Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

Sopron után Salgótarjánban y 1/4 szabadtéri % szoborkiállítá elé V ÍLTOZÉKONY tavaszi dé!e!ótlün jártam legutóbb a számomra oly Kedves soproni Városház (Ma Beloiannisz) téren E pompás kis térrel kapcsolatban valóban igaz az a kicsit közhelyszerű meg­állapítás. hogy Magyarország egyik legszebb tere. Szépsé­gét. többek között, barokk. Szentháromság-szobra, kö­zépkori építészeti emlékei ad­ják. Bízvást mondhatjuk azt. is. nogv például egyik leg­szebb hazai gótikus emlékünk a Bencés- vagy Kecske-temp­lom. a Patika-ház. a Storno- ház. a Fabricius-ház, a Vá­rostorony Európa-hírű. A kis térbe mindenfelől utcák futnak, az építészeti stílusok harmóniába olvadnak össze. A járókelő arra gondolhat, mennyi ilyen gyöngyszemnyi terünk lenne, ha százötven évig nem ül rajtunk a török. Ezen a tavaszi napon vala­mi mást is láttam a téren. Szabadtéri szoborkiállítás ál­lította meg a járókelőket. Veszprémi Imre szobrai „ül­tek” a tér szögleteiben, fur­csa méltóságban, Sopron — hazai mértékkel — távol esik Salgótarjántól, ezért nem is készítettem részletesebb fel­jegyzést a kiállításról. Később derült ki, hogy az idei salgó­tarjáni szabadtéri szoborki­állítás fő atrakciói ugyanezek a szobrok lesznek majd. Ér­dekes összehasonlításra nyíl­hat így mód, hiszen a soproni tér és Salgótarján főtere me­rőben más építészeti kör­nyezetet jelent Veszprémi Im­re műveinek. NÉHÁNY SZOT Veszprémi Imre szobrászművészről és alkotásairól, előzetes tájékoz­tatásként. A művész 1932- ben született Balatonszabadi- ban. A Képzőművészeti főis­kolát 1952—58-ban végezte el. Szabó István növendéke volt. Gyűjteményes kiállítással 1970-ben lépett a közönség elé Budapesten, a Műcsarnok kamaratermében. Természete­sen, csoportos bemutatókon többször szerepelt. Műveiből kitűnik, minde­nekelőtt meditativ beállított­ságú művész. Emberközpon­túsága többi között, abban nyilvánul meg, hogy figyeli a különböző magatartásfor­mákat, érzelmi állapotok vál­takozását, s ezt igyekszik ki­fejezni szobraiban. Faragott köveiben ez a törekvés nyil­vánul meg, a szobraival va­ló soproni találkozás is el­sősorban ezt az élményt kí­nálta. Egyszerű formákkal, ősi megoldásokkal él. Külö­nös módon, a stílusában vál­tozatos építészeti emlékeket őrző téren jó otthonra leltek a kiállított szobrok. A sal­gótarjáni főtér más keretet kínál, szerkezetileg, és színé­ben egynemű környezetet. Kí­váncsian várjuk, hogyan „él­nek” itt majd Veszprémi Im­re jó ritmusú szobrai? A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás másik szerep­lője Kiss István, Kossuth- és Munkácsy-díjas Érdemes Mű­vész' lesz. ö kisplasztikával szerepel a művelődési köz­pont előcsarnokában. Ezt a gyűjteményt érdeklődéssel várhatja Salgótarján közön­sége aki előtt nem ismeret­lenek Kiss István alkotásai. Néhány kisplasztikájával is közvetlenül találkozhattunk már a nógrádi megyeszékhe­lyen. Várhatóan, intimebb té­mák hordozói lesznek ezek a> kisplasztikák. jó válogatás­sal sokat közvetíthetnek Kiss István fnűvészeiéből. AZ IDEI SALGÓTARJÁNI szabadtéri szoborkiállítás a nyári művészeti élet nagy eseménye lesz Salgótarján­ban. Megnyitására augusztus 1-én kerül sor. Az említett két művészen kívül még né­hány alkotó műveit láthatja majd a közönség. Reméljük, az előkészí­tés során arra is gon­dolnak a rendezők, hogy el­térően a korábbi évek gya­korlatától, a közönség számá­ra Információs anyagot is ké­szítenek a művészekről és tö­rekvéseikről, valamint a lát­ható művekről, s mindezt hozzáférhetővé teszik. Ügy vél­jük, nem elégséges tájékozta­tás a művészek nevének és a kiállított mű címének kiírása, a szobrok aljára, ennél több­re volna szükség. Az a rövid életrajz sem elég, amelyet ugyancsak elhelyeztek ko­rábban a szobroknál. Az él­mény maradandóságát segí­tené, ha kézbe vehető és elvi­hető információs anyag is rendelkezésre állna. T. E. Mai tévéajénlatunii 17.05: Fabula. A pénz a történetem során ha­talmas szerepet játszott; s játszik ma is az egyes ember életében éppúgy mint a gazdaság, a tár­sadalom. egy ország, egy közös­ség életében. Vargha Balázs, a Fabula Írója >és műsorvezetője ebben az adás­ban — épp a pénznek e sokféle szerepe miatt — nem kizárólag az irodalmat hívja segítségül. Részt vesz a műsorban Bácskai Tamás közgazdász Is, aki segít eligazodni a pénz birodalmában. Természetesen azért az iroda­lom sem marad ki a műsorból. Ben Jonson, Sarkad: Imre Puskin írásaiból, drámáiból és verseiből is kiderül a pénz sokféle szerepe. Akik Vargha Balázs segítségére vannak: Bujtor \ István, Helyei László, Major Tamás, Szacsvay László — többek között. / — és beszélgetni velük. — Kongassák meg a vasat! — kiáltotta. Angyal Sándor lelökte a válláról, a száldeszkát, szája elé tette kérges tenyerét, meg­fújta elgémberedett ujjait. — Miért? — Ne törődjön velel — Nincs még dél! Délre kongatni szoktak, estére nem, mindenki akkor hagyta abba a munkát, ami­kor már úgy gondolta, hogy haza kell mennie. Eleinte ké­ső sötétedésig maradtak, mos­tanában már csak néhányan várták be a szürkületet. Bálint még egyszer megpró­bálta felgyújtani az emberek­ben a tüzet. — Jöjjenek közelebb,1 em­berek! — mondta Bálint. Cammogva közeledtek a bó­déhoz. Meleget leheltek meg- gémberedett ujjaikra. Bálint apja is jött. Kevés beszédű ember volt mindig, mostanában szavát se hal­lották. A hidegben kirepede­zett Ujja hegyén a bőr teg­nap vérzett, bekente a keze fejét, tenyerét, ujjait faggyú­val. Kár, hogy nincs itt Sán­dor bátyja. Az mindig jókor szól... — Idefigyeljenek, emberek — kezdte Bálint —, árad a Szamos! f — Látjuk mi is! — És ahelyett, hogy kemé­nyebben dolgoznánk, csak lö­työgünk itt a parton. Ahe­A Mohács melletti sátorhelyi mezőn, az 1526-os csata tö­megsírjai fölött a közeli múltban emlékhely létesült. A hatal­mas kapun és a kőmedencén túl a tömegsírok között fafaragvá- nyok emelkednek: kopjafák, haranglábak, szélhárfa és fe­szület formájú számszeríjak. Fából mintázták meg Tömöri, Lajos király é$ Szolimán alakját is, amelyek Kő Pál, Ki­rály József, ifj. Szabó István és Kiss Sándor alkotásai. VÉGH ANTAL JE6ZUIÄS (REGÉNY) 19. ha az emberek kitartanak, ak­kor. .. Bálint káromkodott. Raknl kel1 Aa gerendákat- Mennyi idő alatt tudja- egymás után. Angyal San­tok megforrasztani? dórnak van igaza, el keller­- Kell hozzá két óra! «f, * túlpartra mert ott a- A tíz rönk, egy sor pad- t°td, es Angyal Sándornak az ló a hídon! kelL-- ez is érvény! Bálint lement a vízpartra. Lement a töltéshez. Nagy Nézte, méregette: a folyó ha- parazsak izzottak a tűzön, az nvadrésze felett áll már a emberek körülötte meleged­őid. Két jó erős hét kellené tek. Máskor soha nem volt, még. Vagy kétszer annyi em- hogy szó nélkül otthagyják a bér. munkát. Ha a túlsó partról is elkezd- Nem ugrasztottá szét őket. ték volna építeni a hidat... — Ekkora a tüze a forgács­Csakhogy onnan ide ^át jönni nak? nem érdeke senkinek. — Tettünk rá a gerendákból Hogy is mondta Angyal is! Sándor az első falugyűlésen? — Gerendákból? Éppen Menni fog ez. Bálint fiam, most, amikor minden geren- hogyne menne! Egyik geren- da úgy kell, mint a kenyér? dát tesszük a másik után. Könyörgésre se adnak már a Egyszer csak a túlsó parton gazdák egy ökörfogatot, leszünk! hogy az erdőre menjünk! ..Ezt a hidat ,nem lehet fel- Azt hitte, széttép valakit, ém'teni! Mindennek van tör- Visszament a hídra, vénye!” össze kellene hívni az em­De ha nem jön jeges ár, bereket — gondolta Bálint 4 NÓGRÁD - 1977. július 3., vasárnap Korvinák kutatása Mátyás király könyvtára, a Corvina az egyik legértéke­sebb humanista gyűjtemény volt, a magyarországi rene­szánsz kultúra nagyszerű al­kotása Köteteinek egy részét - s ezek a legismertebbek — arany betűkkel írták, finom bőrbe vagy bársonyba kötöt­ték, ellátták véretekkel és az arany gyűrűt tartó hollóval, a hunyadiak címerével díszítet­ték. Innen, a holló latin ne­véről (corvus) kapta nevét a könyvtár. Sok könyv és tanulmány jelent meg róla. Azt gondol­hatnánk, hogy minden érde­kesebb kérdést már régen tisztáztak. Pedig nem. Hosszú ideig azt hitték, a nagy király csak a pompázó külsejű kó­dexeket gyűjtötte. Ez tévedés. Olvasta is a könyveit, fontos­nak tartotta a tartalmat és ezért egyszerű papírkódexeket is vett és őrzött. Azt a koráb­bi állítást is megcáfolták, hogy Mátyás ellensége lett volna a könyvnyomtatásnak. Ma már tudjuk, hogy sok műnek a kinyomtatása az ő rendeletére történt. Dedikál­tak is neki sok nyomtatott művet. Ezek hiányozhattak gyű j tetményéből ? A Corvina katalógusa, könyveinek felsorolása nem maradt korunkra, s így az ál­lomány nagyságát az egyes kutatók rendkívül eltérően ál­lapították meg; volt, aki csak 500 kötetre becsülte, és volt, aki ennek százszorosára, 50 000-re. Az utóbbi években főleg Csapodi Csaba és felesége, Gárdonyi Klára foglalkozott sokat a könyvtár múltjával; kutatásaikat a Magyar Tudo­mányos Akadémia Akadémiai Díjjal jutalmazta. Csapodi megállapította, hogy Mátyás elődeitől legfeljebb száz köte­lyett, hogy hajnalban kez­denénk és végeznénk este... Nyolcvanan. vagyunk... két- háromszáz ember kellene... — Ahá — dünnyögte vala­ki —, hát akkor nem velünk van a baj, hanem azokkal, akik nincsenek itt... — Aki nincs itt, az tudja, miért nincs! Csak azokra számíthatunk, akiknek kell a híd... akiknek szükségük lesz rá. Azért szóltam maguknak, hogy most kell beleadni min­dent. Ha most nem, akkor so­ha nem lesz belőle sem­mi. .. — Ezelőtt te se ékt mond­tad. .. Az emberek hallgatták Szó­val, nem is biztos, hogy meg­lesz a híd? Mi történik ak­kor a földdel? Van olyan bolond hivatal, aki azoknak is oszt földet, akik rá se tud­nak lépni? Ladikkal tehenet, szekeret, ekét átvinni nem lehet. — Nem merted elhívni a ka­pitányt. Bálint! Hogy azo­kat is hajtotta volna ide mind szekerestül! Most visszaté­ríthettek volna valamit ne­künk. A harmados munkáért, a részes aratásért, a kezünk erejéért! De nem jöttek! Pe­dig nem az ő földjüket akar­tuk mi, hanem a grófét. A kapitány elrendezte volna őket, de nem hagytad. Ez?r nem lesz nekünk hidunk, Bú lint! (Folytatjuk) tét örökölhetett, és az évi gya­rapodás eleinte legfeljebb öt kö­tet lehetett, 1473 után pe­dig ötven kódex, 1485 után az urálkodó gyűj­teményét tudatosan a leg­nagyszerűbbé akarta fejlesz­teni, de az évi gyarapodás ekkor sem haladhatta meg a százötven kötetet. A kutató kinyomozta a gyűjtemény egy­kori őrzési helyét — a palo­ta Dunára néző oldalán, a ká­polna melletti teremben — és számításokat végzett, hogy itt hány kötet férhetett el. Ezek­ből a játékosnak tűnő, de sok fáradságot és időt igénybe vevő kutatásokból az derült ki, hogy az állomány valószí­nű kötetszáma 2000 lehetett, de semmi esetre sem haladta meg a 2500-at. Ezt a számot ma kevésnek érezzük, pedig nem az. A XV. századi könyvtárakban nem őriztek sok könyvet. A Cor­vina nagyságra és értékre nézve Európa második legna­gyobb gyűjteménye volt, csak I a Vatikáni Könyvtár rendel­kezett nagyabb állománnyal. Ennek a 2000—2500 kötet­nek a nagyobb része az év­századok folyamán megsem­misült, a kisebb rész pedig szétszóródott. A legtöbbet, 45 kötetet Budapesten őriznek (Széchenyi és Egyetemi Könyvtár), a többi Európa különböző városainak könyv­táraiban, Bécsben, Drezdában, Londonban, Madridban, Ró­mában és az Egyesült Álla­mokban található. A hitelesnek elismert korvi­nák száma nemrégen még csak 180 volt, a Csapodi há­zaspár kutatásai révén ez a szám 194-re nőtt és előrelát­hatóan még valamivel emel­kedni fog. Önkéntelenül me­rül fel az a kérdés: hogyan lehet ma korvinát találni? Mátyás könyveinek legbiz­tosabb ismertető jele a cím­lap aljgra festett címer. Kü­lönféle formáit ismerjük, a leggyakoribb változat négy mezőre oszljk, kettőben a vö­rös-ezüst sávos Árpád-házi cí­merrel, kettőben a kétfarkű cseh oroszlánnal — Mátyás a cseh királyi címet is viselte —. a szívpajzsban azonban minden esetben ott fészkel a gyűrűt tartó holló. A király halála után az ellopott vagy elajándékozott kódexek új tu­lajdonosai a címert gyakran kivakartatták vagy átfestették, de behatóbb vizsgálattal, eset­leg ultraibolya átvilágítással mindig megtalálható az ere­deti festés nyoma. Sokszor az emendálás vezet nyomra. így hívjuk azt a munkát, amikor egy tudós humanista átvizsgálta a kész kódexet, kijavította a másoló által ejtett elírásokat, helyes­bítette a másol/ szövegből át­vett, nyelvtani és stílusbeli hibákat. Nagyon sok kódexet emendált Vitéz János érsek, a HunyadLcsalád régi barátja. Ezek a ^kötetek vagy az ő könyvtárál&z tartoztak, vagy a Corvina-gyűjteménybe. Né­ha Stílusáról lehet ráismerni a budai királyi másoló- és könyvkötő műhely termékeire. A nagy külföldi kódexgyűj­temények jelentős része még feldolgozatlan, csak rövid lel­tárhoz hasonló repertórium készült róluk, s ezek semmi támpontot nem nyújtanak az egykori tulajdonosokról. A madridi királyi könyvtár 30 000 kódexe közül csak 3000-et írtak le részletesen, sőt a Vatikáni Könyvtár 80 000 kötete közül is csak 15 000-ről készült részletes le­írás. Ha ezeket feldolgozzák, feltehetően rábukkanunk még néhány korvinára. A Corvina könyvtárról fo­lyó kutatások magától értető­dően vezettek el két nagy ma­gyar humanista, Vitéz János i és Janus Pannonius gyűjte­ményének tanulmányozásához. Nemrégen azt vallottuk, hogy a XV. századi . Magyarorszá­gon csak egy nagy könyvtár volt, a királyé. Ma viszont egyre jobban látjuk, hogy a reneszánsz műveltség és könyvgyűjtés nem korlátozó­dott a királyi udvarra. Vértesy Miklós \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents