Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

Forinttal r Volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor sokat lehetett hallani, olvasni az úgynevezet fluktuációs vizs­gálatok egyik alapvető tévedé­séről. Gyakran és mindenáron az próbálták ezzel a vizsgála­tokkal bizonyítani, hogy az emberek sok mindenért cserél­getik a munkahelyeiket, de a pénz, a magasabb bér csak afféle tizedrangú szempont­ként vehető számításba, a fluktuáció okainak elemzé­sekor. Ma sem tudni ponto­san, hogy voltaképpen miért ragaszkodtak egyesek ehhez a meglehetősen képtelen — vagy azt is mondhatom: kép­mutató — állásponthoz, a lé­nyeg, hogy túl vagyunk raj­ta, egy tévhittel szegényebbek lettünk. Mindenkinek, akit il­let, be kellett látnia, hogy az emberek valóban sok minde­nért cserélnek munkahelyet, de akik sorozatosan cserélge­tik a munkahelyüket — s itt a gyakoritó képzőt szívesked­jenek hangsúlyozni — azok elsősorban és mindenekelőtt a több pénzért, az ötven fillér­rel, vagy egy forinttal maga­sabb órabérért teszik. ! NEM CSAK A PÉNZRE GONDOLOK Mellesleg: az is megérne né­mi töprengést, vagy akár na­gyobb szabású vizsgálódást — akár így utólag is —, hogy vajon a magasabb bérért va­ló munkahelycserék mögött minden esetben a spekuláció, a megátalkodott „vándorma­darak” ügyeskedése húzódótt- e meg? Vagy esetleg — ez csak feltételezés! — a jelen­ség, a gyakorlati munkaerő­gazdálkodás, sőt az egész ösz­tönzési rendszer egyfajta kri­tikája volt? Hadd jegyezzem meg, amikor „ösztönzési rend­szert” említek, nem kizárólag és nem feltétlenül az anyagi­akra gondolok. Mert az már nem sorolható a feltételezések kategóriájába, hogy nálunk a munkára való ösztönzés első­sorban és egyre inkább „pénz­centrikus”; szembetűnő jel­legzetessége az anyagi érde­keltség mindenekfeletti és mindent helyettesítő szere­pének feltételezése. S még nagyobb gond, hogy az ösz­tönzés kérdésében azok sem tudtak közös nevezőre jutni, akiknek döntéseitől, a későb­biekben az egész ösztönzési rendszer működése függ. KÖZBESZÓL A MUNKAÜGYIS Néhány jellemző és nagyon zavaró jelenség, amivel gyak­rabban találkozhatunk: Azt mondja a tervező: ha jó az érdekeltségi — ösztön­zési rendszer, akkor tudok csak megfelelően tervezni; a jelenlegi rendszer összezavar­ja az áttekintésemet- Vagy­is: ha lesz jó ösztönzési rend­szer, akkor lesz jó terv is. S válaszol az ösztönzés prob­lémáival foglalkozó szakem­ber; ha jó tervet csináltok, ak­kor tökéletesítjük az ösztönzé­si rendszert is. Közbeszól a munkaügyi szakember: ha jobban ki le­hetne választani a megfelelő embert a megfelelő helyre (többek között a pszichológia módszereinek ^alkalmazásával), akkor az ösztönző hatások is jobban érvényesülnének, vagyis nem lehet hatékonyan ösztönözni azt, akiinél hiá­nyoznak a szükséges képessé­gek és készségek­Az ilyen és ehhez hasonló dilemmákból, bizonytalansá­gokból pedig mi következik? Például az, hogy nagyon ke­vés helyen vizsgálják, elem­zik a különböző ösztönzők hatását, azt, hogy miként re­agálnak a dolgozók egy-egy ilyen intézkedésre, vagy ép­penséggel azt, hogy vajon mi­ért nem érvényesül egy he­lyesnek látszó elv. Az üzemi demokratizmus adta lehetőségeket ezek em­berformáló szerepét — min­den ezzel kapcsolatos elhatá­rozás ellenére — sem sikerült kellően kihasználni, sőt; még e lehetőségek kibontakoztatá­sával is alapvető gondjaink vannak. AMBÍCIÓT, ÖNBIZALMAT ERŐSÍTVE Nincsenek kidolgozva, kö­vetkezésképpen nincsenek ki­aknázva a nem anyagi ható­erőkben rejlő lehetőségek. Az egyidejűleg működésbe lépte­tett ösztönző hatások gyak­ran nemhogy erősítenék, ha­nem éppen semlegesítik egy­mást Egyszóval: hogy nem tudjuk egységes erőként mű­ködtetni az anyagi és az er­kölcsi tényezőket. S mert az ösztönzés ügye ennyire bonyolult és szöve­vényes, sokan a legegyszerűbb megoldást választják: egy-egy az átlagosnál nagyobb teljesít­ményt egy-egy különösen jól sikerült munkát, egy-egy töb­bé kevésbé tisztességes össze­gű jutalommal honorálják (ha éppen van erre keret). Az erkölcsi elismerés különböző formáinak, lehetőségeinek pe­dig egyre kevesebb a becsü­lete. Nemcsak az esetleges ki­tüntetésekről van szó (jólle­het ezek odaítélésénél is las­san már fontosabb szerepet játszanak a mellékes szem­pontok, mint az, hogy az il­lető egyáltalán megérdemli-e a kitüntetést...) Nem is csak a sokat emlegetett „jó szóról”, a teljesítmény elismerő dicsé­retéről van szó; jóllehet az ilyesfajta magatartás lényegé­ben nem más, mint ambíci­ót adó, önbizalmat erősítő ösztönzés. FIGYELJENEK MUNKÁJÁRA Az ösztönzés eszköztárába kell sorolni mindazt, ami­vel az ember munkakedve megőrizhető és állandóan fo­kozható. Az ember természe­tes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy legalább figyel­jenek arra amit csinál, hogy minősítsék a munkáját és tö­rekvéseit, hogy tudja „hánya­dán is áll” a munkahelyén. Semmivel sem lehet jobban elpusztítani a munka- és szak­maszeretet, a hivatástudatot, a munkahelyhez való tartozás érzését, ha közönyösen és lé- lektelenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki ott vé­gez- Ha valaki azt veszi ész­re, hogy nem túl fontos a munkahelye számára, akkor ennek természetes reakciója, hogy a munkahely sem lesz fontos az ő számára. S ez» esetben kezdődhetnek a vizs­gálódások arról, hogy miért is nő a fluktuáció, miért is cse­rélgetnek az emberek munka­helyet Vértes Csaba Tanulni hell a*t *» Hogyan lehet Jő klubot csinálni? Eljött az idő, amikor fiaink szerű irányítás mellett,' a me- buváljak össze, akikre a ké- és leányaink lázadozni, elége- gyei művelődési központ mód- sőbbiekben is építeni lehet, detlenkedni kezdtek ama szó- szertanosai, és már gyakorlott — Milyen segítséget ad ez a rakozási, művelődési formák klubvezetők segítségével sajá- tanfolyam a gyakorlati mun- ellen, mint az illemszagú öt- títhatják el az ismereteket és kához? órai teák, az unalomba fulladó a gyakorlatot. Papp Zita és — A konzultációk, beszélge- nagytermi rendezvények, hét- Kis Simon Róbert, a megyei tések során rengeteg ötletet, végi bálok. Melyek erősen ma- művelődési központ fiatal jó módszert raktározok el. gukon viselték a konzervatív munkatársai, a tábor irányítói Megtanultam, hogyan kell egy szellemet, egy elavult ízlésvi- elmondták, a tíznapos tanfo- klubfoglalkozást érdekesen lág, szűk érdeklődési kör je- lyam célja, nem az elméleti is- könnyedén levezetni. De azt is gyeit. meretek magas szintű betanu- itt tanultam meg, hogy csak Valami újat, a mai kor igé- lása, hanem a gyakorlathoz, a az igazi célok ismeretében lé­nyeinek megfelelőt kellene ki- klub mindennapjaihoz kapcso- hét a klubmunka szervezését találni. De mi légyen az? lódó tudnivalók megvitatása, elkezdeni. Hosszas töprengés, tanakodás Mint például a klubmunka, a után aztán megszületett az if- foglalkozások tervezése, a kö- júsági klubok létrehozásának zösségi művelődés és a közös­gondolata. És szaporodtak az ifjúsági klubok gombamód, szerte az országban. Nógrád megyében ma már 110 ifjúsági klubot tartanak nyilván. Népszerűek ezek a klubok? Hát...! Nem mindegyik. De miért? Mert „laposak” a prog­ramok, mert a klubvezető nem ség szerveződése... A megyéből a nyírjesi tá­A tanfolyamon, de talán a megyében is a legfiatalabb klubvezető a 15 esztendős Tóth Gabriella. Egy hónapja vezeti a sóshartyáni fiatalok klub borba összesen 65 fiatal érke- ját. Amit eddig csinált, azt sí­zett, a járási művelődési köz- keresnek érzi. Az ösztönös te- pontok, a járási KISZ-bizott- vékenység most egy sor gya- ságok szervező munkája ered- korlati ismerettel, fontos tud- ményeként. Ez a várt létszám- nivalóval is kiegészült. S az nak mintegy 60—65 százaléka, őszi klubprogramok szervezé- ^ se, már a tudatos, tervszerű Mindenesetre, akik eljöttek, munka aIaPÍán történik. mindenki mást szeretne csi­nálni, mert kevés a pénz... Esetleg, mert érdektelenek ma­guk a tagok is? ★ Mi kell hát ahhoz, hogy egy ifjúsági klub „menő” legyen? fft^a fmtcdok vágyait, mert nem bánták meg Frey János, a nagybátonyi FÜTÖBER Univerzum ifjúsá­gi klubjának vezetését ez év elején vállalta magára. Talán nem Is gondolta, mekkora fá­ba vágta a fejszét... . . . , , A harminctagú tagság Mindenki szamara érdekes, körében vannak segédmunká- ______________________________ vonzó program, jo közösség, ki- sok és mérnökök is. Az igények mét tíznapos bentlakásos tan- terjedt érdeklődési ^ kör, és kielégítésének tehát igen széles folyam után kapják meg az nem utolsó-, de elsősorban jól skálán kell mozogni. Azt hi- ideiglenes működési engedélyt képzett, mindenhez értő klub- szem ezt szakosítás nélkül nem abban a reményben, hogy a vezető. Mert a mondás szerint tudom megcsinálni. Je- megye városaiban, falvaiban olyan a farka, mint a fejd... ienieg arra törekszem, igazán jól „menő” ifjúsági * hogy egy stabil tag- klubokat csinálnak. ságot, egy központi magot ver- — vkm — A tíznapos tanfolyam, amely augusztus 25. — szep­tember 3. között zajlik, csu­pán kezdete az egyéves felké­szítő munkának. A fiatal klubvezetők a jövőben járási konzultációkon vesznek részt, majd a következő nyáron is­S talán szűkölködünk uni­verzális klubvezetőkben? Saj­nos igen. Bár a legtöbb fiatal vállalkozóban megtaláltatik a rátermettség, az adottság, és a kedv, ez önmagában még kevés. Hiába, tanulni kell azt is, hogyan lehet jó klubot csi­nálni, milyennek kell lennie egy jó vezetőnek. S mivel több a klub, mint a hivatásos népművelő, sok helyen a kez­dők, a tapasztalatban nem — de jó szándékban annál inkább — bővelkedő ifjak veszik ke­zükbe az irányítást. ★ Ügy gondoljuk, most a fen­tebb említett ifjak is jó ke­zekbe kerültek, amikor meg­hívást kaptak a Nyírj esbe, az ifjúsági klubvezetők alapkép­ző tanfolyamára. Ahol szak­Ä jövő hala: a ponty ? Meddig elégséges a tenger halállománya? A tudósok sze­rint a következő évszázadban a tengerek és óceánok halállo­mánya jelentősen csökken, már csak azért is, mert a ha­lászat módjai egyre tökélete­sednek. így nem véletlen, hogy a szakértők mind gyakrabban foglalkoznak az édesvízi ha­lak tanulmányozásával. A célnak legjobban a ponty felel meg. Egész testét ízlelő idegek borítják, így azonnal képes megállapítani, hogy a teste bármely részéhez ért tárgy, lény, ehető-e vagy sem. Táplálékát elfogyasztva gyor­sén növekszik. Hat hét alatt súlya hússzorosát éri el. Bá­mulatos szaporodóképessége is: a nőstény, ha súlya eléri az 1 kilogrammot, kb 200 000 ik­rát rak le. így a pontynak nagy jövőt jósolnak. De mi legyen a szálkákkal? A woolfsdorfi Max Planck intézetben 1963 óta folytatnak kísérletet a szálka nélküli ponty kite­nyésztésére. A szálka legfonto­sabb összetevője köztudottan a kalcium, ezért a hal tápláléká­ba minél kevesebbnek szabad bekerülnie. A biológusok meg vannak győződve arról, hogy a meg­felelő gondozás a legújabb módszerekkel végzett etetés és a keresztezés lehetővé teszi, hogy olyan pontyfajtát te­nyésszenek ki, amelynek mi­nimális mennyiségű a szálká­ja. Amire büszke Nagy András Négy évtized készenlétben Nehéz elhinni, hogy a ve­lem szemben ülő férfi hat­vankét esztendős. Hajában még alig vannak ősz hajszá­lak, szeme is elevenen csil­log. Nagy András, a MEZŐ­GÉP pásztói egységének rak­tárosa, Hasznos község önkén­tes tűzoltóinak parancsnoka, századosi rangban. — önkéntes tűzoltó lettem 1936-ban. Már akkor vala­hogy nagyon tetszett nekem, Fiatalok a kemence mellett A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnál nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlás­ra. Jó munkakörülmények megteremtésével teszik a fiatalok számára vonzóvá a pályát. A sütőipari szakmunkás már jórészt automata berendezésekkel, célszerű gépekkel végzi munkáját. Képünkön: Osváth Nándor és testvére Tamás másodéves szakmunkástanulók munka közben — kulcsár — szívesen csináltam. Emlék­ezem kétkerekű mozdonyfecs­kendőnk volt akkoriban... Abban az időben két ló­val, szekérrel fuvarozott, mint fiatal legény Nagy And­rás. Egy év múlva aztán meg is nősült A hadba vonulást „megúszta”, 1937-ben súlyos betegségen esett át ' Egy év­ig a karja is béna volt. így maradt otthon, s így történt, hogy 1943-ban tűzoltóparancs­noki tanfolyamra küldték, Debrecenbe. — Segédfelügyelől kineve­zéssel 1944. végéig helyettes parancsnok voltam. Akkor már lóvontatta fecskendőnk volt. A háború végén valami okos katona kitalálta, hogy át kell alakítani „gulyás ágyúnak”. Elrekvirálták, rög­tön szétszedték a patakparton, dehát nem arra való, hát úgyhagyták. Amikor odább került a front, az alkatrészek fele hiányzott. A fiatal parancsnokhelyet­tes nem esett kétségbe. Le­rajzolta, fából kifaragta a hiányzó darabokat, begyalo­golt Salgótarjánba, az acél­gyárba, nem tudnák-e elkészí­teni ami hiányzik? Sikerült. A fecskendő — bár nyolc éve nem használják — még min­dig üzemképes. A régi parancsnok — igaz­gató-tanító volt — elköltözött, s Nagy András lépett a he­lyébe. ö volt a legfiatalabb a testületben, akik alá tartoztak még a húszas években let­tek önkéntes tűzoltók. Próbálta fiatalanítani a gár­dát, nem sikerült azonnal. 1953-ra képezte ki az első új csapatot. Egy év múlva már leányraja is volt. — Nem is kellett nagyon agitálni, megkérdeztem egy­néhány falubeli (kislányt, ér- dekli-e őket, és jöttek szíve­sen. Azután, amikor férjhez mentek, szinte magától beállt az utánpótlás is. öt női rajt képeztem ki. Most már kisebb a lányokban a hajlandóság, iskolába járnak, rá sem ér­nek. Férfirajból nyolcat képe­zett ki. Mindig újította a csa­patokat. A legutolsót 1973-ban szervezte. Múlt évben még if­júsági kategóriában verse­nyeztek, az idén már felnőtt korcsoportba léptek. A leg­utóbbi versenyen már ők kép­viselték a községet, az idő­sebbek visszaléptek a javuk­ra. Parancsnokuk nem vallott velük szégyent, járási elsők lettek. — Ezen egyáltalán nem csodálkoztam, ritkán voltunk második helyezettnél rosszab­bak. Arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy a versenyen, ahogy megláttak minket, fé­lig tréfásan azt mondogatták „végünk van, itt jön Hasz­nos”. Hát ilyen hírük van a tűzoltóimnak. A magánélete Is mozgal­mas volt. 1961-ben lett tsz- tag, egy év múlva képesített könyvelői végzettséget szer­zett és 1968-ig tsz-könyvelő- ként dolgozott. Később átke­rült a pásztói termelőszövet­kezethez, jelenlegi munkahe­lyén pedig 1975-től alkalmaz­zák. Jó időben Rigával, rossz időben busszal jár be. — Vissza tud-e emlékezni valami igen „forró” tűzeset­re? — Történt sok. 1964-ben volt egy nagy vihar. Belevá­gott a villám egy lakóház te­tejébe. A padláson égett a faszerkezet. Szerencsére közel volt a patak, meg a kút, mi­re a tarjáni állami tűzoltók kiértek, a tetőt kettévágtuk, ami égett, lefeketítettük, tel­jesen elkészültünk. Két eszten­deje is volt egy nehéz fel­adat. Este jött az értesítés, ég az erdő a Gombás-tetőn. Jött egy pásztói raj is, ők vitték ki kocsival a tíz perc alatt riasztott embereket. — Nem nagy a falu, hamar elérünk mindenkit. — Lámpát, ásót, fogtunk, úgy mentünk. Veszé­lyes volt. Kétszáz méterre a lángoktól fiatal fenyves cser­jés. Ha abba belekap, senki el nem oltja. Egyszerre két irányban kezdtünk hozzá, ti­zenegy órára elkészültünk. Nagy András lassan már a visszavonulásra gondol. Ki­választotta tanítványai közül utódját, de az még nem ka­pott parancsnoki képzést. Ad­dig is újabb csoport kiképzé­sét tervezi. A jelenlegi legfia­talabbak vállalták a tobor­zást. A hasznosi tűzoltóparancs­nok áldozatos munkáját felet­tesei is értékelik. Az évek során megkapta a tűzbizton­sági érem bronz, ezüst, majd arany fokozatát, két eszten­deje pedig a negyvenéves szolgálatért járó érdemérmet. — g- — NÓGRAD - 1977. szeptember 3., szombat 5 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents