Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Szívvel és akarattal Művelődési helyzetkép a fi n o rn k ö tőt tár ugyá rból Az emeleti feljáró aljában található egy vörös drapériával díszített sarkocska; korábban itt állították ki a gyár termékeit. Egy ideje azonban nem önmaguk megmutatását, hanem a kultúra céljait szolgálja. Ottjártunkkor a Képek a Szovjetunió életéből című kamara-fotókiállítást láthattuk, s akkor tervezték (talán mire e cikk megjelenik, már el is készült) a dolgozók által készített fényképek bemutatóját. A lépcsőfeljárók, folyosók falán a XIX—XX. század magyar piktúrájának legszebb darabjait csodálhatja meg az arrajáró, remekbe sikerült posztereken. Mindezt a Budapesti Fi- nornkötöttárugyár balassagyarmati gyárában, a szak- szervezeti kultúrbizottság jóvoltából. A bizottság héttagú; tagja az üzemi könyvtáros, a könyvterjesztő, a szakszervezeti kiadványok felelőse, a kcUönííégszervező, az agitációs és propagandamegbízott, az oktastási' felelős. Vezetője Gál Józsefné időelemző. A bizottság éves munkaterv szerint dolgozik- Decemberben, januárban, amikor a terv készült, sűrűn összedugták a fejüket, mit és hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy tartalmasabbá tegyék a gyári dolgozók szórakozását, változatosabb és igényesebb, a társadalmi követelményeknek pontosabban megfejelő művelődési szokásokat alakítsanak ki. Dolguk nem volt könnyű, bár nagy előnyökkel rendelkeztek : a korábbi évek néhány jó módszerével, továbbfejleszthető kezdeményezéseivel, hasznos tapasztalataival. Közötttük említhetjük a szocialista brigádvetélkedőket, a képzőművészeti kiállításokat, a kismamák klubját, a könyvtár segítő, orientáló tevékenységét. S, ha valaki netán feltételezné, hogy a kultúrbizottság a munkaterv elkészítésével, a benne megfogalmazottak teljesítésével befejezettnek tekinti feladatát, téved; a bizottság havonként összeül, s a változó, időközben felismert új igényeknek megfelelően kiigazítja, finomítja programját. Vagyis úgy dolgozik, ahogyan mindenütt kellene, élő organizmusként, befolyásolva és be- folyásoltatván környezetétől. ★ A kultúrbizottság fiatal, rendkívül ügyes és lelkiismeretes vezetője, Gál Józsefné, hirtelenjében nem is tudja, melyiket említse elsőként a tevékenységek sokaságából. Végül a szocialista brigádvetélkedők mellett dönt. — Minden évben részt veszünk a vetélkedőn. Páratlan lehetőséget nyújtanak az önművelésre. Az idei városi vetélkedőre tíz szocialista brigádunk nevezett be (az egész városból, összesen 31 brigád vett részt a versenyben — a szerk.), s kettő bejutott a döntőbe. A termelésben nagyon nagy volt a hajtás az első fél évben, ezért sok brigád nem tudott rendszeresen eljárni az előkészítőkre. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a mi Bányai Júlia brigádunk volt az egyetlen, amelyik valameny- nyin ott volt. — A művelődési központban hallottam, ritkán hiányoznak a szocialista brigádvezetők rendezvényeiről is. — Valóban a mieink a legaktívabbak. Tízen rendszerint, de olykor húszán is elmennek egy-egy foglalkozásra. A művelődési központtal remek kapcsolat alakult ki, együttműködési szerződést kötöttünk. Mindenben segítenek, s e segítségből rengeteget tudunk hasznosítani, például belépőjegyek, kiállítások megszervezésében. Itt van aztán a poszterkiállítás, amit vásárlással kötöttünk össze. Huszonegy darabot hoztam el a könyvesboltból, s egyetlen nap alatt elfogyott. Több kellenne, de nem tudok honnan hozni, mert bizományba sehol sem adnak. A kultúrház is járt már az ügyben, de eredménytelenül. — Könyvek iránt is nagy a kereslet? — A bizományosunk 150 ezer forint körül forgalmaz évente. Ezt jónak tartom. Mint a lexikonok iránt újabban megmutatkozó óriási érdeklődést. Az Új magyar lexikont most például huszonötén járatják. — Milyen a könyvtár forgalma? — A 630 aktív dolgozónk egyharmada könyvtári tag. Ez ugyanis, valamint az elolvasott könyvek száma a brigádverseny értékelésénél komolyan számít. így aztán mostanában nagyobb mozgolódást tapasztalunk. — Több mint kétszáz a gyes-en levő kismama. Velük hogyan törődnek? — A fizetési napokon, amikor bejönnek a pénzükért, klubfoglalkozást szervezünk nekik. Vagy félszázan mindig ottmaradnak, s ilyenkor az ebédlő tele van gyerekekkel, hozzák magukkal az anyukák. Az Ifjúság és a Dózsa úti Általános Iskola tanulói szoktak műsort adni, meg ismeretterjesztő előadásokat tartunk. Dr. Czeizler Endre genetikusnak páratlan sikere volt. ★ A dicséret, az elismerés, melyet a művelődési központban hallottam, a helyszíni szemlén megérdemeltnek bizonyult. A balassagyarmati finomkötöttárugyár gazdasági, politikai és társadalmi vezetése rangot adott és ad a művelődésnek, példásan szervezi, ösztönzi, irányítja a kulturális munkát. Pedig semmivel sincsenek könynyebb helyzetben számos más gyárnál: ők is sok bejáróval, sok családos anyával, több műszakba járókkal dolgoznak, nekik sincs megfelelő nagyságú kultúrtermük. De talán több szívük és lelkesedésük, akaratuk van, amely mind több embert döbbent rá a kultúra hasznosságára. Sulyok László Mai tv-ajánlatunk 20.05: Nagyezsda. Egy lengyel származású fiatal lány szüleivel él Leningrádban. Foglalkozása tanítónő. Szívesen vesz részt a fiatalok, a haladó ifjúság megmozdulásaiban. Társai sokat emlegetik szellemi vezérüket, az „öreget”. A fiatalok körében nagy tekintélynek örvendő ifjúval hamarosan személyesen is megismerkedik Nagyezsda Krupsz- kaja. Vlagyimir Uljanov ő, Lenin. / A film Nagyezsda Krupszkaja fiatal éveit mutatja be, a gimnázium befejezésétől kezdődően. Nagy teret szentel e két nagyszerű ember szerelmének, s elkíséri Nagyezsdát a suftenszkojei száműzetésbe. / Fiilöp János: FÜLEMÜLE (Kisregény) 18. Mintha könnycsepp gyűlne össze a szeme sarkában. Kényes ponthoz érkeztünk, értem én. — Nem jól van ez így — mondom. — Nem — ismeri el. Megérzem, hogy most közel kerültem hozzá. Bajiódok a cigarettával, hogy kitaláljam a következő szavakat, de ő folytatja: — Ezt kapom én mindig, ha történik valami. De olyan meg nincs, hogy ne történjék. Ilyen élet van nekem kimérve. — Nem — mondom hevesen. — Magának egészen más élet van kimérve. Olyan, amilyenről talán álmodni sem mer. Rámnéz. Valóban könnyes a szeme. Valami elkap, mondom a színes, szép szavakat, s gyönyörködöm benne. hogyan világítja meg az arcát a fény: — Az egész világ föl fog tárulni maga előtt. Külföldi országokba fog elutazni, nagy hegyeket fog látni, meg tengereket. Zenét fog hallgatni, a legszebbet, amit a hegedűkön meg a többi hangszereken el lehet játszani. Festményekben és szobrokban fog gyönyörködni, meg fogja ismerni a nagy városokat, érdekes emberekkel fog találkozni. .. Fölemeli a kezét. — „Fog, „fog”, csupa „fog”, az nem jó. aminek annyi „foga” van mint valami farkasnak — s a könnyei közt elmosolyodik. Nem hagyom magam. — Csak a bárányok félnek a farkastól. Lehet hogy egyik napról a másikra történik valami a maga életében, amitől minden megváltozik. Lehet, hogy már holnap elkezdődik valami. Bizakodni kell. Én mindig bizakodom. Azt mondják, gumilabda-természetem van... — Az milyen? — kérdi mosolyogva. — Minél jobban a földhöz vágják, annál magasabbra ugrik — s örülök a jókedvének. — Ha eddig rossz volt, ezután jó lesz. Ha eddig jobb volt, ezután még jobb lesz. Nem szabad a hitet elveszteni. — Egy férfinak könnyű — mondja, s elhervad a nevetése. — A férfiak oda menNÓGRAD - 1977. szeptember 4., vasárnap n nek, ahová akarnak. Amelyik dolgozni bír, mindenütt talál munkát, meg tudja keresni a kenyerét. Lelkes vagyok, de azért megakadok azon, hogy mindenről a munka jut az eszébe. — Ne gondoljon folyvást a munkára — mondom neki. — Nem csak munkából áll az ember élete. Pihenés is van a világon. Szórakozás. Rálegyint: — Aki teheti, az szórakozhat. Akinek nincs semmije, annak dolgoznia kell. Semmit se adnak ingyen. Nyelvem hegyén van, hogy: téved. Hogy nála csúnyább, jelentéktelenebb nőket olyan módban tartanak, amilyenről ő álmodni se képes, s miért? Igaz, az sincs ingyen, dehát... csak könnyebb az, mint maltert keverni az építkezésnél, vagy naphosszat a gazdaság földjén kapálni. Itt van minden a nyelvem hegyén, de valahogy nem tudom kimondani, mert néz. Engem néz, bánatosan és őszintén. — Igaza van — mondom, s szinte megkönnyebbülök tőle. — Igaza van, Margitka. Elég nehéz az élet, tudom én is. Én sose éltem jól, pedig engem az állam nevelt és az a leggazdagabb Magyarországon. S azt is tudom, hogy ha leszerelek, semmim se lesz. Csak éppen az van bennem, hogy mire összeszednék valamit, vége az életnek. A fiatalságnak. Ezért mondom, hogy jó volna a szép oldalát is élvezni az életpek. Melegség van a szemében, ahogy rámtekint. Nem is állom ezt a pillantást, elbújok a cigarettafüstben, s olyan szerelmes vagyok belé, mint az ágyú. Mert annyira jó lélek, hogy még belőlem is kihozza, ami ér valamit. Szólni Művészeti iroda A hazai művészet népszerűsítéséért Stefániay Edit zománcképe Szép, de éppen újszerűsége miatt meglehetősen nehéz feladatra vállalkoztak két és fél évvel ezelőtt az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat művészeti irodájának munkatársai. Az újonnan alakult kollektívának egyedi, magas színvonalú képzőművészeti és iparművészeti alkotások kiállítását kellett megszerveznie és lebonyolítania oly módon, hogy az egész tevékenységéhez kapcsolódva segítsék a kortárs magyar képző- és iparművészet megismertetését a nagyvilággal, és a külföldön eladott műtárgyak hosszú éveken át hirdessék a magyar alkotóik nevét, a magyar művészet értékeit. Gyakorlatilag a művészeti iroda munkája annyiban újszerű, hogy a magyar képző- és iparművészet állami szintű, reprezentatív kiállításai mellett a nyugati országok galériatulajdonosai felé is kiterjesszék a magyar művészet propagandáját, s így a magyar alkotók munkái még szélesebb körben találkozhassanak az érdeklődőkkel. Hogy lehet-e mérleget vonni az elmúlt két év sikerei és olykor buktatókkal járó útkeresése alapján, ez vitatható. Mindenesetre az tény, hogy eddig 125 kiállítást rendeztek, részben egy-egy művész alkotásaiból, részben csoportos jelleggel. A kiállított festmények, kerámiák, textilművek közül összesen négymillió forint értékben vásároltak a galériák látogatói, annak ellenére, hogy az itthon hivatalosan megállapított eladási árak — a kintiekhez képest — gyakran meghökkentően magasak.' kellene... fölállni, közelebb menni... Nem is tudom, hogy sikerül :, ott állok mellette. Töröl - geti az orrát, s engedelmesen fogadja, ahogy félkarral átfogom. A fejét azonnal elfordítja, így a haját éri a csókom. Belélegzem langyos tisztaságillatát. — bumm, bumm! Döngetik a pitvarajtót! Megrettenve ugrunk el egymástól. Az apja? No, állok elébe. A sárkánynak is, ha kell. Margit már kinn van, de meghallom Miska basszusát is, meg egy idegen hangot. Valaki más jöhetett, biztos valami szomszéd. Vajon beláttak-e. ..? Rákényszerítem magam, hogy leüljek. S — bár most dobtam el a cigit — rágyújtok. A gyufaláng fölül nézek a nyíló ajtóra. Miska az. Papírszelet a kezében. — Azonnal menni kell — mondja. Távirat a csapattól, hogy szabadságunkat megszakítják, s rögtön be kell vonulni. A dátumhoz érve Miskára bámulok:’ — Ma éjfélig...? — Két napja van a postán a távirat. Nem tudták kézbesíteni. No, szedelőzködjünk! — Készítek enni — hallom Margit hangját. — Inkább pakolj valamit. Oda se figyelve hajtogatom össze a táviratot, s káromko- dok magamban. Ilyen az én formám. Pont most, amikor kezdtem volna összemelegedni a lánnyal!... Nincs mit tenni. (Folytatjuk) A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a galériatulajdonosoknak csak gondosan összeállított, színvonalas anyagot szabad küldeni, mert sajnos még tőlünk nem is távol levő országokban is torzított, ferde kép él a magyar képző- és iparművészeiről. A művészeti iroda munkatársai már javarészt ismerik s szám- bajöhető galériákat, s főleg azt, hogy egyes városok mely részeiben levő galériákkal érdemes együttműködésre törekedni. A különböző kerületek, városrészek „rangja” ugyanis már önmagában meghatározó: hírnév, művészi hitel és üzlet szempontjából is. Tulajdonképpen az, hogy a művészeti iroda átvette a magánmeghívásos egyéni kiállítások rendezését, gyakorlati segítséget jelent a művészeknek. Ennek illusztrálására íme, az eddigi szolgálati út: A művész megszerezte a meghívást, engedélyeztette a minisztériummal magát a kiállítás lehetőségét, az Állami Képző és Iparművészeti Lektorátusban zsüriztette kivinni szándékozott munkáit, hiteles fordításokról kellett gondoskodnia, beszerezte az MNB kiviteli engedélyét és kiviteli tanúsítványát, a képek devizaárának megállapítását, vinnie kellett műveit a Magyar Nemzeti Galériához, az alkotás védettségének megállapítása céljából, majd csomagolás, kiszállítás következett. Ma a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjánál kell jelentkezni, s minden továbbit automatikusan elintéz az ART-BUREAU (művészeti iroda). További jelentős változás, hogy az ART-BUREAU megpróbálja összeállítani a hazai alkotók „térképét”, megismerni művészetüket. A vidéken élő művészek propagálásának egyik jól bevált módja, hogy fotókat kérnek alkotásaikból — egyébként bárki minden külön fölkérés nélkül is be- küldhet ilyen fotóösszeállítást az ARTEX ART-BUREAU részére —, és ezeket a fővárosunkba látogató műkereskedők rendelkezésére bocsátják, illetve kívánságára elkalauzolják az alkotó műtermébe, műhelyébe. Egy másik módja az alkotók „fölfedezésének”, hogy az ART-BUREAU jól képzett munkatársai végigjárnak minden vidéki kiállítást, a még kiállításon nem szereplő fiatalok címét pedig a Képzőművészeti Alaptól igyekeznek megkapni. Idei tervünkben London,' Bécs, Duisburg, Nyugat-Berlin Torino, Milánó, Kiel, Athén szerepel többek között, valamint a szoborkiállítások számának növelése, kezdő műfajként plakátkiállítás — melyre eddig Bécsben és Nyugat- Berlinben az idén került sor — és távolabbi tervként fotókiállításokon dolgoznak az iroda munkatársai. , Csáti László 1 i Riger Tibor szobra
