Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

Futunk az álmaink után? Az ember elvégzi a főisko­lát, nagy terveket, álmokat dédelget, készül komolyan hi­vatására, és a valóság egyen­lő számára a könyvekben megírt tananyaggal. Aztán szerepel még az elképzelései­ben a jó munkához nélkülöz­hetetlen nyugodt otthon, egy lakás, egy saját kis fészek, és jó társaság, segítőkész kol­légák. .. Aztán az ember állást kap, és egyre távolodnak tőle a fő­iskolai évek, egyre szétebb foszlanak az álmok, az elkép­zelések, és a legnagyobb csa­lódás talán akkor következik, amikor rádöbben, hogy a könyvekben megírt tananyag­nak csupán parányi része hasznosítható a gyakorlatban. Barátságuk, szerelmük még a főiskolán kezdődött. Gyógy­pedagógusnak készültek mind­ketten, vallották, hogy nincs annál szebb, nemesebb hiva­tás, mint sérült gyerek értel­mét csiszolgatni, eloszlatni az őket körülvevő homályt. Hitték, érezték, hogy együtt, közösen minden sokkal köny- nyebb lesz. És a budapesti Judit férjhez ment a hatva­ni születésű Zsákai András­hoz. Először a hatvani kise­gítő iskolában léptek fel a katedrára, s ízlelgették a ta­nítás hozta sikereket és — olykor kudarcokat. Bátran szembenéztek az őket körül­vevő előítéletekkel, olykor a megvetéssel, gúnyolódással. Mert megtörténhet — sajnos, — hogy a hátrányos helyze­tű gyerekeket okítok, maguk is hátrányos helyzetbe ke­rülnek. Már ami a környe­zetük értékrendjét illeti. Jutka és András azonban állták a sarat. Egy ideig, Mert időközben megszületett a kis Ádám, s az egyszobás la­kás egyre szűkebbnek bizo­nyuk Megnőtt gondok köze­pette nehezebben elviselhe- tők a szurkálódások. A falu szélén álló, kerttel övezett családi ház teraszán, a szárítón hófehér pelenká­kat, színes rugdalókat lenget a, szél. A ház asszonya csendre int, éppen most aludt el a kicsi. A különleges ízléssel be­rendezett lakás itt is, ott is megállósra késztet. Az előszo­ba falát festett tányérok, hím­zett térítők díszítik, a szobá­ban sötét színű coloniál gar­nitúra ellensúlyozza a hófe­hér falak hidegségét. Az ém- bernek olyan érzése támad, mintha egy modern városi la­kásba csöppent volna. — A falu még nem zárja ki a szép lakást, a modern berendezést — mondja Zsó- kai András. — Az embernek minden helyzetben meg kell tudni teremtenie a számára legkellemesebb környezetet. • — Olvastuk a Közlönyben, hogy Szirákon gyógypedagó­gust keresnek, háromszobás lakással egybekötve. Ügy gondoltuk Andrással, hogy megpróbáljuk. Elsősorban a kicsi miatt, akinek egyre na­gyobb mozgástérre, egyre több helyre van szüksége. Andris és Jutka egy éve érkezett a faluba. Jutka gyer­Mai tévéajániatunk 21.20: lVíunkásírók a felszaba­rtulás, előtt. Benjámin Lászlót úgy tartja számon a lexikon is, mint aki nem tartozott egyik fajta írói csoportosuláshoz sem. Kevesen ti-dják ugyanis, hogy létezett a negyvenes évek elején egy írói csoport, munkásírókból. Ez a műsor — amelyben Benjámin Lászlóval az irodalomtörténész Dorogi Zsigmond beszélget — ép­pen ezt a csoportosulást veszi szemügyre, s igyekszik kitapin­tani jellegét, jelentőségét. \ munkásírók eleinte barát- jaik. ismerőseik révén kerültek kapcsolatba egymással, ekkor csatlakozott hozzájuk, a fiatal költő, Ben'ámin László is. Hal­inál*: a műsorban a szerveződés kövijjm '«veiről, a többi csonorto- sulássai való kapcsolatukról. Mindez merőben új megvilá­gításba helyezi a korszak mun­kásirodalmát, kibontakozását. Tányérfestés közben™ mekgondozásin van, András beállt tanítani. Lelkesen és iz­gatottan. — A lelkesedés azóta már lelohadt. Kiderült ugyanis, hogy a gyógypedagógus hely­zete Itt sem jobb, mint Hat­vanban volt. Nehéz a gye­rekanyag is, sok a cigány ta­nuló, de még nehezebb a tantestületbe való beillesz­kedés. Itt is élnek — talán még erősebben — az előítéle­tek — a hivatásommal szem­ben — mondja András. — Én talán már jobban megszoktam a falut, mint a férjem. S, ez azért van, mert ritkán mozdulok ki a házból, kevesebb a súrlódási lehető­ségem. Aztán itt van a kis Adóm. Az rendben van, hogy játszhat a kertben, a nagy la­kásban, de gyerektársai, ját­szópartnerei nemigen akad­nak. Sokat gondolkoztunk már a sorsunk felől, úgy érez­zük, nem fogunk Szirákon megöregedni. Ismét szeren­csét próbálunk. Határozatlan útkeresés, vagy futunk a fő­iskolai álmaink után? Inkább az utóbbi. Ügy, olyan körül­mények között szeretnénk ta­nítani, élni, ahogyan azt meg­tanították velünk, ahogyan azt elképzeltük. A beszélgetés végére feléb­redt a kis Ádám is. Apukája öléből szemlélte az anyut, aki a tányérfestés fortélyait mutatta be nekünk. Mert a budapesti Judit, szabad idejé­ben tányérokat fest, térítőkét hímez. — Szerencséjük volt, hogy itthon találtak. A nyarat utaz­gatással töltjük. Voltunk már Miskolcon, Pesten, a Balaton­nál.1 Hadd lásson világot a kis Ádám. Aztán meg nekünk sem árt az erőgyűjtés, az újabb küzdelemhez. V. Kiss Mária Nyári „népvándorlás ” (1.) Megismerni másokat Hétvége. Az IBUSZ Nógrád megyei irodájának valutabe­váltó pénztárablakai előtt hosszú, kusza füzérben állnak az emberek. A heti pihenőna­pok egyikét-másikát legtöbb­jük Csehszlovákiában tölti, de akad közöttük olyan is, aki a Magas-Tátrából átruccan a kö­zeli lengyel városokba, Zako­panéba. Krakkóba, Wieliczká- ba. Valóságos népvándorlás kez­dődik ilyenkor, nyár elején, mondják a megyei utazási Iro­dák munkatársai. Az utóbbi egy évtizedben jelentős mér­tékben fellendült a turizmus, a bel- és külföldi utazás. Ügy, ahogyan a népgazdaság fejlő­dött, nőtt a nemzeti jövede­lem, ahogy az emberek egyre tehetősebbek lettek. Kíváncsi asszonyok A Cooptourist Szövetkezeti Utazási Iroda évente mintegy 3000 ember utazását szervezi meg. Elsősorban, mint a ne­vünkben is benne van, , szö­vetkezeti dolgozókat utazta­tunk — mondja Medve Fe- rencné, a megyei kirendeltség vezetője —, de igény szerint bárkinek a rendelkezésére ál­lunk. Utasaink kétharmada nő. Részben azért, mert a szövet­kezetekben többségben van­nak, másrészt mert tapaszta­lataink szerint kíváncsibbak a férfiaknál. Pedig emlékszem, kezdetben milyen nehéz; volt őket egy-egy utazásra rábírni. Most már ők maguk ajánl­koznak. — Hová szeretnek utazni? —• Külföldi útjaink 60 szá­zaléka a Szovjetunióba irá­nyul, a többi főként Romániá­ba, Bulgáriába, Lengyelor­szágba, az NDK-ba. Belföldi útjaink között a soproni, sze­gedi, pécsi, sárospataki, nyír­egyházi vonalak kedveltek. — Mi vonzza ide őket? — A sok látnivaló. Ma már igényesebbek az emberek. Kö­vetelnek is az idegenvezető­től, hiszen előzőleg rendszerint a tévében, vagy valahol már láttak-hallottak a meglátoga­tott helységekről. Egy-két éve úgy tapasztalom, hogy a für­dőzés igénye kicsit visszaszo­rulóban van a városnézés, a történelmi és egyéb nevezetes­ségek megtekintése mellett. A megyei kirendeltség prog­ramjait a budapesti központ állítja össze, de lehetőség nyí­lik rá helyben is. A program általában: városnézés, múzeu­mok, középületek meglátoga­tása. Esetenként színház, kép­ző- és népművészeti kiállítás megtekintése, rendszerint kü­lön kívánságra, éppúgy, mint a szakmai programok zöme. Komplex útitervek Az Express Ifjúsági és Di­ák Utazási. Iroda megyei ki- rendeltsége az év első öt hó­napjában 4700 fiatal kiutazá­sát szervezte meg., Döntő többségük hazánk tájaival is­merkedett. A KISZ központi bizottsága februári határoza­tának megfelelően, amely a belföldi és sportturizmus fej­lesztését szorgalmazza. — Hogyan áll össze egy úti­program? — kérdeztük Sisa Alfréd kirendeltségvezetőt. ­— Központi és saját szerve­zésű programjaink vannak. A központiak között olyanok, mint a szegedi, soproni ifjúsá­gi napok, az ODOT-találko- zók.‘ Hazánk jellegzetes vidé­keire mi magunk is szerve­zünk utakat, ugyanakkor egy- egy üzem, intézmény önálló elképzeléseit is támogatjuk. Az utak programja minden esetben komplex, ami azt je­lenti, hogy az idegenforgalmi nevezetességek mellett baráti találkozók, könnyűzenei hang­versenyek, színházlátogatások és egyéb kulturális rendezvé­nyek is szerepelnek. Az Exp­ress egyébként, minthogy mind bel-, mind külföldön je­lentős bázishelyekkel rendel­kezik, a kulturális programok­ra jelentős gondot fordít. Is­merik a fiatalok érdeklődé­sét, igényeit, ugyanakkor meg­próbálják orientálni. Nem­csak a hivatásos művészek fellépését biztosítják a szá­mukra, hanem lehetőséget te­remtenek az önálló, vagyis az amatőrök bemutatkozására is. A hazai bázishelyeken, pél­dául Verőcén, Királyréten, Ba~ latonföldváron az ilyen ren­dezvények természetesek. — Az idegenforgalmi kultú­ra értékeinek megismerése mellett — mondja Sisa Alf­réd — egyre nagyobb igény mutatkozik a más jellegű kul­turális rendezvények iránt. Sok csoport utazik Budapestre színházba, cirkuszba és kül­földön is olykor alkalom nyí­lik ilyenfajta rendezvények megtekintésére. Komplex prog­ramok összeállítására törek­szünk, vagyis arra, hogy uta­saink a meglátogatott városok, tájegységek egészével ismer­kedjenek meg, s egyben a ba­ráti kapcsolatokat erősítsék. Nincs olyan utunk, amely al­kalmával fiataljaink ne talál­koznának más fiatalokkal, ne beszélgethetnének el az egy­mást érdeklő kérdésekről. Ami hiányzik Utazási irodáink ajánlatai a kulturális értékek, látnivalók szempontjából általában tar­talmasak, változatosak, talál­koznak az utazni vágyók igé­nyeivel. érdeklődésével. Egyre nagyobb mértékben kap he­lyet közöttük az élő kultúra megismertetése is. Ennek le­hetőségei azonban jóval na­gyobbak és szerteágazóbbak, mint amennyivel ma találkoz­hatunk a programokban. Gon­doljunk csak a különböző vá­rosok, tájegységek ország­szerte virágzó folklórfeszti- vál.iaira. kulturális seregszem­léire. Ezek teljességgel hiá­nyoznak a programokból. Vajon miért? Meggyőződé­sem, nem azért, mert az em­berek nem; kíváncsiak rájuk; sokkal inkább azért, mert ma­guk az utazási irodák nem figyeltek még fel idegenfor­galmi érdekességükre, s nem olvasztják bele utazási prog­ramjukba. (Következik: Miért jön hoz­zánk?) Sulyok László Július 15.'—augusztus 15. Nemzetközi művésztelep Salgótarjánban Ritmus, Nemzetközi tanácskozás zajlott le a közelmúltban Sik­lóson a nemzetközi művészte­lepek szervezésével és koordi­nálásával kapcsolatos kérdé­sekről. A rendezvényen me­gyénket Domonkos Alajos képviselte. Mint ismeretes, a salgótarjáni nemzetközi mű­vésztel epet- a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága szer­vezi a képzőművészek szövet­ségének segítségével. A siklósi rendezvényen csaknem tíz ország képvisel­tette magát. Hazánkon kívül a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bul­gária, NDK, Jugoszlávia kép­viselői voltak jelen. A ren­dezvényt az AIAP szervezte. Európában egyre sokasodnak a nemzetközi művésztelepek, így tevékenységük összehan­golása mind sürgetőbb fel­adattá vált. Ehhez kívánt se­gítséget nyújtani a siklósi rendezvény. Szükség van, töb­bi között arra, hogy a telepek kicseréljék információikat, s a koordináció révén ezek szín­vonala emelkedjen. Magyarországon napjaink­ban tíz nemzetközi művészte­lep működik. Hajdúböször­ményben festők találkoznak egymással. Kecskeméten kerá­miastúdió és nemzetközi zo- máncművészeti alkotótelep várja vendégeit. A Maros men­ti művésztelep Makón nyitja meg nyaranként kapuit. A nagyatádi szobrászalkotóte­lep, a nyíregyházi sóstói mű­vésztelep, a siklósi kerámia művésztelep, a siklósi szob­rászalkotótelep, Vas megyé­ben a velemi textilművészeti alkotóműhely ad otthont mű­vészeknek. E sorba tartozik a salgótarjáni nemzetközi nr-ü- vésztelep is. Ezeken túl, újabb telepek indítása is zajlik, pél­dául a békéscsabai Kner Nyomda, a Tiszai Vegyikom­binát, s Nyírbátor indít mű­vésztelepeket. Milyen helyet foglal el a salgótarjáni mű vesztelep a hazai telepek sorában? Mint köztudott, Salgótarján­ban nyaranként festők és gra­fikusok adnak találkozót egy­másnak. A hazai művészeken túl. a baráti országok művé­szei is mindig jelen voltak, s így lesz ez az idei nyáron is. Ebben az évben már negye­dik alkalommal kerül sor á salgótarjáni nemzetközi mű­vésztelep megnyitására. A te­lepen egy hónapot töltenek a résztvevő művészek, július 15- től augusztus 15-ig. A magyar résztvevők: Iványi Ödön, Ma- zsaroff Miklós, Szemethy Im­re, Kudász Emese. Egy-egy művész érkezik Bulgáriából és Lengyelországból. Csehszlo­vákiából a rimaszombati Bacskay Béla lesz jelen-..Test­vérmegyénkből, Kemerovóból pedig A. A. Bobkin grafikus- művészt várják Salgótarjánba. A salgótarjáni művésztelep résztvevői az átlagosnál ked­vezőbb körülmények között dolgozhatnak. A rendező szer­vek a salgótarjáni Karancs Szállóban helyezik el a ven­dégeket, s hatezer forint ösz­töndíjat is nyújtanak. Termé­szetesen, az alkotáshoz szük­séges anyagokat is rendelke­zésükre bocsátják, a Bolyai János Gimnáziumban pedig műtermek állnak rendelkezé­sükre. A rendező szervek a művésztelep befejezésekor az itt készült alkotásokból há­rom egyedi rajzot és egy o’aj- képet választanak, amelyek a múzeum képzőművészeti gyűj­teményében fogják reprezen­tálni az egyes alkotók és or­szágok művészetét. A hagyo­mányossá váló művésztelep évenkénti rendszeres megren­dezésével biztosítani kívánják azt is, hogy a résztvevő mű­vészek megismerjék Nógrád megye életét, hagyományait és változó valóságát. A rende­ző szervek megfogalmazták azon reményüket is, hogy a művésztelep alkalmassá válik a szocialista országok Képző­művészeiének megismerésére, a baráti kapcsolatok elmélyí­tésére. A tervezett programok alkalmasak is erre. Szerepel a programban salgótarjáni városnézés, a megyei múzeu­mok (Karancsberény, Szé- csény, Hollókő, Balassagyar­mat, Csesztve. Bánk) látoga­tása, budapesti kirándulás, műterem látogatások a megye művészeinél. A művésztelepen született alkotásokból pedig — ugyancsak hagyományosan — kiállítást rendeznek a Boívai Gimnázium Derkovíts Gyulá­ról elnevezett iskolagalériájá­ban. T. E. \ \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents