Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

Központi ünnepség Nagybálonyban r (Folytatás az 1. oldalról) hogy öt év alatt a szénbá­nyáknál több mint 500 millió forintot fordítanak beruházá­sokra, fejlesztésekre — ami kétszerese az előző öt­éves terv beruházási összegének. Ennek több mint felét költik gépek vásárlásá­ra: korszerű önjáró frontfej­tést biztosító szerkezetek, elő- vájási fúró-, jövesztő-, va­lamint rakodómunkát meg­könnyítő gépeket állítanak a termelés szolgálatába. Jelen­leg már Ménkesen, Kányáson és Szorospatakon is önjáró frontbiztosító berendezésekkel ellátott, maróhengeres jövesz- tésű frontokon folyik a ter­melés. A fejlődést méltóképp érzé­kelteti, hogy a gépi jöveszté- sű széntermelés aránya 1972- ben még csak 18 százalék volt, de napjainkra már elérte az 58 százalékot. A gépi vá­gathajtás aránya 37 százalék. Az eddig elért eredmények­kel azonban — hangsúlyozta a továbbiakban az SZMT ve­zető titkára — nem szabad megelégedni. A nagy értékű termelőberendezések gazdasá­gos kihasználása még nagyobb szervezettséget, fegyelmet és szakértelmet követel minden­kitől. Csak így érvényesül­het a népgazdasági igény! A biztonságos széntermeléshez, a további folyamatos munka biztosítására, nyolcéves szü­net után, újból megkezdődött /a szénmedencében — mintegy százhúszmillió forint költség­gel a mélyfúrási program végrehajtása. Amitől azt vár­ják, hogy a nógrádi szénme­dence kitermelhető vagyona megkétszereződjön! Mindezek mellett a válla­latnál nagy gondot fordítanak a balesetek megelőzésére, a munkahelyi körülmények ál­landó javítására. Erre az utób­bi két év alatt több mint 100 millió forintot költöttek. A szociális gondoskodást az is mutatja, hogy a kormányprog­ram 400 lakás megépítését biztosítja a nógrádi bányászok számára. Ezen kívül a vállalat 1971. és 1976. között 360 dol­gozó számára 6 millió 200 ezer forintot fordított lakásvá­sárlás, valamint családiház­építés támogatására. Kovács László kiemelten fog­lalkozott a Nógrádi Szénbá­nyák aknaüzemei tervének tel­jesítésével is. Emlékeztetett arra, hogy ebben az évben 251 szocialista brigád több mint 4 ezer tagja tett felajánlást a bányásznap, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re. Célja, hogy idei egymillió tonnás tervüket még 22 ezer tonna szén felszínre küldésé­vel növeljék, több mint 500 méterrel hosszabb vágatot hajtsanak ki, 2 millió forint értékű megtakarítást érjenek el, s fejlődjön a dolgozók műveltsége és közéleti tevé­kenysége. Az eddigi eredmé­nyek — miként az SZMT ve­zető titkára hangsúlyozta — máris számottevőek. A munkaverseny eddigi sza­kaszának értékelésekor külö­nösen jó teljesítményeket mu­tatott fel a szorospataki Kocz- ka Sándor, a kányási Molnár Sándor, a ménkesi Szabó End­re, valamint Lőrincz András Tiribesen dolgozó brigádja. Az SZMT vezető titkára a nemzetközi helyzettel foglalko­zó szavai után így zárta be­szédét: — Engedjék meg, hogy a megyei pártbizottság, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa és valamennyi nógrá­di nevében kívánjak önöknek a jövő feladatai valóra váltá­sához sok sikert és eredmé­nyes munkát. A tetszéssel fogadott beszé­det, — amelynek hallgatói kö­zött helyet foglalt Pothornik József, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete aleln öke, az MSZMP KB tagja, Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, a megye, Salgótarján, a salgó­tarjáni járás, valamint Nagy- bátony nagyközség politikai, állami és gazdasági vezetői, a SZOT, a BDSZ és a Nehéz­ipari Minisztérium képviselői — a kitüntetések átadása, majd estéig tartó, gazdag, szín­vonalas kulturális program követte. k. ey. Dél-maiukui terroristák pere A hollandiai Assen város­ban kedden kezdődik hét dél- malukui terrorista bűnügyé­nek tárgyalása. Mint emléke­zetes — a terroristák május 23-án elfoglalták a bovensmil- dei iskolát és egy vonatot. Az iskolában 110 kisgyermeket és 7 tanárt tartottak fogva, majd amikor bélhurutos járvány tört ki, a gyermekeket május 27-én szabadon bocsátották, de két tanárt és két tanár­nőt továbbra is túszként őriz­tek. A vonaton 55 utas volt, akik­nek fogva tartása 462 órát tartott. A kiszabadított gyer­mekek elmondották, hogy a terroristák ném bántalmazták őket, egy 11 éves kislány a rendőrségi kihallgatáson elme­sélte, hogy éppen kézimunka­órán vettek részt, amikor a kommandó behatolt az iskolá­ba és az iskola nagytermébe terelte őket. A gyermekek magukkal vihették könyvei­ket és játékaikat is. Nem hagyhatták el a helyiséget de a fiatal terroristák megenged­ték, hogy televízión nézhessék a híradót és így tudták, mi­lyen tárgyalások folynak ki­szabadításuk érdekében. Június 11-én hajnalban a holland tengerészgyalogság, a csendőrség, a rendőrség és a légierő együttes akciója kisza­badította az elfoglalt vonat 55 utasát is. Ezútal már harmadik eset­ben kerül sor dél-malukui terroristák bírósági tárgyalá­sára. 1976. márciusában 7 ter­roristát 14 évi börtönre ítél­tek egy vonat feltartóztatása és túszok fogva tartása miatt, 7 másik fiatal dél-malukuit pedig az amszterdami indonéz konzulátus elfoglalása miatt 6—6 évi börtönbüntetéssel sújtottak. A legutóbbi esetben két ha­lálos áldozat is volt, akik a kiszabadítási akció során es­tek áldozatul. Adolf Hitler — szupersztár? X frankfurti mozi előtt hosszú sor: az a film megy, amelynek hírverésénél csak a nyomában támadt vita na­gyabb. „Hitler — egy karrier”. Egy ugyancsak nagy port ka­vart könyv szerzője írta. Bi­zonyos Joachim C. Fest, aki néhány évvel ezelőtt renge­teg pénz keresett Hitlerről írott könyvével, pedig már talán Festen kívül senki sem hitte- hogy e témában még egyszer fel lehet esi gázni a közönség érdeklődését. A mozi bejárata mellett új­ságosstand, a Spiegel címlap­ján — Hitler. A Stern címlap­ján: Hitler, Goebbelsszel. A Quick címlapjain meztelen af­rikai nők, de ez csak látszó­lagos eltérés. Ugyanis a lap nagy riportjához tartozik: „Leni Riefenstahl — Életem legszebb képei.” Leni Riefensthal Hitler ked­velt filmrendezője volt, ő ké­szítette az 1933-as nürnbergi pártnapról a filmet, az ..Aka­rat diadalá”-t. Vagy tíz esz­tendeje áttért a fotóművész- kedésre: a többi között Afri­káról adott ki képes albumot — amit csinált, nem éppen rossz, dehát Riefenstahlnak soha nem a tehetségével volt baj. És Joachim C. Festnek sem lehet a szemére vetni, hogy kontár módjára nyúl ahhoz az anyaghoz, amelynek egy jelen­tős részét egyébként éppen Leni Riefenstahl forgatta an­nak idején. Mert a Hitler- film, természetesen, t,eredeti dokumentumokon” nyugszik. Hogy mennyire azok? Wim Wenders, a neves nyugatné­met filmrendező a Die Zeit­ben elmondta: az ..eredeti filmdokumentumok” kivétel nélkül azoknak az optikáján keresztül láttatják Hitlert, akik tettestársak voltak, akik­nek együttműködése, segítsé­NÓGRÁD - 1977. Az „új” Hitler-kép ge Hitler „karrierjét” nem utolsósorban lehetővé tette. Vagyis: azt a propaganda­anyagot vetítik a mozikban, amelyeket Hitler készíttetett saját magáról. A Hitler-film készítői pedig éppen tárgyilagosságukkal ér­velnek. Mondván: elérkezett az idő, hogy „érzelmektől mentesen” foglalkozzanak a korszakkal és annak kiemel­kedő személyiségével. Így az­tán a film nézői eredetiben megismerhetik a hitleri dema­gógiát: antikiommunista és an­tiszemita tirádák harsognak a mozik hangszórójában. A film nem annyira leleplez, mint terjeszti a hitlerista eszméket. Persze úgy. hogy „perbe száll” Hitlerrel, akinek a bűne sze­rintük nem az volt. hogy há­borút indított, hanem az, hogy azt olyan módon tette, amely súlyos vereséghez vezetett. Fest filmje az NSZK-ban is tiltakozási hullámot váltott ki. Közvélemény-kutatásokkal és körkérdésekkel bizonyítják, hogy a fiatalság, amelynek ezt szeptember 4., vasárnap a művet szánták, téveszmék­kel hagyja el a mozit. Egyál­talán nem ..érzelmektől men­tesen”. Hanem legjobb eset­ben is azzal, hogy nem vilá­gos számára, atyáik, akik mindazt megérték, miért jel­lemezték előtte ördögként Hitlert és pokolként a biro­dalmát. Lehetetlen észre nem vanini, hogy az úgynevezett „Hitler- hullám” felkorbácsolásával egyidejűleg megélénkült a szélsőjobboldal, a neonácik tevékenysége. Maga Willy Brandt is figyelmeztetett erre. élesedő bírálatok hangzanak el az NSZK nyugat-európai szomszédaitól, politikai és ka­tonai szövetségeseitől. Olasz­országban, Hollandiában, Svédországban és Belgiumban, Angliában és Francaország- ban. A legtekintélyesebb francia magazinok péidául szintén a Hitler-'kerdésnek szentelték augusztus utolsó előtti heájben címlapjaikat. Az L’Express ezt kérdezi: „Hitler szupersztár?” Az NSZK sajtójának nagy része, köztük kétségtelenül jó szándékú hírlapírók és kom­mentátorok is, megbántva, sőt helyenként kétségbeesve teszi szóvá: kialakult egy kép a „rossz Németországról”, amely nem felel meg a valóságnak. S több megértést kérnek a szomszédoktól. Érvük: ,R~y náciknak az NSZK-ban i r nincs talajuk, és ha a „szarod demokratikus rend” lehetővé is teszi fasisz­ta id szervezetek létezését, azok jelentéktelenek. Igaz, száznál több neonáci újság és folyó­irat létezik, de heti összpél- dányszámuk még a kétszázez­ret seirn haladja, meg. Adolf Hitler tehát ma nem vezér — „szupersztár”. Na­gyon ..tárgyilagosnak” kell leRni ahhoz, hogy az ember­nek ne szoruljon ökölbe a keze. A hét 3 kérdése A hét legtöbb jelentése az immár „hagyományos” válság- övezetekből érkezett, a Föld­közi-tenger medencéjének ke­leti feléből kiindulva a közel- keleti térségen és Afrika szarván keresztül a kontinens déli részéig. Cipruson a görög népcsoport egységesen válasz­totta meg új elnökké Kipria- nut (a viszonylag gyors és együttes döntésben szerepet játszhatott, hogy a ciprusi problémát éppen a Biztonsági Tanács vitatja), ám február­ban újabb választások lesznek s azok nem ígérkeznek ilyen simának. Fegyveres harcok és diplomáciai tárgyalások foly­nak szinte párhuzamos vágá­nyokon Libanontól Ogadenig, s Rhodesiában egy választási komédia tette még bonyolul­tabbá a helyzetet. A szocialis­ta országok a fajgyűlölő rend­szerek felszámolása mellett szállnak síkra, szolidárisak az antiimperialista erőkkel és őszintén kívánják a független afrikai országok közötti konf­liktusok békés megoldását. Ilyen szellemben foglalt állást, a többi között „a szófiai ma­gyar—bolgár kormányfői ta­lálkozóról kiadott közös köz­lemény nemzetközi vonatko­zású fejezete is. 1. MI A JELENTŐSÉGE A MAGYAR—BOLGÁR KORMÁNYFŐI TALÁL­KOZÓNAK? Viszonylag rövid időt, nem egészen 36 órát töltött Szó­fiában Lázár György és kísé­rete. A munkalátogatás jelle­ge alaposan csökkentette a protokolláris vonatkozásokat, annál több lehetőség kínálko­zott az érdemi tárgyalásokra. A két szocialista ország kap­csolatai problémamentesek, minden lényeges kérdésben tel­jes a nézetazonosság — így a megbeszélések a hosszú távú együttműködés további fejlesz­tésére, az adott tartalékok még teljesebb kihasználására irányultak. A kormányfői találkozó kő-' zéppontjában ezért a gazdasá­gi kapcsolatok álltak. Ami a jelent illeti: lehetőség van az előirányzatok túlteljesítésére, s ebben az ötéves tervben az árucsere-forgalom értéke el­érheti a 800 millió rubelt, a 736 milliós tervszámmal szem­ben. Szó került azonban a jö­vő teendőiről is, megkezdőd­tek az előkészületek az ) 980 utáni időszak terveinek össze­hangolására. A magyar—bol­gár reláció azért is ígéretes, mert a gazdasági kapcsolatok mintegy negyven százalékban a kooperációs és szakosított tevékenységen alapulnak, két­oldalú viszonylatban ez a leg­magasabb arány a KGST-ben.. Jó példa, amely a maga ta­pasztalataival elősegíti a kor­szerű kapcsolatokat, a szocia­lista integrációt. / Ezekről a kérdésekről foly­tattak beható eszmecserét, amikor Lázár Györgyöt fogad­ta Todor Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, államfő; amikor a mi­niszterelnöki kabinetben a tárgyalóasztalhoz ültek; s a Bulgária legnagyobb gazdasá­gi egységében tett látogatás során. (A KGST ajánlásainak következtében Bulgária szako­sodott az üzemen belüli szállí­tás és anyagmozgatás okos gé­peinek gyártására, s mi ma­gyarok is bolgár exportból ju­tunk az elektromos és egyéb targoncákhoz. Lázár György — amint hangsúlyozta — ba­rátként és vevőként a tizen­öt kombinátot magába fogla­ló tröszt vezetőivel találkozott, s a rögtönzött bemutatón az új gépcsaládok prototípusait is szemrevételezhette.) A bolgár kormányfő magyarországi meghívása pedig természetsze­rű jelzése annak, hogy kap­csolataink rendszeresek és ál­landóak, a közös céloktól és érdekektől vezérelve. 2. MILYEN ŰJ FEJLE­MÉNYEK KÖVETKEZTEK BE AZ AFRIKAI KONTI­NENSEN? Miután csaknem minden ki- szivárgott — hivatalosan is közzétették London és Washington „legeslegutolsó” Rhodesia-tervét. Kevés siker­rel : visszautasította a hazafi­as front, mert nem ad bizto­sítékokat a többségi uralom gyors megteremtésére, ugyan­akkor eleve le akarja szerelni az afrikaiak harcát, de nem fogadta el a Smith-rezsím sem. Igaz ugyanis, hogy ez a terv sok mindent átmentene, de Smithnek le kellene monda­nia. A telepes miniszterelnök azonban úgy megy, mintha jönne, s gyorsan összeütött egy választási komédiát. A 66 tagú parlament 16 fekete kép­viselőjét a hatmilliós színes la­kosság 7400 „kiválasztottja” választotta, míg a fehérek 50 mandátumát egytől-egyig Smith pártja nyerte el. így azután „antidemokratikus” lenne — mondják — Smith leköszönése. Az időzítés annyira tőkéiéi tes, hogy a világsajtó egy ré­sze hajlamos szereposztásról beszélni: nehezen hihető, hogy miután amerikai—angol rész­ről annyi lehetőséget kihagy­tak a Salisbury! rezsim meg­buktatására, most egyszerre szigorúak és kérlelhetetlenek lesznek. Ráadásul Afrika fel- sorakozását gátolja, hogy a kontinens független országait éppen ezekben a kritikus na­pokban belső ellentétek oszt­ják meg s különösképpen Af­rika szarva körül nőtt meg a feszültség. A rendszertelenül érkező hadijelentések mellett folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések: a hét krónikájá­hoz tartoznak a malgasi veze­tők közvetítő kísérletei, afrikai országok felhívásai a harcok beszüntetésére s rövid közle­mény adta tudtul a Szomáliái elnök moszkvai és kairói út­ját. Egyelőre korai lenne még az ellentétek feloldásáról be­szélni, de az idő és a körül­mények sürgetnek' az afrikai országok egymással folyó tor­zsalkodása elvonja a figyelmet arról a területről ahová most összpontosítani kellene. 3. MIÉRT HALASZTOT­TAK EL A BÉCSI TÁR­GYALÁSOKAT? Bizonyos értelemben megle­petés volt egy halasztási hír: Bécsben mégsem tartják meg Gromiko és Vance szerdára tervezett találkozóját, a két külügyminiszter csak a hónap végén tárgyal, amikor a szov­jet diplomácia vezetője az ENSZ-ülésszak nyitányára, az Egyesült Államokba utazik. Közrejátszottak dátumbeli egybeesések is, a bécsi Talál­kozó tervezett időpontjában kerül sor Washingtonban az amerikai—panamai csatorna- szerződés aláírására s vendég­ként több latin-amerikai kül­ügyminiszter jelen lesz. Az igazi okot a világsajtó mégis az amerikai „tudathasadás­ban” látja. Washington szem- melláthatólag még mindig nem határozta el magát lépésre a SALT ügyében. Nem titok, hogy egy szov­jet—amerikai külügyminiszte­ri találkozó napirendjén első­sorban a fegyverkezési hajsza megfékezésének kellene szere­pelnie. Tehát érdemi állásfog­lalásra van szükség a SALT—1 meghosszabbítására. (Az ö£ évre kötött megállapodás ok­tóberben érvényét veszti) és a vajúdó SALT—2 előmozdítá­sára. De ott halmozódnak a többi problémák: az új tömeg- pusztító fegyverrendszerek el­tiltása (Genfben esett róluk szó szakértői szinten); a ve­gyi fegyverek korlátozása; a teljes atomcsend; a leszerelé­si világkonferencia, vagy első lépésként az ENSZ leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkí­vüli ülésszakának összehívása; s végül, de nem utolsósorban a neutronbomba kifejlesztésé­nek megakadályozása. A Szov­jetunió álláspontja- közismert, minden területen a katonai enyhülés híve. kész a szüksé­ges kompromisszumokra és ésszerű egyezményekre. Az Egyesült Államokban, miután magasra korbácsolták a hisz­tériát. Carter charlestoni be­szédével némi visszakozás tör­tént, most viszont a kulcskér­dés, hogy a szavakat tettek kövessék. Remélhetőleg, a ha­lasztás után, a gyakorlati cse­lekedetek nyelvén fognak szól­ni. .. Réti Ervin 2 Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents