Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
A virágáruslány Mesék bájos hősnője, vagy temetőbe, aztán a középkorú szirupos gépírókisasszony-tör ténetek mellékszereplője. Akin még a rangos irodalmi művekben, mondjuk egy Krúdy- történetben is, csak ritkán akad meg a bokrétát vásárló gavallér szeme. A Palócz Imre tér újdonsült bódéjának egyik eladója, tavaly szeptember óta keresi kenyerét virágokkal. A városgazférfiak következnek. A fiatalabbak, ahogy látom, nemigen kedveskednek virággal hölgyismerőseiknek. Elmosolyodik, valaminek. utánagondol — Ha jól emlékszem, ballagásomra kaptam legutóbb virágot. Üjabb vevő érkezik, éltesebb dálkodási üzem pavilonjában férfi, hölgy társaságában. szorgoskodik dáliák, rózsák, szegfűk között Ábrahám Irén. Rövid szabadkozás után sikerül csak szóra bírni. 1976-ban érettségizett a Bolyai Gimnáziumban, s tavaly helyhiány miatt utasították el a kertészeti egyetem kecskeméti -főiskolai karáról. Idén viszont sikerült a felvételi. Alig beszél magáról, inkább csak a kérdéseimre válaszol. — Szeretem a virágokat, rövid időn belül, szó nélkül meghálálják a gondoskodást. No, persze nem itt, a boltban, hanem a kertészetben. Ott meg a régi piacon dolgoztam. Pa- lántáztam, koszorút kötöttem, árultam. Mikor mire volt szükség. Közben a vásárlókkal isjog- lalkozik. — Mennyi zöldet tehetek hozzá? — Sárga vagy piros rózsát adhatok? — repkednek ki az apró ablakon kérdései, némileg rácáfolva előbbi szűkszavúságára. A nem éppen kellemes külsejű, — piros, fehér házacskában a vevőkről érdeklődöm. — Legtöbb virágot az idősebb nénik vesznek, viszik a Három szál szegfűt kér, de amíg csomagolják, óvatosan odasúgja: — Mennyibe is kerül? Bizony még nyáron sem igazán alacsonyak az árak. — Nemrég egy vevő negyven szál szegfűt kért — meséli —, felesége éveire utalva ezzel. Az érte járó nyolcvan forintot azonban olyan sajnálkozva fizette ki, hogy arra gondoltam, mi lett volna, ha télen van az a születésnap. Szeptemberben kezdi tanulmányait a főiskola dísznövénytermesztő szakán. Lassan húszéves lesz, a tinédzser jelző, halk hangú zárkózottsága miatt már most alig illik rá. Régi terveiről is beszél, arról, hogy orvos szeretett volna lenni, de érzem szavaiból ma már a virágok között érzi otthon magát. A növények tehát maradnak szeptembertől, de előadások szólnak majd róluk. A gyakorlat röpke hónapjai után az elmélet évei következnek, melyek alatt a virágot nem eladni. hanem alaposan megismerni kell majd... Molnár Miklós Cseh kastélyok — ma Csehszlovákia április elején ahol Erna Destinova, a vitághí— mint minden évben — az idén is megnyitotta a várak és kastélyok kapuit, hogy azok vendégül lássák a hazai és a külföldi látogatókat. Cseh- és Morvaország területén 119 vár és kastély van, s ezek egy része a történelem gazdag és korhű szemléltetőeszköz-tárát őrzi. A várak termeiben többnyire eredeti, vagy korabeli berendezések vannak, több vár és kastély pedig a feudális lakáskultúrát szemlélteti bútor, kép, üveg, porcelán és más műalkotások tudományosan elrendezett gyűjteményeivel. Vannak azonban a mai kor igényeit szolgáló történelmi épületek is. Sok kastély nyugdíjasotthonként szolgai. Mláda Boleslav közelében fekvő Novy Strahov kastélyban gyermek- otthont helyeztek el. A Stáz nad Nezárkou-i kastélyban — rű cseh énekesnő emlékét őrzik — beteg gyermekeket gyógyítanak. Tuchomerice kastélyában is kórház van. Néhány történelmi szempontból értékes kastélyt a kulturális és a tudományos intézmények veszik igénybe és egyidejűleg gondozzák is. Így például Dobros kastély az írók üdülő- és alkotóháza lett, a roztezi kastély pedig az újságíróké. Több kastélyt múzeummá alakítottak át, Kacina kastélya péládul a mezőgazdasági múzeumnak adott helyet, a Roz- toky u Prahy kastélyban működik a közép-csehországi múzeum, Vysoká u Pribrami kastélyában pedig Antonin Dvorák világhírű zeneszerző emlékeit gyűjtötték össze; a a Liblice u Mélnika kastélyban a Csehszlovák Tudományos Akadémia rendezi szakszimpóziumait. Két nyelven, egy szívvel „ Van nekem egy fehér lovam.... 5? Hímzett szélű főkötő lebben a feje körül. Szorgos kézzel sepri a járdát. Megáll pillanatra. (A szeme kéken nevet ráncos arcából. — Nem vagyok már húszéves, az igaz, de sepregetek mindennap. Ügy szép a porta, ha takaros. így tanította édesanyám, ezt mondtam a lányaimnak is. Ahol ennyi új ház épül, ott tisztaság, rend legyen a faluban. Meg virág. Felemeli a seprőt, végigmutat a soron: — Látja, aranyom, ezeket a házakat? Néhány éve erre még csak a nagy semmi voh. Aztán előbújtak a földből, akár eső után a gomba... Változó falu, változó emberek. A gyarapodás, a szorgalmas munka látható, ezernyi eredményével. Nézsa nemzetiségi község. Kétnyelvű falu, egy törekvéssel. A fokmérő a munka. Ez adja az ember rangját. Napközben esténként a kiskapukban, a padokon, a boltban és a kocsmában egyformán hangzik magyar és szlovák szó. A beszélgetők megértik egymást. Miért ne? Igazán nem tudni, kinek a bölcsője felett dúdolgatott szlovák dalt az édesanyja, és mr;«ya- rul ki mondta az első sz<jt. „Mám konicka, bieleho, po sadim se nameho! Hijo kvalaj,' konyik moj, a, ked povjem, prr! takstoj-!” A szlovák mondóka gyakran szűrődik ki az óvodából. Az arrajárók felfigyelnek egy pillanatra. Olyan kedves, dallamos a versike,' hogy nem állam meg mosolygás nélküli „Van nekem egy fehsír lovam, ráültetem magam, Vágtass lovacskám, ha azt mondom, prr! úgy megállj!” Szlovákul tanulnaik a nézsai óvodások. Az arasznyi emberkék viszik magúidra 1 a nemzetiségi nyelvet. Jogmk és kötelességük, hogy értsék a magyar mellett. Nagy Zsuzsanna, fiatal, búzaszőke óvónő. Sajját magáról tréfásan mondja: „Háromszoros nemzetiségi vrigyok. Va- nyarcon születtem, ebben az óvodában dolgozom: és Galga- gutára készülök..."} Már mint férjhez. A vőlegénye odavaló, szeptemberben lesz az esküvő. Otthon, a szülői házban keveredett a magyar a szlovák szóval. Nyolc ggyat. évig tanulta az általános iskolában is. Tegnap láttak volna felöltözve.,; L — Itt, az óvodában hetente kétszer tartunk »szlovák nyelvű foglalkozást — Szeretik a gyerekek? — Nagyon. Versenyeznek, ki mondja előszöir a verset. Ha szlovákul szól a mese, ugyanúgy tágra nyílnak a szemek, kitárulkoznak az arcok, mint Erős János történetéinél... így aztán nem csoda, ha a hatvan óvodás nap «■ mint nap két nyelven kíván jó étváMarka néni libát foszt.. Hírneve van a néz;saá asszony- kórusnak. Olyannyira, hogy ;az a határokon is túljutott. Szlovákiai vendégszereplésre készülnek ismét. Sok-sok tapsot kapnak. Adnak is ráadást, amíg a torkuk bírja. Rapavi Ferencmé régóta énekel. Vidám, jóbeszédű asszony: — Édesanyámtól tanultam a sok régi dalt. A szívéből szólt a nóta, én meg belenőttem. Ha összejövünk mi, asszonyok a próbára; úgy zeng a dal, hogy az csoda. A kezét is széttárja, úgy sajnálkozik: — Jöttek Vfolna tegnap. Szépen fel voltam öltözve. Most takarítok, gondoltam, minek. De ’tegnap. Mert tudja, mi. idősebb asszonyok még a népviseletet hordjuk. A fiatalok már nem. Pedig a hímzett fő- köítőnek, a ringó-rengő szoknyának nincs párja. Az csalogatta ám valamikor a férfiszemeket. .. Énekelni viseletben énekelünk. Nekem a fényképemet is kirakták a gyarmati múzeumban. Tegnap látQtt volna. .. A nézsai asszonyok magyar és szlovák népdalokat, nótákat énekelnek. Váltogatják kedvükre. — így a jó, lelkem — bizonyítja Rapavi Fereraché — Két nyelven is eldaloljuk: „Széles a Balaton vize...” Nekem meg a legkedvesebb, ami így kezdődik: „Szombat éjjel nem aludtam egy órát...” ★ Az unokákat terelgeti Ku- csera Andrásné, Dudás Marka néni, almikor rá nyitjuk a kaput. — F/árom van? Rár ncsodálkozik: — Jaj, dehogy! Tizenhat.,': — Mennyi? — Pontosan annyi az. Az öregemmel nyolc gyereket neveltünk fel. Hát jelentkeztek 'az unokák. Jövőre lesz ötven éve, hogy összeházasodtunk. Ünnepeljük az aranylakodalmat. Sok év az, sok gond, munka. Meg öröm is. Szétmehettünk volna nem egyszer, de mi összekötöttük a sorsunkat. Ránevet András bácsira, aki festékes kezét törölgetve lép ki a nagyszobából: — Igaz-e papa? Az udvaron kacsák, libák, Marka néni délelőtt fosztotta őket. Segítettek az unokák is. Elkél, mert sok a dolog. Marka néni szorgos keze csak este pihen. — Az igazi örömöm, ha összejön a család. A gyerekek, unokák. Ha magam mellett látom valamennyit. Ilyenkor még a könnyem is előszivárog. .. Most vasárnap a lá- nyomék várnak bennünket. Egyszerű, családi összejövetelre. ., Csatai Erzsébet ^■lll■ll1l«*ll«<l•lll(llllllllllll«lt«!lll*lIll8illlIlllllllIltlllllllllllIlUlllllllllllllllIlllllllfflIltlllllll!llall■ll»1fllllIllvlllllllflllllIIllIlf iiiiiiiitiaiaiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiftiiitiiitfviitirtiiiiiiitviiiiiiitifivtititirtiifttiinitniiiuittliiiiiKMitiiiiififaiiiiiiiKifarj t«iiMiii<iMi<»iiiiiii<ttia'.*aa«w Augusztusi szellő dudorá- ezik, porától tisztítja a major távoli szegletében rozsduló ekecsoroszlyákat. Forró pocsolyákat kerülgetünk a pásztói tsz tepkei telepének bejáratánál. A kombájnosok mesz- sziről integetnek. Az aratás előtt néhány nappal is itt volt a találka, most vége már a gabonabetakarításnak, kihe- vült arcukat mosdatják kuckójuk hűs levegőjében. A falócára telepedünk. — Balszerencsém volt az Idén — dohogja Pilinyi Tamás. A John Deerevel vágott neki a kalásztengernek. Még bele sem melegedett, amikor a doktor leszólította a gépről, Kézfeje akkorára dagadt mint egy buci, két hét pihenőre kényszerült. Milyen „üdülés” volt az? Bepólyált végtaggal kószált az aratók környékén, hűtlen gondolatok kóvályogtak fejében, a Keserűségtől el-elszorult a torka. — Gyere, Tomi! — incselkedtek vele a többiek. Hogyne ment volna, csak a betegséggel ám nehezebb megbirkózni, mint hatvan vagon terménnyel. A gép az idén eny- nyit vágott le. Igaz, a „kisfő- nök”, Vallus István ugrott be Pilinyi helyére, míg az gyengélkedett. S, midőn a nap ismét a kombájn légkondicionált fülkéjében villantotta rá aranyfogát, nem akadt tőle boldogabb. — Mi jut eszembe a búzáról? — kérdezi vissza. — A MINDEM MA káló vagy ömlő millió szem, csapzott üstökű munkatársak, bűvészkedő szerelők, a homlokokon alácsorgó verejték, s a kenyér... ★ A kenyér a „végtermék”, s míg asztalunkra kerül ki tudja hány ember munkája gyűlik benne. Ott vannak például az ipari munkások a szomszédos MEZŐGÉP gyáregységében. Csöndesen mozognak, valami belső kényszer parancsára, tekintetük a kígyóbűvölő induséra hasonlít, ahogy alakítják, igézik a rideg fémdarabokat. — Az idén négy és fél ezer visszaadni gazdáiknak. Repe- ráltam még az AC—íOO-astis. De régen volt! — sóhajt fel. S nem csak javított, aratott is. Amikor 1962-ben Al- sótoldon késlekedtek a betakarítással, Lanova Gézával tatja a forgókaros dagasztógépet. a katlanokban érlelődő kovászt, a kamrás tésztaosizót. A kemencék környékén rezseg a levegő, mintha délibábok kacérkodnának a szemmeL — A vetőben 320 fok a hőegyütt indultak segíteni. Azó- mérséklet — jegyzi meg. Az ta se égett olyan lázban ember legszívesebben levet- Orosz József. Ha csak abban kőzne, akkora a hőség. A pé- a pillanatban nem, tavasszal, kék, köztük a legkiváHóbbak- amikor ünnepélyesen átadták ként emlegetett Andó PáL és a tízezredik felhordót. Mert Juhász István, már észre sem rögös utat tett meg a pásztói MEZŐGÉP gyáregysége s ezt végigélte, vitázta a csoport- vezető is. Nézzük az esztergályosokat, hegesztőket szerelőket. A vasdarabok meghajolnak előttük, mellső felhordót gyártunk az az illesztékaket gyorsan taNDK-beli E—512-es típusú kombájnokhoz — mondja Oroszt József csoportvezető. Valamikor ő is esztergályosként serénykedett, most ott ügyel Klonka József, Virágh János, Szabó Imre s a töbkarja az égszínkék máz. Az alkatrészekért cserébe kombájnokat kap a magyar mezőgazdaság... •éEgy házzal arrébb, megint a búza a főszereplő. A Nóg- biek mellett, nehogy kifogá- rád megyei Sütőipari Válla- solinivaló maradjon a fontos iat üzemében már alkatrészeken. Meséli: nem- finom lisztté átalakulva vár- régen Szolnokra utazott. Az jak a pékeket. Mikó József üzemvezető — ő is szakmunkás volt hajdan — utoljára egy hónapja nyúlt a kovászhoz s formázta a nyers kenyeret. A gyártást ellenőrizte, de korábban bizony, mert kevés volt a pék, üzemvezető ■ a gépállomá- létére beállt a sorba, régieket javítani. — Liszt, élesztő, víz. Ez az út mellett kombájnok sorakoztak. Nem tudta megállni, hogy ne azonosítsa, vajon ők készítették-e valamelyik tartozékot. — Az én emlékeim leg- szebbikei a búzáról élnek. Szerettem son — a veszik, miként az ablakon bebókoló természet sem. A vásárlók reggelre friss pékárut várnak, nincs idő a körülményekkel foglalatoskodni. A látkei tanácselnök, Kálmán János mesélte, hogy j£ pár évvel ezelőtt sok volt a szatonnás kenyér a faluban. Azt nevezik, így, melynek belében sületlen darabokat találni. A falugyűlésen Szabó János állt fel. „Nem értek egyet a kenyér bírálóival, mert ilyen olcsón még sohasem vehettünk kenyeret és a szemek szalonnát egyszerre” — mondta nevetés közepette. Mikó József is- jót derül a történeten. — Vigyázunk a minőségre — jegyzi meg, s tekinteErdős Ferenc biológiára oktatja a nap-pali és levelező hallgatókat. — Ahogy a búza szóba kerül. fokozódik a figyelem. Fiatalok és idősek az életet jelentő kenyérre gondolnak. Mindenkinek van valamilyen kapcsolata az én legkedvesebb növényemmel. Talán ezért könnyebb is tanítani... A mérnöktanár vonzalma a búza iránt nem mai keletű. Hajdúböszörmény mellett, gyerekkorában kinn. aludtak aratás idején a tábla szélén, huszonnyolc kilométerre a településtől. Holdfénynél gereblyézték az elmaradt kalászokat, ropogós keresztek lábánál hajtották fejüket nyugovóra, s pacsirtaszó ébresztette a családot. — A magyar búza ismét kezdi visszanyerni régi ..acélos’’ hírnevét — mondja. Á kombájnos. esztergályos, pék és tanár nem ismerik egymást. Közös vonásuk a kenyérhez kötődő munka. S ha a képzeletbeli cipót megszegnénk, egyforma darabok illetnék őket. Miként az új búzafajták után kutatókat, az üzletek kiszolgálóit, s lehetne folytatni a sort, mert hazánkban valamilyen uton-módon minden második foglalkoztatünk ? szállításra váró, még tott az élelmiszer-termelés gőzölgő. illatos kenyerekre ggj kapcsolatban áll.- vetődik. jr Gz. Gy. „A gyerekek szeretik a szlovák szót.” Kulcsár József felvételei Idén először Á szombathelyi Sávaria Közlekedésgépészeti Szakközépiskola ez év szeptemberétől első ízben képez vasútgépésztechnikusokat. Az egyéves tanfolyamon olyan szakembereket képeznek tovább, akik valamely közlekedésgépészeti szakközépiskolának a vasútgépész ágazatán érettségiztek, vagy más középfokú végzettséggel és vasútgépészeihez kapcsolódó szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek. A vasútgépész ágazaton szerzett technikusi oklevél a MÁV-on belül egyenértékű a tiszti II. szakcsoporttal. Erre az iskolára augusztus 23-ig lehet jelentkezni. hosszú nyári napok, a csőri-már halálra ítélt kombájnokat alapanyag — magyarázza, _MuÄ rszécsényi mezőgazdasági szakközépiskola mérnöktanára fJÓGRAD — 1977, augusztus 20., szombat 5
