Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

ílomhányi remények Me legyenek látszatvállalások A Romhányi Építési és Ke­rámiagyár vezetői a helyi igényeknek megfelelően je­lentősen módosították a mun- kaverseny-szabályzatot. E munkában nagy szerepe volt Fábri Istvánnak. — Miqrt kellett változtatni a szabályzaton? .— Az elmúlt évek eredmé­nyei alapján elhatároltuk, hogy a munkaverseny kibon­takozásának nagyobb teret engedünk. Lehetőség szerint megpróbáltuk kiszűrni a for­maságokat, hiszen ezek nem viszik előbbre a mozgalmat. Korábban a brigádok lát­szatvállalásokat is tettek. Azokra gondolok, amelyek különben is munkaköri fel­adatok voltak. Például: telje­sítik a normát, nem késnek el és í§y tovább. Mi úgy gondoljuk, a munkaverseny szocialista jellegét az adja, hogy a teljesítmény helyen­ként meghaladja a munkakö­rit, sőt a dolgozó — a jobb eredményért — olykor-olykor áldozatokat is hoz. — Milyen követelményeket tartalmaz az új szabályzat? — Pontosan körülhatárol­tuk, mi minden kell a külön­böző fokozatok eléréséhez. Talán a leglényegesebb fel­adat az újítás. Szeretnénk, ha elsősorban a megtakarítást céloznák az ötletek. Segítsé­gül — egy módszertani útmu­tatóban — azt is közrebo­csátjuk, mivel célszerű legin­kább. takarékoskodni. Nagyon örülnénk, ha valamennyi bri­gád részt venne az Alkotó if­júság pályázaton, munkájuk jellegének megfelelően. — Miként kerül szóba a társadalmi munka? — Néha előfordult, hogy egy-egy brigád udvar- vagy Létbiztonságunk záloga Az előretekintés, a körülte­kintő mérlegelésre alapozott felkészülés képessége a leg­jelesebb emberi tulajdonsá­gok egyike. Különösen a hi­ánya szembetűnő, amit több minden jelezhet. Például egy- egy háztartás ingatag „költ­ségvetési” egyensúlya, az, ha valaki az erőn felül vállalt terhek alatt görnyed, vagy ha a rosszul választott szak­ma miatt egy emberöltőn át csetlik-botlik a pályáján. Ezek és más példák, bizony igen gyakran hívják fel a figyelmet mindennapi éle­tünk, munkánk során az elő­relátás, a beosztani tudás, az élettervezés fontosságára az egyes ember világában, de a nagyobb közösségek, gyá­rak, települések életében is. Az egész társadalom gyara­podása, nyugalma, létbizton­sága érdekében pedig a ter­vezés felbecsülhetetlen je­lentőségű: a töretlen és ará­nyos társadalmi, gazdasági fejlődés elősegítéséért, fenn­tartásáért. A szocialista társadalmat, mz összes eddigi társadalmak­tól — a tulajdonviszonyok igazságossága mellett — mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy ez az a társada­lom, amely világtörténelem­ben először tudatosan és célratörően lényegében szün­telenül akar magával kez­deni valamit, eljutni vala­honnan valahova, nem enged­ve a fejlődést a véletlenek kénye-kedve szerint alakulni. A társadalmi méretű építés és a folytonos korszerűsítés elismert igénye természetsze­rűen megkívánta már az el­ső szocialista társadalom, a Szovjetunió építésének kez­detekor a célok és az eszkö­zök lehető legteljesebb össz­hangját. A szocialista terv- gazdálkodás, a szocialista ter­vező munka lényege ' nem is más, mint ennek az össz­hangnak a keresése, megte­remtése, ellenőrzése és fenn­tartása. A tervezés módszerei és eszközei — a szocialista ter­vezés tudmánya — a szocia­lizmus építése során hallat­lan mértékben fejlődött. Kü­lönösen a második világhá­ború után, a szocialista vi­lágrendszer megszületését követően gyorsult fel a ter­vezés tudományának és esz­köztárának fejlődése. Érthe­tően, hiszen (és nem kis rész­ben éppen a szocialista ter­vezéstudomány kibontakozá­sa révén) egyre gazdagabb társadalmak és egyre össze-4 tettebb gazdasági élet to­vábbfejlődését kellett a ter­vekben megszerkeszteni az időközben főként a KGST- tagországok között egyre job­ban , elmélyülő nemzetközi munkamegosztással is szá­molva. A tervezőket éppen a gyors és jelentős társadalmi és gazdasági fejlődés állította mindig új, s_ egyre nehezebb feladatok elé, hiszen egyre nagyobb társadalmi, népgaz­dasági értékek sorsáról, újra- teremtődéséről, gyarapításáról kellett dönteni (minden egyes új tervidőszak előtt), egyre nagyobb teljesítőképességű ipar és mezőgazdaság mun­káját kellett megfelelő pá­lyán tartani és töretlenül fej­leszteni. Ezt a munkát az utóbbi három évtizedben a magyar tervezők is, sok sikert elérve, magas tudományos szinten végezték. A tervezés mód­szertanának fejlesztésében, a szovjet tervezéstudomány ta­pasztalatainak és a baráti szocialista országok tervezési megoldásainak felhasználá­sával nem is egy új, jó, a KGST-országok tervezési szakemberei körében elisme­rést kiváltó megoldást dol­goztak ki, vagy például hasznos javaslatokat a nem­zetközi tervegyeztetésekhez szükséges szintézisek elvég­zéséhez. A magyar tervezőgárda (a baráti szocialista országok tervhivatalaival szoros együtt­működésben) a haladásnak — különösen az utóbbi két év­tizedben — mindig a megfe­lelő irányát és tempóját je­lölte meg. Erre az utóbbi évek szolgáltatják a legújabb bizonyítékot. Közismert, hogy a tőkés világgazdaság fejlő­dése az utóbbi 2—3 évben megtorpant, válság alakult Ki, s ez egyértelműen még nem zárult le. A tőkésországokat sújtotta az infláció, a munka­nélküliség, növekedett a lét­bizonytalanság. A szocialista közösség ■ or­szágaiban a létbiztonság szi­lárd, az életszínvonal vagy a gazda.ág íe'lődése nem tor­pan meg — kissé szerényeb­ben alakult. Vagyis a terve­zés legfőbb feladatát ponto­san ellátva: a célok és esz­közök összhangját ezekre az évekre is sikeresen, fenntar­totta. A tervgazdálkodás most 30 esztendős jubileumára (ha­zánkban a szocialista tervezés gyakorlata 1947 augusztusá­ban indult, az Országos Terv­hivatal felállításával) a ter­vezés korszerű, jó hatásfokú rendszere alakult ki: a rövid, közép- és hosszú távra (1—5— lő évre) szóló, egymásra épü­lő tervek rendszere, amely­ben a népgazdasági, ágazati és vállalati tervek szoros kap­csolata és kölcsönhatása va­lósult meg. A különböző szin­tű és időtartamú tervek kap­csolatának. egymásra épülé­sének magas színvonalát, a szocialista tervezés egységet jelzi, hogy az utóbbi 6—8 evben mind a népgazdasági, mind a vállalati programok tér-'szerűsége jelentősen ja­vult. az elkészült tervek egy- rt por tor,abban valósulnaK meg. Mindez az utóbbi két évti­zedben különösen egyenletes fejlődés, a jó társadalmi köz­érzet, az emberek bizton­ságérzete, nyugalma — a ter­vezési szakemberek jó mun­káját is dicséri: a nemzeti erőforrások és a nemzeti vá­gyak egységbe szerkesztésé­nek pontos mérnöki munká­ját. Gerencsér Ferenc folyosótakarítást is vállalt. Ilyesmire tulajdonképpen nincs szükség. Hiszen ezt a munkát sokkal eredményeseb­ben elvégzik azok, akiket a gyár külön ezzel a feladat­tal megbízott. Konkrétan fel­soroljuk, miket tudunk fenn­tartás nélkül elfogadni tár­sadalmi munkaként. Ilyen többek között a kommunis­ta rríűszak, a munkaidőn túli tervezői munka, bölcsődék, óvodák építése. — Csak a munkában akad­nak látszatvállalások? — Az az igazság, hogy né­ha a kulturális programban is felbukkantak. Úgy véljük, ma már nem elegendő vál­lalás például; az újságok elő­fizetése, a könyvtárba való beiratkozás. Kétségtelenül élményt nyújt egy jó foci­meccs, s nem^vagyunk elle­ne, de kulturális vállalásként azért még nem értékelhető. Régebben is szerveztünk ki­rándulásokat, s néha bizony megtörtént, hogy egy-egy munkatársunk mélyebben a pohár fenekére nézett. Sze­retnénk elérni, hogy a - kirán­dulások —, ha nem jön köz­be semmi — az előre meg­beszélt, érdekes program sze­rint bonyolódjanak le. — Hogyan kívánják, tar­talmassá tenni a kulturális életet? — Az olvasómozgalom szá­mára összeállítottunk egy jegyzéket az általunk aján­lott művekből. Célunk, hogy a brigádtagok élményszerűen vegyék birtokukba az alko­tásokat. Jó lenne, ha az ol­vasmányokat külön brigád­összejöveteleken ismertetnék egymással, és vita közben formálnának róla véleményt. Célszerűnek látjuk, ha a szín­házba magukkal hívják a népművelőt is, hogy a látot­takat sokoldalúbban tudják megvitatni. Ezzel kapcsolat­ban meg kell jegyeznem, hogy bár a cirkuszi, vagy a varietéelőadás is lehet em­lékezetes, mégsem mérhető egy színházi előadás mércé­jével. Ezért szeretnénk, ha főként színházlátogatást szerveznének brigádjaink. — Lesznek-e „házi" prog­ramok? — Természetesen. Előadá­sokat, író-olvasó találkozókat szervezünk, méghozzá úgy, hogy mindig más-más brigád tölti be a házigazda szerepét. Újjáalakítjuk az énekkart. Ebben kiváltképp számítunk a brigádok segítségére. Re­méljük, lesznek vállalkozó ta­gok. Előadássorozatot indítunk Brigádvezetők klubja címmel, amelyen a szakmai és a ve­zetői ismereteket kívánjuk bővíteni. Az ezen való rész­vétel is versenyfeladat. Szin­tén a vállalásban kell megad­niuk a brigádoknak, hogy, akik nem járták ki az álta­lános iskolát, hányán látnak a tanuláshoz. Erre különben minden lehetséges támogatást megadunk. Nagyon örülnénk, ha ^ brigádtagok is bátoríta­nák társaikat. Hiszen a mű­velődési programmal sem a látszatvállalásokat, a naplóbe­jegyzéseket kívánjük szapo­rítani, hanem szorgalmazzuk, hogy az emberek ismerjék jobban a világot. —molnár— Üj berendezéssel gyarapodott szerdán a Nógrád megyei Sü­tőipari Vállalat salgótarjáni kenyérgyára. Ennek segítségé­vel a kenyér készítéséhez szükséges alapanyagok — liszt, sóié, élesztő — zárt rendszerben jutnak a gyár­tósorra. Jelentős előnye a Sü­tőipari Kutató Intézetben ter­vezett űj berendezésnek, hogy számottevően megköny- nyíti az, anyagmozgatást, ez­zel egyszerűsíti az üzemszer­vezést, javítja a munkafelté­teleket. A legfőbb szempont, hogy automatikus adagolás­sal az alapanyagok aránya pontosan betartható, így az új technológiának köszönhe­tően — amit egyébként Nóg­rád megyében elsőként, s az országban is kevés helyen al­kalmaznak —, még jobb ke­nyér kerülhet az asztalunkra. Képünkön: Nyerges József művezető és Katona István csoportvezető ellenőrzi az új technológiával készült kenye­ret. — kj — Műszaki tanácskozás az ötvözetgyárban Mindenkire kőtelező a jegyelem Jól sikerült féléves műsza­ki tanácskozást tartottak a napokban az ötvözetgyárbarj. A tartalmas és részletekre ki­terjedő előterjesztések és hoz­zászólások alapos felkészült­ségről tanúskodtak. Az aktív, kérdésekben gazdag tanácsko­zást dr. Tamáskovics Nándor igazgató nyitotta meg. Beszá­molójában érintette a gyár első féléves termelési és gaz­dálkodási tevékenységét, majd a következő időszak felada­tairól szólt. —- A vállalat mérlegét jú­lius 23-án fogadta el a PM bevételi igazgatósága. A ter­melés, illetve az értékesítés a tervidőszakban egyenletes fej­lődést mutat. Az éves terv feszített célkitűzéseket tartal­maz a szilícium alapanyagú ötvözőelemek gyártásánál, mi­vel a II. üzemnél alacsony volt a rendelésállomány. Az éves ferro-vanádium igény még mindig a tavalyi szint alatt van, és ez hátráltatja a termelési értékterv előnyös korrigálását. Annak ellenére, hogy az 159 millió forintos féléves termelési tervet közel három százalékkal (ami négy­millió forint) túlteljesítettük, egyes gyártmányoknál lema­radások vannak. Ennek oka a váratlan meghibásodásokból eredő termeléskiesés. Ezért következetesen érvényt kell szerezni a technológiai felada­tok időben történő megvalósí­tásának. a fenntartási munka tervszerűségének, a szervezési és technológiai színvonal fo­lyamatos emelésének. A gyár gazdálkodásának eredményes­ségét javítja a készletgazdál­kodás megszervezése, a szállí­tás és rakodás gépesítése. A pénzügyi eszközök hatékony felhasználását, a beruházá­sok átgondolt megszervezé­sével kell biztosítani — mon­dotta. Ezt követően Hudák Lajos termelési osztályvezető rész­letesen értékelte az első hat hónap gazdasági munkáját. Kitért az ötvözőanyagok ter­mékszerkezetének változására és elemezte a többletterme­lést eredményező feladatokat. A már hagyományos ferro- szilícium, fémszilícium és ferrowolfram mellett új ter­mék a szilícium-alumínium- kalcium-titán komplex ötvö­zőanyag, melyet a gyárban dolgoztak ki. Ebből 40 ton­nát termeltek, melynek értéke egymillió-kétszázezer forint. A Győri Rába Vagon- és Gép­gyár járműprogramjához kap­csolódva terven felül 210 ton­na 15 százalékos ferroszilíci- umot gyártottak, amely két­millió forintot jelentett. Az első fél évre tervezett húsz tonna ferrowolfram helyett ennek dupláját készítették és szállították el az ötvözetgyá­riak. Anyag- és energiafelhaszná­lásból közei kétmillió forintot takarítottak meg. Az első üzem két kemencéjénél a szál­lítás és adagolás gépesítésével — amelyet szintén önerőből Százhuszonötezer hektárra elegendő vetőmag Másod- és tarlóvefés a gazdaságokban Az aratás a gazdaságok döntő többségében befejező­dött, s így lehetővé vált a felszabaduló területeken a tarlók ismételt felhasználása; országszerte dolgoznak a ve­tőgépek. A gazdaságok " má­sodvetésekkel is igyekeznek újabb takarmányokhoz jutni. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat 125 ezer hektár bevetéséhez elegendő készletet biztosított. Ez na­gyobb a tavalyi lehetőségek­nél. Különösen nagy az ér­deklődés a napraforgó iránt, ebből a növényből már ki­fogytak a készletek, s helyet­te más növényeket ajánl a vállalat. Kelendő .volt az olaj repce is, amely nagy ta­karmánytömeget ad, s ennél fogva a gazdászok jól haszno­síthatják. Van elegendő kuko­rica-vetőmag; a vállalat több mint 50 ezer hektár elvetésé­hez biztosított szaporítóanya­got. Különösen szívesen vá­sárolják a korai érésű és siló­termesztésre is alkalmas be- ke kukorícahibridet. de egyéb középérésű fajták is kedveltek az üzemekben. Ta­karmányborsóból is kielégí­tik az igényeket. Kelendőek a kertészeti nö­vények vetőmagjai, mintegy 12 ezer mázsa vetőmagból szolgálják ki a vásárlókat, ez a készlet 30 ezer hektárra elegendő. A másodvetések sokfelé az országban már szemmel látha­tó eredményt hoztak: a hét eleji esőzések nyomán kizöl- dült a határ, a fiatal, zsen­ge növények erőteljes növe­kedésnek indultak. Jól jött az eső azoknak a gazdaságoknak is, amelyek a talaj kiszára­dása miatt eddig nem tudtak megfelelő magágyat készíteni a vetéshez. Az esőzések nyo­mán most alkalom lesz a gyorsított vetésekre. A to­vábbi igény kielégítésére a vetőmagvállalatok raktárai felkészültek. készítettek — jelentősen meg­könnyítették a kohászok ne­héz fizikai munkáját. — A nyereségtervet 8,6 mii-1 lió forint helyett 12,5 millió forintra teljesítette a gyár — kezdte dr. Barton József, gaz­dasági igazgatóhelyettes. — Az alapanyagok szabadárasak, a termékek egy része kötött­áras és ez elég nehéz gazda­sági helyzetet teremtett, ami a második fél évben óvatos­ságra inti a vállalat vezetőit. — Az 54,7 millió forintos forgóeszköz-állományt a mé­rési időpontra az előírt kész­letszintnek megfelelően húsz­millió forinttal kell csökken­teni. Ez meggondolt, szigort' és fegyelmezett anyaggazdál­kodást követel. A béruházá- soknál fokozottan figyelembe kell venni a pénzügyi kere­teket. — Mivel az anyagárak fo-1 kozatosan emelkednek és kö­zel hét éve állandó a forgó­eszköz-állomány ezért azt . a következőkben középlejáratú bankhitellel kívánjuk növelni. A beszámolók után pezsgő hangulatú hozzászólások jel­lemezték a tanácskozást. Kér­dések, javaslatok, ötletek hangzottak el gyors egymás­utánban. Így, a belső infor­mációs rendszer szélesítéséről az üzemek közötti hatékopy együttműködés érdekében. Hiányosságként vetették fel a szocialista brigádok közötti munkaverseny értékelésének nem megfelelő voltát. Miskolczi István, a pártve­zetőség titkára az eredmények mögötti hibákat ecsetelte es rámutatott arra, hogy a gyár­ban több a tennivaló, mint amit elértek. Továbbá a mun­kafegyelem nemcsak a fizi­kai dolgozókra, hanem a köz­vetlen vezetőkre is érvényes. Javaslat hangzott el a ko­hók páncéljainak kijavítására és egyéb műszaki fogyatékos­ságok megoldására. A tanácskozást a kérdések­re, javaslatokra adott válá- szokkal zárta dr. Tamásko­vics Nándor igazgató. Az elhangzottak a kedden kezdődött termelési tanácsko­zások előkészítését segítették, ahol a dolgozók a közvetlen munka tapasztalataival kiegé­szítve a vezetőkkel közösen határozzák meg a második fél év legfontosabb teendőit. — békési — NÓGRÁD - 1977. augusztus 3., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents