Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

/ Fia főhadnagy A fájás már ötpercenként jelentkezett. Csengettek. — A mentők! Már mindent összepakoltak. Mar mindent megbeszéltek. Ha fiú lesz Ákosnak hívják, ha leány csakis Rita a neve. Reggelre megtudják, melyik nevet kell a kismamának oe- diktálni a szülés után néhány perccel. Kelemen főhadnagy egyenruhában várta a men­tőket. Bekíséri a feleségét a kórházba és ott várakozik. Ajtót nyitott. — Főhadnagy elvtárs! Ri­adó! Az útkereszteződésben jól látta — fordul a mentő és kereste a lakásukat. Fülébe vijjogás hasított. Hallotta a szirénát, pedig csendben jött a mentő. A halántéka dobolt, a keze remegett. Az őrmes­ter aki riasztotta, még ott állt az ajtóban. — Igen, értettem... megyek! — mondta gépiesen, de a gon­dolata másutt járt. Megy, mennie kell, várja a század. A fiúk azóta már menetké­szen állnak. Mindig az ő szá­záéin az első. Neki csak a vezényszó marad: Gépkocsi­ra! Eddig így volt. Most késni fog és mit mond majd? Szül a felesége, éppen itt a mentő. így igaz, de ez nem magyarázat, csak magyarázkodás. Megölelte a feleségét, be­segítette a mentőautóba és elindult a laktanyába. Idő­ben érkezett. Útközben — rö­vid az út a lakástól a lakta­nyáig — éveket idézett fel. A szerelmüket, amikor Terit meglátta és megszerette. A vágyódás a gyerek után. Három évig hiá­ba várták, az utódot és most a legszebb percekben elvál­tak útjaik. Pedig mennyit .áb­rándoztak róla az utóbbi he­tekben. Ott ül majd a szülő­szoba folyosóján és amikor a névéi közli vele az örömhírt, elrohan a legközelebbi virág­üzletbe. Vázába tesz> a vi­rágot, alá helyezi az esküvői fényképüket és így várja ha­za a trónörököst. Ennek vége. Éva jó asszony. Vékony, tö­rékeny és türelmes. Igazi katonafeleség. Nem kérdez és mindent tudomásul vesz. Most sem volt szemrehányás a szemében. Csak annyit mordot csendben: — Ha menned kell, indulj Ferkó! Indulj Ferkó! Gépkocsira Ferkó' Mi lesz veled Ferkó? Lüktetett a halántéka és sá­padt volt. Legalábbis a törzs- zászlós ezt mondta, amikor megérkeztek a laktanyába ... — Kérem ez laktanya! Ka­tonai alakulat! Értse meg! — ismételte már harmadszor az ügyeletes. A telefon túlsó végén nem tágított a nővér. — őrnagy elvtárs, Kelemen Ferenc főhadnagynak fia szü­letett. Ferike a neve. Tessék közölni az édesapával. — Az más! — dörmögte az őrnagy, miközben bejegyezte a naplóba a rendkívüli ese­ményt. Évek óta nem volt ilyen bejegyzése, pedig három év múlva nyugdíjba megy. Nyugdíj, de milyen. Szeren­csés fickó ez a Kelemen. Csinos, fiatal és most fia szü­letett. Ő már huszonegy éve házas és nincs gyereke. Nem lehetett. Egyedül maradnak a feleségével öreg korukra. Fer­kó. Ferike — így becézik majd. mert a Kelemenék sze­rencsések. Kiszól a szomszéd szobába: — Rádiós! Merre jár most a menetoszlop? A katona jelentett: Most Pásztó felé haladnak, órán­kért negyven kilométeres se­bességgel. — Teremtsen összeköttetést az ügveletessel. — Értettem! És az éterben elindul a keresés. Végre je­lentkezett az ügyeletes. — Rácz százados, mi új­ság Sanyikon! A laktanyaügyeletes hiva­talos volt és kesernyés a hangja. Nem volt kedve le­ereszkedni a szomszédjához, akivel szabad időben együtt jár horgászni a tóra. — Jegyezd! — mondta nyersen, határozottan. — Ke­lemen főhadnagynak fia szü­letett. — Nagyszerű! Fiú. Nahát ez a Feri és mekkora a ki­csi? Az őrnagy nem válaszolt azonnal. Mekkora? Hát már ez is egy laktanyaügyeletes dolga? Persze, megkérdezhet­te vclna a nővértől... — Várj! Maradj a készü­léknél. A százados boldog volt. Mi­csoda esemény. A menetosz­lop hajnali háromkor, órán­ként negyven kilométeres se­bességgel halad harci felada­tát. teljesíteni és akkor az ügyeletes örömhírt visz egy bajtársnak. Fiú! Neki két fia van. Már nagyok. Iskolásak. Oda nem adná egy zsák aranyért. Kislány is kellene, de az . asszony gyenge. Talán jövőre. És ha akkor riadó jön és neki mennie kell? Majd közük vele rádión, mint a Ferkóval. Melyik tco- csiban ül? A második század elején lehet. Majd motoros járőrt küld hozzá, de előbb a parancsnoknak jelenti. Már fogalmazta magában a je­lentést, amikor megszólalt a rádió. — írd fel: Ferike három kiló nyolcvannal született. Jól vannak, a kismama is, ő is. — És a testhossza? — Az is kell. ötven centi, jó hogy nem kérdezted a fejbőségét! — Ilyenkor azt is meg­mondják a szülészeten — szólt boldogan a százados. — Én csak tudom. Gyakorló apa vagyok. Vége! — mondta az őrnagy sértődötten. Bántotta a szá­zados büszkesége. — Parancsnok elvtárs! Je­lenlenivalóm van. Az alezredes szunyókált a parancsnoki kocsiban. Morco­sán ébredt. Aztán egyre job­ban felvillanyozódott. — Ez igen! Közölje azon­nal Kelemen főhadnaggyal és mondja meg neki, hogy én is gratulálok. Majd koccin­tunk rá, ha megérkezünk a táborhelyre. Hm! Gondolta a százados, milyen engedékeny lett egy­szerre’ a parancsnok. A lak­tanyában egy üveg sört sem tűr meg. Most koccintani akar Bár tudná, hogy mivel koccintanak annak a sűrű erdőnek a 'kellős közepén? — Fiú! Ezzel a parancs­csal elindul a második század­hoz. Ott megkeresi Kelemen főhadnagyot és személyesen, de csakis neki adja át. Ér­tette? — Értettem. — Mit hozott már megint? — Kelemen főhadnagy még mindig nem engedett fel a szorongásból. Mi lehet a fe­leségével? Megszült? Fiút? Lányt ? Feltépte a borítékot és hosszan elnyújtva kiáltotta a gépkocsivezető fülébe: — Állj! A törzszászlós csak hüm- mögött. Mi ütött a parancs­nokába? Éjjel és az országút kellős közepén. Kelemen Fe­renc főhadnagy megpörgette, megveregette a vállát, aztán kezébe nyomta az ügyeletes levelét: „Fia van, főhadnagy elvtárs!” — Érti már? Fiam szüle­tett! g. b. Legfontosabb közügy: A dolgozó ember élet- és (sgÉszséegvédelme A megye iparszerkezetének az elmúlt években történt változásával, a mezőgazdaság korszerű gépesítésevei iavult a munkavégzés feltétele. Egészségesebb, Kulturáltabb és biztonságosabb körülmények között, eredményesebb a ter­melés. A legtöbb gazdasági egységben korszerű intézkedé­seket tettek a dolgozók egész­ségvédelme érdekében az üze­mi balesetek megelőzésére. Ezzel az általánosan mér­hető eredménnyel azonban nem lehetünk elégedettek. Sok még az olyan munka­hely, ahol elavult technikai eszközökkel és egészségrontó körülmények között folyik a termelés Államunk a jövőben is első helyen biztosítja azo­kat az anyagi javakat, me­lyek a biztonságos munka­végzés technikai feltételeit hi­vatottak javítani. A technikai feltételek mel­lett kiemelkedő szerepe van a szubjektív tényezőknek, így különösen a balesetelhárító oktatásnak, a fegyelmezett munkára nevelésnek, a sok­szor „bűnös”, elnéző magatar­tás megszüntetésének, az ön­zetlen segítségadásnak és a munkahelyi kollektíváért ér­zett felelősség állandó javítá­sának. Megyénkben az üzérhi bal­ettetek száma az elmúlt évek csökkenő tendenciája mellett 1976-ban emelkedett, össze­sen 3208 baleset történt, majdnem 200-zal több, mint 1975-ben. A munkából kiesett munkanapok száma elérte a 77 ezret, az elmúlt két évben munkavégzés közben 22 dol­gozó vesztette életét. A statisztikai adatok önma­gukban is vádolnak. Erköl­csileg és morálisan Kérdőre vonják mindazokat a munka­helyi vezetőket, dolgozókat, akik kellő körültekintéssel, in­tézkedések megtételével, a munkavégzési szabályok be­tartásával és betartatásával megelőzhették, vagy legalább csökkenthették volna a halá­los és súl>cs balesetek számát. Sokszor a nagyvonalú mu­lasztás, a bűnös közömbös­ség, a szabályok egyértelmű be nem tartása gyógyíthatat­lan sebeket ejt a szülőkben, a családban, és súlyos megráz­kódtatást a hátrahagyott gyermekekben, lelkiismeret-' furdalást a munkahelyi kol­lektívákban. A halálos balesetek többsé­gében büntető eljárás indul, ahol sajnos, azt kell megálla­pítani. hogy a szabálytalan munkavégzés többszöri — rendszeres folyamat — elő­fordulása után következik be a tragédia. A mun­katárs figyelmeztetésinek elmaradása, a közvetlen mun­kahelyi vezető elnéző maga­tartása szinte káros szemléle­ti körülményeket teremt a munkahelyen. A baleseti okokat vizsgálva megállapítható, hogy. a szub­jektív tényezők és okok el­sődleges helyet foglalnak el. Ezért a technikai állapotok javítása mellett a dolgozó em­ber iránti felelősségtől áthat­va valamennyi munkahelyen folyamatosan intézkedni kell a közvetlen veszélyt jelentő körülmények feltárására és azok megszüntetésére. A bal­eset -elhárítási oktatások szín­vonalát úgy ajánlatos javí­tani. hogy az illetékes szak­emberek neveljék a dolgozó­kat a munkavédelmi szabályok betartására, a biztonságos, kulturált műnk:-, végzésére. A munkahelyi kollektívák köve­teljék meg a dolgozóktól az egymás iránti figyelmességet, felelősséget és segítőkészséget, Meg kell szüntetni, hogy a dolgozó úgy áühasson mun­kába, hogy a közvetlen mun­kahelyére vonatkozó munka- védelmi előírásokat nem is­meri. A szabályok ismereté­ről a helyszínen, munkavég­zés közben győződjön meg az illetékes vezető. Gyakori hogy egyes dolgo­zók alkoholos befolyásoltság állapotában végzik veszélyes Autóstoppal .MASZEK' képzőművészeti tábor Hollókőn \ Degeszre tömött hátizsákok, szíjon lógó pokrócok, becso­magolt sátor, hatalmas rajz­laptartók — így fest az út­menti látványosság leltára. Akik pedig a csomagokhoz tartoznak: három fiatal. Elő­térben hatalmas tábla, rajta a színes zsírkrétával írott ké­relem: „Vegyen fel a plató­ra — Hollókő”. Készséggel állnak rá a be­szélgetésre. Sorra bemutatkoz­nak. Földes Ildikó, a képző­művészeti szakközépiskola hallgatója, szobrász szakon. Gspann Károly ugyanitt öt­vösművészetet tanul, Seres András pedig szobrásznak ké­szül. Valamennyien budapes­tiek. — Alkotás végett utazunk — így summázza röviden az országúti vándorlás célját Se­res András. A trió „hölgy”-tagja arra ad magyarázatot, miért éppen Hollókőre utaznak — autó­stoppal. — Több mint egy hónappal ezelőtt osztálykiránduláson jártunk a faluban. Rendkívüli módon megragadott minket a méltán híres falu. Megcsodál­tuk népi építészetét, a gyö­munkájukat. A legszigorúbb intézkedéssel kell megszüntet­ni az ilyen munkavégzést. Elítélendő az is, hogy válla­lataink közvetlen közelében, „szinte a gyárkapuban” léte­sítenek italmérő helyeket. Fel­tétlen indokolt szigorúbban és gyakrabban alkalmazni az al­koholszondás ellenőrzést. Szinte naponta előfordul, hogy a dolgozók (halálos bal­esetek 70 százalékában) nem használják munkavégzés köz­ben a baleset- és egészségvé­delmi eszközöket, felszerelé­seket. Sokszor a munkatársak és felelős vezetők „ellenőrzés” közben elnézik az életet vé­dő eszközök hiányát, és a sza­bálytalan munkavégzést. A dolgozó ember érdekében rendszeresen teendő baleset­megelőző intézkedések sorában a büntető eljárás csak a leg­súlyosabb esetekben indokolt és szükséges. Ahhoz, hogy a dolgozók biztonságosan, kul­turált munkavégzéssel ered­ményesen dolgozhassanak, na­ponta kell intézkedniök a vál­lalat, a gazdasági egységek vezetőinek, a szakszervezeti bizottságoknak. A baleset megelőzése nem kampány-, nem csupán reszortfeladat, ha­nem folyamatos intézkedések és szigorú ellenőrzés rendsze­rének megteremtése és napi működtetése A balesetek megelőzése és csökkentése köz­ügy, ezért rendszeres feladat hárul a gazdasági vezetőkkel együtt a társadalmi szervek­re, szocialista brigádokra és nem utolsósoiban valamennyi munkatársát tiszte'ő dolgozó­ra. Dr Róth József rendőr alezredes nyörű környezetet. Rögtön el-, határoztuk, hogy ide visszá­térünk, ezernyi dolog kínál nagyszerű alkalmat a munká­ra, az alkotásra. Gspann Károly szavaiból az is kiderül: nem lesznek telje­sen ismeretlenek a faluban: — Megismerkedtünk n falu kultúrosával, Liszkai Zsuzsá­val. Szenvedélyes néprajzos és most talán lehet közös mun­kánk is. Tervezi a teme'őben egy „kerti múzeum” létreho­zását. Ennek segítésére szíve­sen restaurálnánk ' az oda szükséges fakereszteket. Reggel hat órakor indultak Budapestről, beszélgetési.hk: e kilenc óra tájban került sor a 21-es főút és a szécsényi or­szágút találkozásánál. — Egyikünket egy motoros hozta, kettőnkön egy Skoda gazdája „könyörült” meg. Nem riasztotta el a sok cso­mag sem. Köszönet érte. Én ilyen módszerrel egyébként már gyakran kirándultam a Balatonhoz és a Velencei tó­hoz. Ha most eljutunk Holló­kőre, felverjük a sátrunkat, berendezkedünk. Aztán kezdő­dik a munka, a festós-^és a fa­faragás. Földes Ildikó után Seres András még a „maszek” kép­zőművészeti tábor tervezett idejéről szól: — Úgy gondoltuk, hogy két hétig maradunk. Reméljük, semmi ok nem lesz a rövidí­tésre. — Csak ha elfogy a pén­zünk! — kiáltja a másik ket­tő. Lovas kocsi kanyarodik be a főútról. öregember hajtja az egy szem pacit. Lesi a nagybetűs táblát, megáll. Vi­dám rohanás a csomagokhoz, kapaszkodás a „platóra”. — Csak ide, az erdő alá megyek — mondja az öreg. — Erdő?! Hurrá! — csata- kiáltásszerű a válasz. Tarka és vidám terhével lassan kocog a lovacska a partnak. A megyénket meg­ismerni. a megörökítésre mél­tót fába faragni, vászonra fes­teni kívánók pedig elégedettek: a fuvarral. (k. k. g.) Nyesi k u t y á k A mecseki állatkertben rit­ka egzotikus állatok láthatók: nyestkutyák. A menyétféiék családjába tartozó kis állatok Kelet- ■ és Dél-Ázsiában ősho­nosak. Pécsre a zürichi állat­kor! tői kerültek csere útján. A mosómedvéhez hasonlíta­nak nagyságukban és for­májukban egyaránt. Ez.ist- szürke szőrméjük a legér téke- sebb nemesprémnek számit az egész világon. Svájcból két nyestkutya-párt kapott a me­cseki állatkert. A magyar zoo 110 éves történeteben most láthatnak először ilvon állatokat a hazai látogatók. A pécsi szakemberek nagy örö­mére az egyik párnak nem­rég kölykei születtek, — ez az első szaporulat Magyarorszá­gon. NóGRÁD - 197?. július 13., szerda ő

Next

/
Thumbnails
Contents