Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-16 / 218. szám
Nonstop rockkoncert a Palóc-ligetben BIZONYÁRA, NEM tévedek, amikor azt írom, hogy a szeptember 10-én, Balassagyarmaton, a szabadtéri színpadon megrendezett, a plakátok és az ezer példányban kinyomtatott zöld betűs reklámcédulák szerint hét órán át — délután 3-tól este 10-ig — tartó nonstop rockkoncert az első ilyen hosszú ideig tartó és több együttest szerepeltető vállalkozás volt a városban. A hangversenyt a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezte. Egy balassagyarmati és három budapesti együttest láthatott és hallhatott az eseményre — túlnyomórészt fiatalokból álló — kíváncsi publikum. A szabadtéri programnak nem nagyon kedvezett a két napja már egyre gyorsabban hűvös-hideg őszbe forduló idő. A nézők, kiknek számát igazán nagy sereggé csak a hét óra táján szípadra lépő P. Mobü (Örökmozgó) híre volt képes növelni, fáztak, vacogva szerettek volna ösz- szebújni, egymást melegíteni, mert arra, hogy a melengető, később hevítő lelkesedés tüzet felgyújtsa, arra, hogy be- és felmelegítsen —, mint ez a rockműsorok idején, a sztárok előtt fellépő segédegyüttesek mindenkori dolga — a három órától játszó Centrum zenekar, sajnos!, képtelen volt. Bizonyára túl izgatottak voltak, bizonyára sokkal többet igyekeztek adni, mint amennyit bírnak. Nem fogják soha bevallani, de biztos túl nehéz volt a számukra kirótt feladat. Miért vállaltak —, vagy miért kellett, hogy elvállaljanak — egy olyan szereplést, amely nyilvánvaló kudarc, amikor ott vannak, jönnek a „nagyágyúk”, akiknek annyi hangversenyt adni, mint köszönni?! Azt meg sem említeném, hogy színpadon úgy kell elhelyezkedni, hogy a közönség mindenünnen jól láthassa a szereplő zenekar valamennyi tagját, de azt meg kell mondani, úgy tűnik, hogy — legalábbis ilyen jellegű (tehát komoly) hangversenyeken — a fellépők repertoárjukba túlnyomó részt saját szerzeményű számokat vesznek feL BÁRMILYEN IS VOLT a Centrum, nem érheti rossz szó, hiszen vállalta a feladatát, és tagjai ne szomorkod- janak: volt a koncerten náluk sokkal gyengébben és dicstelenebbül szereplő együttes is, amelynek csak szégyenére lehet az, amit produkált. No persze, abban, hogy a közönség nem melegedett fel, neki magának és valamely sajátságos megátalkodottság- nak is szerepe van. A másodiknak fellépő Generál együttes, de kivált az énekes Horváth Károly (alias Charlie) és Tátrai Tibor, a szólógitáros, mindent megtett annak érdekében, hogy lobogjon végre a lelkesedés tüze, ám az időközben alig-alig szaporodott nézők szenvtelenek maradtak minden erőfeszítésre. Tátrai nagyszerű és tökéletes szólójában még nemzeti himnuszunk szívet-torkot szorító szép dallamát is eljátszotta: tapstalanul, a hallgatók fogvacogva, értetlenül, üveges szemmel meredtek előre. Charlie a rockműfajban nagyszerű énekes: pontos, határozott, tudja mit, mikor és hogyan csináljon a hangjával, minden „kijön” neki, és pontosan tudja azt, amit az országban működő magyar popénekesek közül talán még csak Demjén Ferenc tud egyedül: hogy egy adott stíluson belül, hol vannak az irányzat éneklésének határai, hogy menpyit bír el énekben az általuk képviselt stílus. És annál többet —, de kevesebbet sem — nem akarnak adni. A koncert legjobbja volt a Generál — egy béna közönség előtt, amely úgy látszik, többet akart... Vagy mást. És jött a P. Mobil, és jött a halálvonat, vele a halál, a pusztulás, az elmúlás fenyegető képei —, hogy egy ilyen jó, tehetséges együttes nem tud más témáról zenélni —'énekelni! —, és jött a közönség. Két dolog hozhatta őket: a P. Mobil híre és talán az a beidegződés, hogy egy koncert hét óra tájon szokott kezdődni és oda bizony akkor illik elmenni. A népség — számát tekintve — ugyan hatalmassá megnőtt, de senki ne higgye, hogy általánosan a hangulat is megemelkedett. Voltak ugyan páran, akikne- kihevültek, felugráltak, elvesztő hangon kiáltozva tapsolták a ritmust és táncoltak ott a padsorok között, de mint ahogy hangjuk elenyészett a zene hangjaiban, úgy örömük is csak pillanatokra tűnt fel a tömegben. Nem igen figyelt rájuk senki, szilaj kedvük lángja tovább nem harapózott két-három ülésnél és ott is hamar elborult. A P. MOBIL ERŐSEN Deep Purple-ízű, nehéz rockzenét játszott egy jó énekessel, ügyes dob- és basszusszólóval és egy bolondos figruával, aki az elég unalmas és fárasztó műsorrészben a színt hozó látványosság-emberének szerepét játszotta: ugrált, táncolt a színpadon, tüzeket gyújtott, felöltözött, levetkőzött, jópofákat mondott, lovagolt a roady-k (a zenekarok felszerelését cipelgető, beállító, leszerelő, külön fizetett hordárok, ha kell testőrök) hátán — és konferált is a zenekarnak. Túl jól játszotta a szerepét: már alig figyelt valaki is a P. Mobilra, mert őt kellett nézni. Helytelen. A P. Mobil után, a hangverseny utolsó részében, a Ber- gendy lépett fel Délhúsa Gjonnal. Bár ne tették volna. Ennek a zenekarnak a szereplése — tulajdonképpen — bukás volt; az egész szombati hangverseny leggyengébb együttesét hallhattuk. A Ber- gendy az új tagokkal — megspékelve Délhúsa Gjonnal — még nem egy összeszokott zenekar. Nem értem, miért kell egy jó darabig nyilvános szereplést vállalniok. A balassagyarmati közönség — azzal együtt, amit már mondtam róla a fentiekben — csoportokban hagyta el a nézőteret, míg a Bergendy szerepelt. A zenekar fél tízkor leállt, rendesen hazaküldte a még ottmaradt hallgatóságot és befejezte a koncertet. Megsértődött a Bergendy, hogy egyelőre nem tetszik, mert rossz? Lehet De — nem baj. Vass Imre Fülöp János: F" U JL 3Ei BUB U L E (Kisregény) 28. Százszor szánom rá magam» hogy lemegyek, odaállok az öreg elé, megmondom, hogy én küldtem el Margitot — százegyediszer is megtorpanok a padláslépcső tetején. Negyedórája, hogy megjött véletlenül láttam meg fenit- ről. p. kakas-fonmájú szellőzőablakon át, amelyen Miska megostorozásának is szemtanúja lehettem. Nagyot kon- dult a szívem: no most!-. Az öreg azonban csak az udvaron járkált ide-oda, abrakot vitt az istállóba. Gondóltam, megvárom, míg beér a házba- Gyávaság, persze, hogy gyávaság, mit csináljak, gyáva vagyokEgyszer volt a tornácon is, hallottam a csizmáját döngeni, de aztán visszament a kúthoz. Imént viszont bejött, szólt is egyet: „Margit he!” Most csönd van. Gondolom: morog és keresi a lányt- Ha van szeme, meglátja.. hogy rendetlenség van, hiányzik ez-az. Ha van egy kis sütnivalója. rájön, hogy a lány elment- Tán utána is fut, ez volna a legjobb...-vagyis akkor kell szólnom, mert há utánamegy. a halálába megy. Az órám a pilótánál, de nem sok híja lehet annak a félötnek, átbukik a folyam a dombokonÁllok, s úgy gondolkozom. hogy belemelegszemNine? énnékem semmi közöm ehhez a vénemberhez- Ami dolgom volt vele, az csak gyalázat volt. Gorombán bánt velem, talán a kutyájához is ő rakott be- Úgy nézett át rajtam, mint az üvegen. Köteles vagyok én az ő életével foglalkozni? Huszonötször bemehettek volna a városba, a mérnök szerint napok óta riasztják a szigetieket, tudnia kell a veszélyről. Egy öngyilkosságot kellene tehát énnékem visz- szacsinálni, s mint mikor a vízbefúló ide-oda csapkod, eltalálja azt is, aki menteni akarja, úgy érzem én magam. A fenébe!...De hát mégis Margit apja, a barátom — a volt barátom apja. Ember- S ha nem volna az, én mégiscsak az vagyok- Lehet, hogy nem is őmiatta szólnék, hanem magam miatt— Margit! Itt lehet közvetlenül alattam. innen szól. Le kell mennem. Ha feljön és itt talál, tolvajnak tarthat. Még átfut a fejemen, hogy hagyni kellene feljönni s a fejére csapni a padláslépcső tetejét —, de ez már megint csak gyávaság- Mozdulok. Megyek— Na! — mondja az öreg békétlenül, föl se nézve, a zajra- Azt hiszi a lánya. — Erő, egészség — mondom én. Muszáj köszörülni a torkomon. Ott dermed a lépcső végében, magasba szegve a feje- A ritkás bajsza remeg, minta macskáé- A vén kalap alatt, észreveszem, egy vastag ér lüktet a halántékánál. Nem férek tőle lejjebb menni : nem mozdul- A szeme mögém csúszik, aztán vissza rám. Aha, azt hiszi cicázni voltunk odafönn. — A lánya elment, Bibók bácsi- — Meg kell tömöm a csöndet- — Autóval.-, autó jött érte.- A szigetet elönti a víz. Le kell lépnem, elmennem mellette- Megüti az orromat a szaga, mint afféle öreg parasztemberé; istállószag. ruhaszag. bagószagMegteszem a két lépést lefele, s hármat-négyet mellette, hogy megfordulhassak, szembe állhassunk- Ebbe az öt-hat lépésbe beleizzadok. De úgy, hogy érzem végigfolyni a vizet a gerincemen. — Miska várta a révnél- — Ez a hazugság egyszer már bevált. — Én meg ittmarad- tam-.- — Azt 'akarom mondani: segíteni, de ha már hazu- dok, hazudjak folyamatosan: —..ittmaradtam, csak egy hely volt a kocsiban— De az úristenit. Alig hallom amit mond- Káromkodna? Könnyedébbre kellene váltanom, kerüljük a fölösleges balhét. Ha rám hallgat, amit lehet, magasabbra akasztunk, ami biztos, biztos — és finoman rámosoly- gok- — Én már egyet-mást föltranszferáltam. Kár volna a sok szép holmiért. (Folytatjuk) 4> NOGRAD — 1977. szeptember 16., péntek j Nemzetközi éremkiállítás Mai tv-ajáníatunk Nemzetközi éremkiállitás nyílt Budapesten, a Nemzeti Galériában 1977. szeptember 5-én. Képeink a kiállításon készültek. Vlagyimir Makronszov: Örökké él. Robert Elderton: Hermaphrodite találkozása Salmacis najáddal. 20.25: KÍSÉRTÉS II—III. Ezen a napon kerül képernyőre az Osear-díjas filmíró, Székely János regényéből készült tévéfilm második és harmadik (befejező) része. Az első részben a néző megismerkedhetett Rózsa Bélával, egy mosónő és egy matróz — a Szépmiska — törvénytelen gyermekével, aki, hogy a világválság idejét élő országban anyját, s magát eltartani tudja, állást vállal egy szállodában. Élete a nyomorúságos otthon és a fényűző szálloda között zajlik. A második részben Bélát a liftről a portára helyezik. Köszönheti ezt a szerencsét egy gazdag, elkényeztetett asszonynak, „Kekiné”-nek, akinek a kutyájával kezdett barátságot. Az asszony szeszélyes játékot űz Bélával. Otthon is változás történik, betoppan Szépmiska, hogy bizonytalan forrásból származó jövedelmével fellendítse a család anyagi helyzetét. Megtakarított forintok A Salgótarjáni Kohászati Üzemek üzemfenntartó gyárrészlegében szorgalmasan gyűlnek a megtakarított forintok. A gyárrészleg 25 szocialista brigádja mintegy hatmillió-háromszázezer forint megtakarításra tett felajánlást. Ebből csaknem 4,5 millió forintot meg is valósítottak. Ahol erre lehetőség van, ott a külföldi gépalkatrészeket hazaival helyettesítik. Ebből a törekvésből máris több mint egymillió forint hasznot hajtottak a vállalatnak. Színesfém-megtakarításra tett fo-i gadalmukból időarányosan 435 ezer forintot kellett volna elérniök, ehelyett 470 ezer forint a megtakarított összeg.' Bontott anyagból az időarányos vállalások értéke 250 ezer forint, amelyet 100 ezer forinttal teljesítettek túl. Az eddigi eredményeik toJ vábbi fokozására tett pótvállalásuk értéke meghaladja az egymillió forintot. A Nógrád megyei Moziiizcmi Vállalat SZOVJET SZTÁRFOTÓS REJTVÉNVPÁL VÁZA TA 1977. IX—X—XI. hónapban. 5 FILM Fedőneve: Lukács Beköszönt a szeptember Center az égből A piros alma Te vagy a dalom 5 FILMSZÍNHÁZ Salgótarján, November 7, Balassagyarmat, Madách Pásztó, Mátra " Szécsény, Rákóczi Nagybátony, Bányász 25 NYEREMÉNY mozibérletek, mozicsomagok. szovjet hanglemezek, könyvek és vásárlási utalványok. Kísérje figyelemmel hirdetéseinket, moziműsorainkat. és jegyváltáskor kérje' a rejtvényjáték ingyenes sztárfotóját!
