Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-24 / 225. szám
A kalapács a mesteremberek ősi szerszáma. A kovácsok e nélkül aligha alakíthatnák az izzó anyagot. Bodor Mátyás, aki másfél évtizede a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben kovácsként dolgozik, keresett kalapácsféleségeket készít. Ottjártunkkor éppen 1—2 kilós szerszámokat alakított munkatársaival, Bazsó Gábornéval és Kovács Zoltánnal. Naponta 350 darab készül el közös munkájuk eredményeként. — kj — Mit Hűtött ki Tóth Zoltán? időn falak, finom falatok r A belváros peremén van, mégis nehéz rátalálni. Külsőre inkább hasonlít egy bontásra ítélt raktárépületre, mintsem a várost ellátó „ínyencintézményre”. Egyedül az illat vezeti el csalhatatlanul az ismeretlent a hármas számú salgótarjáni sütőüzem ódon falai közé, ahol a kép már kevésbé tűnik romantikus látványnak. Ügyes kezek gyúr- ják-formázzák virtuóz módon a nyers tésztát, s pöfögve esattogó-kattogó, megnyűtt dagasztógép püföli a kívánt keménységre. Begyakorlott, rutinmozdulatok mechanikus ritmusa, naponta öt-hatszáz percen keresztül. Tizennégy ember mindennapi munkája. Közöttük, a 27 éves Tóth Zoltán, aki csaknem tíz éve, hogy zsebre vágta a pékmesterség elsajátításáról szóló bizonyítványt. És azóta keresi szakmája szépségét... , — Sikerült megtalálnia? — Néha igen. Én tulajdonképpen úgy lettem pék, egészen pontosan sütőipari szakmunkás — kezdi a legelején — hogy, fogalmam sem volt a szakma dolgairól. Ide vettek fel, ide jöttem. Aztán idővel belerázódtam. Szépség? — hosszasan gondolkodik, mit is feleljen, majd a várt vallomásszerű szavak helyett gondokat említ. — Ilyen körülmények között, ahogyan dolgozunk, nem lehet szépségről beszélni... korszerűbb, jobb berendezésekkel és némi „kísérletező” lehetőséggel talán több örömet lelnék szakmámban. Bár, ami azt illeti, néha nagy kedvvel csinálom. — Ma „mit sütött ki”? — A késztermékben mindannyiunk munkája benne van. Ilyenformán fonott kalács, pozsonyi kifli, lekváros bukta, mákos beígli, túrós táska, briós és még tízféle sütemény kerül Ki hap mint nap a kemencékből, körülbelül tizenháromezer darab. — A látszat azt mutatja, nem valami gyakran ízleli e finom süteményeket. Hiszen 190- centiméteres magasságához nemigen tartozik 60 kilónál több súly... — Néha megkóstolom, hogyan sikerült a sütemény, de ettől még megmaradtam „lepkesúlyban”. Bár vannak, akik jó néhány kilót felszednek magukra az ízlelések során, mert ugye, megtiltani nem lehet. — Mi az, amit egyáltalán nem szeret a szakmájában? — Azt, hogy vasárnaponként, amikor mindenki szórakozik, pihen, üdül, akkor mi itt bent, sokszor 40—50 fokos hőségben is dolgozunk, hogy hétfőn reggel friss sütemény legyen a pultokon. Aztán a szokványos témákról csevegünk, közhely szinten: kis fizetés, sok munka. KISZ-élet, brigádmumca stb. És amit majd kifeledünk: ez év tavaszán igazgatói dicséretben részesült. Egészen más vizekre evezünk. A lisztgőzös, andalító illatú kalácsok világából a természetbe. Kirándulásairól mesél,. jóformán egyetlen időtöltéséről. Néha a menyasz- szonyával útrakelnek egy-egy vidék megismerésére. Novemberben remélhetőleg hosszú útra indulnak: nászúira! fíogy ebből „mi sül ki”? Egy biztos: nem mákos beigli. — tanka — A pártcsoportok helye, szerepe a pártmvoknhan Segítjük a megbízatások teljesítését Olvastam a NÖGRÁD-ban Ozsvárt Ferenc cikkét a pártcsoportok helyéről, szerepéről. Tulajdonképpen ennek kapcsán szeretném elmondani mindazokat az észrevételeket a pártcsoportokról, amelyeket a háromesztendős titkári munkám során szereztem. Alapvetően a pártmegbízatásokró! szeretnék szólni, mint a hatékonyabb pártmunka egyik fontos eszközéről. Jánosaknán, a Női Fehérneműgyár I-es alapszervezetében négy pártcsoport működik. Munkájuk sokoldalú, párttagságunk élénk figyelemmel kíséri. A tagkönyvcserét megelőző személyes beszélgetések során sokan tették szóvá a pártcsoportmunka fogyatékosságait. Az észrevételek, a javaslatok alapján változtattunk a korábbi munkamódszeren, tgy az alapszervezeti munka is sokkal hatékonyabbá vált. Az egyik legnagyobb gondot az okozta nálunk, hogy a párttagok között aránytalan volt a feladatok elosztása. Nem volt ritka az olyan alapszervezeti tag, akinek három-négy megbízatása is volt egyszerre. A beszélgetések tapasztalatait, hasznosítva, a pártmegbízatásokat igyekeztünk úgy elosztani, hogy azok megfeleljenek a párttag felkészültségének, érdeklődésének és senki se legyen túlterhelve. Igaz, amikor a pártvezetőség felülvizsgálta a pártmegbízatások rendszerét, az is kiderült, hogy viszonylag sok volt a formális munka. Az olyan megbízatás amely csak nagy általánosságban határozta meg egy-egy parttag feladatát. így a munkát meglehetősen nehéz volt ellenőrizni, számon kérni. A konkrét megbízatásokkal nemcsak a formális vonásokat kerültük el, a pártmunka közelebb került az élethez, a mindennapi munkához. A párttagok a megbízatások teljesítésével az üzem előtt álló politikai és gazdasági feladatok megoldását segítik. Az alapszérvezet tevékenységében központi helyet kapott a gazdasági feladatok teljesítése, a munka minőségének javítása. Sok párttagunk megbízatása a minőségi nvünkával függ össze. A tervteljesítés mellett külön figyelemmel kísérjük a végzett munka minőségét és a kommunisták személyes ' példájukkal, agitációs munkával seaí- tik az üzem, a brigádok előtt álló feladatok végrehajtását. A pártcsoportokban tevékenykedő párttagok esetenként tanácskoznak a párton- kívüli dolgozókkal, közösen értékelik a végzett munkát, a tervek teljesítését, együtt ala-, kítják ki a további tennivalókat. A rendszeres vélemény- csere kedvező hatással van az üzemi demokrácia fejlődésére. A döntések annál meg- alapozottabbak, s annál eredményesebb végrehajtásuk . is, minél inkább figyelembe veszik a munkahelyi vezetők a dolgozók javaslatát. A kibővített pártcsoport-beszélgeté- sek hasznosan segítik a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozását, a jó munkamódszerek elterjesztését. A rendszeres ellenőrzés, tapasztalataink szerint, segítője a folyamatos pártmunkának, a megbízatások teljesítésének. Volt rá eset, hogy negyedévenként. de általában félévenként ellenőrizzük a pártmegbízatások teljesítését. Mielőtt a taggyűlés elé vinnénk, a pártcsoport elvégzi az értékelést. Az a gyakorlat, hogy a megbízatások kiadásánál a pártcsoportvezető minden párttagnak elmoTidja, hogy mi a teendője. Aztán .a tag- gvűlésen is ismerteti. Az értékelésnél konkrét munkát kér számon a taggyűlés; a pártcsoport: A csoportvezető személyenként értékeli ■ a munkát, s ehhez valamennyi párttag önértékelést fűz. Nem ritka dolog nálunk, hogy- a párttag sokkal kritkiusabban érték'eli saját tevékenységét, mint a pártcsoportvezető, A folyamatos ellenőrzés, a párttagok munkájának 'segítése nemcsak a pártcsoportnak, az' alapszervezetnek is hasznos. Reálisabb képet kapunk így a párttagok munkájáról, s arról is, hogy milyen politikai, szervezeti tartalékokkal rendelkezünk, hogyan lehet azokat a íleghasznosabban kiaknázni. Az értékelés során lehetőség nyílik arra is, hogy a párttag segítséget kérjen. ha megbízatásának teljesítése akadályokba ütközik. Valamennyi pártcsopörtunk- ban van egyegy vezetőségi tag. Célunk az, hogy a pártvezetőség közvetlenül információt szerezzen a pártcsoportok tevékenységéről. a párttagok munkájáról, gondjairól. Ugyanakkor a pártve- zétőség, állásfoglalása is a legrövidebb úton jut el így a párttagokhoz. Ügy értékeljük, hogy a pártcsoportokban őszinte. nyílt a légkör. Bátran mondanak véleményt egymás munkájáról a párttagok. Bírálnak is, de minden esetben segítő szándékkal teszik. Xz elevenebb pártcsoportmunka . kedvezően hatott a taggyűlések aktivitására .is. Az utóbbi időben nőtt a vitakedv, egyre több párttag mondja el véleményét,' tanácsait. Gecse Pálné alapszervezeti titkár Véleménycsere a pártonkíviiliekkel Véleményem szerint a pártcsoportoknak fontos szerepe van az alapszervezetben. Mi általában a taggyűlés előtt tartjuk értekezletünket, amelyen valamennyi párttagnak lehetősége van arra, hogy megismerje a taggyűlés beszámolóját, felkészüljön a tanácskozásra. Az a tapasztalatunk, hogy a párttagok bátrabban elmondják véleményüket, kritikai észrevételeiket, mint a taggyűléseken. A mi pártcsoportunk 11 tagból áll. Azokat a párttagokat fogja össze, akik azonos munkaterületen, azonos műszakban dolgoznak. Ezt az elosztást jónak tartjuk. Mindannyian ismerjük egymást, hiszen együtt dolgozunk. A pártcsoport-értekezletek rendszeres megtartása gyakran így is gondot okoz. A pártcsoport tagjai között vannak olyan családanyák, akik más községből járnak Nagybátonyba, a harisnyagyárba és 11—12 órát is távol varnak a családtól. Részben ez a magyarázata. hogy eddig csak azokat a pártcsoport-megbeszélé- seket tartottuk meg, amelyekre a pártvezetőség kötelezett bennünket. Gondjaink ellenére csoportunk mégis sokat változott. Most már nemcsak észrevesszük, hanem szóvá is tesszük a hibákat a pártcso- port-értekezleteken és a taggyűléseken. Mindehhez természetesen az kell, hogy a párttagok képezzék magukat. Erre ösztönözzük a pártcsoport valamennyi tagját. A politikai oktatásra rendszeresen járnak párttagjaink, egy elvégezte a marxista—léninista esti középiskolát, egy pe* dig most kezdi a marxista— leninista középiskolát. Több munkásnőt meggyőztünk arról is, hogy a nyolc általános iskola elvégzése egyáltalán nem luxus, hanem a nagyobb tudás alapvető feltétele. Különösen a párttagoknál tartjuk fontosnak, hiszen a napi politikai-, társadalmi, gazdasági eseményeket gyakran kell magyaráznunk pártonkívüli munkatársainknak. Legutóbb az árak rendezésénél cseréltünk véleményt. Ügy értékeltük, talán nekünk a pártcsoportban tevékenykedő kommunis* . Iáknak is részünk van abban. hogy az üzem dolgozói megértéssel fogadták kormányunk intézkedését. Baranyi Sándorné pártcsoportvezető Színes műanyag ' A Szovjetunió prikumszki gyártelepén hatalmas új polietiléngyártó reaktort állítottak fel. A berendezést, amely hat emelet magas és 210 tonna súlyú. Leningrádból folyókon és csatornákon keresztül szállították a Manics- tóig, onnan pedig különleges kocsin vitték a Prikumszki Műanyaggyárig. A gyár az új reaktor üzembe állításával hamarosan megkezdi a színes polietilén előállítását. Kérdem az ELZETT szécsényi gyárában: mi újság? Azt mondják, kertelés, szóvirághasználat nélkül: rossz a hangulat. Miért — puhatolózom tovább. Nincs sikerélménye az embereknek... Csak a hajtás van, a hajtás, meg a félelmetes mennyiségű túlóráztatás. .. S mégsem lesz tervteljesítés az idén sem. Fiatalkorúakat is túlóráztat- nak- .. és \a szocialista brigádmozgalom sem az igazi. De hát milyen is lehetne, ilyen légkörben ? Kérdem aztán Klug Nándort, a fiatal, energikus, két diplomás gyáregységvezetőt, aki két éve került a szécsé- nyi gyáregység vezetői pozíciójába: be tudják-e hozni év végére eddigi lemaradásaikat? Hiszen — tesszük hozzá — idei első féléves tervüket a tavalyihoz viszonyítva 96,5, a tervhez képest pedig csak 91,2 százalékra teljesítették. Nem — mondja habozás és fontolgatás nélkül. Ügy becsülöm, olyan száznegyvenmillió forint értékű befejezett készárutermeléssel zárjuk az évet. Ez a tervhez képest — előreláthatólag, s talán kissé optimálisan becsültén — ötmilliós lemaradást jelent. Egymillióval kevesebbet, mint 1976-ban, mikor is a 135 milliós tervet 129-re teljesítették. Miért ez az immár sorozaAmikor fent döntenek Csak a százalék számít? fosnak is tekinthető terv nem teljesítés — teszem fel az újabb kérdést, amire aztán tényleg nem lehet azonnal válaszolni. Csak hosszas ma- magyázás, bizonygatás, érvelés után kezd testet ölteni a megértés. Aminek összetevői roppant sokrétűek, de a végkövetkeztetés egy ipontban csapódik le: az irreális tervszámok megadása, melyek az ELZETT Művek központjának ellentmondást nem tűrő elhatározásainak „eredményei”. Ezek késztetik év végeken magyarázkodások sokaságára a gyáregység gazdasági, s más vezetőit. Akik abból az irreális alapból indultak ki: Szé- csény térsége jelentős munkaerőfelesleggel rendelkezik még napjainkban is, s mivel a művek gyárai, gyáregységei közül egyedül csak a szécsé- nyit sorolták „A” kategóriába — azon üzemek sorába, ahol munkásfelvétellel növelhetik termelésüket —, így ebből a feltételezésből kiindulva emelek évről- évre magasabbra a teljesítés határátFelelőtlenül! Minek ' következrhénye az írás elején már jelzett, alapvetően rossznak mondható üzemi közérzet, s mindazon — foil eg objektív — tényezők, amelyek mondhatni, demofali- zálóan hatnak munkásra, vezetőre egyaránt. Felesleges munkára fogható erő ugyanis — a „fentiek” nem kellő körültekintését igazolandó — nincs a környéken! Sőt, még a gyáregységben is az alábbi helyzet alakult ki az utóbbi években: bár a fluktuáció némiképp csökkent az idén, hiszen a kilépők száma 13,3 százalékkal lett kevesebb, de a szükséges munkáslétszám még így is harminccal maradt alatta a kívántnak. Mindemellett közel százhatvan azoknak a dolgozóknak a száma, akik jelenleg gyermekgondozási segélyen tartózkodnak. A helyzet tehát e szempontból sem rózsás. Meg abból sem, hogy múlt évi 129 milliójukat is csak több, mint 28 ezer túlórában végzett munkával érték el. A múlt hét végéig ez a szám már meghaladta a 25 ezret és semmiféle kilátás nincs arra, hogy az év végéig ne legyen több az előbbieknél. Mindez természetesen nagy erőfeszítéseket követel a dolgozóktól — mint a gyáregységvezető mondja —, de arra még nem került sor, hogy fiatalkorúakat utasítással túl- óráztassanak. Hogy saját jó- szántukból mégis néhányán, munkaidőn túl tovább maradtak, az más kérdés... Ügy tartják a gyárban, hogy elsődlegesen a létszámkérdést kell „tisztába tenni.” Ezért is próbálkoznak mielőbb visszahívni a gyermekgondozási segélyen levőket a munkába — már eddig is hatan, három évüket megszakítva kezdtek a közelmúltban dolgozni, s indítottak be Petőfibányáp (!) egy készreszerelő részleget. Tervezik, hogy a gyermeküket otthon nevelőkkel megsza- kíttatják a gyermekgondozási segély idejét, s saját dolgozóikkal kötnek bedolgozói szerződést. .. Ilyen fura dolgokra is rákényszerülnekPersze a teljesítményt — mint érveltem — egyéb tényezők is meghatározzák. Mint például az anyagellátás, vagy — maradjunk csak e két fénynél — a munka intenzitásának növelése. Előbbi mióta a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel jó kapcsolatba kerültek — rendjén van. A dolgozók egyéni teljesítménye viszont nem hogy nem növekedett az utóbbi években, hanem valamivel az akkori szint alá süllyedt. Miért? Hivatkozási alap — közöttük jogos is — természetesen van. Mert valós, hogy egy régi, nagy hagyományokkal rendelkező üzem munkásainak ritmusát képtelenek egy fiatal gyár dolgozói egykettőre átvenni. Igaz az is, hogy a közelmúltban megkezdett műszaki fejlesztés, új szerelési rendszerek meghonosítása sem jár azonnali eredménnyel. De a munkamorál... És itt kanyarodik vissza fejtegetésünk az írás elején papírra vetettekhez! Nem szabad, nem lehet nem teljesíthető terveket adni olyan termelőegységnek, amely képességeit jelentősen meghaladja- Nem a szép számokkal — a valósakkal kell operálni! Mert hiába az év első napjától tartó görcsös igyekezet, ami igaz, jelentős eredményekkel jár, de — a test és a szellem el- merevedését is okozhatja. Közel hatszáz dolgozóét! ! Karácsony György | NÓGRÁD - 1977, szeptember 24., szombat 3
