Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Magyar f tig ge * lea ség és a dunai népek összefogása 175 éve született Kossuth Lajos m polgári átalakulás irányába a XIX. század első felében reformok útján elinduló Magyarország már három évszázada a Habsgurg-birodalom része volt. A reform­kor liberális programadóinak tehát lényegé­ben feudális birodalom jelenlétével kellett számolniuk. Az országos politikába 1832- ben, országgyűlési tudósításaival bekpacsoló- dó Kossuth külpolitikai tájékozódását is e tény befolyásolta. A Pesti Hírlap szerkesztő- , jeként, 1841-től nézeteinek kihirdetésére je­lentős fórum kínálkozott. Lapja hasábjain elsősorban a belső gazdasági-társadalmi re­formok kérdéseivel foglalkozott, s Magyaror­szág önállóságának bővítéséről ugyan le nem mondva, de folyvást a Habsburg-birodalom, keretei között küzdött reformjavaslatainak elfogadtatásáért. > Az 1840-es évek derekán a feudális rend­ben megmerevedő Habsburg-birodalom sú­lyos válságba jutott, mert belülről a polgári fejlődés és a nemzeti mozgalmak, kívülről a már fejlett polgári országok, vagy a feuda­lizmus válsága által még nem érintett hatal­mak létét kétségessé tették. 1848-ban a népek tavaszának lendülete azonban nem a Habsburg-birodalom felbom­lását, hanem alkotmányos átalakulását hozta meg. Kossuth még március 3-án, né­hány nappal a forradalom kirobbanása előtt, a pozsonyi országgyűlésen hatalmas beszéd­ben követelt alkotmányt a birodalom va­lamennyi népe számára. A forradalmi át­alakulást azután a király által szentesített törvény is rögzítette: a polgári alkotmányos Magyarország széles körű önállóságra tett szert a birodalmon belül. Kossuth arra gon­dolt, hogy az európai hatalmi egyensúlyozó szerepet — Németországgal szövetségben — az új, erős, alkotmányos Magyarország fogja betölteni. A német egység meghiúsulása — a magyarországi tragikus nemzetközi konf­liktustól függetlenül is — egyelőre lehetet­lenné tette — e, koncepció megvalósulását. Amikor pedig' a szabadságharc során kide­rült, hogy az ellenforradalom nem hajlandó figyelembe venni Magyarország még 1848. előtt élvezett különállását sem, Kossuth szá­mára világossá vált: Magyarország és a Habsburg-birodalom érdekei tartósan nem egyeztethetők össze. Indítványa nyomán, a tavaszi hadjárat győzelmeire alapozva, 1849. április 14-én kimondották a Habsburg-ház ’ trónfosztását. Az új, független magyar állam, melynek kormányzó-elnöke Kossuth Lajos­iéit, fennmaradásához, önállóságának bizto­sításához csak semlegességet igényelt — ezt azonban nem kaphatta mpg. A cári inter­venció megpecsétetle Magyarország sorsát. A vereség után a Kossuth vezette emig­ráció a magyar függetlenség megteremtésé­nek előfeltételein munkálkodott. A cár be­avatkozását 1849-ben tétlenül szemlélte Eu­rópa, mert. a Habsburg-hatalom" fennmara­dását a hatalmi egyensúly fontos biztosíté­kának tartotta. Sürgető volt annak bizonyí­tása, hogy a magyar függetlenség összeegyez­tethető az „európai egyensúly” követelmé­nyeivel. Ezt a célt nyújtotta Kossuth emig­rációban készült Duna-konföderációs terve­zete. Eszerint a függetlenségét kedvező fel­tételek esetén akár fegyverrel is visszaszer- ző Magyarország (s vele Horvátország és Erdély) az önkéntesség és bármikori fel­mondás elvei alapján védelmi szövetséget alkot a már önálló Szerbiával és Romániá­val. Kossuth alkotmánytervében a nemzetisé­gek számára messzemenő politikai jogokat biztosított. A tervezett államszövetség nem Magyaror­szág felosztásán alapult, hanem majdani megvalósulásának előfeltétele volt, hogy a Kárpát-medence népei az adott történelmi államkeretek között egymásra találjanak. A magyar uralkodó osztályok elutasították a megbékélést a nemzetiségekkel, s uralmuk fenntartása érdekében a Habsburgokkal kö­tendő kompromisszum mellett döntöttek. Az 1867-es kiegyezés végérvényesen egybekap­csolta a történelmi Magyarország és a nem­zetek felett terpeszkedő osztrák birodalom sorsát. Mint arra Kossuth Deákhoz intézett híres Kasszandra-levelében rámutatott: Ma­gyarország olyan döntésre szánta el magát, amely a jövendő kedvező lehetőségeit zár­ja el előle. Eddig kényszerből osztoztunk a birodalom sorsában, most minden látszat szerint önként vállaljuk azt. S ez a sors a pusztulásé, mert a nemzeti fejlődés minde­nütt szétbomlasztja a középkori eredetű ál­lamalakulatokat. „Magyarország lesz a mág­lya, melyen az osztrák sas megégettetik.’” Qz érett férfikora óta hazájától távol élő, kilencvenkét évet megélt nagy száműzött egyedül maradt. Ahogyan maga fogalmazta, „eleven tiltakozásként” a dua­lista rendszerrel szemben —, s így neve hol­ta után is a jobbágyfelszabadítás kivívása mellett a nemzeti önállóságra, a népek egy­másra találására is emlékeztet. Gergely András Ellenőrzik a naplókat A Salgótarjáni Kohászati Üzemek brigádverseny-érté­kelő bizottsága már verseny­időszak közben ellenőrzi a brigádnaplókat. így a két­oldalú informálódás lehetősé­gét teremtették meg, amely azt eredményezi, hogy a bri­gádok időben kapnak taná­csot és tájékoztatást éves tervük biztonságos teljesíté­séhez. A naplók többsége hűen tükrözi a kollektívák tevé­kenységét ; esetenkénti hiá­nyosságot a kulturális prog­ramok pontatlan bejegyzése jelent. Az ellenőrzés egyúttal bizo­nyítja, hogy a kohászati üze­mek kezdeményezése bevált: a brigádok fejlődését szemlé­letesebben mutatják be az ötéves időtartamú — tehát egy-egy középtávú tervciklus­hoz kapcsolódó — brigádnap­lók. Együttmiíkodésí szerződés bővítése A Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat és a Zalaeger­szegi Alugyár KISZ‘bizottsá- gai, valamint az eislebeni be­rendezés- és gépgyártóvál­lalat FDJ szervezete közötti barátsági és együttműködési szerződés újabb programokkal bővült. Ennek megfelelően evente hat alkalommal kéthe­tes csereüdültetésben része­sül két-két fiatal. Az Alkotó ifjúság pályázatra közös ki­állítási tárgyat készítenek. A KISZ-munka dokumentálásá­ra szolgáló dicsőségnaplót rendszeresen bemutatják egy­másnak. Továbbá megállapodtak, hogy együttműködési kapcso­lataikat az, elkövetkező idő­ben fokozatosan bővítik. Gabonafelszedés A Nógréd megyei Gabona- A kollektíva tagjai legutóbb forgalmi és Malomipari Vál- szabad gombaijukon gabona- lalat szamvieli oszalyanak , , ,, . Március 15. nevet viselő szó- kiszedést vegeztek. A balas- cialista brigádja csatlakozott sagyarmati raktárban 100 a Nagy Októberi Szocialista mázsa kukoricát és 90 mázsa Forradalom 60 évfordulója búzát gyűjtöttek zsákokba, tiszteletére kibontakozott szó- . , * cialista munkaverseny-moz- mely£t a kisállattartóknak er* galomhoz. tékesíti a vállalat. Szélmalomharc (avagy miért mondott fel a diósjenői termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke?) — Vannak haragosai a tér- sem mostanában állatgondozó- kedés. Az ember lassan belea ként. Garai Bertalanné- idős fásul a szélmalomharcba asszony, senki sem kívánhat- jegyzi meg szomorúan* Vasas ja tőle, hogy revizorokkal ve- Mihály. tekedjen. Viszont a DeUő el- A termelőszövetkezet a ta- lenőrzésre —, melyet ma még valyi évet több mint öt- sza- a szövetkezetek többségében millió forintos mérleg szerinti az ellenőrző bizottságok lát- veszteséggel zárta. * nak el — nagy a szükség. A diósjenői termelőszövet- Ezt nem tagadják Diósjenőn kezet ellenőrző bizottsága el- sem- csak ePPen támaszt nem A termelőszövetkezet nőkének m4-b.n v,RgSg * **5, « lg, nincs rend­meg a tagsag Vasas Mihályt, KdsoKnaK. a gazdaság fiatal, szállítási alkalommal a foag­melőezövetkezetben ? — Igen. — S, három évvel ezelőtt? — Nem voltak­— Már megnyugodott? A válasz egy mélyről kadt sóhaj. belenéz- nézett néhány aktába, kine- Két-három vezésére a mai napig sem ke­párt­Erdősi Sándor is ér­ez Taggyűlésen javasolták ügyintézőiét A° Tisztséged be- ronómussal együtt kimentünk függetlenített belső ellenőr sl- lezojei. . A tisztségét ne »éDműhelvbe a műszak vé- kalmazását. Gyócsi József ka- toltoknek nem tar anyagi jut- d gepmuneiyoe a mus/.a* ve j tatás, munkaidő-kedvezmény, gén. Sok volt a lopás, ezert pott szóbeli megbízást. Bele- Társadalmi munkában vég- szúropróba-szeruen zik fontos megbízatásukat, a *üPk a táskákba. gazdálkodás ellenőrzését. Va- dolgozónál eleggé kínos volt. mit sor. „ , . ,, , sas Mihályt precíz, megfon- Persze> h°gy nem ajnaroztak - Az ellenőrző bizottság tolt embernek ismerik, ezért erte ~ említ Peldat Va' reszletkerdesekkel foglalko- is esett rá a választás. Rög- sas Miha‘y- . , *ott’ tön munkához látott, össze- Erre azonban mar korán- híján. Misi be-beallitott, ker- hívta az ellenőrző bizottság ban felhívta a figyelmet. Vil- te, hogy valamelyik e ső sza­lagjait, munkatervet készítet- lanyfúrógép, kábelek, szerelve- mu vezető kísérje el ellenőrző tek, egyszóval komolvan vet- tűntek el, idegenek ki- kőrútjára Ha azok nem érték, ték, amit vállaltak. Erről egy bejárhattak a majorba. A ra, felhúzta az orrát - mond- vaskos dosszié tartalma ta- tavalyi év mérlegét és az idei ja Erdosi Sándor, núskodik. Szabványbetűkkel terveket tárgyaló közgyűlésén - Segítséget sem kapott, raizolt -iavncia az ellenőrző bizottság besza- — Tudjuk, hogy e területen tok az első számú vezetőnek mólójában ismét elhangzott: sürgős intézkedés kell, hiszen címezve, jegyzőkönyvmásola- a szövetkezeti tulajdon ve- egy hetyenmillio mrin..os fer­tők, közgyűlési beszámolók, delmére tett javaslatok - a felesi értékét produkáló gaz- Az utolsó keltezése 1977. már- P°rtai szolgalat megszigorfta- dasauban az állandó ellenpr- cius 1. Azóta gyakorlatilag sa- a beíarat yillanysorompo- zesrol nem szabad lemonda- megszűnt a diósjenői termelő- Víd történő ellátása javas­szövetkezet ellenőrző bizotísá- -^at maradt. ni­ga. Vasas Mihály, a bizottság elnöke március 25-én bejelen­tette lemondását. E szokatlan eset nyomába szegődtünk.. • Érdemes ennél a beszámo­lónál időzni. Javasolták a gépek műsza­ki állapotának javítása erde­ié kében a szervizmunkák gyors Számtalanszor hangoztat- bevezetését, mert a berenoe­— Bejelentettem a lemon­dásom a járási hivatalnak, a területi szövetségnek is. Az el­nök elvtárs kérte, hogy amíg nem lesz közgyűlés, marad­jak. Azóta is részt veszek a vezetőségi üléseken — magva ­tam közgyűlésen, vezetőségi zés évek óta rendelkezésre razza az ellenőrző bizottság „elnöke”. — Március óta végeztek A közgyűlés valamikor feb- nuárban esedékes. Nem luxus-e ülésen, hogy a mi ellenőrző állt — kihasználatlanul. Szó­bizottságunk szakmai felké- vá tették, hogy a szarvasmar- „ , szültsége nem megfelelő, kép- hák villanyvilágítás mellett ellenőrzést. ^ telenek vagyunk az ágazatok alszanak, sok a vagonokban Nem. uangzik a va­munkájában alaposan elmé- szétszórt táp, műtrágya, a lasz- lyedni, a gazdaság munkáját borsosberényi határban na- összefüggéseiben vizsgálni. Tá- ponta törik a közös kukoricá- mogatást kértem, hozzáértő ját mezőőr hiányában, embereket, akik ezeKben a Az ellenőrző bizottság el- addig egy'sok gonddal küsz- nenéz esztendőkben nem csak nőké elmondta-, hogy észrevé- ködő termelőszövetkezetben formális dolgokat végeznek, teleiket inkább magyarázták, formális ellenőrző bizottságot hanem segítséget nyújthatnak s „szakértelem hiányára” hi- tudomásul venni? S, ehhez a vezetők munkájához — vatkozva elutasították. Vasas mit szólnak a tagok? S. jut-e mondja a szállítási ügyintéző. Mihályék más gazdaságban energia a termelőszövetkezet Hiába kért, minden maradt látták például, hogy a bálé- vezetőinek a termérdek napi a régiben. Az ellenőrzések zö- zás után a szalmát kapcsolt munka mellett a kontroll el­mét ő és az egyik gépkocsi- pótkocsira rakták, s , ezzel végzésére? Megannyi feleletre vezető, Mészáros István végez- munkát takarítottak meg. Di- váró kérdés, amit többek kö- te, akit Vasas Mihály egy-két ósjenőn hiába ajánlották. Ha- zött nem ártana tisztázni a órára maga mellé tudott ven- sonló volt a helyzét a kuko- diósjenői termelőszövetkezet­ni. A többiek? Juhász 1st- rica melléktermékek hasznosí- ben egy rendkívüli közgyűlé- ván gyalogmunkás, hol a ve- tásával. Indítványozták: a sen. tőgépen faros, hol a raktár- kombájn után a szaryasmar- Mert az csak néhány óra ban segédkezik, a maga te- hákkal etessék fel a maradé- időveszteség lehet. S jóval rületén nélkülözhetetlen, kot. Hiába.. • komolyabb károkat előzhet Csurja István sem igen érhe- — A javaslatok, feljegyző- meg. tett rá sem traktoros korában sek felére sem történt intéz- Szabó Gyula M ár be kellett egy ki­csit pernyeszteni a la­kásba, mert rideg lett a levegő. Felmelegítve a szo­ba hőmérséklete a nyarat idéz­te. Az ablak alatt a széltől sodródó fa ágai jelezték csak, hogy itt van az ősz. Mint a napsugár, villanó tekintettel perdült a szobába a déduno­ka. Egyenesen a nagyapó ölé­be. Tépte, cibálta, amíg az anyja nem szólította ki. Ügy tűnt, a nagyapónak kedvét szegte, hogy kivitték mellőle a kislányt.. Gondolataiba mé- lyedt. Ilyenkor komorrá lesz az arca. Nincsenek azon ba­rázdák, a színét sem veszítet­te. hanem a szemek azok me­sélnek nehéz sorsról, szívbéli fájdalmakról, amelyek közül még be sem gyógyult a leg­frissebb, a jó feleség elveszté­se. Felsóhajtott, gondolatai az ablak alatt a fát tépő széllel repülve az emlékbe a fájda­lomtól súgta magának: A forradalom tüzében A vöröscsillagos katona ötvenéves házasság után... Mögötte a falon, emlékek képekben. Középen az önarc­képe. A gyáriak készítették róla kedveskedvén neki, ki­hangsúlyozva a kitüntetéseit. Valamennyi magas elismerésű. A képen is életerős a meg­jelenése. de a szeme az soha nem tudja feledni ami vihar dúlt körülötte. Nem maga kavarta, hanem a történelem, és ő nem tért ki előle. Vállal­ta ami reá esett, mert része­se kívánt lenni annak ami tör­tént. Villan a szeme, amikor emlékszik. Hogyan indult a kunsági kovácsműhelyből a gyárszagú hegyvidék felé, már magamögött a vöröscsillagos katonaévekkel. Állott a gyár­kapuban farkasszemet nézve, hogy az nyíljon ki előtte, mert soha nem volt képes meg­aláznia magát. Nem nyílt az egyik, állott a másikba és így lett acélgyári helyett tűzhely­gyári dolgozó egy életre Fa­zekas Sándor, a Vöröshadse- reg egykori katonája. Nincs hivalkodás a hangjában. — Nem akadok sem több, sem kevesebb lenni mint vol­tam. A történelem diktálta sodrásunk. Vérségi származá­sunk szerint cselekedtünk a forradalomért. A vérségi származást a zsel­lérsors határozta meg- Ezt érlelte a családi otthon. Ez ragadtatta meg vele a tüzes vasból szikrát pattantó ko­vácskalapácsot. amikor cseng­ve pattogott az üllőn, amíg nem szólították a háborúba. Elindult Fazekas Sándor, a kovácslegény az orosz frontra vért szagolni. A virtuskodás nem volt a barátja. Amikor erejüket vesztve az éhségtől elindult egy falat kenyér után, útban a falu felé a tarlón, egy halottat talált. B'i- atal volt, mint ő, tompa te­kintete vádolva nézett a vi­lágba. • Megszakadt, emlékfonalg és elcsuklott a hangja. Kint az ablak alatt a szél megrázta a fát. A dédunoka sem zajon- gott. Csend lett a lakásban. Az ablak zördült meg. — Értelmetlen halál volt — suttogta és elborult a sze­me. — Értelmetlen volt... — hangtalanul zokogott. Ott a lengyel földön ért é- get számára a háború. De kez­dődött valami új az életben. Véget vetni az értelmetlen öl­döklésnek. Ment az ország­úton az ismeretlen felé. És akkor az út egy rejtett for­dulójában hátulról ‘megragad­ta egy kéz. Egy orosz katona volt. Nézte csodálkozva, hogy ez lenne az ellenség ? Az orosz katona is kutatva nézett le­rongyolódott ruhájára, az éh­ségtől bőrré aszódott testére. Egy kabátot dobott remegő vállára, aztán amije volt megosztotta vele. Megélénkült a gondolata. Az elején csermelyként indult be­szélgetés lassan hömpölygő folyammá duzzad, élednek az elmúlt hatvan esztendő emlé­kei. — Igen, itt lettem hadifo­goly és írtak akkor ezerki- lencszáztizenötöt... Az elkövetkező esztendők emlékeiből felvillantotta a negyvennapos utat Szibéria felé, ott egy nehéz esztendőt a fogság keserű kenyerén. Szembenézett korbácsos ko­zákokkal, érezte a muzsik si­mogató tekintetét. Hallotta suttogásukat: „Olyan szegé­nyek vagytok mint mi, miért öljük egymást...?” Aztán so­dorta a fogság északra Lenin­grad körzetébe. Vívott harcot elvetemült foglárokkal, fogoly hajcsárokkal és keményedett, egyre keményedett a kunsági magyar kovácslegény. Egy er­dő mélyén, fadöntés idején érkezett közéjük a futár Le- ningrádból. — Gyertek magyarok ti is, a forradalom zászlaja alá. Nem voltak forradalmárok, hanem proletárok, akik a be­széd helyett is megérezték, valami történik az orosz föl­dön. Izzik a hangulat akár a kovácsműhely tüzében a vas, csak lángra lobban-e? A Le- ningrádi kozáklaktanya udva­rán, amikor hallotta a szóno­kot, érezte, hogy melegedik teste, feszülnek idegei. Hatá­rozott és vöröskatonának sze­gődött. — A nemzetközi hadosztály katonája leltem — felvillant a szeme fénye az emléktől. A nemzetköziek Leningrad főútján meneteltek. Megmu­tatni magukat, hogy ott van­nak a hős harcot vívó orosz proletárok mögött. Hömpöly- gött a forradalom végig a nagy orosz földön. Fazekas Sándort pedig sodorta a nagy történelmi áradat. Harcolt ka­détokkal. cári tisztek seregé­vel, szembenézett a halállal Moszkva környékén a bandák ■elleni harcban. Csatázott az intervenciósokkal Odesszánál. Ott még fel sem száradt az elesett katonák vére, már szá- guldtak a lengyel határ felé, ahonnét szintén veszély fenye­gette a forradalmat. Szembe­nézett a Finn-öbölben fellá­zadt matrózokkal. Aztán vit­ték Moszkvába tanulni a forra­dalom elméletét, mert hűségé­vel a szovjethatalom iránt ki­érdemelte a tiszti kitüntető címet­Hat évtized múltán sem fe­lejtett az egykori vöröskato­na. Pedig elrohantak felette is az évek. Tisztes fehérbe for­dult haja. elnehezült a moz­gása, érzékennyé lett a haj­dan kemény szíve. Most még­is az emlékek tűzbe hozták. Izzó lett a tekintete, szaval szinte idézik a lovasrohamo­kat, hallani a géppuskák fü­zét, látni a forradalom győ­zelméért életüket áldozó kato­nákat. Hallani beszéde nyo­mán a győzelmes kiáltást. Az­tán mintha belefárdana az emlékek rettentő áradatába, egyre halkul a hangja, szemé könnybelabad és már csak suttogja. — Sokan-sokan meghaltuk a forradalomért. De haláluk nem az értelmetlenségben ve­szett el. Megrázta az egész világot. Hősök voltak életük­ben, azok maradtak haláluk­ban. N em szólt magáról egyet­len szót sem Fazekas Sándor, a Vöröshadse­reg katonája. Nem mondja, hogy a forradalom idején kap­ta meg a párttagsági könyvet, azt sem, tisztté léptették elő és szovjet állampolgársággal tisztelték meg. Nem szólt ar­ról sem, hogy hazatérése után milyen keményen dolgozott az új világért. Nem szólt, mert egyszerű katonája kíván ma­radni a forradalomnak, még így is maga mögött sok-sok esztendővel, de a soha nem halványuló forradalom emlé­keivel. Bobál Gyula I NÖGRAD - 1977. szeptember 18., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents