Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-24 / 225. szám

Szovjet— amerikai tárgyalásod B$l kéSoldalü ' előtér Carter Francia- országba és Szárkisz beszedj Hég többet kell tenni a megbékélésért Szíria segítsége nélkülözhetetlen volt A Washingtonban tartózko­dó Gromiko szovjet külügy­minisztert pénteken fogadta James Carter az Egyesült Államok elnöke. Gromiko, a nap folyamán újabb megbe­szélést folytatott Cyrus Van­ce amerikai külügyminiszter­rel is. Az eredeti napirenden nem szereplő délutáni külügy­miniszteri találkozó hírét csü­törtökön maga Vance jelen­tette be újságírók előtt. Ame­rikai hivatalos személyiségek szerint további kétoldalú kér­dések kerülnek megvitatásra. Ezzel egyidőben Moszkvá­ban hivatalosan bejelentették: egy korábban létrejött megál­lapodás alapján Washington­ban szeptember 26-án kezdő­dik meg azoknak a szovjet— amerikai tárgyalásoknak má­sodik fordulója, amelyeken a felek az Indiai-óceánnal ösz- szefüggő kérdéseket tekintik ét. A csütörtöki találkozó után a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminisztérium szűkszavú közleményét idézte: Kilencven másodpere alatt zaj jött le Köln előkelő villa­negyedében az óramű pontos­ságával szervezett akció: Hanns Martin Schleyer-nek, a nyugatnémet Gyáriparosok Szövetsége elnökének elrablá­sa, három testőrének és gép­kocsivezetőjének meggyilkolá­sa. A dráma következő feje­zete azonban már eddig is több mint két hetet vett igénybe, s változatlanul nem lehet élőre látni a végkifejle­tet. A teljes hírzárlat csend­függönye mögött folynak az üzenetváltások és alkudozá­sok, s aligha állt lg a nyomo­zás gépezete. «Az NSZK saj­tója máris kritikus hetekről cikkezik, amelyek rányomhat­ják bélyegüket Nyugat-Euró- pa legerősebb gazdasági hatal­mának arculatára. A kor­mánykoalíció és az ellenzék pártjai készülnek a nagy ösz- szecsapásra, a terrorista ak* ciót követő harmadik, negye­dik, vagy ki tudja hányadik fejezetre... A terrorizmus-jelensége im­már kilenc éve nyugtalanítja a nyugatnémet közvéleményt. Az első hullám 1970 és 1972 között zajlott, ekkor került sor tömeges merényletekre, utána 1975 bizonyult véres és puskaporos esztendőnek, vé­gül 1977 tavasza óta a terro­rizmus „minőségileg új szaka­száról” beszélnek. Az állítólag hetven nevet tartalmazó „cél­pontlistáról” eddig három ál­dozat került ki. Siegfried Bu- back, a meggyilkolt főállam- ügyész, akinél egyértelműen halálos merényletet akartak elkövetni; Jürgen Pontoban­a találkozó során a felek meg­vitatták a kétoldalú kapcso­latok kérdéseit, a közel-kedetí helyzetet, valamint néhány egyéb, kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémát. Gro­miko újságírók előtt szemé­lyesen így nyilatkozott: „Be­A holland rendőrség csü­törtök este véres tűzharc után letartóztatta a Buback nyugat­német főállamügyész elleni gyilkos merénylet egyik gya­núsítottját. Mint az utrechti főfelügyelő közölte, a tűzharc­ban a nyugatnémet fiatalem­ber egy rendőrt megölt, egy másikat pedig megsebesített. Letartóztatása után kiderült, hogy Knut Folkerts, személyé­kár, az NSZK „fináncpolitikai külügyminisztere” — az ő esetében már eltérnek a vé­lemények, gyilkosság vagy túszszedés volt-e eredetileg a cél; végül Schleyer, akinél a kísérők tudatos elpusztítása párosult az emberrablással. S folytatása következhet... Tulajdonképpen nem nagy erők állnak a terroristák tá­borában. Legfeljebb 150—200 körülire tehető a mindenre elszánt bűnözők száma, s néhány száz a bűnpártolóké. Mégis zavart kelthetnek, hi­szen, ha egy híd felépítésé­hez munkások tömege és' megfelelő idő szükséges, a szerkezet felrobbantásához ko­rántsem kell ilyen erőfeszítés. A terroristák rendelkeznek pénzzel és fegyverekkel (ezek részben a korábbi rablásokból erednek, részben hasonszőrű külföldi kapcsolatok is támo­gatják tevékenységüket, uszta- sa csoportoktól a japán szél­sőségesekig), rendszerint ket­tős életet élnek, s a közép-és nagypolgári körökből szárma­zó fiatalembereket nem egy­szer a családi háttér is védel­mezi. (Ponto három gyilkosa közül az egyik keresztlánya Susanne Albrecht volt, aki­nek viselt dolgairól tudtak, de mégsem vették komolyan. Ezért juthattak be olyan könnyen — az előzetes beje­lentés után — a bankár vil­lájába.) legázoltunk a folyóba, és még nem értünk partot. Sok zá­tony van előttünk Hogy mi­kor érünk ki, egyelőre nem tudom megmondani. Türelem­re van szükség sikerre törek­szünk a tárgyalásokon”. (MTI) tűzharc után ben a Vörös Hadsereg elne­vezésű nyugatnémet terror­szervezet tagja került rendőr­kézre, aki részt vett Buback főállamügyész áprüisi meg­gyilkolásában. A társaságában levő fiatal nőnek sikerült el­menekülnie. A bonni kormány szóvivő­je szerint egyelőre nincs bi-. zonyíték arra vonatkozóan, vajon Folkerts Schleyer el­rablásában is részt vett-e. A terrorizmusnak, jóllehet képviselői ultrabalos jelszava­kat hangoztatnak, természete­sen semmi köze sincs a bal­oldali, demokratikus, antiim- perialista és antikapitalista mozgalomhoz. Annál több a szélsőjobboldal különböző for­mációsorozatához, Strauss ke­resztényszocialistáinak, a neo­náciknak és másoknak akna­munkájához. A párhuzamo­sok ugyancsak a végtelenben találkoznak, de a politikában a különböző előjelű szélsősé­gek még a „végesség” határa­in belül összefonódhatnak. Egy ilyen állítás ellen bizo­nyosan mindkét irányból nagy felhördülés lenne a vá­lasz, s nyilvánvalóan nem is szervezett kapcsolatokról van szó. A terrorizmus jelenlegi „keresztes hadjárata” azonban ürügyül szolgál a reakciónak egy másik keresztes hadjárat­ra, hogy a „polgárháborús ál­lapot” lélektanát terjesszék el. „Erőt és rendet” követelnek, szükségtörvényeket, a „terro­ristákkal rokonszenvező hát­tér” felszámolását — az iga­zi csapásokat azonban a va­lódi baloldal ellen irányítják, beleértve a szociáldemokrata párt, a szakszervezetek őszin­tén demokratikus képviselőit is, nem szólva a kommunis­tákról, a haladó diákszerveze­tekről, békemozgalmi erőkről. Mind nyilvánvalóbb lehet, hogy a jobboldal nem a ter­rorizmust akarja megszüntet­ni, hanem a rettegés légköréi kiaknázva szeretne a maga Lengyel­országba látogat o o Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök meghívásá­ra november 29 és december 1 között Franciaországba lá­togat James Carter amerikai elnök — jelentette be pénte­ken délután az Elysée-palota. A bejelentésre egy héttel Raymond Barre miniszterel­nök washingtoni vizitje után került sor. Az amerikai el­nök akkor még nem adott vá­laszt a meghívásra, a nyilvá­nosság előtt csak óhaját fe­jezte ki a franciaországi uta­zásra. Párizsi megfigyelők az elnöknek a zsúfolt őszi prog­ramra vonatkozó szavait ál­talában úgy értelmezték, hogy a Fehér Ház lakója nem kí­ván a jövő évi választások előtt látogatást tenni Párizs­ban, annál is inkább, mivel ő maga utalt arra. hogy ezt a belügyekbe való beavatkozás­ként értékelhetnék. James Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a Lengyel Népköztársaság leg­felsőbb vezető szerveinek meg­hívására december 1—2-án hi­vatalos látogatást tesz Len­gyelországban — jelentette be pénteken délután a PAP len­gyel hírügynökség. A közlemény emlékeztet ar­ra, hogy a korábbi legfelsőbb szintű lengyel—amerikai ta­nácskozások (1972-ben, 1974- ben és 1975-ben) lehe­tővé tették a széles körű eszmecserét a nemzetközi kér­désekről —, hozzájárultak a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­téséhez, s egyúttal az enyhü­lési folyamathoz és a nemze­tek együttműködéséhez. A korábbi látogatások során szá­mos dokumentumot írtak alá, amelyek meghatározták a két ország kapcsolatainak alapel­veit és együttműködésük irá­nyait. Carter mostani látoga­tása a lengyel közlemény sze­rint „megfelelő feltételeket fog teremteni a kétoldalú kap­csolatok sikeres továbbfejlesz­téséhez, és lehetőséget nyújt az enyhülési folyamat elmé­lyítésével kapcsolatos kérdések megtárgyalásához”. számára kedvező fordulatot elérni az ország vezetésében. A terroristák pedig a „minél rosszabb annál jobb” taktiká­val éppen ezt várják, s arról a - képtelenségről próbálják magukat meggyőzni, hogy majd egy fasizálódó NSZK- ban bizonyosan tömegtámoga­tást élvezhetnének. Ez a lé­nyeg, ezért hívja fel minden gondolkodó ember a figyel­met nemcsak a terrorizmus közvetlen veszélyeire, de tá- gabb kihatásaira, közvetett számlájára is. Harmadik hete a válság­stábé a főszerep Bonnban. Kénytelenek voltak lemonda­ni magas rangú külföldi láto­gatókat és nem kerülhetett sor Schmidt kancellár nagy érdeklődéssel várt varsói lá­togatására sem. Amint a ko­rábbi terrorakciók is éppen akkor sújtották az NSZK-t, amikor a keleti szerződések­ről folyt a heves vita, a re­akció hideg parlamenti pucs- csot készített elő és rendkívü­li választásokat kényszerített ki. A bel- és külpolitikában egyaránt a zavarra, a szerény lehetséges lépések megakadá­lyozására vagy halasztására játszanak... A helyzet nem könnyű, s nem mentes a bonyodalmak­tól. A nyugatnémet kormány­nak, miközben szembe kell néznie saját, korábbi követ­kezetlenségeinek következmé­nyeivel is, fel kell lépnie a kétoldali kihívással. A józan erők egységére ma nagyobb szükség van, mint bármikor, hogy Nyugat-Németország hétköznapjaiból kiiktathassák az utcákon végbemenő ter­rort, s az egyesek által kor­mányszinteken tervezett ellen- terrort. .. Réti Ervin Éliász Szárkisz libanoni köztársasági elnök csütörtö­kön, hivatalba lépésének első évfordulóján, rádió- és tele­víziós beszédet mondott. A tavalyi év mérlegét meg­vonva hangoztatta, hogy Li­banon különböző térségeiben messzemenően helyreállították a biztonságot — kivéve Dél- Libanont, ahol továbbra is igen súlyos a feszültség. „Dél-Libanon biztonságá­nak fenntartására részletes végrehajtási, térvet dolgoztunk ki, és libanoni fegyveres erőt állítottunk fel — folytatta az államfő. — A vállalkozás si­kere érdekében, már annak végrehajtása előtt, minden szinten átfogó kapcsolatfelvé­telekre került sor, mert az esetleges kudarc súlyos kö­vetkezményekkel járna szá­munkra” . Egyidejűleg elis­merte, hogy „e kapcsolatfel­vételek mindeddig nem ve­zettek a várt eredmények­hez”. A libanoni államfő a továb­biakban megjegyezte: tekint­ve. hogy a libanoni fegyveres erők egy évvel ezelőtt nem voltak képesek véget vetni az országban dúló polgárháború­nak, „kívülről megindított ak­ció vált szükségessé”' „Ezért lépett közbe a test­véri Szíria — mondotta —, s a zömében szíriaiakból álló Kereszthy András, az MTI tudósítója jelenti: Anvar Szadat egyiptomi el­nök és Mamduh Szélem mi­niszterelnök külön-külön fo­gadta a két legnagyobb egyip­tomi egyház: a muzulmánok és a koptok vezetőit. A mu­zulmán vezetők csoportját Ab- dalhalim Mahmud, az Al-Az- har nagysejkje, a koptokét III. Senuda kopt pápa vezette. A két találkozónak szemmellát- hatóan békítő jellege volt. Az elnök az ország „nemzeti egy­ségéről”, a két egyház együtt­működésének' „mély gyökerei­ről” beszélt és hangsúlyozta, hogy ,,nem lehet teret enged­ni az összeesküvésnek" a vallási csoportokon belül. A kiadott közlemény szerint az egyiptomi állami és vallási vezetők alaposan áttekintették a bel- és külpolitika helyze­tet.’ A találkozó azt a nyugtalan­ságot tükrözte, amelyet az egyiptomi vezetés az egyre' szaporodó vallási jellegű prob­lémák miatt érez. A jelenleg folyó per, amelynek vádlott­jai az Al-Takrif Val Hedzsra csoport tagjai (Dahabi sejk volt vallásügyi miniszter el­rablói és gyilkosai) a szélső­séges muzulrhán csoportok ak­tivizálódását mutatja. A kopt népesség körében nyugtalan­ságot keltett az iszlám tör­vények Egyiptomban törté­A szíriai egészségügyi ható­ságok bejelentése szerint az elmúlt 48 órában 59 új kole- rás megbetegedést fedeztek fel. A csütörtöki utolsó halál­esettel a kolera szíriai áldo­zatainak száma 72-re emelke­dett. A járvány kitörése óta Szíriában mintegy 3500 esetet észleltek. A kuvaiti megbete­gedések száma egyelőre csu­pán 3, de az egészségügyi ha­tóságok az egész ország te­rületén megkezdték a kolera- ellenes védőoltásokat. hogy elejét vegyék a járvány to­vábbterjedésének. Jordánia csütörtökön hat új esetet jelentett, s így azösz- szes jordániai megbetegedések száma elérte a 387-et. Liba­arabközi biztonsági erő, amely 1976. novemberében lépett Li­banon földjére, teljesítette fel­adatát, véget vetett a harcok­nak azokban a térségekben, ahol közbelépett. Ezért hálá­val tartozunk neki”­Szárkisz nagy elismeréssel nyilatkozott Szíriának és el­nökének bátor kezdeményezé­séről, köszönetét mondott mindazoknak az országoknak, amelyeknek kontinensei részt vettek a libanoni rend fenn­tartására hivatott arabközi biztonsági erők munkájában. „A világ jól tudja — foly­tatta Szárkisz —, hogy a liba­noni helyzet normalizáiódása az egész arab világ és a nem­zetközi. közösség szemszögé­ből is kívánatos. Remélem, hogy a hozott határozatokat végrehajtják, s hogy fokozó­dik a nekünk nyújtott támo­gatás”. Végül szólott arról is, hogy az álláspontok közötti ellent­mondások miatt az utóbbi hó­napokban nem lehetett kezde*’ ményezéseket tenni „a nemze­ti egyetértés megvalósításá­ra”. s megemlítette, hogy a libanoni—szíriai —palesztínai megállapodás, amelyet 1976. július 25-én Staurában kötöt­tek a megbékélés érdekében, eddig nem hozta meg a kí­vánt eredményeket. Z NÓGRAD - 1977. szeptember 24., szombat (MTI) Egyházi vezetők Szadatnál Sok az áldozata a kolerának nő bevezetésének lehetősége — erről tárgyal hónapok óta a parlament jogi bizottsága —, hiszén ezek a keresztény né­pességre is kötelező érvényű­ek lennének. Az elmúlt néhány hét so­rán tovább fokozta a feszült­séget a két nagy vallási kö­zösség között az a számos in­cidens, amely koptok és mu­zulmánok között zajlott le szerte az országban. Az első összetűzés színhelye — au­gusztus 18-án — Defenno faiu volt a Fajumi kormányzóság­ban. Itt egy még fel nem szen­telt, de tető alatt álló kopt templom felgyújtása miatt csaptak össze a helység kü­lönböző valláson levő lakói. Ezt követően Minia, Sarkija, Szohag, Aszjut kormányzósá­gokban — összesen négy he­lyen — robbant ki súlyos — két esetben halálos áldozatot is követelő — összetűzés mu­zulmánok és koptok között. Szeptember második hetében Senuda kopt pápa tiltakozásul éhségsztrájkot hirdetett ' és ebben Egyiptom hatmilliónyi kopt lakosságának tekintélyes hányada részt vett. Nem tudni, hogy a jelenlegi találkozók enyhítették-e a fe­szültséget. Az mindenesetre komoly ellentétekre utal, hogy az egyiptomi vezetők külön- külön és nem közösen fogad­ták a két egyház vezetői. nonban 3 új megbetegedéssel 30 kolerást tartanak nyilván. tS Az alexandriai hatóságok nem engedték partra szállni azt a 700 francia turistát, aki a Massali francia személyszál­lító hajón érkezett az alexandriai kikötőbe, mivel nem részesültek koleraellenes védőoltásban. Az utasok kény­telenek voltak Törökország felé továbbhajózni. A bangladesi hivatalos jeJ lentések szerint csütörtökön már 187 halálos áldozata volt a kolerának ebben az ázsiai országban. Nem hivatalos je­lentések szerint az áldozatok száma meghaladja a 450-et. (MTI) A jugoszláviai Osijek mellett tárgyalt Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Tito jugoszláv elnök. A Schleyer-ügy margójára Hetek és másodpercek / Nyugatnémet terrorista Rendőrkézen 9

Next

/
Thumbnails
Contents