Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
Jelmezbon misézett, prédikált és áldást osztott Szentekről akart könyvet írni a Szurdokpü§pökiben is vendégszerepeit mátrai ál pap NÉHÁNY HÓNAPJA nem mindennapi vendég érkezett a közeli Mátraszentimre egyik szerény kis nyaralójába. Széles karimájú, nagy fekete kalapot viselt az alacsony, törékeny ember, s orkánkabátja alól is jól kilátszott lila szegélyű, lila gombos mellénye. A degeszre tömött személy- gépkocsiból pedig a legszokatlanabb tárgyakat cipelték utána a házba. A bámészkodók még igazi gyóntatószéket is láthattak a különös hurcol* kodás alkalmával! Semmi kétség -r gondolták az imreiek —, hogy valami jeles személyiség tisztelhette meg a falut. S úgy tetszett, hogy igazolódik is feltevésük, hiszen amint egyhamar kiszivárgott: a váratlan jövevény pápai prelátus, lateráni kanonok. Nyugalmazott cikádori apát, horgosi plébános. Tudós, egyetemi tanár! Aki könyvet ír itt a magyar szentek életéről. Igen, a stílszerű környezetben, ahol mindjárt három szent is van egy rakáson: Mátraszentimre, Mátraszentlászló és Mátraszentistván! Sokat sejtetett a monumentálisnak tervezett!könyv, amelyet Filléf László —, mert így hívták a meglepő idegent — Amerikában adott volna ki, s élete nagy álmának, vágyának mondott beszélgetései alkalmával. Oly annyira sokat sejtetett, hogy az ambiciózus vendég utóbb már nevét is kevesellte hozzá. S ezért hol — a kétségtelenül többet jelentő, jobban csengő — dr. Pengő László, hol pedig a még szebb dr. Nemeskéri László, dr. Nemeskéri Kovács László, dr. Drégelypalánki László, dr. Nemeskéri Illényi László, vagy éppenséggel dr. Illényi-Nemeskéri-Drégely- palánki László neveken' folytatta bemutatkozásait, ismerkedéseit a községben, illetve környékén. Ami — ha kicsit talán furcsa, meglepő is volt — tagadhatatlanul imponálóan hangzott. Miként a nevek után elsorolt sok más: a magas egyházi körökben való járatos, személyes ismeretség, barátság idehaza és külföldön. Szóval, az előkelő budapesti vendég előtt nyíltak az ajtók és a lelkek is. Vendégségbe hívták, s vendégül jártak hozzá nemcsak helyből, hanem a szomszédos mátrai településekről, sőt, távolabbról. A Rákóczi utcai, kölcsön • kért házikó hovatovább híres és nagy ember „magánkápol- nás”, kegytárgyas, ereklyés rezidenciájává lépett elő. S a legtermészetesebbnek tűnt, hogy az épület alkalmi lakója teljes fényével tündökölhessen a hegyi és hegyvidéki templomokban, így Szurdok- püspökiben — kis híján pedig még Pásztón — is: látványos ornátusban — akár papi segédlettel — misét celebráljon, szószékre lépjen. Gyóntasson vagy áldozhasson. Stólát ajándékozzon nemes gesztussal, megígérhesse a szentimrei templom felújításának támogatását, reményt tápláljon — úgymond — a hitélet fellendítésére. Valamicskét ugyan zavarta a hívőket, hogy még mindig latinul misézett — nem pedig a nemzeti nyelven, ahogyan már jó ideje szokás — s mi tagadás, bántotta többü- ket is, amikor valósággal kiabált, ordítozott, miközben a szentbeszédet mondta. Vagy amikor a sapkáját is lekapta fejérő, hogy avval csapkodva, még nagyobb nyomatékot adjon szavainak. De igaz. ami igaz: olyan szépeket beszélt ... ! No, és ahogyan ott állt előttük például az anyák napján, hófehér kesztyűjén a hatalmas, csillogó pecsétgyűrűvel — emlegetik még ma is a „szent falvakban” — hát, kérem, az valami lenyűgöző volt! Úgyszólván mindent feledtetett. Még talán azt is, amikor pünkösdkor egy terebélyes asszonyság szája mellé tette, s így leejtette az ostyát ... Csodálták — de azért irigyelték is Fillér Lászlót. Igen, irigyelték bizony, mert szemmel láthatóan könnyen, kellemesen, jól élt. Ministránsa és mindenese — a társaságában érkezett, s mozgó fiatalember — a legfinomabb dolgokat vásárolta a boltokban. Játszva kifizette a legdrágább cikkeket is. Kilószámra vitte haza például a primőr paradicsomot, paprikát, amikor még 70—80 forintot is elkértek kilójáért! S PERSZE, CSAK elő-elő- lopakódott a gyanakvás is. A sok név. temérdek cím, a2 ötezer forintosnak mondott plébánosi nyugdíj miatt, meg amiért az észrevett papi műhibák mellett Fillér egyebeket is elkövetett. Nem egyszer ellentmondásba került az általa korábban elmondottakkal, felcserélte, összekeverte az évszámokat. Nem szívesen bocsátkozott mélyebbre az egyes teológiai témákban, fejtegetésekben, vitákban, hogy ne kelljen olyanokról beszélnie, amelyekről csak keveset, esetleg semmit sem tudott. Halottnak mondta például az egyházi berkekben ismert atyát, aki különben máig Is a legjobb egészségnek örvend. Máskor pedig kiderült, hogy a nevezetes püspök, akire hivatkozott, tulajdonképpen a legkisebb tudomással sincs a Mátrában mesélt történetről. Fillérnek a legkevésbé sem kebelbarátja. Miután Fillér — vagy dr. Pengő, Nemeskéri, Kovács, Drégelypalánki, illetve Illényi — László igazából nem hogy főpap, hanem még csak pap, egyszerű rendi barát sem volt soha. Nem végzett teológiát, sem más főiskolát, egyetemet „summa cum laudae”-val — mint állította — vagy anélkül, s így természetesen hamis a doktori címe is. Magas külföldi tanulmányainak színhelye — „Insburg”, ahogyan mondta — hiányzik a világ térképéről. S nem csak a diplomáját, de még a legegyszerűbb szakképzettségre utaló oklevelét, bizonyítványát is hiába keresnék! Mondani sem kell, hogy a Mátrában, a szép hegyi tavaszban sokaknak szomorú érzés volt mindezt megtudni később a szent életűnek vélt 62 esztendős emberről. Aki különben már régóta gyakorolta egyházi „hivatását” az országban, egyforma rutinnal tartván Budán a templomi lelkigyakorlatokat, feloldozáso- kat, litániákat, vagy éppenséggel vidéken a gyóntatásokat, keresztelőket, prédikációkat, miséket. Pusztán hobby- ból. Mert így, valahogy érdekesebbnek, színesebbnek, izgalmasabbnak találta éíetét... Bizony, őszinte csalódást okozott hívei körében az is, hogy beharangozott, vaskos könyvéből — amelynek költségeit, mint hírlik, jóhiszemű emberekkel próbálta finanszíroztatni, viszonzásképpen megígérvén: a műben, a magyar szentek között természetesen helyet kap a jámbor mecénás — egyetlen sor sem született az igazán stílszerű környezetben. A mátrai „alkotóház” inkább csak a gasztronómia tanyája lett. Folytassuk tovább? Nos, igen, nem nehéz kitalálni: hazudozó, csaló volt a „misszióban” járó mátrai vendég. Voltaképpen: jelmezes álpap! . Aki rangos — vagy máskor talán szerényebb — öltözékében esztendők óta szédeleg az országban mindenféle becsületes foglalkozás, bejelentett, állandó lakhely nélkül, térül-fordul, visszaélvén az emberek naivságával, jószívével. Ilyen vagy olyan címen kicsikart kisebb-na- gyobb összegekből, adományokból — külföldi segélyekből, misepénzekből, úgynevezett „intenciókból” — tartja fenn magát. Vagy kíséretét is. Mert, hogy úgymond: ennek a bácsinak egyszerűen nem lehet ellenállni! Annyira megnyerő külsejű, olyan bizalomgerjesztőén finom, nagy műveltségű férfiú. Akiről, ugyan ki gondolhatná, hogy mindössze három esztendeje szabadult legutóbbi büntetéséből, s csupán csalásért. háromszor volt már elítélve? Ki hihetné, hogy hosz- szú ideig „ült” még köztársaság elleni szervezkedés és egyebek miatt is? Kinek jutna eszébe, hogy ez a jámbor megjelenésű „főpap” az „egyházi pálya” előtt a politika zajosabb mezein is „villogott”: például a bányák államosítását ellenző nemzetgyűlési képviselőként, s később 1956-os szélsőjobboldali pártszervezőként? FILLÉR LÄSZLÖ — alias dr. Pengő, dr. Nemeskéri, dr. Nemeskéri-Kovács. dr. Drégelypalánki, dr. Nemeskéri II- lényi, dr. Illényi-Nemeskéri- Drégelypalárki László — ellen bűnvádi eljárás vau folyamatban. Gyóni Gyula Keresik a Kossuth Könyvki adó termékeit a tiribesi bányászok. Az aknaüzemben Cse- göldi Sándor pártmegbízatásb ént terjeszti a kiadványokat, s mint az egyik pártalapszer- vezet titkára, valamint a pártvezetőség agitációs-propagandi stája mind több kötetet juttat az érdeklődőkhöz. Főleg azok tartoznak vásárlói köréhez, akik a politikai oktatás valamelyik formájában részt vesznek. Sokan járnak ugyanis marxista középiskolába és egyetemre, valamint végzik & speciális tagozatokat. Nagy Attila, Toldi Miklós — képünkön — és a többiek műszak előtt, vagy után, viszik haza az olvasnivalót. — kj — Tibb a közlekedési baleset A közúti közlekedésnek a napokban elkészült első fél ■ Több mint 400 esetben a gya- évi forgalombiztonsági mérlege, a személyi sérülést okozó logosoknak nem biztosították balesetek részletes statisztikai összesítése kedvezőtlenebb az előnyt a kijelölt átkelőhe- képet mutat, mint a korábbi időszakban. A balesetek iveken, illetve kereszteződés- számszerű alakulásáról, okairól dr. Vincze Győző rendőr ben a jármű kanyarodásakor, alezredes, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács tit- A gyalogosoknál a balesetet kára tájékoztatást adott. előidéző leggyakoribb magatartás változatlanul az, hogy 1977. január-június hónap- segédmotoros kerékpárok és szabálytalanul haladnak át az jaiban az előző év azonos idő- kerékpárok vezetőinek hibá- úttesten, vagy hirtelen kilép- szakához képest 975-tel — 12,5 jából 2 400 — a tavalyi első nek álló jármű mögül. Utób- százalékkal — több, összesen fél évinél 25 százalékkal több bi főleg a gyerekeknél fordul 8 802 olyan közlekedési bal- — baleset történt, eset történt a közutakon, A gyalogosok amely személyi sérülést oko- közlekedésével zott. helyzet az idén sem javult, _ esetben idézett elő balese— A halálos és a súlyos bár a gyalogjárók elütéséből tét. sérülést okozott balesetek szá- eredő balesetek száma ki- — Eléggé nem ostorozható ma az átlagosnál nagyobb sebb mértékben — 8,2 száza- téma a közlekedésben az ital mértékben emelkedett: 528 lékkai — emelkedett, mintáz hatása: ez fél év alatt 1423 __ h alálos, 3 672 súlyos és 4 602 egyéb baleseteké. Fél év alatt a tavalyihoz képest 7,6 százakömnyű sérüléses baleset tör- 2.649 gyalogost ütöttek el. Kü- lékkai több __ balesetet oko* t ént, ami 15,2, 13,9, illetve 11 Ionosén aggasztó, hogy 22 zott. százalékos növekedést jelent, százalékkal nőtt az olyan bal- a tehergépkocsik vezetői A baleseteknél 570 ember esetek száma, amelyeknek, 54 esetben okoztak ittasan meghalt, 4 262 súlyos és 7166 7—14 éves gyalogos gyermekek közlekedési balesetet, könnyű sérülést szenvedett- A voltak a szenvedő alanyai. — Az ittasan okozott balsérültek közül a balesetet kö- — A balesetet előidéző esetek területi megoszlásában vető 30 napon belül további okok közül a járművezetőknél leginkább Szolnok és Hajdú- 142 ember halt meg, így a2 a leggyakoribb a nem meg- Bihar megyében következett első fél évben összesen 712-en felelően alkalmazott sebesség, be növekedés. Csökkenő vi* vesztették életüket közúti köz- ezen belül főként az, hogy fi- szont a statisztika tendenciá- lekedési baleset következté- gyeimen kívül hagyják az út- ben. viszonyokat: — Az országos átlagnál na- dik baleset gyobb arányban 22—26 száza- vissza- Az elsőbbségadás elelő. A járművek műszaki hi- figyelmetlen bája a korábbi évekkel szemkapcsolatos, ben valamivel több — 142 ja Somogy, Veszprém és Nóg- minden harma- rád megyében, valamint Bu- erre vezethető dapesten. — A közúti közlekedési baltákkal nőtt a balesetek szá- mulasztásából történt az első esetekkel okozott károkért az ma Baranya, Hajdú-Bihar, fél évben minden negyedik, Állami Biztosító az első fél - Szabolcs-Szatmar és Szolnok összesen 1650 baleset, csak- évben felelősségi biztosítás megyében, s 15—19 százalék- nem 900 balesetnél a közúti alapján 299, CASCO-biztosítás kai Bács-Kiskun, Békés, Eor- jelzőtáblák utasítását hagy- alapján pedig 158 millió fosod* Abaúj-Zemplén, Csöng- ták figyelmen kívül a jármű- rintot fizetett ki a károsultak" rád, Győr-Sopron, Heves, Ko- vezetők, illetőleg az elsőbb- nak; 18, illetve 20 százalékkal márom, Pest, Tolna és Zala ségre vonatkozó szabályokat többet mint 1976. első félj megyében. Budapesten a fél „erőszakosan” alkalmazták, évében- év során 2 433 baleset történt: ez 4,6 százalékkal több azl ' ----------------------------------------------------------- * 1976. első fél évinél- A halálos | kimenetelű balesetek száma 13 százalékkal csökkent a fővárosban. A járművezetők szabálytalanságukkal 15 százalékkal több, összesen 7170 balesetet okoztak. A motorkerékpárok, Újabb karambolos autót hozott „fedélzetén” a szállítójármű, s is veszik a sérült gépkocsit. Az Állami Biztosító és az AFIT javítás is megtörténik. az AFIT salgótarjáni autójavítójában tüstént szemügyre szakemberei közösen vizsgálják meg a kárt, s azután a-kjasszoiiY A brigádvezető a salgótarjá- — Odahaza? ni Pécskő Üzletházban dolgo- — Otthon legtöbbet az zik. Fejkendős, kékköpenyes unokákkal foglalkozom. A lá- néni; kívüle négy takarítónő nyomnak van két gyönyörű tartozik a brigádba. A válla- gyereke, bennük van a legtöbb lathoz tizenhárom éve került, örömöm, öértük szeretnék a még két esztendő van a nyug- nyugdíj után is dolgozni, mert díjig. De azután is itt akar bizony a nagypapáknak meg maradni Bolla Józsefné, mert a nagymamáknak az a felada- mint mondja: tűk, hogy segítsenek, ahol — Nekem ez az áruház szín- tudnak. te a második otthonom; nem is igen tudnám elképzelni, hogy ne jöjjek be... — Tévét szokott-e nézni? — Megmondom őszintén, egy műsort se tudok végigAzelőtt nem volt munkahe- nézni, mert olyan fáradt va- lye. Odahaza vezette a háztar- gyök, hogy elszundítok köztást. ben. Nincs ebben semmi — — Eléggé beteges voltam: ezt a kor hozza magával... A nem tudtam munkába állni, mesét meg a tornát még vé- Most „elvagyok” vagy két gignézem a gyerekekkel, az- éve, mert a vállalat mindig ad tán lefektetem őket és én se beutalót Szoboszlóra, és az a sokáig maradok fent. víz nekem nagyon jót tesz. — Mit olvas? — A munkája? Legtöbbször csak az újság — Ugye, nekünk mindegy, hátsó oldalát. Mert nemigen mit csinálunk nyolc órán ke- jut nekem időm arra, hogy resztül, így hát mindent el- olvassak. végzünk, a-mit mondanak. Megköszönöm a beszélgetést, Meg is becsülnek minket. So- búcsúzom. Mielőtt kilépnék az ha nem kapunk egy rossz ajtón, mosolyogva a lelkemre szót se. köti: — Milyen a brigád? — Azt föltétlen’ írja meg, — Nagyon szerfetem őket, ám, hogy nagyon jó brigádom mert négy dolgos asszony, van! Négy nagyon szorgos, de- Semmit se kell nekik kétszer rék asszony! mondani, és lelkiismeretesen Készséggel megígértem, dolgoznak. __r __1 NÓGRA D - 1977. szeptember 21., szerda 5