Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

Tanévnyitó: szeptember 5, az első tanítási nap: szeptember 6. ' Néhány nap múlva benépe­sülnek az iskolák, megkezdő­dik az új tanév. Azok a tanu­lók azoniban, akik tavaly egy, vagy két tantárgyból megbuk­tak, már ezekben a napokban beülnek — ha csupán néhány órára is — az iskolapadokba; az igazgatók által megjelölt időpontban kerül sor, a javító Vizsgákra. A pedagógusoknak véget ért a szabadság. Az iskolákban ezen a héten tartják meg a nevelőtestületi tanévnyitó ér­tekezletet. Az 1977/78-as tanév az álta­lános és a középiskolákban szeptember 5-én, hétfőn, a tanévnyitó ünnepéllyel kezdő­dik. Az első tanítási nap: szeptember 6, kedd. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1978. jú­nius 3, a középiskolák IV. osztályaiban 1978. május 13, az I—III. osztályokban június 10. Az írásbeli érettségi vizs­gák 1978. május 15-ével kez­dődnek. A tanévzáró ünnepélyeket 1978. június 12—20. között, az igazgatók által megjelölt na­pon tartják. A rendtartások intézkednek az iskolai szünetekről *s. A téli szünet az általános és a középiskolákban december 22- től január első vasárnapjáig tart, a tanítás tehát január 2-án, hétfőn kezdődik. A ta­vaszi szünet első napja áp­rilis 5, utolsó napja április 13-a. A korábbi évekhez ha­sonlóan szünetel a tanítás az iskolákban november 7-én, március 15-én, március 21-én, április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én. Az iskolákban az úttörő- és a KISZ-szervezetekben az új tanévben méltóképpen em­lékeznek meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. valamint Ady Endre szü­letésének 100. évfordulójáról. Az oktatási miniszternek az új tanév feladatairól és mun­karendjéről júniusban megje­lent utasítása foglalkozik a 11 napos tanítási ciklussal. Fel­hívja a figyelmet arra, hogy azokban az iskolákban, ahol a feltételek adottak és még ne vezették be a 11 napos cik­lust, az alsó tagozatokban él­jenek ezzel a lehetőséggel. A már korábban ugyancsak megjelent miniszteri utasítá­sok szerint az 1977—1978-as tanévtől az általános iskolák­ban országszerte megszerve­zik az egyéves időtartamú is­kola-előkészítő foglalkozásokat az 1. osztályba lépő és óvodá­ba nem járó gyermekeknek. A foglalkozások október 1-én kezdődnek és május 31-éig befejeződnek. A leendő első­sök összesen 192 óra alatt kapnak felkészítést, szeptem­bertől az általános iskola 1. és 2. osztályát egy fejlesztési szakaszként kezelik. E sze­rint az elsősök tanulmányi eredményét a tanév végén nem a hagyományos számjegyek­kel, hanem „jól megfelelt” és „megfelelt” bejegyzéssel mi­nősítik. Az a tanuló, aki nem értelmi fogyatékos, de fejlődé­sében, a tantervi követelmé­nyek teljesítésében lemaradá­sa olyan nagymérvű, hogy a legalaposabb pedagógiai mun­kával sincs remény az osztály többségéhez való felzárkózás­ra, az első év végén bizonyít­vány helyett látogatási bi­zonyítványt fog kapni és ta­nulmányait ismét az első osz­tályban folytatja. Életmód éa művelődés A nemzetközi konferencia résztvevői a megye közművelődési intézményeiben „Kár, hogy a vendégeknek a vita derekán el kellett men­ni!... így csak az egyik ar­cunkat látták, a „hivatalosab­bikat” — jegyezte meg vala­ki hétfő este a pásztói Lovász József Művelődési Központ értelmiségi klubjának tagjai közül. Igaza volt. Mindnyáján is­merjük a közösségi beszélge­téseknek, vitáknak azt a tu­is. Több, mint negyven részt­vevő — eljöttek az üzemi ér­telmiség képviselői, községi vezetők, orvosok, mezőgazda- sági értelmiségiek, pedagógu­sok — és a nemzetközi élet­módkutató konferenciáról ide látogató vendégek előtt Ko­vács Ferenc, a pásztói járási hivatal elnöke tartott vitain­dítót. A közművelődési tör­vénnyel, annak hatásával kap­Mai tévéajánlatunk 20.00: AZ OLT ARI SZENTSÉG HINTÁJA. ' Prosper Merimée kiváló francia elbeszélő volt — ő írta például a Carment, Bizet későbbi operájának alapnovelláját. Leghíresebb drámája, s egyben a romantikus francia drá­ma első darabja, Az oltárt szentség hintája, amelyet álné­ven Clara Gazul, egy kitalált spanyol színésznő neve mö­gé bújva írt. Spanyol gyarmatokon játszódik a darab, a szép színésznő és az alkirály idillje. Az alkirály ugyanis fü­lig szerelmes a gyönyörű, de rossz hírű Camila Prichole-ba. A színésznő egy alkalommal szeretné elkérni az alkirály hintáját, az ünnepi misére. Az alkirály Camila viselt dol­gaival, a körülötte zsongó pletykákkal hozakodik elő. A színésznő megsértődik, s az alkirály kénytelen a hintóval megbékíteni. A misére menet Camila botrányosan viselke­dik, ám, mint mindig, most is ki tud bújni a vádaskodás alól... rodó színházbérletekről, szak­mai továbbképzésekről beszél. A „fonákja” nem mindig di­csekvésre méltó —, mert sok az üres szék még a bérletes helyeken, fel-felbukkan a for­malitás. A hozzászólók éppen azt kutatták, mit tehetnek az értelmiségiek a pozitív vál­tozások meggyorsításáért, üze­mük és a nagyközség művelő­dési életének gazdagításáért. Szót kértek több vállalat mér­nökei és elmondták, náluk hogyan megy a közművelődés segítése. A szerszám- és ké­szülékgyárban a műszakiak sokat tesznek azért, hogy a szakmunkások minél kvalifi­káltabbak, magasabb szak­mai műveltségűek legyenek: a műszaki könyvtáruk állan­dóan hozzáférhető, a mérnö­kök műszaki akadémiát szer­veznek, előadásokat vállalnak. „Ez csak részterület — mit tesznek a sokoldalúan képzett emberért?” — tette fel a kér­dést egy pedagógus. Ez a ne­hezebb — de a vetélkedők, az üzemi képkiállítások és a kísérő beszélgetések, a kirán­dulások már e felé mutatnak. Szóba került az iskolákkal ki­alakított kapcsolat és a peda­gógusok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Mások azt fe­szegették, milyen módon le­hetne az egyes értelmiségi te­rületeken dolgozóknak jobban segíteni a népművelők mun­káját. ' Kár, hogy a klubfoglalko­zásnak ezen a részén már nem lehettek itt a konferen­cia résztvevői. A magát kere­ső klub ezekben a bércekben „magára talált”. Reméljük, ez tartós állapot lesz, a jövőben is lesznek hasonló tapaszta- latcserés. feladatkereső, igazi viták. G. K. M. Énekszó, vidámság a táborban A klubtagok a honismereti kör által összeállított falu- krónikákban lapozgatnak a pásztói Lovász József Művelődé­si Központban. lajdonságát, hogy az összejö­vetel első részében „begom- bolkozottak” a hozzászólások, az emberek csak később kez­denek oldódni. De akkor!... Az időt jócskán túllépve, ha­záig vitatkozva ér véget egy- egy klubfoglalkozás. Persze, csak akkor, ha van értelme a beszélgetésnek, ha jó a téma, ha van létjogo­sultsága, összetartó ereje a közösségnek. A pásztói értel­miségi klub — annak ellené­re, hogy nem először hívták életre — ilyen. És ilyen volt a hétfői találkozás témája. — Az értelmiségiek szerepe a nagyközség közművelődésében esolatban fejtett ki néhány gondolatot, utalva a különféle területeken dolgozó értelmisé­giek feladataira. Vélemény- cserére buzdított: mondják el minél többen az e téren szer­zett tapasztalataikat, hiszen ez a célja az összejövetelnek. Bár a vendégek tájékoztatása érdekében sok olyan dolog is szóba került, amiről a klub tagjai közül mindenki tudott eddig is, lassan kibontakozott a vita. Az első vitatémát a munkásművelődés jelentette. Kissé hangyabolyba nyúl, aki erről szól — hiszen csak a dolgok színét mondja el min­denki, amikor a kulturális vállalásokról, az egyre szapo­„.. .Építhetsz házat, iskolát, ezernyi féle nagy csodát...” — szólt a dal és gitár, mely- lyel a festői környezetű sal- góbányai KISZ-.iskola közép- iskolás diákjai köszöntötték tegnap az Életmód és műve­lődés konferencia bel- és kül­földi résztvevőit. Az énekszó mellett vörös szegfűk várták a vendégeket. A táborra jellemző vidám hangulat, fiatalos lendület és xntázás egy pillanatra sem tört meg. A középfokú tan­intézetek KlSZ-alapszerveze- ti titkárainak egyik csoport­ja a fiatalok ideológiai, po­litikai nevelésének jelentősé­géről, feladatairól beszélgetett Szó esett az ifjúság erkölcsi magatartásáról, a közösségi munkáról, az iskolai demok­ráciáról, diákéletről, művelő­désről és szórakozásról. Végül feladatlapokat osztottak szét, melyek megoldásába a vendé­gek is aktívan bekapcsolódtak. A tábor nagytermében új­ból megszólalt a gitár és vi­dám ének zengett. A konfe­rencia résztvevői a „Venceré- mos” dallamára lépett a te­rembe. Ifjúsági, politikai és szolidaritási daloktól volt hangos a környék. „.. .Újra,’ meg újra együtt hajolva, át­ölelve, felemelve jutunk elő­re. .énekelték. Természete­sen az ütemes taps sem ma­radt el. A vendégek a fiata­lokkal együtt dúdolva kap­csolódtak be a daltanulásba. Mosoly, elismerés, jókedv és vidámság volt leolvasható az arcokról. A zöldellő fák és a friss levegő a szabadba csalogatott mindenkit. Hasznost András, a tábor igazgatója bemutatta a Nógrád megyei fiatalok poli­tikai képzésének „fellegvá­rát”. Megtekintették az elő­adótermeket, a lakószobákat, a fiatalok stúdióját és a nem­sokára átadásra kerülő új, mo­dern KISZ-iskolaszámyat it a látogatók. Ezt követően s Molnár György, a KISZ Nógrád me­gyei bizottságának titkára rö­vid tájékoztatót adott a tábor pezsgő életéről, munkájáról, feladatairól, t válaszolt a fel­vetett kérdésekre. Végezetül ünnepélyes zászlólevonással és dallal búcsúztak a vendé­gek és a diákok a hatalmas, lombos fák övezte, vidám tá­bortól, b. zs. i Párbeszéd Litkén Fulöp János: (Kisregény) 14. Dühös vagyok: a púposkö- önséges tolvaj. Nem hagyom nnyiban. Meglátok egy kék álat, fölkapom: — De szeretném óh ezt a áposztástésztás-táilat meg- á posztás tésztásí talaní tani! Néznek rám. Várom, hogy öhögjenek — semmi. Egyre kényelmetlenebb a sönd. — No? Utánam tudja mon- land? — fordulok a púposhoz. Csak akkor értik meg, hogy ■z — vicc. Próbálgatják, nem négy. No, ez nekem szolgál. Sraem. az öreg is fölengedett öcsit, a lány is másként néz. Vhogy adja az ételt, rámnevet. Eszünk mindnyájan. Szalon- íás. nehéz tészta, van benne crumipli is, sonka is, öt falat itán eltelek. A szomszédok izonban kétpofára falnak, uborkáit esznek hozzá* ragyog a szájuk körül a zsír, s a gaz­da kétsaer-háromszor is tölt. Az egyik nagy demizsonnak igencsak az aljára érkeztünk. Kezd tetszeni az élet. Mit kellett nekem kishitűsködnöm itten! ha emberek között va­gyok, mindjárt más a helyzet. Majd én szórakoztatom őket. Viccmesélés. ez az... Kezdem ambicionálni, hogy a magam oldalára állítsam a tahóságot. Ha engem kínpadra húz­nak, akkor is tagadtam volna, hogy ezt a rengeteg tésztát valaha is meg lehet enni — s íme. elfogy! főleg az a hosszú ember, a kucsmás, az zabáit rengeteget. Néma jel­beszéddel figyelmeztetném er­re Margitot. de nem figyel rám, Miska pedig megint a korábbi hangon szól, jól van, no. inkább igyunk egyet erre a sok ételre. Dohányzás közben rám te­4 NÓGRÁD = 1977. augusztus 31., szerda relődik a szó. A „vitéz úrra”» ez nincs is ellenemre. Beszélek valamit a dolgaimról, aztán a katonaságról. Hogy igen, Mis­kával egy szakaszban, sőt egy rajban vagyunk, sőt egy ágy­ban is alszunk, csak éppen emeletesben. Meg, hogy nem olyan veszélyes a szolgálat, ha valaki ügyeskedik. Lám. itt van az én eljövetelem. Ju­talomra adják a szabadságot, én mégis eljöhettem. Mis^a azért kapta, mert jól célzott, (s itt van feléje egy fintorom, hogy tudja, miié gondolok: Mohács, elvált asszony), én meg azért, mert jód fogok lőni. A haverom erre lehervad, de üsse kavics, a többieknek tetszik a dolog. Mesélem az akadálypályát, aztán egy-két régebbi bulimat. Olyan vilá­gos a fejem, hogy csuda, tor­lódnak bennem a témák, egy­más sarkát tapossák. Dolgo­zok keményen, hogy megrö- högtessem őket. Egyszer-egy- szer iszunk is. Mikor lélegzetet veszek, közbevág az öreg: — Te Fábján, nem a cito- rát támasztottad oda az ajtó mellé? Vedd már elő, he! A „vedd már elő”-ről eszem­be jut egy jó vicc. Igaz. itta lány, de hát mondtak őelőtte olyanokat... — Hallották azt a viccet, hogy a skót házaspár fölül a villamosra, aztán... Elmondom, kiélezem a po­ént, nevetek — de egyedül. Nem értik. — Nem értik ? — s elismét- lem. Hiába Miska menti meg a helyze­tet: — Hangoljon rá, Fábján bácsi! — s koppant a poha­rával, hogy igyunk. Szürkére kopott deszkalap kerül elő a papírból, rajta hú­rok. Hehehe, mit szólnak majd ezek, ha Fülemüle atya füttyre csücsöríti az ajkait!... Zúgás van a fejemben, kel­lemes, hullámzó melódiák. Zörgés. A társaság ájtatosan hallgat, én addig kortyintok egyet. Fütyülnék valamit, ha nem szólna ez a vacak. Micsoda marhaság! S mekkora fölhaj­tást csinálnak vele. Múzeum­ba való. Akár a hallgatóság. Micso­da figurák! Pórnép, ahogy ré­gen. mondták. Isa pór és hamu vagytok, gondolom, s röhögök. Éles, kellemetlen csattogás­sal szól a citera. Ha nem hagyják abba, istenbizony be­hozom a kisbabát és csiná­lok egy kis gyújtást Margit­kának ... ... az ám. S ő? Áll a tűz­helynél, karba font kézzel. Miért nem ül le? Fölállok. Kicsit nagy len­dületet vettem, nem is hitlem volna, hogy ilyen könnyű va­gyok. Jó móka. —■ Te-tessék leülni! Fölriadnak, rámnéznek. Le vannak ejtve. — Miért nem t-tetszik le­ülni? Olyan nincs, hogy a férfiak ülnek, a hölgyek pe­dig állnak. CFolytatjuk) A litkei Che Geuvara ifjú­sági klub életében bizonyára nagyon sokáig emlékezetes marad a hétfői délután és es­te, amikor a fiatalok az Élet­mód és művelődés nemzetkö­zi konferencia vendégeinek egyik népes csoportját látták vendégül pár órára. Az azna­pi klubfoglalkozás programja meglehetősen változatos volt, szerepelt benne politikai fó­rum, tudást és tájékozottságot próbára tevő helytörténeti ve­télkedő, s befejezésként jóked­vű, táncra ingerlő diszkózás. A Salgótarjánból érkező vendégek az ifjúsági fórum kellős közepébe csöppentek bele, ami azonban cseppet sem zavarta a kérdezésbe len­dült fiatalokat és válaszadói­kat, a község vezetőit, Kálmán János tanácselnököt, Kálmán Ottó körzeti párttitkárt és Bo- zsik Bélát, a termelőszövetke­zet elnökét. S ha éppen nem is záporoztaK a kérdések, de jó ütemben, gördülékenyen követték egymást, hol szemé­lyes előadásban, hol az előze­tesen cédulákra írt jegyzék alapján. Hogyan ítélik meg a vezetők az ifjúság, az értel­miség közéleti aktivitását? Hogyan vélekednek a művelő­dési intézmények közös fenn­tartásba vételéről? Milyen szerepet játszanak a község életében a szocialista brigá­dok; milyen a termelőszövet­kezetben az üzemi demokrá­cia, a téeszvezetés és a fiata­lok kapcsolata? Ilyen és eh­hez hasonló, a község életé­vel, gondjaival azonosságot vállaló, megoldásáért felelős­séget érző kérdések hangzot­tak el az egy óra alatt. Bizo­nyítva egyben a litkei ifjúsá­gi klub jó hírét, a fiatalok közéleti szellemének érlelődé- sét, érdeklődésének cselekvő­készségének erősödését. S talán maguk sem gondol­ták, hogy a vendégek ilyen’ komoly érdeklődést tanúsíta­nak majd életük, mindennapi közösségi munkájuk iránt Mert a fórum végén megfor­dult a kocka: a kérdezőkből válaszadók lettek. S amikor tisztázódott múlt és jelen, a vendégek a jövő szándékait tudakolták, s éppen e körül bontakozott ki a legélénkebb eszmecsere. Mit, miért tervez­nének a litkei fiatalok; miért és hogyan rangsorolnák azo­kat? Nem vizsga volt ez, bár kicsit tükre is a valóságnak, inkább a hozzáértők, az idő­sebbek segíteni igyekvő, bará­ti jó tanácsa, amelyre mindig szüksége van még a legpéldá- sabban működő klubnak is. Néhányan a szünetben foly­tatták a megkezdett párbeszé­det, mások a művelődési ház és könyvtár helyiségeivel, be­rendezéseivel ismerkedtek, vagy a fotószakkör kiállítását tekinthették meg, Litke — ké­pekben címmel. A barátkozás hozta oldot­tabb hangulatban zajlott le a helytörténeti, számos népraj­zi, népművészeti vonatkozást is magába foglaló szellemi ve­télkedő, amely maguknak a vendégeknek is tartogatott egy-két új ismeretet. Néhá­nyan például — maga a cikk szerzője is — most láttak éle­tükben először motollát, vagy kötélfonó szerszámot, olyan régi falusi munkaeszközöket, amelyek a ma embere számá­ra jobbára csak a múzeumok­ban válnak megismerhetővé. A vendégek — később haza- utazóban is elmondták — kel­lemes két órát töltöttek a számukra most kicsit ismerős­sé vált Litkén, a Che Guevara ifjúsági klubban, amelynek fiataljai sok hasznos dolgot tanulhattak ebből a találka-, zásból, (ok) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents