Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

Szovjet újdonságok a BNV-n Á fogvasztásicikk-ipar szá­mos figyelemre méltó újdonsá­gát hozzák el a szovjet kiál­lítók az őszi BNV-re. öt pa­vilonban együttvéve csaknem 1600 négyzetméternyi terüle­tet tölt meg mintegy 2000 ki­állítási tárggyal 9 szovjet kül­kereskedelmi vállalat, vala­mint a Szovjetunió geológiai minisztériuma és az Intourist. A vásárközpont A jelű pa­vilonjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának jegyében nem­csak terítékeket, hanem doku­mentációs anyagokat is bemu­tatnak. A fogyasztási termékek kö­zül ebben a pavilonban vo­nultatják fel többek között a világhírű szovjet prémeket, és azokat a bútorgarnitúrákat, amelyek meggyőzően példáz­zák a magyar—szovjet bútor­ipari együttműködés eredmé­nyeit. A kiállítás áttekintést ad a Szovjetunió ásványkin­cseiről is. A C jelű pavilonban pedig többek között kiállítják a szovjet óraipar szakosítás alapján gyártott termékeit, amelyek közül jó néhányat Magyarországra is szállítanak. Az amatőr fényképezőgépek és filmfelvevők mellett ki­állítják a szovjet híradás- technikai ipar újdonságait, köztük az Elektron—712 színes tévékészüléket, a Meló­dia—101 zenegépet és a Ma­lachit—CT színes videomag- netofont. Az Avtoexport kiál­lításán minden bizonnyal nagy feltűnést kelt majd a VÁZ—2106 típusú személy- gépkocsi, amivel aranyérmet nyert a görögországi Akropo­lis rallyen és most mutatják be először kiállításon. Az is­mert járműipari kooperáció értelmében Magyarország, az NDK, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia 68-féle alkatrészt szállít e gépkocsitípushoz. A magas műszaki színvonalú szovjet elektromos háztartási berende­zések újdonságait és a mo­dern szovjet hangszerek min­tapéldányait a 16 jelű pavi­lonban tekinthetik meg a lá­togatók. A Razmoexport és Novoex- port külkereskedelmi egyesü­lés részt vesz a nemzetközi játékkiállításon, s a D jelű pa­vilonban felfújható gumifigu­rákat, valamint mechanikai és elektromos játékokat, modelle­zési cikkeket mutat be. Kiloftyenne a pohárból Hessélgeiés utakról útközben HÄT HA VALAKI, akkor Timmer Zoltán, a megyei köz­úti igazgatóság főmérnöke igazán tudja: mennyi baj, gond van Nógrád valamivel több mint kilencszázötven ki­lométernyi úthálózatával. (Nem szólva a téeszek, erdő- gazdaságok tulajdonában levő, és a tanácsok gondozását „él­vező” utakról, amik bár az utóbbi évek során lassacskán megközelítették a megfelelő minősítést, de még mindig...) Szóval, a főmérnök és mun­katársai még a mai napig is érzékelik a hajdanán, igaz, nem sok idővel ezelőtti „Nóg- rádban vannak Magyarország legrosszabb útjai” megállapí­tást. s annak következménye­it. De azért már jóval opti­mistábbak. mint mondjuk akár 1974-ben. Mert sok minden megválto­zott azóta, hogy önálló igaz­gatósággá fejlődött a salgótar­jáni. S, most, hogy ne „haza­beszéljenek”. a megyén átuta­zó csehszlovák, lengyel, NDK- beli, s ki tudja, még hány nemzetbeli turista szájába kellene adni a szót, de elé­gedjünk meg az objektív szemlélő által tapasztaltak papírra vetésével. Ami szin­tén nem felmagasztal, csupán tényszerűen közli: útjaink je­lenlegi állapotát össze sem le­het hasonlítani a tíz év előtti­vel. De hát még ez sem az igazi... Miért is? Nem megmagyarázásképp, de illik azért elmondani: az alig évtizede önállóvá vált közúti igazgatóság olyan uta­kat vett át elődeitől, s kezdte meg átépítésüket, amelyek rendbehozásához nem ennyi idő: sokkal több kell. No és- még több pénz. S, mindezek mellett számolni kell a megye szinte sajátságos időjárási vi­szonyaival — legfőképp a téli időszakban — miután még az előző évben befejezett, utak is úgy tűnnek, mintha arra sosem járt volna út javító gép­lánc. Pedig nem is kevés mennyiségű forintmilliót vesz évről évre igénybe a decem­bertől márciusig terjedő idő­szak által okozott felfagyások, útcsuszamlások, s egyéb okok teremtette hibák kijavítása. Már pedig ez — az az évre szóló keretből vesz el jelentős pénzt... A KPM URH-készülékkel ellátott Volgájában járjuk Timmer Zoltán főmérnökkel a megye útjait, s ő éppen a fentebb éppen csak jelzett té­mákhoz kapcsolódik: a tél okozta károk és a tervek mó­dosulásához. Meri; ebben az évben is mi történt? Veszprém, s még egy-két igencsak aÁ időjárás viszon­tagságainak kitett megyén kí­vül nálunk nem kevesebb, mint hetvenmillió forintnyi kárt okozott a hó, a fagy, a hirtelen megdermedő eső. S, ennek következménye, hogy az idei évre tervezett útfelújí­tások, -korszerűsítések és -szé­lesítések jelentős része megintcsak nem valósul meg. Elmarad például a Szécsény és Pásztó közötti út aszfalto­zása, nem tudják megerősíte­ni az útburkolatot a mohora— alsótoldi út mintegy hét kilo­méteres szakaszán, és a száz­hatvanezer négyzetméternyi, betervezett útszélesítésnek is csak a felét végzik el. Hiszen a költségvetésbe nem terve­zett, de jelentkezett hetven- milliós többletköltség az el­képzelések rovására megy. MINDEZ PERSZE, mert nem kis összegről van szó, csak halmozza a gondokat. És — miként Timmer Zoltán fogalmaz: hátráltatja a megye idegenforgalmának növekedé­sét is. Hiszen — sajnos — ép­pen útjaink múltbeli elhanya­golt állapota miatt olyannyira ismeretlen ez a csodaszép fekvésű megye. Mert a roha­mosan fejlődő motorizált turiz­mus egyik legalapvetőbb kö­vetelménye: a jó út... Igen — gondolkodunk el a fejtege­tésen, tényleg ez laz oka an­nak is, hogy kevesen ismerik még Bárnát, ezt a csodálatos környezetben fekvő falucskát, s hogy vajmi kevesen jutnak el a Mátranovák melletti Nyírmed-pusztára, ahol a halastó és környéke, az azt övező hegyek csodálatos lát­ványa, a vidék újra visszaté­résre szólító csendes szépsé­ge Magyarország e részének felfedezését is jelentené. Ha lenne jó út odáig.. 1 Bárnában, persze van, most javítják éppen, panorámabu­szok forgalmára is számítva, s van Mátranovákra is, bár itt az éppen tizenhétmilliós költséggel elkészült Salgótar­ján—nádújfalui szakaszról le­térve dűlőúton érzi magát az ember még a jó rugózású ko­csiban is. Igaz, a főmérnök „vigasztal”, hiszen a tervek szerint jövőre korszerűsítik ezt az utat is, de hogy Novákról a csodálatos tóhoz kivezető, alig három kilométernyi utat ki hozza járható állapotba, arról fogalma sincs. Nem is lehet, hiszen talán csak a ho- mokterenyei termelőszövetke­zet „veszi kezelésbe” vetés és aratás táján. Igazán kár érte... Elhagytuk már Homoktere- nyét, az éppen csak elkészült, csodás aszfaltszőnyeggel borí­tott úton, amikor a főmérnök egy szakmabeli élményét me­séli el. Rámkérdez, tudom-e, minek volt szemtanúja egyik — ne nevezzük meg, melvik európai országban? „Egy kisbusz tárgyalóasztalára he­lyeznek néhány pohár nem egészen teli konyakospoharat. S, az átvevőnek annyi üveggel fizet — persze utána még sok ezer ott használatos pénznem­összeget is! — a kivitelező, ahányszor az út során kilöty- tyen a konyak a poharakból. Lehetne ezt nálunk csinál­ni? — érdeklődtem. Ezen a most elkészült Sal­gótarján és Nádújfalu közöt- tin igen. Nemigen fizetnének nekünk az Egri Közúti Építő Vállalat szakemberei. Bár így lenne mindenütt — jegyezzük meg a gépkocsive­zetővel. Mert bár egyre in­kább szépülnek, javulnak út­jaink: júniusban lett igazán út a Kisterenyét Nagybátony- nyal összekötő maconkai sza­kasz, s újították fel néhány nappal ezelőtt a Mohora és Alsótold közötti utat, a Ma- gyarnándor—Keszeg és az im­már Pest miegyében levő Pehcig vezető utat, a mátra- almás—szuhai bekötő utat, dolgoznak nap mint nap em­berek százai a megye útháló­zatának korszerűsítésén, — a jó utakkal rendelkező megye jelző általánossá válásához még évek kellenek. ÉS PÉNZ. Mert tervekben — miként a pásztói átkelési szakasz korszerűsítése, s va­lamennyi utunk hat, vagy en­nél több méterre szélesítése, korszerű aszfaltburkolattal történő ellátása — nincs hi­ány. S, higgyék el, rábólintott erre Timmer főmérnök is. ezek megvalósulását nem az autósok: a KPM megyei igaz­gatóságának szakemberei sze­retnék leginkább. Karácsony György parlamenti választásról Azt kívánta elérni, hogy az MKP váljék a munkásosztály vezető erejévé, és a magyar közélet második legnagyobb pártjává a kis­gazdapárt után. A kisgazdapárt az egyszer mér bevált 1945-ös választási taktikáját sze­rette volna megismételni, s a polgári demok­rácia érdekében agitált. A jobboldali ellen­zéki pártok, érdekellentéteik, politikai né­zeteltéréseik miatt nem alakítottak választási blokkot. Abban a reményben, hogy a béke- szerződés életbelépése, 1947. szeptember 15-e után ig szovjet csapatok elhagyják Magyaror­szágot rendkívül intenzív, élesen kommu­nista- és népi demokrácia ellenes kampányt folytattak. A választási küzdelem élesebb, keményebb, bonyolultabb volt, mint 1945-ben. Mint ak­kor, most is reális társadalmi erők csaptak össze, de a tét is nagyobb volt. Azt lehe­tett volna várni, hogy a fő ellentét a vá­lasztási szövetségbe tömörült koalíciós pár­tok és a polgári ellenzék között alakul ki. Nem ez történt. Igaz: a kormánykoalíció és az ellenzék szemben álltak egymással, de valójában mindkét táboron belül is heves küzdelem folyt. Szinte azt lehetne mondani, hogy mindenki mindenki ellen harcolt. A kisgazdapárt már nem játszott szerepet, au­gusztus elején megkezdődött teljes széthul­lása. Többnyire az ellenzéki pártok ragadták magukkal híveit. Feszültebbé vált a két munkáspárt viszonya is. Rákosi ígéretével ellentétben, az MKP taktikai okokból — is­mét felvetette a fúzió kérdését, ami az SZDP vezető köreiben tiltakozást váltott ki. Ekkor mondotta Szakasits Árpád, az SZDP főtit­kára: „széles az út, elférünk rajta mindket­ten”. A Választások több szempontból is várat­lan eredményt hoztak. A győzelmet az MKP szerezte meg, s ezzel nemcsak a munkás- osztály, de a magyar politikai élet legna­gyobb, legerősebb pártjává vált. A kommu­nisták 300 ezer szavazattal és 30 mandátum­mal kaptak többet, mint 1945-ben. Az SZDP visszaesett, kb. 100 ezer szavazattal keve­sebbet szerzett. A kisgazdapárt viszont ka­tasztrofális vereséget szenvedett, több mint 1 millió 900 ezer szavazatot vesztett, korábbi választói táborának 7,6 százalékát. Meglepe­tésnek számított, hogy a jobboldali ellen­zéki pártok jelentősen előretörtek, s a nyu­gati katolikus pártokat utánozni próbáló de­mokrata néppárt lett a második legnagyobb politikai szervezet az országban. Ha a nagy politikai tömböket nézzük, akkor világosan látszik, hogy az MKP, SZDP, NPP és a kis­gazdapárt együttesen mintegy 3 millió szava­zattal, az össz-szavazatok 60,9 százalékát sze­rezték meg, míg a jobboldali ellenzék csak 36,2 százalékot ért el. A választási erőpróbát tehát a kormánykoalíció nyerte meg, azaz a néptömegek nagy része a népi demokrácia, a 3 éves terv és az államosítások folytatása mellett adta le a voksát. A választási siker lényegében tiszta körül­mények között következett be. A korabeli polgári ellenzéki sajtó, sőt az SZDP vezető­sége is nagy lármát csapott az ún. „kék cé- dulák”-kal történt visszaélések miatt. Ma már tudjuk, hogy a szabálytalanul leadott szavazatok száma nem haladta meg a 60 ez­ret, az összes érvényes szavazatok 1 százalé­kát, s mindkét munkáspárt élt vele, ha nem is egyforma mértékben. Az is világos, hogy hiba volt a baloldal részéről ilyen módszert alkalmazni, hisz’ a kormánykolíció anélkül is simán nyert volna. Az országgyűlésben, majd az új kormány­ban, amelyet ismét Dinnyés Lajos vezetett, baloldali, demokratikus többség alakult ki. A politikai' hatalom belső megosztottsága te­hát megszűnt. Valójában ennél több történt. A kisgazdapárt széthullásával, s a polgári el­lenzék választási vereségével a magyar ural­kodó osztályok képviselői kiszorultak a kor­mányzati hatalomból, azaz a hatalom gyakor­lásából, bár a közéletből még nem. Az 1947. augusztus 31-én megtartott par­lamenti választások után a baloldali erők számára „kedvezőbbé vált a terep a hatalo­mért vívott harc szempontjából, s könnyeb­bé vált a szocialista fordulat meggyorsítása. Vida István Múlt év végén kezdték el a magnetofonkészülékekhez a motorok gyártását a Budapes­ti Rádiótechnikai Gyár sal­gótarjáni gyáregységében. Eb­ben az évben összesen 105 ezer darab elkészítését terve­zik. A háromféle típusú alkat­részből a Szovjetunióba és Svédországba exportálnak, de természetesen a hazai ipar sem marad motorok nélkül. Saját fejlesztésből a technoló­giai problémák nagy részét sikeresen áthidalták. A moto­rokat szállítása előtt Ágasvá­ri László meós minősíti. — fodor — Bepillantás egy ágazatba Hozzáértéssel, korszerűen dolgoznak A vezetéshez értő emberek az endrefalvi egyesült tsz fi­atal vezetői. Szinte napról napra szemmel látható a gaz­daságban végbemenő változás. Most a Szécsényfelfalu előtt levő gépműhely udvarát beto­nozzák. Ebben látszólag sem­mi különös nincs, hiszen tér­dig érő sárban nem lehet a gépeket javítani, de semmit sem lehet tenni. A telep ud­varát valaha végtelenül mély­re süppedő sár borította. Az idő nagyot változott. Farkas János, a tsz fiatal elnöke el­mondta, hogy az egyesülés óta, annak pedig alig másfél éve, hárommillió forintot fizettek ki új gépekre. Korszerűen fel­szerelt szerelőcsarnokot épí­tettek. Kitekintve a telep ud­varára Rába—Steiger, nehéz Dutrák, lánctalpas D*T-k , sora­koznak, amik közvetlen a nö­vénytermesztésben vesznek részt. De ezzel a gépek szá­mát nem lehet lezárni, mert csak a szállításban részt vevő traktorok száma eléri a tíz darabot. Akkor ott vannak a teherautók, amik szintén a legkorszerűbbek családjába tartoznak. Szállítanak az or­szágutakon, mezőgazdasági munkát végeznek a földeken. Aztán a major körül gépek és gépek, szépen sorjában, aho­gyan annak lennie kell, hi­szen nagy értékű munkaeszkö­zökről van szó. A telepnek is korszerűnek kell lennie! Itt a legszembetűnőbb, hogy ennek a három kis tsz-nek, nevezetesen a pilinvinek, a szécsényfelfaluinak és az end- refalvinak az egyesüléséből valóban egészséges, nagy tsz van kialakulóban. A vezetők előtt így nem le­het említeni. Azt szokták mondani, hogy ez túlságos de­rűlátásra okot adó megfogal­mazás, amit nem szeretnek. Farkas János meg is magya­rázza, hogy miért nem. Ma­gabiztos, kemény akaratú em­ber az elnök: , — Egy ilyen fiatal tsz-ben az elbizakodottság nagy el­lensége lehet a fejlődésnek ... Ezen az állásponton csak gondolkodni kell és kiderül, hogy mennyire igaz. Másfél esztendő arra volt elég, hogy felállítsák a valóban nagyüze­mi gazdálkodás rendjét. En­nek eredménye a műszaki ágazat megszervezése. Ez is sajátos, hiszen a körülmény, hogy alacsony a föld értéke, nehéz a megművelése, nem változott. A felfalui dombok ugyanolyan hirtelen lejtősek, mint voltak. Csakhogy a gé­pek jó kiválasztásával már nincsenek kitéve annak, mint régen, hogy Hlavaj Tibornak, a tsz régi traktorosának vál- lávai kellett tartania a gépet, hogy ne guruljon a völgybe, amíg segítség érkezik. A gé­peket igazították a környe­zethez. Amikor az ember számol­gat, gépeik számát összeha­sonlítva a területtel, önkénte­lenül felvetődik: nem sok-e a gép? A munka gazdaságossá­gát illetően érdekes ez. Az el­nök tőle megszokott határo­zottsággal már kész is a vá­lasszal: — Nem, szó sem lehet róla Nem sok — és mutatja a te­lepet körülövező hegyeket, tá­volabb az erdőt. — Ezen kell gazdálkodnunk, az erdőt mű­velni, kétezer köbméter fát > leszállítani... Nem teszi hozzá, hogy azon a vidéken a mezőgazdasági termelés háromszorosánál is több munkát követel, mint az alvidéki termelőszövetkeze­tekben. Erről nem beszél az elnök, ehhez igazodnak és ezért is szántak nagy szerepet a műszaki ágazatnak. A múlt­koriban volt, egy eleven pezs­gő vitájuk. Igazi alkotó vita, ami nagyon gyakori az üzem* ben. Pirongatták a műszaki ágazat vezetőjét, Kuris An­talt. Kitűnő fiatalember, hoz­záértője a szakmájának és nem azért vitáztak vele, hogy valamit is elrontott, vagy nem végzett el. Akkor a párttitkár így fogalmazott: „Ennek az ágazatnak a feladata a tsz vér* keringésének biztosítása...” Rendkívül találó volt a megjegyzés és Endrefalván — nem túlzás — ez így is van. Nem kell mást, mint szétte­kinteni a határban. Sürögnek* forognak a gépek, trágyáznak, szántanak. Kuris Antal azt mondta, hogy készen állnak az őszi munkára. Ez azt jelenti, hogv a földek megszántva a vetéshez. A - betakarításhoz szükséges masinák felkészítve, miközben kielégítik azt a nagy építkezést is, amit a fej­lődés érdekében végezni kell a közös gazdaságban. Érzékelhető tehát, hogy j a „vérkeringés” szócska nem szólam, a való* Ságban is igaz. És akkor tel­jesen érthető, hogy figyelmet fordítanak erre az ágazatra. Ebben nyilvánul meg többek között a tsz-vezetés rátermett­sége. Tudja, mi a legfonto­sabb! Olyan emberek alkot­ják az ágazat munkásgárdá­ját, aki kicsi gyerekkoruk óta ott nevelkedtek fel. Ahogyan mondani szokták: „a gépekre születtek ...” Említettük már Hlavaj Tibort, egyik legjobb ismerője a terepnek. De mel­lette még olyanok vannak, mint Gyulavári Tibor, Kuris Béla, valamennyien szakmun­kások. Természetes, hogy a fiatalok mellettük megtanul­ják a szakmát. Az ágazat vezetése is erősödik, mert mű­helyvezetőként, mérnöki dip­lomával ott dolgozik Gyula­vári Zoltán. Ő is a tsz-ben kezdte. Az elnök szokta mon­dani: — Csak így lehet és érde­mes ezt csinálni... Azt kellene még hallani, amikor ezek az emberek, akik valósággal élvezik munkáju­kat, tervekkel tele alakítják életüket, vitatkoznak a job­bért. Mert körükben élő a munkaverseny, a feladatok részletes megvitatása nem múlhat el, de az sem. hogy folyton tanulják az újat. Ilyen nagy változás ment végbe a valamikor kicsi, szét­tagolt. alig néhány géppel rendelkező három egyesült tsz műszaki életében. B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents