Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Ü vegbe metszett művészet Kezében a repülőjegy, talán ezért is kezdi rögtön a beszélgetést az utazással Takács Géza, a salgótarjáni öblösüveggyár tervezőművésze. Nemrégen tért haza az NSZK-ból Coburg városból. Az igényes zsűri 19 ország 260 iparművésze alkotásaiból válogatta ösz- sze azt a kollekciót, mely méltán reprezentálta a mai idők üvegművészetét. Mintegy 190 művész kapta meg a jogot, hogy alkotásaival bemutatkozzon a nemzetközi kiállításon. Ezek között volt Takács Géza is. A reprezentatív, rangos bemutatón három darabból álló vázacsalád és egy narancs-citromsárga színösszeállítású szólóváza képviselte a tervezőművészt, s egyúttal a salgótarjáni öblösüveggyár kollektíváját. A mostani elismerés — a többi rangos kitüntetéssel együtt — évtizedeken keresztül végzett kitartó, szorgos munkálkodás eredménye. Még 1938-ban csiszolótanulóként ült először a korong mellé. Ám aligha juthatott volna el a tervezésig, ha már az első pillanatban nem lettek volna önálló elképzelései. Tehetsége gyorsan kibontakozott, ismertté vált. Önálló tervezői megbízatásokat 1951-ben kapott. Az öblösüveggyár gyártmányfejlesztési csoportjának vezetője. Maga is, munkatársai szintén igényesen készítik azokat a terveket, amelyek üvegbe metszve elviszik mesz- sze földre a tarjáni üvegesek hírét. Takács Géza ismét kiállításra készül. A Kulturális Minisztérium, a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus és az Üvegipari Művek üvegművészeti pályázatot hirdetett. Ólomkristály díszvázát és egy 25 darabból álló asztali ivókészletet készít a bemutatóra. Kevés eredményt hozott A megyei népi ellenőrzési bizottság munkaerő-gazdálkodást értékelő vizsgálatában a többi között foglalkozott az egész napi és a törtnapi kiesések alakulásával, a mérséklése érdekében tett intézkedések eredményességével. A vizsgálatba bevont 16 termelő-gazdálkodó egységben nagyobb eredményt tudtak volna elérni az említett területen. ha a szigorító igazgatói utasítások kellő intézkedésekkel jártak volna együtt. A munkaidő-gazdálkodást befolyásoló egy-három napos táppénzesnapok száma csupán azért mérséklődött, mert az új rendelkezés szerint az említett időszakra kifizetett táppénzt a termelési költségek terhére kell elszámolni. 1 A közhangulat megismerése A párt csak akkor tud eredményes munkát végezni, ha jól ismeri a közhangulatot, az emberek véleményét a különféle politikai kérdésekről, eseményekről, intézkedésekről. A döntéseknek természetesen sohasem lehet egyedüli vagy legfőbb meghatározója a közvélemény; az elhatározásoknál mindenekelőtt megvalósítandó társadalompolitikai céljainkból, valamint az objektív feltételekből, körülményekből kell kiindulni. Ám a közvélemény, a közhangulat maga is egyik tényezője, eleme a számításba veendő feltételeknek. Ezért" a párt különböző szintű vezető testületéi céltudatosan igyekeznek megismerni a dolgozók véleményét és hasznosítani azt a döntések előkészítésében, a határozatok végrehajtásának ellenőrzésében, a politikai munka feladatainak kijelölésében. Ez feltétele az irányító munka eredményességének, s egyúttal kifejeződik benne politikai rendszerünk demokratizmusa. Állandó, eleven kapcsolat Az embereket foglalkoztató kérdések és az ezekről alkotott vélemények megismerésében nagyon fontos szerepük van a párt alapszervezeteinek. Túlzás nélkül mondhatjuk: semmiféle közvélemény-kutató intézet nem helyettesíthetné az alapszervezetek tagságának állandó, eleven kapcsolatát környezefével, s az így szerzett friss, naprakész információk sokaságát. Mindenki tudja, hogy az emberek ma bíznak a pártban, s ezért nyíltan, őszintén mondják el elismerő és elmarasztaló véleményüket egyaránt. Azt is hozzátehetjük: általában azzal a meggyőződéssel mondják eh hogy ez a vélemény eljut az illetékes vezető testületekig, fórumokig, ahol majd a többivel együtt mérlegelik, figyelembe veszik. Az alapszervezetek tehát ilyen értelemben kettős elvárásnak tesznek eleget, amikor figyelemmel kísérik, számba veszik, értékelik a dolgozók politikai természetű véleménvét. Ez a pártéletünk gyakorlatában információs munkának nevezett — tevékenység egyformán fontos mind a párt felsőbb szervei, mind maga az alapszervezet számára. Az e tevékenység eredményeit tükröző összegezésekből ugyanis nemcsak az irányító testületek, de maga az alapszervezet is fontos következtetésekhez juthat el. Nem csupán „mások” számára készíti tehát ezeket, hanem önmaga számára is. A valóság ismeretére épít Ahhoz, hogy ezek az információk hasznosíthatók legyenek, mindenekelőtt igazaknak kell lenniük, a valósághoz híven, mindenfajta torzítástól mentesen kell tükrözniük a közhangulatot. Ehhez ma minden feltétel adott. Az MSZMP — szakítva az ötvenes évek elején eluralkodott gyakorlattal — a valóság ismeretére építi politikáját, a pártvezetés nem az intézkedések „visszaigazolását”, az ellentmondások „kisimítását”, a gondok elkendőzését várja a közvéleményt tükröző — felmérő jelentésektől. Azt is hozzátehetjük, hogy egyetlen alapszervezetre sem vet árnyékot, ha kitűnik, hogy működési területén az emberek nem mindent ítélnek meg azonnal helyesen, hogy vannak félreértések, téves vélekedések, s akad intézkedés, melvnek kedvezőtlen a fogadtatása, netán viták is vannak. Sőt, sokkal inkább mérhető a munkája azon, hogy tud-e árnyalt és sokszínű képet kialakítani a közvéleményről. Hiszen ez arról tanúskodik, hogy megfelelőek a tömeg- kapcéolatai, a párttagok állandó vélemény- cserét folytatnak környezetükben, a párt- szervezet következetesen feltárja és számon tartja az embereket foglalkoztató dolgozókat, a jót s a rosszat egyaránt. Ha eleven és mindennapos a politikai véleménycsere, ha érdemben működnek a munkahelyi demokrácia, a mozgalmi szervezetek fórumai, akkor a pártszervezet sok-sok ismerethez juthat. Ezért helyes a közhangulat megismerésében^ — mint általában a politikai tömegmunkában — messzemenően építeni a pártcsoportokra, azok gazdag, sokrétű tapasztalataira. A párt- és tömegszervez.tek tanácskozásai,, gyűlései, a munkahelyig értekezletek, a politikai oktatás foglalkozásai, a vitaköri megbeszélések, a különféle csoportos és egyéni beszélgetések mind fontos forrásai az információnak. Mindezek összegyűjtéséhez, válogatásához, összegezéséhez, elemzéséhez felkészültség, tapasztalat, politikai érzék szükséges: ezért az alapszervezeti vezetőségek mérlegeljék gondosan, kiket bíznak meg ilyen pártfeíadattal. Sohasem öncélú! A munka azonban nem ér véget az összegezés elkészítésével. Az emberek joggal várják, hogy véleményükre reagáljanak is valamilyen módon — szóban vagy cselekedetekkel. E reagálásnak természetesen mindig attól kell kiindulnia, aki az adott kérdésben illetékes. Az esetek nem csekély részében ez a felsőbb irányító pártszervekre vár, ám az alapszervezeteknek ilyenkor is gyakorta van tennivalójuk a válasz továbbításában és magyarázatában, az intézkedés* megvalósításában. Nem kevésszer azonban közvetlenül nekik kell Reagálniuk. Olymódon, hogy az agitációs munkában, az oktatásban megmagyarázzák a nem értett problémákat, válaszolnak a nyitott kérdésekre, érvelnek igazunk mellett. S oly módon is, hogy egyes dolgokban intézkednek, módosítanak a fennálló helyzeten, megoldják az arra megérett és a közhangulatot befolyásoló kérdéseket. A közhangulat tanulmányozása tehát sohasem öncélú ismeretszerzés. Mindig valamilyen cselekvésre kell hogy késztesse a párt- szervezeteket, s e cselekvés eredményességét szolgálja. Gy. L. — a mélypontról felfelé Vegyük meg Minőség z igények növekedése, változása egyre inkább szükségessé teszi a termelőegységek, üzemek, gyárak, vállalatok részére, hogy a mennyiség mellett a minőség alakulására szintén nagy gondot fordítsanak. Röviden: nem szabad a termelékenység növekedésének a minőség rovására mennie, de fordítva sem. A kettő összhangja biztosítja a gazdaságosságot, eladhatóságot, versenyképességet, korszerűséget, valamint a biztonságos gazdálkodást. A hazai és külföldi piac feltételeinek teljesítésénél ma már döntő fontosságú a minőség. A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége tavaly a mélypontra ' süllyedt. Termékeinek csupán 77 százaléka érte el az első osztályú minősítést és magas volt az osztályon kívüli áruk aránya is. Akkor nemigen volt mivel dicsekedni. — Az idei első fél év statisztikái változásról árulkodnak, mégpedig kedvező irányban. A minőséget javító új berendezések nem érkeztek, a dolgozói létszám a termelésnövekedéshez képest nem emelkedett, a feltételek szinte alig változtak. Mégis... A minőség tizenöt százalékkal javult, és az első osztályú termékek részaránya elérte a 92 százalékot. — Minek eredménye ez a nagyarányú javulás — kérdeztem Kiss Emma gyáregy- ságvezető-helyettestőL — A vállalati központtal szorosan együttműködve értük el a minőségváltozást Tavaly a leminősített áruk hatvan százalékát a kelme nem megfelelő anyaga okozta. Idén erőteljesen javult a kötés és kikészítés technológiai fegyelme és így a feldolgozásra váró kelme milyensége is. Kevés a szálhiba és kevesebb a selejt. — Ennek ellenére furcsa volt, hogy tavaly az exportra kerülő trnéningruhák ugyanabból a „rossz” anyagból készültek. a pásztói gyáregység dolgozói varrták meg, és reklamáció sohasem érkezett. Pedig köztudottan igényesek a nyugati megrendelők. Mi lehet ennek az oka — kérdeztük magunktól és ekkor kezdtük felülvizsgálni, elemezni saját meósaink munkáját. — Milyen eredmény született? — Rájöttünk, hogy túlzott óvatosságból, bebiztosítva magunkat a reklamációk ellen, alacsonyabb minősítést adtak a termékeinknek, mint amilyenek azok valójában voltak. Sok-sok első osztályú árura került rá a másodosztályú címke. Így már értettük, hogy az angol, NSZK, holland és arab megrendelőktől miért nem érkezett panasz. — Mi lett a megoldás? — Emeltük a minőségi munka színvonalát! Több dolgozónk Budapesten továbbképző tanfolyamon vett részt. Stabil meó-gárdát alakítottunk ki. Űj munkamódszert vezettünk be. A folyamatos minőségellenőrzés mellett műszakonként kineveztünk egy-egy csúcsmeóst, aki a kollégái tevékenységét kontrollálja. Az első osztályos áruknál tételes ellenőrzést végeznek, az első osztályú termékeknél szúrópróbaszerűen történik a minősítés. • Változtattunk a bérezési rendszeren is. Az időbér helyett maximált darabbért vezettünk be a meósoknál. Ez ösztönzőleg hat a dolgozókra. Nagyobb figyelmet fordítanak munkájukra. A kereset is kedvezően alakult, A régi ezerötszáz—ezerhatszáz forint helyett az átlagkeresetük ma már eléri a kétezernégyszáz forintot. Az új módszerek létszán?- megtakarítóst eredményeztek, és csak a legjobb^ szakemberek maradtak. A pásztóiak példája alapján a jövőben folyamatosan, vállalati szinten is bevezetik e rendszert. — Mely tényezők eredményezték további javulást a minőségben? — Emelkedett az üzemben a szakmunkások aránya. Tanuló- és felnőttképzéssel is foglalkozunk. A betanítottak begyakorlottsága nőtt, hiszen a profilunk nemigen változott. — Negatív ösztönzőelem beépítésével érdekeltté tettük a dolgozókat a jobb, figyelmesebb munkára. A gépi visszavetés eddig is szabályozta a premizálást. Ez azt jelentette, hogy akinek sokszor adták vissza a hibásan megvarrott árut, az kevesebb jutalmat kapott. Most akinek a gépi visszavetések száma eléri a negyvenet, az nem kap prémiumot. Sót a darabbéres keresetéből öt százalékot levonnak. Ennek eredménye, hogy gyáregységünkben az engedélyezett szintnél hat százalékkal alacsonyabb a hibás termékek száma. A beszélgetés további részében arról esett szó, milyen változást jelentett mindez a pásztói üzem gazdasági életében. — A legfontosabb a nyereség növekedése, amely a tavalyihoz képest több ir.int tizenkétszeresére (!) emelkedett. Négyszázezer forint helyett idén az első fél évben hatmillió forintot számolhattunk el. Ebben benne van a 32 százalékos termelésnövekedés is, ami a nyereség gyarapodásának egyharmadát adta. — Hogyan tovább? — Mindig nagyobb az igény a megrendelők részéről. Célunk nemcsak az elért minőségi szint megtartása, hanem további javítása. Erre tettek ígéretet szocialista brigádjaink a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére elfogadott felajánlásaikban. minap külföldi vendégek vásároltak mellettem az áruházban. Férj és feleség lehetett, mert az asszony imigyen szólt: „Vegyük meg azt a tréningruhát a gyerekeknek, mert nagyon szép...” És azt hiszem ez kellő dicséret. — békési — Statisztikát készít a fiatal magyarnándori könyvtáros- nő. A legidősebb olvasó Mag- lódi Jánosné. Talán nem sértjük meg azzal, ha eláruljuk a korát. Túl jár már 4 évvel a hetvenen. Üjabb összesítések: ki viszi haza a legtöbb könyvet? Maglódi néni megint csak listavezető. A közelmúltig maga jött kölcsönözni, két- három hetente. Most már az unokák is segítenek. A személyes találkozás is tartogat meglepetéseket. Nem szabadkozik, pedig ebédfőzés, közben érkezünk. Könyvekről mindig szívesen elbeszélget. — Azóta olvasok, mióta sikerült megtanulnom a betűvetést. Akkoriban a Milliók könyveit, meg a Nick Carter filléres köteteit böngésztem. Aztán Herczeg Ferenc következett. Ahogy az akkoriban szokás volt. Sok könyv címére még most is emlékszem azokból az időkből. Például a Cronstadti kémre, vagy a Jósra gyöngyök című indiai útleírásra. — Már a régi községi könyvtárnak is tagja voltam. Utaztam a könyvek segítségével. Pénz híján csak így lehetett. Bár egy-két véres kaland miatt a valóságban sokszor nem is vágytam azokra a messzi tájakra. — Aztán 1943. januárjában a Donnál meghalt az uram. Négy gyerekkel maradtam. Nem tehettem mást, napszámba kellett járnom. De azért az olvasással nem szakítottam. Segített elviselni a sok nyomorúságot. .. Később megváltozott a mi életünk is... Most már csak a ház körül dolgozgatok, több jut így a könyvekre. S előhozza az éppen kikölcsönzött köteteket. Mutatja, mit hozatott haza az unokáival. Kiemel egyet közülük. Nemeskürthy István: Rekviem egy hadseregért. Kérdően nézünk> hiszen az előbb beszélt tragédiájáról. — Hallottam, hogy őszinte, jó könyv. Szeretném megtudni, miért kellett több mint harminc éve elpusztulni a férjemnek. A pillanatnyi hallgatást ő töri meg. — Egy baj van csak. Romlik ..a szemem. Hályog is nö az egyiken. De azért olvasni fogok, amíg csak látok. M. M NÓGRÁD - 1977. szeptember 4., vasárnap 3