Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
25 éves a Szigligeti Színház (2.) Cro'niho beszéde or EV^Z-^pfi» Békés céljaink, humánus elveink államunk alaptörvényévé válnak Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, kedden beszédet mondott az ENSZ-közgyíílés 32. ülésszakán, plenáris ülésén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében a Szovjetunió külpolitikájának békés céljai és humánus elvei államunk alaptörvényévé válnak — állapította meg. Ilyen minőségben fogja megerősíteni őket a Szovjetunió új alkotmánya. Ugyanezeket a célokat szolgálják a Szovjetunió konkrét külpolitikai akciói, nemzetközi kezdeménye.zéseink — folytatta Gromiko. Észre kell venni, hogy a világon továbbra is működnek azok az erők, amelyeknek nincsen ínyére az enyhülés. A nemzetközi légkör egészségesebbé válásának láttán bizonyos erők fokozzák kísérleteiket, hogy ellentámadásba menjenek át és visszakénysze- rítsék a világot a „hidegháborús” korszakba. A kérdés lényegében így vetődik fei: világunk vagy elindul az erőszakról való lemondás. a leszerelés és az egyenjogú kölcsönösen előnyös együttműködés útján, vagy pedig belekényszerül egy még nagyobb mértékű fegyverkezési hajszába, s a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélére kerül. Bizalmai jelent a* enyhülés „Az enyhülés — mondotta Brezsnyev ez év januárjában elhangzott tulai beszédében — mindenekelőtt a “hidegháború« leküzdése, az államok között a normális és egyenletes kapcsolatokra való áttérés. Az enyhülés az országoknak azt a készségét jelenti, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, ne fenyegetésekkel és kardcsörtetéssel, hanem békés eszközökkel, a tárgyaló- asztalnál rendezzék. Az enyhülés meghatározott mértékű bizalmat jelent és azt a képességet, hogy tekintetbe vegyük egymás jogos érdekeit”. Nem engedhető meg — hangsúlyozta Gromiko —, hogy az enyhülési politika egy helyben topogjon, még kevésbé engedhető meg e politika visszafejlődése. Az új fegyverfajták létrehozásának veszélyével kapcsolatos kérdéseket érintve, Andrej Gromiko kijelentette: véleményünk -'szerint az ENSZ-nek eréli'esen követelnie kell, hogy a tagállamok hagyjanak fel az új fegyverek és tömegpusztító fegyverrendszerek, köztük a neutronbomba termelésével kapcsolatos tervekkel. A Szovjetunió a maga^ részéről továbbra is minden tőle telhetőt megtesz egy olyan közel-keleti rendezésért, mely megerősítené e térségben, a tartós békét, s nem károsítaná meg a térség egyetlen népének, egyetlen államának jogait vagy érdekeit sem. Országunk e magas fórumról ismét kijelenti: mi védelmezői voltunk és maradunk az arabok igaz ügyének, kiknek földjeit törvényellenesen ragadták el és fegyveres erővel tartják birtokukban. Ezeket a földeket feltétel nélkül vissza kell adni az arab népeknek. A Szovjetunió állást foglal a genfi békekonferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett valamennyi érdekelt fél teljes jogú részvételével, ide értve a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képviselőit is. Az enyhülés — mutatott rá Gromiko — még kedvezőbb feltételeket teremt valameny- nvi gyarmati ország és nép felszabadításának rövid időn belüli befejezéséhez, a fajüldöző rendszerek felszámolásához, a faji megkülönböztetés, a nemzeti elnyomás és mindennemű diszkrimináció maradványainak felszámolásához. Másfelől az sem kétséges, hogy e döntésre érett problémák megoldása új energiával telíti az enyhülési folyamatot, kiszélesíti annak földrajzi kereteit. Diadalmaskodott az igazság A gyarmatosítás napjainkban teljes csődbe jutott. Javulnak a feltételek a népek nemzeti felszabadítási küzdelmének további kibontakoztatásához. Jellegzetes példa erre Indokína népeinek dicső győzelme az imperialista agresszió felett. A győzelem kedvező távlatokat teremtett a béke megerősítéséhez, Délke- let-Ázsiában, az egész ázsiai földrészen. Különleges érzelmekkel üdvözöljük a Vietnami Szocialista Köztársaság belépését az ENSZ-be. Diadalmaskodott az igazság: az egységes szocialista Vietnam elfoglalta az őt jog szerint megillető helyet szervezetünkben. Az ENSZ-hez következetes békepolitikát folytató nagy ország csatlakozott. Tiszta szívvel köszöntjük vietnami barátainkat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyáról szólva Gromiko egyebek között a következőket mondotta: mi az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink javítása, a szovjet—amerikai együttműködés mellett vagyunk, népeink és a béke érdekében. De ugyanilyen határozottsággal kijelentjük: ehhez nem elegendőek az egyik fél erőfeszítései. Carter elnöknek az Egyesült Államok Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak javítását érintő kijelentéseire válaszolva Leonyid Brezsnyev azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak szándéka e kijelentéseket a gyakorlati cselekedetek nyelvére fordítani, mi a magunk részéről szorgalmazni fogjuk a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését. Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról tartott tárgyalások befejezése óriási jelentőségű volna a két ország és a világ valamennyi népe számára. Közelmúltbeli washingtoni találkozói eredményeként sikerült bizonyos haladást elérni a felek álláspontjának közeledésében. Még mindig maradnak azonban egyeztetést igénylő kérdések. Most a- legfontosabb a tárgyalások sikeres, halogatás nélküli befejezésének biztosítása. Az ENSZ kötelessége — folytatta Andrej Gromiko — felhívni az összes államokat arra, hogy emeljenek áttörhe- tetlen falat a tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek újabb fajtáinak megjelenése elé. Két dokumentumtervezet A nukleáris háború veszélyének csökkentését és az enyhülés elmélyülését ösztönző nagyszabású intézkedés lenne az összes nukleáris fegyverkísérletek betiltása. A Szovjetunió kormánya — jelentette ki a külügyminiszter — az enyhülés stabil jellegének biztosítása és a nukleáris háború megakadályozása érdekében indítványozza, vegyék fel, az ENSZ-közgyű- lés 32. ülésszakának napirendjére fontos és sürgős kérdésként „A nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról, a nukleáris háború veszélyének megakadályozásáról” szóló kérdést. A Szovjetunió egyidejűleg megvizsgálásra a közgyűlés elé terjeszt két dokumentumtervezetet „A nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséről és megszilárdításáról szóló deklaráció” és a „Nukleáris háború veszélyének elhárításáról” szóló határozat tervezetét. Reméljük — mondotta Gromiko —, hogy az ülésszak figyelmesen megvizsgálja ezeket az okmányokat, s megfelelő felhívással fordul a világ minden országához. A jelenlegi nemzetközi helyzetben ez kétségkívül elősegíti majd a népek biztonságát szolgáló erőfeszítések fokozását és ki- szélesítését. A Szovjetunió külügyminisztere végezetül aláhúzta, hogy országa fáradhatatlanul folytatni fogja tevékenységét a béke érdekében és idézte Leonyid Brezsnyev nemrégiben elhangzott szavait arról, hogy „a Szovjetunió mindig tevékeny résztvevője lesz bármely tárgyalásnak, bármely nemzetközi akciónak, mely a békés együttműködés fejlesztését és a népek biztonságának erősítését szolgálja”. , (MTI) A szolnoki „okhős” szekér Felépült az első szolnoki kőszinház. 1891-ben nyitották meg. Jankovics Jenő Prológja után Jókai Szigetvári vértanúk című drámájával és Donizetti Szerelmi báj ital című operájával- Nem sokkal később Micsey György társulatát fogadta Szolnok, de a hatalmukat féltő városatyák veszélyesnek jelentették ki a színházat, kitiltották a társulatokat! Hontalanná lett Thá- lia: csendőrlaktanyának alakították át az első szolnoki kőszínházat- Csak a falak álmodtak tovább a karcsú primadonnákról. A nagyobb vidéki városokban már mindenhol volt kőszínház. 1857-ben felépült a miskolci, 1865-ben a debreceni. 1878-ban a békéscsabai, 1886-ban a szegedi és 1896- ban a kecskeméti színházCsak 1912-ben 1904- végén haladó szellemű tanárok, jogászok, festőművészek levelet küldtek gróf Festetics Andorhoz, a vidéki színészet országos felügyelőjéhez, és felhívták a figyelmét egy állandó jellegű, korszerű színház építésének szükségességére. 1905- januárjában a művészpártoló értelmiségiek nyomására Szolnok város kép- viselő-testülete magáévá teszi a színházépítés gondolatát- Thália otthonának megteremtésénél ott báboskodtak a művésztelep festői: Szlányi Lajos, Fényes Adolf és Zombori Lajos- Az alkotó elhatározás tehát megszületett. Az előzetes tervek szerint 170 ezer koronára becsülték az építkezés költségeit. Szolnok város telkiét ajánlott fel és 20 ezer koronát- Az állam 100 ezer koronát vállalt, de 15 évi részletre. A hiányzó pénzt csak 1910-re tudták összegyűjteni kölcsönökből és közadakozásból. Végre 1911- ben Spiegel Ferenc és Eng- lert Károly budapesti építészek terve alapján hozzákezdtek az új színház építéséhezLegyen a kultúra mindenkié Thália új otthona a kor Ízlésének megfelelően szecessziós stílusban épült A megnyitó előadást 1912. április 20-án tartották- A díszelőadáson Szép Ernő mondott verses pro- lógot, majd Mariházy Miklós kecskeméti színháztársulata Katona József Bánk bánjából mutatott be- Az előadáson vendégművészként fellépett Pethes Imre is, a Nemzeti Színház tagja, aki nagyon sokat f áradozott az állandó szolnoki színház megvalósításáért. A Mariházy-társulat több mint egy évtizedig vendégszerepeit Szolnokon. Az igazgató- Mariházy Miklós, Szolnok megyei földbirtokos volt, aki eladta birtokát és színtársulatot szervezett KecskemétenAz első világháború éveiben az anyagi ínségtől elkínzott karzati közönség kénytelen volt hátat fordítani , a színháznak- Csak a páholyokban ült néhány arisztokrata és helyi nagyság, így a kecskeméti—szolnoki társulat csaknem tönkrement1919. márciusa alapvető változást hozott a magyar színházak életében- A színészek többsége izzó lelkesedéssel a forradalom mellé állt- Egy nappal a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után a Forradalmi Kormányzótanács köztulajdonnak nyilvánította a színházakat. A művészek az államtól kapták fizetésüket. A Szolnoki Munkás 1919- április 18-án nagy terjedelemben közli Zádor István nyilatkozatát: , ■Művelődésügyünk vezetői gondoljanak arra, hogy minden, ami szép és művészet, közkinccsé legyen• Nevelni. tanítani kell a pro- letárságot, intelligenssé, műveltté ke{l tenni a dolgozók millióit, hogy mindaz, amit a művészet nyújt. ne egyes kiváltságosoké. hanem a proletárok közkincse legyen" A Tiszántúlon már dörögtek a fegyverek, a burzsoá intervenció létében fenyegette a munkáshatalmat, amikor a kecskeméti—szolnoki színészek nevében Mariházy Miklós színigazgató is hűségnyilatkozatot tett a proletárdiktatúra mellett. Megszervezték a ..ketten egy jeggyel” mozgalmat, de a tisza* front közelsége lehetetlenné tette az úi színházpolitika kibontakozásátCsak az. aki tőnkre akar menni A fehérterror éveiben teljesen megbénult Szolnok művészeti élete is Thália egykori otthonából, az első szolnoki kőszínházból jajkiáltás hallott: cicáztak a szép csendőrtollakA Színügyi Bizottság 1926. március 2-i ülésén dr. Sárkö- zy György városi tanácsnok bejelentette, hogy Szolnok még más városokkal együttműködve sem képes színiszezont fenntartani- Javasolta, hogy nagyobb színikerületbe társuljon be Szolnok, mert így talán 4—5 hetes színiszezon megtartására esetleg lehetőség nyílik- A Városi Színügyi Bizottság Sebestyén Mihály miskolci társulatát hívta meg. A Sebestyén-társulat volt a vidék egyik legerősebbike. (Az egykori szolnoki igazgató 70- születésnapja alkalmából 1963- tavaszán magas kormánykitüntetést kapott.) A Sebestyén-társulatnak egy év után mégis távoznia kellett Szolnokról. Hosszas tárgyalások kezdődnek a debreceni színház igazgatójával- Sokáig nem születik érdemleges megeggvezés, ,,Szolnokon csak az csináljon színházat . aki tönkre akar menni• A város anyagi és erkölcsi támogatása nélkül semmit sem tehetek. Nem gondolod polgármester úr, hogy kutyakomédia a színművészet ott nálatok?" — írja a debreceni igazgató. Végre kedvezményt adott ’a város- 1931-ig Kardos Géza debreceni társulata játszott Szolnokon- Ezzel az együttessel is nagy művészegyéniségeket láthatott a közönség. Itt játszott Ditrói Ica, Halassy Mariska. Sulyok Mária, Érdődy Kálmán. Misoga László és Sugár Mihály. A színház és a város veze-' tői közötti összetűzések szinte ■ állandóak voltak, mert a képviselő-testület csak minimális pénzügyi támogatást szavazott meg a társulat részére, bevétele meg alig volt a színháznak. hiszen az egyszerű emberek számára még a karzati helyárak is nagyon magasak voltak1935-ben új színikerületi beosztást alakítottak ki: Kecskemét—Űjpest—Békéscsaba—Szolnok az új színikerület városai. A város polgár- mesterével az új igazgató Miklósy Imre sem boldogult: „. kegyeskedjék lépéseket tenni Polgármester Űr abban az irányban, hogy Szolnokon is megkapjam azt a subven- ciót, amit más városok oly nagylelkűen már rég eljuttattak hozzám• Sajnos, Szolnokon nincs remény egy közepes szezonra sem, így nem tudom megtalálni számításomat a város megértő segítsége nélkül• A vergődő magyar színészet nevében kérem megértő támogatását. és úgy én mint társulatom igaz hálája fogja kísérni Nagyságod minden gondolatát”. Bajor Gizi, Somlay Artúr Az 1937-es szezonra Szilt« lay Jenő szegedi színtársulatát hívták meg a városba, de ez a társulat az évad befejezése előtt kénytelen visszamenni Szegedre. Bánki Róbert társulata tartott még az évben nyolc előadást, ekkor Szolnokon játszott Bajor Gizi és Rajnai GáborA háború előszele már érezteti hatását- A néptömegek további elnyomorodása alapjaiban veszélyezteti a szolnoki színészet létét. Az előadásokat üres házak előtt tartották. Meghúzták a halálharangot a szolnoki színészet felett- Egy-egy felejthetetlen színházeste maradt ugyan ezekből az időkből: Dayka Margit,’ Bulla Elma, Halassy Marika, Simor Erzsi, Bessenyei Ferenc, Jávor Pál. Ladányi Ferenc, Páger Antal, Pálos György, Somlay Artúr, Zách János fellépése, de az igaz művészet helyét az egyre inkább fasi- záló társadalomban átveszik a sebtében összehozott kiván- ságbansversenyek. a háború propagálására(Folytatjuk) Tiszai Lajos Ilai*íos Flóra (1897 - 1538) „Elvtárs, hisz te .vagy a Vörös Segély. Testvér, segítsd a lebukoltakat." József Attila sorai nálánál jobban senkire sem illettek. Akik ismerték, együtt dolgoztak, harcoltak vele vallották, ma is vallják: a törékeny, kis asszony szinte egymaga képes volt tartalommal megtölteni a munkásszolidaritás eszméjét. Az elnyomatás, a kizsákmányolás ellen küzdő, s ezért börtönbe került, meghurcolt, nemegyszer megkínzott baloldaliak reménye névtelenül is felé irányult. Névtelenül, hiszen a cellák lakói többnyire nem ismerhették azokat, akik a Vörös Segély illegális munkáját irányították. A Horthy-rendszer rendőrsége mindent megtett, hogy szétzúzza az üldözöttek- elíléltek segélyszervezetét. A Vörös Segély aktivistáinak tehát rejtőzniük kellett, hogy az állandó üldöztetés ellenére is elvégezhessék munkájukat. Így az ő nevét sem tudhatta a börtönökben tengődő sok ezer politikai fogoly, akihez megtalálta az utat a szolidaritás szervezete. Nem tudhatták —, vagy csak nagyon kevesen —, hogy az ellenforradalmi korszakban Magyarországon is oly fontos szerepet játszott szervezet vezetője, a lebukott baloldaliak ügyének legáldozatkészebb szolgája egy fiatal nő, Martos Flóra volt. Ma lenne nyolcvanesztendős. A Tanácsköztársaság leverése után fiatal baloldali szociáldemokrataként Martos Flóra a Magyarországi Magán- tisztviselők Szövetségében dolgozott, s itt került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Akkoriban már voltak tapasztalatai az ellenforradalmi .hatalom módszereiről és segélyező munkájáról is. De a passzív együttérzés számára nem volt összeegyeztethető saját belső nyugalmával. Azt csak akkor érhette el, ha mindent megtett, amit emberi érzései diktáltak. Először a zalaegerszegi internáló tábor foglyaihoz juttatott el élelmet, s vállalva a veszélyt meg is látogatta őket. hogy erőt próbáljon önteni beléjük. Űtja ezután szinte törvényszerűen vitte az 1923- ban nálunk is létrehívott Vörös Segélybe. Bekapcsolódása a kommunista mozgalomba lehetővé tette számára, hogy ezt az egyéniségéhez, hajlamaihoz legjobban illő illegális munkát végezze. 1927-ben már ő vezette a szervezetet, amelynek egyre több és egyre veszélyesebb feladata volt. Martos Flóra maga, az illegális tevékenységén túl, a munkahelyén is igyekezett segíteni a dolgozóknak, védte érdekeiket. A Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepén dolgozott a laboratóriumban. A munkások természetesen mit sem tudtak a „Labor kisasszony” másik életéről. Azt viszont tudták, hogy bármi bajuk, sérelmük van, hozzá bizalommal fordulhatnak. 1930-ban ő is lebukott. A rendőrségnek feltűnt, hogy a börtönök politikai foglyai rendszeresen kapnak könyveket látogatóiktól. A nyomozás során a könyvek mennyisége arra mutatott, hogy valahol egységes elosztóközpont működik. Rájöttek, hogy a régóta hiába keresett Vörös Segély nyomára bukkantak. Hatalmas apparátussal kezdték meg az üldözést, s a szálak végül elvezettek Martos Flórához. Heteken keresztül vallatták, kínozták, hogy megtudják tőle munkatársai nevét — hiába. A mindig csendes, gyenge fizikumú asszony hihetetlen állhatatossággal hallgatott illegális munkájáról. Végül bíróság elé állították, de bizonyítékok hiányában fel kellett menteni. A Vörös Segély tovább élt. A következő években elsősorban az ő munkájának eredményeként a Vörös Segély jelentősen kiszélesítette tevékenységét. A párttagok és az egyszerűen csak rokonszervezők, együttérzők megmozgatá- sávpl sikerült elérni. hogy rendszeres legyen a bebörtönzött kommunisták és családtagjaik anyagi és erkölcsi támogatása, jogvédelme. A hatóságok eredménytelen hajszát folytattak a Vörös Segély aktivistái után. Éveken keresztül nem tudtak megfelelő bizonyítékokat összeszedni Martos Flóra ellen sem. De azt sejtették, hogy kiemelkedő szerepe van az illegális munkában. Így is volt. 1935-ben a párt komoly feladatokat bízott rá. Mivel régtől fogva jó kapcsalatai voltak a szociáldemokrata párt egyes vezetőivel, neki kellett kapcsolatokat keresnie a legálisan működő másik munkáspárttal. Nagy jelentősége volt ennek abban az időben, amikor Európa-szerte napirenden volt a munkásmozgalomban a növekvő fasiszta veszély elleni egységes népfront megteremtése. 1935 nyarán aztán a rendőrség ismét letartóztatta. Bizonyítékuk illegális munkájára akkor sem volt, ezért koholt vádakkal vetették börtönbe. Kémkedéssel gyanúsították és több mint húsz hónapig, pontosan 614 napig tartották vizsgálati fogságban. Mire sor került tárgyalására, a brutális kihallgatások és a börtön rettenetes körülményei következtében olyan súlyos beteg lett, hogy hordágyon kellett a bíróságra vinni. Hatalmas lelkierővel azonban betegen is keményen, határozottan utasította vissza a hazaárulás képtelen vádját. Ismét nem sikerült semmi terhelőt rábizonyítani. Felmentették. A súlyos beteg asszonyt a párt kijuttatta Prágába, hogy egy szanatóriumban visszanyerje egészségét. Szervezete azonban nem tudta legyőzni a betegséget. 1938. decemberében. amikor a hitleristák már legázolták Ausztriát, Csehszlovákiát, Martos Flóra haldok- lott. Betegágyát csak titokban látogathatták meg harcostársai, akiket az utolsó pillanatáig optimistán biztatott. Két nappal az 1939-es esztendő előtt halt meg. Nevét, ma iskolák, hivatalok, utcák őrzik. S emlékét az egymást követő, nemzedékek. Avar Károly 2 NÓGRAD - 1977. szeptember 23., szerda j
