Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
Szomszédolás... Bizony, olyan ez a Hlatkv, a sokak által ismert és közkedvelt üdülőhely, mint egy paradicsom. Egy vad paradicsom: égnek törő fenyők hajladoznak a havasok felől leszaladó szélben, hegyi patakok csobogása harsog a keményre csiszolt sziklák között és körül a hegyek is mint" ha figyelmeztető ujjként intenének az ember felé: vigyázz! Mondom is Sarkadi Jánosnak, aki az üdülőtelep igaz-, gatói beosztásában is inkább gondos gazda: — Kemény dolga lehet itt télen. — Elmosolyodik csak, s legyint, mintha mondaná: megszokta ő már... Az ezerszáz méter magas Bikov-hegységet is, meg a két—három méteres nagyhavakat is, ami, igaz, a múlt télen „gyengén borította csak a földet:” alig volt százhatvan centis... Meg ötéves igazgatósága alatt belerögződött már annak tudása is: hogyan kell megoldani a vendégek ellátását, és, hogyan kell minden jóval marasztalni őket —, hogy újra meg újra Visszatérjenek. Mert — lehet, ismételgetem az egyszer itt volt embert ismét visszacsalogató hely ez a Hlatky, a filakovói — füle- ki — KOVOSMALT-gyár üdülője, itt, bent a szlovák „Paradicsomban.” A „Paradicsom” gazdája Mai hontmcniárun** — Vissza is térnek hozzánk újból sokan — mondja az ősz hajú, igazgató. — Csodás itt a tavasz, szép a nyár, emlékeket ébreszt a színpompas ősz és a tél... Igen, a tel, talán minden közül is a legkedvesebb. A ZIM salgótarjáni gyárának dolgozói 1973 óta üdülnek itt a szlovák hegyek között, Hnustyától nem mesz- sze, s Fülektől is mindössze hatvanöt kilométerre. — Az idén már eddig közel kétszáz tarjáni töltött itt nálunk el több-keveseob időt — lapoz bele statisztikájába az igazgató —, de a júliusi és a szeptémberi hónapokban is javarészt a ZIM tesiver- gyár dolgozóié volt, illetve lesz az üdülőtelep. — Sok vendége van? — Bizony van... Csak az Idei első fél évben — hajt egy lapot a füzetben — öt" ezerszázan fordultak itt meg. Annyi egyébként is az ide jelentkező, hogy már hónapokra előre „megtelt a ház”, egyetlen szabad agyat sem igen tudnék biztosítani. — Varázsa van Hlatkynak? — Az... A csend, a tiszta levegő, s a hegyek nyugalma. Kell-e ennél több? — No, meg télen a sízés... — Igaz... És a nagy túrák... Tavaly csináltattunk Itt egyébként, pontosan velünk szemben — mutat ki az ablakon — egy kétszáznyolcvan méter hosszú sífelvonót. Mert az is kell. Egyébként ki is világítható, úgyhogy, aki kívánja, akár éjszaka is csúszkálhat kedvére. — Szeretik a havat. — ... Inkább csak a vendégeket. .. Tudja, elmennek ■ innen az errefelé lakók lejjebb, ahol kevesebb baj van a hóval. Nem öröm ez nekik: belefáradás csak... Múlt évben is október tizedikén leesett már az első hó és hús- vétkor még nyugodtan léhe- tett síelni. — És az igazgató? — Engem nem bánt a tél. szeretem. Bár több a gondom de hát itt mindenre előre kell számítani. Csak így lenet mosolyogva búcsúztatni a vendégeket. .. —Biztos hegyi ember. . — Dehogy is, kérem: Fi- lakovón lakom, más szóval, havonta egy alkalommal hazamegyek a családhoz. Borovicskát tölt az apró poharakba, jó erdei ízűt, és hallgatunk egy sort. Kintről a nyitott ablakon át csípősen vág be a szél („Éjszaka alig öt—hat fok volt” — mondja) és a gyerekek zsivaján át is hallani a fenyők suhogását. A hegyen túl, három kilométerre is alig, igen, ott ered az Ipoly. .. Karácsony György ff Mélyről jött” szavak ' 'Ä kányási bánya mélyében kuporogtam a 2—MKE önjáró front hidraulikus támjai között. Körülöttem vezetékek kuszasága, vaskos acélhengerek, fölöttem fémlemez. Mócsány József, 31 éves vájár a kaparószalagon jött, s lámpájával pásztázva a vasoszlopok között egykettőre megtalált. Karcsú, izmos fiatalember. Mióta vizsgát tett — vagyis 1964 óta — a bányászattal kereste a kenyerét. A katonai szolgálat után Kányásra került, attól fogva ebben a bányában dolgozik. Tizenhárom esztendő 3—400 méterrel a föld alatt keménnyé kovácsolja az embert. Legalábbis igy gondolnám. Mócsány József arcán keménység mellett derű látszik, s alig venni észre, hogy már jó pár óra eltelt a műszakból. — Szereti a vájármunkát? Mintha meglepődött volna a kérdéstől: sokáig csak mosolyogva nézett. Már-már firtatni kezdtem, mikor felelt. — Mit mondjak?... Szeretem hát. Elmesélte, hogy ebben az évben igen sok munkájuk volt. Többször jöttek be túlműszak- ba, s a napokban fejezték be a 2—MKE önjáró front átszerelését. Ez utóbbi kivált gyors munka volt, országos rekordidő alatt sikerült befejezniük. — Ez a szakmám, nem pályázom máshová. Sofőrnek szegődhetnék, de meg se fordult a fejemben. A tanulóidőt beleszámítva 17 éve ezt csinálom, hozzászoktam. Higy- gye el, ilyenkor már az ember nem nagyon kívánkozik „kifelé”. Sok olyan van, aki elmegy, de aztán visszajön — hogyha tud. — Nehéz munka? — Nehéz. Ez az új gép nagyon jó, sokat segít, kevesebben is többet termelünk, de azért még nehéz a munka. Azok közé tartozik, amiket nagyon meg kell fizetni. — Jól keresnek? — Őszintén szólva, nem vagyunk megelégedve. Átlagban 5200 forintot viszek haza, de ebben már a túlműszakok is benne vannak. Korábban a főaknásszal beszélgettünk. Mondta, szerinte az a fontos, szokja meg az ember, hogy fölötte 400 méter föld van. — Én ezt gyorsan megszoktam — legyint Mócsány József. — Nekünk már ugyanolyan, mintha külszínen dolgoznánk. Nem félünk semmitől. — Rossz hatással van-e a bányászokra, ha egy bányászbalesetről hallanak hírt? — Hát eléggé megrendíti az embereket. Keserűen fogadjuk, még akkor is, ha nem bányásszal történt. Akinek ez napközben az eszében van, az fél is. De idelent már nemigen gondolunk rá. Annyi bizonyos: nagyon kell vigyáznunk egymásra is, magunkra is. Sokszor még azt is kétszer kell meggondolni, hová lép az ember! Mócsány József Pásztón lakik. Egy nyolcéves kisfiú, és egy alig másfél éves kislány várja haza a műszakok után. — Ha otthon vagyok, első a gyerek, a család. Van egy kis lugasom a kertben, ott is szoktam üldögélni, olvasni... Régebben futballoztam a pásztói csapatban, ma is szeretem a sportot, de meccsekre nemigen járok, mert nagyon beleélem magam, s túlzottan bosz- szankodom. Mikor a céljáról faggattam, kis gondolkodással csak any- nyit mondott: „A gyerekek egészségesen nőjenek föl.” Erős kézszorítással Búcsúztunk, s kikászálódván a bá- nyatámok közül, ellenkező irányban indultunk el a kaparószalagon. Pár perc múlva újra föl- dübörgött az önjáró front maróhengere. Azt mondják, nagyon erős gép. Jól szolgálja urait, a bányászokat. — molnár — A napos oldalon MI KÜLÖNBÖZTETTE meg az alkotmányunk ünnepének előestéjén átadott új Ipoly Bútorgyár építését a többiektől? A kérdés nem szónoki, mert a válasz megcáfolhatatlan és követendő tényeket közöl. Az egyik: a határidő betartása. A másik ^módosított költségvetésen belüli építkezés megvalósítása.' Ebben az esetben nem történt semmi különös, csupán a beruházásban érdekelt felek mindannyian megtették a magukét. Egy akarattal, a bürokratikus módszerek kiküszöbölésével azon fáradoztak, hogy bebizonyítsák: így is lehet beruházást megvalósítani. Tegyük hozzá: így kellene mindig. Figyelembe véve a magunk mögött hagyott esztendőket, bizony elég gyakran kényszerültünk olyan fogalmazásokra egy-egy építkezés során, hogy három hónappal, fél évvel, vagy még ennél nagyobb késéssel adták át a régen várt, termelést segítő, gyorsító, vagy a szociális, kulturális körülményeket javító létesítményeket. Pedig ezeken is jórészt azok a vezetők és munkások tevékenykedtek, akik esetenként határidőre adtak át különböző beruházásokat. A lemaradás okát az egyik tégi magyar közmondás szerint. — végén csattan az ostor — az építőktől kértük számon, holott amíg hozzákezdtek a munkákhoz, sőt azt követően Is, saját hibájukat, mulasztásaikat, következetlenségeiket sem feledve, nagyon sokszor az előkészítésben résztvevők munkájának gyengeségeit, felületességeit, megalapozatlanságát is az ő rovásukra írták. A közvéleményben aztán nem maradt meg más, mint az, hogy az építők már megint csak ígértek. Az egyoldalúság, az önkritikátlanság miatt aztán az építők is visszadobták a labdát, mivel a tárgyalóasztal másik felén sem makulátlan munkát végző embérek ültek. Ebben az évben viszont megtört a jég. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — meghatározók a megye fejlődésének alakulásában —. a korábbi elég tartósnak ígérkező hullámvölgy után egyenesbe hozzák hajójukat. Az első fél évet sikerrel zárták, s úgy néz ki, hogy a termelés grafikonja, ha lassú ütemben is, de felfelé kúszik. Az előnyös változásoknak sók oka van. Közülük talán a legfontosabbról, az alkotó munkát segítő, a saját portán rendet csinálni akaró szemléletváltozásról. Az állami és tanácsi építők vezetői és dolgozói igen helyesen úgy döntöttek, hogy akkor van erkölcsi alapjuk szólniuk, ha.... Ennek megfelelően egy-egy feladatnál abból indulnak ki, mit és hogyan kell cselekedniök. miként tudják a lehetőségek határain belül jól megoldani vállalásukat. Ez szabja meg az üzem- és munkaszervezés követelményeit, a folyamatos termelés feltételeinek biztosítását, ehhez igazodik a vezetéssel kapcsolatos kívánalom, az anyagi és'erkölcsi ösztönzés mértéke és módja, valamint az ellenőrzés. S ennek ellenére sem sikerült mindig és minden úgy, ahogy szeretnék, ahogy eltervezték. A jobb, eredményesebb munka vágyát elősegíti a jó irányú tennivágyás, a bizosítani akarás, a cselekvés szelleme. így. elmondva, a változások oka nagyon egyszerűnek tűnik, pedig valójában jól összehangolt, mindenre kiterjedő kezdeti, de alapos munkáról van szó. AZ ÄLLAMI ÉS a tanácsi építők ebben az esztendőben eddig a napos oldalon vannak, jóleső érzéssel nyugtázzák eddigi sokat ígérő sikereiket, részben élvezik annak előnyeit, de ismerik az ezzel járó követelményeket, ezért egy pillanatra sem feledik: csak akkor tudnak megfelelni a velük szemben támasztott magasabb követelményeknek, akkor képesek még eredményesebben dolgozni, ha még jobban végzik azt, amit csak elkezdtek: tovább javítják a munkaverseny szervezettségét, tervszerűségét, hasznosítják a tartalékokat, megvalósítják a gazdálkodással kapcsolatos követelményeket. Ennek ad méltó keretet, tág lehetőséget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny. V. K. Nem érheti őket meglepetés Draga, de megeri A hegyek között kanyargó út mentén békésen legelésznek a szarvasmarhák, szemben Zetor ad udvariasait helyet a személygépkocsinak, a vezető még int is hozzá. Nyári csendélet ez a ceredi termelőszövetkezet birtokán. Benn a központban Motyovsz- ki István, a főkönyvelő éppen a mindenes, ott találni nála Szilágyi Bélát is. a gépüzemelő technikust. így, hét elején bőven akad megbeszélnivalójuk, mert a gazdaság erőgépeinek irányítása, az ágazatok közötti elosztása, ésszerű kihasználása a gazdálkodás egyik kulcskérdése. Annál is inkább, hiszen az üzemelés költségei elérik a 10 millió forintot, s ez már tekintélyes summa. 1 — A növénytermesztés gépigénye a legnagyobb. Általában előre egy hétre kérjük, hogy jelezzék, hol, milyen eszközre van szükség. DélBalassagyarmatról — messzi útra ■»ír \a A Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyára ebben az évben is termékei jelentős részét szállítja külföldre, a Szovjetunión kívül főleg tőkésországokba. A vállalt kötelezettségek időben történő teljesítésére, s a MÁV fuvarozói kapacitáshiányának ellensúlyozására, immáron harmadik hete kamionok hosszú sora áll a gyár előtt: naponta tizenötöt raknak meg szabadvezetékkel, s indítják őket távoli útjukra. Képünkön: a még üresen álló szállítójármüvek hamarosan termékekkel tele hagyják el a gyárat, s veszik az útirányt Olaszország és Irak felé. Bábel László felvétele utánonként még egyeztetjük, s aztán másnap reggel a traktorosok, gépkocsivezetők megkapják a feladatot — mondja Szilágyi Béla, s hozzáfűzi: — Az ágazat igazolja, hogy a gépek a kiszabott munkát elvégezték ... Ez azért fontos, mert a cerediek az idén már nagy hangsúlyt fektetnek a takarékos költséggazdálkodásra. Ezért például a legfontosabb és legértékesebb gépeken általában azok ülnek, akik megbízhatóak, bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani bármilyen körülmények között. Persze az ellenérzés sem marad el. — A gépek kihasználtságát, üzembiztonságát a helyszínen is vizsgáljuk. Ha alkatrész kell, gyorsan a géphez viszem, ne kelljen csepp- ségekért négyöt kilométert „üresen” közlekedni. Ilyenkor a figyelem mindenre kiterjed. Tavasszal például azért kellett szólni, mert az egyik vetőgépen hiányzott a faros — magyarázza a gépüzemelési technikus. — A traktorosokat igyekszünk érdekeltté tenni, hogy ne kujtorogjanak el, s igyekezzenek a hibák orvoslásával. A javítási órabér alacsony, nem éri meg állni, szöszmötölni. Az irányítást végzőket is próbáljuk ösztönözni. Ez még kísérleti stádiumban van. A munkabéralappal szeretnénk „megszorítani” őket, hogy például a kiszolgáló gépek időben a munkahelyen legyenek. Ha a megszabott bért túllépik, prémiumelvonás a következmény — magyarázza Mo- tyovszki István. Hangsúlyozza, hogy ez kezdeményezés, csiszolgatják, kíváncsiak, mi lesz á hatása. Addig mindenesetre már sikerült eljutni, hogy az ágazatok a munka minőségére is figyelnek, még azt is megmérték, a szántás mélysége eléri-e a kívántat. A cerediek erőgépparkja általában elavult. így kénytelenek tartalékolni is. Mert a Rába-Steiger egyszál magában még nem oldja meg a ta- lájmunk,ák végzését, hiszen nehézkes munkagépeket kapni hozzá. Házi gyártmányú szerkezetekkel próbálkoznak egyelőre, de a hatalmas monstrum nem egyszer szétr szaggatja. — A kereskedelem gyakran a tervszerűséget akadályozza. Itt van a Zetor 120-as esete. Tavaly munkagépeket vettünk, mert' azt kínáltak, most meg a Zetort nem kapjuk meg hozzá — kesereg a főkönyvelő. — Milyen módszerekkel törekszenek a gépek kihasználására? — Az üzemelemző feladata a nagy értékű gépek teljesítményének mérése, vizsgálata, s ennek alapján a szükséges javaslatok kidolgozása. Sajnos, ez még nem gyakorlat, ötletszerűen megy. Viszont a tehergépkocsiknál örvendetesek a változások. Nincs olyan fuvar, hogy visszafelé ne szállítana valamit. így értük el, hogy az egy tonnakilométerre jutó költség egy forint hatvan fillér alatt maradt... Sok minden nem a gazdaság vezetőinek igyekezetén múlik. Ha akadozik az alkatrészellátás, tehetetlenek. Pontosabban fogalmazva, már erre is kerestek megoldást. Mivel az állattenyésztés takarmányszükségletének megteremtése, biztonságos betakarítása létkérdés, hat darab Hamstfer-kocsit vásároltak. Csak négyre lenne szükség, de ha valamelyik vesztegelni kénytelen, a tartalék beugrik. Még így is megéri a „rátartás”, mert a betakarított takarmány értéke fedezi a többletköltséget. — Az idén milyen gépeket szereztek be? — Eddig három* és fél millió forintot fordítottunk a termelés technikai 'feltételeinek korszerűsítésére. Vettünk IFA tehergépkocsikat, MTZ—50-es típusú erőgépeket, kombájnt, kaszálógépet. A komplex gépesítésre törekszünk, amit a takarmánytermelés területén már csaknem elmondhatunk magunkról — válaszol Mo- tyovszki István. A cerediek a lehetőségekhez képest toldozgatják a gépesítés foltjait. A szempont továbbra is az, hogy a legfontosabból tartalékkal rendelkezzenek, mert akkor lehet alkatrészhiány, beszerzési nehézség, meglepetés nem érheti őket. Igaz, drága mulatság, de megéri a. termelőszövetkezetnek. Sz. Gy. NÓGRÁD - 1977. augusztus 25., csütörtök 3
