Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

Friss levegő Ódon falak között Az igazgatót, , ebédidőben tányérok helyett, kibogozha- tatlannak tűnő kábelkötegek előtt találom. 4obb kezében teleíon, hangjával a drót túl­só oldalán, mozdulataival a helyszínen irányít. Balassagyarmaton, a Palóc­föld művelődésének egyik fel­legvárában járunk, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ­ban. Közel másfél száz éves, klasszicista épület. De leve­gőjében nyoma sincs holmi ódon mozdulatlanságnak. Az itt dolgozók átlagéletkora 30 év körüli, de lelkesedésükből még nem veszett el a tinéd­zserlendület sem. — Igényes, fejlődőképes szakmai gárdát sikerült kiala­kítanunk — kezdjük a beszél­getést Halmai Lászlóval, a ház vezetőjével, aki három éve munkálkodik itt. Ö-- is csak nemrégen hagyta maga mögött a harmadik ikszet. — Sokat segített a városi tanács, hogy sikerüljön meg­mozgatni a helyi művelődés állóvizeit. A régi megyeszék­hely ittmaradt értelmisége, csak sokára heverte ki a „trónfosztás” traumáját. Az elmúlt évtizedben — főleg a hetvenes évekről beszélhetünk — megindult iparosodás, vá­rosiasodás új távlatokat nyi­tott. A régi tisztviselőváros nincs többé. Az azóta felnőtt nemzedék már nem törődik az elvesztett „pozíciókkal”. A friss igények kielégítése, kap­csolódva a Palócföld itteni kulturális örökségéhez, réte­ges műsorpolitikát igényel. Hiszen a nívótlan, buffószín- vonalú előadások sértik ennek a publikumnak az önérzetét, az elvontabb programok vi­szont ma is csak félházat vonzanak. Réteges műsorpolitika, ízlel­getem a kifejezést és a nyári rendezvények füzetében lapoz­gatok. Kabos-est és Locomotív GT hangversenye, koncertek, ki­állítások — bőségesnek tűnik az „étlap”. Kérdés persze az is, mi, hogyan fogyasztható és élvezhető a „kedves vendég” számára. — Harminc kiscsoportunk működik, s ezeknek jelentős részében felnőttek dolgoznak. A kertbarátok köre, nemrégen a kiskertek mestereinek VI. országos versenykiállításán nagydíjat nyert. Augusztus közepén nyílt meg állításuk, melyet a fotószak­körrel közösen hoztak létre. Üj lehetőségeket sejtető cso­portosításban mutatják be a két művészeti ág kapcsolatát. A numizmatikusok, hímzők, fafaragók, intarziások vagy éppen a nyugdíjasok foglalko­zásai mind-mind másfajta ét­vágy ' jóllakatását szolgálják. Képzőművészeti szabadisko­lánk a helyi tehetségek to­vábblépését segíti, Szederkényi Attila szobrászművész támo­gatásával. Nemrégen beindult kerámiaszakkörünk célja még közvetve sem a művész- képzés, inkább a vizuális és plasztikai szemlélet fejleszté­sére gondoltunk. Gyakran kopognak ránk, hol egy lemezt, hol írógépet keresnek a munkatársak. — Sokat segítenek az új módszerek — folytatja az ifjú igazgató az egyik apró közjá­ték után. — Akinek sikerül meglepni az embereket, az egy kicsit már meg is nyerte őket. Kísérletezünk mi is, bár sokszor úgy érezzük, ötleteink mellett elkelne még egy rek­lámszakember. Lassan egy­éves a művelődési központ előtt felállított hirdetőszekré­nyünk, amely audiovizuális új­donságaival hívja fel ránk a járókelők figyelmét, összeál­lításokat, hangmontázsokat készítünk az üzemi rádiókba, melyekhez, nem szégyelljük bevallani, merítünk ötleteket például a rádió Ötödik sebes­ség című műsorából is. Értelmet nyernek az érke­zésemkor látott kábelkötegek. Éppen hangos művelődési 18.20: Tájak, városok, em­berek. A fojtogatott ország. A sorozat mai adásában Eti­ópiáról lesz szó. Az ország Északkelet-Afrikában van, egészen a Vörös-tengerig hú­zódnak határai. Területének alig tíz százaléka a mezőgaz­daságilag megművelt. föld, az ország négyezer méteres átla­gos magasságban fekszik, a tengerszánt felett. Lakosságá­nak nagy része földműveléssel foglalko­reklámot, zenés összeállítást készítettek, amely végigván­dorolja a város jelentősebb üzemeit, s bejátszák a na­gyobb üzletekben, többek kö­zött az Ipoly Áruház hangos­bemondójában is. — A központ és az amatőr színjátszók idén ősszel már tizenharmadszor rendezik meg az országos irodalmi színpadi napokat. Ez minden évben egy-egy nép irodalmához kap­csolódik, idén a csehszlová­kok kerülnek sorra. Lassan valóságos nemzetközi feszti­vállá fejlődik ez a program. Tavaly tizennégy hazai együt­tes mellett két külföldi cso­port is fellépett. Az öreg falak nemsokára megújulnak. A KÖZTI elké­szítette a terveket, szeptem­berben megkezdődik a teljes rekonstrukció. Akad olyan is, amit saját erejükből és társadalmi mun­kával sikerült rendbehozniuk. Például a szabadtéri színpa­dot. A fémipari vállalat mun­kásainak önzetlen segítségé­vel új művelődési alkalmat teremtettek. A reflektorállvá­nyok, a kábelek, a kerítés szinte ingyen kerültek a kö­zösség tulajdonába. Élni akar­nak a lehetőséggel, többek között kertmozit is szeretné­nek. Még az ősszel kisebb fesztiválra hívták ide a pop­zene olyan jeles képviselőit, mint Bergendi-, a Generál és a V 73 együttes. A tervek és a megvalósulás között bárcsak mindenütt ilyen rövid lenne az út. zik. Afrika harmadik legnépe­sebb állama soha nem volt gyarmat. 1950 óta Eritrea is hozzátartozik. Az ország válságos éveket élt át- Az eritreaiak elszaka­dási törekvéseit Szaúd-Arábia és Szudán is támogatja. De erős nyomással nehezedik Etiópia belső életére a Nyu- gat-szomáliai Felszabadítási Front tevékenysége és a bel­ső reakció visszahúzó ere­je. A műsor Etiópia gazdasá­gi helyzetét, társadalmi gond­jait mutatja be. érdekes ki- és állattenyésztéssel Molnár Miklós Mai tévéajánlatunk Fiilöp János: fSleíiIIle (Kisregény) 17. Nem. Nem úgy fest a dolog, hogy valami is lenne. Az öreg csak tipródik a sáros havon, nyúlkál a gyeplő után, próbál leszerszámozni. Tán a révhez akart menni Miska, s az öreg beleszólt? Nekem az tetszett volna, ha jól megkoptatják egymást! Vajon most mi lesz? Ha velem csinált volna ilyet az apám, én aligha­nem. .. .. .Hülyeség. Ha én ismerem az apám, akkor másmilyen az életem. S, a szüléimé is. Én aztán tudnám, hogyan kell gazdálkodni a szeretettel. Ha Miska feldühödik és el­ereszti . a szent jobbot, akkor az öreg taknyán-nyálán csúsz­va törli fel az udvart, de még az istállót is. Én nem igazi méregből kaptam egyet Mis­kától, mégis pompos a szám. Nagydarab gyerek, s nem is ügyetlen. Mennyit fűzte a sporttiszt, hogy tanuljon ököl­vívást! Ha én vagyok a helyé­ben, rögtön felcsapok. Ilyen válakkal, ilyen öklökkel?... s aki megfelelt, mindjárt vitték a hadosztályhoz, a sportszá­zadba! Ez a mafla nem állt kötélnek. Hogy ő nem szeret másokkal huzakodni, mondta, meg nem szeret mást megüt­ni. Emlékszem, milyen jót rö­högtem rajta, a jámbor ta­nyasi borjúnak meg sem for­dul a fejében, hogy esetleg őt is megüthetik! No, most megütötték. Nem is akárhogy. Nem lehetett kel­lemes, úgy láttam, bőrszíjból van az az ostor, csíphet, mint a nyavalya. Vagy inkább se­bezhet, felégeti a bőrt, ahol eltalálja. Ha valami, akkor ez ke­nyértörésre viszi az itteni dol­gokat. Ha Miskának van ge­rince, nem hagyja annyiban! .. ,s, mit csinál? Megint hü­lye vagyok! Mert Miska, ha egyszer nem bántotta az öre­get, csak egyet tehet: elmegy Én nyilván vele, s akkor itt marad a lány egyedül. Kitéve az öreg bakafántoskodásának, hónapokra. Nem jól van ez sehogyse. I " Imént még nagy elszánás volt bennem, hogy lemegyek, jól megmondogatom nekik. Most kelletlenül szedelőzkö- döm, soká pallóm tenyérrel a térdemről a port, a kléhát. Kényelmetlen lesz ez az este! .. .De nem az, mert sehol egy lélek. A konyha üres, az asztalon ott van az étel, de csak egy terítékkel, számomra. Mit csináljak? Átmenni — nem akarózik. Sötétet látok, lehet, hogy a lány egyedül van, lehet, hogy Miskával. Egyiknek se lehet kacarászós a kedve. Az istállók ablaká­ban gyenge fény világol. Ott alighanem az öreg bütyköl —, de az is lehet, hogy Miska, s akkor az öreg van a szobá­ban. Nem jó ez sehogy. Figyelembe kell vennem azt is, családi ügyről van szó. Mért tartozik ez rám? Én csak olyan vagyok itt, mint a hamu a cukor sarkán. Emlé­kezem, száz gyufát elgyújto­gattunk fizikaórán, sehogyse kapott lángra a kockacukor; mihelyt azonban egy kis ha­mu került rá, máris olvadt, égett. Regi bajok feszegettek itt, nem én ástam a szakadé­kot, földrengést se én csinál­tam. Rágyújtok, nézek a füst után, fejem az öklömre ra­kom. Csináljak valamit? ezek he­lyett? Pont én, aki átszállóban van itt? s tán már holnap úgy megy el, hogy soha erre nem vezet az útja? Az viszont derék dolog vol­na, szétütni a tehetetlenségük közepette. Hadd lássák, ki is az a Fülemüle. Gondolom, a lánynál se maradna hatás nélkül, ha erélyesen fellép­nék. .. NÖGRÄD - 1977. szeptember 3., szombat | A balassagyarmati Ex Libris irodalmi színpad tagjai az esztendőnként megrendezésre ke­rülő irodalmi színpadi napokra készülnek. Műsorukat a szlovák irodalom jegyében ál­lítják össze. A bemutatóig az együttes még sok-sok ünnepi eseményen lép fel. Képünkön: pódiumelőadás a leánykollégiumban; Sárkány Zsuzsa, Tibay András, Borbély Klára ver­seket mondanak. — kj — A magyar tudomány arcképcsarnokából Keleti Tamás akadémikus A professzor nem babonás. Ez úgy derült ki, hogy vélet­lenül éppen ötvenedik szüle­tésnapján találkoztunk, amely rízenharmadikára és pénteicre esett. És elvégre miért is len­ne babonás — hiszen a Ma­gyar Tudományos Akadémia éppen ötvenedik életévében választotta levelező tagjai so­rába. Humorérzéke — és jó adag öniróniája — viszont van, mivel a naptárra nézve nevetve jegyzi meg: lehet, hogy ez a választás az Aka­démia balszerencséje... Igaz, ha a babonára hajlott volna, akár neki se indult vol­na pályafutásának, elvégre öt­ven évvel ezelőtt, születése napján május 13. napja úgy­szintén péntekre esett. A ba­bonával mit sem törődő fia­talember szülővárosában, Bu­dapesten végezte az akkor L ide hová? Emelvényre, s prédikáljak? Vagy ringbe, s agyai jam meg az öreget? Hinta-palinta ez, Fülemüle, kisfiam! Tapodtat nem ha­ladsz előre. Bejön Margit. Rekedt a hangom, ahogy köszöntőm: — Jó estét kívánok, Margit­ka. — Elkésett, mert már van belőle rossz — feleli. Ez megint afféle figurás beszéd, tehát nincs minden elrontva. Rögtön megvidámulok, azt mondom gálánsán: — Nekem nem rossz, mert látom, hogy nem haragszik rám. Vállat von, rakja el az asz­talról az edényt, nem válaszol. Mit is szólhatna, igaza van. Komótosan dohányzom, elné­zek, s közben lázasan kere­sem, mivel törhetném meg a csöndet. — Maguk felé mindig így karózzák a tököt? Nem hiszek a fülemnek. Ez mi? Nézek rá, s lassan meg­értem, hogy a föltámasztott fejemnek szólt az ige. Nem mindig — mondom végül. — Csak amikor érik a magja. — S ez most van? Télen? — Most. — felelem én —, hamarosan ültetem is..., ha hagyják. Tetszik neki a játék, kí­váncsi, mire akarok kilyu­kadni. — Tökmagból csak tök nő — mondja. — Az is jobb. mint a sem­mi ! No, most!... Megakad a ke­ze, rámnéz S első eset, hogy a válaszát nem kíséri valami­lyen fitymáló gesztus: — A semminél... hát annál minden jobb. (Folytatjuk) még Pázmány Péterről elne­vezett tudományegyetem (a mai ELTE) vegyészkarát In­nen két évre Debrecenbe ke­rült, az ottani kórbonctani tanszékre, ahol a biokémiai laboratóriumban rákkutatással kezdett foglalkozni. Csakha­mar rájött: ahhoz a munká­hoz a biokémia alaposabb el­sajátítása szükséges. Azután úgy adódott, hogy a bioké­miát elsajátítva — annak má­sik ágazatát, az enzimológiát választotta. Az MTA budapes­ti biokémiai intézetébe (a mai szegedi kutatóközpont „ősébe”, ma annak enzimoló- giai részlegébe) került, Szöré­nyi akadémikus mellé aspi­ránsnak. Ma is ott dolgozik, igazgatóh ely ettesként. Témája a különböző élőlé­nyekből kivont, azonos funk­ciókat teljesítő enzimek ösz- szehasonlítása volt. Ennek az alapkutatás-jellegű témának a célja: megismerni az adott funkciókért „felelős” szerkeze­ti elemeket az enzimen belül. E kutatások eredményei végső soron az immunológiában is hasznosíthatók lehetnek. 1958-ban nyerte el a bioló­giai tudományok kandidátusa fokozatot, a tudományok dok­tora címet pedig 1964-ben kap­ta. Közben témát változtatott: doktori értekezésének tárgyául enzimkinetikai módszerekkel vizsgált enzim-reakciómecha­nizmusok és kinetikai alapku­tatások szolgáltak. (A kineti­ka a kémiai reakciók időbeni lefutásának vizsgálata, egy adott anyag koncentrációjának változása a reakcióidő függ­vényében. A változásból lehet azután a kezdeti és a végálla­pot közötti reakció „lépések­re” következtetni...) Az enzimeknél mindez az1 enzim által katalizált, előse­gített folyamatok mechaniz­musának, és a fehérjeszerke­zetnek a katalízisben való sze­repének vizsgálatában használ­ható fel. Doktori éx tekezésében még csak egyfajta enzim ilyen irányú vizsgálatainak eredményei szerepeltek, az akadémiai székfoglaló temati­kája részben elméleti kineti­kai kutatásokkal, azok új el­méleti módszereivel Sovült. Mindennek célja: jobban meg­közelíteni az élő sejtben vég­bemenő folyamatokat. Itt tart most. De — mivel egy tudós pályáján a fél év­százados kor épp, hogy csak delelőnek számít, tovább ho­gyan? A válasz:'mint eddig. Azaz: az utóbbi két évben alakult ki az az új irányzat, amelyet székfoglalójában is ismertetett, és ezt kívánja részletesen ki­dolgozni. Emellett az utóbbi időben az evolúció, az élővi­lág törzsfejlődésének termodi­namikai problémáival is fog­lalkozik. Az alapkutatások mellett a gyakorlat felé mutat az immo- bilizált enzimek előállítása kémiai kötéssel, vagy fizikai módszerrel (például a hordo­zóba való zárássad). Az ilyen hordozó + enzim együttest a gyógyszer- és élelmiszeripar­ban, az alkalmazott analitiká­ban már ma is használják. Laboratóriumi kísérletek stá­diumában van még sokfelé a világon ezek felhasználása az örökletes enzimhiányban szen­vedők, a művesével, mester­séges hasnyálmiriggyel keze­lendők gyógyászatában. Bár Keleti Tamásnak a munkája, hobbija is egyút­tal, sokirányú érdeklődésébe még más kedvtelések, hobbik is beleférnek. (A sokirányú egyidejű elfoglaltságra akadé­miai „önvallomásában” maga ad egy példát: „.. .Persze, sokszor összekapcsoltam a hasznosat a kellemessel. így például a vad típusú Dro- sophylák (muslincafajta...) befogadását a nászutunk alatt az ablakba kitett erjedő mál­nalekvár segítségével végez­tem el...”) Így azután szabad idejében ország-világot jár, utazik, gyalogol, a szabad természetet keresi. No meg fényképez, szenvedélyesen. Többek sze­rint jól is, amit az is bizonyít, hogy amikor 1962-ben egy évig a hanoi egyetem vendég- professzora volt, és útjáról sok kínai t és vietnami tárgyú felvételt hozott haza — ezek néhányát a Magyar Televízió vásárolta meg. A kínai császá­rok pekingi téli palotáját áb­rázoló fotót azóta is gyakran láthatjuk a külpolitikai adá­sok, híradók kínai vonatkozá­sú híreinek háttérillusztrálá­saként. Akadémiai önvallomását az­zal kezdte: vegyészmérnök apja, orvos sógora hatására foglalkozott már 8 éves korá­ban „komolyan” biokémiával, a lavórban vízipókot, a leve- sestálban tarajos gőtét te­nyésztve. Saját családjában követi-e valaki a példát? Elneveti magát: 50 százalék­ban. .. _ ??? — Lányom harmadéves vegyészmérnök-hallgató, bio­mérnök lesz, sőt, jövendőbeli­je is biokémikus. Fiam vi­szont villanyszerelő szakmun­kás, menyem óvónő, szeren­csére csak félig „fertőztem” meg a családot a szakmával. Keleti Tamás „legfiatalabb” akadémikusaink egyike. Talán életkorban is, megválasztását tekintve pedig biztosan. Évek, évtizedek állnak még előtte, amelyeket — humorát es munkakedvét megőrizve — sok sikerrel dolgozhat majd végig. Szatmári Jenő István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents