Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
SZOBORSEREGLET Salgótarján főterén művelődés foga Hetedik éve jelzik a szob< rok Salgótarjánban a nyár második felének érkezését, ez idő tájt megérkeznek a szobrok a szabadtéri szoborkiállításra, a főtérre. A szobrokkal szemben az erdős Meszes púposodik, mögöttük a művelődési központ üveghomloka. (A ház homloka mögött most Kohán György festőművész emlékkiállítása nyújt képet az évtizede elhunyt művész munkásságáról.) Ugyancsak hetedik éve tesszük szóvá azt a — szerintünk — lényeges hiányosságot is, hogy semmiféle katalógushoz. elvihető ismertetőhöz nem jut hozzá az érdeklődő, mert ilyen nem készül, így a közönség nagy része számára évenként csaknem nyomtalanul elenyészik az emlék, nincs mód az alkotóhoz. a műhöz kötött rögzítésre. egy-egy kiállítás a későbbiekben nem idézhető fel. Pedig fontos lehetne, hiszen ezek a kiállítások nem csak áltáléiban a képzőművészeti kultúra térhódítása szempontjából jelentősek, hanem évenként bizonyos képet adnak a jelenkori köztéri szobrászat törekvéseiről is. A szabad ég alatt kialakított szoborgaléria gondolata antik eredetű, az újabb korban pedig valószínűleg olasz hatásra vezethető vissza. Évekkel ezelőtt Karlovy Varyban találkoztam egy parkban szobai-galériával. Ba- latonboglár kápolna-, vagy te- metődombjián ugyancsak kiállítanak szobrokat, s idén tavasszal Sopronban szintén volt szoborkiállítás. Méghozzá éppen Veszprémi Imre műveiből, amelyek egy része most Salgótarjániban van. A sor még folytatható. Miben különbözik a salgótarjáni szoborikiállítás az említettektől? Mindenekelőtt abban, hogy átfogóbb igényű. Ami esetünkben azt jelenti, hogy az úgynevezett állami vásárlások egy részét — idén körülbelül a felét — mutatja be a nógrádi megyeszékhely közterén. A magyar manumientállis szobrászat fejlődését az utóbbi évtizedekben, többi között* a társadalmi változás igénye is sürgette. Az új építészet szintén magával hozta az alakuló városközpontok, közterek díszítésének igényét, az új társadalmi mozgások kifejezésének ..sürgősségét”. Napjainkban Európában is előkelő helyet elfoglaló monumentális plasztika virágzik Magyarországon. Az új mecénás, a szocialista állam évi harmincmillió forinttal járul hozzá a művek megszületéséhez. Harminc év alatt mintegy négyezer mű jött létre, amelyek köztereket, belső tereket díszítenek. Bizton állíthatjuk, újrafogalmazódott emlékműszobrászatunk is. Ez nemcsak színesebb és elevenebb hanem kvalitásban is gyarapodó szobrászat, s Összhangban van a társadalmi követelményekkel. A három évtized állami mecenatúrája a szobrászatban hozta a legmaradandóbb eredményt s politikumában is értékes. A művek megvalósulása a gyors iramú ipari fejlődés és a társadalmi váltások lázában született. A dolgozó emberről a dolgozó embernek szól ez a művészet. Nem véletlen tehát, hogy a párt XI. kongresszusa is külön elismerte a köztéri szobrászat eredményeit a szocialista eszmeség formálásában. Különösen a köztéri szobrászat azon művészeti ágak közé tartozik, amelyik jellegéből következően a lehető legszélesebb körben fejti ki hatását mind eszmei, mind pedig politikai tekintetben. Többi között, e tény is jelzi a szabadtéri szoborkiállítás alig túlbecsülhető közművelődési jelentőségét, esztétikai kultúrát formáló hatását, örvendetes ez a felmagasodó, kőbe, vagy bronzba formált szoborsereglet, amely mondanivalójával. humánus tartalmával a vele történő mindennapi találkozás örömszerzésén túl, kicsit megőriz bennünket a jövőnek. Megőrzi a kor emberei arcának vonásait, a küzdelmek mozzanatát* a pihenés nyugodt derűjét, a lakható otthon szellemét. SalRáthonyi József: Ikrek Borbás Tibor: Zerge Ä Kiss István: Könyves Kálmán és Péter Zsuzsa: Fiú báránnyal Veszprémi Imre: Ülő nő gótarján korábbi történetében inkább a küzdelem, a munkásmozgalom fészke volt, most válik igazi otthonunká, amelyben immár nemcsak fegyvert forgatunk, nehézipari munkáit végzünk, hanem lakunk is. E szobrok által is, mind lakályosabban. Az idei kiállítást Kovács Béla művészettörténész rendezte. a köztér, lehetőségeinek okos kihasználásával. A téren kiállított anyag gerincét Kiss István és Veszprémi Imre alkotásai jelentik. (Kiss István: Generációk, Ister (Duna), Könyves Kálmán, Szakócék, Ady; Veszprémi Imre: Pár, Ülő nő, Kompozíció I. Kompozíció II. Női figura. Ráthonyi József: ikrek, Anya gyermekkel. Vígh Tamás: Régészet, Marton Láazló: Mosónő, Péter Zsuzsa: Fiú báránnyal, Borbás Tibor: Zerge című műveivel van jelen a kiállításon. A meghívón feltüntetett művészek közül hatan nincsenek jelen. Szerepel viszont Márkus Károly: Csikó. Bors István: Kúttervés idős Szabó Isitván: Lenin, Gabika. Lacika című alkotásaival. Az előcsarnokban Kiss István egyéni kamaratárlaton mutatja be kisplasztikáit, mintegy húszat. Salgótarján nagy nyeresége — mondhatni, helyzeti előnye —, amiért ezeket a szobrokat fogadja. Sajnos, a város ezt az előnyét a lehetséges vásárlásokban nem kamatoztatja Pedig itt az évenként születő köztéri alkotások java jelen van. Jó lenne, ha az itt bemutatott művek- ,ből időnként önmaga számára is választana a város, ezzel nemcsak állandó szoborparkja gazdagodna, hanem egyúttal a kiállítás vonzerejét is jelentősen megnövelné. Nem ártana továbbá az sem- ha a jövőben a kerámia is ,»csatlakoana” e szabadtéri kiállításhoz, e műfajban az utóbbi időben szántén figyelmet érdemlő alkotások egész sora született. Ez még gazdagabbá tehetné ezt a fórumot, amely jelen formájában is bepillantást enged a köztéri szobrászat műhelyéibe, s támogatásának fontosságáról győz meg. Tóth Elemér Képek Barna Alfréd Az utóbbi évek egyik nagyon kedves hagyománya, hogy alkotmányunk ünnepén állami és politikai szerveink megemlékeznek a népművelők áldozatos és fáradságos munkájáról is. A megyei tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi osztálya ilyenkor bensőséges ünnepségen köszönti a közművelődós hivatásos és munkásait, s a erkölcsi és anyagi elismerésben részesíti. Nem üres gesztusról van szó. hanem alkotmányunk. a párthatározatok szelleméből fakadó szükség- szerű. értéket és fontosságot felismerő figyelmességről. Hiszen a népművelők azok, akik féléi ős munkájukkal hozzájárulnak művelődés- politikánk céljainak gyakorlati megvalósulásához, ahhoz, hogy az alkotmány betűje, az állampolgárok művelődéshez ‘SbS val0 joga nem Puszta kinyilatkozás, hanem tényleges, élő valóság legyen. Takács Lajosué több mint két évtizede foglalkozik népműveléssel, s hetedik éve vezeti á Tari Művelődési Házat. Ez idő alatt a községben rendszeressé vált a kulturális élet. céltudatosabbá a tevékenység, s mind szélesebb rétegek kapcsolódtak be a művelődési munkába. — Mit tart munkája legnagyobb eredményének? Az alacsony, csupa ideg, mozgékony asszonynak nem okoz gondot a válaszadás, számtalanszor volt ideje magányos, elmélkedő óráiban, ha jól, vagy éppenséggel rosszul mentek a dolgok, hogy a történések lényegét, az okokat és összefüggéseket ki— Munkájában kikre támaszkodik? — A népművelő egyedül érzem, nekem ez sikerült. A mozivezeitő. a könyvtáros, a szakkörvezetők nagyon sokat segítenek a tervezésben és a szervezésben egyaránt, a tanács is támogatja törekvéseinket. A megyei közművelődési alapból is évek óta több ezer forintot kapok a munkásművelődés céljaira. — Hogyan fejlődött a lakosság művelődési aktivitása az utóbbi esztendőkben, menynyire élnek a művelődés jogával? — Évről -évre több fiatal érdeklődik rendszeresen programijaink iránt. Az idősebbek; akiknek aktivitására számos objektív körülmény hat. általában alkalomszerűen művelődnek. Az évek során befektetett energia megtérülése nem tudja munkáját eredmé- azonban nemcsak azon mér- nyesen végezni, csak egy cső- hető, mennyien iárnak el a mó más emberrel közösen, rendezvényekre, hanem azx>n Meggyőződésem, minden mű- velődésiház-vezető annyi eredményt ér el. amennyire helyben el tudja fogadtatni céljait, fel tudja sorakoztatni melléjük az , embereket. Ügy is, otthonában ki hogyan él* viselkedik. S örömmel tapasztalom, hogy az emberek életükkel szemben mindenféle szempontból igényesebbek. Tóth László dorogházi tanár két évvel si bányaüzem. Bakos András ezelőtt, felszabadulásunk 30. a szakszervezet titkára maga évfordulójára alakította újjá a 30 tagú munkás vegyes kórust. Zömében bányászokból, kutassa, megmagyarázza, kő- bényaszfelesegekből, akik sze vetkeztetéseket vonjon le a további tennivalókra. — Legnagyobb eredménynek tartom, hogy sikerült magiam köré gyűjteni a fiatalságot, nemcsak a torit, hanem még három-négy másik község fiataljait is. Elfogadják a szavaimat, kikérik véleményemet, s ahogyan olykor az anyukáiktól hallom, némelyikük még gyakrabban és bátrabban, minit a saját szüleiét. — A kultúrházba járás milyen hatással van a fiatalokra? — Naponta, átlagosan legalább száz fiatal fordul meg a művelődési háziban. Nagyon szeretnek idejárni. Még a legnehezebbnek tartott fiúk is megváltoznak egy idő után* magatartásuk, viselkedésük, szemléletmódjuk átalakul a közösség, a programok hatására. rétik a dalt. a közösséget, értelmesen kívánják eltölteni szabad idejüket. Általában a községi ünnepeken lépnek fel, de már szerepeltek a járási palócnapon és Nagyhá- tonyban is. — Szívesen mennénk több helyire, de még nem nagyon ismernek bennünket, így ritkán hívnak. — Mióta foglalkozik népműveléssel? — 1952 óta, amióta Dorog- házán vagyok. Egy időben volt tánccsoportam is, de a kórusmunkát szerettem igazán. Csodálatos érzés együtt dolgozni ezekkel az egyszerű, nehéz munkát végző emberekkel. akik nagyon hálásak, ragaszkodóak. Sokszor az utcán is megállítják az embert, és kíváncsian kérdezgetik* is feleségestől tagja a kórusnak. Legépelteti a dalokat, a meghívókat, szükség esetén szét is küldi az érdekelteknek. — Nagyon jól érzem magamat a kórustagok között — mondja Tóth László nyílt; meleg szavakkal. -+ Fokról > fokra érzem» mint fejlődik Ízlésük, biztonságuk. Ma már maguk is észreveszik. ha rosszul énekelnek, és nagyon tudnak bosszankodni, ha az ének nem úgy sikerül, ahogyan próbákon, vagy ahogyan szerették volna. Felfrissít, felvillanyoz a velük való együttlét, életkedvet ad. Ezért jó. ezért érdemes dolgozni velük és értük. A megyei tanács salgótarjáni székházában tegnap tüntették ki a megye legjobb munkát végzett népművelőit* köztük Takács Lajosnét, aki a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta, és Tóth Lászlót, mikor próbálunk, milyen új aki a megyei tanács elnöké- dalt fogunk tanulni. nek dicsérő oklevelét nyerte A tanács mellett, a kórus eL legfőbb támogatója a mérnke- Sulyok László Fülöp János: FÜLElUfiÜLS (Kisregény) 6. I.lemaradtam, s ez a traktor csak megy. — Miska! Hallod? Szívjunk el egy staubot! Meg se áll, úgy szól visz- sza: — Nem. — Miért? — Mindjárt sötét van. Az igaz. Alkonyodik. Ha el találunk tévedni... — Félsz, hogy eltévedsz? Erre megint a hátával válaszol. Megadom magam, s megyek. Már legalább száz méter óta nem második lépésre veszek levegőt, hanem duplázom. Az én távom mindig a száz méter volt, nem a tízezer. A megyei serdülőspar- takiádon is azt mondta az a pesti ürge, aki a Szövetségből volt lenn, hogy ha nem olyan nagyok a füleim, én nyerem a döntőt. Kár volt abbahagyni a sprintelést. Mindenről Tuba tehet, az a gané. Meg Szo- molnok. Miért is helyeztek át oda!... Kárognak a, varjak. Sivatagi film jut eszembe. Mennek a palik, hol egyik, hol másik bukik el, s lomhán szárnyalnak oda azok a ronda, kopasz nyakú madarak. Horgas csőr, horgas karmok, állati rusnya népség, ha ezek beléeresztik az ember húsába a... Hülye vagyok. De a fáradtságtól! Ez a tulok úgy megy előttem, mint a megszállott. Az agyában semmi más nem pislákol, csak' az, hogy „haza”. Hát igen, haza... Ez azért valami. Végtére én is azért vagyok itt, hátha... Kuss. Még gondolatban sem lőjük le a dolgokat. Nem emlegetjük, kisfiam. Babonásak vagyunk. A kihirdetés előtt nagy mellényed volt, Véneken. Hogy te már tudod, hova kerülsz: Pestre. Kijött a gyufán, mondtad, közben, két hete nem is láttál gyufát.. S erre Szomolnokra küldtek, abba a kivégzőtáborba. Tuba úrhoz. Micsoda érzékkel, szúrt ki már az első percben! Elkezdett szórakozni a rovásomra. S kiabált, hogy ő már nagyobb legényeknek is letörte a szarvát! Meg, hogy ő látja, kiben mi lakik! Én aztán megmutattam neki, hogy bennem mi lakik. Máig törheti a fejét, . hogy léptem olajra. Persze a szökésem őt igazolta. Szinte hallom, ahogy mondja: „előre láttam, elég volt ránézni, egy determináltan züllött egyéniség...” Mindegy. Túl vagyunk rajta. Kár vele foglalkozni. Rég volt, tán igaz se volt. Csupa izzadság vagyok, érzem, tapad rajtam a göncöm, ez a ló meg csak törtet előttem. ., Ne legyünk igazságtalanok, ö töri a havat. Neki is elege lehet. Miért nem állunk meg? Én leállók egy cigire. El nem tévedhetek, megyek a nyomában. — Miska! Hallod? Én rágyújtok! Hátranéz, rögtön meg is fordul. Verejtékes a képe. — Mindjárt otthon vagyunk. Ne állj meg, mégfázol. — Akkor megfázom, bumm! Nem szól. csak áll előttem. Kerek szeme van abban a nagy képében, alatta a bajusz, olyan, mint a fóka az állatkertben. Én mindenesetre rágyújtok... ... ezt várta. Hogy zsebbe nyúljak. Elkapja a karom és maga elé lódít: — Ha megállsz, szétverlek, darabokra. Fülemüle! Ne lin- keskedj itt nekem! A pofád már fehéredik, megfagysz. Életében nem beszélt ennyit. S ahogy a tájszólásával azt mondja: „ne linkáskádj”! Röhögnöm kell. Hanem ez a fehéredés. .. Melegem van, de a képem valóban szabad.., — Az arcom akkor is kinn van, ha megyek, nem? — De. — Hát akkor? Hogy lehet védekezni a fagyás ellen? — így — mondja röhögve és ad egy nagy pofont. S röhög, fordul, indul. — Te nagy baromállat! — mondom. A fülem belecsön- dült, akkorát adott. — Gyere, osztán add vissza! — röhög. — Isten bizony a kezem se emelem föl, visszaadhatod! Tetézve! No, annyit elért, hogy csak- csak elindultam. Tahó gyerek, durvák a viccei, de nagyon jó srác. Másfél éve a barátom. Bárdolat- lan kicsit, de én azért sokat csiszoltam rajta. \ Jól jött ez a kis szusszanás. Ha megint kileszek, megint bedobok valamit, megállunk. Egész szürke már a hó. Beesteledett. Itt tipródok a hóban, ahelyett, hogy a srácok közt nyomnám a sót a műsoros esten, a jó meleg laktanyában! Egyenruha ide, egyenruha oda, én azért csak más vagyok, mint a többi. Ott volt a gyakorlat, a háromnapos, amikor bált rendeztünk a faluban. Melles Gyuri jóképű srác, nem vitatom, Kadarabek- ről még az újság is írt, sportember, mások is vertek engem vállbán vagy centiben, mégis — ki körül álldogáltak a helybeli bigék? Fülemüle körül. Kinek mondogatták, hogy jópofa, meg aranyos, meg a társaság lelke? Fülemülének! Mikor bedobtam egy-két füttyszámot, olyan csönd lett, mint a templomban, utána meg taps, akár egy taggyűlésen! Most meg itt kínlódok. Dögfáradt vagyok. Remeg a* inam. — Miska! Hallod? Miska! — Mi van? — Messze vagyunk még? — Félúton. — Miii? — csak kukorékolni tudok. Hátranéz, röhög rajtam, azt mondja: — Ne izgulj. Én már/ látom a füstöt. Homály van körülöttünk, 6 meg... — Látod te a., I Nem folytatom. Egyrészt félárva, csak a faterja él, másrészt meg képes, megruház itt a hómezőn, tavaszra találják meg a hullámat. Megérzem a hideg szorítását a homlokomon, ahol a sapka már nem takar. Csak jó ez a fülvédős sapka, ha ez nincs, úgy töröm le a fülem, mint ebédnél a kenyeret. iFolytatjuk) j I I l
