Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
TAN AN VAC ÉS AZ ÉLET KUBAI EMUI Nemrégiben egy általános Iskola végzős tanulóitól megkérdezték — csak úgy, kísérletképpen —, hogy mit tudnak néhány olyan személyről — Rákosi Mátyás, Rajk László, Tildy Zoltán stb. —, akik az elmúlt három évtized egyik vagy másik szakaszában fontos szerepet játszottak a magyar közéletben. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy annak az egy iskolának a nyolcadikos tanulói a minimálisnál is kevesebbet tudnak róluk. Aligha lehetne leszűrni ebből valamilyen általános érvényű következtetést — ha nem érkezett volna hír éppen ugyanabban az időben (mondhatjuk: jelenidőben) egy középiskolában történt kérdezős- ködésről. A válaszok nagyon hasonlóak voltak az előbbiekéhez. Hozzá kell tenni, hogy mindkét kérdezősködésnek egyetlen feltétele volt csupán, hogy a megkérdezettek válaszadás előtt ne kutathassanak könyvekben. Más vidéken történt, hogy egy falusi asszonyt hivatalos levelek özönével árasztott el egy vállalat, amely az asz- szony házának egyik szobáját igényelte. Aláírattak vele mindenféle papírokat, s csak később derült ki, hogy számára nagyon előnytelen szerződést kötött. Évekbe is beletelhet, amíg megtalálja a maga igazságát. i Látszatra a fenti esetek között nincs is összefüggés. S, mégis van. Két példa együtt olyan kép körvonalait rajzolja ki, amelyben egyre világosabban látható: állampolgárok százezrei keveset tudnak arról az országról, amelyben élnek, élünk. A tudományok rohamosan fejlődnek, a technika újabb és legújabb vívmányairól nem lehet tudomást nem venni. S, közben már-már kívül esik az érdeklődés határain az, ami az utolsó harminc évben velünk történt, ami a legközelebb van hozzánk Időben is, térben is, érzelmileg is. S, nem ismerjük eléggé ennek a fejlődésnek kapcsán feladatainkat és jogainkat sem. Mai nyolcadikosok, az általános iskolát éppen elhagyó fiatalok többet tudnak az űrhajók típusairól, egy Marsvagy Vénusz-utazás lehetőségeiről és időtartamáról, mint harminc évvel ezelőtt talán az ilyen tudományokkal foglalkozó szakember. Atomhasadásról és kibernetikáról vitatkoznak azok — bizony, nemegyszer ugyanazok —, akiknek alig-alig van fogalmuk arról: mi történt Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Lehet vitatkozni azon, hogy az általános és középiskolai tananyag — éppen a tudomány és a technika mind gyorsabb fejlődésének velejárójaként — helyes arányban tolódott-e el a reálműveltséget adó tárgyak javára. Mindenképpen tény azonban, hogy az oktatásból — és nemcsak az /oktatásból — hiányzik a szocialista magyar haza politikai-jogi-történelmi valóságának megismertetése. Nem sokáig hiányzik. A Minisztertanács a közelmúltban hozott határozatot arról, hogy az államszervezet felépítésére, a legfontosabb törvényekre, az állampolgári jogokra és kötelességekre vonatkozó ismeretek szerves részei legyenek az iskolai tananyagnak. A legközelebbi években, az új tantervek bevezetése során az általános iskolákban „Történelem és állampolgári így született a televízió r X XX. század egyik legnagyobb, legjelentősebb felfedezése a televízió. Abban is mindenki egyetért, hogy Gutenberg óta ilyen horderejű találmány még nem adatott az emberiségnek... És mint lenni szokott, abban az időben, amikor a televízió születési bizonyítványát kiállították, nagyon kevesen bíztak az újszülöttben... Senki sem látott á kis „szörnyetegben” semmiféle reményt keltő illúziót, legkevésbé csodagyereket. .. Az idősebb testvér, a mozi ugyancsak fiatalnak számított még akkoriban... Alig múlt el 30 éve, hogy a Lumi- ére testvérek mozijukban elkezdték az első vetítéseket... A film hamarosan a művészetek közé küzdötte fel magát, és csak úgy mellesleg, nagyon jövedelmező iparággá... Megjelentek az első sztárok Mark Sennett, Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Charlie Chaplin. .. Elkészültek az első remekművek, köztük a „Pa- tyomkin páncélos”, az „Aranyláz”. .. Nem is csoda, hogy a televízió első jelentkezése ebben a környezetben szinte feltűnés nélkül zajlott le... És ma mégis jól tudjuk, hogy 1923. OKTOBER 2-AN f Londonban sugározták, az első adást... Ezen az őszi napon az angol fővárosban egy meglehetősen ismeretlen nevű fiatal tudós, John Logie Baird, az udvarban elhelyezett készüléken a laboratóriumból adott képet jelentetett meg... Természetesen az alakok elmosódtak. de a kép megmozdult. .. Neve sem volt az új találmánynak. A görög tele (messze) és egy latin szó, a visus (látás) ötvözésével végül is bejegyezték a találmányt, így lett a neve televízió. Vagyis, pontosabban fogalmazva és technikai nyelven, bizonyos képek megfelelő távolságra való közvetítése elektromágneses hullámok segítségével. így aztán az angliai ír elorozta a franciák elől a dicsőséget. Mert ami igaz az igaz, a francia René Bar- thélémy mérnök már 1922-ben kitervezte a rádió mintájára a képek továbbítását, megfelelő eszközök segítségével... Csakhogy nem voltak anyagi lehetőségei a kísérletezéshez, a hatóságok pedig nem támogatták. Aki segíthetett volna, az az igazgatója volt, aki azonban annyira elmerült a futball élvezetében, hogy észre se' vette, tanítványa mit művel. Hétről hétre átjárt Angliába a futballmérkőzések megtekintésére. Így vetődött el aztán John Logie Baird laboratóriumába is, ahol azonnal felfedezte a nagy lehetőséget. .. Már csak azért is, mert ezzel megspórolhatta a hétvégi kirándulásokat. Így otthonában is nézheti majd a labdarúgó-mérkőzéseket. Alig tért vissza Párizsba, máris minden eszközt megteremtett, hogy tanítványa folytassa kísérletezéseit. Aztán megalakult Le Havre- ben a televíziós társaság, amely 1929-ben már közvetített is. 1931. április 14-én volt AZ ELSŐ NYILVÁNOS ADÁS a párizsi elektrotechnikai főiskola nagytermében... Több újság számolt be az eseményről és valósággal ünnepelték René Barthélémyt... De Franciaország ezzel egy kicsit elkésett. így aztán Anglia nyerte meg Franciaország ellen a mérkőzést... Az Atlanti-óceán másik partján az amerikaiak sem ültek tétlenül. Itt valamivel később, 1928-ban kezdődtek meg a kísérletek, de sokkal gyorsabban zajlottak, úgyhogy még abban az évben sikerült az első színházi közvetítést lebonyolítani. Egy évvel később, 1929-ben nyilvános bemutató volt New Yorkban A siker frenetikus. 1939-ben New York legmagasabb pontján, a RCA társaság felépítette az első amerikai tévéadót, amely naponta sugárzott adást. Nem sokkal ezután a szovjet tudósok is megteremtették a tévéadások alapjait, 1938- ban Moszkvában ér Lenin- grádban kezdte meg a televízió működését Lóránt János rajza. Károlyi Atny: Ágyra járók Úristen, micsoda szeszes álmot« ismeretek”; a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben pedig „Történelem és társadalmi ismeretek” című új tantárgy lép a kötelező tanulni- valók közé. Mit is kell tehát tudnia egy magyar állampolgárnak? Any- nyira régi, kasszikus igazság, hogy immár közhelyszámba megy: csak annak a nemzetnek van jövője, amely tisztelettel őrzi múltját és öntudatosan éli a jelent. Régi időkről, történelmünk nagy eseményeiről és kiemelkedő alakjairól jelentőségüknek megfelelően szól az iskola a történelem — tantárgy segítségével. Nem annyira a tananyag hibája, mint inkább érthető emberi gyengeség, hogy a legújabb idők, a szinte -még csak félmúltnak nevezhető időkről kevésbé világosítjuk fel az ifjúságot. Talán éppen azért, mert akiknek beszélniük kellene róla, a maguk számára alig-alig tudják múltként elfogadni, hiszen nemcsak átélték, de résztvevői, alakítói voltak történelmünk — hibáival együtt is — legtöbb újat, korszakos fordulatot hozó szakaszának. Tudnia kell az állampolgárnak, hogy honnan indultunk, hogyan jutottunk odáig, ahol vagyunk — és hol tartunk, mit teszünk ma. Röviden talán így lehetne összefoglalni azt a tantárgyi ismeretanyagot, amit mér a legközelebbi években elsajátítanak az iskolások. Nehéz volna valamilyen „skatulyába” beszorítani ezeket a tudnivalókat: jogi tudományok ezek, meg történelmiek is. Nem paragrafusokat kell megjegyeznie a tanulónak elsősorban, hanem állam- polgári jogaikat, s kötelességeit kell megismernie. Ismerjük meg hazánkat olyannak, amilyen ma, s ezzel együtt azt az utat, amelyen idáig jutottunk. A törvénytár — képletesen szólva — nyitva áll mindenki számára, az ország politikai szerkezete, felépítése, jogrendszere, alkotmánya nemcsak hogy nem titok, de megismerése kötelesség. Nemcsak azért, hogy majdani felmérések, iskolai vagy azon kívüli kérdezősködések jobb eredménnyel végződjenek, mint a mostaniak. Azért, mert a hazafiság összetett, bonyolult fogalom. Hazafinak az érezheti magát, aki nemcsak szereti, hanem ismeri is azt az országot, amelyben született, ahol él és dolgozik, élvezi a jogokat és teljesíti kötelességeit. Várkonyi Endre Tamás István: TÖRT réz filléres áldomáson vendégségbe fúlva közelít ■ s tágul tőlem a megkorbácsolt volt font ostor kikínlódott csavargó gyalogút. Bokrétás kalapom betyárosan bal szemére vágva kacsint rám cinkosul ki ünneplőben madarat fogni készült a sárga földig részegült bölcs madárijesztő S mellbevág, hogy melléroskadok. Ketten vagyunk kik értjük egymást e dorbézolásba halt ringyó földön Kik hallhatnak mást ám beszédesen nyárs nótában hallhatatlanok. esővízzel telik a tányér pléhtűzhely téglazsámoly aki itt ült evett ivott madár iszik a poharából És az a másik kinek sisakja ott gurul egyik helyről a másik helyre kicsi kövér asszony kereste gőzölögnek az alagsorból áthatnak téglát, vakolatot valaki horkol s ti többiek ti rücskösök és feketék dobjpn rátok takarót az ég. Szenímihályi Szabó Péter: CREDO, 2000 Hiszek egy Tudományban, Mindenható Urunkban, Mennynek és Földnek kifürkészöjében, és az ö leszármazottjában, az Ideológiában, ki fogantaték bölcs politikusok által, születők szűznemzéssel, kínzaték Sötét Korokban, Revízió alá vevék, meghala és eltemettetek, harmadik évezredünkre halottaiból feltámada, fölmén a Nagy Számítógéphez, ott ül jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni intelligenciahányadosuk és génstruktúrájuk szerint eleveneket és hibernáltakat. Hiszek az Ideológiában, egy egyetemes új tudományban, hiszem ember és technika egyességét. tévedéseink tudománytalanságát, és adatlapunk örök életét a Nagy Számítógépben. Amen. \ Élet ajándékba... * mikor kikászálódott a fürdőmedencéből, a nyár végi szél ott pajkoskodott körülötte és megborzongatta testét. Fázósan összehúzta magát. A meleg vízben átmeleyedett minden porciká- ja, és a szellő hűvösnek tűnt testének. A felesége egy törülközőt dobott a vállára, ami jólesett neki. A viz gyógyító hatását méregetve megmozgatta izmait. Toporgott, és a haját vesztett fejéről tenyerével hátrasimítva leseperte a napfénytől csillogó vízcsep- peket. Ebben a pillanatban megállapította, hogy jól érzi magát. Teleszippantotta tüdejét a sós izű levegővel, és derült arccal nézett bele a világba. Sóhajtott: „Hej, élet, Mihály Bálint él és. jól érzi magát.. Nem tehetett róla, de a büfé felé pillantott. Megkívánt egy nyelet italt. Nemsokára már ott is volt a pult előtt. Aztán megadva a módját, leült az asztal mellé és komótosan kortyolgatott. Szögletes arca sápadtabb a kelleténél, de a sebhelyek már alig látszanak rajta. A régi cimborák tudják annak eredetét. És amikor Mihály Bálintot — ilyen megelégedve az élettel — meglátják, csak annyit mondanak neki: — Jól van, Bálint, örülj az életnek, ajándékba kaptad.., A Zagyva-parton a Mátra felőli oldalon, a Tormáson, ahol felépült az Üj-Doroghá- za. ott van Mihály Bálint, szép, családi háza. Ketten a feleségével élnek ott, mert a gyerekek már a sajátjukban laknak. A lugason érik a szőlő, konkordi meg mézesfehér. A gyerekek (ha vendégnek érkeznek) csipegetik is, pedig bornak lenne az igazi, egy hektót kipréselhetne belőle. De, hogyan vonná 6 meg a gyerekek szájától, hiszen abban telik öröme, ha körülötte nyüzsögnek. Mihály Bálintr nak ilyenkor az arca kipirul, kedve felderül és felejti minden betegségét. Mert azért bárhogyan is mutatja egészségét, áztatja testét az ország valamennyi meleg vizű fürdőjében, időközönként fájdalom hasít a fejébe. Megszédül és kapaszkodnia kell, hogy el ne essék. Beletörődve viseli sorsát, mert ő tudja legjobban, tragiku- sabban is történhetett volna. Az orvosok is mondták neki: — Mihály Bálint, maga szerencsés csillagzat alatt született. .. Ha a Dorogháza felett ragyogó csillag szerencsecsillag, akkor igazuk is van. Ott született Mihály Bálint, a bányász Mihály család gyerekeként, és lett ő is, mint édesapja bányász. Nincs a medence keleti szegélyében bánya, ahol ne dolgozott volna. Akkor is, amikor a halál egy pillanatra rávetette tekintetét: a Ménkes mélyén kibányászott szénhalom felett próbálkozott egy támfát átemelni egyik oldalról a másikra. Erős, vastagizmú ember volt. Feszült a teste és az izzadság barázdákat mosott a testére tapadt szénporban. Állt a kaparógép, félig betakarva a széntől, mint egy lapuló szörny, aminek csak a karmai látszanak. Bent a fronton robbantásra készültek. Nehéz volt a levegő, az emberek melle birkózott a levegőért. De a bányában ilyesmivel nem érnek rá foglalkozni. Mihály Bálint is küzdött a nálánál nagyobb fával. Már a szénrakás tetejére vonszolta, amikor a robbanás hallatszott. Egy, kettő, három, egészen hatig. Valaki kiáltott. — Vigyázz, a gép!!! Megindult. Vasmarkaival, mint egy éhes sárkány harapott bele a szénhálomba. Mihály Bálint kezéből könnyedén kikapta a hatalmas támfát, az ereszke másik oldalára vágta, ahonnét mint a rugó %'ágódott oda, ahol Mihály Bálint állott. Pontosan a fejét találta el. Kezével odaka- pott. ömlött belőle a vér. Olyan erős ember volt, hogy az a rettentő ütés sem tudta leteríteni. Még az eszméletét sem veszítette el, felmérte mi történhetett. Tudta, hogy a gép váratlanul indult meg, senki sem számított erre. Érezte, hogy egy iszonyatos erő kikapta kezéből a fát, látta, amint az ereszke oldalához repíti, azt is, hogy a vastag rönk, mint a gumilabda visszapattan feléje. De nem volt már ideje, hogy védekezzen, vagy földredobja magát. Minden oly’ gyorsan történt. Úgy éreztet hogy nagyot kiált, de valójában egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját. — Ja), a fejem... — szorosan az arcúra szorított ujjal között utat talált vére. Később, amikor már a mentő száguldott vele a kórház felé, elvesztette eszméletét. De műtőasztalon már ismét magához tért. Zúgott a feje, táncoltak előtte a tárgyak, nem tudta hányán állnak körülötte. Az orvosok pedig küzdöttek az életéért. És megmentették. Ezért mondják Mihály Bálintnak, akik ismerik: „Ajándékba kaptad az életet.. .” Elmúlt már néhány esztendeje ennek is. Mihály Bálint pedig lassan, de biztosan gyógyul. Arcán a sebhelyek be- kötödtek, csontjait a meleg vizekben gyógyítgatja. Ilyenkor felfrissül és otthon a szőlőlugasban vissza-visszatekint az emlékeibe. Azt szokta mondani magában: — Ilyen a bányász élete.. I sztendőnként, mikor eljön szeptember első vasárnapja, vendégek érkeznek a bányász, lugastól hűs otthonába. Köszönteni jönnek a régi cimborák. A bánya vezetői• mertha Mihály Bálintot a betegség el is szólította a föld mélyéből, azért ő örökre bányász maradt. Bobál Cftula NÓGRÁD - 1977. szeptember 4., vasárnap 5
