Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
AZ UTÓBBI ÉVEKBEN megyénkben jelentős mértékben emelkedett a turisták, az országjárók száma. És ebben nincs semmi rendkívüli, semmi meglepő. Sőt, nagyon is természetes emberi igények, törekvések kifejeződésének és megvalósulásának vagyunk tanúi. Az anyagi és életkörülmények tervszerű, folyamatos javulása — valamennyi társadalmi osztálynál, rétegnél — az emberek százaiban, ezreiben szükségszerűen erősíti fel az ország- és világlátás szunnyadó vágyait, a mások, a más tájak megismerésének értelmes, embertformá- ló igényét. Évekkel ezelőtt, a közművelődési párthatározat, megjelenése előtti időben — rendszeres újságolvasók jól emlékezhetnek rá — a magyar sajtó rengeteget cikkezett a brigádkirándulásokról, azok tartalmi és formai hiányosságairól, félresikerültségükröl. Ma már egyre kevesebb — noha a közelmúltban lapunkban is megjelent egy ilyen írás — a bírálat. Nem azért, mintha nem lenne egv-egy utazás. csoportos kirándulás kapcsán mit kritizálni, sokkal inkább azért, mert a közösségi kirándulások az utóbbi években jól észrevehetően minőségi változáson mentek — és mennek folyamatosan — keresztül. Kettős törekvés eredményeképpen: részben az utazási irodák, az üzemi és szövetkezeti politikai és társadalmi szervek céltudatosabb, tervszerűbb munkájának hatására, részben a munkások, a szocialista b'rigádkö- zösségek tagjai magatartásának, ízlésének és igényességének fejlődésére.' Áz országjárás, a turizmus széles tömegek kedvelt szokásává lett. Arra, mennyien vettek részt benne megyénkből a nyáron, lehetetlenség pontos választ adni, még csak megközelítőleg is. Nincs ugyanis olyan hivatal, szerv, amelyik ezt összegyűjtené, amelyik vállalhatná a legkülönfélébb helyről kiinduló szervezések csokorba szedését- Ily módon csak részadatokra szorítkozhatunk, amelyek viszont remekül érzékeltetik az utazások tömegességét. A VOLÁN 2. SZÁMÚ Vállalat salgótarjáni utazási irodája az idén áprilistól augusztus végéig 1743 különjáratot indított. Ha az autóbuszok telítettségét 40 főre átlagosít- juk, akkor egyszerű szorzással megállapíthatjuk, hogy az iroda járművein az említett időszakban 69 720 személy utazott. S mint Gáspár Istvánná, az Iroda vezetője elmondta: közel fele az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó munkás. A Cooptourist Szövetkezeti Utazási Iroda Nógrád megyei kirendeltsége a nyáron 1500 dolgozó belföldi és 1000 külföldi utazását szervezte meg. Átlagban az egynapos utazások jellemzőek, de egyre több gazdasági egység igényli elsősorban a két, kisebb mértékben a háromnapos utakat, amelyek már tartalmukban és módszereikben is színvonalasabbak az egynapos túráknál. A munkások turizmusában sajátságos helyet foglalnak el azok az üzemek és szövetkezetek, amelyek saját autóbusszal rendelkeznek. Nyári adat szerint 76 autóbusz volt szövetkezeti, 96 ipari üzemi tulajdonban. Ezeknek a nagyobb termelő egységeknek a dolgozói a nyári kirándulások szempontjából sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a kisebb egységek munkavállalóinál, hiszen nekik összehasonlíthatatlanul egyszerűbb autóbuszhoz, s így utazáshoz jutniuk, mint az utóbbiaknak. A szállítási díjak tavaszi emelkedésével — mint megyénk több kisebb üzemében panaszolták — még előnytelenebb helyzetbe kerültek, mivel a magasabb utazási díjat nehezebben tudják összegyűjteni. Ugyanakkor felvetették — s ezen érdemes lenne elgondolkodni a Volán Vállalat illetékeseinek —, méltányosnak tartanák, ha a szocialista brigádok csoportos kirándulásaihoz bizonyos mértékű kedvezményt kapnának. A SAJÁT AUTÓBUSSZAL rendelkező nagyüzemeink közül a legtöbb utat minden bizonnyal a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szervezte. A nyáron 120 alkalommal indultak járatok a hét legkülönbözőbb napjain — minthogy üzemrészekre lebontott pontos utazási programot állítottak össze az autóbusz minél jobb kihasználására — hazánk legnevezetesebb tájaira. Az idén ezeket az utakat kohászati és feldolgozóüzemek meglátogatására is felhasználták. Hasonló tapasztalatcsere-látogatásokat szervezett több más üzemünk is. A brigádkiirándulások minőségi átalakulásának, amelynek jelenét éljük, ez az egyik legszembentűnőbb jele. Igaz, a kedvelt kirándulóhelyek tekintetében nem történt változás, az úticél továbbra is Eger, Miskolc, Budapest, Aggtelek, Heves, Jászapáti, Nyíregyháza, vagy a Duna-kanyar. De a programok mind színesebbek, tartalmasabbak, az ismeretszerzéshez. művelődéshez szervesebben, igényesebben kapcsolódók. S ezt a törekvést kell továbbra is segíteniük az utazási irodáknak és az üzemi politikai, társadalmi szerveknek. (ok) Színházi és színpadi előadások Pásztón Kelta kori sírok A Szolnok megyei Öcsöd határában kelta kori sírokat tártak fel. A kilenc sírgödör — amelyekbe valószínűleg egy nagy család tagjait temették — különféle ékszereket, díszes ruhakapcsoló tűket, vaskardot, bronzból vert dísztárgyakat tartalmazott. Ugyanezen a területen újkőkori telepre is bukkantak. A leleteket a Damjanich Múzeumban restaurálják. A pásztói Lovász József Művelődési Központban — hasonlóan megyénk más helységeihez — októberben kezdődik az idei színházi évad. Az Állami Déryné Színház társulata október 24-én elsőként a Richmondi vásár című daljátékot mutatja be. A Szidike kisasszony című színmű bemutatóját november 18-án tartják, mig a Csingiz Ajtmatov regényéből készült drámaadaptációt, A versenyló halálát december 16-án tekintheti meg a pásztói közönség. A Pódium Színpad előadásai szintén októberben kezdődnek, s havonta egy alkalommal jelentkeznek. Elsőként Venczel Vera, a Vígszínház tagjának önálló estjére, kerül sor, majd sorrendben Bálint András, Mensáros László, Kozák András és Drahota Andrea szerepel a nagyközség művelődési központjában. Az intézmény vezetősége mindkét sorozatra bérleteket bocsát ki az érdeklődőknek. IVIai fv-aiánhniuiik 18.15: SZÁZÖTVENEZER ZSIGULI A műsor: helyszíni közvetítés. Alcíme az Is lehetne: hogyan „gyártanak” gépkocsit Veszprém megyében. Tudjuk jól, Magyarországon nincs szemclygépkocsi-gyártás. A Bakony Művek mégis megteremtette tiazánkban az autóalkatrész- készítés bázisát —, a munkások betanításával és a technikai feltételek megteremtésével —, az Itt készült alkatrészekért cserébe kész terméket, személygépkocsit kap az ország. A műsor bemutatja a Bakony Müvek mellett a tapolcai, kertai és a várpalotai gyáregységet is. TIZENKETTES NÉVADÓ A salgótarjáni CSŰRI pásztói kirendeltsége szombaton délután a helybeli kórház kérésére rendezett csoportos névadót az intézmény klubtermében. A kis ünnepeiteket: Alattyáni Máriát, Eujdo- só Gábort, Boroskai Andreát, Hizsnyai Gergely Pált, Kecskés Andrást és Erikát, Kovács Róbertét, Oravecz Viktort, Szakolczai Évát és Pétert, Szalay Zitát valamint Tóth. Líviát kisdobosok és úttörők műsora köszöntötte. Wallenstein várából... A rostocki tengeri kikötő és Berlin között fekszik Güstrow járási székhely. A város az idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját, de a lendületesen fejlődő gazdasági élei mostanában sok fiatalt vonz a megújuló falak közé. Güstrow vezetői igen nagy gondot fordítanak a történelmi emlékek megóvására, felújítására és közkinccsé tételére. Az évfordulóra a város egykori lakója, Ernst Barlach szobrász műteremházában múzeumot rendeztek be. A műemlékek között fontos szerepet szánnak a güstrowi várnak, amely Wallenstein tábori marsallnak, a harmincéves háború fővezérének volt a rezidenciája. A várat most restaurálják. A reneszánsz palota helyiségeiben ifjúsági kulturális központot létesítenek, amelyben koncerteket, ünnepélyes esküvőket, brigád-összejöveteleket, konferenciákat rendeznek, és az ifjúsági klubok is itt kapnak otthont. A tervek szerint 1982-re már régi fényében ragyog Wallenstein güstrowi vára, hogy a város fiatal nemzedékét nevelje és szórakoztassa majd. Fülöp János: FÜLEMÜLE (Kisregény) 32. Olyan sötét van már, Bibok bácsinak a körvonalait alig látom, fújkálom a benzinsza- gú szerkentyűt, s közben gondolkodom. Azaz: hagyom a gondolataimat ide-oda röpködni, mint a galambokat. Ha megmenekülünk, minden másként lesz. Még Miska is meg fog enyhülni, két életet köszönhet majd Fülemülének. Most jó volna, ha valóban tudnék repülni. Szárnyrakap- nék. Jó lehet madárnak. Száll, ahova akar. Télen Afrika, nyáron itthon, se útlevél, se vízum. Ha kedve tartja, fölcsavarodik akár ezer méter magasra is, ha akar, a fűben futkos. Mikor szerelmes, fölül az ágra, dalol. Fütyülök-e én még valaha? Ezt senki nem veszi komolyan, pedig lehet nagyon, szépen csinálni. De annyi igaz, alapozni nem lehet rá. Valami örökre lejárt az életemben. Nem vagyok kis hülye már. Valamit fölfedeztem magamban, amiről eddig nem tudtam. Valami súrlódik odalenn. — Úristen! A gerenda. Nyomást kapott, szétvágta a köteleket, a fél tetőt, volt — nincs. Ha tíz centivel arrébb vagyok, fölken a kéményre. Bőgni tudnék dühömben. Megint védtelenek vagyunk. Még egyszer nem tudom végigcsinálni a cipekedést. Nincs is mivel. Nincs mit tenni. Ahogy rántok egyet az öngyújtón, szikrát ad! Üvöltök egyet, rögtön visz- sza is fogom magam. Még nincs rendben semmi. A sötétben óvatosan rendbe kell hozni a kanócot, s kérdés, van-e benzin a tartóban. 4! NÖGRAD — 1977. szeptember 21., szerda ] Csettegtetek, villannak a szikrák — semmi. Csak kitartson. Mert én — kitartok. — Nem — adom — föl. Nem — adom — föl. Aztán — gyengén, kéken — megül a láng a kanócon. Meglátom az öreget, meglátom a tető roncsát. Alattunk remeg a fal. Papírt, rongyot, effélét keresek félkézzel. Akkorka a kis halom, mint az öklöm, s nem akar tüzet fogni. Fújom, Büdös, füstös, de parázslik. Félrefordulva, sokáig köhögök, de a láng már áttelepedett. Szilánkokat, fadarabkákat tördösök, míg biztos nem vagyok benne, hogy megmarad. A tüzecske lassan fészkelő- dik mélyebbre. De jó találmány! Haverunk évmilliók óta. Az ősemberek leheltek így, éjszaka, mindenütt ellenség, ők meg a tűz mellett. Lám, huszadik század ide, oda, mégis adódhat, hogy az ember csak magára hagyatkozik. Vajon ... ... minden megindul. Az irgalmatlan ütést későn észlelem, de még hátra tudom vetni magam, kezembe akad a kötél vége. A bedőlt falrész mellől keresztbe reped a padlás, a tető félrerogy. A megcsavarodó padlásdeszkák szétrepülnek, alattunk a fal si- ketítő csattanással mállik a vízbe. A tűz fele a mélybe hull, hallom a sistergését. Az öreg vért buborékol ijedtében. De még megvagyunk. Első — a tűz. Ahogy nyúlok érte, megcsúszom, majdnem beleesek a vízbe. Kínomban a kabátujjal söprőm közelebb a parazsat, megper- zselődik. Mivel tüzeljek? Ha mással nem, ráhányjuk a göncünket, de a tűznek égnie kell. A kémény tövében kukorica, morzsolom bolondmódra. hogy a csutkával fenntartsam a tüzet. Derekamra hurkolom a kötelet, valami felelőtlenség van rajtam, nem érdekel, mi lesz velem, de ennek meg kell maradnia! Ég az arcom, ég a testem, melegem van. Megijedtem. Lécet is találok. Néhány cserép maradt a fejünk fölölt és odalenn locsog, nyelvel a láthatatlan víz, mi meg itt tábortűznél ülünk. Vidám műsort kellene adni. Víz ellen tűz. Kis tűz. Fülemüle is kicsi ember. Az öreg nyöszörög. Fakó a szeme. — Iszik? Megitatom. Az lenne jó, ha berúgna, érzéketlenebb lenne a fájdalomra, el is aludna. Nekem is kellene innom, de akkor nem marad neki, s ki tudja, meddig ... Újabb lökés. Belezökkenünk. Hull a cserép a vízbe. Egy égő lécdarabbal kihajolok. Mint valami szürke bálna, most csúszik el a fal mellett egy jégtábla. Nagyobb mint a mi szigetünk. — Takarodj! — és utánavágom a lécet. A hidegség, a víz látványa kijózanít. (Folytatjuk) Évszázadok félreértelmezett szépségeszméi — az érdek nélkül tetsző szépségről,, az öncélú szépségről — az okai talán annak, hogy egy-egy tárgy szépségét hajlamosak,vagyunk a rátett dísz szerint, festett, ragasztott, cizellált, vagy formázott ékességük szerint megítélni. Nehéz is a mi helyzetünk. Évezredek óta használjuk például a tányért. Az emberiség társadalmi változásaival, technikai fejlődésével változtak meg használati eszközei,^így például tányérja is. Szárított héjból, fából, cserépből, ón, majd porcelán, bádog, fajansz, zámáncozott fém lett anyaguk. Tudtuk, hogy az olcsóbbat, a dísztelent használták nagyszüleink és szüléink a konyhában, hétköznapokon, az értékesebbet, a .„díszesebbet" ünnepi terítéskor. Ez az ünnepi volt drágább, ez volt tehát a „s^ép”, a szebbik is. Ha manapság egyszerű fehér fajanszot, porcelánt ajánlanak, talán nem is tetszik annyira. Megszokás, beidegzés határozza meg ítéletünket. Kérdezzük csak meg gyermekeinket: melyik a szép autó? Gondolkodás nélkül, biztos ítélettel választják azt. amelyik nemcsak jól gyorsul, hanem vonalaiban harmonikusan hordozza a huszadik század formatervezői eredményeit. Mert az autóval kapcsolatban nincsenek rossz beidegzéseink. Okos kiállítást láthattunk nemrégiben Budapesten, az ipari formatervezés — immár minisztertanácsi határozattal támogatott — témaköréből. Az érdekes és informatív kiállítás — az előbbi példáknál maradva — nem az autó szépségének fontosságáról akar meggyőzni — ezt már mindenki szépnek tudja, így fogadja el —, hanem a tányér formatervezettségének szükségességéről. Éppen mert a szépség fogalma a tudatban fészkel, mert rossz beidegzések áldozata, mint annyi más, múltból hozott eszméink között, a kiállítás nem elsősorban a fogyasztókat akarta meggyőzni. (Őket is, hiszen a tárgyak gyártói, az árucikkek előállítói és forgalmazói más oldalon fogyasztói ugyanazoknak és másféle tárgyaknak.) A fogyasztók, a használók ugyanis kötöttek a tárgyaknak a használatához, amelyeket az üzletekben meg lehet vásárolni. Ezért elsősorban a gyártókat, a tárgyakat, használati eszközöket előállító üzemeket, vállalatokat kell meggyőzni. Bemutatta a kiállítás a termék megtervezésének folyamatát, mely az ipari formatervezés sajátságaként soha nem a szép külső megtervezését, hanem a funkciónak való teljes megfelelést jelenti. Bemutatta azokat a termékeket, amelyek már hordozzák ezeket az ismérveket. A termék bármi lehet A kiállítás tanúsága szerint lehet például bútorcsalád, vagy — embléma. Előbbi a székesfehérvári Garzon bútorcsalád — egyszerű formavilágával, jól variálhatóságával sok család igényét kielégíti —, utóbbi a MÁV új emblémája — Szalay István munkája —, amelyet elkészülte óta nemcsak az utazóközönség, de a magyar vasúti teherkocsik révén a külföld is megismert. A tárgyak szépsége tehát nem valamiféle ráadás, valami ráaggatott külön esztétikum, hanem a lényeget kifejező, funkcióját legteljesebben kibontakoztató jellemző. Az ipari formatervezés úgy hozza létre a sorozatban gyártásra kerülő tárgyak terveit — együtt a gyára ndó áru (legyen az rádió, vagy fogorvosi szék, lábas, textilnemű) tervezőmérnökeivel —, hogy az pem a ráaggatott dísztől válik széppé, hanem formájában, lényegét, funkcióját tekintve, egyszerűségében is a szépség hordozója. Torday Ali« Micsoda változás! Felújítás után a Z1M könyvtárában A ZIM salgótarjáni gyára Ady Endre Művelődési Házának könyvtárába ha olyan valaki lép be, aki régen járt ott, elcsodálkozik. Micsoda változás! Az elnyűtt, sötétbarna könyvespolcokat felváltották az ízlésesen berendezett, világos színű, modern, szabadpolcok. A felsorakoztatott könyvek szinte kínálják magukat. Középen kis asztal, székek, a könyvekről beszélgetők számára, s hirtelen szemet szúr a fal mellett álló faállvány, amelyen az éppen időszerű újságok, folyóiratok találhatók. — Az idén márciusban adták át a felújított kölcsönzőnket — mondja Lipták Mária könyvtáros. — Az átalakítás viszonylag jól haladt. Nagyon sokat segítettek a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának könyvtárosai. Hogy rend lett, otthonossabbá Vált a kölcsönző. A könyvállományunkat is állandóan bővítjük. A beszerzési keret eddig hatezer forint volt, amit több mint háromszorosára emeltek. — Hogyan lett könyvtáros? — Tavaly érettségiztem a Bolyai János Gimnázium orosznémet tagozatán. Ezután helyezkedtem el az Ady Endre Művelődési Házban. Elvégeztem az alapfokú könyvtárosi tanfolyamok kitűnőre. Főiskolára szeretnék jelentkezni, könyvtár-pedagógiai szakra, de erre már csak jövő szeptemberben kerülhet sor. Addig is itt ‘ tevékenykedem, képezem magam, hogy ajánlani, segíteni tudjak a könyvet szerető embereknek. Beszélgetés közben egyre többen nyitnak be. Az olvasni vágyók magabiztosan indulnak a polcokhoz, hogy kiválasszák az újabb ismeretek forrásait. — Háromezer kötetünk van — folytatja ismertetőjét Lipták Mária. — Ezen a kölcsönzőn kívül még három letéti könyvtárunk van a gyáron belül. A vezetést társadalmi munkában vállalták á dolgozók. Olvasóink száma is örvendetesen megnőtt, közel járunk a négyszázhoz. Sok a nyugdíjas tagunk. Hétfőn, szerdán és pénteken válogathatnak a könyvek birodalmában. Akik eddig elmélyülten keresték kedvenceik műveit, leültek mellénk az asztalhoz* Előttük négy-öt olvasnivaló állt. Vajon ki milyen témát érez közel magához? — Soha nincs határozott célom — mondja Rohács Jó- zseí'né. — Szétszórt az érdeklődési köröm. Szívesen tanulmányozom az útleírásokat, de ugyanolyan kedvvel olvasok bűnügyi regényt is. — Otthon saját kis könyvtáramban is inkább szépirodalmi kötetek találhatók — meséli Deák Mária. — Türelmetlenül várom mindig egy- egy mű megjelenését. — Az egyik legkedvesebb íróm Robert Merle — jelenti ki Kulhavi Csabáné. — A Sziget című könyvét most olvastam el. Jelenleg a Világirodalom remekei sorozatta] ismerkedem. Olvasók, vélemények, igények különbözőek. Mindehhez igazodnia kell a könyvtárosnak, aki délelőttönként fáradhatatlanul járja a „tűzhelygyár” üzemeit. Olvasókat szervez, és kérdez, ki milyen műveket kíván elolvasni, hiszen eszerint állítja össze a legközelebbi könyvvásárlás listáját. T. Zs.
