Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

Együtt — egymásért Klcnóczki György, Miki ősik Ignácné, Horváth Gyula Varga Mária küldöttek a tanácskozás szünetében (Folytatás az 1. oldalról) dalmi gondozásból, az utógon­dozásból. Jó munkájukat bi­zonyítja, hogy 455 alkonolista beteget agitáltak meg, s küld­tek elvonókúrára, 483 gyógyult beteggel és azok családjával foglalkoztak rendszeresen. A további eredményes küzdelem bázisai, biztosítékai a megyé­ben — üzemekben, városok­ban, községekben — létreho­zott alkoholizmus elleni tár­sadalmi bizottságok. SZÉP KÖRNYEZET — JÓ KÖZÉRZET A megyei Vöröskereszt tevé­kenységének szerves része a környezet tisztaságáért, a kör­nyezet védelméért folytatott küzdelem. A tisztasági mozga­lom az elmúlt négy eszten­dőben tovább szélesedett; 1976-ban az iskolák és a me­zőgazdasági üzemek egészére, a kereskedelmi egységek ki­lencven százalékára, és a la­kóházak 80 százalékára terjedt ki. Sikeresnek bizonyult a „Tiszta községért”, a , Tiszta virágos városért” mozgalom is. A Vöröskereszt megyei tit­kára végezetül szólt a vér­adómozgalomban elért kima­gasló eredményekről, az em­beri segítőkészség e szép meg­nyilatkozásáról, az elsősegély- nyújtási ismeretek egyre szé­lesebb körű elterjedéséről, va­lamint az ifjúsági Vöröske­reszt-tevékenységről. Az értékes, átfogó beszámo­ló felett élénk vita bontako­zott ki a résztvevők körében, harmincán jelentkeztek hoz­zászólásra. Elsőként Salók Józsefné a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek vörüskeresztes titkára számolt be a vállalatuknál fo­lyó eredményes véradómun­káról, az üzemi dolgozók ak­tív és önfeláldozó részvételé­ről, valamint a megyei véradó­állomással kialakult gyümöl­csöző kapcsolatukról. Az utá­na következő felszólalók mun­kájuk egy-egy sajátos terüle­tét emelték ki. így szó esett többek között az iskolai csalá­di életre nevelésről, a cigá­nyok helyzetéről, az időskorú­ak gondozásáról, a mezőgaz­dasági üzemekben folyó vörös­keresztes munkáról. A konferencián felszólalt dr. Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, osztályyvezetője is. Átadta a küldötteknek az MSZMP KB és a Magyar Vö­röskereszt szívélyes üdvözle­tét és gratulált a megyei Vö­röskereszt eddigi eredményes munkájához, amely példamu­tató, követésre méltó tevé­kenység- Szólt arról, hogy a további jó munka biztosítékai a kedvező feltételek és a lel­kes tagság, amely jól szolgál­ja a fejlett szocialista társa­dalom építését és sajátos esz­közeivel. módszereivel hozzá­járul a szocialista ember for­málásához, a tudati állapotok megváltoztatásához- A jövő­ben :— mondotta Jakab Sán­dor — tovább kell finomítani, csiszolgatni a feladatokat, a tanácskozás által megfogal­mazott célok ismeretében­Végezetül Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt alel- nöke kitüntetéseket adott át az országos vezetőség nevé­ben a legjobb vöröskeresztes munkát végzetteknek, a leg­jobb véradószervezőknek, vér­adóknak. az eredményesen működő koleklíváknak. Majd a tagság megválasztotta az új megyei vezetőséget, valamint azt a 23 küldöttet, akikNóg- rád megyét képviselik a Ma­gyar Vöröskereszt október 29—30-án sorra kerülő V. kongresszusán. 175 éve született Kossuth Lajos » (Folytatás az 1. oldalról) Is ezen az úton haladva il­leszkedhet be a haladó, élen­járó népek nagy családjába. Vezető alakja, fáradhatatlan szervezője lett a szabadság- harcnak is, elismerést és tisz­teletet keltve mindenütt, ahol a nemzeti függetlenség és a népszabadság ügyéért harcol­tak. „Hosszú idő óta akadunk egy valóban forradalmi jel­lemre, egy férfira, aki népe nevében fel meri venni a két­ségbeesett harc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben” — e szavakkal emlékezett meg Kossuth Lajosról a kor két nagy forradalmár gondolkodó­ja, Marx és Engels­— Kossuthra figyelt, tőle merített vigaszt az ország a könyörtelen Tlabsburg-ön- kényuralom évtizedeiben. Kö­vetkezetes állásfoglalása éltet­te azokat, akik az 1867-es ki­egyezés kompromisszumait el­utasítva, változatlanul a nem­zeti függetlenség teljes kiví­vásáért küzdöttek. A magyar nép legjobb képviselői nem felejtették el Kossuth 1847-ben mondott szavait: „Rend csak mivelünk lehet, kik a szabad­ság hívei vagyunk”. Kern fe­lejtették el azokat a szavait sem, amelyekkel arra figyel­meztetett, hogy történelmünk sok tragédiája azért követke­zett be, mert későn cseleked­tünk. — Nem véletlen, hogy a XX. század világtörténelmet alakító, az addigi népi meg­mozdulásokat jellegében, ere­jében és hatásában felülmúló munkásmozgalmának legkö­vetkezetesebb hazai harcosai, a kommunisták Kossuth re­vét is a zászlajukra tűzték. Egyre fokozódó mértékben lát­hattuk ezt a XX. század nagy társadalmi és osztályharcai­ban. Ekkorra a társadalmi vi­szonyok gyökeresen megvál­toztak az egy évszázaddal az­előttiekhez képest. A történe­lem színterére lépett a szer­vezett munkásosztály, meg­születtek és megerősödtek kommunista pártjai, s élt és legyőzhetetlen erőnek bizo­nyult a világ első szocialista országa, a Szovjetunió, amely éppen napjainkban ünnepli születésének hatvanadik év­fordulóját. —• 1848—49. félbeszakadt tö­rekvéseit ekkor már a társa­dalmi haladás legkövetke­zetesebb ereje, a munkásosz­tály képviselte, amely az egész nép ügyéért harcolt. A két világháború között, de különösen a fasizmus és a háború elleni küzdelem idő­szakában a kossuthi örökség szószólóiként léptek fel kom­munista és baloldali szociál­demokrata, polgári demokra­ta és más meggyőződésű ha­zafiak. És egyre több, a tár­sadalom más osztályából és rétegéből indult hazafi érez­te meg és ismerte fel, hogy a Kossuth nevéhez fűzött álma­ik, reményeik, céljaik csak akkor valósulhatnak meg, ha a munkásosztály forradalmi élcsapatával, a kommunista párttal együttműködve, kö­zös, szilárd, demokratikus egy­ségfrontban tevékenykednek. Ebben a széles, előremutató nemzeti összefogásban vált ha­tékony erővé, és nyert törté­nelmi igazolást a kossuthi örökség. A Szovjetunió fel­szabadító harca után a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értel­miség nem késlekedett, ha­nem élve a lehetőségekkel, a szocialita fejlődés útjára lépett. Az érte vívott küzde­lemben teremtődött meg, ko- vácsolódott megbonthatat- lanná országunkban a szocia­lista nemzeti egység. Erre a hatalmas erőre tá­maszkodva tudtunk és tudunk új és új, merész, a kossuthi szellemet megőrző, de a kos­suthi koncepciót messze meg­haladó távlatokat állítani or­szágunk és népünk elé. Kos­suth Lajos életének, szemé­lyének példája ma is, a jö­vőben is, élő tanulságul szol­gál — mondta befejezésül Kállai Gyula. Ezt követően dr. Szabad György tanszékvezető egyete­mi tanár mondott emlékbeszé­det. Felidézte, hogy a 175 év­vel ezelőtt született Kossuth Lajos több szeretettel és több gyűlölettel találkozott életé­ben, mint bármelyik magyar kortársa. Halála után pedig a. helytállásnak és az előrelé­pésnek kivételeden hatékony ösztönzőjévé vált, de önké­nyes értelmezések, kisajátító és torzító törekvések kiszol­gáltatottjává is. Annyira pá­ratlan volt pályájának az íve, olyan kivételes jelentősé­gű a történelmi szerepe és messzesugárzó a politikai ha­tása, hogy népszerűségét; hosszú ideig lerombolni nem, csak félresiklatni lehetett, ma­gasba emelve szobrait és mélyre temetve gondolatait. Befejezésül az előadó arról szólt, hogy Kossuth utolsó írásában szerepét az óra mu­tatójához hasonlította, amely „jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell” bízva benne, hogy végül is megszü­letik, amit élete céljának tar­tott, a „szabad haza, Ma­gyarország szabad polgárai­nak”. Tudta, hogy szavait sokszor hallgatják el, még többször siklatják félre, mé­gis üzent, amíg tehette, igye­kezve minél több „magot vet­ni a jövőnek”, mert — egy száműzött társának küldött korábbi vigasztaló szavai sze­rint — „a haza örök, s nem­csak az iránt tartozunk köte­lességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet és lesz”. Bízott bennünk, legyünk méltók a bizalmára — hang. súlyozta végül Szabad György. A jubileumi megemlékezés második részében kulturális műsor következett, amelyben közreműködött Bessenyei Fe renc, Némethy Ferenc, Szent- pál Mónika és Dévai Nagy Kamilla. Az ünnepség a Him­nusz hangjaival zárult. A WSil WA1 A hét 3 kérdése A szociaista országok ve­zetői ezen a héten igen nagy horderejű és szerteágazó dip­lomáciai tevékenységet végez­tek, mind államaik egymás­közti kapcsolatainak még szo­rosabbra vonása végett, mind a békés egymás mellett élés elve alapján a tőkésvilág országaihoz fűződő viszony megjavításának szolgálatában, mind pedig a világpolitkai helyzetnek az enyhülés irá­nyában való befolyásolásáért. Mi a jellemzője ennek a dip­lomáciai munkának? A nyugati világban ugyan­ekkor bizonyos kardcsörtetés- nek lehetünk tanúi: a NATO különböző őszi hadgyakorlatai túlmennek a szokásos mérté­ken- Miért ez az atlanti erő­fitogtatás? A francia politikai helyzet ezen a héten belső és külső vonatkozásaiban egyaránt sok újdonságot hozott, hiszen új dolog az, hogy a kormányfő hivatalos látogatásra Wa­shingtonba utazott, aztán az sem mindennapos, hogy a ha­tóságok a munkanélküliség nagyarányú növekedését is­merték el. Végül figyelmet érdemel a baloldal csúcstalál­kozójának félbeszakadása az egységet veszélyeztető véle­ménykülönbségek miatt. Mer­re tart Franciaország? — ve­tődik fel mindezek nyomán a kérdés. wicz, a lengyel kormány el­nöke pedig a hét végén Bécs- ben tárgyalt. Különösen a gazdasági elemekre hívták fel a figyelmet a hírmagyarázók a lengyel—francia es a lengyel—osztrák kapcsola­tokban: például a lengyel szén még nagyobb mennyi­ségben talál vevőre. Az NDK és a többi szoci­alista ország kétoldalú szerző­désrendszere a héten Bulgá­ria és az NDK új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésénél is teljesebb lett: Erich Honec- ker ennek aláírására utazott Szófiába- Az NDK nemzetközi súlyának növekedését a kö­zelmúltban Kekkonen finn köztársasági elnök berlini lá­togatása mutatta, a héten a svéd diplomácia vezetője Sö­der miniszterasszony járt Ber­linben. Ez volt az első svéd külügyminiszteri látogatás az NDK-ban. Mi a jellemzője a szocia­lista országok vezetői által kifejtett, mostanában meg­sűrűsödött diplomáciai te­vékenységnek? A „csúcsdiplomácia” a szo­cialista világ belső kapcsola­taiban éppúgy nagy jelentő­ségre tett szert, mint a tő­késországokkal kialakult vi­szonyban. Ami a Magyar Nép- köztársaságot illeti, a héten a Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal való együttműkö­désének adott új lendületet a Kádár—Husák találkozó, a ma­gyar és a csehszlovák párt­ós kormányküldöttség tárgya­lása, az ez alkalommal aláírt néhány új megállapodás­Leonyid Brezsnyev a hét elején Moszkvában fogadta dr. Kurt Waldheimet az ENSZ főtitkárát, eszmecseréjük hozzájárulást jelentett a vi­lágszervezet munkájának eredményesebbé tételéhez, kü­lönösen most, a közgyűlés 32. ülésszaka előtt Edvard Gierek a hét ele­jén Párizsban járt, Jarosze­Miért az atlanti erőfi­togtatás a hadgyakorlato­kon? A NATO 31 hadgyakorlatot rendez az idei őszön Észak-, Közép-, és Dél-Európában. Ez a szám önmagáért beszél. Min­denkor az ősz volt a nagy hadgyakorlatok időszaka, má­sutt is. Hogy a NATO főpa­rancsnoksága — nyilván a tagállamok politikai és kato­nai vezetésével teljes egyet­értésben — most a szokásos­nál jóval több hadgyakorlatot szervezett, s hogy ezeken több ország több katonája, repülőgépe, hadihajója, harc­kocsija, rakétája, lövege stb. vesz részt, az túlnő a manő­verek katonai jelentőségén. A kardcsörtetésnek politi­kai tartalma van. Furcsa logi­kával éppen a hadgyakorlatok számának, méreteinek növe­lését használják fel a nyugati propagandisták annak az állí­tásuknak az igazolására, hogy — a Szovjetunió fokozza ka­tonai erőfeszítéseit! S ha a hadgyakorlatok tulajdonkép­pen a nemzetközi helyzet fe­szültségének irányában hat­nak is, nyugaton vállalják ezt, mert a feszültnek tűnő hely­zetben tudnak csak újabb dol­lármilliókat előteremteni újabb fegyvermegrendelésekre, a fegyverkezési iparban a mo­nopóliumok mohóságának ki­elégítésére. A nyugati világot sújtó gazdasági válság körül­ményei közt és akkor, amikor a békés egymás mellett élés gondolata világszerte teret hó­dítva a fegyverkezést fölösle­Légi- és tüzérségi támadások libanoni falvak eiien A bejrúti rádió szombaton bejelentette, hogy az izraeli tüzérség pénteken több ha­tár menti libanoni falu ellen intézett támadást. A támadá­sokban az izraeli légierő ' is részt vett. Mint a rádió kö­zölte, az áldozatok számával kapcsolatos értesülések ellent­mondóak. A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet szóvivője a Wafa palesztin hírügynökség pénte­ki közlését megerősítve, arról számolt be, hogy izraeli bom­bázók támadást intéztek Kiam dél-libanoni város ellen. Mahmud Labadi, a PFSZ szó­vivője emlékeztetett arra, z NOCRAD - 1977. szeptember 18., vasárnap ßhuttot újból letartóztatták Pénteken — a rendkívüli állapot megsértésének vádjá­val — újból letartóztatták Ali Bhutto volt miniszterel­nököt — jelentette be szom­baton a pakisztáni katonai kormányzat. A pakisztáni rá­dió közlése szerint egyidejű­leg más .politikai személyisé­geket is őrizetbe vettek, akik B hutto pártjának magas rangú tisztségviselői. A volt kormányfőt, akit elő­ször szeptember elején tartóz­tattak le, kedden óvadék el­lenében szabadlábra helyez­tek. Újbóli letartóztatása minden valószínűség szerint lehetetlenné teszi, hogy Bhut­to a tervezett időpontban, hétfőn megindítsa pártjának választási kampányát­hogy három év óta ez volt az első izraeli légitámadás a dél-libanoni település elan. A kétórás légitámadást — kö­zölték palesztin forrásból — szárazföldi támadás követte rakéták és harckocsik beveté­sével. A támadások következ­tében legkevesebb 13 személy vesztette életét és mintegy 40- en sebesültek meg. A Palesz­tinái Népi Felszabadí cási Front elnevezésű szervezet szóvivője bejelentette, hogy Izrael elfoglalt egy, a határ­tól mintegy 10 kilométerre fekvő dél-libanoni falut. A szóvivő szerint az izraeli tá­madás célja az volt, hogy Dajan külügyminiszternek az Egyesült Államokban teendő látogatása előtt kész helyzetet alakítson ki a dél-libanoni fronton. Izraeli részről pénteken es­te cáfolták azt a hírt, amely szerint a harcokban izraeli repülőgépek és harckocsik vettek volna részt. A katonai szóvivő annyit közölt, hogy a határövezetet pénteken lezár­ták a látogatók előtt, de a szokásos szolgáltatások. így a keresztény fegyvereseknek nyújtott izraeli elsősegély nem szűnt meg. gessé tenné, az atlanti kormá­nyok szükségét érzik, hogy mesterségesen megteremtsék a feszültség látszatát. Ugyanak­kor természetesen a katonai felkészülés szempontjából. is igénylik a NATO-hadgyakor- latokat. S különösen örven­denek annak, a korábban a NATO katonai in­tegrációjától távolodó franci­ák, portugálok, görögök, törö­kök is ott vannak a hadgya­korlatokon. Vagy például a belga partok előtt lezajló ten­geri manőverekben spanyol hajók is részt vesznek... Merre tart Franciaország kül- és belpolitikájában? Több mint tíz éve fordított hátat de Gaule tábornok a NATO katonai szervezetének, a mai francia kormány azon­ban egyre több alkalmat ke­res arra, hogy új kapcsolato­kat teremtsen az atlanti szö­vetség szerveivel. Erre vall, hogy az úgynevezett „NATO* parlament, 15 ország hon­atyáinak gyülekezete most Párizsban ülésezik. Igaz, vitájuk többé-kevésbé aka­démikus jellegű, inkább csak a különböző vélemények ki- nyilvánítására alkalmas, de az is bizonyos, hogy tíz éven át ilyen testület tagjai nem tehették be lábukat a francia fővárosba! Raymond Barre, a francia miniszterelnök ugyanekker hi­vatalos látogatáson Washing­tonban járt. Francia kor­mányfő majd két évtizede nem fordult meg ott, de Gaulle tábornok mindig is megve­tően beszélt azokról a politi­kusokról, akik amerikai ala­mizsnáért megalázkodtak. Most szintén a gazdasági kér­dések állottak az amerikai— francia tárgyalások közép­pontjában, az atomerőművek­től a Concorde leszállási en­gedélyéig. Kétségtelen, hogy Párizs és Washington közele­désének újabb jele volt ez a kormányfői látogatás. Az is bizonyos, hogy Fran­ciaország gazdasági és szoci­ális helyzete nem rózsás. A hivatalos adatok, amelyeket a héten nyilvánosságra hoztak (s amelyeket a baloldali el­lenzék kévéséi), az utolíó negyedszázad legnagyobb ará­nyú munkanélküliségét jelzik, A francia külkereskedelmi mérleg augusztusban aggasztó hiányt mutatott. Az infláció fokozódik, nem 6 százalékos lesz, mint ahogyan Barre ígérte, hanem legalább a dup­lája, ha nem több. . S a kormánynak, az ural­kodó osztálynak fél év múlva választási erőpróba elé kell majd állni! Az egységes bal­oldal eddig esélyesebbnek lát­szott, nem csoda tehát, ha a tőkések, a jobboldal pártjai részéről most kísérletek tör­téntek a baloldal pártjainak szembeállítására. Az egység­bontó szerepére a kis balol­dali radikális csoport vállal­kozott. (Tudni kell, hogy a ra­dikális párt Franciaország­ban mindenkor jellegzetesen tőkéspárt volt, Fabre követői ma is amolyan liberális, pol­gári baloldali, de tőkés rendet kívánnak.) A héten Georges Marchais, Francois Mitterand és Robert Fabre vezetésével a három baloldali párt küldött­sége összeült, de a baloldali radikálisok kivonultak a tár­gyalóteremből, túlzottnak ítél­ve a Francia Kommunista Párt államosítási programját. A kommunista álláspont az, hogy jobb ma tisztázni a szándékokat, terveket, mint kétértelmű programmal bele­bocsátkozni a választásokba, i s a végén még akár a győze- I lem után is politikai vál­ságban jutni az eltérő törek­vések következtében. Még hó­napok állanak rendelkezésre ahhoz, hogy a francia balol­dal pártjai végérvényesen el­döntsék: mit akarnak, mi­lyen programmal állanak 1978 tavaszán a választók elé, a nép elé. Pálfy József

Next

/
Thumbnails
Contents