Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

Folytatódtak a szo¥jeS—jugoszláv tárgyalások Pék Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: Csütörtökön a moszkvai Kremlben folytatódtak és befejeződtek a hivatalos szov­jet—jugoszláv tárgyalások Le- onyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke között. A barátság és az elvtársi egyetértés légkörében lezajlott tárgyalásokon szovjet részről Andrej Kirilenko, az SZKP KB titkára és Andrej Gromi- ko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB póttagja, az Oroszországi Föderáció Mi­nisztertanácsának elnöke, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, jugoszláv részről Sztane Dolanc, a ,JKSZ KB elnöksége végre- zi tárgyalások. A moszkvai Kremlben folytatódtak a magas szintű jugoszláv—szovjet párt- és államkö­Egy politikai bűntett margójára Sacco és Vanzetti emlékezete Often éve történt „Ártatlan vagyok!” — e sza­vakkal búcsúzott az élettől 1927. augusztus 23-án, rövid­del éjfél után Bartolomeo Vanzetti halárus, amikor tár­sával, Nicola Sacco cipész­munkással együtt a villamos­székhez vezették. A halálos ítéletet jóval korábban, 1921. július 14-én hozta az USA Massachusetts államának bí­rósága. A vád: rablógyilkos- sag volt! 1920. április 15-én South Braintree-ben meggyilkolták és kirabolták egy cipőgyár alkalmazottainak heti bérét szállító pénztárost és az őt kísérő őrt. A tettesek 15 776 dollár zsákmányukkal autón elmenekültek. A rendőrség még az év ele­jén házkutatást tartott egy deportálásra ítélt olasz anarchista lakásán és lefoglal­ta annak autóját. 1920. május 5-én négy személy megkísé­relte megszerezni a gépkocsit A rendőrség elfogott két sze­mélyt, az ugyancsak olasz származású és ugyancsak anarchista Saccot és Vanzet- tit. Sacconál a motozás során egy ugyanolyan típusú revol­vert találtak, mint amellyel a So.uth Braintree-i gyilkossá­got elkövették. A két olaszt vád alá he­lyezték és 1921. május 21-én megkezdődött a tárgyalás. Érdemes a dátumokra oda­figyelni. Nem sokkal vagyunk az első világháború befejezé­se után. Ezekben az években, nem kis mértékben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hatására az amerikai munkásságnak sikerült Ko­moly engedményekre késztet­ni a burzsoáziát. A monopol­tőke kamarosan megindította ellentámadását. A. Mitchell Palmer igazságügy-miniszter vezérletével irtóhadjárat in­dult a „vörösök”, az idege­nek, a radikálisok, liberálisok, a kommunisták, szocialisták és anarchisták ellen. I,eszállí­tották a béreket és tömege­sen bocsátották el a szakszer­vezeti tagokat. A munkásság erre sztrájkokkal válaszolt. A kormány bevetette a katona­ságot, a bíróságok pedig tö­megesen hozták ítéleteiket a sztrájkolok és a baloldaliak ellen. Palmer utasítására 1920. januárjában egyetlen éjszakán négyezer „vörósgya- nús” amerikait és „idegent” tartóztattak le. A hisztéria fokozására Palmer arra fi­gyelmeztette az amerikaiakat, hogy a „vörös összeesküvők — úgymond — 1920. május elsején meg akarják dönteni az Egyesült Államok törvé­nyes kormányát”. Ilyen légkörben került sor Sacco és Vanzetti elítélésére. A vád elátámasztására elég ok volt: külföldiek, agitáto­rok és anarchisták, — „vörö­sök” voltak, rosszul beszéltek angolul, nem tartották az Egyesült Államokat a „sza­badság fellegvárának”, eluta­sították a háborút, a naciona­lizmust. Az ügyükben ítélkező es­küdtek a „vörös veszedelem­mel” megfélemlített kispolgá­rok voltak, az osztálybíróság engedelmes eszközei. Webster Thayer a bíró nem csinált titkot ipegrögzött Konzervati­vizmusából, csakúgy, mint az ügyész, Frederick O. Katz- mann, aki egész tevékenysé­gével segítette Palmer, igaz­ságügy-miniszter törvénytelen eljárásait. A tárgyalás során a vádlot­tak mindvégig ártatlanságu­kat hangoztatták. Az ellenük felhozott bizonyítékok siral­masak voltak. A rablott pénz­ből egyetlen centet sem talál­tak náluk. A tanúk közül egy sem látta közvetlenül a me­rényletet és egymásnak el­lentmondó vallomásokat tet­tek. Néhányan azt állították, hogy látták Saccót a tett szín­helyén, két másik tanú szerint a menekülő autóban ült, egy pedig azt állította, hogy a merénylet napján együtt uta­zott Vanzettivel az East Braintree-i vonaton. A tanú­kat szembesíteni kellett volna a vádlottakkal, mégpedig úgy, hogy több személy kö­zül kellett volna kiválasztani­uk az állítólagos bűnösöket. Nem így történt! A bíró a jelenlevő vádlottakra mu1 a- tott és megkérdezte: „Ök azok?” A bíróság Sacco és Van­zetti alibijét nem fogadta el. Az egyetlen tárgyi bizony!" ték ellenük a Sacconal ta­lált pisztoly lett volna, erről azonban kiderült, hogy Sacco nem is tudta volna elsütni. A fegyvertudomány akkor még gyermekcipőben járt. A „szak­értők” ' azt tanúsították, amit a bíróság hallani akart.. A vád és a védelem szakértői egymással homloKegyenest ellenkező véleményt adta*. Procter kapitány, a massa- chusettsi redőrfőnök, akit döntőbíróként kértek fel, ar­ra a kérdésre, hogy a tett színhelyén talált golyó Sacco fegyveréből származik-e, így válaszolt: „A golyó úgy néz ki, mintha Sacco pisztolyából lőtték volna ki”. Később be­vallotta, hogy ezt a véleményt előzetfesen megbeszélte az ál­lamügyésszel. Ha megkérdez­ték volna, hogy talált-e erre bizonyítékot, nemmel feleit volna — mondotta. A per alatt és az ítéletet kö­vetőén megmozdult az egész haladó világ, perújrafelvételt és az ítélet megváltoztatását követelte. A „vörös veszély” jelszavát hangoztató hivata­los Amerika hajthatatlan ma­radt, s Sasso és Vancetti a villamosszékben fejezte be éle­tét. X ötven év telt el azóta. S ezalatt újra és újra elöntötte az Egyesült Államokat a kom- munistaellenesség, az idegen-, és fajgyűlölet hulláma. Sacco és Vancetti után negyedszázad­dal a Rosenberg házaspár esett a törvénysértő terrorítélet ál­dozatául. A világ felháborodá­sa ötven esztendő óta sem szűnt meg Sacco és Vancetti igazságtalan kivégzése felett. Amerika és a világ más ré­szének haladó politikusai, tu­dósok, művészek bizottságai követelték az ártatlanul kivég­zettek rehabilitálását Követel­te Sacco családja, Vancetti egyetlen még életben levő nővére. S a tiltakozások hatá­sára most, ötven év elteltével nyilatkozatot írt alá Michael Dukakis massachusettsi kor­mányzó, amelyben kijelenti: „a Sacco és Voncetti elleni bírósági eljárás nem volt kor­rekt, az előírásoknak megfe­lelő”. S hozzáfűzi: „A bíróság a kommunistaellenes kampány hatása alatt állt és befolyá­solták az idegenekkel szem­ben táplált előítéletek”. A két olasz származású munkás kivégzésének évfordulóját „Sacco és Vencetti emléknap­pá” nyilvánította, családjai­kat és utódaikat pedig fel­mentette mindazon gyalázat alól, amelyben nevük a fél évszázad alatt részesült. Hosszú volt az út, amíg a hivatalos Amerika eljutott ed­dig a lépésig. De a teljesség­hez hozzátartoznék, hogy az el­telt ötven év alatt igazságta­lanul megkínzott és elítélt s jelenleg is börtönben tartott többi áldozat ártatlanságát is ismerjék be az általuk oly’ sokszor hangoztatott emberi jogok nevében. Gáti István hajtó bizottságának titkára, Velko Milatovics, Crna Gora Szocialista Köztársaság el­nökségének elnöke és Milos Minies, a szövetségi végrehaj­tó tanács alelnöke, külügymi­niszter, a JKSZ KB elnöksé­gének tagjai vettek részt. A tárgyalásokon folytatták az SZKP és a JKSZ, a Szov­jetunió és Jugoszlávia közötti sokoldalú baráti együttműkö­désének a két nép érdekében történő továbbfejlesztésével és elmélyítésével kapcsolatos kérdések megvitatását. A tárgyalásokról Moszkvá­ban kiadott közlemény szerint a kétoldalú kapcsolatokon túl áttekintettek néhány időszerű nemzetközi problémát is, ame­lyek megoldása a fegyverkezé­si hajsza korlátozásához, a feszültségforrások és a konflik­tushelyzetek felszámolásához vezethetne. Megvitattak min­den haladó erő együttműködé­se erősítésének lehetőségeit a világ politikai légkörének ja­vítása érdekében. Hangsúlyoz­ták, hogy a helsinki záródo­kumentum tételeinek követ­kezetes valóra váltása szük­séges a konfrontációtól és fegyveres megrázkódtatástól mentes európai együttműködés megteremtéséhez. Folytatták a véleménycserét a nemzetkö zi kommunista és munkásmoz­galom néhány kérdéséről. A felek megelégedettségüket fejezték ki a szovjet—jugo­szláv tárgyalásokat és eredmé­nyeiket illetően. A tárgyalá­sokról szovjet—jugoszláv kö­zös közleményt hoznak nyil­vánosságra. A csütörtöki belgrádi lapok vezető helyen foglalkoznak Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito moszkvai tárgyalá­saival. A Borba ezzel kapcso­latban rámutat: A tárgyaló felek megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia együttműködése kedvezően és eredményesen fejlődik. Pozi­tívan értékelték az SZKP és a JKSZ együttműködését. Az együttműködés elért színvo­nala mindkét fél érdeke, és jó lehetőséget biztosít a kö­zösen megerősített elveken nyugvó kapcsolatok további erősítéséhez. 2 NÖGRÁD - 1977. augusztus 19., péntek Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Ba­lassagyarmaton a Lcnin-Iakó- telepen megnyitotta új korszerű ABC-áruházát Bő áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat. Nyitvatartási idő Hétfő 7—15 óráig. Keddtől szombatig 7—19 óráig A Magyar Népköztársaság Kulturális Minisztériuma és á Magyar írók Szövetsége mély fájdalommal tudatja, hogy Déry Tibor Kossuth-díjas író 83 éves korában elhunyt. Élő irodalmunk legje­lentősebb prózaíróját vesz­tette el. Budapesten született 1894. október 18-án, nagypolgári családból 1 szár­mázott. Kiskorában csonttu­berkulózisa volt, esztendőkig feküdt. A Markó utcai gim­názium után a kereskedelmi akadémiára került, majd érettségi után a svájci St-Gal- lenben tanul nyelveket. Ez­után egy fakitermelő vállalat­hoz kerül tisztviselőnek — a vállalat nagvbátviáé. ő örö­kölné, ám a fiatal Déry verse­ket, novellákat ír, 1918-ban már bérharcot szervez, 1919- ben belép a kommunista párt­ba. Első Írása a Lia című el­beszélése — 1917-ben jelenik meg a Nyugatban. Mindjárt bíróság elé is kerül miatta, szemérem elleni kihágás cí­mén. 1919-ig versei, novellái a Nyugatban jelennek meg, Babits és Móricz mellett a fi­atal Déryt tekinti a magyar irodalmi reakció akkor a leg­veszedelmesebb lázadónak. 1920-tól emigrációba megy, 26-ban hazatért, majd újra a világ csavargója. Csehszlová­kia, Németország, Ausztria, Olaszország, Skandinávia az állomások. Első verseskötete Bécsben jelent meg, Kassák hatását mutatja, s prózája is formabontó lesz, a kor avant- garde kísérletezéseit próbál­gatja ő is. Korai írását az író a „tűrhetetlen rossz mű­veknek” nevezi, de ez már a későbbi igényesség szava. Illyés szerint az induló nagy író „a szocialista regényírás divatja idején konok kitartás­sal, majdnem absztrakt prózát írt...” Ez a stílusvilág teszi Déry Tibor prózáját a XX. századi magyar irodalomban egyedülállóvá, és ezek az exp­resszív ábrázoló módok' lát­ható jegyei határozzák meg első nagylélegzetű munkáját, A befejezétlen mondat három kötetét —, amelyben saját életútja nyomán azt írja meg, hogyan jut el egy nagypolgári környezetből származó fiatal­ember Magyarországon a munkásosztályhoz. Sokat fog­lalkoztatta mindig a „valaho­vá tartozás” kérdése. Az útke­resés a felszabadulás után egyszerűnek tűnik, Déry a kommunista párt első írói kö­zött foglal helyet. Az „Alvilá­gi játékok” Budapest ostro­mának első irodalmi megiele- nítései közé tartozik, cikkei az újjászületés, a megújhodás szellemi tpglái. Közben Készü­lődik egy nagylélegzetű regényre, a magyar munkás- mozgalom irodalmi megörökí­tésére. A tetralógiának — a Feleletnek — első kötete 50- ben, második kötete 32-ben jelent meg. A munka mindvé­gig befejezetlen marad. Csak a tervét ismerjük. Az író 1948-ig akarta követni Köpe Bálint sorsát. „Simon Meny­hért születése”, majd a „Ni­ki” és a ..Szerelem” a novellás gyűjteménye, az életöröm hi­teles pátoszából, az őrlő mo­rális gondolatig, széles hof!- zonton ábrázolja a magyar valóságot. Benne van ezekben az írásokban az író ideiglenes úttévesztése is, mint ahogy stílusváltozása a „G. A: úr X- ben” című utópisztikus regény­ében ts erre utal. De feltű­nik bennük az írói magányos­ság oldódása is, és jelentős művek, mint a „Kiközösítő”, vagy nagylélegzetű, okvitát kiváltó önéletrajza az .ítélet nincs” jelezték, hogy Déry Ti­bor végleg hazatalált, a szo- cjalista Magyarország megbe­csült írójaként. Jelenlétét A napok hordalékai című írásai igazolták igazán, mindennapos megfigyeléseit, napi kis jegy­zeteit szinte minden héten ol­vashattuk folyóirataink, napi­lapjaink hasábjain. Halálával — nagy fa dőlt ki, de gyökere­ivel mélyen belekapaszkodnak a magyar valóságba és jelen lesz benne mindörökre. Teme­tése augusztus 22-én hétfőn 12.30 órakor lesz a Farkasréti temetőben. (Szalontay) Összecsapások Etiópiában Az Etiópia keleti körzetei­ből érkezett jelentések szerint a térségben folytatódnak az összecsapások az Addisz Abe- ba-i kormány fegyveres erői és az úgynevezett „Nyugat-szo- máliai Felszabadítási Front” csapatai között. Az ogadeni terület elszakítására törekvő „front” erőinek oldalán ~ mint nyugati hírügynökségek közlik — Szomáliái kormány­csapatok is harcolnak. Az Addisz Abeba-i rádió je­lentette, hogy a harcokban — közel a dzsibuti és a Szomá­liái határhoz — lelőttek két Szomáliái repülőgépet. ; ■■ ■, ■. • Az Állami Biztosító Nógrád megyei gépjármű-kárrendezési fiókja értesíti kedves ügyfeleit, hogy 1977. augusztus 19-től m a közlekedési balesetben megsérült gépjárművek szemléit a szécsényi járásban az eddigiektől, eltérően nem az Álla­mi Biztosító szécsényi fiókjánál hanem az ’ A fii XVI, sz. Vállalatának szécsényi üzemegységénél végezzük. A szemle időpontja: minden héten péntek 8 órától 11 órá­ié. í

Next

/
Thumbnails
Contents