Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
Pintér Sándor>• Kitettek magukért Látogatás a megyei honismereti táborban Gyilkosság - a „szeretet jegyében 95 A múzeumok a közművelődési párthatározat óta mind tervszerűbben és céltudatosabban végzik népművelő, propaganda- és tudományos ismeretterjesztő tevékenységüket. Ezt érezhetjük a Nóg- rád megyei Múzeumok Igazgatósága irányítása alá tartozó intézmények munkájában is. A megyei múzeumigazgatóság közművelődési tevékenységének egyik fontos területe a honismereti tábor megszervezése, teendőinek eszmei és szakmai, gyakorlati irányítása. Az igazgatóság, figyelembe véve az elmúlt évi tapasztalatokat, az idén második alkalommal szervezte meg a nógrádi honismereti tábort, amelynek munkájában a gimnazisták és szakközépiskolások mellett részt vesznek szakmunkástanulók is. Szűcs László múzeumi népművelő, a tábor vezetője elégedett a táborlakók szorgalmával. Nem sajnálják az időt, fáradtságot, ha a gyűjtendő anyag úgy kívánja, több alkalommal is felkeresnek egy-egy adatközlőt. Harminc fiatal honismereti aktíva jött el a nagybátonyi ipari szakmunkásképző intézetben megszervezett megyei táborba. Ipar- és bányatörténeti, munkásmozgalmi, művelődéstörténeti és technikai csoportban folyik a munka. Az intézet második emeleti tágas társalgójában az írógép mellett négy embert találunk. Vonsik Ilona múzeumi csoportvezető, a munkás- mozgalom történetével foglalkozó közösség szakmai vezetője ül közvetlenül a gép mögött. Körülötte három fiatalember. — A salgótarjáni országos honismereti táborban az én csoportom tagjai voltak — magyarázza Vonsik Ilona —. s akkor idő hiányában nem tudták befejezni dolgozatukat, ezért egy hétre eljöttek a nagybátonyi megyei táborba is. A három szimpatikus, lelki- ismeretesen dolgozó fiatalember, Hajdú Zsigmond Hajdúböszörményből, Mihályfi Gyula Miskolcról és Miklós József Szegedről, Baglyasal- ján, Gusztáv-aknán és Kis- terenyén gyűjtötte anyagát a dolgozathoz, amelynek címe: Adalékok a Kommunisták Magyarországi Pártja Nógrád megyei illegális tevékenységéhez 1919—1932. A gimnazisták terve: á dolgozatot beküldik a Nógrád megyei Múzeumók Igazgatósága által hirdetett helytörténeti pályázatra. ★ A munkásmozgalom-történettel foglalkozó csoportnak a három vendégen kívül öt tagja van. A résztvevők egyik fele a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Kisterenyén megtartott nőgyűlés ma élő szemtanúit, szervezőit kutatta fel és gyűjtött tőlük az eseményre vonatkozó adatokat, fotódokumentumokat, tárgyi anyagot. A másik csoport a kistere- nvei KMP-sejt tevékenységét vizsgálja a 20-as évek végétől a 30-as évek közepéig. — Nagyon örülök annak, hogy a gyerekek érdeklődnek az ilyen, nem annyira látváA második főiskola ' Pergő beszédű, olajos kezű, vékony alkatú fiatalember, 22 éves. Ennyi idősen Állami-díjas brigádban dolgozni ritka lehetőség. Ifjabb Sztremen Rudolf 1975-ben került ebbe a közösségbe. Nem sokkal azután, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Molnár-brigádja megkapta a magas kitüntetést. — Pedig nem munkásnak készültem — mondja a hűvös iroda csendjében, hátradőlve a széken, hosszút szíva cigarettájából. A kecskeméti automatizálási főiskolára jártam egy darabig, csak hát nem érdekelt a dolog. Így a tanulás sem ment valami fényesen. Aztán 1975-ben ide jöttem a gyárba. A Molnár-brigád igazán jó iskola volt ahhoz, hogy megszeressem a lakatosmunkát. Mert ilyen, csoportban dolgozni, csak egyik oldalról nézve jelent megtiszteltetést, másfelől inkább sokkal keményebb munkát, mint másutt, hiszen velük lépést tartani igazán nem volt gyerekjáték. — A beilleszkedés — kérdezem némi éllel, és a főiskolán töltött hónapok gyökeresen más életformájára gondolok. — Nem mondom, hogy egyszerű volt. De segített például az is, hogy én már a harmadik generáció vagyok a gyárban. Nagyapám is itt dolgozott. A brigád is mellettem volt, én meg lassan felvettem a munkatempót. Csak azt szokták meg nehezen, hogy sokat beszélek —. neveti el magát, és széttárja a karját. A második főiskola? Nem szülői támogatással, hanem a saját lábán állva vállalta, munkája nem is akármilyen végzése mellett. Lassan kezd róla beszélni, mintha nem ezt tartaná érdemének. — Nem mondtam le a tanulásról. Így aztán 1976-ban felvettek a Bánki Donát Műszaki Főiskola gyengeáramú karának híradásipari szakára. Az első évet közepesen végeztém. — Mit segít ebben a gyár? — Havonta adnak három napot konzultációra, hogy Pestre utazhassak, ahol IBUSZ szobában lakom. Ezenkívül kapok 21 nap tanulmányi szabadságot. Fizetik az útiköltségemet. Segít a brigád is. Rajtam kívül még ketten tanulnak, ők szakközépiskolába járnak. Gyakran beszélgetünk, vitatkozunk, melyik fontosabb, a munka, vagy a tanulás? De egyszer sem tudtunk dönteni. Mosolyog megint, és lassan megered a nyelve. Meséli, hogy MHSZ-tag, ifjúsági ösz- szekötő a honvédelmi szövetség és a KISZ között, ahol viszont a csoportbizalmi tisztségét tölti be. Ráadásul a Kohász Művelődési Központ hétvégi rendezvényeinek lemezlovasa, a ház besegítő technikusa. Kicsit vár, aztán kiböki, egy-másfél hónap múlva várja, hogy felvegyék a pártba. Az ajánlója az Állami-díjas Molnár Sándor. — Szeretem a gyárat, nem tudnék innen elmenni. Ha elvégzem a főiskolát, nehéz lesz megválni a lakatosságtól. Azt hiszem, azért tisztábban látom a dolgokat a . fizikai munkában töltött évek után. Újra hátradől a széken, és kitekint az ablakon. Arcán a munkáját szerető ember harmóniája. m. m. Klasszikusok reneszánsza A moszkvai színházi évad arról tanúskodik, hogy a klasz- szikus szerzők — Schillertől Csehovig — reneszánszukat élik. Néhány hét leforgása alatt 10 bemutató előadásra került sor, és a hírek szerint ugyanennyi klasszikus darab előkészületei folynak. Megkapó a szovjet rendezők és színészek lelkesedése és hallatlan erőfeszítése. A híres szovjet karakterszínész, Mihail Uljanov például megvalósíthatta régen dédelgetett álmát: ő rendezte a III. Richár- dot. Ezzel egyidejűleg ő játssza a heves vitát kiváltott Hamlet előadás címszerepét a Kom- szomol Színházban. 4 NÓGRÁD - 1977. augusztus 10., szerda nyos dolgok iránt is — mondja Vonsik Ilona szakcsoport- vezető. — Szívesen végzik a munkát, amiben bizonyára annak is nagy szerepe van, hogy a veteránok rendkívül kedvesen fogadják őket, megkínálják süteménnyel, hűsítővel a gyerekeket, s a lelkűkre kötik, hogy vigyék ők tovább azt az ügyet, amit a nagyszü- leik elkezdtek. — Ezt a személyes élményt a tankönyvek aligha pótolhatják... — Az ilyen táboroknak voltaképpen ebben rejlik óriási hasznuk. A szenvedélyes hangú beszélgetések rendkívül nagy hatással vannak a fiatalok jellemformálására, eszmeileg, érzelmileg megfogják őket, megtanulják . tisztelni az embert, a munkásosztály hagyományait. Ugyanakkor közösségi haszna is van, ameny- nyiben tárgyi anyaggal gazdagítják a múzeumot. — A múzeum szempontjából milyen értékű e munka? — Hézagpótló jelentőségű. Hiszen eddig az említett eseményekre vonatkozóan kevés adatunk volt. Ezek után teljesebb képet kaphatunk róluk. Hallgassa meg a gyerekek által készített magnó- felvételt. A tízes évek végén népi dallamra írt politikai szövegekről van szó. Egy kattanás a magnón, és felcsendül a dal. Idős, rezgő hangú néni énekli: ,„Nem ismerünk, nem ismerünk ágas- bogas koronát, / Naplopóknak, naplopóknak kaszát, kapát, boronát, / Legyen kérges annak is a tenyere, / Aki miatt nincs a népnek kenyere”. A csoport tagjai éppen a 'Nógrád megye története című monográfiát olvasgatják. Az anyag feldolgozásához, megértéséhez nélkülözhetetlen, hiszen az eseményeket történeti környezetben kell elhelyezni. Czene Csilla, a salgótarjáni Bolyai Gimnázium harmadikosa és Hulitka Erzsébet, a salgótarjáni Táncsics Szakközépiskola negyedikese remekül érzi magát a táborban. — Jól összerázódott a csoportunk — mondja Csilla. — Ebben segítettek a kulturális programok is. Így barátokként igazi öröm a munka. — Nekem az tetszik — mondja Erzsébet —, hogy önálló munkát végezhetünk, szinte szabadon. Szívesebben dolgozunk így. A II. nógrádi honismereti tábor ma zárja kapuit. A résztvevő fiatalok abban a tudatban térhetnek haza. hogy fontos közhasznú munkát végeztek, becsülettel álltak helyt a tíz nap alatt. 20.00: Szimulánsok Katkó István tévéfilmje fiatalokról szól, pontosabban Böbéről, a most végzett pszichológusról és a Kölyökről, szerelméről. Kettejük közül Böbe az érettebb, a megfontoltabb. Kölyöknek a legnagyobb gondja az, hogy minél simábban bújjon ki a munka, a felelősség alól, hogy az élet Bugliosi ügyész, a riporterek 14. Még aznap két oldalról is segítséget kapott az ügyészség. Egy televíziós forgatócsoport, amely Susan Atkins időközben kinyomtatott vallomását követve megpróbálta rekonstruálni a Polanski-villá- ban elkövetett gyilkosságokat, megtalálta azokat a ruhadarabokat, amelyeket a gyilkosok viseltek. Amint a tettesek annak idején, a vállalkozó szellemű televíziósok is a Polans- ki-villából a Benedict-szaka- dék mentén vezető úton hajtottak el gépkocsijukkal. Közben ruhát váltottak. Hat perc húsz másodperc után voltak készen vele. A legközelebbi helyen, ahol meg lehetett állni, kiszálltak a kocsiból. A parkolóhely egy sziklafal és egy mély árok között helyezkedett el. Az egyik riporter lenézett, s a bokrok között, mintegy 15 méternyi mélységben egy pár sötét tárgyat látott. Nem voltak restek, leereszkedtek értük. Azok a ruhák voltak, amelyeket a banda tagjai a gyilkosságok idején viseltek. Azonnal értesítették a Los Angeles-í rendőrséget, amelyet ez az epizód is elég kellemetlenül érintett. A ruhákat könnyen megtalálhatták volna. S lám kiderült, hogy csak az nem talál, aki nem is keres. .. A következő nap újabb felsülést okozott: Bernhard Weiss, miután ki tudja már császárának érezhesse magát. A különféle hatások közül, amelyek őket érik, végül a fiú szemléletét erősítők győznek. A lány nem tud kikerülni hatása alól, s végzetes felelőtlenségbe sodorja a fiút. A pszichológus lány: Bordán Irén, a Kölyök: Szurdi Miklós. A tévéfilmet Mihályfy Sándor rendezte. kérdéseire válaszol. hányadszor, olvasta az újságban, hogy a Tate-villában egy 22-es kaliberű revolverrel gyilkoltak, elhatározta, mégiscsak újra felhívja a rendőrséget. Végeredményben a fia 14 nappal a tett után éppen ilyen fegyvert talált, s a rendőrség azóta nem jelentkezett. Weiss — éppen nem volt túlhalmozva munkával —, csaknem egész nap telefonálgatott, de nem akadt illetékes rendőrtisztviselőre. Mindegyikük új és új telefonszámokat, osztályokat adott meg, s' bár valaki megígérte, hogy újra felkeresi őket, nem történt semmi. Este Weiss papa alaposabban nekilátott az újságolvasásnak. A lapok éppen a megtalált ruhadarabokat tárgyalták, nem fukarkodva a Los Angeles-i rendőrség bírálatával. Dühbe gurult, s elhatározta, hogy jó amerikai állampolgárként maga figyelmezteti az ígéretét be nem tartott rendőrtisztviselőt kötelességére. Most egy másik detektív vette fel a hallgatót, az előző már hazament. Ennek, ki tudja már hányadszor, Bern- hard Weiss ismét elmondta a mondókáját. — Nem hiszem, hogy valahol is meglenne még ez a fegyver — hangzott a válasz. — Olyan sokáig nem őrizzük a talált fegyvereket. Egy bizonyos idő után a tengerbe dobjuk őket. A Fáklya 16. számából Augusztus 28-án jelenik meg a Fáklya 16. száma, amely képes riportot közöl Uszty- IlimszK építőiről. Bemutatja a korszerű Nyiva kombájnok segítségével folyó aratást, tudományos-technikai összeállításában pedig „föld alatti tengerekről”, Kazahsztán 40 várost ellátó kiváló, ásványokban gazdag ivóvizéről, az Alma-Ata szomszédságában épülő, a gáz kitermelésére alapozott új városról, s az olimpiai építkezésekről olvashatunk. Milyen fontos szerepet játszanak a számítógépek a nagy gazdasági feladatok megoldását segítő tervek Kidolgozásában? — erre válaszol egy másik írás, míg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár legjelentősebb kiállítóját, a Szovjetuniót, a szovjet gazdasági életeredményeit színes fényképösszeállítás mutatja be. Sok örömet szerez a lapnak ez a száma a művészetek kedvelőinek is. Orosz nyelvlecke, filmismertető, Fákly-fotó. A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetője, rejtvény zárja a lap 16. számát. Weiss méltatlankodni kezdett: — Nem hinném, hogy éppen a Tate-ügy legfontosabb tárgyi bizonyítékát dobnák a tengerbe. — Ide figyeljen, uram! — oktatták ki. — Mi nem tudunk mindig vizsgálatot indítani, ha nekünk egy polgár egy talált fegyverről mesél. Minden évben ezrével találják a fegyvereket... Mindkét részről elhangzott néhány indulatos mondat, aztán a rendőrtisztviselő lecsapta a kagylót. Bernhard Weiss alaposan felizgatta magát és most már senki nem tudta megakadályozni abban, hogy csakazértis segítsen a hatóságoknak. A szomszédban lakott egy televíziós riporter. Átment hozzá. A riporter felhívta a rendőrkapitányságot. És végre este 22 órakor - három és fél hónappal azután, hogy Weissék átadták a rendőrségnek — a Buntline, a Hl Standard Longhorn revolver a Tate-üggyel megbízott csoport kezében volt. Jóllehet a derék Michael Watson őrmester, a fegyveren található nyomok legnagyobb részét ostobán megsemmisítette a fegyverszakértői vizsgálat mégis néhány fontos támponttal szolgált. A dobtárban két töltényt és hét üres hüvelyt találtak, s ez megfelelt a helyszíni szemle és a boncolás jegyzőkönyvében rögzítetteknek. Azt is meg tudták állapítani, hogy ebből a fegyverből érték Rámentet a lövések. A tárgyalás 1970. június 15- én kezdődött meg. Az esküdteket a tárgyaláson kívül — attól tartva, hogy a Manson- banda még szabadlábon maradt tagjai végeznek velük —, a Los Angeles-i Ambassador szállóban őrizték. Több mint tél esztendeig, családtól, külvilágtól elzárva éltek az esküdtek, amikor az első esküdt, a 24 éves Larry D. Sheely elvesztette a türelmét. Bejelentette: nincs . többé abban a helyzetben, hogy részt vegyen a bíróság munkájában. Felesége nem tudja már egyedül nevtelni két kis gyermeküket, ha ez így megy tovább, tönkremegy a házassága. A család egyetlen autóját — amely nélkül az Egyesült Államokban nem lehet élni — éppen szétszerelte, *de összerakni már nem tudta, amikor esküdtnek jelölték. Sheely lázadása volt a jel. Egymás után jelentkeztek a többiek is: nem bírják tovább, ez rosszabb, mintha börtönben ülnének, s különben is, rettenetesen érinti őket, hogy ők maguk ugyan biztonságban vannak de családjuk ki van téve a bandatagok bosszúhadjáratának. Sulyok László Mai tévéajánlatunk Képünkön: jelenet a tévéfilm bői.
