Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
Tudatosság a művelődési tevékenységben Üj népművelő A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ munkáját — a közművelődésben dolgozók előtt széles körben .tudott — számos bírálat, segítőkész megjegyzés érte a legkülönbözőbb oldalról, mind hivatalosan, mind a közönség részéről. S nem alaptalanul. Ugyanis minden, részben még ma is meglevő objektív nehézség ellenére, tartalmában, belső szerkezetében is korszerűbb közművelődési tevékenységet lehetett volna kialakítani az intézményben. Megvalósításához azonban hiányzott a kellő átgondoltság, a tudatosan koncentrált alkotóerő. Nevelésközpontú művelődést A korábbi időszakban a művelődési központ tevékenységét a programközpontúság jellemezte. Rendezvény volt rendezvény hátán, gyakran úgy. hogy jó részük nem is szerepelt a munkatervben, csak a pillanatnyi, kedvezőnek látszó kínálat indokolta. De több esetben a tervezett rendezvények sem szolgálták a közművelődés voltaképpeni célját, az ember személyiségének céltudatos, harmonikus fejlesztését. A problémát régebbtől érzékelték a kulturális élet helybeli irányítói többször is tettek kísérletet a hibák kijavítására, ám rendkívül szerény eredménnyel. Áprilisban azonban megváltozott a helyzet. A művelődési ház élére új, szakképzett népművelő került, aki jelenleg egyetemen folytatja tanulmányait. Néhány hetes tájékozódás, a kapcsolatok felvétele, az igények és a lehetőségek felmérése után hozzálátott a párthatározatokban, a tanácsi intézkedési tervekben, dokumentumokban foglaltak megvalósításához a korszerű művelődési szerkezet és tartalom kialakításához. Törekvéseit Balogh Ferenc így tömörítetté: „Az a célunk, hogy az intézmény tevékenységében a nevelés játssza a főszerepet, rendezvényeink, csoportfoglalkozásaink egymásra épüljenek, biztosítsuk a művelődést, munkánkban a tennivalók ismeretén alapuló tudatosságot.” A szécsényi művelődési központban — cikkünk elején már megjegyeztük — a működés feltételei nem a legkedvezőbbek, bár javultak az évek során. Az épület romos, omladozó, korszerűtlen, az audiovizuális felszerelés hiányos. Fejlesztésükre folyamatosan történnek beruházások, de a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a teljes megoldás csak a későbbi években várható. A feltételek javítása A legszükségesebb munka- feltételek megteremtésére azonban közelebbi, belátható időn belül sor kerül. A művelődő kisközösségek munkájához szükséges anyagi, tárgyi felszereltség kiegészítését és felfrissítését egy éven belül feltétlenül megoldják. A havi, vagy negyedévenkénti műsorfüzet megjelentetésének anyagi fedezete is, ha másképp nem stencilen, biztosítottnak látszik. A hálózati munka javítását célzó művelődési autó beszerzése sem lesz ördöngős feladat, hiszen a nagyközségi tanács szívügyének tekinti e gond megoldását. A működési feltételek sorában megkülönböztetett hely illeti meg a személyi ellátottságot. Január 1-én egy függetlenített népművelő már munkába állt, s a gazdasági teendőkkel foglalkozó munkatársakkal, takarítóval együtt heten dolgoznak az intézményben. De a növekvő feladatok ellátása miatt még egy művelődési előadó alkalmazására szükség lenne. Ily módon lehetséges volna a művészeti előadó munkájának megosztása, azé az előadóé, akire a terület nagysága, összetettsége miatt jelenleg a legnagyobb munka hárul. Nem hivatal — művelődési központ A fenti törekvésekről, gondokról a Szécsényi nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának egyik ülésén szóltak, természetesen sokkal részletesebben és megindokoltabban, mint azt cikkünk keretei megengedték. A testület kedvezően fogadta a művelődési központ új igazgatójának, Balogh Ferencnek jelentését, s anyagi és erkölcsi támogatásáról biztosította a népművelőt Fáradozásait e rövid idő alatt is siker és elismerés követte. Ezt igazolja az egyik felettesi vélemény: „Koncepciózusán látott hozzá a munkához, jól szervezte át a munkarendet és a munkaköröket. Levetkőzték a hivatali szemléletet, minden este ügyeletet tartanak, hogy akinek kedve van, betérhessen az intézménybe. Azelőtt csak művészeti előadók voltak, most van ismeretterjesztő és klubelőadó is. A meglevő kapcsolatokat továbbfejleszti, újakat létesít, úgy, hogy ő maga keresi meg az embereket. Nem csoda, ha úgy érezzük, kezd kialakulni az intézmény tekintélye. ’ Reméljük, a változást így értékeli a szécsényi közönség is. Sulyok László Hosszú életű grúzok Ä hosszú élet titkát, okait kutatják a szovjet tudósok a Kaukázuson túli szovjet köztársaságban, Grúziában. Grúzia ötmillió lakosa közül több mint 14 ezer kilencvenéves, vagy még idősebb, s mintegy kétezren lépték át a „százas” határt. A rekordot két testvér tartja, akik 149, illetve 144 évesek. Figyelemre méltó, hogy a hosszú életű nők száma kétszerese a hasonló korú férfiakénak. A nagy életkort megért asszonyok többségének 4—6 gyermeke van. A rekordot a 11 gyermekes, most 107 éves Vamara Keke- lija tartja. A Grúziában élő 90 év feletti „öregek” jó egészségnek örvendő, kiegyensúlyozott idegrendszerrel és jó emlékezettel rendelkező emberek. Látásuk, hallásuk ' kiváló, ma is megterhelő fizikai munkát végeznek. Naponta általában 3—4 alkalommal esznek: sok gyümölcsöt, zöldséget és mézet fogyasztanak, de nem vetik meg a tejet és a húst sem. Mai tévéajánlatunk 20.55: Nan$ törnek át., A Spanyol Köztársaság megalakulásának 41. évfordulójára emlékezik a műsor a spanyol ellenállás dalait idézve. A történelmi dallamok sorozat — amely már a francia forradalom és az „igazi Amerika” dalait bemutatta — most a spanyol polgárháború dallamaival és dokumentumaival tárja a néző elé a forradalom izgalmas perceit Nemcsak dalok szólnak hanem az egész spanyol forradalom hangulata megelevenedik az egyáltalán nem szokványos műsorban. Pályakezdő színészek, a Pécsi Balett és fiatal televíziós alkotógárda készítette a hangulatos, szép összeállítást Nagyvázsonyi lovasjátékok Elkezdődtek a nagyvázsonyi lovasjátékok próbái. A védetté nyilvánított Zichy-kastély parkjában ez évben augusztus 5, 6, 7-én kilencedszer rendezik meg a történelmi lovasjátékokat. A kosztümös lovas jelenetek Kinizsi Pál korából és a kuruc időkből, a Karuszszel, a világhírű Lénárt-ötös bemutatója, ezenkívül lovas- és fogatverseny, valamint kutyabemutató szórakoztatja a közönséget naponta 10 órától este 6 óráig. A színpompás műsorban több mint 200 fő és 120 ló szerepel. Pintér latrán: Gyilkosság - a „szeretet jegyében 99 9. — Miről beszélsz? — suttogta Virginia Greham, nehogy mások is meghallják. — Hát arról az ügyről a Beverly Hülsen... — Csak nem Sharon Tatere gondolsz? — Hát persze, hogy arra. Susan Atkins fölényesen mosolygott. — Tudod-e, hogy ka. csinálta? — Nem. — No, éppen itt ül előtted. A cellatársnő nem akarta elhinni. — Át akarsz verni... Susan azonban bizonygatta, hogy az igazat mondja. — Dehát miért történt? — érdeklődött Virginia. — Mert egy olyan bűntényt akartunk elkövetni, amely felrázza a világot, hogy a világ felébredjen és tudomásul vegye... — És miért éppen azokat? — Mert a ház magányosan állt. S elmondta, hogy ők ismerték a házat, s tudták, hogy Terry Melcher, egy lemezgyáros lakott ott egykor, de nem tudták, amikor a „tett” elkövetésére indultak, hogy kit találnak itt. Nem számított nekik, hogy hány embert találnak. ott, elhatározták, hogy valamenmyiüket „kicsinálják”. Amit tettek, Charlie parancsára tették. Charlie a világ legerősebb embere. Magához emelte őt is, amikor San Franciscóban ,;felül semmi” táncosnőként tévelygett. S nemcsak ő, hanem a „család” valamennyi tagja kész rá, hogy minden kívánságát kérés nélkül teljesítse: 6 az apjuk, vezérük, szeretőjük. Charlie volt az, alti neki a Sadie Mae Glutz nevet is adta. És Charlie vezeti ki őket a sivatagból. A Halál-völgyébe azért mentek, mert ott van egy lyuk amely levezet a föld mélyébe, ahol egy egész más világ létezik. Charlie tudja, hogy ez a bejárat hol van, ő a „Jézus Krisztus”, aki az övéit levezeti majd az alvüég forrásához, ahol valamennyien örökké élnek. Mielőtt a Spahn-tanyáról útnak indultak volna, Charlie- től kapták az utasításokat. Valamennyien sötét ruhákba öltöztek, ezenkívül vitte« magukkal más öltözeteket is a ruhaváltáshoz. — Akkor nem egyedül voltál? — Nem, nem. Négyen voltunk. Rajtam kívül még két lány és egy férfi. A lány részletesen elmondta a történetet. Amikor a kapuhoz értek, a férfi átvágta a telefondrótot. Először azt a fiút ölték meg, a Rambl erben. Miért? Mert látta őket, le kellett lőniük. A banda férfitagja lőtt Négyszer talált. S Susan Atkins folytatta. Bementek a házba, a lakószoba kerevetén egy férfi ült. Egy karosszékben egy lány ült és könyvet olvasott. A gyilkos nő mint „Ann Fol- ger”-ról beszélt róla. — Tudtad a nevét? — érdeklődött Virginia. — Nem tudtuk. Csak a következő nap tudtuk meg az újságokból. Folytatta az elbeszélést. A hálószobában találták Sharon Tatet, az ágyon hevert a hőségben és Sebringgel beszélgetett. Megszurkálták és megfojtották őket. — Ellenálltak? — Nem. Nagyon meg voltak lepődve, s egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy valóban azt akarjuk tenni, amit tettünk. És akkor Frykowsky, sok sebből vérezve feltépte az ajtót. Kirohamt a házból, segítségért kiáltozott — És akkor elintéztük ót is ... * A gyilkos lány még azt is elmesélte, hogy ő csavarta hátra Sharon Tate kezét, a színésznő sírt és könyörgött: — Ne öljenek meg. Ne öljenek meg- Nem akarok meghalni. Élni akarok. Meg akarom szülni a gyerekemet. Meg akarom szülni a gyermekemet. És erre, ő Susan Atkins azt válaszolta: — Ez engem nem érdekel. Eele kell nyugodnod. Te most meghalsz és ez egyáltalán nem számít. Hozzátette: a keze véres lett, s megkóstolta a vért ízlett neki. — A vér meleg, ragadós és jó. Susan Atkins láthatóan örült, hogy mindent elmesélhetett. Nem azért, mert így kömnyíthetett magán. Ellenkezőleg: ismét végigélhette, ami olyan örömet okozott neki. — Kellemes izgalmat éreztem — mondta. — Fáradt voltam, de megbékéltem saját magammal. Tudtam, hogy ez a kezdete a nagy „összevisszának” („Heiter Skelter”)! Most felhördül a világ! És még ez sém volt elég. — Ismered a többieket is a következő éjszakáról? — kérdezte Virginia Grehamet. — LaBiancáékra gondolsz? Ott is ti voltatok? — Hát mit gondoltál? És ea még csak a kezdet. Része egy tervnek. Elizabeth Taylomak, Richard Burtonnek, Tom Jo- nesnak, Steve McQuennek és Frank Sinatrának is meg kell halnia... Virginia Grehamet nyomasztották a hallottak. Egyszerűen nem tudta magában tartani, s, elmesélt mindent Ronnie Howardnak. Már régebbről ismerték egymást, ugyanabban a callgirlhálózatban „dolgoztak”. Ronnie először úgy vélekedett, hogy társnőjük egyszerűen őriftt, csak „felvág”, s amit elmond, az újságokban olvasottakon alapul. Mindenesetre azt tanácsolta, hogy Virginia tegyen fel olyan kérdéseket Susan Atkiinsnak, amelyekre csak az tud válaszolni, aki valóban ott volt a gyilkosságoknál. Tizenkét napig tartottak ezek a beszélgetések. A két callgirl még mindig nem tudta eldönteni, hogy a valódi gyilkosok egyikével ülnek egy cellában, vagy egy megrögzött, ügyes hazudozóval. Susan Atkins pedig újra és újra elmesélte, amit már elmondott, újabb részleteket hozott Virginia Greham tudomására, ő pedig tovább mesélte mindezt Ronnie Howardnak. November 12- én, amikor Virginia Greham- mal közölték, hogy egy másik börtönbe helyezik át, utoljára volt módja előbb Susan At- kinssal, majd Ronnie Howard- dal beszélni. »i A salgótarjáni nemzetközi művésztelep vendége Szemethy Imre W&MSBSKM is™®? ■ .Wife^ya'-• * • >-• / • i Ik; • “ . vv*, > Á • Sok érdeklődőt vonzott Balas sagyarmaton a Horváth Endre Galériában rendezett kiállítás, ahol Csohány Kálmán grafikusművész alkotásaiban gyönyörködhettek -— kép: kulcsár ■— Szemethy Imre grafikusművész műveivel az idei salgótarjáni tavaszi tárlaton találkozhatott először a nógrádi közönség. A művész most a nemzetközi művésztelep egyik résztvevője. Munka közben találjuk a Bolyai János Gimnázium rajztermében. 1945-ben született Budapesten. Sokszorosító grafikusként végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1971-ben, mesterei voltak: Főnyi Géza, Barcsay Jenő, Ék Sándor. 1972-től • 1975-ig Derkovits-ösztöndíjas, ebben az évben kapta meg a Munkácsy-díjat. Egyéni kiállítást rendezett 1974-ben Budapesten, a Stúdió Galériában, 1975-ben Szombathelyen, 1976-ban a Helikon Galériában. 1973-ban önálló anyaggal mutatkozott be Oslóban. Csoportos kiállításokon rendszeresen szerepel. — Kapcsolata Salgótarjánnal? — Régóta járok a városba, feleségem idevaló. Idén először állítottam ki az itteni tavaszi tárlaton. Most pedig itt dolgozom a művésztelepen. Örülök ennek az egy hónapnak, mert Pesten egyszobás lakásban lakunk, műtermem nincs, s van egy tizenöt hónapos gyermekünk. Itt a szó szoros értelmében tágas lehetőségem van, a munkára, s ezt ki akarom használni. — Hogyan telnek a napok? — Az öblösüveggyárba járok, az élmények alapján át- logó képet szeretnék adni a grafii^ában az ottani munkáról. Három-négy nagyobb méretű lapból álló sorozatot tervezek. Jelenleg az élmény- és motívumgyűjtögetés stádiumában vagyok, krokikat, vázlatokat készítek. Egy hónap kevés ehhez a munkához, ha lehet, később is szeretnék ide visszatérni. — Eddig főként a filmgyár világa foglalkoztatta Miben különbözik ettől az üveggyár? — Valóban, a főiskola előtt egy évig a filmgyárban dolgoztam, s azóta is járok oda, Az üveggyárban a pódiumrendszer ihletett meg elsősorban, ez részben kötődik a filmgyári élményekhez is. Ebben az üveggyári sziszifuszi munkában érzek bizonyos színpadias jelleget is. Főként az üvegfúvásban. Inspirációim később jelekké állnak össze. Az itteni munkafolyamatok ismétlődő voltából kívánom kialakítani ezt a grafikai sort: Üveggyár. — Ezen túl, min dolgozik? — Élet az erdőn című lapomon. — Mennyiben érdekli a táj? — A táj nem mint látvány érdekel, hanem annak grafikai térképszerű ábrázolására törekszem. Mindenekelőtt a mikrovilág ábrázolására, grafikai megragadására. — Ezek szerint, hogyan foglalná össze művészi törekvéseit? — Törekvésem, röviden: jelképekben, minél leredukál- tabb formákban ábrázolni. Szemethy Imre művészetét, úgy látjuk, jellemzi még bizonyos világképében megbúvó irónia is, vagy legalábbis némi fanyar íz. Lapjai sajátosságát, többi között parafrázis- jellegük adják. Különösen érvényes ez azon „olvasónaplóira”, amelyek irodalmi témákra készültek korábban. — Mire készül jelenleg? — Főként a miskolci grafikai biennáléra. — Mivel jelentkezik ott? — Még nem tudom pontosan. Most gondolkodom a Miskolcra küldendő anyag összeállításán. Szemethy Imre elsősorban rézkarcban dolgozik. — A salgótarjáni élményeimből is rézkarcot készítek. A rajzokból, vázlatokból a redukciós folyamat végén rézkarc lesz — jegyzi meg. Tóth Elemér
