Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
I I)j szervezeti keretek képzőművészeti életünkben Fiatal szovjet festők kiállítása Július elején megnyílt Butlapelen a Műcsarnokban a fiatal szovjet festők kiállítása, amelynek anyagából közöljük a következő képeket: Amint arról beszámoltunk, a közelmúltban lezajlott Budapesten a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének közgyűlése. Az érdeklődök a lapokból is figyelemmel kísérhették az ott elhangzottakat, értesülhettek mindarról, amely a szövetség tevékenységére, jövő terveire vonatkozik. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének alapszabálya közli a szövetség célját és feladatait. Eszerint: „A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének legfőbb célja a szocialista képző- es iparművészet fejlesztésével egy magasrendű vizuális kultúra megteremtésének elősegítése hazánkban. Célja a szem M’dsegt ormai as lehetséges újabb művészi eszközeinek feltárásával hozzájárulni a szocialista ember értelmi és érzelmi formálásához”. A továbbiakban a dokumentum utal arra, hogy a szövetség feladatait is a Magyar Szocialista Munkáspárt kulturális politikája határozza meg. Szól a képző- és iparművészek társadalmi kapcsolatai erősítésének szükségességéről, a tartalmi munka elmélyítésének teendőiről s természetesen. szervezeti kérdésekről. Lóránt Jánossal, az országos választmány tagjával, megyei titkárral ezúttal az új szervezeti keretekről, s az általuk nyújtott lehetőségekről beszélgetünk salgótarjáni műtermében. — Mint ismeretes, a magyar képzőművészek szövetségének területi szervezetei — .köztük az ászát:-maggar .területi szervezet — továbbra is fennállnak, tagjai lehetnek azok, akik a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagjai. Megyénkben hányán? — Jelenleg hatan: Idős Szabó István, Czinke Ferenc, Iványi Ödön, Mustó János, Horváth Sándor és jómagam. A területi szervezetek munkájának irányítását és ellenőrzését az alapszabály, valamint a, közgyűlés és válasz+mánv határozatai alapján ezután az úgynevezett területi tanács végzi, amelynek tagjai a területi tanács titkára, a területi szervezetek művészeti titkárai, a területi szervezetek választott küldöttei és a szakosztályok küldöttei. E szervezeti változtatás is a tartalmi és szervezeti munka magasabb szintre való emelését célozza, több más módosítással egyetemben. — Köztudott viszont, hogy például Nógrádban is sokkal több alkotóművész dolgozik, akik még nem tagjai a szövetségnek, de tagjai a művészeti alapnak, vagy helyi stúdióban tevékenykednek. Mit mondhatunk róluk? — Valóban így van, hiszen az említett hat művészen kívül még tizennyolcán tagjai az alapnak, s a megyei művelődési központ képzőművészeti Megbecsült emberek Ifjú szakmunkások köszöntése Tizenhét-tizennyolc éves fiatalemberek, lányok és fiúk ülnek az iskolai padokra emlékeztető asztalok körül. Nem mindennapi, életük nagy eseményére várakoznak. Most kapják meg a szakmunkás-bizonyítványukat. A készülődés lázas perceid, ben Horváth Lászlóval, a salgótarjáni szakmunkásképző intézet igazgatójával váltunk szót. — Gyakori az efféle rendezvény? — Nem mondhatnám — feleli —, de az idén már öt salgótarjáni nagyüzemben szervezik meg a frissen végzett szakmunkások ünnepélyes bizonyítványosztását és fogadását. Az öblösüveggyár mellett, amelynek rendezvényén mi is részt vettünk, hasonló ünnepséget rendezett az építőipari vállalat, a ruhagyár, a Volán, s ezt tervezi a kohászati üzemek is. — Tulajdonképpen intézményünk és az üzemek közös törekvésének eredményei ezek az ünnepségek — folytatja Horváth László. — Szeretnénk elérni általuk, hogy 'az iskolai élet után minél zavarmente- sebb, biztonságosabb legyen a fiatal szakmunkások beilleszkedése az üzemi környezetbe. Hasonlóképpen vélekednek az üzemek is. s megpróbálják emlékezetessé tenni a bizonyítványosztást, a munkába állást. Rendszerint tájékoztatják a fiatalokat minden fontos tudnivalóról, az üzemi életről, a társadalmi és egyéb szervek tevékenységéről, a bérezési és különböző juttatások lehetőségeiről. Az öblösüveggyárban Kalocsai Jenő szakoktatási előadó, aki három évig jóban-rossz- ban együtt volt a tanulókkal, köszöntötte a fiatalokat. A KISZ-bizottság megbízottja hasonlóan cselekedett. Megható, kedves pillanatok voltak. Mázán Györgyi, aki a végzősök nevében szólt, izgalomtól fűtött hangja boldogságról és szerétéiről árulkodott. A legjobb — jeles — tanulmányi eredményt Plavecz Zoltán üvegcsiszoló érte el. Négyesre vizsgázott társaival együtt jutalomból megkapta vizsgaremekét is, egy csodálatosan szép, színes, csiszolt vázát. — Nagyon jól éreztem magamat a gyárban — mondja az újdonsült szakmunkás. — Csurgai László mesteremnek rendkívül sokat köszönhetek. De a többi idősebb munkatársamnak is. Hiszen sok olyan művelet akad, amit a kezdő embernek meg kell tanulni, s nem könyvből, hanem a gyakorlatban, másoktól elle- segetve. Mindig megértőek voltak hozzám, segítettek, öröm volt együtt dolgozni. Itt maradok. Mert a munka is tetszik nagyon. Látni, átélni, ahogyan az ember kezében alakul, formálódik az üveg.., Az „inasévek” utolsójában teljesítménybérben dolgoztak az üvegfúvók is. Szakmájuk igen keresett az üvegiparban. Az öblösüveggyárban 14-en végeztek ezen a szakon. — Szerintem jó szakmát választottam — mondja Gye- nes József, aki négyesre vizsgázott. — Mindenem meglesz, ami kell. Már harmadévesként előfordult, hogy 2500 forintot kerestem. Egészségem is megvan a munkához, és szeretem csinálni, különösen a l világítási burákat. Az öblösüveggyár tanácstermében 27 végzett szakmunkástanulónak adta át Horváth László intézeti , igazgató a képzettséget igazoló oklevelet. A nyári szünet után valamennyien odamennek vissza dolgozni. Egyikük, Bűzök Julianna már elkezdte a termelőmunkát. — így két nappal több szabadságot kapok —■ mondja —, és nekem a családi tervek miatt erre most nagy szükségem van. Bohurák István szociaiista brigádjában dolgozik. —- A szakoktatási előadó miként volt megelégedve a diákokkal ? — Régen értek el tanulóink ilyen jó eredményt, mint most. Senki nem bukott meg és mindössze két elégséges volt. A három év alatt nagyon a szívemhez nőttek. Az elmélet tanulásában kicsit bökdös- ni kellett őket, de a gyakorlattal semmi hiba nem volt. Ha hiszi, ha nem, mikor köszöntöttem őket, nagyon elszorult a “torkom.., ★ A szakmunkás-bizonyítványok ünnepélyes üzemi kiosztása még nem általános gyakorlat, üzemeinkben, de az előző évhez képest erősödő, szélesedő törekvés. A fiatal szakmunkások kiérdemelt, fokozott megbecsülését jelzi. (ok) stúdiójában is többen dolgoznak. Ezen túl, a továbbképzési kabinet a rajztanárokat képezi tovább, s több iparművészünk magas szintű alkotómunkát végez. Számukra a jelen helyzetben azt mondhatjuk, hogy a művészek között a munka szempontjából nincs és nem is lehet más különbség, mint a tartalmi munka színvonala. A szervezeti módosítások . nem sújtják őket, hiszen a kiállítási lehetőségek számukra is fennállnak a jövőben is, csak a területi zsűrik felelőssége növekszik. — Ez is új dolog? — Igen. Azt jelenti, hogy a területen rendezett egyéni tárlatokat a területen élő művészek — szövetségi tagok — zsűrizik. A zsűrizés lebonyolításáról a megyei tanács művelődésügyi osztálya köteles ezután gondoskodni, amely maga is delegálja képviselőjét a zsűrikbe. Az eszak-magyarországi zsürike- retnek megyénkből Ivártyi Ödön, Horváth Sándor, Czinke Ferenc és én vagyok a tagja. Egyébként, az országos jellegű kiállításokat — Nógrádban a salgótarjáni zo- máncbiennálét és a salgótarjáni tavaszi tárlatot — továbbra is a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus zsűrizi. helyi művészek közreműködésével, A többi területen rendezendő tárlatot a területi zsűrik végzik. Zsűrizhetnek — érzékeltetve ezzel kvalitásbeli különbségeket is — árazás nélkül, csak egyszerű kiállításra, vagy árazással, s többszöri bemutatásra is műveket. A nem alaptagok pedig a Népművelési Intézet jóváhagyásával csoportosan — két- három ember — állíthatnak ki, egyénileg nem. Hozzátenném még mindehhez: egyetlen megye sem tud megélni alaptagjai nélkül, akik a köz- művelődésben is jelentős szerepet játszhatnak. A jövőben valamilyen szervezeti formát számukra is szükséges kialakítani. — E szervezeti kérdéseken túl, ragadjunk ki még egyetlen kérdést a sok közül, amelyekről a közgyűlésen szó volt! — Én azt említeném — valóban sok más igen lényeges kérdésen túl —, hogy a jövőben az építészetnek, szobrászatnak, festészetnek stb. hatékonyabban együtt kell dolgozni az épített környezet alakításában. A művészeknek már a tervezés stádiumában be kellene kapcsolódni e tevékenységbe. Nagyobb helyet kell kapnia a helyi kezdeményezéseknek a képzőművészeti beruházásokban, a murális feladatok kijelölésében is. T. E. Tatjana Naszipora: A „Szokol” metró- Jan Krizsevszkij: Fehér-kék nap (1970). állomás (1976). Vlagyiszlav Rozcnyev: Előadás a RAM-on (1970). Harif Baszirov: A „Mi kis mikrovilágunk” sorozatból a Nyár című kép. Mai tévéajánlatunk tiltja meg a kutyatartást. Mások jönnek, de Laki többször is visszakerül az országútra. Lesz-e vajon még valaki az életében, akinek szüksége lesz rá? A jugoszláv film elsősorban a gyerekek érdeklődésére tarthat számot. 9.55: Laki, a kutya. „Lakinak hívják, nagyon okos, nagyon kedves és sose verték meg” — valahogy így jellemzi a gazdája Lakit, éppen amikor kiviszi az orszag- útra, hogy jótékony emberekre bízza, t.uk alán, e jó lajdonságait ismerve, pártfogásba veszik. És, hogy miért kell megválni Lakitól, ha ilyen jó kutya?! Mert a családban kisbaba született, s nagymama félti a/kicsit a kutyától. Laki így kikerül az országúira. Hamarosan pártfogója akad két gyermek személyében, akiknek viszont atyjuk / szom. Kínlódva úszom, kifelé, sodor az ár. Nadrágom trapéz szára, köpenyem dereka, ujja tele vízzel. Máshol szorosan testemre tapad, amikor kiugrók, vagy a karomat nyújtom, mintha a bőröm húzódna. Alig haladhatok a part felé. Néna egy nagy levegővétellel a víz tetejére hin- táztatom magam. Ilyenkor a rám tapadó szövetek is felengednek, mintha nem húznának annyira. A lányok visszább és közelebb a parthoz látszanak. Ök előbb megindultak kifelé, míg mi Bonával a borulás helyén kínlódtunk, bajmolód- tunk, ittuk a vizet öklendez- ve. Most a sziget védelméből kikerülve megránt a sodrás. A folyó csöndesebb, halkabb mint más éjszakákon. Szürke, hangtalan, ólmos akár egy szétrugdosott gyapotbála. Sehol a harsány, sehol az eleven, sehol a tegnapi játékos parti éjszaka. Álmos, lassú, kedvetlen Az őszi kora esti temetések lehetnek ilyenek, fakó, szitáló esőben, szemerkélő levélhuliásban, és már a pap is unja, a hozzátartozók Is, a véletlen arra járó elcsodálkozik: Hát ilyen egy temetés? Mindkét part fényei látszanak. Bár csak a közelebbit látom, a túlsó nagyon háttal van. Amit .kicsi fejfordítással láthatnék belőle, az a falvak és üdülőtelepek közti üres, beépítetlen szegély. Nem aka- ródzik hátranézni. Félek, még közelebbinek látszik az innensőnél, és arra indulok. Félelmetes a partra érés. Nem akarok úgy istenigazából nem is akarok végérvényesen kiúszni... meg kellene nyújtani ezt a kevéske időt, hadd sodorjon az ár, néha megforgatna, én meg örömmel csapkodnék, fröcskölnék, bugyborékolnék, mintha Gyopárt vinném a hátamon félig merült fejjel... Nem! Nem akarom. hogy megforgasson, néha mégis kifordít, lassan megy az idő, lefelé sodor az ár, alig haladhatok kifelé valamennyit. Felemelkedem a felszínre, amennyire csak tudom elengedem izmaimat, egyedül a gyomrom feszül, vágtát az idő, feszül a gyomrom. Pihenésül meghallgatom a hangokat, figyelem a válaszokat, kiáltásokat, melyek akadálytalanul húznak el fejem fölött. Bona kérdez, mintha erdőben volnánk: — Itt vagy? — B...? — Itt vagyok, gőzei Á-hoz! — Nem fáradtatok el? Ki bírtok úszni? — Nyugodj meg! — kiáltja C... A lányok hangja halkabbnak, természetesebbnek tűnik a helyzetnél. Mintha szombat esti discóban, tánc közben kiabálnának egymásnak. Bonáé utálatosan hisztérikus. Ingerült, vékony. Kétszer szólít. Nem válaszolok. Nem akaródzik részt venni a névsorolvasásban. — János! Fekszem a vízen, ha megszólalok, válaszommal együtt a levegőt is kiengedem. — János! A...!’ Látod Jánost? — Nem! Nincs itt a közelben! — A... hangja még nyu- godtabb, mint az előbb. Mint aki biztosan tudja, hogy a halottakon úgysem lehet segíteni, és hogy egy vagy kettő, teljesen mindegy. Föntebb a hajóállomás lámpáinak csillogásában... (íélek leírni, alig leírhatónak tartom, de hiszen a fény ütötte, verte a vizet, az aprócska bodrokat, szétzavart köröket, színezte a csobbanásokat, és mindez olyanná teszi, a borulást, Andris halálát, a lányok csapkodását, vergődését, segélykiáltásaikat, Bona rikol- tozását: Azonnal induljatok kifelé! Lányok, kifelé —mintha én a parton maradtam volna vagy a csónakban.) ...átbukdácsolt egy-egy fekete gombóc. A lányok. Üszőm. Hosszú, kék köpeny ^rajtam, térdemig érő. Vékony, bő nadrág. Sarkamig érő. Papucsaim valahol a közelben úsznak, vagy távolabb, a sziget túlfelén, ha a hullám azonnal befelé, a víz közepe felé sodorta. Alig volt kihoznivaló velünk a csónakban. Alig valami, amit sajnálna az ember, ha elhagyja vonaton, vagy a talponálló könyöklőjén. Ezt mondtam a rendőrtisztnek is. Nem volt szerepe. A rendőrtisztnek sem volt szerepe. Magának az esetnek sem volt szerepe, mintha mindez mindenkitől függetlenül, egy tiszta logikai sor végén magától érthelődően következett volna, sornvi szerencsés felelőtlenség végeredménye-, ként. ) V
