Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

Mélységesen mély bánya r SS Mélységesen mély a bá­nya kútja 1— idézem kissé merész felhasználással Tho­mas Mannt. — Ez nem kút, ez akna — figyelmeztet finoman, de ha­tározottan Nagy Károly Álla­mi-díjas, aki lehet, hogy nem túlságosan jól ismeri Thomas Mannt, de tökéletesen ismeri a bányászságot. Szénben is, ércben is. — Pedig olyan, mintha kút lenne — makacskodom, amint — most már tudom, hogy ak­na a helyes név — mélyére próbálok tekinteni annak, ami előttem sötétlik kerek szájával itt, az aknatorony védelme alatt. — Olyan — hagyja rám vé­gül is Nagy Károly — csak nem víz lesz az alján, hanem réz. — És nem félnek Ott lenn? l— leselkedem lefelé, ahol már több száz méteren járnak az emberek, mélyítik az ak­nát, le egészen ezerkétszáz méterig. A recski ércbánya, az új rézérclelőhely feltárása fo­lyik itt, és odább is vagy két kilométerre, egy másik akna mélyítésével. Ha lejutnak ez­zel az alig nyolc méter átmé­rőjű kúttal, azazhogy az ak­nával a megadott mélységig, akkor úgy néz majd ki, ha egyáltalán lehetne valamiféle geológiai és bemutatható met­szetet készíteni a Mátra tes­téből, mintha egy nagy, nyomtatott, de szögletes ,u” betűt formált volna az emberi erő az évmilliók óta érintet­len kőzetbe. A két függőleges akna a szellőzést és a szállí­tást biztosítja majd — a szel­lőzést máris —, a mélyben haladó vízszintes vágat — ami az „uf két szárát össze­kötő egyenes lenne — pedig kiinduló pontja lesz a rézérc közötti vágatoknak. Némi erőltetett hasonlattal: ahogyan a levél fő eréről leágaznak a hajszálerek, úgy ágaznak majd el — már kezdik is egyébként hajtani — a telére- ket nyomon követő vájatok. És. mindezt 1200 méter mé­lyen. Ilyen mélyen ember még nem bányászott Magyarorszá­gon. Ilyen mélyen hatvan fok fölé emelkedik a hőmérsék­let, ha egy pillanatra is ki­hagy a ventiláció. Ilyen mélyen őrzi, rejte­gette mindeddig a Mátra az ország és Közép- Európa egyik leggaz­dagabb és jól hasznosítható rézérctelepét. Recsken egyéb­ként már hosszú-hosszú évtize­dek óta folyik az ércbányá­szat. Réz is kerül, ólom is, cink, sőt még arany is — ez utóbbi inkább csak „mintá­nak”, mintsem mennyiségnek. Ám a régi bánya kimerülő­ben, s vélték ' sokan azt is, hogy ezzel a bányával, a ré­W zépen, csendesen, ahogyan álmodja ma­gának minden halandó, örök­re elszen derült egy derék, sok­sok megpróbáltatáson átesett idős ember. Előző nap még ellátta vállalt szolgálatát a portásfülkében. Este pedig ott­hon elvégezte a ház körüli szo­kásos tennivalóit. Vetett a szárnyasoknak szemet, ivóst öntött a vályúba, hogy békül- jön a hangoskodó malac. Az udvarra gyűlt gazt is össze­csapta. Mindezt hangtalanul, ahogyan egész életében, ke­vés beszéddel, de pontosan és szépen végezte. Arcának fakóbbra fordult színe jelez­hette volna, hogy lassúi vér­keringése, de ki gondolhatott erre. Mozgása nem változott, az étvágya sem, a hangja sem. Este lepihent, mély lélegzet­tel szabadult napi gondjaitól, de akkor már végső búcsú­ként, örökre. Eltávozott egy ember az élők sorából szépen, csende­sen. Emlékét tennénk árnyékossá, ha érdemeiről sorolnánk. So­ha nem szerette. Vívott har­cot farkasok között ez új vi­lágért, sínylette börtöneiket. Lett a felszabadulás után névtelen katonája a pártjá­nak, védte hazáját fegyver­rel, amikor az úgy szükségel­tetett, de legékesebb fegyvere mindig a cselekedete, tiszta tekintete, őszinte szava volt. S A szemlélőnek nem sokat mond a recski feltárás 2. akna ja. Egy-két torony, földszintes épületek — pedig az ország egyik legjelentősebb feltárásának, közelgő nagy beruházá­sának a színhelye ez. givel meg is szűnik e tájon az rása — nem felszínre hozása ércbányászat. A geológusok, a — már egymagában is milliár- szakemberek azonban tudták, dókat igényel. És további mil- hogy a Mátra mélye még sok liárdokat a kitermelés, a réz és hasznosítható kincset rejt, előállítása, feldolgozása... csak meg kell találni: hol? Azok a furcsa, fénylő alumíni- És milyen mélységben. Éppen umtestű tornyok, amelyek tíz esztendeje annak, hogy a hosszú ormányokat mélyeszte- próbafúrások bebizonyították: nek a földbe, a „házi” kis ee- van és nem is kevés reze a mentgyár, az egyemeletes, Mátrának, érdemes hasznosí- vagy éppen földszintes épüle tani. És tíz esztendővel ez­előtt a kísérleti fúrások nyo­mán megkezdődött a tulaj­donképpeni — élőmunka. tek a gyanútlan szemlélőnek aligha árulkodnak arról, hogy voltaképpen már egy új év­ezred hajnalának előfutárai. Nem arról van szó természe- Pontosan meghatározni, hol tesen, hogy majd húsz év és mennyi az érc. Egy-egy múltán, az új évezred elején akna mélyítése hallatlanul lesz csak itt igazi élet. Ám az sok pénzt, energiát jelent, évmilliós Mátra tövében né­nem lehet összelyukasztgatni ezer méteres mélységekig a hegységet. Biztosra kell menni! És biztosra mennek. Most lendületesen folyik az hány év — úgy tűnik — nem jelent sokat. Az is tény, hogy tíz- és tíz- milliárdokkal nem lehet dobá­akna mélyítése és nem kevés- lózni. Egy pénzben, javakban bé lendületesen a további ku- gazdag országnak sem S ná- tatófúrás: eddig százhúszat lünk szerényebbek a lehető­végeztek, az idén összesen ségek. Az aknamélyitők azért tízezer méter lesz a fúrások dolgoznak, hossza. A sziklákba. Jövőre a ... duplája, 1980-ra pedig száz- A banya mélységesen mely kilométernyi hosszban jelölik „kutJa’;, eSyre melyebbre ha- ki a művelés irányát és lehe- ™ a ^történélt es a :Ma ra tőségeit a próbafúrások. Lesz tegnapjába. J mit bányászni. ”d,a’ a^ova a termeszei vél­tük, soha nem enged majd be- És lesznek, akik kibányász- pillantást, szák. Angyal András, a svéd fúrómesterektől tanuló Gál B. József, Bakura János meg Ko­vács András. És a többiek. Majdnem ezren immár, akik­nek jó része itt tanulta Recs­ken évekkel, évtizedekkel ez­előtt az érbányászatot. Mások, meg — mint a mátraverebé- lyi Nagy Károly és brigádja — a szénben tanulták meg a „szakmát”, de tanulták to­vább, különböző mester- és szakvizsgát tettek le. Egy szó, mint száz, ha fölö­sen nem is, de van szakembe­re a mátrai réznek. Segítenek a szovjet tanácsadó mérnökök is, minthogy a szovjet ércbá­nyászat és technika élen jár a világban. Most persze jogos , lenne a kérdés, sőt, a kérdésre váia- méterig, szólni is, hogy hát mikor is ejjutni a indul az igazi, a termelőbá- za. nyászat itt Recsken, a Máira északi lábainál? Az érc feltá­— És nem félnek ott lenni? — leselkedem lefelé, de csak valami halvány fényt látok, a számomra felmérhetetlen mélységben. Emberek dolgoz­nak ott, felettük — közöttünk — vagy hatszáz méternyi levegőzsák az aknában, alat­tuk már vagy további két­száz méternyi mélység, és még lejjebb már nincs más csak a kő, a szikla, amelyet robban­tanak, vésnek, fúrnak, cemen­teznek. — Miért félnének? A mun­kától nem lehet félni. És aki dolgozik, az nem is ér ,rá fel­ni — válaszol Nagy Károly és elpöccinti körmig égett ciga­rettáját. Elég volt a szövegből. Dolgozni kell. Eljutni az 11200 ■eljutni a rézig, és műszak után — ha­Gyurkó Géza FELHÍVÁS! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — a csepeli dolgo­zók felhívása alapján — kibontakozott mun­kavei senj-mozgalomhoz megyénk szocialista brigádjaink döntő többsége már az év ele­jén csatlakozott. Az azóta eltelt időszak alatt jelentős munkasikereket értek el. E munka­sikerek és a dolgozók növekvő aktivitása eredményeként megyénk fejlődése meg­gyorsult. tervszerűbbé vált. A megyei pártbizottság a továbbiakban is kéri a vállalati, szövetkezeti kollektívák, a szocialista brigádokban dolgozók, a párt- és tömegszervezetek, az állami és »ársidalmi szervek, a gazdasági egységek vezetői segít­séget, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 6(1 évfordulója méltó megünneplése érdekében a szocialista munkaverseny len­dületesen tovább folytatódjék. A mindennapi munka középpontjába gaz­daságpolitikai célkitűzéseink mind teljesebb valóra váltását, a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelését, a munka minőségének javí­tását, a lehetőségek mind jobb hasznosítását állítsák. A szocialista brigádok aktívan ve­gyenek részt a munka- és üzemszervezés fej­lesztésében, az újítómozgalom fellendítésé­ben, az ésszerű takarékosságban és gyarapít­sák tovább szakmai, politikai ismereteiket. Példamutató magatartásukkal segítsék a fe­gyelmezettebb munkavégzést. A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága a közelmúltban úgy határozott, hogy a jubileumi munkaversenyben kima­gasló eiedményt elérő vállalati kollektívák és szocialista brigádok legjobbjait kitünte­tésben részesíti. Ennek alapján az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága „Jubileumi Okle­vél” kitüntetést alapít, melyet megyénk leg­kiemelkedőbb eredményeket elérő ót szocia­lista brigádja részére adományoz. A megyei pártbizottság „Jubileumi Okleve­lét” azok a szocialista brigádok kaphatják, melyek tevékenységükkel legeredmnéyeseb- ben segítik a népgazdaság, a megye és mun­kahelyük célkitűzéseinek valóra váltását, akik a jók közül is a legjobb példát mutatják ab­ban, hogyan kell szocialista módon dolgoz­ni, tanulni és élni. Az értékelés alapját döntő mértékben a szocialista brigádok 1977. évi tevékenysége képezi. Az oklevelek átadására 1978-ban a május elsejei ünnepségek keretében kerül sor. A kitüntetett szocialista brigádok egy­ben elnyerik a Vállalat Kiváló Brigádja ri- rűet is és az ezzel járó pénzjutalom kétszere­sét. Ez alkalommal is nagy tisztelettel és meg­becsüléssel köszöntjük a szocialista munka- versenyben vetélkedő kollektívákat, munká­jukhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. MSZMP Nógrád megyei Bizottság Végrehajtó Bizottsága Balassagyarmat zöldségei látása Olcsó 7 Drága 7 Kevés 7 A piacok mindenütt formák. Pirkadatkor a nyező községek őstermelői so­rakoznak a harmatos standok mögött, hátikosárból — a mó­dosabbak személygépkocsi­jának gyomrából — asztalra kerül a kínálnivaló. Az isme­rősök összedugják fejüket, ki- ért árultuk, váncsian nézegetik egymás szép, s csak portékáját, tanakodnak, mert nagy gond a napi árak ösz- szehangolása, ha nem akar­nak fél erszénnyel vagy az áru zömével hazatérni. Ba­lassagyarmaton sincs ez más­ként. Átlagos hétköznapot vá­lasztottunk a látogatás, vizs­gálódás időpontjául, hogy fel­térképezzünk: a város zöldség­ellátása milyen képet mutat. egy- mú boltjának vezetője min- kör- dentudó irkát kotor elő. — Tavaly ilyenkor az őszibarack kilója 17 forint volt, most 14 forint. A pap­rika 9,60, jelenleg 7,80 az ára. Az uborkát az elmúlt év augusztusának közepén 3,80- ségboltjaiba. Nézze, milyen százalékkal dás szerint a szövetkezet tart­ja a kapcsolatot a kisterme­lőkkel. s a ZÖLDÉRT áru­alapját növeli, a hasznon is osztozzanak valamelyest. — Az idén 30 százalékkal több áru került a város zöld- az árak 9—10 mérséklődtek — Ügy látszik, a háziasszonyok is egyformák. — Még mindig drága a zöld­ség — mondja Cserni Lajos- né. — Tavaly hol volt három­ért paradicsom? — Most van? Igen — újságolom a fia­nyolcvan fillér, magyarázza Velenczei István. Mondhatnám a többit is — — A meglevő mellé két új sorolja. szakcsoportot szerveztünk, a — Most elégedett. S ha a . fólia alatti zöldségtermő te­„rablóból” „pandúr” lesz, az- rület négyezer négyzetméter- az az eladóból vásárló? re emelkedett. — Akkor is — válaszol mo- Az ÁFÉSZ igyekszik tehát, solyogva. Sok minden azonban nem raj­A kiskereskedőknél egy-két > tűk múlik. A legfrissebb eset: forinttal magasabbak a zöld- Velenczei István épp Dejtár- ségárak. ról érkezett. Hatvanezer cso­— Pestről hoztam — mu- - mó vegyes zöldség sorsa kétsé­tatja Kanyó Ferenc a gyö- ges. Három hete kaptak leve- nyörű körtét, a rekeszekben let a ZÖLDÉRT-től, hogy majd ízlésesen felsorakoztatott al- ütemezik a szállítást. Azóta mákat. — A törzsvendégek főként csak ütemezték, drágábban Is viszik... X — A Juliska-babot " három forintnál olcsóbban hova A városi tanács termelés­adnám? - kérdi a szügyi eHaíás-felügyeleti osztályá­nak főelőadója, Jonas Antal­Mayer Istvánné. Előtte az asz talon emberfejnyire nőtt kel káposzták, gondoáön kötözött talasszonynak.”J ^Gyorsan "meg- ™Sy*™i^CSOmÓK kiván' fenne A piaci gondnok, VJóföldi Jenő előveszi a felhozatalt ki­mutató listát. Van minden, az árak sem ütnek el különöseb­ben a salgótarjáni vásárcsar­nokétól. magyarázza: — Rohadt! — Bőséges a választék. Ne- kerp otthon a nógrádkövesdi kertemben majdnem minden megterem, mégis gyakori „ven­dég” vagyok itt t- magyaráz­za Bogdán Ferencné. — A pia­cot az elmúlt évivel össze se lehet hasonlítani! Azért megpróbáljuk. Szohor X né elégedett a város zöldség­ellátásával. Általában, mert azért nem kifogástalan. Jó az üzemekben, ahol sok nő dolgo­zik, módot találni a zöldség- arusításra. Az ÁFÉSZ ^ajánl­kozott, hogy meglevő pavilon­jaiban, vagy azokat kibővítve megoldja. A KÖJÁL nem engedte, mert külön helyiség. külön sv\\>\\\\\\vvvvv\vv A Balassagyarmat és Vidé- mérleg, külön személyzet kell ke ÁFÉSZ a város lakóinak hozzá — említi Jónásné. Az Béláné, a ZÖLDÉRT 31. szá- zöldség- és gyümölcseliátásá- előbbi kettő — ha úgy gon­ért negyven százalékig fele- dóinak például a Budapesti lős. Így fogalmaz Velenczei Finomkötöttárugyárbán is — Meddig tart a megbecsülés? mindezekért soha nem várt, nem kért elismerést. Nyugovóra helyezték őt, csupán a szűk családi körtől kísérve utolsó útjára. Nem mentek el a temetésre akikkel a halála előtti napon még dolgozott', hogy legalább egy rögöt vessenek koporsója után. Nem kapott végtisztességet senkitől, akitől joggal elvár­ható lett volna. Az elhunyt érdemeihez nem fér kétség. Akkor tehát mi történt? A napi lüktető élet feledtette őt? Nehéz el­hinni, hiszen hiányzott a he­lyéről, ahol naponta, tisztelet­tel köszöntötték. Amikor szó esett erről azokkal, akiket illetett, mély megdöbbenést váltott ki. Az arcuk lett a legbeszédesebb. Elárulta bűn­tudatukat. Egyáltalán: bűn­nek nevezhető-e, hogy ha em­berek mindent feledve maguk körül, szinte alámerülnek el­foglaltságukban. Nem, még a legrosszabb akarattal sem mondhatnánk, hogy eluralkodik az idős em­berekkel való nemtörődöm­ség. Vizsgálgattuk, számol­gattuk, de mindenképpen az lett a végeredmény, hogy például a párt megyei vezeté­se egy esztendőben három­négy alkalommal is találkozik a hatáskörébe tartozó idős emberekkel, ami csak a hiva­talos rendezvényt illeti. De tudunk arról, hogy személye­sen, baráti, vagy tanácsot ké­rő szándékból megszámlál­hatatlan a megye vezetőinek találkozása a veteránokkal. Természetes, hogy tudnak egészségi állapotukról, fogla­latoskodásukról, családi éle­tükről, egyszóval mindennap­jaikról. Hasonló a szakszerve­zetek által segített idősekkel való törődés. Éppen a napok­ban meséltek órákon át nyári közös kirándulásaikról, ahon­nét a vidám hangulattól meg­fiatalodva tértek haza. Vagy milyen szép az erdő mélyén maguk készítette kiránduló- hely kunyhója előtti heti ta­lálkozójuk az idősebbeknek? Gondolatot cserélnek napi po­litikáról, az életről, és így tovább, mert irányítják, se­gítik akaratuk megvalósítá­sában őket. Ez az igazságot legmélyeb­ben őrző valóság a korosabb nemzedékről való gondosko­dást illetően. De nem engedi megnyugodni az embert, hogy vajon akik lelkiismeretesek ilyen kérdésben, törődhetnek-e mindenkivel? Az életünk rend­je, hogy megoszlanak rétegek­re, munkahelyekre, kisebb csoportokra az emberek. Leg­utóbb egy országos tanácsko­záson hangzott el: „Ne feled­kezzenek meg a nyugállo­mányba vonultakról!” A lehangoló temetés után kiderült, hogy csak a munká­jára számítottak az igazán idős embernek. Megtisztelé- Sét már elhanyagolhatónak te­kintették. Vigyázat, számos olyan keserű hangot hallha­tunk — ha meg akarjuk hal­lani —, hogy amikor az idős dolgozó letette a szerszámot, megszűntek vele számolni. Van egy üveges, évtizedekig aszalódott a kemence mel­lett. de még soha fel nem ke­resték nyugállományában. Ki vet rögöt majd utána, ha utolsó útjára indul? Ahogyan nem vetettek annak, akiről példálóztunk, úgy nem fognak vetni neki sem. A közelmúlt­ban a kereskedelem egyik régi dolgozója panaszkodott, mert letelvén az ideje, sen­ki, még egy szál virágot sem adott neki búcsúzóul. Pedig egy életen keresztül szolgál­ta munkahelyét. ■ gaz, az élet megy to- *• vább, ha feledésbe merülnek is emberek. Megy tovább, ha utolsó útjukra nem kísérik is el őket. Megy, de jelzi, kissé elsorvadt a jó érzés, az egymás iránti tisztelet, a megbecsülés, és akkor a legszebb eredmény is szegényesnek tűnik. Bobál Gyula István, felvásárlási alapegy­ség-vezető. Ahogy szóba kerül­nek a forgalmazás egyes kér­dései, láthatóan tele lesz ke­serűséggel. — Most dobtunk ki 180 mázsa óburgonyát, mert ta­valy nem engedték december elsejétől korábban árulni. így ahelyett, hogy az aakori árak mérséklését tudtuk volna se­gíteni, a nyakunkon maradt — jegyzi meg. — Másból is van elég veszteség... — Miből? — A kistermelőktől a szab­ványnak megfelelő áron át­vesszük. Eladni az egészet nem tudjuk, a ZÖLDÉRT-nek to­vábbítjuk. A mi felvásárlási árainkat a ZÖLDÉRT fogyasz­tói ára alapján szabjuk meg, abból vonunk le 25 százalé­kot. A szövetkezeti kereskedel­mi vállalat viszont még ennél is alacsonyabb árért veszi át — sorolja. A példa nem ma­rad el. A retket az ÁFÉSZ 2,80-ért vette meg a kister­melőktől, tőlük a ZÖLDÉRT — április 15-én — 2,30-ért. S másnap a boltjaiban S,80-ért árulta. S ez így megy majd minden cikknél. Fél évig a szövetkézéinek több mint száz­ezer forint az ebből származó vesztesége. Igaz. a ZÖLDÉRT a későbbi tárgyalgatások „eredményeként” csomónként 10 fillért visszafizetett. Ügy illenék, ha már a megállapo­nem okozna gondot, legfel­jebb a plusz személy. Per­sze, a hatósági előírás nem ismer kibúvót. Csak azt nem érteni, ha ennyire alaposak, a piacot miért nem zárták már be — mondjuk az illem­hely tarthatatlan állapota miatt? — Az osztály milyen segít­séget nyújt a zöldségellátás javítása érdekében? — A szakcsoportok számá­nak növelése a mi biztatá­sunkra történt. Sajnos, a szakmai irányításuk még meg­oldatlan. Az ellátásban érde­kelt termelőket és forgalma­zókat rendszeresen össze­hívjuk... — Milyen eredménnyel? — Arra jó volt a legutóbbi tanácskozás, hogy megismer­jük egymást, mi nem utasít­hatjuk őket... X A séta a ZÖLDÉRT 38-as számú boltjában ér véget. Per- cze János üzletvezető a rak­tárba vezet. Mutatja a válasz­tékot — bár az előbb a ta­nácson rossz példaként emle­gették —, a készletet nem le­het kifogásolni. A polcokon incselkedő áruk azt jelzik: nemcsak a piacon, a boltokban is megtalálja a mindennapi zöldségét a vevő. A város zöldségellátásának összképe kielégítő. Szabó Gyula NÖGRÁD - 1977, augusztus 14., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents