Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

I

Új tanév előtt v

a Boigozők Gimnáziumában

és Szakközépiskoláiban

Ferencz Imrével, a salgótarjáni Dolgozók Gimnáziuma és Szakközépiskolái igazgatójával az új tanév előkészületeiről beszélgetünk.

— Milyen iskolatípusokba lehet jelentkezni és, hogyan ítéli meg az érdeklődést?

— A korábbi évekhez hasonlóan iskolánkban továbbra is gimnáziumi, valamint építőipari, kereskedelmi, közgazdasági és közgazdasagi kiegészítő osztályokat indítunk. Valamennyi iskolatípusban megfelelő számú jelentkezőnk van, kivéve az építőipari szakközépiskolát. Itt sem a jelentkezők számával van gondunk, inkább azzal, hogy az előírt feltételeknek nem megfelelő személyek jelentkeznek. Ugyanis olyanok. is kérik ide felvételüket, akik nem az építőipari szakmákban dolgoznak, illetve nincs ilyen irányú szakmunkásképzettségük. Egyébként még szeptember 1-ig valamennyi iskolatípusban elfogadunk jelentkezőket. Jelentkezni lehet az iskolában, Salgótarjánban, a Rákóczi út 232. szám alatt, a Gépipari Szakközépiskola épületében.

— Ismeretes, hogy a Dolgozók Gimnáziuma és Szak- középiskolái intézmény jelenleg meglehetősen szűkös helyen működik. Várható-e változás e szempontból a következő tanévben?

— A Madách Gimnázium korábbi épületének — amelyben ezelőtt a mi iskolánk is működött — tavaly kezdődött meg a felújítása. E munkálatok előreláthatóan 1978. végére, 1979. elejére fejeződnek be. Addig iskolánk

elhelyezése bizonyos értelemben kedvezőtlenebb az előző évekhez képest. A Gépipari Szakközépiskola ugyanis nem tudta — és nem tudja — minden osztályunkat befogadni. így például az építőipari szakközépiskola hallgatói, a kohászati üzemek melletti Madách Gimnáziumba járnak. Értesülésünk szerint, a város és a megye illetékes vezetői foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy iskolánkat, amely a munkásművelődésben jelentős szerepet játszik Nóg- rád megyében, a jövőben jobb körülmények közé helyezzék.

— Körülbelül .milyen létszámú hallgató elhelyezéséről lehetne szó?

— Néhány adatot mondok. Gimnáziumban Salgótarjánban három első osztályt, Ho- mokterenyén egy kihelyezett osztályt szándékozunk indítani az új oktatási évben. Továbbá valamennyi más iskolatípusban, azaz a szakközép- iskolákban egy-egy új első osztály indítását tervezzük. Ez némileg kevesebbnek tűnhet a korábbiaknál, bár a jelentkezők száma nem csökkent. Ez azért vian, mert az új rendtartás előírásai szerint csupán hatvan fő fölött indíthatunk szakközépiskolában két osztályt. Iskolánk továbbra is körülbelül ezer hallgatóval foglalkozik. Nagyobb létszám befogadására, illetőleg okta- tására-nevelésére csak az új elhelyezés után kerülhet sor.

— Miben látja az új tanév legfontosabb feladatait?

— Erre röviden meglehetősen nehéz válaszolni. Ezúttal

mindössze néhányat emelnék ki legfontosabb teendőink közül, a teljesség^ igénye nélkül. Továbbra is mindenekelőtt a világnézeti, politikai és a közösségi nevelés feladatai maradnak előtérben az új tanévben is. Az eddiginél még többet kívánunk törődni például az osztály- és az iskolabizottságok működtetésével, az iskolaélet demokratizmusának fejlesztése érdekében. Az osztályfőnökök olyan tevékenységi formákat szerveznek a felnőttoktatás keretein belül, amelyek az ismereteket a gyakorlati életben, a munkahelyen felhasználható képességekké, jártasságokká fejlesztik. Többet kell nevelőinknek foglalkozni a hallgatók életkörülményei megismerésével, helyes időbeosztásuk megszervezésének segítésével, munkahelyi kollektívájukban betöltött szerepük és iskolai tevékenységük összehangolásával. Többet kívánunk foglalkozni az alkalmazásképes tudás és az önálló tanulás elsajátításával is, hogy csak néhányat emeljek ki az új tanév fontos feladatai közül.

★

Az 1977/78-as tanévben a tanítás szeptember 5-én kezdődik. Addig — augusztus 25- től — a javító-, pótló-, magán^, különbözeti és felvételi vizsgákat rendezik meg a Dolgozók Gimnáziumában és Szakközépiskoláiban. Augusztus 31-től pedig a beiratkozások folynak szeptember

4-ig.

I. E,

Mai tévéajánlatunk

Új fiókkönyvtár

' A balassagyarmati Madách Imre városi-járási Könyvtár Ipolyság és Patvarc után augusztus utolsó napjaiban harmadik fiók- könyvtárát nyitja meg Balassagyarmaton. Az új, közel háromezer kötetes könyvtárat a Rákóczi út 107. szám alatti műemléki épületben helyezték el, s feladatául a Kun Béla és a Nógrádi Sándor lakótelep lakóinak olvasnivalókkal való ellátását szabták. Ugyanitt a városi művelődési szervek és Intézmények helytörténeti ki- állitótermet rendeznek be, amelynek megnyitása a tervek szerint Balassagyarmat felszabadulásának Idei évfordulójára várható.

21.25: Művészeti magazin.

A művészeti magazin ezúttal Szombathelyre látogat, hogy bemutassa a 'Savária ünnepi heteket tártó dunántúli várost, annak elsősorban művészeti életét. Szombathely múltja igen távoli időkre nyúlik vissza: a római korban jelentős település volt, Savária néven. A mai Szombathely megbecsüli a régi emléket, példa erre a Közép-Európá- ban ritkaságszámba menő isis szentély, s a római romkert.

Ellátogatunk a két nagy magyar festő, Derkovits Gyula és Dési Huber István emlékmúzeumába. (A . műsorban megszólal Dési Huber özvegye is.) Szombathely és környéke több textilgyárral is rendelkezik. Ezért a város központja a kétévenként megrendezésre kerülő textilművészeti bienná- léknak, illetve a közbülső években — így 1977-ben is — megrendezett ipari textilművészeti biennáléknak. A bien- nálék jelentőségéről és a mostani kőszegi kamarakiállításon szereplő Droppa Juditról is hallunk a műsorban.

Végül egy jelentős kezdeményezésről: a város képtárat hoz létre, amelyre a pénzt a szombathelyiek közadakozásból teremtik elő.

Fülöp János:

0s ii EL Email LE

(Kisregény)

9.

' Ä lány magának is önt tejet, aztán, kenyeret vágna, de én lovagiasan kiveszem a kezéből (vesztemre, soha nem szeltem malomkövet lovassági karddal, itt minden ilyen nagy). Eszünk, közben jól megnézem magamnak. Szőkésbarna, a szemöldöke és a pillája sötétebb, a szeme világosabb, a haja kék szalaggal összefonva hátul, de nagyon ügyesen,\a két szalag egymást keresztezgeti. A nyakán a blúz a legfelső gombbal összefogva, afölött egy vastagabb rék- li, de nagyon feszül, nem is nagyon nézem, nem jó az ilyen korán reggel. A keze már este is tetszett, jó erős, de kerek, gondolom, minden házimunkát ő csinál, de nem formátlanította el a kezét, mint sok nőnek.

Dumálni kellene valahogy nem tudok belekezdeni, nem érzem magam biztonságban,

minden más, mint amit megszoktam. Süket alaknak tarthat, ülök itt, tömöm a majmot, s nem szólok egy szót sem, csak bámészkodók, mint a moziban. A konyhába belelóg egy nagykemence, a pitvarból fűthetik, igen fincsi meleg van, én a kemencepadkán aludtam, no, ilyet is csak múzeumban látni manapság. Van itt még az ablaknál egy asztal; a sarokban — mi más lehetne — lóca, a fölső éle faragott, de feketére vénülve: az ajtó mellett, a fán, borotvakés lóg, spárgán egy olcsó kézitükör, s valami sárgás, fura rongydarab, szalagok lógnak le róla — ahogy jobban megnézem, itt görbüljek meg, ha nem bajuszkötő! Bajuszkötő!

— Egyen még.

Lihegek, mint a tömött lúd.

— Köszönöm, nem • megy.

— Dehogynem! Nincs olyan magrakott szénásszekér, amire föl ne férne még egy-két

villával! — s lekanyarít egy jókora darab szalonnát, két napig lehetne aratni rajta.

Beleizzadok az evésbe, de legalább van időm kigondolni, milyen szöveget válaszszák.

Mert — vegyük csak sorra — a lány az én legjobb barátomnak a húga, ez egy. Itt csibészkedni nem lehet. Csak akkor lehet valamit csinálni, ha a lány is benne van a mókában, akkor fel van mentve az ember a lelkifurdalás alól. Kettő: tetszik nekem, tehát úgy kell kalkulálni, hogy ide máskor is visszajöhessek, ne kerüljem a szigetet még a térképen is az ujjammal. Lehet eső, lehet sár, de lehet szép idő is, arra is kell gondolni. Viszont — s ez a három — elég sok az akadály. Mert például milyen vagyok én a lánynál? Nem elég, hogy alacsonyabb vagyok nála pár centivel, alighanem könnyebb is, de itt van ez a tegnapi érkezés, még azt a nyomorult „csókolom”- ot se tudtam kimondani, ma meg, ahogy én fölébredtem... Lehet, hogy egy ilyen vidéki lánynál többet nyom a latban a kajak, mint a gógyi.

Gógyi! aztán honnan tudhatná, hogy van-e gógyim, amikor olyan intelligensen ülök itt szótlanul és zabátok, mint a címeres magyar ökör a jászol mellett!

Valami szellemes ötlettel kellene indítani. Nézem az arcát, megérzi a pillantásom, föltekint. Ilyenkor a legtöbb jankó elkapja a szemét, én viszont ráadok egy finom mosolyt és ezt közlöm:

4 NÓGRÁD = 1977, augusztus 25., csütörtök

Gyakorta mutatkozik be megyénk a tévé képernyőjén, sokszor hallatunk magunkról a rádióban s ilyenkor méltánytalanul keveset gondolunk azokra, akik a háttérben, a kapcsolóberendezések mögött, a technikai lehetőségeket megteremtve szolgálják a képet, a hangot. Egy-egy ilyen alkalommal pedig a műszaki szakemberek tucatjai, vagy talán többen is szorgoskodnak, hogy tökéletesen együtt álljon minden a közvetítéshez. A Nóg- rád megyei Távközlési Üzem dolgozói is szolgálatba lépnek ilyen esetekben, szabad telefonvonalakat biztosítanak, vigyáznak a zökkenőmentes kapcsolatra. Közülük az egyik Vrana Péter, akit együtt örökítettünk meg képünkön Dobos Józseffel, a tévé technikusával. Az egyik legutóbbi rádióműsor helyszíni közvetítése során dolgoztak együtt.- kj _ !

Litkei beszélgetés

Legélőbb közösség: a klub

Ha jó közlekedésű községek szűkös kulturális, szórakozási lehetőségeiről folyik a beszélgetés, vita, gyakran felvetődik a „ragyogó” ötlet: miért nem járnak be a közeli járási vagy megyei székhelyre? Csak buszra kell ülni, és... Hogy a megnézendő színházi előadásról, kiállításról, beat-hangverseny- ről hogyan szereznek információkat? Egyesek szerint ez is pofonegyszerű: munkába menet vagy munkából jövet az utcán ott virítanak a plakátok, sőt, ma már sok üzemben a hirdetőtáblára is felkerülnek, Könnyű tehát a bejárónak mindenről tudomást szerezhet Természetesen sok az Irreális, a rózsaszínben játszó ebben a gondolatmenetben. Hiszen nem ilyen egyszerű ez, nem oldható meg ennyire simán a kisebb községekből bejárók művelődése. És ami a teljességhez még feltétlenül hozzátartozik:

mindez nem esik egybe a valós

t— Ha lóllaktam, rögtön beszédesebb vagyok ám!

Mindjárt derül, örül mindednek, amin derülhet. Azt hiszem, az öreg Bibók nem nagyon kényezteti el tréfával.

— Egyen csak — mondja. — Van még a kamrában.

Ejnye, ilyesmit miköztünk nem szokás kibeszélni. Minek ezzel dicsekedni?, de ne akadékoskodjunk, itt más a világ. Féjretolom a tányéromat, s tempósan, ahogy a férfiak közt szokás, megropogtatom az első cigarettát. Rögtön észbe is kapok és megkínálom:

— Parancsol?

Akkorát nevet, majd elreped a szája:

— Kell a fenének az a

büdös bagó!

— Ez nem bagó, ez szivarka. Oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom — s kezemmel felrajzolok egy lenge ívet a levegőbe, ahogy színpadon láttam.

Nem érti, látom a szemén. Elfütyüljem neki?

Eszembe,jut, hogy nem láttam náluk rádiót.

Eszembe jut, hogy nem tudom, mi újság. Minden reggel sajtófoglalkozós van nálunk. Az ember tudja, mi van a nagyvilágban.

Rádiójuk nincs?

Megrázza a fejét.

— Igaz, villany sincs —

mondom.

(Folytatjuk)

Igényekkel. Egyrészt azért, mivel a bejárók amúgy is eleget buszozgatnak, munkából hazatérve igen kevesen térnek vissza egy kis kultúráért a városba™ Másrészt — és ez szintén nagyon fontos tényező — sok emberben él az igény arra, hogy falubeliekkel, ismerősökkel, kisebb-nagyobb közösségekben szórakozhasson. Klub, szakkörféleség, tánccsoport, énekkar, pávakör — hol melyik válik be — szolgálhatja ezt leginkább.

Litkén sem véletlenül a lég- élőbb, legtartósabban működő közösség az Ifjúsági klub. Persze, lehetne más is mellette. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó László népművelővel. Sok szempontból is illetékese és érintettje a művelődési lehetőségek és szokások, igények kérdéskörének és különösen a litkei helyzetnek. Idevalósi, hetedik éve könyvtárosa, negyedik éve klubvezetője, másfél éve tiszteletdíjas „kultúrigazgatója” falujának. Még valamit a bemutatásához: a felmerülő akadályok, nézetkülönbségek ellenére lelkesen, hivatásszeretettel csinálja ezt a munkát

— A klub 1973-tól működik programmal és működési engedéllyel. Igénylik a fiatalok — a törzstagsága 25—30 fő. Van egy másik, ugyancsak harminc körüli létszámú csoport, akikre az jellemző, hogy időnként bekapcsolódnak, időnként bírálgatnak... Az igények, az igényesség kérdéséhez hadd fűzzem saját véleményemet — ez a hétéves gyakorlat alapján alakult ki. Szerintem nem igaz, hogy az emberektől Idegenek ma a közösségi művelődési formák. Inkább,' az a helyzet, hogy ez az igény másképpen jelentkezik, mint 5—10 vagy 20 éve. Sokszor előfordul az is, hogy nem merik bevallani az igényeiket — azért nem jönnek az énekkarba vagy a tánccsoportba, mert nem jön a másik, vagy már nem divat.

— A klub ezek szerint „divatos” forma, avagy közel áll az igényekhez, a változóban levő életmódhoz. Kikből tevődik össze a tagság?

— Sokszínű — vannak fiatal szakmunkások, szakmunkástanulók, középiskolások, adminisztratív dolgozók.

— Így bizonyára eléggé eltérő programokat kívánnak. Hogyan lehet egyeztetni?

— A tervek, az éves klubprogram összeállításában öttagú vezetőség dönt, ők képviselik a véleményeket. De nem is az eltérő ízlés miatt vannak időnként nézeteltérések, viták, hanem a tizen- és huszonévesek közötti — szerintem egyáltalán nem „tragikus” — ellentétekből. Ügy érzem, ezek f nemzedékváltás természetes velejárói, nem kell felfújni. Sokszor mégis elrontja a hangulatot, ha például kirándulás előtt ilyen megjegyzés hangzik el: „Gyerekekkel megyünk?...”

— A KISZ-szervezetnek és a Che Guevara ifjúsági klubnak közös helyisége van. Ez mit hoz magával?

— Ez kényszerűség, jobb híján van így, mégsem probléma. Az az igazság, hogy a klub törzstagsága és a művelődési házat legtöbbet látogatók, a művelődésért legtöbb áldozatot vállaló fiatalok gyakran „fedik egymást”. Például a községi KISZ-titkár, Fekete István a színjátszók vezetője is egyben, ö, illetve a KISZ-es fiatalok segítettek abban tavasszal, hogy megrendezzük a három körzeti általános iskola (Litke, Ludányhalászi, Karancslapuj- tő)^ nyolcadikosainak több lépcsős vetélkedőjét Ady-ból és Mikszáthból, szeptemberben SZU-vetélkedőt tervezünk.

— Milyen állandóan működő csoport van még?

— Csak a Diósi József iskolaigazgató-helyettes vezette fotószakkör. Lelkesen készül egy műsorra a nemrégiben megalakított cigánycsoport, Ráróson már tánccal felléptek. Hetente kétszer próbálnak. Lehetne állandó közösség az énekkarból is. ök Rárós előtt két hónapig készültek Kiss Ágnes salgótarjáni ének—magyar szakos irányításával. Ha kapnának támogatást a helyi termelőszövetkezettől, ami biztosítaná, hogy ne csak évi egy-két alkalomra készüljenek, aztán semmi, hanem időnként felléphetnének, ebből jó csoport lenne. De a művelődési ház költségvetése nagyon csekély: A tanácsi támogatás 28 ezer forintjából húszat a bérjellegű tételek visznek el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, nincs „ráfi- zetési kockázat”. Több oldalról is elégedetlenek velem emiatt: a falubeliek mondogatják, Karancslapujtőn olcsóbbak a jegyek, az irányítóig ke- vesellik a kulturális rendezvények számát (ezek is általában ráfizetésesek, vagy éppen csak behozzák a költségeket). Gondolkodhatok: hozzak-e valamilyen műsort, vállalva a kockázatot, vagy inkább ne. Hiába, kicsi a vonzáskörzet is, nagyon kevés a pénzünk. Ha lenne anyagi támogatás, jobban tervezhetnénk új csoportokat és kulturális, szórakoztató műsorokat is. Ez nagyon kellene ahhoz, hogy itt helyben is választhassanak szórakozási, művelődési lehetőségek közül. G. Kiss Magdolna

\