastagabb változatban a „nagyvonal”. Valahogy úgy, mint a keresztszemes hímzésnél. Kétféle színt kap a gép, s a tervező kockás papírja szerinti lyukkártya értelmében már be is mutatja a variációkat: kisvonal nagyvonallal — ká- róminta, nagyvonal pöttyel — cakkos motívum és így tovább, szinte a végtelenig. Szombathely, a Savaria Múzeum kétévenként rendezi meg a textilművészet seregszemléjét. A közbülső években pedig az ipari textil, a gyárakban előállított öltözködési és lakástextilek kiállítása látható. Két évvel ezelőtt, 1975-ben Droppa Judit jersev- variációi nyerték el a szombathelyi ipari biennálé első díját. A zsűri nemcsak a jó ízléssel összeválogatott színeket — ott több színváltozat is szerepelt — az ötletes variálást díjazta, hanem a gép lehetőségeinek jó kihasználását is. Droppa Juditnak szerencséje van. Nemcsak az ipari formatervezésben elért sikerei miatt. Hiszen sok iparművész ér el sikert az iparban, szőnyegeivel, lakástextiljeivel, nyomott vagy szövött ruhaanyagaival. Csakhogy az iparművészek általában, amikor művészi indíttatású textilt terveznek, meghasonlani kényszerülnek. A gyár hatalmas gépeitől elválik a művészi textil és otthoni szövőszéken készül, vagy otthoni nyomóasztalon, kézműves módszerekkel. Droppa az ipari formát tanulta. Nem kényszerült kétlakiságra akkor sem, amikor elkészítette első művészi textiljét. Ezt is kötőgépre, ezt is „játékból”. A piros-fehér csíkos darbokat kissé megformázta, s a különböző méretű csíkok máris izgalmas játékká rakódtak ösz- sze. o A kötő iparművész ugyanis jól ismeri anyaga tulajdonságait, amelyek közül a nyújthatóság a leginkább szembetűnő. Amikor Droppát első művészi textilje sikere nyomán meghívták Velembe, a Vas megyei textiles alkotótáborba, ahol kedvére kísérletezhetett, ezt 3 nyithatóságot próbálgatta. Az egyforma csíkos kötött négyzetek, ame- .lyeket nem túlságosan szoros ráma keretezett, rögtön másféle csíkmintát adtak ki, ha aláfeszült néhány pingpong- labda, vagy valamilyen más merev, elhatárolt forma. Arn, a textil s a kötött textil is szabható, hajlítható. Kis makettek majd néhány újabb elkészült művészi munka jelzik az út folytatását. S a siker; amely már 1975-ben .elérte”. Meghívták — kis masettjét küldte be, pályázatként — Lausanne-ba, a világ textilművészetének kétévenként rendezett seregszemléjére. Akkor és idén is ő volt az egyetlen magyar kiállító művész Idei textilje már olyan bátran hordozza a huszadik század textilipari formatervezés ismérveit, mint amennyire a huszadik századi művészetét. Az első kiállításon tanulta meg, hogy milyen nehéz a kötött, formázott textilt csomagolni, útra bocsátani. Idén már „konténer textilt” tervezett, olyat, amelyik iiarmo- nikaszerűen egybehajUk, s ha kihúzzák — a merev rögzítés segítségével — teljes nagyságában felakasztható. Tértextil ez az új darab, pirosfehér kötött szobor, amely ötletes, rugalmas, tiszta megfogalmazása a textil lehetőségeinek. Idén — mint minden évben — az előző szombathelyi kiállítás győztesei az új bien- náléval egy időben Kőszegen mutatkoznak be egyéni kiállításon. Droppa csak egv*í(!,n sorozatot 5; lit ki, egve.ien ipari formáit, amit a Kőbányai Textilgyár gépe készített. Fehér és zöld vált szátokat pöttyre, kisvonalra és nagyvonalra. Magával ragadó egyszerűsége legalább annyira a huszadik század sajátja, mint az a lausanne-i textilszobor. o A minta, a sorozat még egy helyen vizsgázik. Mint a gyár terméke, a kereskedelmi vásárlás „zsűrije” előtt. Reméljük ki is választják, gyártani is fogják. S akkor hamarosan viselhetjük is — kötött ruhaanyagként. Torday Aliz j Fülöp János: EltflÜfi-E (Kisregény) 21. Nagyra volt vele, hogy átjut a jégen. Azt mondta, még a zajló Dunán is át lehet kelni. Mint ahogy át is ment!, jó, megfürdött, de átment. Ka én ehhez nem kellettem, akkor mire a nagy műfölháboro- dás, hogy cserbenhagytam őt? így fest a dolgok logikája, s ezért nem fogom neki soha az életben megbocsátani, hogy leköpött. Letöröltem. Ilyen nagy marha emberrel szemben nem fogok fejjel a falnak menni. Meg fogom találni a módját, hogy visszaadjam neki a sértést. Ezerszeresen. Én hiszek abban, hogy az ember megkapja azt, amit megérdemelt. Ott volt az én esetem, Vénekkel és Szomoi- nokkal. Ha más talán nem is tudja, én tudom, hogy Véneken nagyon elkapattam magam. Azt hittem, hogy nekem minden sikerül. Nagy volt a pofám a többiekkel. Meg is kaptam a beosztásom, mehettem a vastag falak közé. De amikor megszöktem, nekem volt igazam. Bebizonyosodott. Jóra fordultak a dolgok. Most se lehet másképpen. Lám, alig léptünk be a laktanya kapuján, már hivattak az öreghez, s megmondta, hogy engem választott ki maga mellé. Még a cuccomért se magamnak kellett lemennem, úgy hozta föl valaki. S néma teherkocsiban szívom a lábszagot, hanem itt ülök, a parancsnoki kocsibah, egyedül, két ülésen, kényelmesen. Azt még nem tudtam kipuhatolni, milyen fej ez a sofőr. Hallgatag hapsi, s nagyon jók lehetnek az idegei, mert a szeme se rebben, ha csak harminc-harmincöttel megyünk. Láttam én már őt döfni ezzel a kocsival: ment, mint a veszett fene. Arra se volt ideje az embernek, hogy fölemelje a kezét a stophoz — igaz, ez sose állt meg, teleporozta az ember pofáját, ‘1 NOGRAD — 1977. szeptember 8., csütörtök j nem mutatta, hogy „nem tehetem, pajtás”, nem nézett se jobbra, se balra. A nagygóréé a kocsi, nyilván a sofőrjét is úgy választotta ki, hogy azzal ne legyen neki baja. Most viszont mi leszünk a nagygórék. Parázs főhadnagy elvtárs intézi a dolgokat, mert ő civilben mérnök volt. Az egész ezred neki van alárendelve. Külön futárt rendeltek ki mellé, s ez én vagyok. Fogok én még ezzel a kocsival végighajtani a gát mellett, s keresztülnézni egyeseken, akik közben derékig a drekkben gázolnak és hordják a homokzsákot. Ki mit keres, azt találja, tartja a mondás. No, erre rápipálunk!...' Milyen jó, hogy legfölülre tettem a cigarettám, most van tartalék nálam, meg tudom kínálni a pilótát. Láttam, elég sűrűn dohányzik. — Kérsz, apa? — hajlok előre. Odanéz a csomagra, s rábiggyeszt. Vesz a magáéból. Le vagy csinálva, válogatós hétszentség! De azért a tüzet elfogadja, az nem derogál neki! Még közelebb is int: ' — Mi ez — kérdi —, arany? A kis medaillonom. Ügy ne- klgombolkoztam, hogy látta megcsillanni a gyufa fényében. — Az — mondom, s becsúsztatom a mellemre a láncot. — Nem adod el? — s felémfordul. — A... Hallgat. Megyünk. Ismét az utat nézi. — Jó pénzt adnék érte — mondja. — Emlék — felelem kurtán, hogy értsen belőle. Vállat von, s visszasüpped a dolgába. Jó pofa. Pénzt akar adni érte. Amit nem lehet megfizetni. Sose értettem, hogy maradt meg nekem ez a kis lánc, meg a medaillon. Voltak az intézetben olyan bugás gyerekek, kilopták a buktából a lekvárt. Csak arra tudok gondolni, hogy a betyárbecsület fogta le a kezüket. Anyja mindenkinek van. ha ismeri, ha nem. Mikor már kapiskáltam valamit a világból, megtaláltam a nyakamban a láncot. Azt mondták a nevelők, hogy ez kezdettől ott volt. csak ők félretették, amíg totyis nem lettem, de már akkortól hordtam. Lekopott a kis alak róia, de én emlékszem, hosszú ruhás nő, karján gyerekkel, mögötte sugarak, meg voltam róla győződve, hogy az én anyámat ábrázolja. meg engem. Egyszer — már Véneken — az egyik srác lehurrogott, hogy az egy szimpla szűzmá- rta-érme; úgy mentem neki, alig tudták kiszedni a kezem közül, valósággal rohamom volt, még a szám is habzott. Már rég nem venni ki a figurát. Most már én is tudom, hogy ez valóban szűzmáriás medaillon —, de kitől mástól kaptam volna, mint az anyámtól? Ha egy kis csórót megtalálnak valahol a küszöbön, akkor arra nem egy vadidegen akaszt aranyláncot. Mindegy, mi van rajta, nekem ez az egyetlen szál, ami valakihez hozzáköt. Ne is ábrándozzon róla a pilóta. (Folytatjuk) jMUNKAS FÜLitfl' iüAPOK Nógrád megyeben Salgótarján Balassagyarmat Pásztó Szőcsény 8-28 Kistoronyé Nagybátony (VSátranovák Romhány
