Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
Össznépi véleménycsere Vita az új szovjet alkotmányról „Ma is őrzöm az Izvesztyijának azt a számát, amely 1918-ban az első szovjet alkotmányt tette közzé, összehasonlítottam a mostani alkotmánytervezetet az előzővel — amely 1936 óta jelenleg is érvényben van — és a legelsővel, vagyis az 1918-ban megjelenttel”. Az idézet P. Básztrikinnek, a moszkvai I. számú golyós- csapágygyár dolgozójának a Nagy Honvédő Háború veteránjának leveléből származik. Eleven cáfolata azoknak * a nyugati lapokban megjelent írásoknak, amelyejt azt bizonygatják, hogy a Szovjetunió új, sorrendben negyedik alkotmánya nem keltett különösebb érdeklődést, nem tartalmaz lényeges új elemeket az előzőhöz képest. A Szovjetunióban zajló több mint két hónapja tartó össznépi vita során — amely a legteljesebb nyilvánosság előtt, a rádió és a televízió közreműködésével, a napilapok hasábjain folyik — nemegyszer elhangzott a kérdés: mi tette szükségessé az új alkotmány kidolgozását. A kérdésre egy kis történelmi visszapillantással válaszolhatunk. ALKOTMÁNY — TÖRTÉNELEM ! Az első szovjet alkotmányt 1918. július 10-én, a szovjetek V. összoroszórszági kongresz- szusa fogadta el. Az első alaptörvény szövege az eszerekkel és a „balolodali kommunistákkal” vívott elkeseredett vitában született. Az akkori körülmények között a maihoz hasonló széles körű össznépi vitáról szó sem lehetett. A demokratizmust, az össznépi vitát a bolsevikok, különösen pedig Lenin felvilágosultsága helyettesítette. Az első alkotmány törvényesítette a proletárdiktatúrát a tanácsok hatalmának formájában, megalapozta a föderációs berendezkedést, meghirdette a nemzetek és a fajok egyenjogúságát és minden egyes állampolgár kötelességévé tette a munkát, biztosította a választás és a választhatóság jogát, kizárva annak gyakorlásából a megbuktatott cári rend képviselőit, a kizsákmányolókat, a papokat és a hatalom más képviselőit. A második szovjet alkotmányt, amely egyben a Szovjetunió első alkotmánya volt, 1924. január 31-én fogadták el. Ez a dokumentum á Szovjetunió központi államhatalmi szerveinek jogkörébe utalta a külpolitikát, a hadüzenet és a békekötés jogát, a Szovjetunióba való felvételt, a fegyveres erők ügyeit, valamint a népgazdasági tervezést. Ugyanakkor minden köztársaság megőrizte saját alkotmányát és jogát az unióból való kilépésre. Az 1924-es alkotmány megfelelt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági és politikai viszonyainak, de a tulajdonviszonyok változásával, a kizsákmányoló osztályok felszámolásával újabb alaptörvény kidolgozása vált szükségessé. Ezt a mai napig érvényben levő alkotmányt a szovjetek VIII. rendkívüli össz-szövetségi kongresszusa fogadta el 1936. december 5-én. Ez a nap negyven éven át piros betűs ünnep volt a Szovjetunióban — az alkotmány napja. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA KIBONTAKOZÁSA Napjainkban sok tényező indokolta az új alaptörvény kidolgozását. Ezek közül az egyik legfontosabb a szocialista demokrácia további elmélyítésének és kiszélesítésének szükségessége. A harmincas évek második felében, a szocialista társadalmi és tulajdonviszonyok általánossá válása mellett sem voltak meg a megfelelő kül- és belpolitikai feltételek a szocialista demokrácia teljes kibontakozásához, míg napjainkban a Szovjetunió politikai és gazdasági életének, valamint nemzetközi helyzetének számos sajátossága kedvezően befolyásolja és szükségszerűvé teszi az alkotmányos demokratizmus tökéletesítését, a társadalmi, politikai polgár- és szabadság- jogok hangsúlyosabb megfogalmazását. Az új alkotmány szövege, s a legfontosabb módosítások ismertek. Ezért azok helyett vessünk egy pillantást arra, milyen érdekesebb észrevételek és módosító indítványok fogalmazódtak meg az alkot- mányozó bizottsághoz, a lapok szerkesztőségeihez érkezett levelekben és a gyűléseken elhangzott nyilvános vitákban. A szovjet emberek érdeklődésére és gondolkodásmódjára vall N. Bogatirjovnak, a voronyezsi gépgyár szerelőjének levele, aki egyebek között ezeket írta: — A munkához való jog október nagyszerű vívmánya. A szovjetek országában a dolgozó embert megbecsülés és tisztelet övezi. De mi legyen azokkal — kérdezi — akik nem akarnak dolgozni, és nem becsületes úton akarnak érényesülni? Bogatirjov véleménye szerint az új alkotmánynak rögzítenie kell a szovjet emberek döntő többségének elítélő álláspontját a munkakerülőkkel szemben. JAVASLAT AZ „ÁRTATLANSÁG VÉDELMÉRŐL” A vitában sokan szólnak hozzá az ifjúságot érintő kérdésekhez. N. Szimonov a közgazdaságtudományok kandidátusa, a Pravdának írott levelében ezt írta: „Nem értek egyet azzal, hogy 18' éves korra szállítsák le a választhatóság korhatárát”. Ellenvetését azzal indokolja, hogy a középiskolából éppen csak kikerült fiataloknak sem szakmai ismeretük, sem élettapasztalatuk nem lehet elegendő. Vajon valóban eredményesen láthatják-e el a tanácstagi vagy képviselői megbízatást, különösen, ha a legfelsőbb államhatalmi szervek küldötte? — kérdezi. Mint már említettük, az új alkotmánytervezet egyik legfőbb vonása a szocialista demokratizmus és a jogrend további erősítése, tökéletesítése. Hogy ez a kérdé*s mennyire foglalkoztatja az embereket, az kitetszik A. Golokov minszki jogászprofesszor észrevételéből. A tervezet meghatározott esetekre szavatolja az állampolgárok bírósági jogvédelmét (például életük, egészségük, vagyonuk és személyes jogaik elleni támadások esetében), de nem mondja ki, hogy az állampolgárok alkotmányos jogait a bíróság szavatolja. A professzor ilyen értelmű kiegészítést javasol a jövendő alkotmányhoz. A. Pavil moszkvai ügyvéd egyetértőleg idézi levelében az alkotmánytervezetnek azt a tételét, hogy bírói ítélet nélkül senki sem büntethető, de ennek előzményeként az „ártatlanság védelme” néven ismert fontos jogi elv alkotmányba iktatását is javasolja. Talán ez a néhány példa is elegendő annak alátámasztására, hogy a Szovjetunió új alkotmányáról folyó országos vita valóban .össznépi és érdemi. Jogászok és egyszerű munkások szólnak hozzá a legfontosabb kérdésekhez, ha úgy tetszik, bírálják a dokumentum egyik vagy másik megfogalmazását és konkrét javaslatokat tesznek. Aligha kétséges, hogy a javaslatok egy része tükröződik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján életbe lépő új alkotmányban. K. A. Több ünnep — egy napon A Salgótarjáni Kohászati Üzentekben dolgozó Válóm Istvánéknál augusztus 20-át bensőséges családi ünneppé teszi, hogy Válóczi István és Huszár Irén 50, Sándor fiuk és Trenker Kati pedig 25 éve lépett frigyre egymással. S, ha most valaki rákérdezne, hogy melyik Válóczi István üli aranylakodalmát, ".k- kor az emberöltőkben gondolkodó érdeklődőnek valóban magyarázattal tartoznának. A mostani élő emlékezet ugyanis jól ismer még egy hajdani Válóczi Pista bácsit, aki a századforduló táján elismert, kiváló kovács szakembere volt a gyárnak... De van már legfiatalabb Válóczi István is, aki jelenleg 21 évesen, negyedik éve dolgozik a gyár fűtőházában.' Nos. ezúttal arról a Válóczi Pista bácsiról esik szó, aki ugyan már 12 eve van nyugállományban, de mint jó hírű kovácsológyári géplakatos, a hámorok és sajtológépek nagy szakembere, 45 évet dolgozott az acélgyárban. Huszár Irén, a felesége ugyan soha nem volt gyári alkalmazott, de egész életében a gyárra figyelt. A gyári fújás szerint ébredt, készítette a reggelit, csomagolta az élelmet, várta haza friss ebéddel a munkában megfáradt embert. Mosott rá, takarított, hogy az hűséggel és teljes szorgalommal szolgálhassa az üzentet. Itt éltek, itt húzott redőt homlokukra az idő, itt öregedtek meg. s most augusztus 20-án itt tartják arany lakodalmukat. Tán különös véletlen, de így van: Válóczi Pista bácsi fia, a most még .standbeli” Válóczi Sándor, aki már szintén 30 éve lépi át percnyi késedelem nélkül napról-napra a gyár kapuját, Trenker Katalinnal ugyancsak augusztus 20-án üli ezüstlakodaimót. Apa és fia együtt jubilál. S, velük együtt a Válóczi família szerteágazó tíz családjának mintegy harminc tagja ünnepelhet egyszerre alkotmány- napot, arany- és ezüstlakodalmat. .. S, akinek a Trenker Kati név nem mond semmit, annak elmondhatjuk, hogy arról a Válóczi Sándornéról van szó. aki úgyszintén elkötelezettje a gyárnak. Huszonnyolc évet bérelszámolóként dolgozott, az elmúlt két évben azonban már a telefonközpontból hullhatjuk napról-napra szavát. Szolgálatkész telefonközpontosból ezúttal Katika is únne- peltté lép elő. A bensőséges családi ünnepségen a többi között ott lesz majd Válóczi Béla, az üzem- le on tartó gyárrészleg isméit technikusa, Gcyirk Lajos, aki asztalosként Bozó János, aki mint dróthúzó ment nyugdíjba. Ök is, a többi ünneplő családtaggal, örömükkel is. bánatukkal is emberöltők óta kötődnek a gyárhoz. Ilyén formán a népes család bensőséges ünnepe kissé gyári ünnep is... S, történik mindez az alkotmány napján. Orosz Béla És elindult a front.. Molnár Sándor, a rekordot elért szocialista brigád vezetője elsőként irányítja a szén» fal felé az új munkahelyen a maróhengert. Krekács Miklós felvétele AZT MONDJA KAZINCZI ANDRÁS bányamérnök — fő- aknászi beosztása van egyébként, hogy inkább csúszkáljunk egy kicsit a kaparószalagon, mert a falról omlik még a szén, úgy menjünk felfelé az új fronton. Hallgatunk rá, s görnyedünk a hidraulikus bányatámok „védőszárnyai” alatt, mert most is: szénzuha- tag vágódik csizmás lábunk elé. Itt mindent komolyan kell venni: a vízbetörés, a tűz, a sújtólég és a szénporrobbanás lehetőségét említő szavak nem a látogató elriasztására szolgálnak... Valóság ez Hányáson, a Nógrádi Szénbányák aknaüzemében; szóval együtt van itt minden rossz, ami egyáltalán a szénbányászkodásban előfordulhat. De hát szerencsére nem történt Hányáson hosszabb ideje semmi... azaz, hogy most mégis... Országos rekordnak számító idő — szűk tizenhárom nap alatt szerelték át a régi frontról ide, a déli kettes ereszke jobb osztójába a 2—MKE önjáró, hidraulikus berendezést. És 1977. augusztus 16-án, hajnali 4 óra 20 perckor elindult a munka az új fronton. Most, hogy a tárnok között meggörnyedve csúszkálunk felfelé, és nyakunk közé csordul arcunkról az izzadság, jut eszembe: milyen álmos is volt ott fent (fent: háromszázötven méternyi homokon, márgán, vízrétegen, földön túl jelenlegi helyüktől!) a kányási vezérkar. Fáradtságtól megnyúlt arccal fogadtak, szeműk kóré vastag karikát rajzolt a szinte kétnapi fentiét... Mert ők is izgultak, s cigarettáról másik cigarettára gyújtva várták, sikerül-e a Molnár Sándor brigádjának megbirkózni ezzel a hatalmas feladattal. Munkaruhába bújt gyakran az utóbbi napok során Laczkó István uknavezető, meg Galamb Elemér bányamester is, és... és szinte mindvalahányan, akik megszervezték, s akarták az új front mielőbbi indulását. Leáll egy pillanatra a marógép mögöttünk, alábbit tgy a szén dübörgő esése, és lámpás fénybogarú bányászsisakunkat is a nyakunkba húzva, ülünk ■körbe egy hidraulikus bánya- támot. Mindenki a nagy sikerről beszél: az — ismételjük inár meg! — országosnak minősíthető átszerelési rekordról, ami a szokásos, normákban is rögzített huszonnégy nap helyett már a tizenharmadikon eredményezte, hogy szenet adjon az új kányási front. Egy- kupacba tömörülünk —, hisz’ olyan szűk a hely a Kaparószalag- és a szénfal között — Kazinczi András főaknásszal, Nagybakos 'Istvánnal, a KISZ- titkárral, értő kísérőnkkel és Reviczky Jánossal, a délelőttös műszak aknászból lett csapat- vezetőjével, no meg Garami Attilával, a közöttünk legfiatalabb, harmincegy éves vájárral. Meg sem kockáztatom a kérdést, nehéz volt-e, ünnepet s éjt-nappalt egymástól meg nem különböztető az augusztus harmadikán tizennégy órától a tizenhatodikén hajnali négy óra húsz percig tartó izmot, s ideget sem kímélő munka, mert hallottam, s tudom, az volt. Negyvenmázsás alkatrészeket is húztak fel a frontba, mikor ember már nem bírta, a „rablóvitlával”, és izzadtak, és erőlködtek, és néha már abba is hagyták volna legszívesebben ezt az egész nagy hajtást. De tudták, mi múlik rajtuk... RÉGI, HAGYOMÁNYOS FEJTÉSI módszerrel egy ember egy műszak alatt nem termelt le több szenet, mint négy-hat tonnát. Ez az önjáró berendezéssel ellátott front pedig, ahol most munkaterületet biztosítottak a szénmaró- nak, a gép tizenkét fős kiszolgáló személyzettel ennek háromszorosát adja. Naponta hetven tonnával nagyobb mennyiségű szén kerül így napvilágra a tervezettnél. Ami kell is ahhoz, hogy az éves szinten vállalt szénrninnyisé- get és a még rávállalt háromezer tonnát vagonokba rakhassák. Száznyolcvan centiméter vastag itt a szén. A becslések szerint lehet olyan 3500 kaló- riás. — Jó..jó s^én — csillogtatja meg lámpáját a falon Reviczky János. — Ügy gondolom. nagyon kellett ez a mi hajtásunk... Tudja, hányán örülnek majd ennek? — Vélem, sokan. De maguk is... — Igen. Meglesz a terv. Mert. ha jól tudom, Hányásnak jelenleg olyan ötezer tonnányi lemaradása van... No, meg egyébként is: az átszerelés ideje alatt műszakonként megkerestük a négyszáz forintot. — Nagy pénz.. i — Az. De ne irigyelje tőlünk senki. — Belefáradtak? — Nem szakadtunk bele a munkába. Valamivel húztunk csak jobban, mint ahogy megszoktuk. Mert \jó volt a szervezés, mindenki szinte percre tudta, mit csináljon, kikkel és miért. — Több mint egy hét előnyt szereztek így az aknaüzemnek. — Kár, hogy délutános Molnár Sándor, a brigádvezető. .. Ö jobban tudna fogalmazni. ,. De tényleg: nem jelentéktelen, amit tizenhárom nap alatt kilencvenha- tan — ennyien vagyunk a brigádban — csináltunk. Belobban a szél itt, a föld alatt, és száraz szénport vág izzadt arcunkba. Ahogy fész- kelődünk ülés közben, menekülőkészülékünk neki-neki- ütközőóik az oszlopoknak, s érces hangja mintha figyelmeztetne: lent vagy, Hányáson, a déli bányamező új frontján, ahol.(.. Dél múlt néhány perccel. — Hamarosan felszállnak..,' — Igen — hagyja helyben Reviczky János. — És koccintunk a nagy sikerre. Szárazon tapad össze a nyál az ember szájában, s egy kirabolt vágaton át haladva, ahol fenti záport idéz a permetező vízzuhatag, egy üveg sörre gondol. Amivel — bár ezzel nem szokás — szívesen koccintana most Molnár Sándor brigádvezetővel, Reviczky Jánossal, Kazinczy mérnökkel, és ott fent ... ott felettünk háromszázötven méterre is mindenkivel, akik segítették! véghezvinni a nagy „haditettet. . Él zihál, dübörög, mintha sóhajtana mögöttünk a front. Gumicsizmás lábunk bokáig merül a fekete sárba, és kifelé menet arról beszélgetünk: ha lefejtik itt a szenet, egy idő után térdre rogy majd a homokkő... Karácsony György ] NŰGRAD - 1977. augusztus 19., péntek 3
