Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

John Ped hazatérése Kísértés címmel háromré- s a két magyar kiadás mel- rendezői munkájával is, mint szes új magyar tévéfilmet is- lett hat kiadásban jelent meg ahogy a színészi ábrázolás mertünk meg az elmúlt mű- németül, franciául, norvégül igényességével, Hegedűs D. sorhét két napján, csütörtö- és csehül. Gézának, Bodnár Erikának, kön és pénteken- A regény és a belőle ké- Kiss Marinak, Márkus Lász­Irójának nevét, műveit bi* szült tévéfilm egy parasztfiú lónak, Agárdi Gábornak s egy zonyára kevesen ismerik, pe- sorsáról szól a falusi nineste- seregnyi további kiváló mű­dig Székely János, az egyko- lenségtől a fővárosa nyomo- vészünknek, ri, költői indíttatású budapes- rig: a Horthy-idők sötét tu- A hét műsorából további ti fiatalember 1958-ban be* datlanságától, a Prónay-pribé- említést érdemel a 2. műsor­következett haláláig nem kék világán át a társadalmi ban szerdán látott csehszlo- mindennapi ívű pályát fu- ellentmondósok felismerésé- vák film, a Csekk, amelyről tott be. Irodalomtörténetünk lg. Erről a regényről ázt írta hiányzott az aláírás — mely­rövid sommázata szerint első Albert Maltz, hogy minden nek története, nem sokkal a verse a Tanácsköztársaság sora igazságot, életet, művé- Nagy Októberi Szocialista idején Kassák Ma című lap- szetet sugároz, s valóban, a Forradalom után, Párizsban jóban jelent meg. Az ellenfor- tévéfilm láttán, mint legille- játszódik, s érdekes epizódban radalom elől Bécsbe, majd tékesebb itélettevők csak mutatja meg, miképp sikerült Berlinbe emigrált. Irodalmi megerősíthetjük ezt. a fiatal szovjet államnak egy pályája során mindig az el* Azzal a magatartással, me- fontos akció révén csapást nyomottak látószögéből ábrá- lyet Székely János — alias mérnie a pénzéhes franciaor- zolta a világot: a haladás John S. Toldy, John Ped — az szági emigrációra. Filmmű­mellett a társadalmi igazság- amerikai filmvilágban és iro- vészet-történeti kuriózumot talanságok ellen szállt síkra, dalomban képviselt, nem cső- jelentett szombaton az 1. Egyik elbeszélésével Berlin- da, hogy az ötvenes évek műsorban a Monsieur Ver­ben irodalmi díjat nyert, s Amerikájában feketelistára doux című amerikai film, me- kapcsolatba került a fiatal került, így New Yorkból lyet Orson Welles ötlete alap­német filmgyártással. Több Mexikóba kényszerült. 1956- ján Charlie Chaplin írt, ren- mint kéttucat filmet írt az ban elhatározta, hogy haza- dezett — sőt zenéjét szerez- UFA-nak, közte az első euró- tér. Ütközben, E’erlinben érte te és címszerepét játszotta- A pai hangosfilmet, a magyar a halál, hamvait 1965-ban ha- némelyütt érzelgős történet tárgyú Vasárnap délután-t, zahozták Budapestre. mögül is minduntalan elő­melynek forgatókönyve két A Kísértés, Székely János ütközött Chaplin zsenialitása, kiadásban, nyomtatásban is regénye a Horthy-idők társa- Ugyanezen az estén a 2. mű- megjelent. A Hitler-fasizmus dalmi valóságának olyan meg- sorban Ronard Millard drá- elől az USA'ba emigrált, ahol győző írói hitelű korrajza, mája. az Abelard és Hqlaise Szintén a keresett filmírók so- mely bátran mérhető és ro- költői emelkedettségű történé- rába került. Filmjeit itt már komítható Déry Tibor Fe- se pergett a Madách Színház John S. Toldy, irodalmi műve- lelet-évei. Múltunkkal való előadásában, a főbb szerepek­it pedig John Ped néven je- könyörtelen szembesülésre ben Huszti Péterrel, Piros II- gyezte. így vált ismertté antifa- késztet szépítést és elnézést dikóval, Bessenyei Ferenccel, siszta filmje, az Arise, My Lo- nerrl tűrő kíméletlenséggel; Lázár Máriával és Koltai Ja­vé, s , regénye, a You can’t do s ezért vált jelentőssé a most nossal. S ha mindehhez az ér­thát to Svoboda, egy kis cseh látott tévéfilm formájában is- dekesen izgalmas szovjet város története, a náci meg- A háromrészes igényes pro- filmsorozat, az Omega-válto- szállás idején. Munkásságával dukció értékfelmutató és zat második részét is hozzá­elnyerte az Oscar-díjat is. -megőrző erényeiben jelentős vesszük a vasárnapi adásnap­Fő műve, a képernyőn most az érdeme a főrgatókönyvíró ból, azt mondhatjuk, hogy jó látott Kísértés öt kiadást Szántó Erikának és Esztergá- műsorhét részesei voltunk, ért meg 1946-tól az USA-ban, lyoc Károlynak — utóbbinak (b. t.) Pályázat VIT-plakátokra Mai ív-ajánlatunk 20.00: IDEGENEK KÖZÖTT. Fordulatos cselekményei politi­kai krimivel találkozhatnak ezen a napon a nézők a képernyőn. A szovjet film a fiatal szovjet állam legnehezebb éveiben játszódik, a polgárháború idején. Moszkva éhezik, ’Moszkvának kenyérre lenne szüksége. J)e a kenyér megvásárlásához arany kell. Az aranyat szállító vonat, a fehérek állandó támadásai, a belső ellenség cselekményei közben indul útnak. 50 „kemény ember” őrzi a vonatot, a Cseka a legjobbakat küldte erre a feladatra. De vajon mindegyiküknek a? a célja, hogy az aranyat szállító vonat eljusson Moszkvába? A VIT gondolatát megjelení­tő plakátok tervezésére két pályázatot hirdetett a KISZ kb. Az 1978-as havannai VIT tiszteletére a művészeti alap­pal közösen kiírt pályázaton hivatásos művészetialap-tag- sággal rendelkező grafikusok és alkotó kollektívák vehetnek részt. A szolidaritási és VIT-pla- kátok tervezésére szóló, a Népművelési Intézettel közös másik felhívás a 35 éven alu­li, nem hivatásos grafikusok­nak, képzőművészeknek, kol­lektíváknak, szakköröknek, KISZ-eseknek szól. A VIT gondolatát — „antiimperialis- ta szolidaritás, béke, barát­ság” — kell képpé formálni. A pályaműveket a vállal­kozóknak névvel és címmel ellátva 50—70 centiméteres méretben november 15"ig kell beküldeniük az Ifjúsági Lap­kiadó Vállalat propaganda­osztályára. A pályázatokat ez év de­cember 31-ig értékelik és a jövő év tavaszán a Budapes­ten megnyíló VIT-parkban bemutatják. A díjnyertes al­kotások eljutnak Havannába, a XI. VIT-re is. Iszom egyet. Egész jó. Kell is, hideg van. Ha jól megnézzük, talán túl is vagyunk a nehezén, talán kitart a ház. Remélem, rende­sen megépítették. Ha az első nagy vízrohamot kibírta, ki­bírja a többit is. Kilesek. örvény kavarog a gei'endavég körül. Sokat nem ér, de mégis valami. Nekem meg tán mindent. Meg az öregnek. Ha nem emelkedik a vízszint, ha nem mi kap­juk a nagyja jeget, ha.., Ha. Három „ha”: az ha-ha- ha. Nevetni kell rajta, milyen bizonytalanságban vagyunk, s közben azon elmélkedem, mi­lyen remek fickó vagyok. Mi­kor millió tennivalóm volna. Meg kellene szervezni pél­dául, hogy hozzákössük ma­gunkat a kéményhez. Mint a hajótöröttek az árbochoz. . Mert ledőlhet a ház, a tető, de a kémények mindig meg­szoktak maradni. Sötét van. Már nem látni a vizet, csak érezni. Ahogy sziszeg odakinn, reszketteti a falakat. hüllőhideget áraszt magából. Hideg van. Ráz a hideg. Vagy nem az, a falak remeg­nek? Nem érzem, hogy fáz­nék. Tán az izgalom teszi. Nem mindennap él át az em­ber ilyesmit. Ahogy a hírt hallottam, ahogy megbuliztam a kocsit, aztán a vita a piló­tával, Margittal, az öreggel... Meg akart ölni. Ha nem jön ~ 77Z~IZTZ ! ~ i Ti T a víz> megfojt. Az árvíznek ^ NOGRAD — 1977, szeptember 20., kedd J köszönhetem az életem. (Kisregény) 31. A következő pillanatban megkapjuk a lökést túloldal­ról. Az oromfal kettéhasad, egyik fele, mint a lőtt állat, lassan leroskad. Dől utána a tető negyede is, ugrok az öreg fölé, agyon ne üsse valami. Ahogy felpillantok, meglátom körülöttünk a rohanó vizet. Szédülést érzek. Első ízben jut eszembe, hogy innen nem lehet kilépni, ez a buli életre-halálra megy. Akkorát zendít bennem, mint a harang. Én nem gondoltam erre. Hihettem volna, ha mondja valaki? Hogy a saját siralom­házamba rohanok, amikor Annyira veszkődöm a Miskávai való elmenetelemért? Hisz, ha nem tartok vele, nem isme­rem meg a lányt, nem érde­kel, mi lesz a szigettel, nem vesztegetem meg a pilótát, s végül nem maradok itt... Nem is tudom, miért ma­radtam. Nem fontoltam meg. Rég odaát lennék a lánnyal, biztonságba^, én lennék a jó nála, az öreg meg vessen ma­gára, miért nem menekült el időben, szóltak nekik, tudták, hogy mi lehet. Mi közöm...? Hülyeség, de mégse bánok semmit. Lehet, hogy nem lá­tom többet a lányt — törődik is a sors azzal, igazságtalan­nak tartjuk-e? —, s mégse bánom. Valami jó érzés van bennem. Felelősségféle. önma­gamért. Soha nem éreztem még ilyet. Ha megmenekülök, alighanem azért sikerül, mert fontos vagyok magamnak­A szovjet könyv ünnepe Mint hirül adtuk, ebben az évben, november 3-án, Salgó­tarján ad otthont a szovjet könyv ünnepe országos meg­nyitójának. Ez az időszak Ma­gyarországon a szovjet könyv ünnepe lesz, könyvkiállítások nyílnak hazánk számos váro­sában, helységében, könyvvá­sárok zajlanak az üzletekben, gyárakban, üzemekben, viták­ra, író-olvasó találkozásokra kerül sor és így tovább. No­vember 4-én például Buda­pesten, a Budai Várpalotában, a Munkásmozgalmi Múzeum­ban nyílik reprezentatív könyvkiállítás a szovjet köny­vekből, kiadványokból. A várható ünnepi esemé­nyekről mondotta dr. Mogyo­rósi Raymund, a Művelt Nép főosztályvezetője Salgótarján­ban: — A magyar könyvszakma az ország kulturális életében jelentős helyet foglal el. A kulturális életben szinte köz­vetlenül érezteti hatását nap mint nap. A magyar könyv­vel kapcsolatos eseményeit a lakosság legszélesebb tömege­it mozgatják meg, igazolva a jó könyv iránti mind foko- zódóbb érdeklődést. — A magyar könyv nem­zetközi sikereiről gyakran hal­lunk. Milyen a hazai könyv­szakma kapcsolata a szocialis­ta országokkal? — Ügy hiszem, ez a kapcso­lat különösen az utób­bi években egyre élén­kebbé válik. Elsősorban az elmúlt öt évben kialakult a szocialista országokkal való in­tenzív kapcsolat, s ez kölcsö­nösen óriási jelentőségű. Nem­csak a magyar könyv külföldi sikereire gondolok, hanem ar­ra is — s ez számunkra kü­lönösen örvendetes —, hogy a Magyarországon rendezett, s a szocialista országok könyv­termését bemutató, illetőleg reprezentáló kiállítások nagy sikert aratnak. Bizonyítja ez a közönség érdeklődését a ba­ráti országok irodalma. mű­vészete. tudománya iránt, hi­szen végső soron a könyvek is ezt reprezentálják. A könyvszakma számára pedig azért fontos, mert így a hazai könyvkiadás nemzetközi ta­pasztalatcseréken nyerhet újabb és újabb indítékokat könyvkiadásunk fejlesztési­hez. S természetesen az együtt­működés további alakításához is. — Milyen az érdeklődés ha­zánkban a szovjet könyvek iránt? — Ügy gondolom, röviden válaszolni erre szinte lehetet­len, mégis néhány gondolatot, felvetek. Mindenekelőtt azt, hogy hazánkban a szovjet könyv iránti érdeklődés rend­kívül nagy, s ez állandóan fo­kozódik. Természetesen, ehhez a magyar könyvkiadás erőtel­jesen hozzájárul, hiszen ma­gyar fordításban gazdag vá­lasztékot kínál az év minden időszakában a szovjet könyv­termésből s napjaink szovjet irodalmából, művésze­téből, tudományos kiadványai­ból, politikai könyvtermésé­ből, s még hosszan porolhat­nám. Az évenként megrende­zendő szovjet könyv ünnepe pedig hatalmas érdeklődés mellett zajlott eddig is szerte az országban. A novemebri szovjet könyvkiállítások, az országos ünnepi rendezvények, például korábban Székesfehé"- várott, Cegléden és Pápán kul­turális életünk maradandó ha­tású eseményeinek bizonyul­tak, s jól szolgálták a béke és barátság eszméjének erősíté­sét, a szovjet könyvkiadás népszerűsítését. Idén az ün­nepséget Salgótarjánban tart­juk. Különös jelentősége is van az ünnepnek, hiszen a szovjet könyv ünnepe szerve­sen kapcsolódik a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója méltó megünnep­lését szolgáló eseménysorozat­ba. A szovjet könyvkiállítás megnyitó ünnepségét Salgó­tarjánban a megyei József Attila Művelődési Központban rendezik, a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat és a szovjet Mezsdunarodnaja Knyigá-val közösen. Mintegy 300—400 kö­tet szovjet könyv várja az érdeklődőket, tematikus össze­állításban. Természetesen eb­ben az időszakban irodalmi műsorok, könyvvásár, s egyéb rendezvények is zajlanak a városban. T. E. Székely Aladár Ady-filmje TELHETETLEN az ember. A salgótarjáni művelődési köz­pont fotógalériájában Székely Aladár Ady-portréi előtt ál­lok, lépek egyik fotótól a má­sikig. Még csak, a kiállítás fe­lénél tartok, amikor felötlik bennem, mekkora élmény len­ne, ha Adyról, a „fény-em- ber”-ről portréfilm maradt volna ránk, és születésének 100. évfordulóján láthatnánk; ahogy a korunkbéliek közül Illyés Gyulát, Déry Tibort megőrzi a celluloid .szalag az utókor számára. Pedig így is elmondhatatlanul szerencsések vagyunk. Hiszen Petőfiről pél­dául csak egy — egyetlenegy! — dagerrotípia maradt ránk. Ha tehát Székely Aladár nem tett volna mást, minthogy szá­mos alkalommal egyszerűen lefotografálta volna Ady End­rét, már megérdemelné, hogy nevét megjegyezzük. Ennél azonban — közismerten — jóval többről van szó. Hogy mire volt képes a fényképezőgéppel Székely Ala­Vagy ez csak határidő-mó­dosítás? Az erősebb jogán vett el a víz az öreg Bibok- tól, hogy majd ő...? Jó lenne a két malomkő közül épen kicsusszanni. No, az Öreg már nem veszé­lyes. Félreesett fejjel, nehe­zen lélegzik, egyik keze az oldalán, ahol a nagy fájdal­mat érzi. Elbánhatnék vele, ha akarnék. t Hanem a víz.. De hisz a pilóta, meg Mar­git biztos riasztotta a segít­séget! Bolond remény támad bennem. Talán már közeled­nek is a kétéltű ruszki ko­csik! Tüzet kell csinálni. Hogy lássák, hová, merre. — Mondja, nincs idefönn valami tűzszerszám? Erőlködve nyit szájat, de hangja nincs, a szemével mu­togat maga mellé. Keresgélek mindefelé, végre rájövök, hogy a vizes holmijára gondol. A kabátzsebben töltényhü- velyből fabrikált öngyújtót találok. A tűzkő persze eláz­va. Sodrok egyet a keréken — semmi. Az öreg fúj. Súg a levegő a megnyílt ajkai közt. — Mi baja? Fúj. Aha. Fújni kell! Fújhatjuk mi már ezt!... de azért lehel- getni kezdem, s hogy forróbb legyen a levegő, iszom. Adok az öregnek is. (Folytatjuk) dár, akinek Ady, Babits, Mó­ricz, Bartók, Kodály, Rippl- Rónai, Kernstok és még szá­mos első rangú tehetség volt a nemzedéktársa, azt már Ady megállapította: „A Székely Aladár gépje, nem afféle mu­latságos és kevés lelkű ’ gép: egy nagyon kifejlett művész­érzésű ember dirigálja kedve- művészete szerint. — ... aki ... elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon ke­resztül is — hogy kik va­gyunk.” Ezzel az Ady-meglát- ta tehetségével vált a magyar fotóművészet egyik megterem­tője nagy lélekábrázolóvá. Próbát lehetne tenni más nemzetek átlagos intelligen­ciájú, átlagos emberismerettel rendelkező fiaival, akik mit sem hallottak Ady Endréről, és sohasem látták arcképét. Kiterítenék eléjük Székely Aladár Ady-portréi t. monda­nák meg, milyen ember ez a fotográfiákon. Egészen bizo­nyos, hogy a rendkívüli sze­mélyiség tulajdonság jegyeit látnák meg az arcon. És nem csodálkoznának, ha ezek után tudomásukra hoznák, hogy ez a ,pem mindennapi formátumú ember többek' közt azt írta magáról: „Isten volnék soka­kért. ..” És így hozsannázott magához: „Te hű, te jó, te boldogtalan, / Te elhagyatott, te szép, héna ember .. SZINTE LEHETETLEN meg­állni, hogy ne a költőről be­széljünk. Pedig ezúttal a fo­tós zsenijét kell dicsérnünk. Mert igaz ugyan, hogy min­den kép súlyát a rajtuk lát­ható személy világirodalmi szintű életműve adja meg. de az egyes képek mégis a fotós­tól kapták kitűnőségüket. A „Könyöklő Ady” szép esz­ményítő sztárfotó „csupán”, amit ma már talán minden jobb fényképésziparos meg tudna csinálni. „Csak” esz- méhyi alany kell hozzá. Hogy azonban mire képes az a fo­tográfus, aki művész, az talán a magas támlájú karosszékben ülő, réveteg Adyt ábrázoló portré mutatja meg igazán. Első pillantásra a. képzőmű­vészetből ismert klasszikus formafegyelem és nyugodtság tűnik fel a néző számára. Minden egyes képi elem szi­gorúan és sokrétűen kötődik egymáshoz. Semmi sem ön­magában bír jellemző erővel, hanem csak az egymáshoz va­ló viszonyulások rendszeréből összeálló képegész. Egyben te­hát semmi sincs a fotón, ami önállósodna és ezzel fölösle­gessé tenné és kizárná magát a képből. A kép formarend­jét a fény szervezi meg: a szokatlanul nagy sötét felü­letből bántó élességgel villan fel a mandzsettákon és a ke- ménygallér két szárnyán. Nem egybefüggő, nyugodt, világos mezők ezek. Elszigetelt, töre­dezett felületek a zakó sötét foltjában. Nyugtalanul ugrál rajtuk a szem. A magaöleiőn keresztbe font karok, a rej­tőzködő ujjak, a búvó kézfe­jek tovább szeldelik a képsí­kot. A hurkot vető, aprómin­tás nyakkendő már-már jól- ápoltsággá és elegancia-ked­veléssé egyszerűsíti az eddigi bonyodalmakat. Ám a vakító keménygallérról szórt, puha fénybe érkezik a szem. A széktámla bőrhuzatának és a porózus, omlatag arcnak a fénytartománya ez. A félrebil­lent fej — amelynek minden részleté rendkívüli — eltakar­ja a szegecsek szabályos so­rait. A szegecsfejek pontfénye után valahogy a mandzsetta- gombok szilánkfényei is jelen­tősek lesznek. A háttámla bőrhuzata a beléje nyomódó háttól meghúzódik, ráncot vet. A mély árkok az elnehezült test ernyedtségét, a testinél nagyobb súlyát Szinte1 mérhe­tően idézik fel, Nem mélázó, szentimentális ember ül eb­ben a tr.ónúsos ülőalkalmatos­ságban, hanem olyan, akinek csordanépek nem igényelték okosan terelő királykodását, megváltó istenkedését. Gon­dolatok és vágyak elnehezült kínzottj'a ő, akinek látszólagos renyhesége mögött könnyen önállósodó idegek, készülőd­nek, hogy elfáradt energiákat csiholjanak életre. Ezen a pon­ton olyan ez a fotó, mintha száműzött fejedelmet mutatna éjszakai expresszen, jobb né­pekhez utaztában, vagy örök vándorlásra ítélten. A KÉP EGÉSZE MÉGIS a rend és az egyensúly fenntart­hatóságával biztat. A magá- ratalálás biztos lehetőségét ígéri. Mint ahogy mindegyik Székely Aladár készítette Ady- portré, ha a lélek mélyére is ás, de sosem engedi meg. hogy a személyiség széthullását vagy akárcsak lassú felbomlá­sát feltételezzük. Ez Székely Aladár, a fotóművész huma­nista üzenete. Nem véletlen, hogy a „keshedt, vén arcú” Ady Endrét a „megvénült no­mádot” nem Székely .Aladár örökítette ránk. ö még nem akart meglesni,' leleplezni mint az utána következő fotósok közül sokan. Az ember szép­sége érdekelte, nem pedig a kulcslyuk-szenzáció. Ady-soro- zata ezért olyan, mint egy mai jó portréfilm, amelyben az alany legösszeszedettebb álla­potában mutatkozhat meg. Pál József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents