Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

Személyes gazdasági

döntések

1 Mindnyájan ellenőrizhetjük önmagunkban: mi jut eszünkbe a „gazdálkodás" szó hallatára. Alighanem csupa millió meg milliárd — amit köznapi, olvasói nézőpontból soknak, vagy kevésnek minősíteni sem könnyű —, csupa bonyolult fogalom: a beruházás, az értékesítés, az export és társai. .. De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági folyamatokban a soknullá« számok Özönében az egyénnek; jut-e egyáltalán hely itt számára?

Sok látszat és nem ‘kevés tévhiedelem utalja a kizárólagos magánügyek sorába mindennapos kapcsolatainkat a gazdálkodással. Első látszatra valóban már-már a szerelmi vallomás személyességével rokonítható a bolti pultnál előadott vásárlói kérelem, annak a döntésnek a magánjellegéről nem is szólva, hogy egyáltalán elköltjük-e pénzünket, vagy inkább OTP-számlánkat gyarapítjuk. A látszatokat — s bevezetőül ez a csekély önbírálat sem felesleges —, a tájékoztatás, tehát a sajtó, a televízió bizonyos sajátos szóhasználata is fölerősíti. Ki ne hallotta volna a nyilatkozó kereskedelmi illetékest, aki nem arról beszél, hogy áruját eladja, hanem hogy a lakosságot „ellátja”, sőt: „gondoskodik” az áruellátásról...

Innen pedig már egyenes út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok társadalmi-termelési okaihoz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hiánygazdálkodás, a túlzottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági döntéseknek. Hogyan is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézményesen azt jelentette, hogy jut-e mindenkinek lódenkabát?

Maradjunk is példánknál: a ruházati forgalomnál, amely kitűnően szemlélteti az egyéni gazdasági döntések teljességgel megváltozott szerepét. Nos, a ruházati forgalom most már tartósan elmarad a tervezettől: a kiskereskedelem ruházati eladásai, folyó áron, 1976-ban 1 százalékkal, az idén májusig pedig az előző év azonos időszakához képest, a tervezett 6.6 helyett 4,8 százalékkal nőttek. Gyorsan tegyük hozzá: a folyó ár megjelölés ebben az esetben azt jelenti, hogy az áremelkedéseket figyelembe véve a runázati forgalom valójában nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a lakosság — az adott árakon és választéki összetételben — nem hajlandó az értékesítési tervet teljesíteni, Más szóval: a lehetséges vásárlók közül sokan úgy döntöttek, hogy köszönik szépen, ezt nem kérik... Talán mondani sem kell, hogy ez a döntés valójában széles népgazdasági hatáshullámzást kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitáskihasználását, nyereségét, anyaggazdálkodását. Azt pedig végképp felesleges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen körülmények között a ruházati cég igazgatója azt nyilatkozza, hogy ellát bennünket és gondoskodik rólunk, ahelyett, hogy — szíves elnézésüket kérve — jelezné: mit akar tenni, hogy értékesíthessen.

Ez a mi képzeletbeli igazgatónk azonban korántsem áll egyedül nézeteivel. A világ közgazdasági szakirodaimában — és a gazdálkodás gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehetőségéről. Bármily különösen hangzik: a tőkés monoDÓliumok modern gyakorlata volfakéo- pen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galbaraith, a kapitalizmus rafi- náltan okos védelmével világhírűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a monopóliumok megtervezik. természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével, mit állítanak elő öt-tíz év múlva, gondoskodván arról is, hogy reklámmal, a termék presztízsrangra emelésével, a vásárló — ha tetszik neki, ha nem — feltétlenül megvegye azt. Másfelől pedig; a nyugati közgazdasági elméletben mindmáig érvényesül, e nézetek ellenkezője is: az odaát nagyhatású, úgynevezett határhaszon-elmélet — túlzó végletességgel — kizárólag a személyes . döntésekből. a szubjektív haszonérzésből kiindulva próbálja ábrázolni a gazdaságot.

Nálunk a tervezett-szabályozott piaci hatások érvényesülnek a gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy az országos tervek végrehajtása közepette messzemenően számolnunk kell az egyéni igényekkel, döntésekkel. A gyakorlatban ez bonyolult folyamatot jelent, mivel a személyes — de tömeges — gazdasági döntések egész sor ponton, meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói keresletre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára: ide sorolhatók a lakosság megtakarításai. továbbá: a divatigények, s bizonyos megrögződött — például étkezési, szórakozási stb. — szokások.

Ez utóbbiak nyomban jelzik azt is, hogy a személyes gazdasági döntéseket, illetve az országos, népgazdasági terveket, prognózisokat korántsem valamilyen merev és hajlíthatat- lan kapcsolatrendszer fűzi össze. Ellenkezőleg: kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvényesül itt. A vásárlói, fogyasztói szokások sorában nem kevés akad, amelyet — az igénykíelégítés mellett — változtatni, korszerűsíteni kell; elég csupán bizonyos egészségtelen étkezési szokásokra utalni. A kölcsönhatás másik oldala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanulmányozva-mérle- gelve célszerű mindig pontosítani és módosítani a terveket is.

T. A.

Ovodafejlesztés Bulgáriában

r A tervek szerint 1980-ban mór a kisgyermekek 90 százalékát óvodákban nevelik, s készítik elő az iskolára Bulgáriában. A mostani hetedik ötéves tervidőszakban újabb 106 ezer óvodai hely épül, tízezerrel több mint az előző tervben. Az óvodai férőhelyek egynegyedét vidéken építik fel.

A bolgár óvodákban néhány éve új nevelési program szerint dolgoznak. Ez a pedagógiai rendszer a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi, esztétikai fejlődését sokoldalúan segíti elő. Nagy gondot fordítanak az óvodai nevelők ennek megfelelő képesítésére. Jelentősen növelik

az óvónők számát is: ebben a tervidőszakban 14 ezer nevelő kerül a gyermekintézményekbe.

Az új óvodák többsége a fejlődő iparvidékeken, korszerű típustervek alapján készül. Sok helyen komplex, bölcsődét és óvodát magában foglaló gyermekintézményi építenek.

Akad még

A párttagok javaslatainak sorsa a ZIM-ben

A párttagsági könyvek cseréjét megelőző személyes beszélgetések sok hasznos észrevétel, javaslat forrásai voltak a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában. Közülük azokat, amelyeket okkal-joggal tettek szóvá a párttagok, inintézkedési tervbe foglalták a pártalapszervezetek és a nagyüzemi pártbizottság. Az intézkedési tervek végrehajtásáról az alapszervezeti vezetőségek rendszeresen számot adnak a taggyűlésnek. A nagyüzemi pártbizottság, a végrehajtó bizottság ülésein eddig, s az esztendő második, felében is sűrűn szó lesz arról, mi lett a párttagok javaslatainak sorsa. De számot ad erről a pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak a nagyüzem KISZ- és szakszervezeti bizottság is.

Közvetlenebb a kapcsolat

A nagyüzemi pártbizottság a közelmúltban állapította meg, hogy a javaslatok zömét ugyan már megvalósították, de tennivaló még mindig akad.. A pártbizottság, a pártaz alajlszervezetek között. Közvetlenebbé vált a testület kapcsolata a párttagsággal.

Nem csak a vezetőség

Megalapozott volt a párttagok véleménye akkor is, amikor az alapszervezetekben folyó pártmunka színvonalának javítását sürgették. Többek között azt tették szóvá, hogy a pártmunka ne csak a pártvezetőség gondja, dolga legyen. Vállaljon benne nagyobb részt a párttagság és azok a gazdasági vezetők is, akik gyakran elfoglaltságukra/ hivatkozva, saját alapszervezetük taggyűlésén sem vesznek részt. A pártmegbízatások rendszerének felülvizsgálata —, amely szintén a párttagok javaslatára történt — lényeges változást hozott e tekintetben. A párttagok csaknem kilencven százalékának konkrét rtiegbízatása van. Ezek jó része a gazdaság munkát, a minőség javítását, az exporttervek teljesítését, a kommunisták eszmei, politikai nevelését szolgálja. A végzett munkáról nem csak a pártvezetőségi, a párttagok is számot adnak a pártcsoportnak, a taggyűlésnek.

Joggal állapította meg tealapszervezetek irányító, el- hát a nagyüz'emi pártbizottság.

1 /\M /I»»-//» m 11 y-» níono Ír* truTu nni k/\rftr n 1 _ - -. ___i

l

enőrző munkájának további javítását, a pártmunka módszerének, stílusának tökéletesítését különösen sok párttag tette szóvá annak idején. A nagyüzemi pártbizottságot, a végrehajtó bizottságot arra buzdították, • hogy jelölje meg konkrétabban a pártalapszervezetek, a kommunisták feladatait a határozatok megvalósításában és következetesebben kérje számon e tevékenységet.

A pártbizottság mindenekelőtt arra törekedett, hogy az alapszervezetekben dolgozó kommunisták ismerjék, jól értsék azokat a központi és helyi határozatokat, amelyek munkájukhoz szükségesek. Mert az egységes fellépést a hozott döntések végrehajtásában, az egységes szemlélet alapozza. Ezért a testületi tagok — a párttagok javaslata volt az is — rendszeresen részt vesznek az alapszervezeti taggyűléseken és időben, pontosan tájékoztatják a párttagságot a hózott határozatokról, Mint ahogy az alapszervezeti vezetőségek is számot adnak a taggyűlésnek, hogyan látták el dolgukat két tanácskozás között. Az alapszervezetek munkájában közvetlenül rgszt vevő területfelelősök rendszerének kiszélesítése nem csak az információáramlást gyorsította a pártbizottság és

hogy a párttagsági könyvek cseréje tervszerűbbé, folyamatosabbá tette a pártmunkát, s vonzóbbá a pártalapszervéze- teket aNkívülállók számár*. A kommunisták döntő többségének fegyelmezett munkája az arra alkalmatlanok törlése, kizárása a kommunista közösségből növelte az alapszervezetek tekintélyét. A párttagság létszáma a beszélgetések ideje alatt folyamatosan emelkedett. Az elmúlt évben a ZIM-ben harmincötén kérték . felvételüket a pártba, mindenekelőtt a termelésben, a közéleti tevékenységben példát adó munkások.

A beszélgetések gyakori témája volt a gyár helyzete, fejlődésének lehetőségei, a gyár és a vezérigazgatóság kapcsolata A cselekvési program végrehajtásának féléves tapasztalatai is jelzik, hogy az elhangzott javaslatok közül már sok megvalósult. A gyártás és gyártmányfejlesztési terv végrehajtása fokozatosan korszerűsíti a termékszerkezetet. A múlt évben létrehozott szervezési csoport intézkedési tervet dolgozott ki. rmely — a komplex minőségfejlesztési terv részeként — a belső szervezettséget, a technológiai fegyelmet, a munka minőségét javítja. Ám az is igaz, hogy előbbre is tarthatnának, ha a napi gondok nem kötnék le túlságosan a műszaki vezetők idejét, erejét. Viszonylag kevés időt tudnak így fordítani a távlati elképzelések kimunkálására. •

Gyakori beszédtéma

Pedig a fejlesztési elképzelések — kiváltképpen az öntöde sorsa — esztendők óta foglalkoztatja a gyári vezetőket, és gyakori beszédtéma a munkások között is. Még több megbízható információt sürgetnek a gyárvezetők a vezérigazgatóságtól, a munkások pedig a gyári vezetőktől. Csakhogy a vezérigazgatóság és a gyár kapcsolatát még ma sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Sok minden történt, de továbbra is gondot jelent a termelési programok folyamatos kialakítása és a zavartalan munkához szükséges anyagmennyiség sem áll mindig időben a gyáriak rendelkezésére. Az érdekeltségi rendszer egyértelműbb megfogalmazása, következetesebb érvényesítése ugyancsak eredményesebbé teheti a munkát a ZIM-ben.

V. G.

Gaskóné két élete

Szinte minden akadnak olyan amikor a napi sodrában, vagy az galom sötétjében

embernek pillanatai, tennivalók esti nyu- visszafelé

pergeti a gondolatait, gyors számvetést készít az eddig megtett életútról, kalandozik az elszállt évek útvesztőiben.

És szinte minden ember rátalál arra a pontra, mely körül hosszasan elidőz, a „valóban helyesen cselekedtem?” „így kellett-e tennem?” kérdésekre kutatva a választ, keresve az önigazolás megnyugtató érzését.

Ül velem szemben az aszA házaspár semmi nélkül, szegényen látott hozzá a közös élet építgetéséhez, a kazári kis házban. A férj, a bányászok izzadságos, keserű kenyerét ette, az asszony szívébe nap mint nap a társ utáni félelem, aggódás költözött. Aztán megszületett a kislányuk, aki minden törődést, gondoskodást magának követelt. Munkával teltek az évek. Gaskóné nem volt válogatós. Beállt kapálni, végezte a ház körüli munkát, várta haza a férjét, sokszor még az éjszakából is nappalt csinált. Lelke rezdüléseire, titkos vágyaira odafigyelni nem jutott ideje, csak néha villant benne

szony az üzem zaját megszű- egy jobb, egy változatosabb rő, aprócska kis irodában. Ül élet színes képkockája, velem szemben és egyre si- — Már csaknem egy évti- mítja köpenyének vélt rán- zeöe Nagybátonyban laktunk, cait. Talán, hogy zavarát lep- amikor a szomszédasszonyok

lezze, talán, hogy elrendezgesse gondolatait... igen — tétovázik —, mert a kérdések áradata hirtelen érte, az ilyesmire készülni szoktak.

— Egy esemény, egy váratlan fordulat az életében, ami

beszélni kezdték, hogy üzem települ a bányavárosba, meg hogy manapság már nem szégyen, ha egy asszony dolgozik, saját keresettel rendelkezik.

Hogy mi hajtotta, mi öszváltozásokat hozott, amelyre tönözte Gaskónét? Kezdetben mindig emlékezni fog. talán csak a több pénz, a

— Ha így vesszük, két éle- jobb megélhetés reménye... tem volt. Az első, a küzdel- — fgy igaz, hiszen nem mekkel, a köznapok apróbb- gondoltam arra, hogy éppen nagyobb gondjaival teli szűr- az üzemi munka hozza meg keség; a feleség, a háziasszony számomra az óhajtott váltó- egyhangú élete. zabosabb napokat, a második

1949-et írtak, amikor Mar- életet: a szebbet, színesebbet, gitkából Gaskó Imréné lett. Gaskó Imréné a Budapesti

Harisnyagyár nagybátonyi gyárának megbecsült dolgozója, törzsgárdatag. Sok munkafolyamatot megismert: harisnyanadrágokat szabott, voll anyagmozgató, jelenleg a cso- magolóban tevékenykedik. Aktív tagja a Május 1. Szocialista Brigádnak, nem számít, hogy társadalmi munkára. kirándulásra, moziba hívják a társai, egy a fontos — emberek között van, közösségben él. Amelynek formálásában ő is részt vesz, amelynek ügyeibe az ő véleményét is kérik.

— Nagyon jó érzés egy ekkora gyárban dolgozni, úgy, hogy mindenki ismer, és úgy gondolom, mindenki elégedett a munkámmal. Szakszervezeti bizalmi voltam, aranykoszorús brigádtag, kiváló dolgozó, és a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosa.

És az elszállt évek, az egykori küzdelmek?

Elmosolyodik.

— Ritkán gondolok rá. Inkább csak ha mások kérdeznek róla. Csupán egyet sajnálok —, hogy már ötven éves vagyok és félek, nem sokáig tudom élvezni az én kis megváltozott világomat.

Gyakran motoszkál bennem a kérdés: miért is nem talált rám a nagy fordulat legalább húsz évvel ezelőtt?

— vkm —

Miként minden kezdet...

Azok után, amiket a balassagyarmati kábelgyárban hallottunk, joggal lehetne elégedett az ember. Hiszen sikerült■ elérniök, hogy a nagy teljesítményű, műszakonként hozzávetőlegesen egy-másfél milliós értéket előállító gépeik immár ez év február elsejétől folyamatosan, szinte percnyi megállás nélkül üzemelnek, s hogy akadtak olyan vállalkozó szellemű emberek, akik éjszakát, vasárnapot, s egyéb ünnepnapot sem ismerve adták rá fejüket áz eddig nem mindennapinak tűnő munkavégzésre. Mégpedig

olyan számban — persze a „fölösleg” csak azok után jelentkezett, hogy társaik elégedetten nyilatkoztak —, hogy jelenleg a folyamatos munkára jelentkezőket már vissza kell utasítani. Azért — és csak azért, mert nincs, több ilyen kapacitású gép. Mondom, elégedett lehetne az ember, hiszen íme, egy újabb hely, ahol hetvenen megint csak jelentősei vállaltak magukra a vállalati, s ezen túlmenően a népgazdasági tervek valóra váltásából. És ez mindenképpen elismerésre méltó.

De akkor, amikor a hatékonyság évében még mindig üzemek sokaságában állnak ■.— az éjszakáról nem is beszélve — már a második műszakban is a gépek, amikor a műszakszám . termelőegységeink jelentős részében az 1,8-at sem éri el — három helyett —, kevésbé adódik a derűlátás. Bár néhol, miként a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyáregységében is, a forgácsold, s egyéb, a napközti termelés folyamatosságának biztosítására szolgáló részlegekben, bevezették az éjszakai műszakot, ez még mindig csak kezdetként fogható fel.

Kevés vállalatnál érzik- hallik az effajta törekvés, mert mint a közelmúltban egyik gyárunk főmérnöke is érvelt: nincs rá lehetőség, mert ha éjszaka is dolgoztatnánk, kilépnének az emberek.

Engedje meg így, nem négyszemközt, hogy ellent mondjak önnek! Nem, nem akarok csak hallomásból ismeretekre hivatkozni, csupán a kábelgyariak példáját említeném. Ahol évek hosszú során mondhatni vért izzasztó gondokat okozott a munkaerő- hiány, s a fluktuáció és most mégis, a folyamatos műszak bevezetésekor

egyetlen emberük sem lépett ki. Sőt! Júliusban huszonegyen vállaltak náluk munkát. Közöttük néhányon azon a helyen is, ahol „nincs se nappal, se éjszaka, se ünnep”. Nem igaz, hogy a dolgozók nem értik meg a vállalat gondjait! CSak tudni kell a módszert, ami meghozza az eredményt. Ez pedig nem ördöngösség: csupán egyetértésre kell velük jutni, még ha némelykor — igaz, csak ideig-óráig — ez lehetetlenség számba menö- 1 nek tűnne is. Velük kell meghányni-vetni a gondot, s nem meghallgatásuk nélkül! Vélem, önnek mindez még nem sikerült, mint ahogy másutt is hasonló feltételezések tartják visz- sza a vezetőket — ne beszéljünk most a folyamatos üzemelésről — nemcsak a harmadik, de a második műszak bevezetésétől is. Már pedig ön is tudja: erre nem ..áll” a minden kezdet nehéz talán már idejét múlt hivatkozási alap.

Hiszen jó példák — bár nem nagy számban — a megyében is akadnak már.

— karácsony —

| NÖGRÁD - 1977. augusztus 10., szerda 3