Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
Jövedelmezősége miatt szívesen foglalkoznak mezőgazdasági üzemeinkben a mák termesztésével. Az érsekvadkerti termelőszövetkezetben is hagyományai vannak ennek a növény- kultúrának. amely fontos alapanyagokat ad a gyógyszeripar részére. Az idén „harmadosban” termesztették a mákot a vadkertiek, a szövetkezet adta a magot, elvetette azt. majd műtrágyázott, növényápolást végzett, a részesedést vállalók kapálták, egyelték a növényt, most pedig a szedés hárult rájuk. A Dezsdői-dűlőben Paulicsek Ignác és családja is szedte a termést, segítettek a gubógyűjtésben a rokonok, közöttük a kisdiák unokák, Paulicsek Péter és Imre is. — kj — Tervek az emberekért Összefűzi a mozaikot... r Ä falon kiterített, hatal- 1 más térkép. Lilás színű, sö- tétebb vonalak mutatják az utcákat, tereket, lakóházakat. Érdekessége, hogy nemcsak a már meglevők szerepelnek rajta, hanem a majdan épülők is. Iskolák, óvodák, üzletek, lakóházak, * széles utak, autóparkolók, orvosi rendelők. Mindez a tervezők elképzeléseiben él, félig elkészült, vagy már kivi teh tervvé alakult kisebb" nagyobb rajzokon. A falon levő nagy térképet Salgótarján általános rendezési tervének nevezik... SZÁZEZER EMBER Morvái Ernő, a városi tanács elnökhelyettese — Salgótarján múltjának és jelenének kitűnő ismerője — a nagy várostérképre pillant: — Éppen most dolgozunk az általános rendezési terv felülvizsgálatán. Nagy munka, elsősorban azért, mert pontról. pontra megnézzük, hol van szükség kiegészítésre, módosításra. Az élet és az igények haladnak, mi pedig igyekszünk a terveket ezekhez igazítani. Az elnökhelyettesnek nagyon igaza van. Az elmúlt tíz esztendőben sok minden, megváltozott a megyeszékhelyen. Üj városrészek nőttek ki a földből, ide csatoltak területeket. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ma már ötvenezer lakója' van Salgótarjánnak. Ök az állandó lakosok, de... — De? — Lényegében, még egyszer annyi van. Naponta húszezren ingáznak gyárakba, üzemekbe. Sok ezer az időszakosan idelátogató. Akik ügyeket intéznek, vásárolnak, rendelőintézetbe jönnek, vagy csak egyszerűen beruccannak a megyeszékhelyre. A tervek készítésénél, az üzletek, vásárlási lehetőségek kialakításánál velük is számolni kell. — Mikorra készül el a terv felülvizsgálata? — Ügy számítjuk, másfél éven belül. Eldöntjük — ez a tanács feladata lesz —, a város mely területeit érdemes és célszerű fejleszteni, hol épülhetnek lakások. Ehhez segítséget kapunk, mert az Építési és .Városfejlesztési Minisztérium országosan meghatározza a lakásépítés tennivalóit. EGYENKÉNT A VÁROSRÉSZEK Az elnökhelyettes a fali térképen mutatja a salgótarjáni elképzeléseket. — Az a célunk, hogy a város külső részein, beleértve az új lakótelepeket is, az ott lakó családok gyorsan, közel és kényelmesen, tudjanak vásárolni. A gyerekeknek legyen iskola, óvoda, lehetőleg bölcsőde is, hogy ne busszal cipeljék a szülők a kicsinyeket. Szükség van orvosi rendelőre, könyvtárra, művelődési lehetőségre. — Vagyis? — Ahol bizonyos létesítmények már megvannak, azokat fejleszteni szükséges, ahol mindezek hiányoznak, ott építeni kell. Ez nem megy máról holnapra. Bármennyire is tisztában vagyunk vele, hogy minél előbb meglenne, annál jobb. Biztató, jhogyi a város egyes részeit illetően, moza- ikszerűen, a szakemberek már elkészítették a rendezési terveket. Az összefűzést a nagy városrendezési terv adja meg. Van terve a Csizmadia útnak, a Hársfa utcának, a Gorkij-telepnek, Kemerowlakótelepnek, Se-' bajnak, Péeskő-dombnak, Erkel utcának. Legutóbb hagyta jóvá a végrehajtó bizottság Károly-akna . és a sugárút tervét. — Lényege? — A hatodik ötéves terv előkészítését kezdjük ezzel. Évekre szóló- elképzelések. Mondok egy példát. A városközpont építésének terve már tizenöt éve készült. Kisebb módosításokkal még most is ennek alapján dolgozunk. — Milyen elképzelések vannak a sugárút és Károly-akna fejlesztésére? — A sugárútra százötven lakást tervezünk laza beépítéssel, általában egyemeletes épületeket, sorházakat. Ká- roly-aknán többszintes házak épülnek, mintegy ötszáz lakás. Itt megmarad a családi házak övezete is. Gondot jelent, hogy a közműveket előtte súlyos százezrekért a városi tanácsnak meg kell építenie. Vannak még kolóniák, amelyek ha lassan is, de reméljük, mielőbb eltűnnek. SZÉPSÉG ÉS KÉNYELEM A salgótarjáni általános rendezési terv legfontosabb célkitűzése, hogy szépen, a kor követelményeinek megfelelően alakuljon és épüljön tovább a munkásváros. A kényelmet szolgálja, hogy a legfontosabb dolgokat helyben találják meg az emberek. Annál is inkább, mert a munka, a tervezés, az. építkezés az itt élő emberekért van. Csatái Erzsébet Mikor megérkeztem, Kris- ton István, a szakszervezeti bizottság titkára fogadott. A szocialista brigádok munkája felől érdeklődtem, ő készségesen válaszolt minden kérdésre. A szoba csendjében élesen vésődő szavak megtörték. a kora reggel csendjét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett felajánlásokról váltottunk szót. — Adminisztratív területen dolgozó brigádjaink kiemelkedő eredményeket értek el. Különösen a közgazdasági osztály Vajda Imre nevét viselő szocialista brigádja bizonyította, hogy nem véletlenül nyerték el kétszer az arany koszorút és tavaly a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Az idei felajánlásaik javát már most teljesítették. A Volán szervezte vetélkedőkön mindig indulnak egy-két csapattal. Igazi versenybrigád — mondta. Az üvegablakos ajtón belépve író- és számlázógépek kattogása hallatszott. Mikor elmondtam, mi járatban vagyok, díszes brigádnapló került elő. — Gazdasági vállalásaink közvetlenül nem érezhetők, mivel adminisztratív’ területen dolgozunk — kezdte Vincze Gyuláné brigádvezető. Testvérkapcsolatok A határon tűi is zománcoznak... AZZAL FOGAD PRINCZ László, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság filakovói — füleki — KOVOSMALT elnevezésű gyárának szociális igazgatója, hogy Nógrádban ugyan mór régóta kózismeit vállalatuk és a salgótarjáni tűzhelygyár (pontosabban a ZIM salgótarjáni gyára — A Szerk.) közötti1, „legújabfcko- ri kapcsolat”, de nem ártana szót ejteni a régebbi múltról sem. Már csak azért, mert ez némiképp érzékeltetné: nem csupán egyszerű felvett kapcsolat az övék, lényegesen több annál. Haj’ottam a kérésére, főképp azon megfontolásból, mert jómagam előtt is felig- meddig homályos volt a határon innen s túli gyár közötti jó viszony kialakulása. Pedig olyannyira sokat hallottunk róluk már... Mondom, helybenhagyólag bólintottam Princz igazgató kérésére, aki jegyzetbe sem lapozva, csak úgy fejből futott végig rövid idő alatt a huszadik század hét évtizedének történésein. Természetesen, csak a gyárakról beszélt — az övékről, s a mi ZIM-ünkről —, mert egyébként éjszakába nyúlt volna látogatásunk. Mint egy szakavatott mesélő, akire igencsak odafigyelnek, kezdte mondókáját azzal, hogy a füieki zománcgyár 1906-ban bocsátotta ki első termékeit. Nagyon sok tarjáni, sőt, nagybátonyi, kisterenyei is dolgozott ott akkoriban, s így nem csoda, hogy a hajdani, majd az ugyanazon gyártási profilú Hirsch-gyár beindításához innen, tőlük kértek szakembereket. Nagyon sok füleki segített az új taijáni gyár első botladozó lépéseit biztossá tenni... No, és viszont — ami immáron történelemkönyvek lapjain olvasható — Nógrói megyebeli ott dolgozók is hathatósan segítették füleki munkatársaikat az 1936-os „Nagy Sztrájk” megszervezésében és véghezvitelében... Nem természetes, de érthető: a kapcsolatok újrafelvéte- le jó néhány évet váratott magára. 1952. körül — Princz László jól emlékszik, azután, hogy Sztálin születésnapja tiszteletére a tarjáni ZIM- ben átadták Közép-Európa, akkor legmodernebb számba vett öntödéjét — segítették ki egymást először, a háború után. A tsrjáítiak öntvényt, a fülekiek samottot küldtek. Megszakítja egy cigaretta- rágyújtásnyi időre a gondolatsort, s, ahogy mi magyaroit borunkkal, ő sörükkel dicsekszik. Friss is, hideg is, habos is. Saját maguk készítette hamutartóba tesszük le cigarettánkat, mert ez a füleki KOVOSMALT olyan, mint a nagy ZIM: gyártanak fűtő- és főzőberendezéseket, zománcedényeket, konyhai kisgépeket, s ki tudná felsorolni, mi mindent még. „A losonci járás legnagyobb üzeme vagyunk — szólal meg Princz László —, közel ötezer embert foglalkoztatunk.” Nagy gyár ez. bizony. Öntödéjük a salgótarjániak által oly annyira óhajtott nyugatnémet DISAMATIK-be- rendezéssel működik, . csupa modern, s nem utolsósorban roppant termelékeny. (S csupán zárójelben jegyzi meg az újságíró, mert ez ott nem került szóba, hogy a füleki tapasztalatok alapján rendelték meg a salgótarjániak is azt a bizonyos „dizamati- kot”. És ahol már megvan a megszerzett tapasztalat, ugyan miért ne adnák tovább...?!!) ISZUNK ÉGY KORTY sört, s ide-oda csaponganak gondolataink. A szociális igazgató — no nem azért, mert vele szemben, > mellettem ül a ZIM salgótarjáni gyára nagyüzemi pártbizottságának titkára, Sándor László — azzal folytatja a félbehagyottnak is tekinthető gondolatsort, lt°gy: „Jelenlegi kapcsolatainkat, amik oly természetesek és oly hétköznapi számba vehetők már, három részre osztanám. Szakmaiakra, politikaiakra és szociális jellegűekre.” És időt sem hagyva a példák kérésére, mondja, hogy 1960 óta szinte minden évben találkoznak egymással, a két gyár szocialista brigádvezetői és tagjai, tapasztalataiét cserélnek a munkásőrök, a gyárak vezető szakemberei. Persze, a vezetők — az ő nagyobb lehetőségeik — „kaparták ki a parázsban .régóta szunnyadó gesztenyét”, minek folytán — talán ismételgetés számba megy, ha leírjuk: sokan a gyárakból ' úgy járnak már a másikéba, mint haza. Ismerik egymás gondjait: megbeszélnivaló akad bőven, hiszen a zománcozás, és a különböző fűtő-, főzőberendezések gyártása szinte nap mint nap ad valami megbeszélni-, vitatni- valót: no meg barátként üdvözölik egymást, akik ebbe, vagy a füleki gyárba érkeznek. És ez is nagyon fontos, nem tudom, nem a legfontosabb-e? Szép, megható történetet mesélt a búcsúzás perceiben Princz László' .igazgató. Járt nálunk néhány évvel ezelőtt egy szovjet alezredes — édes-aranyos-kedves, idősszámba vehető ember volt. aki elmesélte: bátyja, az orvos- kapitány; a harcosok ezreinek legendás hírű gyógyító, csaknem a béke első napján: 1945. május elsején halt meg a szomszédos Magyarországon, egy Szombathely nevű város közelében. „Hogy szerettük egymást” — révedezett el az öreg alezredes. Nem. nem mondta ki, legalább a sójáról szeretne egy képet: hallgatott. A fülekiek azonban felvették a tarjáni ZIM vezetőivel a kapcsolatot.... És néhány nap múltán ott állt az ősz hajú alezredes a Szombathely melletti Náraiban, testvérbátyja, a legendás hírű orvos-kapitány sírja mellett. .. Az emberi, jó kapcsolatok, szinte országhatárokat sem ismerve, íme, még sohasem feledhető boldogságot is okoznak. A KOVSOMALT szociális igazgatója, nem. egyetlen példaként említette a fenti történést. Hiszen ha akarná — lehet, nem ilyen érdekeset — de még többet is el tudna mondani. De hát dicsekedm. egymást „agyondicsémi”...? Molnár István, a ZIM salgótarjáni gyárának osztályvezetője, a szakszervezeti bizottság velünk levő tagja — és titkára felém fordulva summázta az eddig elhangzottakat: „A két gyár közötti kapcsolat élő, és még elevenebb lesz... Mert mindketten így akgrjuk.” HA JÓL EMLÉKSZEM vissza, egyikőnk sem bólogatott. Csak a szájak húzódoztak mosolyra, amikor megszólalt a gyár szirénája. Arra gondoltam: meghallanák-e ezt csendes időben Tarjánban... Karácsony György Bolqár—szovjet könyvcsere A Szovjetunió és Bulgária közötti kulturális kapcsolatoknak régi hagyományai vannak, s ezek az elmúlt 30 évben tovább mélyültek, erősödtek. Különösen élénk a képzőművészeti és irodalmi alkotások cseréje. A szovjet Mezs- dunarodnaja Knyiga és a bolgár HEMUS az idén 12 millió leváért cserél könyveket. Az elmúlt 30 évben bolgár szerzők 2500 alkotását 41 millió példányban adták ki a Szovjetunióban, 34 nemze nyelvre lefordítva. Az előz évben 334 orosz, illetve szov jet irodalmi alkotás jelent me műfordításban Bulgáriában, c és fél millió példányban. A két ország kapcsolata erősíti a művészeti együttesel színházak, zenekarok vendéi játéka is. A Nagy Színház, Taganka, a kijevi Opera t Balett Társulat, az Obrazcc Bábszínház, szimfonikus zen; karok stb. mindig szívesen 1; tott vendégek Bulgáriában. Versenyhrigád Igaz dicséret — Komoly elemző tanulmányt készítettünk a Volán 2. számú Vállalat állóeszköz-fenntartási költségeiről. Típusonként, üzemegységenként, fajtánként küiömkülön, differenciáltan. Elkészítettük az üzemegységek tevékenységeinek átfogó értékelését. Itt az új szabályoknak megfelelően a munkaverseny szempontjait állítottuk össze. Az autóbuszok elhasználódási kategóriáit és az ehhez tartozó költségnormákat folyamatosan vezetjük be. Eredménye az év végén látható majd. A második fél év egyik legfontosabb feladata az autóbuszok és tehergépkocsik gazdaságossági számításainak elkészítése a veszteség csökkentésére, illetve a nyereség növelésére. A brigád, a vállalatnál szervezett társadalmi munkában eddig 200 órát teljesített. Kommunista műszakban teljes létszámban dolgoztak. Az új szociális, létesítmény takarításában és a hatezer kötetes könyvtár rendezésénél serénykedtek. A képekkel, színes rajzokkal illusztrált naplót tovább lapozgatva a kulturális vállalásokhoz érkeztünk. Díszes oklevelek bizonyítják, hogy igazak azok a dicsérő szavak, melyekkel a szakszervezeti bizottság titkára a brigádot illette. — A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete által Hatvan év a szocializmus útján” címmel meghirdetett területi vetélkedőn Miskolcon elsők lettünk. Két csapat jutott az országos döntőbe, és nagy örömünkre a második helyet, szintén a vállalatunktól, a szécsényi szocialista brigád szerezte meg — vette át a szót Nagy Jánosné bri- gádtag. — Politikai, történelmi, földrajzi, gazdaság és kulturális kérdésekre kellett válaszolni. Volt miből felkészülni — mondta es a szekrényből tucatnyi könyvet vett elő. — Az országos döntőre a másik brigáddal közösen készülünk. A brigád komoly „versenyzői’* múlttal rendelkezik. Tavaly, tavalyelőtt rendszeresen részt vettek a különböző fejtörőkön. így már sok helyütt ismerősként fogadták őket. — Az MSZBT szervezte a NOSZF tiszteletére azt a vetélkedőt, melyen az országos döntőig jutottunk és ott a 3. helyezést értük el. Nagyon izgultunk, de megérte. Mindenki egy filmvetítőt nyert. Már csak filmfelvevő kellene —• mondta nevetve Vankó Zoltánná üzemgazdász. A KSZDSZ-vetélkedő döntőjére szeptember 26-án kerül sor Budapesten. Hogyan készül a csapat? — Szabad időnk legnagyobb részét ennek Szenteljük. Könyveket, folyóiratokat böngészgetünk. Ellátogatunk a Szovjet Kultúra Házába és megtekintjük a kiállítást. Szeretnénk méltóképpen helytállni, bizonyítani, hogy nem véletlen az eddigi eredmény. És reméljük, hogy a brigád naplóját újabb oklevelek és elismerések díszítik majd. b. zs. NÖGRÄD - 1977. augusztus 23., kedd 3 1
