Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
A szakszervezet kíváncsi a nyugdíjasokra Számtalan tanulság kívánkozik egyik dunántúli megyénk nyugdíjas-felméréséhez. Félreértés ne essék, a felmérést nem nyugdíjasok készítették, hanem a Szakszervezeteik Megyei Tanácsa, Viszont a nyugdíjasok nelyzete volt a vizsgálat tárgya. Sikerének nyitja pedig, hogy konkrétan igyekezett összegezni a dolgot. Mert — úgymond — a nyugdíjasokkal nem általában, hanem differenciáltan kell törődni. Nos, ez utóbbi lenne az a tanulság, amely ide kívánkozik. És amely egyenes következménye annak a módszernek, amely a felmérést jellemezte. Először is — az 1976. januári mozgalmi statisztika alapján — számításba vették, hogy a szakszervezeti tagok közül mennyi a nyugdíjas. Ennek megfelelő számú — nyolcezer — kérdőívet szerkesztettek. Eddig nincs is semmi rendkívüli a dologban. Ám ezúttal nem a postára, nem a rovatok gépies kitöltésére bízták a felmérés sikerét. Az adatgyűjtést a csaknem 7 5 ezer nyugdíjas személyes meglátogatásával kezdték. A munkában kétezer szakszervezeti tisztségviselő — bizalmi és szocialista brigadlag, szb-tag, és szociálpolitikai felelős — vett részt. Ami a dolog tartalmi részét illeti — a kérdések, illetve a válaszok teljes képet adnak a nyugdíjas körülményeiről, életmódjáról. Az anyagi-szociális helyzettől az egészségi állapotáig. E három tényező együttes ismeretében alakul ki a feladatok sorrendje, hogy kit, miben kell segíteni. Mert nyilvánvaló, hogy más .elbírálás alá esik az — ilyen a 40 százalék —, aki nyugdíjas tétére is dolgozik, mint aki, noha anyagilag rászorulna, kora, vagy betegsége miatt képtelen erre. Jóllehet, a felmérés általában elég törékeny egészséget, tehát az orvosokkal fenntartott szoros, rendszeres .kapcsolatot tükröz, viszonylag ritka a panasz, A többség elégedett a rendelőintézeti, kórházi ellátással, gondozással. A mégis fel-felbukkanó panaszok nyomán — a felmérés jóvoltából — mód nyílt eljárni, intézkedni. Lehetséges továbbá azon eltűnődni, hogy miért olyan feltűnően kevés az igény szociális otthoni elhelyezésre. A még létező „szeretetház” — felfogás mellett, alighanem azért, mert házaspár elhelyezésére nincs lehetőség. Pedig de sok lakást terme hozzáférhetővé, ha végre kiterjeszthetnénk a nyugdíjasok házának bevált formáját. Ez azonban egyelőre csak terv, vagy remény, hiszen a hogyoma- nyos szociális otthonok befogadóképessége is igen lassan bővül.. A gondoskodás speciális formája a kapcsolat a régi munkahellyel. Ez az ígynevezett mentális (lelki) gondozásnak is beillő megnyilvánulás tartja fent az emberben a szükségesség érzetét. Amelynek jelentőségére abból is következtethetünk, hogy a megkérdezettek 63.3 százaléka igényli az üzemi rendezvényekre való meghívást. Kétségtelen tehát afeletti örömük is, hogy egyáltalán megkeresték őket, kérdéseket intéztek hozzájuk. Jólesett ez annak is, akinek jól megy a sora, de kiváltképp annak, aki segítségre szorul. És aki meg is kapja. Ez is egyik fő tanulsága a szakszervezeti felmérésnek, amely igazán követésre méltó példa. Lukács Mária A biztonságosabb közlekedés érdekében Meteorológiai előrejelzés a Volánnál A Volán salgótarjáni 2. sz. Vállalatánál bevezetik az időjárás előrejelzését abból a célból, hogy a gépkocsivezetők fuvarba indulás, illetve járatvégzés kezdete előtt a várhatók ismeretében fel tudjanak készülni az időjárás okozta szervezeti változásokra, érzékenységre. A vállalati gépkocsivezetőknél már megkezdték az időjárásra való érzékenység felmérését, mert a tájékoztatás csak akkor hasznos, ha az információt kapó tudja, milyen érzékenységű, csak így tud megbízhatóan felkészülni az esetleges veszélyekre, illetve a veszélyérzet mellett a más esetben bekövetkező baleset elhárítására. A felmérés során a gépkocsivezetők kérdőíveket töltenek ki, melyeket a Munkalélektani Központ értékel és kártya nagyságú lapon jelzi az eredményt. A névre szóló kártyákon feltüfitetett jelzéseket a vezénylőtiszteknél levő személyi kartonokon rögzítik. Időjárás-változáskor a gépkocsivezető beosztásánál ezt figyelembe veszik. A közúti forgalomban gyakran előforduló j veszélyhelyzetek előrelátása, elkerülése, valamint a forgalom folyamatosan változó körülményeihez történő feltétlen alkalmazkodás csak akkor lehet biztonságos, ha az idegrendszer és a mozgásszervek összehangoltan, pontosan működnek. A tudomány vizsgálata szerint idegrendszerünk működésére jelentős hatással van az időjárás. Különösen a különböző hőmérsékletű levegő beáramlásának változásai — köznyelvi szóhasználat szerint a fronthatások — megzavarhatják at egyensúlyi állapotot, alattomos veszélyt jelentve a gépjárművezető számára. Régi igazság: az a veszély, amelyről az emberek tudnak, elkerülhető. Ezért határozta el a Volán 2. sz. Vállalat vezetősége is, hogy időjárásjelző szolgálatot szervez. Elsősorban kétféle időjárás hat a gépjárművezetés biztonságára. Egyik a kedvezőtlen időváltozás, amely nehe- ■ zebb útviszonyokat teremt, rontja a látási viszonyokat. Másik a hideg, vagy meleg levegő közeledő, illetve átvonuló áramlása, amely érzékenységi típusonként sajátos hatást gyakorol idegrendszerünkre. E frontérzékenységnek két fő típusa ismeretes : meleg- és hidegfrontérzékenység, - ezeken belül erősen, közepesen és gyengén érzékeny. A melegfrontérzékenyeknél növekszik az ingerlékenység, törelmetlen- ség, feszültebbé válik az idegrendszer, általa „keményebbé” válnak a mozdulatok. A hidegfrontérzékenyeknél fáradékonyság, bágyadt- ság, álmosság, levertség jelentkezik. Amellett Vannak olyanok is, akik mindkét fronthatásra érzékenyek. Az érzékenységi frontok — különféle mértékben — rontják a reflex működését, a gépkocsivezető rosszul ítéli meg a sebességet, növekszik kockázatvállalási készsége. Ilyenkor emiatt válik a vezetés veszélyesebbé. A fronthatás még fokozottabban érvényesül, ha a szervezet alkoholos befolyásoltság alatt, vagy alkoholfogyasztás utáni állapotban van, betegség, kimerültség gyengíti, ha a járművezető gyógyszert szedett. A melegfrontérzékenységet piros, a hidegfrontérzjékenysé- get kék színnel jelzik. Ameny- nyiben a kártyán mindkét színt feltüntetik, akkor a gépkocsi- vezető mindkét fronthatásra érzékeny. A Volán 2. sz. Vállalat gép- járművezetői folyamatosan szereznek tudomást az időjárásról és változásáról, ismerik idegrendszeri hatásait, ezért biztosabban, körültekintőbben vezetnek. Póczos Sándor, KBT-tag Akkor és ma Ú.1917. október 25-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéje. Ke- renszkij, az ideiglenes kormány miniszterelnöke íróasztali naptárának letépett lapjára írta: „Kenyér félnapra...” Az ezután következő polgárháború és külföldi intervenció szinte teljesen tönkretette Oroszorzság amúgy is gyenge gazdaságát. 1920-ban annyi vasat termeltek, mint XVII—XVIII. század fordulóján. A világ ipari termelésében Oroszország 0,5 százalékkal részesedett, ez százszor kisebb volt, mint az Egyesült Államoké. A huszadik század elején — ha nem változott volna a társadalmi berendezés, az ír- ni-olvasni tudást Oroszország európai részében 120, a Kaukázusban és Szibériában 430, Turkesztán vidékén pedig 4600 év alatt tudták volna elérni... Az ország a nemzeti katasztrófa küszöbén állt. Most pedig hasonlítsuk össze a számadatokat 19|17-től 1977ig. „Kenyér félnapra...” 1976- ban takarították be az ország történelmében a legnagyobb termést — 224 millió tonna gabonát 258 millió lakosra. Vastermelés a tizennyolcadik század szintjén... 1976 tavaszán az SZKP XXV. kongresszusán megállapították: még több lett azoknak a termékeknek a száma, amelyek gyártásában a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, érchez, cementhez, és számos más termékhez csatlakozott az acél, a műtrágya. A Szovjetunióban termelték 1976-ban a legtöbb nyersacélt a világon: 147 millió tonnát.... Százszoros lemaradás az Egyesült Államoktól... Most száz fiatalember közül — éljenek az európai részben, vagy Türkméniában — 97nek tízosztályos középfokú végzettsége van. A szovjet kormányzat évei alatt több mint negyven nép kapott saját ábc-t. A diákok száma 17- szeresére, a könyvkiadás 30- szorosára növekedett. Zselatin védőkesztyű r Csehszlovák kutatók Fist- ral elnevezésű új védőszert készítettek, amely — ha a kezeken széjleldórzsölődik — zselatinszerű bevonatot, valóságos „kesztyűt” alkot, és megóvja a bőrt a vegyi ártalmaktól. A védőréteg forró vízzel könnyen eltávolítható. A védőszer az öntőműhelyekben és a lakkozó üzemekben már kitűnően bevált. X A szavak, a keserű igazságot tartalmazók, keményen koppannak. Törnek fel belőle válogatás, fontolgatás nélkül. Látszik, nem kíván együttérzést, sajnálatot. A maga megfásult világában erről régen leszokott. Tűrni, szenvedni, hányódni — erre idomította az élet, erre tanította a szükség — a létfenntartás szüksége. A szavak, a keserű igazságot tartalmazók. Keményen koppannak. Arca rezdülés nélküli, kesernyés arc. Vajon mikor nevetett utoljára? r — Nem tagadom én, kérem, á magam nyomorúságát, megmondom úgy ahogy van — dzsungel volt az életem. Az uram elitta volna még a fellegeket is. Kevés pénz jutott a házhoz A gyerekek meg csak jöttek sorba, bele a nincstelenségbe... Azt tartottam, ha már egyszer megesett, jöjjenek a világra! Igaz, sok jó nem ragadt rájuk, az uram is , csak rontotta őket, cigarettát osztott nekik, durva szavakat. .. Addig-addig, míg egyszer kijöttek a gyámhatóOlvad Ságról és azt mondták: — Nagyné, elvisszük a gyerekeit állami gondozásba! Vitték volna mind. A szívem szét akart szakadni, mert mire jó akkor az én életem, ha szétmegy a család? Aztán nehezen kiegyeztünk, és elvitték a legkisebbeket. ★ Találkozások. Volt bennük valami feszítő, valami idegen. Megérkezett Miklós Tiszadob- ról, lehetett úgy ötödikes. Nézték egymást az anyjával, igen nehezen oldódtak. Óvatosan ismerkedtek. Aztán jött a testvér, András Horpácsról. És jött a Bori is, de ő azt mondta, nem tudna itt megszokni, nem tudna itt élni... Hát elment. A másik kettő hazajár. Most is, a nyári szünetben itthon vannak. Segítenek vásárolni, takarítani. Miklós jó szakmát tanul, lakatos lesz. De egyelőre még maradnak az otthonban, addig amíg az új lakást ki nem utalják. Mert kicsi a jég... az eresztvényi ház: egy szoba, konyha. Tíz ember nehezen fér benne. ★ — Egy esztendeje már, hogy eiíöldeltem az uramat. Nem szégyellem kimondani, akkor kezdett olvadni a jég a lel- kemről. Munkára jelentkeztem a városgazdálkodási üzemnél. Üttisztító lettem. Sokan kérdezték: — Nem röstelli magát, Margit? Azt feleltem erre, jobban röstellném, ha ké- regetnék, vagy lopnák. Ügy érzem, szépen haladok előre. Vettem tv-t, mosógépet, centrifugát, vettem szobabútort, igaz, hogy használtan és részletre, de szebb, mint a régi volt. Aztán valahogy az emberek is barátságosabbak lettek. Mintha fordult volna velem a világ. A múltkor is bent vagyok a tanácson, nézegetem a névsort, hogy hányadik vagyok a lakásélosz- tásnál. — Maga özv. Nagy Jánosné? — kérdezte egy fiatal nő. Mondom: én. — Még ebben a fél évben lakáshoz jut. A tizedik helyen van... Aztán még azt mondja nekem, ő a vöröskeresztes és szeretné megkérdezni, elfogadnák-e egy szobabútort, csak úgy ingyen? Meg azt is elmesélte, hogy egy idős asz- szony ajánlotta fel a Vöröskeresztnek a hálóbútorát, mert ő kisebb lakásba költözik... Elmentem hát a megadott címre, az asszony meg úgy fogadott, mintha régi ismerőse lennék. Még ruhákat, ágytakarót is adott. Amikor meg elszállítottam a bútort, italt is bontott a munkásoknak, megígérte, az új lakásba drukkol nekem szép térítőt. Mert ő azzal foglalkozik a tarjáni piacon. Hát látja, egyszerre ennyi jó szakadt rám. Lesz szép új lakásom, lesznek bútoraim, és végre magam köré gyűjthetem a tíz élő gyerekemet. ..-*■ Tűrni, szenvedni, hányódni — erre idomította az élet. erre tanította a szükség. A maga megfásult, keserű világában nem szokott segítséghez, együttérzéshez. De az utóbbi időben egyre gyakrabban mozdul a lelke. Olvadni kezd a jég.... Mintha lassan megfordulna vele a világ. — vkm — „Kulisszák mögött” a Madsttar József Kórliáxban A salgótarjáni Madzsar József megyei Kórházban az orvosokon és az ápolónőkön kívül, áldozatos munkájukkal sokan segítik a betegek gyógyulását. Ok azok, akik nem vesznek részt közvetlenül a betegek ápolásában, de részesei a hibátlanul működő „gépezet” munkájának. Képriportunkban velük ismerkedhetünk meg. Lassan hét éve a kórház liftkezelőjeként dolgozik Teplán Zoltánná. Nap mint nap megszámlálhatatlan beteget, személyzetet és látogatókat szállít a különböző osztályokra. A műszak reggel hétkor kezdődik és a nyolcórás munkaidő alatt több kilométer távolságot tesz meg az emeletek között. Udvariasan és türelmesen hallgatja az alkalmi utasok kívánságait. Munkájában nincs megállás, hiszen ha felberreg a hívócsengő, azonnal indulnia kell. A betegek és a személyzet étkeztetését irányítja Almádi Jánosné főszakács, aki 1969 óta ügyel a különböző ételek elkészítésének menetére. Csaknem ezerötszáz embernek állítják össze az étrendet napról napra, amely kilenc-tíz fajtából áll. Negyvenkét dolgozó szorgos munkája biztosítja, hogy megfelelő időben eljusson minden osztályra a reggeli, ebéd és vacsora. A kívülálló el sem tudná képzelni, hogy a sok mosásra váró szennyes ruhát hol tisztítják ki napra készen. Az épületen belül kapott helyet a mosoda, ahol minden nap 16—17 mázsa ruha kerül a mosógépekbe. Ezenkívül más automata gépek is segítik az itt dolgozók munkáját. Képünkön Varga Józsefné és Kaposvári Béláné a kimosott, megszárított ruhákat vasalják. ^ÓGRÁD - 1977. július 28., csütörtök 5
